Magyar Hirlap, 1896. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1896-03-01 / 60. szám
2 c MAGYAR HÍRLAP minden csak azon fordul meg, tud-e majd ezzel a szabadságával élni. Az ország érdekében, de a maga érdekében is kívánjuk, hogy tudjon. Marne it nyílt előtte, megint olyan egyetlen út, mely elől józan ésszel ki sem térhet Az Apponyi gróf indítványa nem kellett, mert ellenzéki oldalról indult ki. Jó, erről ma ne vitatkozzunk. De itt a Tisza István s vele, úgy véljük, a szabadelvű párt megnyilatkozása: Íme egy inicziativa, mely a kormány pártjának kebeléből indult ki. Ezen kapni csak nem derogál a méltóságuknak? Nem, nem kívánjuk mi, hogy a kormány Canossát járjon, s úgy hisszük, az Apponyi gróf hazafias öntudata is meglesz e diadal nélkül. Még arra is van mód, hogy a kormány elfogadja az Apponyi gróf álláspontját, megszerezze a hatvanhetes alapon álló összes pártok egyetértését, anélkül, hogy az Apponyi gróf indítványát el kelljen fogadnia. Egy kormánynyilatkozatra van csak szükség, ahhoz hasonlóra, mint amilyet tennie ma sem derogált Bánffy bárónak Kossuth Ferenczczel szemben. E nyilatkozatban 1. azt kell konstatálnia a kormánynak, hogy az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szerződés kérdésének érdemében megvan az egyetértés az országgyűlés összes közjogi alapon álló pártjai között — 2. hogy a kérdés érdemében ehhez az állásponthoz maga is hozzájárul, — s 3., hogy mivel az Apponyi gróf indítványa szintén nem czéloz egyebet s ez a czél eléretvén, az indítvány feleslegessé vált, kéri a nemes grófot, vonná vissza az ő határozati javaslatát. Ez a mód, úgy hisszük, nem sérti semelyik párt érzékenységét, nem bénítja meg egyiknek sem az akciója szabadságát, s nem bántja, amire nálunk az országos politikában olyan nagy súlyt vetnek, senkinek a személyes önérzetét. Ezen a módon, ha nagy kerülő után is,eljutunk végre oda, hogy a Lajtán túlról fölvetett kérdésre megadjuk az országunkhoz egyedül méltó s a monarkia épségét egyedül biztosító komoly és őszinte választ. A képviselőház közjogi pártjainak okossága olyan kényelmes utat épített, melyen egy gyenge kormány is följuthat a föladatai magaslatára. S igazán nem látjuk át, miért kell egy kormánynak okvetetlenül és mindenáron oktalanságokat cselekednie, mikor ezzel senkinek sem használ, de legkevesebbet magának. Budapest, február 29. A zalamegyei főispán felmentése. A hivatalos lap mai száma Svastits Benő zalamegyei főispánnak felmentését közli. Az erre vonatkozó királyi kézirat így szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Svastits Benő Zalavármegye főispánját ezen állásától saját kérelmére kegyelemben felmenteni. Kelt Bécsben, 1896. évi február hónap 11-én. FERENCZ JÓZSEF s. ki Pernel Dezső, s. ki A kiegyezés. A IV. Fr. Pr. mely eddig igen előkelő szenvedélyességgel tárgyalta a kiegyezés kérdését és erőnek erejével be akarta bizonyítani, hogy mi nem értünk a dologhoz, ma már szelídebben szól és engedékenységet prédikál kifelé-befelé. Jellemző különben, hogy Lukács pénzügyminiszter beszéde igen tetszik az osztrákok lapjának, csak azt nem tudjuk, miként tudja majd a pénzügyminiszter úr mai kisded meghátrálását. A m gpuhitási kísérleteket folytatják ma a félhivatalos Pol. Corr.-ban is, mely ma a Beschwichtigungs- Hofrath szerepét játsza és óv bennünket a szenvedélyességtől. A Pol. Corr. levelezője különben saját külön pápaszemén keresztül, nagy gazdasági fellendülést is lát nálunk, a kiállítási remények következtében. Nos hát, soha ily kevéssé egy kiállítás előzetes hatása érezhető nem volt. Reméljük, utólag is így lesz. A kiállítási nyereségből, tisztelt PoZ. Corr. nem igen emelhetjük a kvótát! 1896. márczius 1. ORSZÁGGYŰLÉS A vihar, amit a pénzügyminiszter tegnapi beszéde keltett, az ülés kezdetén fenyegető, haragos fellegeivel uralta a kedélyeket, úgy, hogy Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszternek beszédét, melyet Lock János képviselőnek a tegnapi napon, a folyam- és tengerhajózási társulat ellen intézett támadásával szemben, (melyben úgy a társulat felállításának helyességét, mint az ő általa, mint kereskedelmi miniszter által követett eljárás helyességét igazolni igyekezett), nem részesítette ama figyelemben, melyet akár a tegnap intézett kemény támadás, akár a felvetett kérdésnek a közérdekű volta máskülönben megérdemelt volna. A ház figyelme és izgatott érdeklődése csak akkor bontakozott ki a maga teljességében, midőn a nemzeti párt elnöke helyéről felemelkedett és a tegnapi oly szerencsétlenül befejezett vita fonalát a pénzügyminiszternél felvette. Azzal a nagy tudással és a parlamenti gyakorlat és tapasztalatok erejével, amellyel e kiváló államférfiú rendelkezik, világította meg a kiegyezési kérdést a parlamenti helyzetet, a kormány tagjainak egymással ellentétes kijelentéseit, a pénzügyminiszter tegnapi közjogi kijelentéseinek tarthatatlanságát, megbotránkoztató jellegét, az ellenzék ellen intézett támadások illojalitását, szóval, beszédében a tegnapi szerencsétlen nap minden részletét nagy elmeéllel bonczolta és amíg ezt tette, a helyes kiegyezési politikának alapjait a ház osztatlan figyelme között ismertette meg. A beszéd teljesen megsemmisítette a pénzügyminiszter tegnapi egész debutjét. A hang igaz, hogy éles volt, de igazságos. Polemikus részeiben nem a kifejezések élessége, hanem érveinek súlya által hatott. Igaz, miután a pénzügyminiszter tegnapi beszédét, annak intenczióit helyreigazította és lojális, becsülésre méltó egyenességgel úgy közjogi fejtegetéseinek nem szerencsés voltát beismerte, mint Apponyi gróf és az ellenzékek ellen intézett támadásának élességét kimentette és kimagyarázta, Tisza István pedig egy okos, objektív alapokon konstruált beszédet mondott, melyben a kiegyezési kérdések érdemére vonatkozólag a közjogi pártok között az egyetértés elérésének szükségét kiemelte. Horanszky beszédének élességét a szabadelvű párt tagjai úgy szerették volna feltüntetni, mint ki nem érdemelt kíméletlenséget. Azt az egyoldalú kritikusok sem veszik tekintetbe, hogy a Lukács Lászlónak tegnapi beszédét, mielőtt ma a pénzügyminiszter nyilatkozott volna, nem tekinthette Horánszky puszta elszólásnak és azt a szánalmas ürügykeresést, mely Apponyi határozati javaslatával szemben a kormány és a szabadelvű párt tagjai részéről folytattatott. Tisza István okos, egyenes és határozott kijelentése előtt, amely csak a mai ülés végén mondatott el, nem tekinthette beszéde megtartásakor a szabadelvű párt álláspontjának. A Horánszky beszéde a jogos önvédelem alapján állott ama hosszú és méltatlan támadások után, melyek már hetek óta űzetnek Apponyi és a k<"jogi alapon álló ellenzékek ellen. A jogos önvédelem közben önként ki-A háziasszony. Ha úgy tetszik, sétáljunk át az ebédlőbe... (Mindnyájan átmennek az ebédlőbe, 6 élénk beszélgetés közt foglalnak helyet az asztal mellett. A szobaleányok osztrigát hordanak körül.) A háziúr. (Szőkéhez.) Ide mellém... kocczintani fogunk, a világ zajától elvonulva... Ella kisasszony. (A háziasszony húga, Elpirulva.) Nem parancsol Szőke úr ide... Ilka mellettem jelölte ki a helyét... A háziúr. Nem kicsikém... Szőke most már itt marad... mi férfiak jobban érezzük magunkat egymás mellett... Ella kisasszony. (Szomorúan.) Ahogy akarja Béla... A háziasszony. (Zoltánnéhoz.) Szőkét senkisem hívta kedvesem... de az ember végre nem kérheti a meghívót... Állítólag valami névjegyet kapott... De ismerjük már az ilyen névjegyeket. .. (A szobaleányok egymás után szolgálják fel a vacsora különböző fogásait. Mikor a pulykát behozzák, Szőke feláll a helyéből.) Több vendég. (Késsel ütik a poharakat.) Halljuk Szőkét... Szőke beszélni akar... , Szóin.. (Kezében a pezsgős pohárral.) Tisztelt hölgyeim és uraim... nem vagyok szónok... a beszólás nem mesterségem... de azt hiszem, hogy mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom, mikor szeretett háziasszonyunk egészségére ürítem ki poharamat... A vendégszeretet nem halt ki a magyar hazából... bizonyítja a mai fényes este, mikor házigazdánk kedves meghívására ily szép számban összegyűltünk... Éljen a legbajosabb háziasszony, akinek ezt a pompás mulatságot köszönthetjük... (Tomboló éljenzés. Mindnyájan kocczintanak Szőkével.) A háziasszony. (Zoltánnéhoz.) úgy beszél, mintha ő volna itt a legfőbb személy... Köszönetet mond a meghívásért... pedig tudtommal csak a kis czicza hivta meg... Sándorffy. (A szomszédjához.) Azt mondják, hogy Szőkét senki sem hivta ide... egyszerűen betoppant, mintha a házhoz tartoznék... Egy sepröbajuszos ur. (Aki mindeddig komoran evett Súgva a házigazdához.) Igaz, hogy ez az ur nincs meghiva ? A házi ada. Ahogy vesszük... Ő azt állítja, hogy meghívtuk... Lehet, hogy neki van igaza... A seprőbajuszos ur. (Kompótot szed ki a tálból.) Nagyon különös... Szők-e ur. (A házigazdához.) Nincs kedvesebb, mint egy ilyen bizalmas estély... A jóbarátok kicsiny köre, amely úgyszólván otthon érzi magát az asztalunk mellett... A házigazda, (lelkesedve.) Előttünk is ez a czél lebegett... nehány jóbarát... pár üveg tűrhető bor... egy kis pezsgő... egy kis igazi jókedv... Szőke úr. Ami a jókedvet illeti, rég nem éreztem magam olyan pompásan, mint itt... Mondhatom, hogy az egész világot megölelném. .. A háziasszony. (Zoltánnéhoz.) Nézd csak... azt hiszem, hogy becsipett... A házigazda. (Szőkéhez.) Melyik évben született ? • Szőke. Én?... 1866-ban.. éppen márczius 7-én... A házigazda. Ez esetben idősebb vagyok két évvel. .. (A poharát feléje nyujtja.) Ha megengedi. .. ha megengeded... Szőke. (Jókedvűen.) Hunczut az ur... (Kezet fognak.) A házigazda. És most.. . hogy viszonyunk ilyen fesztelenné és meghitté vált... megengedsz egy bizalmas kérdést... Szőke. ..érlek... A hányada. (Megöleli Szőkét.) Czimborám... öreg kutya... mondd meg nekem, ki az ördög hivott meg hozzánk vacsorára? Szőke .Csodálkozva. Nőd ö nagysága... Este hatkor kaptam meg a névjegyét a kaszinóban. .. A házigazda. A névjegy apokrif... a névjegyet egy csaló írta... és te, szegény barátom, egy sajnos misztifikáczió áldozata vagy... Szók \Hevesen.) Bocsánat... a névjegy még itt van zsebemben... (A zsebéből névjegyet vesz elő.) A házigazda. A névjegy ugyanaz... de az irás idegen kéz müve. A sepröbajuszos ur. (Másodszor vesz a limburgi sajtból.) Nagyon különös... Mondhatom, nagyon különös... A háziasszony. (Aki asztalbontás után a beszélgetőkhöz csatlakozik.) Ez idegen irás... én a szívesent sohasem írtam két u-vel... Sőt a vacsorához is többnyire csak egy r betűt használok... Szőke. (Zavartan.) Ez esetben bocsássanak