Magyar Hirlap, 1897. június (7. évfolyam, 151-179. szám)
1897-06-01 / 151. szám
a nyilvánosság sólyomszemét ne érezzék mindig magukon, hogy a gőgjük szabadon tombolhasson s a kis üzleteiket szabadon csinálhassák: azért kezdik ki a nemzet egyik életfentartó, legerősebb, legtermékenyebb és legkipróbáltabb jogát: a sajtó szabadságát. Előre is meghajtjuk a zászlónkat ama kevesek előtt, akikben a hazafias aggodalom erősebb a pajtásság és az önzés tekinteteinél. Ami fény az ő karakterükből kisugárzik, legalább világossá teszi az egész ország előtt, hogy nem a parlamentarizmus rossz, hanem a mi parlamentünk hamis, és nem az eszmék halványodtak el, hanem az emberek romlótlottak meg. Ez ellen a belátás ellen nem védi meg a kegyelmes, méltóságos és nagyságos, a nyilvánosság kizárásával illatozó ibolyákat semmiféle tizenhatodik paragrafus. magyar hírlap a tartománygyűlés tárgyalásain részt fog venni. Az ellenzéki körök nagy fontosságot tulajdonítanak a püspök elhatározásának. Összeférhetetlenségi esetek. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apáthy Péter elnöklete alatt tartott mai ülésében hitelesítette a Tisza István gróf, Rosenberg Gyula, Bieronymi Károly, Enyedi Lukács, Tolnay Lajos, Benke Gyula, Neumann Ármin, Bezerviczy Albert, Chorin Ferencz, Faik Miksa, Batthyány Tivadar gróf és Dániel Gábor képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi bejelentések tárgyában hozott ítéleteit, azok indoklását s az említett bejelentési ügyek tárgyalásáról felvett jegyzőkönyveket. A bizottság elnöke, Apáthy Péter mindezen összeférhetetlenségi ügyek iratait holnap a ház elé fogja terjeszteni. A 48-as szövetség a vidéken, Kistelek közönsége — mint levelezőnk táviratozza — tegnap megalakította a 48-as szövetséget. A gyűlést délután fél kettőkor Várossy Gyula országgyűlési képviselő nyitotta meg, aki felszólította Kistelek népét, hogy lépjen be a 48-as szövetségbe. Utána Asbóth Jenő ismertette a 48-as népszövetség czélját, szervezetét és hivatását. Végül Várossy Gyula berekesztette a gyűlést és megkezdődött a szövetségbe való beiratkozás, amelybe már mintegy 500 kisteleki polgár iratkozott be. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap, kedden esti fél 8 órakor értekezletet tart. Az értekezlet tárgya lesz: az üresedésben levő bizottsági és jegyzői helyek betöltése. Budapest, május 31. A főrendiház pénzügyi bizottsága június 3-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor ülést tart, a következő napirenddel: 1) az állami hivataloknál alkalmazott dijnokok szolgálati és anyagi helyzetének javításáról, 2) az egyetemek számára szükséges telekvásárlásokról és építkezésekről szóló törvényjavaslatok bizottsági tárgyalása. Az obstrukczió Ausztriában. Bécsből táviratozzák: A király ma magánkihallgatáson fogadta Badeni grófot, aki jelentést tett a parlamenti helyzetről. Parlamenti körökben azt beszélik, hogy Badeni meghatalmazást kért a a királytól arra, hogy a birodalmi tanácsot június 5-én bizonytalan időre elhalaszthassa. Újra fölmerült az a hír, hogy a cseh tartománygyűlést a nyári ülésszakra összehívják, aminek az lenne a czélja, hogy a csehek és németek közt fönnálló kelletlen viszonyt megjavítsák; e terv megvalósításához azonban még nem jutottak részletesebb adatok nyilvánosságra. Az a hír, hogy a király több liberális nagybirtokost kihallgatáson fogadott, teljesen alaptalan. Holnapra várják a kormány döntését, amely valószínűleg az lesz, hogy a rajksztát jövő szerdán tartja utolsó ülését s hogy aztán bizonytalan ideig ne legyen több ülés. Braun államtanácsos a király parancsára táviratilag tudakozódott Kathrein képviselőházi elnök állapotáról. A politizáló Strossmayer. Zágrábból táviratozzák, hogy Strossmayer püspök a tartománygyülés küszöbön álló ülésszakában virilista ülését elfoglalja s mint az ellenzék elismert vezére — Füle ur! Nohát, ha nekem azt mondják: Füle ur és nem Füle bácsi, akkor okvetlenül valami ostobaságot kellett elkövetnem. Ki is derült. A szép asszony ugyanis haragosan állt meg előttem és így szólt: — No kedves Füle úr, ezt nem vártam volna öntől. — Mit nagysádkám? — kérdem egészen megrémülve. — Ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy nem a cselédem beteg nagynénjét megyek meglátogatni. Lehetne önben annyi diskréczió, hogy ilyenkor ne is köszönjön egy asszonynak, nem hogy megkérdezze, hova megy! No fiuk, be kell ismernem, az asszonykának igaza volt! Persze, hogy tudtam, hova megy, de nem voltam bizonyos benne. Megérdemeltem a leczkét, tényleg tapintatlan és indiskrét voltam. De én tanulékony ember vagyok, megjegyeztem magamnak a dolgot és így szóltam: «Öreg Füle, légy résen, ilyesminek nem szabad többé megtörténnie.» Befordulok a mellékutczába és elgondolkozva ballagok a Duna felé, hát az utcza másik végéről nem megint egy menyecske közeledik felém. Mi a patvar, hát ez sincs a térzenén ? kérdem magamtól és óvatosan körültekintek. Azután elmosolyodtam, egy pillanat alatt megértettem a helyzetet. Közömbös, nyugodt arczot erőtettem magamra és miközben félig a magasba, félig az utcza túlsó oldalára néztem, elmentem az asszonyka mellett, anélkül, hogy köszöntem volna neki. «No öreg Füle — mondtam magamban — ezt ügyesen csináltad. Ha ez az asszony nem tart a világ legdiskrétebb lovagjának ...» A szabadelvű párt mai értekezletén vette tárgyalás alá a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot, nevezetesen ennek hírhedtté vált 16-ik §-át. Az értekezlet hat órakor kezdődött és kilencz óra körül járt az idő, mikor bevégződött. Ez maga is mutatja, hogy mily heves harcz folyt le a pártban a sajtószabadság kérdésében és ezek után az eredmény mégsem meglepő. Mert az eredmény az, hogy a párt nagy többséggel elfogadta a 16-ik §-t. A párthatalmi kérdés előtérbe állításával fegyverezték le azokat, akiknek nemes képzeletben már a kezemet dörzsöltem, amikor hirtelen megszólal a menyecske a hátam mögött: — Füle ur! Füle ur! Ez is azt mondja, Füle ur és nem Füle bácsi! Hogyan, tehát ismét? Aggódva fordultam meg, az asszonyka arcza tényleg égett a haragtól. — Füle ur, nem tud maga köszönni? — Én, nagysádkám? — Igen, ön. Hiszen látott, nagyon jól látott. Miért nem köszönt? — Nagysádkám, igazán nem láttam... — Látott. Hanem azt mondta: ez az asszony a gavallérjához megy, tegyünk úgy, mintha nem látnok. Tehát ön azt hiszi, hogy én megcsalom az uramat és hogy én azt akarom, hogy ne vegyenek észre, amikor erre járok ? Micsoda jogon hiszi ezt ? Hogy meri azt gondolni, hogy nekem ilyenféle szándékaim vannak ? Ennyi tapintatlanságot, lovagiatlanságot és indiskrécziót egy emberben még nem láttam .. . Ezzel sarkon fordult és a faképnél hagyott. Kővé meredtem. Hiszen neki is igaza van! De már most igazán nem tudom, mit csináljon az ember, ha olyan asszonnyal találkozik, akiről sejti, hogy a gavallérjához megy látogatóba? Köszönjön-e vagy nem ? Hát ti, akik itt ültök, mindannyian korrekt, előkelő gavallérok vagytok, akiknek a diskrécziójához szó nem fér. Nyilatkozzatok ebben az ügyben, világosítsatok föl engem, szegény öreg szamarat, mit kell a jövőben tennem? Mit gondoltok? A többiek nem gondoltak semmit. Itták a fodormenta-likőrt és titokban azon tűnődtek, ki lehetett az a két asszony ? 1897 június 1. A 16. §: tetszik a sajtószabadság megsértése. Ez már szokása a szabadelvű pártnak és éppen ezért nem lep meg bennünket. Az lett volna a csodálatos, a hihetetlen, ha nem így történt volna minden, ahogy történt. De csodák ma nem történnek. Az értekezleten tehát kitűnt az, hogy immár nemcsak a sajtószabadságot, hanem a szólásszabadságot is korlátozzák, mert Bánffy miniszterelnök ugyan kegyes volt megengedni a 16-ik. ellenzőinek a felszólalást, de olyan klauzulával, hogyha szól, akkor támadást intéz a párt egysége ellen, tehát: ne szóljon. Az értekezleten kínos meglepetést keltett Tisza Kálmán felszólalása, amelyben a 16-ik §. védelmére kelt. Tisza mindig a sajtószabadság nagy hívének vallotta magát — hivatkozott is erre és éppen ezért különös, hogy ő most a sajtószabadság megtámadóinak védelmére. A szabadelvüpárt értekezletéről szóló tudósításunk itt következik kelt. A szabadelvüpárt ma délután 6 órakor Podmaniczky Frigyes báró elnöklése mellett értekezletet tartott, amelyen a párt tagjai igen nagy számmal vettek részt. Az értekezlet a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá, amelyet Psik Lajos előadó részletes ismertetés után ajánlott elfogadásra. Chorin Ferencz előadja, hogy ő és több társa az igazságügyi bizottságban elfogadták ugyan a miniszter úr szövegezésében a 16. § álláspontját, de egy lépéssel tovább mentek s ki óhajtották terjeszteni az esküdtszéki eljárást oly funkcziókra is amelyek részint közérdekűek az illetők társadalmi hivatásánál fogva, részint ideiglenes közmegbizatáson alapulnak. Kifejti ennek kapcsán, hogy szerinte a sajtó utján elkövetett vétségeket oly bíróság elé kell állítani, mely összeállításánál fogva a végrehajtó hatalomtól független és a közérdek megítélésénél a bíróságnál alkalmasabb. Más a bizonyítás az esküdtszékek előtt és a szakbíróság előtt. Az esküdtszékek előtt elég a jóhiszeműséget és a valószínűséget bizonyítani, míg a szakbíróság a törvényes bizonyítékok felé hajlik. Szerinte a javaslat nem eredményezte azt, hogy a kiindulási pont, a magánbecsületnek a közérdektől való helyes elválasztása jól sikerüljön. Kifejti ezután, a büntetőtörvény 262 § indokolását: a törvény által alkotott testületeknek a sajtóvétségekkel szemben fokozott oltalomban való részesítését. Szerinte nem helyes az, hogy a közérdekű funkczionáriusok egész sorozatát elvonja el az esküdtbíróság elől. E paragrafus következtében a törvényhatósági bizottsági tagok legtisztább magánügyei is az esküdtbíróság elé fognak tartozni. E szakasz számos bonyodalmat, kontroverziót fog okozni, mert alaphibája az, hogy egy nagy fontosságú kérdést néhány sorban akar megoldani. A sajtó bírálatát korlátozni nem szabad. Benyújtja azután az igazságügyi bizottságban is előterjesztett ismeretes határozati javaslatát, kérvén, hogy ha az nem fogadtatnék el, nézetüknek a házban való kifejtésére lehetőség nyuj lássák. Beksics Gusztáv kifejti, hogy az igazságügyminiszter e javaslatával új rendszert, még pedig rossz rendszert akar inaugurálni. Hivatkozik ezután az 1848-iki törvényre, amely a magánbecsületet az esküdtszékek körébe utalja. Ezt a 48-iki törvényt fölforgatnunk nem szabad, annál is inkább, mert ezt 1867-ben a legliberálisabban magyarázták. Beksics ezután azt a tételt fejtette ki, hogy a 16. §. voltaképen a komoly és tisztességes sajtót érinti és sújtja, míg a revolver zsurnalisztikának módot nyújt arra, hogy a legkényelmesebb módon a neki alkalmas médiumokra vesse ki hálóját. A tisztességes publiczisztika szerinte ezentúl is folytatni fogja a köz érdekében való munkálkodását, bárha a keményebb és érdemetlenül szigorúbb elbánás vár reá, míg a revolver-zsurnalisztika eddigi kártékony működési körét át fogja helyezni oly térre, amely neki szintén az esküdtszékek által való ítélkezés enyhébb formáját nyújtja. Beksics mintegy háromnegyed óráig tartó beszédben fejtette ki álláspontját, kijelentvén végül, hogy a javaslatot jelen formájában semmi esetre sem fogadja el. Emmer Kornél előrebocsátja, hogy a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása előtt megkérdezte a párt vezérét, Bánffy miniszterelnököt, váljon a 16. §