Magyar Hirlap, 1897. március (7. évfolyam, 60-90. szám)

1897-03-01 / 60. szám

Budapest, 1897. VII. évfolyam. 60. szám. Hétfő, márczius 1. Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: Honved-utcza 4,­­ rów«kf»zró: Fejelő. .zwwtő: ] Egész év re 14. fálévre 7, V* évre 3 frt 50 kr. egy hdral­ 2 A kereskedelmi akadémiával szemben. HORVÁTH GYULA: FENYŐ SÁNDOR.­­ Egyes szám­ára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr.^ Négy nap. Holnap megtudja a görög király, hogy még négy napig gondolkozhatik afölött, vájjon önkéntesen, avagy akarata ellenére szíveskedik Krétából visszahívni vitéz ha­dait. A görög és török hadakozó felek is alighanem érzik, hogy vitézkedésüket zá­ros határidő alatt be kell fejezniök és éppen ezért kettőzött dühvel támadnak egymásra és a mai táviratok ütközetek, holtak és sebesültek, gyújtogatások és vé­rengzések hírét hozzák. Azt hisszük, hogy a krétai kaland­nak egyelőre utolsó jelenetei ezek. Nem is izgatják már föl az európai közvéle­ményt, hiszen a krétai ügyet, közös egyet­értéssel sikerült oly lokális bajjá leszállí­tani, mely körülbelül olyfajta aggodalmat okoz, mint az Indiában dühöngő pestis. Ha nem vigyázunk, reánk is baj szár­­mazhatik belőle, de módunkban áll ezt megakadályozni. A mai nap fő eseménye, a nagy­hatalmak követeinek megegyezése, a gö­rög királynak átnyújtandó ultimátum tár­gyában,­teljessé fogja tenni a megnyug­vást. A nagyhatalmak négy napi időt engednek a görög király hadainak az elvonulásra. Ha ez meg nem történnék, az általunk már tegnap közölt orosz fél­­hivatalos jegyzék elég felvilágosítást nyúj­tott arról, mi vár a görögökre, akikről nem tudjuk feltételezni, hogy szembe­­szállva az összes nagyhatalmakkal, me­lyek egy újukkal is össze tudnák lapítani, Leonidás hősi példáját akarnák követni. A mai nap eseményeiről következő távi­rati értesüléseink szólnak:­­Róma, február 28. A «Stefani ügynökség» jelenti Kaneából mai kelettel. Tegnap Bethymnótól egy órányira a muzul­mánok és keresztények összeütköztek. A harczra, mely egész nap tartott, hir szerint a keresztények adtak alkalmat. A muzulmánok visszavonultak. A jelen volt két század török katona nem avatkozott bele a harczba. Róma, február 28. A Stefáni ügynökség jelenti London­ból: A konstantinápolyi nagykövetek és az athéni követek immár m­eg­egye­zésre jutottak a török és görög kor­mányoknak átnyújtandó együttes jegy­zékre nézve. Valószínűleg holnap nyújtják át a jegyzékeket. Megerősítik azt, hogy az Athénben átnyújtandó jegyzék Gö­rögországnak négy napi határ­időt ad hajórajának és csapatainak Krétából való kivonására. London, február 28. A­­ Reuter-ügynökség jelenti Kaneából: A zsidó lakosság nagy tömegben hagyja oda a várost. Fegy­veres muzulmánok vonulnak folyton a városon ke­resztül. A kormányzó állítólag még azután is, hogy a tengernagyok proklamáczióját közzétették, amely az ellenségeskedések megszüntetését követeli, muzul­mán önkényteseket fegyverrel látott el. Ezek a rendes csapatokkal kivonultak, hogy a keresztény helységeket megtámadják, amely­­ alkalommal össze­ütközésekre került a dolog, melyekben mindkét részről többen elestek. A muzulmánok visszavo­nulásuknál több keresztény birtokot felgyújtot­tak. Az állomáshajók parancsnokai a kormányzó­nál tiltakoztak. Kánea, február 28. (D. u. 3 óra.) A Havas-ügynökség jelenti, hogy Herak­­leion előtt újabb harcz volt a törökök és a Koraska kapitány vezénylete alatt álló fel­kelők között. A keresztényeket visszaverték. A törökök megtartották állásaikat. Malaxában Trikalaria fölött a keresztények a törököket körülzárták; utóbbiaknak több nap óta nincs élelmiszerek. Káneából a törökök nizamokkal mentek oda, hogy a körülzártakat élelem­mel ellássák. Összeütközés történt, melynél több török és nizam elesett. A sudai öbölben horgonyzó török fregatt két ágyú­­lövést tett a felkelőkre, azonban az ide­gen hajók parancsnokainak rendeletére a tü­zelést a fregatt beszüntette. Az élelmiszereket vivő törökök kénytelenek voltak visszafor­dulni. Az ostromlók és ostromoltak közötti harcz tovább folyik. Trikalaria és Maro­­karo községeket basibozukok felgyújtották. Kánea, február 28. Egy órányira Káneától reggeli hat óra óta áll a harcz görögök és basibozukok köözött. Nero­­kufu és Trikalaria községek lángban állnak­. A török sebesülteket Kánaába szállítják. Egy görög csapat a szomszédos községek védelmére ment. Paris, február 28. Hip­arasa. — Monológ­ — írta: Jókai Mór. Színhely Athenae: araeopag. SZEMÉLYEK: Alcabiades. Hipp­arasa, neje: Arckonok: Pier­it és Here (Juno.)] Arthemis (Diana.) i márványszobrai. Pallas (Minerva.) J Archon. Miért hivattad össze az araeopagot ? Hipponieus leánya, H­iparasa. — S­okat add, miért idézteted elénk, Alcmeonida Alcibiadest? Hipparasa. Dicső nagy archonok! Engedjetek Lélekzetet vennem; — mert amiket Elmondani sértett szá­m ösztönöz. Az mind nagy és súlyos és hosszú lesz. — Hozzád fóhászkodom, oh Here! Istenek Anyja, aki férjednek, a nagy Zetisnek Készpénzül vetted, hogy Pallas leánya Az ő fejéből született Hephaistos Pörölycsapásitól. Egész kosztümében Sisakkal és korsettel, parazollal London, február 28. Mint a Reuter ügynökség Szalonokib­ől jelenti, ide a portától parancs érkezett, mely 72 reclif zászlóaljnak a görög határra való küldése megsürgetését rendeli el. Egész divat szerint. — Egy szót se szóltál. De egy csodás virágot megszagolva, Annak teremtő erejétől. Viszontajándékul adád Zeusnek Arest, a harczok véres istenét, — — És hozzád, szű­z .artemis istenasszony, Ki legelőször férfihomlokot Szarvasaganc­csal diszitél — Actaeonnál, Segítsetek olympi ihletéssel! — Mert mondhatom nektek négyszem között (S ti asszonyotok vagytok, megértitek); Hegy­es Olympnak minden isteni Együtt és összeséggel soha annyi Latorságot el nem követtenek, Mint az én férjem, Alcibiades. «Céhes táblája» volna a nevem, Ha kedvesei számát tartogatnám. «Ephemerides» — I­alendáriom, Ha a nevük mind sorba följegyezném. Maga sem tudja, hányszor vétkezett, Hisz az neki mindennapi kenyér. Mered tagadni? — Egész alphabet Ha elszámlálom, kikről én tudok: «Arsinoe, Biblis, Cyrene, Diadora, Elpinice, Phyllis, Glycere, Helena, Izméne, Yocasta, Latona, Mylitta, Nephele, Páphia, Rhodope, Salmacis Thais, Viviana, Xantippe és Zoe». A Havas-ügynökség jelenti Kánaából: Vassos ezredes megígérte, hogy a selinói föl­kelőknél közbenjár, hogy a felkelőktől elzárt mohamedánokat családjaikkal együtt akadály­talanul szabadon bocsássák. Aggodalommal tekintenek itt az eredmény elé, mert a közbenjárás visszautasítása represszáliákat idézhetne elő. A hajóparancsnokok ultimátumára a felkelők Rei­­neck görög tengernagy utján Canevaro olasz ten­gernagynak választ küldtek, melyben kijelen­tették, hogy Kréta és a porta között minden kötelék megszakadt. Más megoldás már nincs és Kréta lakossága nem fogadhat el mást, mint a Görögországgal való egyesülést. fia mindegyiktől egy gyűrűt viselne, Egy íz nem látszanék a két kezéből.­­... S ez kérem, archonok, csak kivonat. Csak a javát szemeltem ki, kiket Méltó felemlegetni: — a csinosokat._ De hát a rücskösök! Szent Aphrodite! Hisz egy­ nőnek legnagyobb sérelem Ha azt kell mondani: «milyen a pofa!» Ugyan­ jól járt Medúza, hogy fejét Levágta Parseus, mert hogy ha élne, Elcsábította von’ Alcibiád! A Hárpyák, az Eumenidák Nem biztosak, hogy el nem szökteti. Nem hányom a férjem szemére azt, Hogy egy királynét (Lakedaimon Királyának nejét) elcsábított. A szegény Akis király baja ez: S ha ő belenyugszik, hát, én is úgy. Az ilyen vétek virtusszámba megy. Szegény Timéa! Leotichodes Mamája, majd jól megszenved ezért . Alcibiád fiát, ha egyszer Spárta királyi székre emeli, Alcibiade­ nője, Hipparasa királynénak képzelheti magát. Ezt hát bünül be sem tudom neki. Köszönöm, uram, ezt a koronát. Még amiatt sem emelek panaszt. Stösi számait & @ olsfcsii«

Next