Magyar Hirlap, 1895. november (5. évfolyam, 299-328. szám)
1895-11-01 / 299. szám
Budapest 1895. Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: Hervé utcza A kereskedelmi akadémiával szemben. V. évfolyam. 29a. szám miererMló: Feleség siersesstd: HORVATH GYULA FENYŐ SÁNDOR. PéntEK, november 1. Egész mi 14. filma ?. V* erre 3 irt 60 kr. egț Bora 1.20 heyes *znm afr., helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Egy rettentő színjáték vár a világra, ezt mindenki érzi. És mindenki tudja, hogy ebben az első szerep az orosz kolosszusé. Fantázia sem kell hozzá, a legjózanabb elme előtt is világos, hogy Európa sorsa, Ázsia végzete mint sarkal lik az óriási szláv nemzet akaratán, szerencséjén, erején. Misztikus ez a sors, mint rejtélyes maga az ország is, mely intézni akarja. A legerősebb és a leggyengébb, a leggazdagabb és a legszegényebb, az első és az utolsó katonasága Európának, kultúrája nincs és a kultúra legkiválóbb harczosait szüli, az örök zsarnokság az, ami rajta uralkodik és a legféktelenebb emberi szabadság ami fundamentumát mindenfelé feszegeti Elég nagy terület különben arra, hogy elfér rajta minden ellentét. És mégis, e területnek fentartása és nagyobbítása az egységes czél, amely vezeti, öntudatlanul a masszában, öntudatosan a vezéregyénekben, Pétertől Miklósig, máig, holnapig, mindörökké. Világhódítás vágyával és a hivatás hitével eltelt fajta ez, olyan, amilyen kettő, három, ha van, az utolsó rövid egy-kétezer esztendőben. Mi lesz a vége, hol akar megpihenni, miben vérzik el:a jövő csak sokkal, sokkal utánunk következő nemzedéknek fogja megmondani. Ma: csatakészen áll. Impozáns látvány, ha nekünk nem is tetszhetik: — Oroszország komoran kezdi. " * Ez a ma, — sok esztendő. Csakhogy a legutolsó aktuális jelenségek most egyszerre felszaporodtak. Alább olvashatók ama jelentések, amelyek a világfelforgató békés politikájáról, passzív magatartásáról, kiegyenlítő magatartásáról és a csatarendben való felállásáról szólanak. A monarkák csak az imént festettek békés csendéleteket — egy csörgő kard is van ugyan állandóan a gyümölcsök között — a czár birodalmában a hadsereget reformálják — a háborúra, a katonaságot duplázzák — a grániezra emisszáriusokat küldenek ki mindenfelé, alighanem imádkozni Eddig, hogy különösen bennünket, a monarkiát, meg ne sértsenek és nyugodalmunkban ne alteráljanak, titkolóztak egy kissé, most már ennek is vége van. Ma látható, hogy Bulgáriát mint szorítják a markaikba, fejedelmestül, trónörököstül, kormányostul és nemzetestül. Vallást parancsolnak a jövendő fejedelemre és ez még szép tőlük, hogy a jelenleginek nem hagyják meg, hogy hitét elhagyja; eredetét megtagadtatták, nexusait abbanhagyatták, rokoni kötelékeit felbontatták már vele. Ha kedvük szottyan, megnyitják, mint egy muzsikot. De az egész Bulgária kicsiny részletkérdés az ő sokfelé néző szemükben. Egyike ügyesen és szerencsésen elhelyezett archimedesi pontjainak; innen az osztrák-magyar monarkiát fenyegeti, hogy kiveti a nyeregből. A nagy dolgai Ázsiában vannak ez idő szerint: az örmény kérdés, amelyben sikerült izolálnia Angliát és Törökország protektorává tolni föl magát Ami azt jelenti, hogy vazallussá tette ott ezeket is. Az anglikánnal megverette a mohamedánt, hogy ez bőszül fogadjon érte. Szövetséget kötött Kínával, harczra készül Japán ellen. Vajjon kit akar Ázsia francziáival megveretni? Magát bizonyára nem, mert minden háborúra való készsége daczára, még mindig kívül áll a lőtávolságon és viselkedésének minden jeléből látható, hogy csak akkor lép elő, ha látja, hogy ellenfelei, most már szépen tüzelnek egymásra. * A művelt nemzetek a füst nélküli lőport, az egyszerre családokat kiirtó fegyvereket keresik. Oroszország a vérnélküli diadalokra adta eddig magát. Készülődései hihetetlen sikerek, Isten és ifi ördög, mintha pártjukra állott volna. Salisbury — amint egy éjjeli távirat jelzi — kénytelen folytatni elődje örmény politikáját és nézni, mint menekül a mohamedánság az orosz karokba, Ázsia hatalma mint vész el és romjain mint nő nagyra az oroszé — ingyen. Minden kész számukra íme Ázsiában, ott akár holnap kezdhetik az operácziót. És szépen elkészült számára Európa is. Odaát időzik egy kicsinyég, aztán itt teszi tiszteletét. Érettek az állapotok a számára itt is. Szépen megvárta, a történelemből tanulta így, amig minden elromlott. A hármas-znelség stiller compagnionja,Anglia elgyengülve, maga a hármasszövetség pedig erejében három felé is partizálva. Németországot őrizteti Francziaországgal, Itáliát magára hagyta a belső háborúban, amelyet ott nemzet és hit, tőke és munka, polgárság és anarkizmus viv egymással. A mi dolgainkon nem rontott, semrényen buzgólkodunk azon mi magunk. Itt egy szláv kérdést hagyott nagyra nőni a hagyományos és elmés — hires és szép — osztrák szellem, nyilván azzal a Regény-fejezet — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Ia: Benedek Elek. Akaczvirágok edrs illata az dl be 11 nyírott ubl.ikon. Katalin bold , jr önfeledésével ült az irrógép mellett. Egyedül volt az udvari szójában. a nagyságos asszony a menyasszony Irányítva bement a belvárosba. Három éve, hogy eltűnt a S^mpoli-kastélyból egy zim mkús téli éjszakán s azóta a többi szegény varróleányokkal, alacsony, szűk szobácskákban dolgozott mindég. Reggeltől estig. Ez oly sokszor estétől reggelig az ő kicsi fészkében, míg testvérkéi aludtak édesen. Mohón szívja a virágillatot, úgy tetszik neki, hogy új fordulóhoz ért élete. Íme, más háznál dolgozik, nagyúri háznál. Épen olyan nagyúri háznál, amilyen az övék volt, még nem is oly régen. Egy hang megszólalt belől: te is lehettél volna ilyen boldog, mint ez a leány, akinek a kelengyéjén dolgozol, de ez a hang nem okozott szivének keserűséget. Nem irigyelte a boldog menyasszonyt, ki vidám, nevető arczczal mondta neki távozóban: mindjárt visszajövünk, kedves kisasszony. Aztán az előszobában a szobalánynak hagyakozott: mondja meg a vőlegényemnek, hogy a vácziutczában megtalál. Az ő életének csak egy ezélja van: fészket verni magának és testvéreinek a régi fészek helyett, hol meg sem toll-sodhattak édes anyja szárnyai alatt, jött az ölyv madar mostoha képében s kimerte onnét elébb őt. Mikor aztán az ő szárnya megerősödött, visszaszállott a régi fészekhez. Körüln pkedle s hívta az árva madárkákat: jenlek, jertek utánam. Csinálok én fészket nektek. Puhát, meleget. Érezte, hogy most válik el a sorsa e nehány hét alatt. Cakhogy kapott már egy házat, ahonnét tovább ajánlják! Zsugorgatja, félrerakja a fölös garasokat s egyszerre csak elkövetkezik a harmadik korszak, mikor nem kell szorongani varróüzletekben, nem kell járni házakhoz, minden héten más-más főztjét enni, lesz saját fészke, ahová majd eljárnak az úriasszonyok s hozzák neki a munkát, csak győzze . . . „ . . Ijedten kapta vissza a fejét, reszketve hajolt a varrógép fölé. Egy fiatalember surrant el az ablak mellett. Hallotta belépni az előszobába s szivébe nyilallott a hangja, a szava: — Itthon vannak? — A nagyságáék bementek a városba. Hátrahagyták, hogy a váczi utczában lesznek. De rég elmentek, most már talán jönnek is visszafelé. A fiatalember habozva állott meg egy pillanatra. — Semhogy elkerüljem, inkább bevárom, mondta magában s indult a szalon felé. De amint az udvari szoba ajtaja előtt haladt el, melynek fél szárnya nyitva, volt, hirtelen megállt, mintha lába a földbe gyökeredzett volna. Ott ült a gép mellett Szentpáli Katalin, az ő cousinere, az ő . . . Megakadt a gondolatában, beleszédült. Katalin ebben a házban! Hideg verejték gyöngyözött mczin, úgy állott egy helyben, mint a halálra ítélt. De egyszerre csak megragadta valami ellenállhatatlan erő: ott állott Katalin előtt. — Katalin! Te itt! Nyugodtan, szinte közönyösen nézett föl Katalin, fagyasztó hidegséggel mondta: — Itt. — Itt ... itt .. . — Mi különös van ebben? Talán nem tudtad, hogy három év óta szegény varróleány vagyok? Ma itt, holnap ott. Véletlenül épp a te menyasszonyodnál kaptam munkát, Kálmán. Hidd el nekem, ha tudom, hogy te vagy a vőlegény, nem jövök ide. De légy nyugodt, én meg nem háboridlok boldogságodban. Mert, remélem, boldog vagy? — Katalin! Kegyelem! Minden szavad öl! Katalin hitetlenül nézet Kálmánra. — Te kegyelmet kérsz tőlem? Miért? Te, úgy látszik, mindent elfeledtél, Kálmán. Lásd, én emlékszem, világosan emlékszem, éppen négy éve most. Akkor még azt hitted, gazdag leány vagyok. Sejtelmed sem volt arról, amit én már tudtam, hogy apám Mai saftJHunk 2,* eMa.1, %