Magyar Hirlap, 1895. szeptember (5. évfolyam, 238-267. szám)
1895-09-01 / 238. szám
4 I-------------------------I------------------------------------------ MAGYAR HÍRLAP pontatlanságoknak. Vannak ismét, akik a korszakos törvény életbelépése napján óhajtják papságukat a közös utasításokkal ellátni. Annyi bizonyos, hogy a fontos körlevél tartalmáról a legilletékesebb politikai és egyházi fórumok értesítve vannak, sőt a székes káptalanoknak sem lesz meglepetés a közös pásztori levél megjelenése. A főpapság higgadtan és bölcsen működő elemei ez idő szerint nem találnak élesebb ellenzékre s még a legexponáltabb püspökök is belementek a szöveg tárgyalásába s bele fognak menni kivétel nélkül mindannyian az aláírásba is. A szombati konferenczia már elvégezte volna az előkészítő bizottság munkálatának elfogadását, ha többen már napok előtt ki nem mentették volna elmaradásukat. A vasárnapi konferenczia reggel tíz órakor kezdődik a prímási palotában, de már aligha fog eltartani d. u. 3 óráig. A müncheni kongresszuson tudvalevőleg a magyar püspöki karnak nem lévén semmiféle megbízott követje, igen természetes, hogy a kérdés nem került hivatalosan tárgyalás alá. A vasárnapi konferenczia kizárólagos és egyetlen tárgya a közös szöveg végső megállapítása, aláírása s a közzététel napjának eldöntése. Ma valamennyi püspök misét mond s csak azután fogja a nevezetes okiratot aláírni. A közös pásztori körlevél az egész ország katholikus papságának eljárását szabályozni fogja, gondolkodását pedig a higgadt megfontolás útjára vezeti. A terjedelmes körlevelet a kibocsátás napján fogjuk olvasóinkkal megismertetni. * A másik körlevél latin nyelven részletes utasításokat ad a papságnak; 1-szer a házasság; 2-szer az anyakönyvek; 3-szor a gyermekek vallásának megóvása és biztosítása tárgyában. Ma csak az utasításokat tárgyalták le, melyek a müncheni és regensburgi egyházmegyék körleveleiben adott utasításokat s a kongregácziók határozatait foglalván össze, a kath. közvéleményt teljesen kielégítik. Mind a két körlevelet az összes püspökök alá fogják írni és a törvények életbeléptetésével közölni. Holnap a magyar körlevelet fogják tárgyalni, hétfőn a folyó ügyeket. A konferenczián egyetlen hang sem emelkedett az irányban, hogy a püspökök nyugodjanak meg és segítsék elő az egyházpolitikai törvények végrehajtását; ellenben kivétel nélkül hangoztatták, hogy az új állapotokat csak kényszerítő hatásuk folytán tűrhetik el. I tten közöljük a »Magyar Állam” tudósítását a konferencziáról, tanúságául annak, hogy az ultrahlerikáns újság is előkészíti már a katholikus papságot a főpapi kar békés és bölcs eljárására. A tudósítás így szól: A tanácskozás a komoly helyzet hatása alatt folyt le. A püspökök apostoli kötelességeikhez híven,ha legnagyobb aggodalommal látják az egyházpolitikai alakulásokat. ő Szentsége egyenes óhajára két körlevél fog kibocsáttatni; egyik a hívekhez magyar nyelven, amelyben a püspöki kar újólag óvást emel a törvények ellen és felhívja a híveket, hogy az egyházi házasság szentségi jellegét a polgári szerződés felett tisztelve, hassanak oda, hogy az egyház tanítása a törvényhozásban is kifejezést nyerjen. — Vezesse a sárga szobába! Az überezugokat ne húzza le! én nem restellem, hogy kímélem a bútort. De pogácsát, szilvóriumot vigyen be. Azzal hirtelen tekerítette a derekáról a kötényt és bement, meghallgatni az urak dikczióját. A szép beszédekre mindig egyet felelt: — Zászlóanya legyek ? Elnök legyek ? Patróna legyek? Igen szívesen, jó uraim. Csak azt ne kívánják, hogy megjelenjek valahol, mert én arra nem vagyok való. Ugyan nézzék kérem, illenék az én derekamra a sleppes selyemruha ? Bizony nem. Rég formátlan az én derekam a sok súrolástól, mosástól. És hogy az én hölgyekkel társalogjak ? Nem tudok én finoman partirozni. Szemtől szembe nem nevelnének rajtam, tudom, de a hátam mögött! ... . Mi hasznom lenne nékem abból ? Rát, kedves uraim, sokkal okosabb, ha én maguknak ötezer forintot . . . Azaz hogy szegény cselédek menedékházáról van szó ? . . . Akkor harminczezret . . . Vagy nem jól értettem ? Árvaház? Itt van egy ötvenezer forintos takarékpénztári könyv, kamatostul. Most pedig tessék egy kis pogácsa . . . Magam sütöttem. És nem rossz ez a szilvórium se. Legalább azt mondja az uram. Erről már ő gondoskodik, mint aki ért hozzá ... De most isten áldja az urakat . . . Bizony sajnálom, de sok a dolgom . . . Dorongos fánk sül odakint, félek, hogy elégetik. Meg azt sem tudom: nem feledték-e el megfordítani a malaczot? Herr Franz igen nagytekintetű ur volt a Józsefvárosban. Vacsora után eljárogatott egy A szegény beteg szív egy rövid közbeszólása megölte ma délelőtt Károlyi Gábor grófot, a hírneves Károlyi György gróf legidősebb fiát, Czegléd város országgyűlési képviselőjét. Tegnap még ott sántikált az Andrássyúton, üvegfogantyus botjára támaszkodva. A jó nyári napsugarak melegét élvezte beteg teste, amely évek óta küzdött a súlyos kórsággal. A napsugaras nyárral remény költözött a beteg szivébe ... a gondviselés utolsó jótéteménye volt ez. Ma holtan fekszik ágyán a derék ember szavatata mellett ott gyászolnak barátai, akiknek fájdalmában valamennyien részt veszünk. Nagy tettek emléke nem marad utána. Egy becsületes lélek küzdelme volt ez az élet, amelynek befejezése is oly gyors és határozott volt, mint a gróf minden tette, minden szava. Mintha csak hallanék kissé éles hangját, amintt azt mondja a kellemetlen vendégnek: — Végezzünk gyorsan. Én nem alkuszom. Sohasem alkudott egész életében. Amit akart, azt meg is tette mindig, nem gondolva azzal, kár vagy kellemetlenség háramlik-e reá. A meggyőződését követte vas kitartással s nem tántorodott meg soha. A milliókat félresöpörte, amikor köztük és egy szép, egyszerű polgárleány szerelme közt kellett választania. Otthagyta családját, a legbüszkébb mágnás nemzetséget, amikor a szivéhez akartak nyúlni. Hosszú, hosszú évekig járta a világot. S amikor visszajött, visszahozta magyarságát, a szakis korcsmába, meginni a két félmeszely borát, néha hármat is. Elbeszélgetett derék házi urakkal, óvakodott a politikától, de mint jó polgár, fel-felsóhajtott, hogy drágul a világ és a szegény embernek napról-napra nehezebb az élete. Nyaranta, ezek a csöndes symposiónak meglehetős zajosak voltak és belenyúltak az éjszakába is, mert a tisztelt asztaltársaság lámpavilágnál kuglizott és a belvárosból doktorok, fiskálisok jöttek ki, mérkőzni a híres suburbanos erőkkel ... De Herr Franz azért tizenegyre mindig hűségesen otthon volt. Egy este egy kicsit büszkén mosolyogva tért haza: — Gondold csak, Nelli, egy uj veteránegyesület van készülőben és az én nevemről akarja magát elnevezni. Hát voltaképpen az dukál is nekem, mert az olasz hadjáratot mint frajtor küzdtem végig. . . De ez, asszony, mégis nagy tisztesség! — Pedig abból nem eszel, fiú. Ugyan hova gondolsz te, ember? Világ csúfjává akarsz lenni? Adj azoknak a veteránoknak egy csomó pénzt, de a neved az enyém is, azon ne nevessem senki! Igen, ahhoz értett a mosogató herczegasszony, hogy a nevetsegességet eltávoztassa magától. Hej pedig nehéz, nagyon nehéz dolog az. Mert a világ a sok pénzt nem adja ingyen. Kaczagni akar érette, irigyen, gonoszan, sunyi módon. Belefojtani ezt a röhögést, — ahhoz nagy bölcsesség és jóság kell. Ennek az asszonynak a szenese bölcsességet és jóságot is adott. Azért emlegetik még mindig áhitatosan a nevét, akik el nem feldték. 1895. szeptemberi Károlyi Gábor gróf meghalt hadságért való lelkesedését és ezentúl itt élt közöttünk, politikai és társadalmi életünk egyik legérdekesebb tagjaként. Fiatalos lelkesedése nem hagyta el soha. Nem aspirált vezérségre, de mint közkatona betegen is ott volt a harcztéren és sokszor kiérdemelte az arany vitézségi érmet. Az ő közbeszólásai, amelyek országszerte híresek voltak, néha-néha felértek egy bátor tettel, mert amit hosszú beszédekben nem mertek elmondani, Ő hirtelen, gyorsan, váratlanul néhány szóval kiröpítette a t. Házba. Sohasem védett rossz ügyet , minden jó dolognak önzetlen harczosává szegődött. Őszintén hitt a szabadelvű eszmékben és fenntartás nélkül lelkesedett azokért. S amikor a nagy liberális reformok az ország elé kerültek, ő, a függetlenségi eszmék híve, oda állt az első sorba s mindig üzletességével, elevenségével, meggyőződésének erejével küzdött, harczolt azokért. A nagy politikai küzdelem vége felé már gyönge, beteg ember volt. Ott gubbasztott a szélsőbal utolsó padjában, fejét fáradtan hajtva kezére. Néha megvillant a szeme, felhangzott a szava, aztán újra nézett maga elé, kissé bánatosan, kimerülten. És ez a kegyetlen közbeszóló oly gyengéd, jószívü volt. Turinban tudtak volna erről beszélni. Amikor ott egy öreg ember előtt el kellett titkolni, hogy jóbarátai segélyére szorul, ez a metsző szavú ember volt az, aki meghatóan gyöngéd ügyészséggel tudta úgy intézni a dolgot, hogy büszkeségében meg ne sértődjék az a férfi, akinek segélyére sietett volna egy ország minden polgára s aki a fiaitól sem fogadott el semmit. . . . Becsületes embertől búcsúztunk el itt. Nyugodjék békében. Károlyi Gábor gróf, a legnépszerűbb magyar arisztokraták egyike, ma délelőtt meghalt. Népszerű volt a politikában, a társaséletben, a képviselőházban, az utczán, mindenütt, ahol a gróf csak megjelent, állandó szimpátiák kisérték személyét El lehet mondani, hogy Budapesten nem volt ember, aki ne ismerte volna. Annál megdöbbentőbb volt a hir, mely ma a kora délelőtti órákban a fővárosban elterjedt. Meghalt Károlyi Gábor gróf mondták az utczán, a kávéházakban, a lóvasúti kocsikon s alig egy órával a gróf halála után, a hir elhatott a főváros legtávolabb fekvő pontjáig. Miután a gróf egészségi állapotáról nem keringtek utóbbi időben rossz hírek, a közönség nagy része kétkedve fogadta a hírt. A gróf még csak tegnap este is együtt volt barátaival, elmen az Abbázia kávéházba is, este hosszabb sétát tett, hír azonban valónak bizonyult. Károlyi Gábor az Andrássy ut 94. számú házban lakott. Ott kezdődik a külső Andrássy-ut pompás villasora és a gróf lakta ház körül is kert fekszik. Károlyi Gábor földszinten lakott, egyik ablaka, melyen leginkább szeretett kinézni, a szögleten volt. A szobákba az utczáról is be lehet látni: egy-egy pompás keretű kép, faragott bútordarab, a pompás tapéták, temérdek fényűzési czikk kirakatként kínálkozott a járókelőknek. A függönyök most lebocsátva, a gróf szobájára pedig ráterítik a fekete leplet s a temetésrendezők egyéb gyászos jószágát. A gróf az idei nyarat Budapesten töltötte. Kedvéért Eötvös Károly is lemondott a vidéki üdülésről s együtt töltötték napjaikat, így volt tegnap is. A gróf délután az Abbáziában volt, ahol még azzal dicsekedett, hogy pompás egészségben van, amilyenben még soha sem volt. Estefelé kikocsizott a városligetbe, ahonnan hat óra tájban hazatért, mert Eötvös Károlyt várta a hét órai estebédhez; de Eötvös elmaradt s a gróf egyedül étkezett. Tizenegy órakor este, hosszabb séta után, lefeküdt és szokatlanul jóízűen aludt egészen reggeli kilencz óráig. Akkor felzavarták a kutyái: a Fifi, meg a Pusza. Elkezdtek ugatni körülötte, annyira, hogy a gróf kénytelen volt felkelni s kinyitotta a hálószobának a szalonba nyíló ajtaját s kiszólt az ott takarító cselédleányhoz, hogy szólítsa ki a kutyákat. A gróf betette az ajtót és vissza akart menni ágyához. Ekkor elbotlott s esés közben szélhüdés