Magyar Hirlap, 1896. február (6. évfolyam, 31-59. szám)
1896-02-01 / 31. szám
4 Fölösleges bőven magyarázni a horvátok ez állásfoglalásának intenczióját. Ellenünk irányul ez az osztrák politika és támogatása akar lenni a bécsi puhítási politikának, amely úgy ki akar készíteni bennünket, hogy megrágás nélkül is lenyelhessenek. És mily különös látvány! A horvát bán, a magyar közjog legfőbb őre Horvátországban, a magyar kormány tagja, tapsol és örvend és ígéri, hogy így meg amúgy, majd ő megtesz mindent, hogy e kívánságok figyelembe vétessenek. Íme, ami őszinteség nélkül való hivatalos horvát politikánknak egy újabb következménye. A folytonos paktálások megtermik gyümölcsüket s amikor a magyar befolyás érvényesítéséről van szó, hátban támadnak a horvát testvérek, akár zászlókról, akár bankjegyekről van szó. «SAG AR MÍRLAP 1896. február 1 Színházi vita. A belügyminiszteri költségvetés során, ma 3 színházakkal foglalkozott a t. Ház. Mindig erős kritikát gyakoroltunk a színházak felett s első sorban állottunk azok között, akik kíméletlenül támadták a rendszertelenséget, a felületességet. De mindig az volt az elvünk, melyhez szigorúan tartottuk magunkat s nincs reá most sem okunk, hogy attól eltérjünk: mindenkinek időt kell arra engedni, hogy képességeit vagy képtelenségét bebizonyítsa s elsősorban a színházaknál, ahol máról holnapra nem lehet nagy eredményeket elérni. Nopcsa Elek bárónak igaza van, amikor azt mondja, hogy kellemetlen viszonyok közt vette át a színházakat. A nemzeti színháznak nem volt igazgatója, az operának volt ugyan, de mindenki, aki színházi ügyekkel foglalkozott, tudta róla, hogy csak alkalmat keres a távozásra. S mi történt ez időtől kezdve a nemzeti színházban és az operában ? A nemzeti színház igazgatójává kinevezte a kormánybiztos Festettek Andort, az operához Káldy Gyulát. Mindkét kinevezést nagy rokonszenvvel fogadta a közönség és a sajtó s különösen Káldyt, mint a magyar irány felülkeredésének megszemélyesítőjét ünnepelte. Az új igazgatók megtartották programmbeszédeiket és most, néhány hónappal e beszédek elhangzása után konstatálhatjuk, hogy törekednek ígéreteiket beváltani. Azt még csak ezután ítélhetjük meg, hogy a kellő erővel is rendelkeznek-e? A millenniumi szezon lesz a jelenlegi regime próbaköve. Nem Nopcsa báró, hanem a magyar művészet reputácziója érdekében reméljük, hogy a próba sikerülni fog. Bartók Lajos mai támadásával szemben, mely ötletességével gyakran megkacagtatta a házat, igen ügyesen fejtette ki a maga álláspontját Nopcsa és még hatásosabb lett volna felszólalása, ha a támadás hangja által arra nem ragadtatja magát, hogy szintén személyeskedjék. De, úgy látszik, ő maga is belátta ennek helytelenségét és beszéde túlnyomó részében érvekkkel és tényekkel állott elő, melyeknek helyességét és igazságát nehéz volna letagadni. Tény, hogy kormánybiztossága óta gondot fordítanak a darabok kiállítására, rendezésére; tény, hogy a magyar szerzőket és műveket a legnagyobb előzékenységgel fogadják s tény az is, hogy egyes kedvezőtlenebb időpontokat leszámítva, pénzügyi tekintetben is eredménnyel működnek. A képviselőház mai vitájáról szóló tudósításunk a következő: Kállay Lipót. Kifejti, hogy a magyar zenét fokozottabb mértékben kell művelni. Elsősorban hazai operai erőket kell művelni, éppen ezért csodálkozik azon, hogy erre a czélra csak 8000 forintot irányoztak elő. Szerinte a nemzeti színház se tölti be hivatását, (ügy van a szélsőbaloldalon!) mert itt a komoly nemzeti múzsának kellene helyet foglalni, nem pedig mindenféle franczia bohózatnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Végül a vidéki színészet nyomorára mutat rá, mely pedig még a magyar vidékeken is kulturfeladatot teljesít, a vegyes ajkú vidékeken pedig egyenesen missziót tölt be. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Főképpen a közöny és az orfeumok ellen kell védeni a vidéki színészetet és ezért természetesen felemelendőnek tartja a segélyösszeget, mert valóban abszurdum, hogy 34 társulat 1200 taggal 10 ezer forint szubvencziót kap. A tételt nem fogadja el. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Bartók Lajos: Sajnálja, hogy mindeddig a parlamenti kormányok csekély figyelemre méltatták a magyar színművészetek Hangsúlyozza egy új nemzeti színház felállításának szükségét. Hol van most a nemzeti színház ? Két vendéglői, szállodai helyiség közé beékelve, közelében a millenniumra épülő Folies Caprices-szal, amely éjjel villanyvilágítás mellett készül és készen is lesz májusra, míg a magyar nemzet nem volt képes hajlékot állítani azoknak a régi művészeknek és utódaiknak, akik úttörői, előharczosai voltak a magyar nemzeti szellemnek. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Miután vázolja azt a lázas munkálkodást, amellyel minden társadalmi osztály készült a millennium megünneplésére, előadja, hogy a nemzeti színház és az opera még programmot sem adtak; háromnapos programmot ad, nem többet, leszámítva azt, hogy mit nem fognak adni. Nem fogják adni Bánk bánt, ezt a legkitűnőbb drámánkat azon czikluson, mely az ország jelenlétében fog a színpadon előadatni (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdi: Miért nem tudunk a művészetek oltárán bemutatni egy méltó áldozatot a nemzeti géniusznak. És miért kell odáig jutni, dacára annak, hogy egy úgynevezett kormánybiztos áll a színházaknak élén. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Miért kellett oda jutnunk, hogy ami az úgynevezett intendánsi szellemen kívül a két színházban uralkodik, az a sorvadás, idegen szellem és az alanti lasciv bohózati szellem? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mintegy remegve jött, hogy itt a színházakról beszéljen. Mégis engedjék meg, hogy itt, ahol Werbőczynek a szelleme kell, hogy lengjen, itt beszéljen Pont-Biquel-ről, Tonpinelről, Válás utánról, Kis szórakozottról, ilyen idegen bohózatokról, melyek az intendáns vagy úgynevezett kormánybiztos úr vezetése mellett folytonosan felszínen úszhatnak, az idegen, aljas bohózatokkal szemben, amelyek előtt meg kell hátrálni a magasabb drámai szempontnak, amely lealázza az egész társadalmat, lealázza magát a művészetet, lealázza a nemzeti színház tekintélyét és a színész talentumát. Pedig a mi művészeink megmutatták, hogy a külföldön is tudnak versenyezni. A jelen bűne az, hogy leszállítják a magasról, leveszik a sárba és a múzsákat, amelyek égi eredetűek — illetlenséggel és disznóságokkal ■ akarják szolgálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy egy olyan kifejezést használt, amit az illem, amit e Házban meg kell tartani, meg nem enged, ezért a kifejezésért rendreutasítom. Bartók Lajos: Azt hiszem, hogy nincs olyan kitűnő eszkhetikus, bármiképpen ügyeljen is a stílnek szeplőtlenségére, akinél ez a szó, amelyet én alkalmaztam, a kritika szempontjából bizonyos műfajnál elő ne jöhessen. (Zaj.) Sajnálom, hogy csupa magasztaló és dicsőítő szavakkal nem tudok szolgálni, de azt hiszem, hogy azt maga a földmivelésügyi miniszter úr hozta elő, mikor ő száj- és fökörömfájásról beszélt. (Élénk derültség.) Lehetetlen tehát, hogy az itt, ezen a színpadon ne ismétlődjék. (Derültség.) amiért engem rendreutasítani nem lehet. (Zaj.) Hangsúlyozza ezután, hogy a színházi ügyeket tegyék át a kultuszminisztériumba. És az intendánsi állást, melyre szükség nincs, töröljék. Az intendánsi állást a legszükségtelenebbnek, a legveszedelmesebbnek, a legdeprimálóbbnak tartja. Megemlékezik az eddigi összes intendánsokról, működésükről és kimutatja, hogy az intendánsok egymást fölváltó kertészek, de olyanok, hogy ha az egyik valamit ültet ma, azt holnap kilépi a másik, szóval, hogy az intendánsok valóságos Penelope-munkát végeznek, maga az opera pedig hasonlít ahhoz a fához, amelyet mindennap oltanak, megnyesnek, éppen emiatt lehetetlen fölvirágoznia, el fog pusztulni, el fog senyvedni. Amint hogy úgy is van, az opera oly mélyre sülyedt, amennyire eddig még nem. Megmondja ezt a közönség is, amely már nem is látogatja az előadásokat. (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Nopcsa Elek báró fölkel helyéről. Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Már megy is!) Vajay István: Költözködik a kormánybiztos. Bartók Lajos: Nagyon sajnálom, hogy a kormánybiztos úr máris távozási mozzanatokat hajt végre. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem úgy értettem, mintha a kormánybiztosi állás eltörlése mellett szólnék, hisz’ a kormánybiztos úrnak állása sincs, csak ideiglenes szupplens; amikor valahol elemi csapások lépnek fel, ott a kormánybiztos nem hiányozhatik s már ez is mutatja, mennyire sújtva van elemi csapásokkal mindkét műintézet. Az intendáns urnák nem tetszettek az észrevételek, amelyek nem a kormánybiztos ellen, hanem az intendánsi intézmény ellen szóltak, de ez megfelel az ő szavajárásának: Nem tűrök ellentmondást. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Az intendáns úr azt szokta mondani, katona voltam, nem tűrök ellentmondást. (Zaj a baloldalon.) Még az hagyján, hogy ha csak alárendeltjeivel, vagy föjébe rendeltjeivel szemben mondja a kormánybiztos úr, hogy nem tűr ellenmondást, hanem az a végzetes, mikor a művésznőkkel szemben mondja, hogy nem tűr ellenmondást. (Hosszantartó zajos derültség.) Nem tűr ellenmondást a kormánybiztos úr. Megtette ezt egy szegény szolgával, ki 17 éve szolgálta a nemzeti színházat, egy öreg honvéddel, ki úgyszólván kegyelemből kapott jutalom fejében volt szolga ott, hol Nopcsa kormánybiztos uralkodott, ki nem tűr ellenmondást. Ez az ember nem tudta a dörgést, az új szabályrendeletet, felbocsátotta a színpadra egy primadonna férjét egy volt képviselőtársunkat. Ez az ember azonnal brevimanu elüzetett a színháztól, ez ellen appelláta nincs. Méltóztassék a tisztelt Háznak azon türelmességi jelenet után, melyet itt tapasztaltunk megítélni, micsoda önkénynek van kitéve 2—3 száz művészcsalád, legelőkelőbb családok, legszegényebb emberek, művelt emberek, ily felelősségre nem vonható önkényes eljárás folytán, melyhez fogható számtalan eset fordult elő. Nem szándékozom a kulisszák mögötti dolgokhoz nyúlni. Ez nem a képviselőház elé való, hanem szólok arról, amit nem tett a kormánybiztos úr. (Halljuk! Halljuk!) Nem hozta rendbe a színházakat a második év alatt sem. És ha a kormány az intendánsi állást még most nem akarja eltörölni, akkor szüntesse meg a kormánybiztosi állást és az intendánst nevezzék ki még a multunális ünnepségek előtt. « Mit reprezentál az intendáns? A művészi depravácziót ? Ezt a lesújtó frivolizmust, amely belopódzik a nemzeti színház különben életerős, kipróbált szellemi organizmusára, ezt reprezentálja a kormánybiztos úr, vagy az óriási deficitet. (Derültség és felkiáltások balfelől: Mind a kettőt!) és ha reprezentálni kell, hogy reprezentál az udvar előtt, hisz ez egy arisztokratikus intézmény. Az ilyen állás a múltba való, amelyet én nem tartok a mai demokratikus korba valónak. Vagy ha reprezentálni kell, akkor tessék more patrio és urnák lenni. Eszterházy Miklós pl. azt mondta volna, ha a királyom a szintlázba jő, egy esztendei jövedelmemet, egy fájl milliót, áldoznék arra, hogy méltóan fogadhassam a királyt. A kormánybiztos úr pedig, ha a király színházba lő, azt mondja, kérek 2000 forint fiakkergeldet, hogy a király elé mehessek. (Derültség a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Kifejti ezután, hogy az operaháznak nincs közönsége. Egy nap — úgymond — a kormánybiztos azt mondta nekem: »Rossz a színházam, az opera, mert az én közönségem bőr zianerekből áll, a börzén pedig most krach volt*. (Derültség.) Én erre azt mondtam: »A börzén csak most volt a krach, de az operában már három hónap óta nincs egy börzianer sem*. (Derültség.) És ez így van, mert az operának ma csak kétféle közönsége van, egy ingyenes közönség és másodszor egy olyan közönség, amelynek fizetnek, hogy az operában ott legyen és ezen kategóriába tartozik a mélyen t. kormánybiztos úr is. (Derültség.) Abban a reményben, hogy a t. kormány határozati javaslatomat szíves figyelmére fogja méltatni, leszek bátor azt felolvasni. (Olvassa.) Miután a nemzeti és a m. kir. operaszínházak intendánsi állása sem anyagi, sem adminisztrativ, sem reprezentatív tekintetekben nem szolgál e színházak előnyére, sőt sok tekintetben határozottan káros, hátrányos; azonkívül az általános kormányzati rendszerben, mely a felelősségen alapszik, autokratikus jellegénél fogva bele nem illik, az intendánsi állás eltörlendő, — amennyiben szükséges, — törvényhozásilag, a színházügy pedig a rendészeti kérdések kivételével mielőbb áthelyezendő a belügyi tárczából a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tárczájába, mint kiválóan kulturkérdés». Van szerencsém határozati javaslatomat a t. Ház figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Nopcsa Elek báró. Szerinte Bartók azért támadta őt, mert azt hiszi félve bocsánatot fog kérni, hogy nem annyi.