Magyar Hirlap, 1897. június (7. évfolyam, 151-179. szám)

1897-06-01 / 151. szám

a nyilvánosság sólyomszemét ne érezzék mindig magukon, hogy a gőgjük szaba­don tombolhasson s a kis üzleteiket szabadon csinálhassák: azért kezdik ki a nemzet egyik életfentartó, legerősebb, legtermékenyebb és legkipróbáltabb jogát: a sajtó szabadságát. Előre is meghajtjuk a zászlónkat ama kevesek előtt, akikben a hazafias aggodalom erősebb a pajtásság és az ön­zés tekinteteinél. Ami fény az ő karak­terükből kisugárzik, legalább világossá teszi az egész ország előtt, hogy nem a parlamentarizmus rossz, hanem a mi par­lamentünk hamis, és nem az eszmék hal­ványodtak el, hanem az emberek romlót­­lottak meg. Ez ellen a belátás ellen nem védi meg a kegyelmes, méltóságos és nagyságos, a nyilvánosság kizárásával il­latozó ibolyákat semmiféle tizenhatodik paragrafus. magyar hírlap a tartomány­gyűlés tárgyalásain részt fog venni. Az ellenzéki körök nagy fontosságot tulajdonítanak a püspök elhatározásának. Összeférhetetlenségi esetek. A képvi­selőház összeférhetetlenségi bizottsága Apáthy Péter elnöklete alatt tartott mai ülésében hitelesítette a Tisza István gróf, Rosenberg Gyula, Bieronymi Károly, Enyedi Lukács, Tolnay Lajos, Benke Gyula, Neumann Ármin, Bezerviczy Albert, Chorin Ferencz, Faik Miksa, Batthyány Tivadar gróf és Dániel Gábor képviselőkre vonatkozó összeférhe­­tetlenségi bejelentések tárgyában hozott ítéleteit, azok indoklását s az említett bejelentési ügyek tárgyalá­sáról felvett jegyzőkönyveket. A bizottság elnöke, Apáthy Péter mindezen összeférhetetlenségi ügyek iratait holnap a ház elé fogja terjeszteni. A 48-as szövetség a vidéken, Kiste­lek közönsége — mint levelezőnk táviratozza — tegnap megalakította a 48-as szövetséget. A gyűlést délután fél kettőkor Várossy Gyula országgyűlési képviselő nyitotta meg, aki felszólította Kistelek né­pét, hogy lépjen be a 48-as szövetségbe. Utána Asbóth Jenő ismertette a 48-as népszövetség czél­­ját, szervezetét és hivatását. Végül Várossy Gyula berekesztette a gyűlést és megkezdődött a szövet­ségbe való beiratkozás, amelybe már mintegy 500 kisteleki polgár iratkozott be. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap, kedden esti fél 8 órakor értekezletet tart. Az értekezlet tárgya lesz: az üresedésben levő bizott­sági és jegyzői helyek betöltése. Budapest, május 31. A főrendiház pénzügyi bizottsága június 3-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor ülést tart, a következő napi­renddel: 1) az állami hiva­taloknál alkalmazott dijnokok szolgálati és anyagi helyzetének javításáról, 2) az egyetemek számára szükséges telekvásárlásokról és építkezésekről szóló törvényjavaslatok bizottsági tárgyalása. Az obstrukczió Ausztriában. Bécs­ből táviratozzák: A király ma magánkihall­gatáson fogadta Badeni grófot, aki jelentést tett a parlamenti helyzetről. Parlamenti körökben azt beszélik, hogy Badeni meghatalmazást kért a a királytól arra, hogy a birodalmi tanácsot június 5-én bizonytalan időre elhalaszt­hassa. Újra fölmerült az a hír, hogy a cseh tar­tomány­gyűlést a nyári ülésszakra összehívják, aminek az lenne a czélja, hogy a csehek és németek közt fönnálló kelletlen viszonyt meg­javítsák; e terv megvalósításához azonban még nem jutottak részletesebb adatok nyilvános­ságra. Az a hír, hogy a király több liberális nagybirtokost kihallgatáson fogadott, teljesen alaptalan. Holnapra várják a kormány döntését, amely valószínűleg az lesz, hogy a rajksztát jövő szerdán tartja utolsó ülését s hogy aztán bizonytalan ideig ne legyen több ülés.­­ Braun államtanácsos a király parancsára táviratilag tudakozódott Kathrein képviselőházi elnök állapotáról. A politizáló Strossmayer. Zágrábból táviratozzák, hogy Strossmayer püspök a tarto­­mánygyülés küszöbön álló ülésszakában virilista ülését elfoglalja s mint az ellenzék elismert vezére — Füle ur! Nohát, ha nekem azt mondják: Füle ur és nem Füle bácsi, akkor okvetlenül valami os­tobaságot kellett elkövetnem. Ki is derült. A szép asszony ugyanis haragosan állt meg előttem és így szólt: — No kedves Füle úr, ezt nem vártam volna öntől. — Mit nagysádkám? — kérdem egészen megrémülve. — Ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy nem a­­ cselédem beteg nagynénjét megyek meglátogatni. Lehetne önben annyi diskréczió, hogy ilyenkor ne is köszönjön egy asszonynak, nem hogy megkérdezze, hova megy! No fiuk, be kell ismernem, az asszonyká­nak igaza volt! Persze, hogy tudtam, hova megy, de nem voltam bizonyos benne. Megér­demeltem a leczkét, tényleg tapintatlan és in­diskrét voltam. De én tanulékony ember vagyok, megjegyeztem magamnak a dolgot és így szól­tam: «Öreg Füle, légy résen, ilyesminek nem szabad többé megtörténnie.» Befordulok a mellékutczába és elgondol­kozva ballagok a Duna felé, hát az utcza má­sik végéről nem megint egy menyecske köze­ledik felém. Mi a patvar, hát ez sincs a tér­zenén ? kérdem magamtól és óvatosan körül­tekintek. Azután elmosolyodtam, egy pillanat alatt megértettem a helyzetet. Közömbös, nyu­godt arczot erőtettem magamra és miközben félig a magasba, félig az utcza túlsó oldalára néztem, elmentem az asszonyka mellett, anél­kül, hogy köszöntem volna neki. «No öreg Füle — mondtam magamban — ezt ügyesen csináltad. Ha ez az asszony nem tart a világ legdiskrétebb lovagjának ...» A szabadelvű párt mai értekezletén vette tárgyalás alá a bűnvádi perrendtartás életbe­léptetéséről szóló törvényjavaslatot, nevezete­sen ennek hírhedtté vált 16-ik §-át. Az érte­kezlet hat órakor kezdődött és kilencz óra körül járt az idő, mikor bevégződött. Ez maga is mutatja, hogy mily heves harcz folyt le a párt­ban a sajtószabadság kérdésében és ezek után az eredmény még­sem meglepő. Mert az eredmény az, hogy a párt nagy többséggel elfogadta a 16-ik §-t. A párthatalmi kérdés előtérbe állí­tásával fegyverezték le azokat, akiknek nem­es képzeletben már a kezemet dörzsöltem, a­mikor hirtelen megszólal a menyecske a hátam mögött: — Füle ur! Füle ur! Ez is azt mondja, Füle ur és nem Füle bácsi! Hogyan, tehát ismét? Aggódva fordultam meg, az asszonyka arcza tényleg égett a haragtól. — Füle ur, nem tud maga köszönni? — Én, nagysádkám? — Igen, ön. Hiszen látott, nagyon jól látott. Miért nem köszönt? — Nagysádkám, igazán nem láttam... — Látott. Hanem azt mondta: ez az asszony a gavallérjához megy, tegyünk úgy, mintha nem látnok. Tehát ön azt hiszi, hogy én megcsalom az uramat és hogy én azt aka­rom, hogy ne vegyenek észre, amikor erre járok ? Micsoda jogon hiszi ezt ? Hogy meri azt gondolni, hogy nekem ilyenféle szándékaim vannak ? Ennyi tapintatlanságot, lovagiatlan­­ságot és indiskrécziót egy emberben még nem láttam .. . Ezzel sarkon fordult és a faképnél hagyott.­­ Kővé meredtem. Hiszen neki is igaza van! De­­ már most igazán nem tudom, mit csináljon az ember, ha olyan asszon­nyal találkozik, akiről sejti, hogy a gavallérjához megy látogatóba? Köszönjön-e vagy nem ? Hát ti, akik itt ültök, mindannyian korrekt, előkelő gavallérok vagy­tok, akiknek a diskrécziójához szó nem fér. Nyilatkozzatok ebben az ügyben, világosítsatok föl engem, szegény öreg szamarat, mit kell a jövőben tennem? Mit gondoltok? A többiek nem gondoltak semmit. Itták a fodormenta-likőrt és titokban azon tűnődtek, ki lehetett az a két asszony ? 1897 június 1. A 16. §: tetszik a sajtószabadság megsértése. Ez már szokása a szabadelvű pártnak és éppen ezért nem lep meg bennünket. Az lett volna a csodá­latos, a hihetetlen, ha nem így történt volna minden, ahogy történt. De csodák ma nem történnek. Az értekezleten tehát kitűnt az, hogy immár nemcsak a sajtószabadságot, hanem a szólásszabadságot is korlátozzák, mert Bánffy miniszterelnök ugyan kegyes volt megengedni a 16-ik­­. ellenzőinek a felszólalást, de olyan klau­zulával, hogyha szól, akkor támadást intéz a párt egysége ellen, tehát: ne szóljon. Az értekezle­ten kínos meglepetést keltett Tisza Kálmán felszólalása, amelyben a 16-ik §. védelmére kelt. Tisza mindig a sajtószabadság nagy hívé­nek vallotta magát — hivatkozott is erre és éppen ezért különös, hogy ő most a sajtó­szabadság megtámadóinak védelmére. A szabadelvüpárt értekezletéről szóló tudósításunk itt következik kelt. A szabadelvüpárt ma délután 6 órakor Pod­­maniczky Frigyes báró elnöklése mellett értekezle­tet tartott, amelyen a párt tagjai igen nagy szám­mal vettek részt. Az értekezlet a bűnvádi perrend­tartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá, amelyet Psik Lajos előadó részletes ismertetés után ajánlott elfogadásra. Chorin Ferencz előadja, hogy ő és több társa az igazságügyi bizottságban elfogadták ugyan a miniszter úr szövegezésében a 16. §­ álláspontját, de egy lépéssel tovább mentek s ki óhajtották terjesz­teni az esküdtszéki eljárást oly funkcziókra is a­melyek részint közérdekűek az illetők társadalmi hivatásá­nál fogva, részint ideiglenes közmegbizatáson ala­pulnak. Kifejti ennek kapcsán, hogy szerinte a sajtó utján elkövetett vétségeket oly bíróság elé kell állí­tani, mely összeállításánál fogva a végrehajtó hata­lomtól független és a közérdek megítélésénél a bíró­ságnál alkalmasabb. Más a bizonyítás az esküdt­székek előtt és a szakbíróság előtt. Az esküdtszékek előtt elég a jó­hiszeműséget és a valószínűséget­­ bizonyítani, míg a szakbíróság a törvényes bizonyí­­­­tékok felé hajlik. Szerinte a javaslat nem eredményezte­­ azt, hogy a kiindulási pont, a magánbecsületnek a közérdektől való helyes elválasztása jól sikerüljön. Kifejti ezután, a büntetőtörvény 262 § indokolását: a törvény által alkotott testületeknek a sajtóvétsé­gekkel szemben fokozott oltalomban való részesí­­tését. Szerinte nem helyes az, hogy a közérdekű funkczionáriusok egész sorozatát elvonja e­l az es­­küdtbíróság elől. E paragrafus következtében a törvény­hatósági bizottsági tagok legtisztább magánügyei is az esküdtbíróság elé fognak tartozni­. E szakasz számos bonyodalmat, kontroverziót fog okozni, mert alaphibája az, hogy egy nagy fontosságú kérdést néhány sorban akar megoldani. A sajtó bírálatát korlátozni nem szabad. Benyújtja azután az igazság­ügyi bizottságban is előterjesztett ismeretes határo­zati javaslatát, kérvén, hogy ha az nem fogadtatnék el, nézetüknek a házban való kifejtésére lehetőség nyuj lássák. Beksics Gusztáv kifejti, hogy az igazságügy­miniszter e javaslatával új rendszert, még pedig rossz rendszert akar inaugurálni. Hivatkozik ezután az 1848-iki törvényre, amely a magánbecsületet az es­küdtszékek körébe utalja. Ezt a 48-iki törvényt föl­forgatnunk nem szabad, annál is inkább, mert ezt 1867-ben a legliberálisabban magyarázták. Beksics ezután azt a tételt fejtette ki, hogy a 16. §. voltaképen a komoly és tisztességes sajtót érinti és sújtja, míg a­­ revol­ver­ zsurnalisztikának módot nyújt arra, hogy a leg­kényelmesebb módon a neki alkalmas médiumokra vesse ki hálóját. A tisztességes publiczisztika sze­rinte ezentúl is folytatni fogja a köz érdekében való munkálkodását, bárha a keményebb és érde­­metlenü­l szigorúbb elbánás vár reá, m­íg a re­volver-zsurnalisztika eddigi kártékony működési körét át fogja helyezni oly térre, amely neki szin­tén az esküdtszékek által való ítélkezés enyhébb formáját nyújtja. Beksics mintegy háromnegyed óráig tartó beszédben fejtette ki álláspontját, kijelentvén végül, hogy a javaslatot jelen formájában semmi esetre sem fogadja el. Emmer Kornél előrebocsátja, hogy a törvény­javaslat bizottsági tárgyalása előtt megkérdezte a párt vezérét, Bánffy miniszterelnököt, váljon a 16. §

Next