Magyar Hirlap, 1896. május (6. évfolyam, 120-150. szám)

1896-05-01 / 120. szám

2­1—n .................. . - - - --------------- -------­ Budapest, április 30. Miniszterek a királynál. A király­ban délben előbb Bánffy Dezső báró miniszter­­elnököt, azután Wlassics Gyula vallás- és köz­­oktatásügyi minisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. Országgyűlés. A képviselőház ma igen rövid ülést tartott Szilágyi Dezső elnöklete mellett, amelyben az elnök először is bemutatta Polczner Jenő szegedi és Dózsa Endre tőkei képviselők megbízó leveleit. Azután Kabos Ferencz referálása alapján vita nélkül elfogad­ták az 1895.­ év első, második és harmadik negyedében előfordult túlkiadásokról, valamint Reményi Ambrus referálása alapján, a képviselő­ház rendkívüli kiadásainak fedezéséről szóló jelentéseket. Az országgyűlési nemzeti párt ma Kovács Albert elnöklete alatt értekezlet tartott. Issekusz Győző előterjesztést tett a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatról azon értelemben, amint a pártok vezetői magánbeszélgetésben már megállapodtak. A tárgyhoz szólottak: Horánszky Nándor, Apponyi Albert gróf, Szentiványi Kálmán, Gulner Gyula. A párt hozzájárul ama megállapo­dáshoz, hogy a törvényjavaslat átdolgozás végett a bizottsághoz visszautasíttassék. A párt ebbeli ál­láspontját Gulner Gyula fogja a Házban tolmá­csolni: »Jön a tatár­.« Egy néppárti röpirat jelent meg most ezzel a czimmel. A három i­vé’s füzet azon kezdi, hogy meglehetős konyhanyelven szidja a liberizmust s mindazokat, akik a liberalizmussal közösségben vannak, azután tizenkét »hazugságot« czáfol, amikkel a néppártot, be szokták feketíteni az ellenséget. Valami, »Sz­ózat« is van a füzethez mellé­­kelve, ebben a nőkre igyekszik hatni a néppárt röpiratos apostola. Intelligens embert aligha meg­téveszt ez a furcsa­ füzet, amelynek csak förmedései vannak, nagyon gyarló okoskodásokkal fűszerezve. MAGYAR HÍRLAP 1896. május 1. Millenniumi ünnepségek, élethez hozzászokott fővárosi embert is. De a lármás zavarból is kivehető az ünnepi hangu­lat, mely hosszú ezer év küzdelme, viszontag­sága, baja, öröme és dicsősége után fogja el az embereket. A királyné megérkezéséről szóló tudósí­tásaink a következők* A királyné megérkezése. o­ A zászlódíszt öltött főváros házsorai ma reggel sokszorosan visszhangozták azokat az »éljen« kiáltásokat, amelyekkel Magyarország szive, Budapest, fenséges asszonyát fogadta. Erzsébet királyné kitűnő jószinben érkezett­ a fővárosba reggeli 8 óra 45 perczkor a déli vasút külön vonatán. Kíséretében voltak: Sztáray grófnő udvarhölgy, Berzeviczy tábor­nok első főlovászmester és Fey válik őrnagy udvarmester. Fogadására a király nyitott udvari hintón hajtatott a pályaudvarihoz, ahol akkor már­­ Rudnay Béla főkapitány és Bredna lovag a déli vasút igazgatója várta a királynét. A király megszólította Rudnay főkapitányt és a közel­ben álló Gyalokay rendőrtanácsosra mutatva, megkérdezte, hogy a rendőrség új egyenruháját viseli-e már. Amikor a Triesztből jött különvonat a pályaudvarba ért, a király eléje ment a felséges asszonynak és szívélyesen üdvözölte. Erzsébet királyné mosolyogva köszöntgetett jobbra-balra a pályaudvar környékét elárasztó közönség lel­kes éljenzését köszönve meg, így hajtatott fel a királyi palotába, ahol az udvari személyzet fogadta. Miután néhány­­ nyájas szót váltott az udvari urakkal, vissza­vonult lakosztályába. Akik elmaradnak. Már lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy Károly Lajos nem vehet részt a milen­­nális ünnepeken. Ma azt táviratozzák Bécsből, hogy a főherczeg állapotában lényeges változás nem állott be. A láz csökkent ugyan, de azért még nem szűnt meg. A főherczegnek bélhurutja van és orvosai, Wiederhoffer és Rob­ert dokto­rok nem adnak ki állapotáról bulletineket. Or­vosai különben azzal biztatják, hogy junius 8-dikán, a hódoló díszmenetre Budapestre mehet. A főherczeg betegsége miatt Mária Te­rézia főherczegné sem jön el a kiállítás meg­nyitására. Ma délelőtt akart Budapestre utazni, de az utolsó perczben lemondott az utazásról és ezt meg is táviratoztatta Budapestre. Vendégek érkezése: jéges nyugalommal szívták a jó török czigarettát, vagy bő bugyogóba öltözött bosnyák, aki feltűnő kíváncsisággal nézett meg mindent. Megindult már a vándorlás a főváros felé és holnap, holnapután még egyre nagy tömegekben érkeznek azok a vendégek, akik a kiállítás megnyitásánál akarnak jelen lenni. Ferdinánd Károly főherczeg, Károly Lajos főherczeg legifjabb fia, ma reggel Innsbruckból Bécsbe érkezett, hogy, holnap Budapestre utazzék a mille­­niumi kiáltás megnyitására. — Mária Jozefa főher­­czegnő, CUö főherczeg neje, ma délután Sopronból Bécsbe érkezik és innen szintén Budapestre utazik a kiállítás megnyitására. József Ágost főherczeg visszaérkezett a fővárosba. Ma este 8 óra 45 percz­­kor érkezik Lajos Viktor főherczeg, Koburg Fülöp herczeg és neje, holnap déli 1 óra 5 perczkor pedig Mária Terézia főherczegnő jön a nyugati pályaud­­varon. A nagykövetek és a diplomácziai testület tagjai holnap délután 4 óra 55 perczkor érkeznek Bécsből a fővárosba külön vonaton a nyugati pályaudvarba, hogy jelen legyenek a kiállítás megnyitásán és május 3-án az ünnepélyes hálaadó istentiszteleten. A külföldi protestáns küldöttség holnap, pén­teken érkezik meg. A már megállapított és közzé­tett programmot megtoldották: egy vallásos estével, amelyet vasárnap, május 3-án egy negyed 7 órakor tartanak a hold-utczai iskola dísztermében. Ez al­kalommal az evange­iumi szövetség néhány tagja beszédet tart, amelyet tolmácsolni fognak a hall­gatóságnak. , ,A fővárosba, ma a vasutakon összesen 14.780 idegen érkezett. És pedig a keleti pályaudvaron 8970-­n, a nyűgod pályaudvaron 5140, a déli vas­úton 670-en. Azonkívül a gőzhajókon is nagy szám­mal érkeztek idegenek. Az ünnepségek rendje. A hivatalos lap mai száma következőkben közli a május hónapban tartandó ezredéves ünnepek sorrendjét és szertartásait.­­ Szombaton, május 2-án, délelőtt 11 órakor: A kiállítás ünnepélyes megnyitása ő felségeik s a legfelsőbb uralkodóház tagjainak jelenlétében. délután: Legfelsőbb családi ebéd. este nyolczadfél órakor: Díszelőadás as Vasárnap, május 3-ikán délelőtt 11 órakor: Ünnepélyes hálaadó istentisztelet a koron­ázási templomban Ő felségeik s a legfelsőbb uralkodóház tagjainak jelenlétében. Kedden, május 5-én Akik­ együtt ünnepelnek velünk, azok ott vannak már körünkben: ma megérkezett a királyné is és mire újra felkel a nap, a város­ligetben épült új városrészben a koronás király megnyitja az ezredéves kiállítást. Ma már látni lehetett a város külsején, milyen nagy és impozáns ünnep előtt állunk. Az a zászlóerdő, mely az utczák során végig lobog, a kivilágításra tett intézkedések, a már itt levő idegenek nagy száma, a zaj, a sürgés­forgás valósággal elkábitja még az élénk utczai fahrende Ritterjei, kik mindenütt ott termettek,­* hol igazságot kellett tenni, úgy e kornak megvoltak bolygó kártyásai, kik minden erős kártya-kompániában megjelentek. A legkülönbözőbb nemzetségekhez tar­toztak e jó urak. Gróf jól megtermett, fakó, szőke, szász ember volt, nagy vastag arany­­láncz és drága brillántos gyűrűkkel — melyek eltűntek néha, de csak rövid időre. Vastag nevének megfelelően, kövér, veres képű úr magyarnak mondta magát, de kinézé­­ről ítélve, örmény is lehetett volna. Legérde­kesebb alak közöttük Jenatye, a görög maradt, egy sárgásbarna bőrű, gyorsszavú kis ember, ki igen rosszul beszélt magyarul, jobban romá­nul s valószínűleg legjobban görögül, mit ugyan senki se értett, de szavára azt is meghitték neki, hogy az ó­ görög nyelven épp oly folyé­konyan bírja kifejezni magát, mint az új­görö­gön. Ha jó kedve kerekedett, elkezdett lelkesül­ten énekelni egy sajátságos egyhangú dalt, mely­nek minden versszaka az istennő neve: Aphro­­dithe-vel végződött. Melltünek egy nagyértó rubintot viselt s minden alkalommal elmesélte, hogy az egy da­rb görög herczeg­ őseinek el­kobzott kincseiből. Hogy honnan és mikor ke­rült Erdélybe e görög herczegivadék, azt senki sem tudta.­­ E bolygó kártyások a nyarat a legelő­kelőbb fürdőkön töltötték, azután nem hiányoztak a nagy országos vásárokról Szebenben, Bras­sóban, Kolozsvárt és Maros-Vásárhelyt, s ott már ma is kizökkent rendes formájából a fő­város utczáinak képe. A vasúti állomásokhoz vezető utakon egymást érték az idegeneket szállító kocsik és itt-ott feltűnt egy-egy csoport török, akik békes­; aszerint, mint ment az üzlet, két vagy három­­ hetet mulattak, még egy pár kirándulással Bu­karest, Jászváros vagy Aradra, eltelt az év. Hogy rendes lakásuk hol volt e vándor kár­tyásoknak, vagy egyáltalán volt-e, azzal senki se törődött. Nagy híre lehetett e fördői kártyázások­nak, mert az egyszer a művelt nyugatról is oda csalt két vándor madarat Az egyik her­­czeg Vredónek mondta magát, a másik vicomte d’Equvilliernek és közösen tartottak roulette­­bankot. A két szép fiatal gavallér nagy érdek­lődést keltett a fürdő vendégek között úgy fé­nyes fogataik, mint választékos, finom modo­­rakkal, de a játékosok zöme azért hű maradt a­ kártyához, úgy, hogy a két nyugateurópai vendég csakhamar elutazott és soha se jött többé az erdélyi fürdőkre. Mindezeknél nevezetebb volt Izsák gróf, mert neki, mint játékodnak, nem csak országos, de európai neve volt, s mindamellett, hogy ilyen bibliai keresztnevet viselt s oly csúnya ember volt, hogy jónak látta saját maga tréfásan igy magyarázni meg csúnyaságát. Én is oly szép lennék, mint családom más tagjai, ha kicsi koromban ki nem cserél a dadám egy czigány purdéval. Izsák grófnak ősei úgy elzálogosították egykor nagykiterjedésü uradalmaikat, hogy ami megmaradt, az alig tett ki egy kis nemesi bir­toknál többet; abból szűken élt Izsáknak özvegy anyja és egyetlen fiát, a vagyont és tekintélyt este kilenczedfél órakor. Fogadtatás az ud­varnál ő felségeik s a legfelsőbb uralkodóház tagjainak jelenlétében, szerző államszolgálatra szánva, kollégiumba adta Kolozsvárra. Itt Izsák gróf utolsó tanévé­ben összeütközésbe jött a hatósággal, amiért nem végezhette be tanulmányait, de annál ala­posabban megtanult kártyázni és billiárdozni, mi oly szépen jövedelmezett neki, hogy pár év múlva módjában állott külföldre utazni — mi a harminczas években nagy és drága dolog volt. Akkor kezdődött Izsák gróf dicsősége, a legelőkelőbb klubok tagja lett, Bécs, Paris, Homburg legilletékesebb körei elismerték, hogy nincs kitünőbb játékos, úgy billiárd, mint kár­tyában és jobb lövő pisztol­lyal Izsák grófnál; ki midőn hazatért, legelső, dolgának tartotta kiváltani egy részét az elzálogosított ősi bir­­birtoknak. Ez időtől kezdve több tél nem érte Er­délyben Izsák grófot, mindig elutazott a fecs­kékkel s visszatért, mikor azok érkeztek, rendre az ősi birtokokat mind magához váltotta, aztán nyáron át a világ legkedvesebb földbirtokosa volt, szívesen látta a vidék egész intelligenczi­­áját fényesen felépített és berendezett kasté­lyában, ellátogatott minden ismerőséhez, nagy­urak és kurta nemesekhez egyformán — büsz­keségét nem ismerve. A fürdőkön udvarolt min­den szép asszony és szép leánynak, elárasztotta azokat virág és bonbonokkal, de senki se vette komolyan udvarlását, ő maga sem. Csak egyszer! Egy jókedvű, szép hugocskájával so­kat tréfált, mulatott, a szép leány szerette a.

Next