Magyar Hirlap, 1897. augusztus (7. évfolyam, 211-241. szám)

1897-08-01 / 211. szám

4 «AGYA» HÍRLAP 1597. augusztus l­ í. képviselőház akczeptálni ez oldalról semmi kö­rülmények között nem lehet. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha mi azt tudjuk, hogy a szabadelvű párt a klotárt czélnak tekinti, akkor mi azt mondottuk volna: jöjjön hát a harcs! Ily körülmények közt azt mondottuk volna: Kezdődjék a hares, akár holnap. (Zajos helyeslés balról.) Szemere Atttila a szabadelvű pártban azt mondotta, hogy mi a ház­szabályok rosszhiszemű fölhasználásával megakasz­tottuk a parlamenti életet. A házszabályok rossz­hiszemű alkalmazásáról beszélni nem lehet két okból. Először is mindenekfelett nem lehet azért, mert van ennek a Háznak egy köztisz­teletben álló elnöke (Általános élénk éljenzés) a­kiről egy pillanatig nem szabad feltételez­nünk, hogy a házszabályok rosszhiszemű alkalma­zásához segédkezet nyújtott volna. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) De méltóztassék a lefolyt esemé­nyekre utalni, bátran hivatkozhatik bármely nem­zetnek parlamentjére, ahol hasonló viszonyok közt higgadtabb, tárgyilagosabb hangon még soha nem beszéltek és bárki részéről emlittetett légyen tisz­teletreméltó ellenzéki pártok ellen ilyen súlyos vád, arról e pillanatban nem emlékezhet meg másképp, mint úgy, hogy azt a leghatározottabban visszauta­sítja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igaz-e, hogy a szabadelvű párt ilyen fenyege­téssel azt akarja előttünk bizonyítani, hogy a sza­badelvű párt tényleg a történtek után is czélnak tekinti, a maga részéről a szólásszabadságnak a korlátozását. (Ellenmondás jobbfelől.) Igen, vagy nem, mert ha nem, örömmel fogja azt tudomásul venni, ellenesetben pedig ne méltóztassék csudál­­kozni azon, hogy mi is azt fogjuk mondani, hogy az illojalitással szemben nekünk sincs más feleletünk, mint a történteket meg nem történtekké tekinteni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Láni­y Dezső br, miniszterelnök, T. Ház! Polónyi képviselő úrnak tökéletesen igaza volt ak­­kor, mikor beszéde kezdetén azt mondotta, hogy a pártok belélete, a pártkörökben lefolyt tanácskozás a Ház elé nem tartozik. De én azt gondolom, hogy ha ebből indulunk ki, akkor ez a felszólalás talán nem is volt szükséges, mert a tegnapi napon lefolyt — úgy mondom — kiegyenlítések után azt gondolom, hogy felesleges volt a kérdést ismét szóba hozni és felesleges volt mindenek felett itt a Házban. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Hi­szen a szabadelvű párt egyhangú, teljes meg­elégedéssel járult hozzá ahhoz, amit a miniszter­­elnök jelentett mint a lefolyt tanácskozások ered­ményét, következésképp a szabadelvű párt teljtar­­talmúlag magáévá tette azt, ami történt, amihez a pártok külön-külön mind hozzá is járultak. (He­lyeslés.) De miután már egy előző párttanácskozás rendjén szóba hozatott, hogy amennyiben az ülések idejének meghosszabbítása eredményre nem vezetne, még szigorúbb rendszabályok indítványozása sem marad el, egész természetes következménye volt a helyzetnek, hogy beszéd tárgyává tétetett az, hogy miért nem szükséges most más rendszabályokhoz — mondjuk egész egyszerűen, a klotür indítványá­hoz — nyúlni. A párt egyhangúlag annak a nézetének adott kifejezést, hogy helyes. A klotürt nem czélnak, hanem csak esz­köznek tekinti,­­ügy van jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon­ és abban, amit Podmaniczky elnök úr kimondott, csak az van, hogy az egyensúly helyre lévén állítva, reméljük, hogy a békés tanácskozások lehetősége helyreállhat. Ez befejezett dolog. De ha akkor, amikor, valamikor, mégis a békés tanácsko­zás lehetősége megzavartatnék.­­Hosszantartó nagy zaj és mozgás a bal- és szélső­baloldalon. Halljuk! Halljuk!) ha a szólásszabadság túltengése előáll, már most jelzik, hogy amit helyeseltek akkor, mint tervet, helyeselni fogják majdan mint végrehajtandó rendszabályt. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ez, t. Hát, egyáltalában nem fenyegetés, ez nem a tegnapi napon megállapított dolgok meg­­bolygatásának a czélzata, ez csak tisztán egy későbbi kijelentés, amely, ha úgy tetszik, programmját is képezheti egy pártnak. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szép programm.) amelyet itt külön bírálat tárgyává tenni ebből az alkalomból, ebből a szempontból nem lehet.­ (Nagy zaj a bal- és szélsőbal­oldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni a képviselő urak, hogy a tegnapi értekezleten tett kijelentései­met komolyan tettem, azoknak fentartását nem csak magam, nemcsak a párt, de magának az egész kfgyviselőháznak is az érekében­ szónak tartom és attól eltérni, azon változtatni részemről szüksé­gesnek, sőt czélszerűnek sem tartom. (Élénk helyes­lés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Nem tudom, t. Ház, szándékoznak-e még ehhez a mellékesnek nevezett kérdéshez szólani? (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Kossuth Ferencz akar.) Akkor erről az oldalról (a jobboldalra mutat) előbb jelentkezett Kubinyi Géza képviselő úr. (Hall­juk! Halljuk!) Kubinyi Géza: Sohasem képzelte volna, hogy rövid parlamenti működése alatt itt e Házban oly irányú felszólalásra lesz kényszerítve, mint aminőt tenni kötelességének tartja. (Halljuk! Halljuk!) A lapok aképpen kommentálták felszólalását és oly szellemben idézte Polónyi Géza, mintha a klotürnek barátja volna, és mintha a klotürt óhaj­taná. Rövid néhány év leforgása alatt, mindig ha­tározottan egy zászló alatt küzdött, az alatt, amelyre a szabadelvűség volt felírva. És e pil­lanatban is kijelenti, hogy nem kormánypárti, ha­nem szabadelvűpárti ember. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Soha olyan kormányt nem támo­gatna, tehát Bánffy Dezső bárót sem fogja támogatni, amely szempillantásban ehhez a zászlóhoz hűtlen lesz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Követni, támo­gatni lelke egész meggyőződésével csakis addig fogja. És éppen azért a tegnapi napon a miniszter­­elnök úrnak és Tisza Kálmánnak azt a kijelentését, hogy a klotürnek vagyis az erősebb rendszabályok­nak a behozatalát szükségesnek nem tartják, lelké­ből, szívéből üdvözli. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És kijelentette, hogy mint ilyen pártvezért üdvözli és teljes mértékben támogatni fogja. Nem is szólalt volna fel, ha a szabadelvű pártban kizárólag e kettős kijelentés történt volna, de felszólalt éppen Szemere Attila képviselő úrnak a felszólalása következtében. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon­. Azt a kijelentést, amelyet Szemere Attila képviselő úr a szabadelvű pártban, mint a maga és nem tudja kinek a nézetét tolmácsolta, sem ott, sem sehol ma­­gáévá tenni nem fogja. (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Megragadta felszólalásában az alkalmat azért is, hogy kijelentse, hogy a klotárt helytelennek tartja, azt az ő elveivel, meggyőződésével össze­egyeztet­hetőnek nem tartja. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) És mint ezért el nem fogadja, de ha an­nak szükségessége fölmerül, ha a parlamenti kor­mányzás, a parlament szabad működése megaka­dályoztatnék, a kényszeresetben elfogadja . . . (Zaj balfelől.) Hentailer Lajos: Csupa szabadelvüségből! Kubinyi Géza: ... és akkor is csak fájó szivvel. Ezt tartotta kötelességének kijelenteni, mert csakis ezt mondotta. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth­ Ferencz: Engedelmet kér, hogy a házszabályok 150. §-a értelmében hozzászóljon. Minden magyar hazafinak és minden politi­kai érettséggel bíró embernek megítélésére bízza, hogy akkor, midőn az ellenzéki pártok egyhangúan eltérnek olyan térről, a­melynek permanenssé téte­lét ők rájuk is veszedelmesnek ismerték el, de amely térre csak azért léptek, mert az egész világon az ellenzék kivételes esetekben kivételes fegy­verekkel szokott élni. Lojális dolog-e az ellenzé­ket oly támadásban részesíteni, mint amilyenben a kormánypárt elnökének részéről részesült és ame­­lyet lehetetlen másképp, mint fenyegetésnek venni. l Ellenmondás jobbról.) Az a párt, melyhez tartozik, minden erőszakkal szemben helyt fog állani. (He­­lyeslés a szélsőbaloldalon.) és a fenyegetés nem félemüti meg és azért a szabadelvű párt elnökének nyilatkozatára azzal felel, hogy mindenkor kész lesz a végsőig menő harczra. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Szentiván­yi Árpád: Őt is, megvallja, igen kellemetlenül érintette a «Nemzet» mai száma, mi­dőn elolvasta. És megvallja, hogy azért a felszóla­lást nem is tette volna meg, ha csak valamelyik beszédében nem emlékezett volna meg róla. Mert az igazat megvallva, gondolkodva e felett, az jutott eszébe, hogy ez egy ízetlenség. Azonban, ha az ember szorosan veszi, úgy jön ki, mint mikor két gyermek összevesz, verekszik, azután kibékülnek. Mikor kibékültek, akkor az egyik azt mondja: «de azért én mégis megvertelek volna.» Engedel­met kér, ez igen gyerekes. (Igaz! ügy i­an­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez nem a parlament méltósá­gához való. Azonban, minthogy a miniszterelnök nyilatkozatából az vehető ki, hogy ő tulajdonképpen a párthatározatot meghozni nem is akarta, hogy t. i. a klotür behozatalára előleges határozat legyen és minthogy Kubinyi Géza pedig nyilatko­zott és nyilatkozatát a párt nevében mondottnak veszi, csak annyit mond, hogy térjenek e fölött napirendre. (Helyeslés.) Minden párt vegye tekintetbe, hogy itt szükség volt rá, talán nem annyira ezt a pártot ijesztették, hanem azokat, kik más álláspontot foglalnak el, talán nem is az ellenzéki pártoknak szólott ez a határozat, hanem talán megfenyegetése annak a pártnak­­ a jobb oldalra mutat,­ hogy ezu­tán a sorsüldözösködést vagy annak látszatát ma­gára venni ne merészelje. (Zaj.) Rakowszky István: Csak azon a jogczimen szólal föl, mivel pártjának elnöke, Molnár János ma nem lehet jelen a képviselőházban, hogy ki volt küldve béketárgyalásokra. Midőn az első alka­lomkor nem léptek be a béketárgyalásokba . . . Elnök: Szintén ehhez a külön kérdéshez kí­ván szólani? Rakovszky István: Igen! Elnök: A Ház szintén megengedi. (Derültség a jobboldalon.) Kérem, ez nem nevetséges. Néha igen sérti a másik pártot, hogyha egész komoly kijelen­téseit az elnöknek így fogadják. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Rakovszky István: Épp azért nem vettek részt, mivel nem látták a sikert biztosítva, mivel oly férfiak által lett vezetve a tárgyalás, kik iránt bizalommal nem viseltettek. (Helyeslés a baloldalon.) Azóta oly férfiak vették a béketárgyalások fonalát kezükbe, kik iránt az ellenzék minden árnyalata kivétel nélkül a legnagyobb tisztelettel viseltetik, kiknek lojalitásában föltétlenül megbízott. (Igaz! ügy van­ a bal- és szélső­baloldalon.) Ez indította a néppártot is arra — nem tagadja, hosszas és kemény vitatkozás után — hogy ezen béketárgyalásokba befolyjon. Ezt tették teljes lojalitással, bízva az ellenfél lojalitásában. Nekünk legkevésbbé sem jutott volna eszünkbe, hogy miután meg lett kötve a béke, az mondják: ez alkalommal a békét megkö­töttük, de majd holnap vagy holnapután, ha t. i. mozdulni fogtok, újra kezdjük és még rosszabbul. (Igaz! ügy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem ez a békülékenység modora. (Élénk helyeslés a hál­ós szélsőbaloldalon.) hogyha kezet nyújtok az ellen­félnek, azt mondj­am neki, csak mozdulj meg még egyszer, akkor nem foglak elnyomni, hanem össze foglak törni. Nagyon sajnálja, hogy ez a nyilatkozat teg­nap megtétetett, sőt határozat is lett hozva, de a miniszterelnök és Kubinyi Géza felszólalásából azt veszi ki, hogy deprecziálták ezt a kijelentést s ebből a szempontból kész a kérdés felett napirendre térni. (Helyeslés.) Bánffy Dezső báró miniszterelnök: T. Ház! Igen kérem, méltóztassanak nem folytatni ezt a kérdést. (Helyeslés.) Azt gondolom, t. Ház, hogy a tegnapi dolgok elintézésének volt bizonyos komoly­sága; vagy volt, vagy nem volt. Ha volt, akkor utólag talán nem czélzatos, mégis oly színe­zettel bíró kimagyarázásokkal és elmagyarázások­­kal ezen czélnak komolyságát kétségbe vonni. Arra nézve kérem a t. Házat, méltóztassék meg­gondolni, hogy amint Polónyi képviselő úr mondotta igen helyesen — a párt belesetébe itt a Házban benyúlni nem szabad, következésképp nem volna czélszerű, ha­ divatba hoznék azt, hogy elkezdjük egyik-másik párt tanácskozását vitatni. Először bizonyos határig lehet azokat csak ismerni, másodszor ha ismerve is volnának részle­tes, tárgyalás körébe nem vonhatók. És vajjon hogy nézne ki, ha a szabadelvű párt részéről azt kez­denék tárgyalni, hogy egyik vagy másik ellenzéki párton ez vagy amaz így vagy úgy nyilatkozott, hogy ilyen vagy olyan többség hozta-e meg a ha­tározatot? Azt gondolom, ez nincs a dolog érdeké­ben, nem lehet ezékt a vezető eredménye sem. Azt hiszem, ha komolyan jártunk el, ma is ennek adunk kifejezést, midőn e kérdéssel tovább nem foglalkozunk. (Élénk helyeslés jobbfelől és a bal­oldalon.) Ezután áttértek a napirendre. Erdély bukása. Az ellenzék hadjáratának minden várható következményénél biztosabb az, hogy Erdélyi Sándor igazságügyminiszter kénytelen lesz el­hagyni állását. A miniszter szituácziója tarthatatlanná vált és lehetséges, hogy már az őszi ülésszakon új igazságügy miniszter foglalja el helyét. Az ellenzéki pártokból. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ma délután órakor értekezletet tartott, melyen Kossuth Ferencz, Győrjs Elek, Rigó Fe

Next