Magyar Hirlap, 1896. szeptember (6. évfolyam, 241-270. szám)

1896-09-01 / 241. szám

9 MAGYAR HÍRLAP­ ­okban is az uralkodó adja meg, annál inkább Oroszországban, ahol voltaképpen csak czári politikáról lehet szó. De hogy azon egy politikát mily különféleképpen lehet vezetni, talán elég az , Andrássy Gyula gróf és a Kálnoky gróf neveire hivatkoznunk. Kálnoky gróf állítólag ugyanabban az iirányban dolgozott, ugyan­azt a politikát követte, amelyet Andrássy Gyula, de míg ez a politika Andrássy idejében­ a monarkia tekintélyét, befolyá­sát, bűnt és bent, emelte és megszilárdí­­totta, utódjának külügyérsége alatt a monarkia tekintélye és befolyása oly ala­posan megingott, hogy monarkiánk jófor­mán csak mint a hármas-szövetség tagja szerepelt Európa előtt, s a monarkia ér­dekeinek, politikájának érvényesítése soha szóba se került. , . Bár Oroszországban csupán czári politikáról lehet szó, mindamellett Orosz­­országnak is nagy szüksége van oly hig­gadt, tapintatos és határozott állami férfira, aki a c­ári birodalom óriási érdek­szférájában mutatkozó mindennemű fluk­­tuácziók közepette a külügyi politika ha­tározott irányát megtarthassa. Ha szüksége van rá, meg is fogja találni. De vájjon az a nagy tapasztalat, meg az a tekin­tély, mely az ily kivételes tapasztalás gyümölcse, meglesz-e Lobanovnak az utódjában is, mint megvolt Lobanovban? Nem tudni. Pedig ez a kis körülmény befolyással lehet nemcsak Oroszország, hanem a világbéke sorsára is. Jól esik megemlékeznünk róla, hogy Lobanov volt az első orosz diplomata, aki Magyarország állami jelentőségét felismerte és a c­ár figyelmét erre irányította. Bécsi nagykövet korában alaposan megismerke­dett monarkiánk viszonyaival, s ha a magyar nemzet politikai súlyát apprecziálta, bizonyára nem nehezen igazolható szim­pátiák vezették, hanem komoly, állam­férfi­ számítás. A czár politikája nem fog változni. Útját folytatni fogja s bár útközben leg­hívebb szolgáját vesztette el, az irányt, melyet, magának kitűzött, meg fogja tar­tani. Lobanov legutolsó munkájának ter mét. Figyelmesen megvizsgált, azután azt kér­­dezte, mikor és milyen körülmények között lett őrült anyám ? Elmondtam, amit tudtam. Anyám nagyon gyenge volt egy kis­leány szülése után, az orvos többek között azt is tanácsolta, kocsi­­feázzék mindennap egy pár órát, egy napon a kocsiba akart ülni karján a kis gyermekkel, a lovak megbokrosodtak, anyám az ijedtségtől ájultam rogy­ott össze s elérte a gyermeket. Csakhamar magához tért, tudatával bírt, hogy elejtette a kicsinyt, mert első szava volt: meg­öltem gyermekemet! s midőn megmutatták neki a csöndesen alvó gyermeket, az őrjöngés­sel határos örömbe tört ki, s attól fogva egy perezre­­ se hagyta azt maga mellől; az folyto­nosan aludt, az elhívott orvos atyámat külön híva, megmondta neki, hogy a gyermek agy­rázkódást szenvedett, menthetetlen, de min­denekelőtt el kell azt távolítani anyjától, aki oly rendkívül ideges állapotban van, hogy a legrosszabbtól lehet félteni. Atyám mindent megpróbált, de lehetetlen volt a végletekig iz­gatott asszonytól elvenni gyermekét, s ahogy az pár nap múlva görcsös rázkódások között meghalt, anyám őrjöngő lett. Európa legkitű­nőbb elme- és idegorvosai gyógykezelték, hasz­talan, mint közveszélyes őrültet tébolydába kellett szállítani. — látja fiatal ember — szólt az or­vos —rz semmi, oka sincs az aggodalomra, ha egy elgyengült, még beteg asszony nagy lelki rázkódások következtében megőrül, az nem hi­hát, a maga általános megnyugtató ha­tásában meglesz a teljes sikere, ha ő már ezt a teljes sikert nem is érhette meg. Igaz részvéttel vagyunk a czár és Oroszország vesztesége iránt, annyival in­kább, mert talán ez az első alkalom, ami­kor Oroszország politikájának őszinte rog­konszenvvel adózunk . . . Budapest, augusztus 31. j Készülődések. A küszöbön álló választások előhírnökei, a beszámolók, körutazások és programm­­beszédek napról-napra nagyobb számban jelentkez­nek. Tegnap, vasárnap is országszerte folytatódtak ezek a készülődések. Az alsó-lendvai választókerület képviselője Mandel Pál dr. körútjában Szécsi-Szigetre ért tegnap és ott is nagyobb beszédet mondott. Veszten Imre Késmárkon tartotta beszámolóját, amelyben kifejtette, hogy égető kérdések és reformok előtt állunk, amelyeknek megoldása nélkül Magyarország nem prosperálhat. — Nagy-Lakon Malek Lajos mondott beszámoló beszédet, hangoztatván, hogy a függetlenségi párt viszályát nem elvi okok okozták, hiszen minden törvénykezési teendőkben együtt­mű­ködnek mindnyájan. — A székelyhídi kerületben Kiss Albert, a gödöllői járásban pedig Várady Károly dr. tartott beszámolót. — Matuska Péter is válasz­tói között időzik s e napokban kerületének néhány főbb községét látogatta meg. Kossuth Ferencz, aki szeptember 2-án érkezik külföldi útjáról haza, 6-án Nagy-Szöllősre, 8-án pedig Abonyba megy a független­ségi és 48-as pártot szervezni.­­ A dédesi kerü­letben Ábrányi Kornél szintén a jövő hónapban tartja beszámolóját. A kerületben a szabadelvű párt egy része Serényi Béla gróf, másik része pedig Herz Zsigmond bányatársulati igazgató köré cso­portosul. — A törökszentmiklósi kerület függet­lenségi és 48-as polgárságának 30 tagú küldöttsége ma tisztelgett Krasznay Ferencz dr. budapesti ügy­védnél és felajánlotta neki a képviselőjelöltséget. Pár­tér­deke filet. Az országgyűlési nemzeti párt szeptember 2-án, délután 5 órakor értekezletet tart, melyen a bűnvádi eljárásról szóló javas­latot fogja tárgyalni. 1896. szeptember 1.v A visszatartott távirat. — Saját tudósítónktól. — Bukarest, augusztus 30. estek ma a szomorú hírnévre vergődött párisi Georgi­ezég félelmes hálójába. A párisi Georgi-féle czég, melynek tulaj­donképpen semmi néven nevezendő tőkéje nin­csen, a múlt évben biztosította magának Galatz városának villamos világítását egy frankért hektovátonkint. Egy frank egy hektovátért na­gyon sok, tekintve azt, hogy Angolországban alig kerül bele nyolcz szantimbe. Dehát Georgi bűnös üzelmei folytán, megvesztegetvén a pre­fektust és a polgármestert, ügyesen kivitte ezt és nemsokára villamos vasút építése végett is tett ajánlatot a városi tanácsnak. Az ajánlat elfogadtatott, a szerződést megszerkesztették, de mikor aláírásra került volna a dolog, akkor ütött ki a helybeli panama, amely a magyar­­országi sajtóban is oly nagy port vert fel. Georgi annyira megijedt a következmé­nyektől, hogy féltében nagy engedményeket tett a tanácsnak a villamos vasút felépítésében és a szerződésben felvett még két pontot, amely­ben kötelezi magát, hogy mihelyt a vasút fel­épül, akkor a villamos világításnál 15%-nyi engedményt tesz a városnak és az előfizetők­­­nek. Ez által a villamos világításnál Georgi körülbelül 220,000 franknyi évi engedményt , biztosit. Ezt azért tette, nehogy a panama-pör alkalmával, a kormány megsemmisítse a villa­­­­­mos világosítási szerződést. A pör befejeződött: Ressu polgármestert elitélték és meghalt. Robescu prefektust szin­tén elitélték. 1. ; Ekkor kerültek kormányra a liberálisok , és galatzi polgármesterré Malaxa képviselőt vá­lasztották, ugyanazt, aki a két elitéltet denun­­cziálta. Georginak két szerződése maradt a zse­bében : az egyik a villamos világításról, a má­sik pedig a villamos­­vasútról; az első igen ki­tűnő és busás hasznot hajtó vállalat, a másik pedig igen gyenge, amelynél semmi kilátása , sem volt. A villamos világítás berendezése öt millió frankba került és a vállalkozónak 25 szá­­­­zaléknyi évi jövedelmet biztosit. Ezen megörülve,­ Georgi kapta magát és Párisban egy «nemzet­közi villamos társulatot» alapított Somzée belga követ és többszörös milliomossal, akinek pén­zével rendezte be a világítást, és 5 százalékos részvényeket bocsátott ki 25 milió frank ere­jéig. A részvények nagy keretnek örvendenek Párisban, ahol oly nagy a pénzbőség, hogy alig­­ jövedelmez 3 százalékot, csakhogy az a baj,­­ hogy a részvények 1 százalék erejéig terhelve vannak, a fent említett villamos vasúti szerző­désben felvett két pont miatt. Mit tegyen tehát Georgi, hogy megszaba­duljon e két ponttól és így részvényeseinek­ megmentsen 220,000 frankot évenkint? Egy­szerűen vette útitáskáját és Galatz városába jött, ahol gyakori érintkezésbe lépett Malaxa 1 gyöngédtelenül ítélt lelki világom felől, hogy hetekre megzavarta kedélyemnek, oly nehezen szerzett nyugalmat, és végre ezt kerülve, atyámtól távolodtam mindjobban el, az oka — nem mint a világ hiszi, pénzkérdés — köl­csönös elhidegülésünknek. Atyámat kerülöm, a világban idegen va­gyok, csak a te családod körében érezem ma­gamat otthonosan, azért kérlek, ne zárj ki ab­ból azzal, hogy mindig házasodni unszolsz! Nem szeretném, ha kerülnöm kellene tégedet, kinek vidám kedélye oly véghetetlen jó hatás­sal van reám, kinek higgadt ítélete el bírja oszlatni minden apró aggályaimat. Azért fedem fel előtted lelkemnek legrejtettebb sebét, írtam le itt neked legszomorubb emlékeimet — elbe­szélni nem bírnám — hogy ismerve érzékeny kedélyállapotomat, ne beszélj nekem házas­ságról, s maradj az én megnyugtató, jó szel­lemem. A múlt évi galatzi panama, amely a hí­res Brenning-féle pörrel fejeződött be, ma ismét felszínre került, ugyanoly alakban, csupán a szereplők változtak. Azok, akik a múlt nyáron leleplezték a galatzi konzervatív prefektust, Robescu Györgyöt és a konzervatív polgármes­tert, Ressu Constantin képviselőt — ugyanazok i­rányítja azt, hogy átörökölhető hajlama lett volna annak a tébolyra, — olyan körül­mények között meg lehet őrülni a leg­rendesebb idegrendszerű asszonynak is, itt nem a hajlam, csak a véletlen szomorú eset okozta azt. Hát ne képzelődjék, de miután fél és izga­tott, azt tanácslom: foglalja el magát, hogy ne legyen ideje önmaga fölött töprengeni, a munka ilyenkor a legjobb szórakozás; kerülje az erős, nagy izgalmakat, élje a lehető­­ legrendszere­­­­sebb életet s teljesen nyugodt lehet, hogy soha­­­sem fog megőrülni. A jó ember meg akart nyugtatni. Ezzel a gondolattal távoztam a hires tanártól, de rendeletét lelkiismeretesen követtem és jó ered­mén­nyel, bizonysága vagy magad, ki annyiszor mondod nekem, hogy soha nyugodtabb kedélyű, rendszeresebb, munkásabb, okosan meggondo­­lóbb embert nem ismertél, mint milyen én vagyok, s éppen azért meg kell házasodnom,­­ mert a világ legjobb férje lesz belőlem. És látod, ez utóbbival kínozol engemet, ha lehető házasságomról van szó, mindig eszembe jut anyámtól örökölhetett bajom, s a gondolat, hogy azzal a saját nyomorúságom mellett, egy egész családot is szerencsétlenné tehetnék, izgatottá, ingerültté tesz, elveszi meg­szokott nyugalmamat. Atyám évek óta akarja, hogy én mint családunk egyetlen fiatal férfitagja mentül előbb házasodjam meg, minden lehető módon erősza­kolt a házasulásra; ha elmondtam neki aggo­dalmaimat, azokat nevetségeseknek találta, oly Márczius 12. Alig fél éve kértelek, ne unszokj háza­sodni, te teljesítetted is kívánságomat. És most én jelentem neked, hogy vőlegény vagyok és boldog, nagyon boldog. Marim menyasszonyom, oly vidám, természetes, okos leány, kinek kö­­zelléte meggyógyíthatná a legbetegebb kedélyt is. De az én­ kedélyem nem beteg többé — magam nevetek régi hóbortjaim felett s nyu­godt, boldog és vidám vagyok, mint soha. Tudod, hogy eddig a nőknek csak két­ órát ismertem, olyanokat, mint te, kiknek mo­dora, helyzete kizárja még a fürtöt is és egész

Next