Magyar Hirlap, 1896. április (6. évfolyam, 92-119. szám)
1896-04-02 / 92. szám
1896. április 2. Féláru jegyek. — Kedvezmény az állami tisztviselőknek. — A kereskedelmi tárcza költségvetésénél szóba került a képviselőházban, hogy az állami tisztviselők, szolgák és nyugdíjasok arczképpel ellátott igazolványt fognak kapni, mely arra jogosítja őket, hogy a magyar államvasutak vonalain féláron utazhassalB I, —■ ha majd mind elfogyatkodtam a sok sírásba és immár a pogány eladott volna, de mind reménykedtem, hogy el ne adjon. Mindennap szid és ver, mondván, hogy elad a tengeren által Konstantinápolyba.* Azt a száz aranyat még valahogy megszerezhette volna az özvegy, csakhogy időközben valami Gyurka nevezetű havasalföldi kapitány magához váltotta Ilonkát és háromszor annyit kívánt érette. Annak felelte kócsagtollas ezüst forgót és párduczbőrre való lánczot, jó nagy ezüst golyóbissal. Szegény Szirmayné azt se tudta, hova legyen bánatában, mert összes jószága se érte föl azt a rengeteg summát. De addig sirt és rimánkodott, mig az Ilonka bátyjának, Szirmai István uramnak megesett a szive rajta. Pénze neki se volt ugyan, mert a tatárok csaknem koldusbotra juttatták, de levelet kért a főispántól és elindult és meg sem állott addig, mig három vármeblen össze nem gyűjtötte az Ilonka sarczát, melyből Gyurka kapitány a keresztény vérrel kereskedő vadállat — egy fillért sem akart elengedni. A zöld selyem kötős kis leány 1725- ben végre kiszabadult és nyolcz esztendeig tartó rabsága alatt, minden nagy siránkozása és epekedése daczára, gyönyörű szép hajadonná fejlődött, utóljára pedig ... de már erről igazán hallgat a krónika, s aki mégis szeretné tudni, hogy azután mi történt, hát olvassa el néhai, jó emlékezetű Gaál Józsefnek Ilonkáról szóló kétkötetes regényét. ||1P M esü&OTAss hírlap________ 8 A bolgár lapok támadása annyival fájdalmasabban érinti a román közvéleményt, mert Bulgáriának mai helyzete nagy részben Romániának köszönhető. Eltekintve attól, hogy az 1877-iki oroszromán-török háború alkalmával, Romániának 15,000 katonája vérzett el a bulgáriai csatamezőkön, — az összes mai bolgár államférfiak Romániában nyerték nevelésüket és nagyrészük itten kaptak állami hivatalokat is, így Grekov, Ágora, Stranszky dr., Nacsevics, Petkov stb. volt és a jelenlegi miniszterek a török uralom idejében Romániában állami hivatalt viseltek. A bolgár orvosok legnagyobb része Romániában fejezte be gimnáziumi és egyetemi tanulmányait és ma is a bukaresti egyetem fakultásait majdnem 150 bolgár fiatal hallgatja. így fizetik vissza tehát Romániának a váltót a jó bolgár szomszédok. Mindnyájan belátják a veszélyt, amely mától kezdve fenyegeti Romániát úgy bolgár, mint orosz részről és a veszély tudatában az összes román lapok igen konciliáns hangon beszélnek Magyarországról és — biztos tudomásom szerint, — úgy Carp a luminista párt vezére, mint a konzervatív párt vezérférfiai Take Jonescu és Filipescu, — a liberális kormány nem tehet kivételt, egy idő óta folyton tanácsolják az erdélyrészi román vezetőknek, hogy mondjanak le minden olyan akczióról, amely Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állásának állana, a belügyi helyzetet rossz világításban tüntetné fel és Oroszország malmára hajtaná a vizet. Általános a meggyőződés, hogy Románia ma inkább mint bármikor Ausztria Magyarország barátságára van utalva és ennek tudható be az a körülmény is, hogy a román kormányt egy miniszter fogja képviselni a millenniumi ünnepeken és az egyetemi hallgatóság képviseletében hat diák fog megjelenni. nak. Az erre vonatkozó és a mai nappal életbelépő rendelet szövege a következő: 39156/AIa. Féláru jegy váltására jogosító arczképes évi és egyszeri utazásra szóló igazolványok kiadása. Addig is, míg a legközelebb életbelépő új 23. számú utasítás szétosztható lesz, már előzetesen is értesítjük közegeinket, hogy folyó évi április hónap 1-től kezdve vonatainkra, valamint a kezelésünk alatt lévő királyi szabadalmazott pécs-barcsi vasút és helyiérdekű vasutak vonalaira érvényes, féláru menetjegy váltására jogosító arczképes évi, úgyszintén egyszeri utazásra szóló igazolványok fognak kiadatni. Az arczképes évi igazolványokra a tényleges szolgálatban lévő állami tisztviselők, altisztek és szolgák, nem különben oly állami és magyar királyi államvasuti nyugdíjasok és nyugbéresek tarthatnak igényt, akik díjazott tisztséget avagy fizetéssel járó hivatalt nem viselnek. Féláru jegy váltására jogosító, egyszeri utazásra szóló igazolványok a többek között a XI. fizetési osztályba tartozó sarcképes évi igazolványok váltására nem kötelezett állami tisztviselők, valami az állami altisztek és szolgák saját személyei nemkülönben úgy ezeknek, mint az említett fizetési osztályba nem tartozó állami tisztviselők családtagjai, továbbá azon nyugdíjas állami tisztviselők, úgyszintén nyugdíjas és nyugbéres magyar államvasúti alkalmazottak és családtagjaik részére, akik maguk számára az arczképes évi igazolványt megszerezték, végül az állami és vasúti nyugdíjas, illetve nyugbéres alkalmazottaknak nyugdíjat, illetve nyugbért élvező özvegyei és ezek gyermekei részére fognak kiállíttatni. Oly nyugdíjasok és nyugbéresek, akik díjazott tisztséget, vagy fizetéssel járó hivatalt viselnek, családtagjaik részére kedvezményre igényt nem tarthatnak. Az arczképes évi igazolványok engedélyezése mindenkor a Magyar Államvasutak igazgatóságától kérelmezendő, amíg a féláru jegy váltására jogosító egyszerű utazásra szóló igazolványokat, nemkülönben az 5 százaléknyi díjmérséklésre jogosító szállítási utalványok engedélyezését az igényjogosult személyek az igazgatóságon kívül bármely üzletvezetőségtől is kérhetik. Ennek előrebocsátásával a kiadandó arczképes évi és egyszeri utazásra szóló igazolványokat az alábbiakban ismertetjük, és pedig-A féláru menetjegy váltására jogosító arczképes évi igazolványok tárcza alaku, sárgaszinü bőrboritékba vannak fűzve, mely boríték felső lapjának belső oldalához az illető tulajdonosnak a Magyar Államvasutak száraz czimbélyegzőjével bélyegzett arczképe van hozzáerősitve. A boriték felső lapjának külsején az igazgatóság czime, nemkülönben rá zsutosan a következő szöveg: »Féláru menetjegy váltására jogositó igazolvány az 1896. évre* van aranyozott betűkkel rányomatva. A tulajdonképpeni igazolvány első oldalán az érvényességi évszám, a sorszám, a tulajdonos neve, és állása, azon vasutak, amelyekre az igazolvány érvényességgel bír, a kiállítás kelte, valamint az elnökigazgató és a tulajdonosnak névaláírása van feltüntetve s ezeken kívül ugyanaz az oldal a Magyar Államvasutak száraz czimbélyegzőjével is el van látva. Az igazolvány többi oldalán a határozmányok foglaltatnak. E helyütt szükségesnek tartjuk külön is felemlíteni, hogy a féláru menetjegy váltására jogosító arczképes évi igazolványok a Magyar Államvasutak egész hálózatán, valamint a kezelésünk alatt lévő királyi szabadalmazott pécs-barcsi vasút és helyiérdekű vasutak vonalán — a nagykikinda-nagybecskereki és a szatmár-nagybányai helyiérdekű vasutak, valamint a díjszabás szerinti szomszédos forgalmi viszonylatok kizárásával, nemkülönben az úgynevezett expressz-, lukszus- és különvonatok kivételével — bármely személyszállításra berendezett rendes vonat és tetszés szerinti kocsiosztály használatára jogosítanak, a használandó vonatnem és kocsiosztálynak megfelelő féláru menetjegy váltása mellett. Egyebekben ezen igazolványok használatára az azokon foglalt ba'ározmányok irányadók. A féláru menetjegyváltásra jogosító egyszeri utazásra szóló igazolványok közönséges fehér papírra vannak nyomtatva. Ezen igazolványok két szelvénnyel bírnak, amelyeken a használható útirányok vannak. A tulajdonképpeni igazolványok előlapján a sorszám, az utazó személyek száma, a tulajdonos neve és állása, illetve a családtagoknak a családfőhöz való rokonsági viszonya, a kiállítás kelte, valamint a tulajdonos és a kiállító névaláírása van feltüntetve s ezeken kívül az igazolványok a Magyar Államvasutak száraz czimbélyegzőjével is el vannak látva. Az igazolványok hátlapján a határozmányok foglaltaknak. A szóbanforgó igazolványok a kiállítás keltétől számított három hónapon belül egyszeri menet, vagy menet-jövet utazásra érvényesek s a hozzájuk tartozó szelvényeken megjelölt vonalakon, avagy az ezen vonalakba eső valamely állomásról — valamely állomásra a díjszabás szerinti szomszédos forgalmi viszonylatok kizárásával, nemkülönben az úgynevezett ekszpressz-, lukszus- és különvonatok kivételével —— bármely személyszállításra berendezett rendes vonat és tetszés szerint való kocsiosztály használatára jogosítanak a használandó vonatnemnek és kocsiosztálynak megfelelő féláru menetjegy váltása mellett. Egyebekben pedig eme igazolványok használatára nézve az azok hátlapján foglalt határozmányok irányadók. Budapest, 1896. márczius 25. Az elnökigazgató helyett: Czigly miniszteri tanácsos, igazgató. A kellemetlen szomszéd. (A főváros közgyűléséből.) Egy ur, ki megunta a kibiczelést, kinéz egyszer a szabadelvű pártkör ablakán. Néz, néz, megdörzsöli a szemeit, fölteszi szemüvegét, és összecsapja a kezeit. Odahív aztán még többeket, azok is összecsapják a kezeket. Legjobban összecsapja pedig Fodmaniczky Frigyes, a kör elnöke és Peresei úr, a belügyminiszter. Szörnyűség volt, amit láttak. A Deák-szobor mellé, a szobrot övező kis parkban, szemben a szabadelvű pártkörrel, nagy buzgalommal építettek egy nyilvános illemhelyet. Persze a fölfedezést rögtön figyelmeztetési követte a fővároshoz, hogy miképp lehet ilyesmit megengedni? Ez ázsiai állapot. Abderitaság — Ganz á la Texas stb. Ezalatt az illemhely a dolog természete szerint épült tovább. Ma a városi közgyűlésen végre a megbotránkozott városatyák interpelláczió alakjában szőnyegre hozták a botrányt. Wagner Géza dr. szólalt fel, aki emlékezetébe hozta a közgyűlésnek, hogy annyi tárgyalás után végre építik a nyilvános illemhelyeket, — de nem kiván senkit hibáztatni, csupán egy ballépés kikorrigálása a czélja. A terek közt, melyeken ily épitmények emelendők, szerepel a Deák-szobor parkja is s úgy látszik, a Deák-szobor és a szabadelvű pártkör közé elválasztó vonalat szintén egy illemhelyet építettek. A megbotránkozás a képviselők és főv. biz. tagok közt általános és ő a közhangulatnak vél megfelelni, midőn kérdezi, hogy szándékozik-e a polgármester ezen építményt a nagy hazafi iránti kegyelet parancsából is onnan eltávolítani, illetőleg erre nézve a rendelkezése alatt álló eszközük igénybe vételével az intézkedéseket megtenni? Általános figyelem közt válaszolt az interpelláczióra Vosits tanácsnok. Azokat a pontokat a városban, ahova ezek az illembek épitendők lesznek, még 1893-ban állapította meg egy vegyes bizottság, melynek elnöke Podmaniczky Frigyes dr. volt (Általános derültség.) (Podmaniczky t.i. a szabadelvű pártkörnek is elnöke.) Eme pontok közzé fel volt véve a Deák-szobor parkja is. Az építmények ezen elhelyezési tervét elfogadta úgy a közmunkatanács,melynek ugyancsak Podmaniczky Frigyes az elnöke) mint a közgyűlés is. Jöttek aztán az ajánlati tárgyalások, melyek eredménytelenek voltak, jött Becz Vilmos, a bécsi vállalkozó, kinek ajánlatát — amelyben a Deák- park szintén benne volt — a város semmi áron nem akarta elfogadni, de egyenes belügyminiszteri parancsra a szerződés vele mégis megköttetett, így épülnek most egymásután az illemhelyek a szerződés értelmében, a szerződésben megjelölt pontokon. Mindazonáltal, midőn a tanács látta azt a visszatetszést, amit a szobornak ily czélra való felhasználása keltett, bár a szerződés csak azt engedi meg, hogy a tanács idővel kívánhatja valamely illemhelynek egyik helyről a másikra való áttételét, ez az építmény pedig czéljainak még átadva nincs mégis rögtön érintkezésbe tette magát a vállalkozóval más hely kiszemelése s a kegyelettel valóban ellenkező bódénak a Deák-parkból való eltávolítása végett. A vállalkozó elég előzékeny volt a tanács óhajával szemben és rövid idő alatt remélhető, hogy a kérdés midenki megnyugvására oldódik meg. A tanácsnak válaszát a közgyűlés vegyes érzelmekkel fogadta. A kormánypártiak azt kiabálták: röviden! (Nekik kényelmetlen volt a helyzet.) Az ellenzékiek azt hangoztatták: Csak halljuk! (Őket gyönyörködtette a história.)