Magyar Hirlap, 1896. augusztus (6. évfolyam, 211-240. szám)
1896-08-01 / 211. szám
T már belátja, hogy a szerződés nem csak nem hátrányos Bulgáriára, hanem, hogy monarkiánk határozott jóakaratot tanúsított már azzal, hogy Bulgáriának 4 százalékos általános vámemelést engedélyezett A mérvadó politikai körök pedig a tárgyalások kezdete óta nemcsak szükségesnek tartották a kereskedelmi szerződést, hanem annak létrejöttét, mint politikai sikert óhajtották. Elintézett határvillongás. Czetinjéből jelentik, hogy a dalmát-montenegrói határvillongás tárgyában az osztrák és montenegrói kormányok abban állapodtak meg, hogy mindketten eltekintenek az elégtételköveteléstől és adástól. C-- ■ [UNK]'■ [UNK] [UNK] ' --- ' Két ukáz. Lapunk legutóbbi számában már megemlékeztünk az orosz czárnak a Kodinskamezőn történt szerencsétlenség ügyében tett rendelkezéséről. Ma a czár két ukázának hírét hozza meg a táviró és semmi kétség az iránt, hogy azok,amiket a hatalmas czár ezekben az ukázokban mond, nagy hatással lesznek azokra, akik szivük legmélyén érzik, hogy voltaképen ők az előidézői ama katasztrófának, melynek ■ száz és száz lett áldozatává. • " A czár kimondta az ítélő szót és az súlyosan érinti a moszkvai hatóságokat. A vizsgálat eredményét tehát már közzétette a cár és egyszersmind parancsot adott a vétkes hivatalnokok megbüntetésére. Ezt mondja el az egyik ukáz. A másik általánosabb természetű dolgokkal foglalkozik, de nyíltságával, határozottságával és erélyes hangjával bizonyára nagy és maradandó határozat lesz Oroszország egész hivatalnok-testületére. Az első ukáz így szól: A moszkvai Kodlinska-mezőn május 18-áig végbement nagy szerencsétlenségen és szivünkhöz közel álló sok alattvalónk elvesztésén érzett mély ,gyászunkban szükségesnek találtuk, hogy a hátramaradt özvegyek és árvák sorsát lehetőleg biztosítsuk, ami rendelkezéseink szerint meg is történt. Forrón szívükön hordván mindazt, ami erre a szomorú esetre vonatkozik, az igazságosság iránt szakadatlanul érzett gondoskodásunkban szükségesnek és jónak láttuk, hogy az ügyet a bírósági út mellőzésével, saját hatalmi szavunkkal döntsük el. Meggyőződvén továbbá afelől, hogy a főváros rendje és biztonsága felett őrködni hivatott moszkvai hatóságok nem tették meg idejében a szükséges intézkedéseket, hogy a Kodinska-mezőre özönlő tömeget elhelyezzék és miután ez okon a moszkvai rendőrfőnököt végképpen elbocsátottuk a szolgálatunkból, megparancsoltuk császári házunk és a belügyek miniszterének, hogy a kötelesség~ mulasztásban vétkes többi hivatalnok ellen az általunk jelzett büntetéseket bebizonyított vétkességük mértékéhez képest alkalmazzák. A második ukáz figyelmeztetvén az állami hatóságokat az egymással való versengés abbanhagyására, a következőket mondja: Miután a moszkvai Kodlinska-mezőn május 18-án történt végzetes szerencsétlenség ügyében eddig végzett vizsgálatot személyesen áttanulmányoztuk, legnagyobb szomorúságunkra észrevettük, hogy alárendeltebb alkalmazottaknak az a törekvése, hogy őket nem illető jelentőségre tegyenek szert, közöttük versengést idézett elő, amelynek a kölcsönös együttműködés hiánya lett a következménye. Arra törekedvén, hogy a hasonló jelenségeknek, amelyek egész Oroszországban a legkárosabb hatással lehetnek, véget vessünk, megparancsoljuk az összes minisztereknek, az önálló részek összes főintézőinek, valamennyi kormányzónak és a kerületek elöljáróinak, hogy egységesen működjenek és intézkedjenek, s hogy folytonosan arra ügyeljenek, hogy az alájuk rendelt intézetek és személyek egymás között ne kövessenek el féltékenykedéseket és tántoríthatatlanul a közszolgálat javára törekedjenek. • n sAGYAR hírlap 1896. augusztus . A kiállítás. Ismertetés. Folyam- és csatornahajózás. A városligeti tó partján emelkedik a folyamos csatornahajózás pavillonja. Az épületben, melyben tél idején rendszerint vidám, gondatlan fiatalság Szokott fecsegni jól fűtött kályhák mellett, most hatalmas vaskolosszusok terpeszkednek; itt egy nagy hajó gépezete, odább hatalmas kerekek, láncz- és kötélcsomók, a falakon térképek, statisztikák s más, a hajózásra vonatkozó dolgok. Mert a városligeti tornacsarnok épületében van a folyam- és csatornahajózás kiállítása, amely hű képét nyújtja annak, hogy milyen fokon áll most hazánk kereskedelmének e fontos tényezője. A kiállítás elrendezése jó, csak kár, hogy a kalauz, amelyet hozzáadnak, nagy mértékben használhatatlan. Igen kevés van a kalauzban, ami magára a pavillonra s az abban kiállított tárgyakra vonatkozik. Ez utóbbiakra vonatkozólag egyszerűen megelégszik azzal, hogy felsorolja őket, de mivel a tárgyak számmal nincsenek ellátva, a látogatónak ideje nagy részét, arra kell fordítania, hogy az egyes tárgyakat megkeresse. Annál komikusabb az a gondos, s a legapróbb részletekre is kiterjedő magyarázat, amely, egy csomó régi kép alá van függesztve. Például egy kép alá, amely egy hajó kikötését ábrázolja, a következő magyarázat van függesztve: a hajó éppen most kötött ki. Két utas már kiszállott és a parton van, a másik kettő pedig még benn van a hajóban. Ezt a másik kettőt azonban szorgalmas kutatás daczára sem sikerült felfedeznem és igy hiábavaló fáradság volt kinyomtatni, hogy benn vannak a hajóban. Belépve a pavillonba, az aldunai vaskapuszabályozási művezetőség kiállításával találjuk magunkat szemben. A vezetőség, mely több, mint 4600 munkást és hat gőzhajót foglalkoztat, hatalmas munkálataihoz illően impozánsan van képviselve a pavilonban. Mindenből, ami csak nagyszabású munkálataira vonatkozik, kiállított egyet-mást, de kár, hogy a tárgyakhoz, amelyekkel a nagyközönség pedig nem mindennap találkozik, nem nyomattak semmi magyarázatot. Több kisebb-nagyobb vízi közlekedési vállalat kiállítását a Duna gőzhajózási társulat kiállítása követi. A kalauzból látni, hogy a társulatnak jelenleg 197 gőzhajója és 821 vasuszálya van, ami elég impozáns szám. A különböző hajózási tárgyakból nagy számmal állított ki a társulat: sodronyköteleket, árudarukat, horgonyokat, kormányszerkezeteket stb. Különböző hajómintái között bemutatja a »Tegetthof« és »Mária Valeria« mintáit, amelyek a csarnokban kiállított valamennyi hajóminta között a legszebbek. Bemutatja még a hajógyárának fejlődéséről szóló tervrajzokat és grafikai kimutatást közöl az évenkint általa szállított vasöntvényekről. Mind a kettő nagyon érdekes. Egy másik teremben a Ferenczcsatorna kiállítása látható, amely az által tűnik fel rögtön, hogy könyvei, amelyek felírásuk szerint érdekes dolgokat tartalmaznak, dróttal le vannak kötve és tilos őket felnyitni. Érdekes az épület emeletén a magyar evezősegyletek országos szövetségének kiállítása. Egy hatalmas üvegbura alatt az egyletek által nyert versenydíjak vannak kiállítva, fényképek és statisztikai adatok között. Mennyi győzelem és dicsőség emlékei ezek a díjak, amelyeket a szövetség tagjai a különböző versenyeken nyertek. Az egész kiállítás méltó ahhoz a nagy fontossághoz, amellyel a magyar hajósok a dunai hajózásnál bírnak és ha mostani viszonyait csak a nemrég múlt idők viszonyaival vetjük is egybe, rögtön látható az a nagy haladás, amelyet a magyar folyamhajózás az utóbbi időben megtett. Pedig mennyi bajjal és akadállyal kellett megküzdenie iparunk és kereskedelmünk e kiváló tényezőjének a múltban, még valamennyire is biztosítani tudta magának a fejlődés feltételeit és a haladás útját. Nemsokára megnyitják a Vaskapu-csatornát, amely széles, hatalmas utat fog tárni a magyar kereskedelmi hajózásnak a Kelet felé és olyan lendületet ad majd az, amúgy is gyorsan fejlődő folyamhajózásnak, hogy bátran kiállhatjuk a versenyt e tekintetben akármely más országgal is. Események: Minkolczi Iparosok látogatásai Borsodmegyéből ma érkezett a kiállításra az első tömeges felránduló-társaság, mintegy 250 személy, miskolczi iparosok a családjaikkal, Tarnay Gyula dr. alispán vezetése alatt. A főkapunál Kovács Gyula dr. üdvözölte őket a kiállítási igazgatóság nevében, mely az ilyen,tömeges látogatásnál nem a számlálógépen mutatkozó eredménynek, hanem a nyilvánuló hazafias érzületnek és nemes tudvágynak örvend. Üdvözölte őket különös örömmel azért is, mert itt látja mindazokat, kiket tíz éven át mint a miskolczi kereskedelmi kamara titkára ott látott mindig az ipari mozgalmak élén. ’ " Az üdvözlő beszédre Tarnay Gyula dr. alispán lendületes szavakban felelt, hangoztatva, hogy Miskolc» városa polgárai és «Paradicsom-Borsod vármegye» közönsége kalaplevéve lépnek a kiállítás szent területére, mely azt mutatja, hogy a magyar, nemzeti szellem mennyire tudott egybeforrni a XIX.. század kultúrájával és amely tanúsítja azt a magyarpolgárok műveiben. A miskolcziak ezután több csoportra oszolva •nvunkTYiPrr alralli + íí cf A kedive Budapesten. Fővárosunknak és a kiállításnak nemsokára érdekes vendége lesz. Alexandriából ugyanis azt táviratozzák, hogy a kedive az eddigi rendelkezések szerint augusztus 10-én utazik Konstantinápolyba, ahol azonban csak rövid ideig fog maradni, mivel onnan Svájczba szándékozik menni. Útközben néhány napot Budapesten is tölt a kiállítás megtekintése végett. A kiállítás látogatása. Az ezredéves kiállításra tegnap, csütörtökön, julius 30-án a számláló gépeken keresztül 5,580 napijegyes fizető látogató jött. 1885. julius 30-án a látogatók száma 4476 volt. Az idegenforgalom. A fővárosba tegnap összesen 14,738 idegen érkezett a vasutakon.Ebből a keleti pályaudvaron jött 8145,a nyugatin 5826, a délin 767. Elutazott a fővárosból összesen 16,339 ember, a keleti pályaudvaron 8128, a nyugatin ■ 7656, a délin 555. Sebesültek városa. — Kiküldött tudósitónktól. — Pécs, julius 31. A sebesültek tanyája most ez a szép város; a kórházakban, a külváros alacsony házikóiban, emeletes úri házakban egyformán a tegnapi nap sebesültjeit lehet találni. A tegnapi szerencsétlenség a város külsején voltaképpen nem hagyott nyomokat — a vértócsák fölszáradtak már — de a verőfényes napon, az utczák mentén, az ablakok mögül mintha csupa jajgatást hallana az ember; szivtépő jajkiáltásait a szerencsétlenül jártaknak. Honnan és mi által eredt a katasztrófa: véletlenségből-e, szándékból-e, bűnös és könnyelmű volt-e a fölrobbant üzlettulajdonos, bűnös és könnyelmű, hanyag volt-e a hatóság, minderre a kérdésre idáig nem lehet pozitív választ kapni, csak egy megdöbbentő pozitívum bizonyos: az, hogy a robbanásnak négy halottja van idáig és közel kétszázan fekszenek véres fejjel, bezúzott koponyával, égett lábszárakkal kórágyaikon. Ez a valóság, ez a megváltozhatatlan tény: a hegyes-völgyes szép városra gyász borult. Az a tény, hogy a város első polgárától — a polgármestertől — kezdve,az utolsó, szegény napszámosig, a polgárság minden rétege megemlegeti ,és megsínyli a tegnapi napot; jó, ha nem marad nyomorékká egész életére. A sebekre nem hoznak ki a büntető paragrafusok és találják meg bár a bűnöst, a sebesültek ettől nem fognak meggyógyulni, ha az isten jóakaró kegyelme és az orvosi tudomány nem képes erre. Bár mást tehetnénk és jobbat mondhatnánk, de részvétünknél egyebet nem tudunk nyújtani e szörnyű csapásban. Kiküldött tudósítónk a helyszínén szer