Magyar Hirlap, 1896. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

2 c MAGYAR HÍRLAP minden csak azon fordul meg, tud-e majd ezzel a szabadságával élni. Az ország érdekében, de a maga érdekében is kívánjuk, hogy tudjon. Ma­rne it nyílt előtte, megint olyan egyetlen út, mely elől józan és­szel ki sem tér­het Az Apponyi gróf indítványa nem kellett, mert ellenzéki oldalról indult ki. Jó, erről ma ne vitatkozzunk. De itt a Tisza István s vele, úgy véljük, a sza­badelvű párt megnyilatkozása: Íme egy inicziativa, mely a kormány pártjának kebeléből indult ki. Ezen kapni csak nem derogál a méltóságuknak? Nem, nem kívánjuk mi, hogy a kormány Canossát járjon, s úgy his­szük, az Apponyi gróf hazafias öntudata is m­eglesz e diadal nélkül. Még arra is van mód, hogy a kormány elfogadja az Ap­­­ponyi gróf álláspontját, megszerezze a h­atvanhetes alapon álló összes pártok egyetértését, anélkül, hogy az Apponyi gróf indítványát el kelljen fogadnia. Egy kormány­nyilatkozatra van csak szükség, ahhoz hasonlóra, mint amilyet tennie ma sem derogált Bánffy bárónak Kossuth Fe­­renczczel szemben. E nyilatkozatban 1. azt kell konstatálnia a kormánynak, hogy az Ausztriával kötendő vám- és ke­reskedelmi szerződés kérdésének érdemé­ben megvan az egyetértés az országgyű­lés összes közjogi alapon álló pártjai­­ között — 2. hogy a kérdés érdemében ehhez az állásponthoz maga is hozzájá­rul, — s 3., hogy mivel az Apponyi gróf indítványa szintén nem czéloz egyebet s ez a czél eléretvén, az indítvány feles­legessé vált, kéri a nemes grófot, vonná vissza az ő határozati javaslatát. Ez a mód, úgy hisszük, nem sérti semelyik párt érzékenységét, nem bé­nítja meg egyiknek sem az akc­iója sza­badságát, s nem bántja, amire nálunk az országos politikában olyan nagy súlyt vetnek, senkinek a személyes önérzetét. Ezen a módon, ha nagy kerülő után is,­­eljutunk végre oda, hogy a Lajtán túl­ról fölvetett kérdésre megadjuk az orszá­gunkhoz egyedül méltó s a monarkia épségét egyedül biztosító komoly és őszinte választ. A képviselőház közjogi pártjainak okossága olyan kényelmes utat épített, melyen egy gyenge kormány is följuthat a föladatai magaslatára. S iga­zán nem látjuk át, miért kell egy kor­mánynak okvetetlenül és mindenáron ok­talanságokat cselekednie, mikor ezzel senkinek sem használ, de legkevesebbet magának. Budapest, február 29. A zalamegyei főispán felmentése. A hivatalos lap mai száma Svastits Benő zala­megyei főispánnak felmentését közli. Az erre vonat­kozó királyi kézirat így szól: Magyar belügyminiszterem előterjesz­tésére Svastits Benő Zalavármegye főispán­ját ezen állásától saját kérelmére kegyelem­ben felmenteni. Kelt Bécsben, 1896. évi február hónap 11-én. FERENCZ JÓZSEF s. ki Pernel Dezső, s. ki A kiegyezés. A IV. Fr. Pr. mely eddig igen előkelő szenvedélyességgel tárgyalta a ki­egyezés kérdését és erőnek­ erejével be akarta bizonyítani, hogy mi nem értünk a dologhoz, ma már szelídebben szól és engedékenységet prédikál kifelé-befelé. Jellemző különben, hogy Lukács pénzügyminiszter beszéde igen tetszik az osztrákok lapjának, csak azt nem tudjuk, miként tudja majd a pénzügyminiszter úr mai kisded meghátrálását. A m gpuhitási kí­sérleteket folytatják ma a félhivatalos Pol. Corr.-ban is, mely ma a Beschwichtigungs- Hofrath szerepét játsza és óv bennünket a szenvedélyességtől. A Pol. Corr. levelezője különben saját külön pápaszemén keresztül, nagy gazdasági fellendülést is lát nálunk, a kiállítási remények következtében. Nos hát, soha ily kevéssé egy kiállítás előzetes hatása érezhető nem volt. Reméljük, utólag is így lesz. A kiállítási nyereségből, tisztelt PoZ. Corr. nem igen emelhetjük a kvótát! 1896. márczius 1. ORSZÁGGYŰLÉS A vihar, amit­ a pénzügyminiszter tegnapi beszéde keltett, az ülés kezdetén fenyegető, haragos fellegeivel uralta a kedélyeket, úgy, hogy Lukács Béla volt kereskedelemügyi mi­niszternek beszédét, melyet Lock János kép­viselőnek a tegnapi napon, a folyam- és tenger­­hajózási társulat ellen intézett támadásával szemben, (melyben úgy a társulat felállításának helyességét, mint az ő általa, mint kereskedelmi miniszter által követett eljárás helyességét iga­zolni igyekezett), nem részesítette ama figyelem­ben, melyet akár a tegnap intézett kemény táma­dás, akár a felvetett kérdésnek a közérdekű volta máskülönben megérdemelt volna. A ház figyelme és izgatott érdeklődése csak akkor bontakozott ki a maga teljességé­ben, midőn a nemzeti párt elnöke helyéről fel­­emelkedett és a tegnapi oly szerencsétlenül be­fejezett vita fonalát a pénzügyminiszternél felvette. Azzal a nagy tudással és a par­lamenti gyakorlat és tapasztalatok erejével, amel­lyel e kiváló államférfiú rendelkezik, világította meg a kiegyezési kérdést a par­lamenti helyzetet, a kormány tagjainak egymás­sal ellentétes kijelentéseit, a pénzügyminiszter tegnapi közjogi kijelentéseinek tarthatatlansá­gát, megbotránkoztató jellegét, az ellenzék ellen intézett támadások illojalitását, szóval, beszé­dében a tegnapi szerencsétlen nap minden részletét nagy elmeéllel bonczolta és amíg ezt tette, a helyes kiegyezési politikának alap­jait a ház osztatlan figyelme között ismertette meg. A beszéd teljesen megsemmisítette a pénzügyminiszter tegnapi egész debutjét. A hang igaz, hogy éles volt, de igazságos. Polemikus részeiben nem a kifejezések élessége, hanem ér­veinek súlya által hatott. Igaz, miután a pénz­ügyminiszter tegnapi beszédét, annak intenczióit helyreigazította és lojális, becsülésre méltó egyenességgel úgy közjogi fejtegetéseinek nem szerencsés voltát beismerte, mint Apponyi gróf és az ellenzékek ellen intézett támadásának éles­ségét kimentette és kimagyarázta, Tisza István pedig egy okos, objektív alapokon konstruált beszédet mondott, melyben a kiegyezési kér­dések ér­demére vonatkozólag a közjogi pártok között az egyetértés elérésének szükségét kiemelte. Horanszky beszédének élességét a szabadelvű párt tagjai úgy szerették volna feltüntetni, mint ki nem érdemelt kímé­letlenséget. Azt az egyoldalú kritikusok sem veszik tekintetbe, hogy a Lukács László­nak tegnapi beszédét, mielőtt ma a pénz­ügyminiszter nyilatkozott volna, nem tekint­hette Horánszky puszta elszólásnak és azt a szánalmas ürügykeresést, mely Apponyi határo­zati javaslatával szemben a kormány és a sza­badelvű párt tagjai részéről folytattatott. Tisza István okos, egyenes és határozott kijelentése előtt, amely csak a mai ülés végén mondatott el, nem tekinthette beszéde megtartásakor a szabadelvű párt álláspontjának. A Horánszky beszéde a jogos önvédelem alapján állott ama hosszú és méltatlan táma­dások után, melyek már hetek óta űzetnek Apponyi és a k<"­jogi alapon álló ellenzékek ellen. A jogos önvédelem közben önként ki-A háziasszony. Ha úgy tetszik, sétáljunk át az ebédlőbe... (Mindnyájan átmennek az ebédlőbe, 6 élénk beszélgetés közt foglalnak helyet az asztal mel­lett. A szobaleányok osztrigát hordanak körül.) A háziúr. (Szőkéhez.) Ide mellém... koc­­­czintani fogunk, a világ zajától elvonulva... Ella kisasszony. (A háziasszony húga, Elpi­rulva.) Nem parancsol Szőke úr ide... Ilka mellettem jelölte ki a helyét... A háziúr. Nem kicsikém... Szőke most már itt marad... mi férfiak jobban érezzük magunkat egymás mellett... Ella kisasszony. (Szomorúan.) Ahogy akarja Béla... A háziasszony. (Zoltánnéhoz.) Szőkét senki­sem­ hívta kedvesem... de az ember végre nem kérheti a meghívót... Állítólag valami névje­gyet kapott... De ismerjük már az ilyen név­jegyeket. .. (A szobaleányok egymás után szolgálják fel a vacsora különböző fogásait. Mikor a pulykát behozzák, Szőke feláll a helyéből.) Több vend­ég. (Késsel ütik a poharakat.) Halljuk Szőkét... Szőke beszélni akar... , Szóin­.. (Kezében a pezsgős pohárral.) Tisztelt hölgyeim és uraim... nem vagyok szónok... a beszólás nem mesterségem... de azt hiszem, hogy mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom, mi­kor szeretett háziasszonyunk egészségére ürítem ki poharamat... A vendégszeretet nem halt ki a magyar hazából... bizonyítja a mai fényes este, mikor házigazdánk kedves meghívására ily szép számban összegyűltünk... Éljen a leg­bajosabb háziasszony, akinek ezt a pompás mulatságot köszönthetjük... (Tomboló éljenzés. Mindnyájan koc­czintanak Szőkével.) A háziasszony. (Zoltánnéhoz.) úgy beszél, mintha ő volna itt a legfőbb személy... Kö­szönetet mond a meghívásért... pedig tud­tommal csak a kis czicza hivta meg... Sándorffy. (A szomszédjához.) Azt mondják, hogy Szőkét senki sem hivta ide... egyszerűen betoppant, mintha a házhoz tartoznék... Egy sepröbajuszos ur. (Aki mindeddig komo­ran evett Súgva a házigazdához.) Igaz, hogy ez az ur nincs meghiva ? A házi a­da. Ahogy ves­szük... Ő azt állítja, hogy meghívtuk... Lehet, hogy neki van igaza... A seprőbajuszos ur. (Kompótot szed ki a tál­ból.) Nagyon különös... Szők-e ur. (A házigazdához.) Nincs kedvesebb, mint egy ilyen bizalmas estély... A jóbarátok kicsiny köre, amely úgyszólván otthon érzi magát az asztalunk mellett... A házigazda, (lelkesedve.) Előttünk is ez a czél lebegett... nehány jóbarát... pár üveg tűrhető bor... egy kis pezsgő... egy kis igazi jókedv... Szőke úr. Ami a jókedvet illeti, rég nem éreztem magam olyan pompásan, mint itt... Mondhatom, hogy az egész világot megölel­ném. .. A háziasszony. (Zoltánnéhoz.) Nézd csak... azt hiszem, hogy becsipett... A házigazda. (Szőkéhez.) Melyik évben szü­letett ? • Szőke. Én?... 1866-ban.. éppen márczius 7-én... A házigazda. Ez esetben idősebb vagyok két évvel. .. (A poharát feléje nyujtja.) Ha meg­engedi. .. ha megengeded... Szőke. (Jókedvűen.) Hunczut az ur... (Kezet fognak.) A házigazda. És most.. . hogy viszonyunk ilyen fesztelenné és meghitté vált... megen­gedsz egy bizalmas kérdést... Szőke. ..érlek... A hánya­da. (Megöleli Szőkét.) Czimborám... öreg kutya... mondd meg nekem, ki az ördög hivott meg hozzánk vacsorára? Szőke .Csodálkozva.­ Nőd ö nagysága... Este hatkor kaptam meg a névjegyét a kaszinó­ban. .. A házigazda. A névjegy apokrif... a név­jegyet egy csaló írta... és te, szegény bará­tom, egy sajnos misztifikáczió áldozata vagy... Szók \­­Hevesen.) Bocsánat... a névjegy még itt­ van zsebemben... (A zsebéből névjegyet vesz elő.) A házigazda. A névjegy ugyanaz... de az irás idegen kéz müve. A sepröbajuszos ur. (Másodszor vesz a limburgi sajtból.) Nagyon különös... Mondhatom, nagyon különös... A háziasszony. (Aki asztalbontás után a beszél­getőkhöz csatlakozik.) Ez idegen irás... én a szí­vesent sohasem írtam két u-vel... Sőt a va­csorához is többnyire csak egy r betűt hasz­nálok... Szőke. (Zavartan.) Ez esetben bocsássanak

Next