Magyar Hirlap, 1897. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1897-09-01 / 242. szám
kaját, mellyel erre felel, tiltja minden isteni és emberi törvény. Nem tudhatjuk ma, miként felel az osztrák ellenzék Badeni miniszterelnök e barbár tervére. Beadja-e a derekát, avagy folytatja az obstrukcziót és arra kényszeríti a miniszterelnököt, hogy amennyiben szavának áll, vállalja el a felelősséget ama nyomorért és pusztulásért, mely elhatározása nyomán támadhat? Azt azonban tudjuk, hogy a Badeni ideája még csak nem is eredeti. Megpróbálták egyszer nálunk is, bár sokkal szelidebb alakban, amikor a költségvetési vita elhúzódásakor, a félhivatalosok útján közzététették, hogy az állami tisztviselők fizetésjavítását addig nem lehet folyósítani, míg a budget-vita be nem fejeződött. Ezzel sem érte el czélját a kormány, az ellenzéket nem terelte le s a hivatalnokokat nem lazította fel. Nagyon is átlátszó az ily taktika czélja. A másik dolog, amit tudunk, hogy azt az embert, aki oly brutális eszközökhöz nyúl, mint Badeni, azt komoly politikusnak tovább nem lehet tekinteni. Ha Ausztriában mégis megmaradhat a kormány élén, csak azt bizonyítja, hogy az osztrák pártok és Badeni kölcsönösen méltóak egymáshoz. m&mm hírlap budapesii aaigjsssst&ss 31» A katholikus autonomia. Pancsova város katholikus lakossága tegnap Graff Pál János elnöklete alatt tartott gyűlésén Scsitviszky dr. indítványára elhatározta, hogy nem vesz részt a katholikus autonómiai kongresszus választásaiban. A választási szabályzat nem tartalmaz ugyanis különleges határozatokat az előbbi határőrvidékre vonatkozólag, mert abban az időben, amikor a szabályzatot létesítették, a határőrvidék az ország többi részeibe bekebelezve még nem volt. Dessewffy Sándor Csanádi püspök még június havában felterjesztést intézet ez ügyben a kultuszminiszterhez, melyben a választási szabályzat e hiányára rámutatott. E felterjesztésre azonban máig sem érkezett válasz. Azért a püspök elrendelte, hogy az előbi határőrvidék az oraviczai választókerülethez csatoltassék. Minthogy azonban Pancsova katholikus választói úgy nagy számuknál, mint intelligencziájuknál fogva külön választókerületre tartanak igényt, a választásban nem fognak részt venni és a választási jegyzőkönyv helyett a tegnap hozott határozatot fogják a herczegprímáshoz felküldeni. — Az esztergomi egyházmegye lelkészkedő papsága a maga kebeléből három képviselőt küld az autonómiai országos kongresszusra. Ezeknek választásaj esperes-kerületenkint történik. Minden választó a kerületben kitűzött választás alkalmával egyszerre három nevet ír föl szavazó bárczájára, azokét, akiket a kongresszusba küldésre legalkalmasabbnak tart. A szavazásról fölvett jegyzőkönyvet fölterjesztik az esztergomi érseki hivatalhoz s itt összeszámlálják az összes beadott szavazatokat s az a három, aki a legtöbb 5 szavazatot kapta, lesz az egyházmegye lelkészkedő papságának kongresszusi képviselője. Válasz Apponyinak. Arra a nyilt levélre, melyet Apponyi Albert gróf intézett választóihoz, tegnap válaszoltak a jászberényiek. A válasz következő: Méltóságos gróf úr! Szeretve tisztelt országos képviselőnk! Hazafias tisztelettel véltük Méltóságodnak hozzánk intézett nyilt levelét. Államférfim bölcsesége nyilatkozik meg soraiban, megczáfolhatatlan igazságokat tár azokban szemeink elé s jóllehet Méltóságod iránti ragaszkodásunk és bizalmunk politikai és parlamenti működésének elvárhatatlan kísérőivé lettek, mai összejövetelünk még kellemes kötelességül rója ránk annak kijelentését, miszerint Méltóságodnak a legutóbbi időben tanúsított politikai magatartása, kifejtett parlamenti ténykedése, — melyekből nemzetünk szebb jövőjének éltető napját látjuk kibontakozni — Méltóságod iránti ragaszkodásunkat és bizalmunkat megkétszerezte és bármit hozzon is reánk a jövő, törhetetlen bizalmunk Méltóságod iránt, mert minden szava, minden tette arra tanít bennünket, hogy a hazáért mindent, a hazát semmiért. Fogadja Méltóságod fentebb nyilvánítótt érzelmeink tiszteletteljes ismétlése mellett hálás köszönetünk kifejezését. Kelt Jászberényben, a nemzeti pártnak 1897. évi augusztus 29-én tartott gyűléséből. Eördögh János pártelnök. Streitman Gyula pártjegyző. Badeni — csodaszere. — Távirati tudósítások. —Badeni miniszterelnöknek, az osztrák zavarok megszüntetésére szánít «csodaszer» ma a nyilvánosság elé került. Lapunk vezérczikkében foglalkozunk vele. Itt közölve a reá vonatkozó táviratokat. Bécs, augusztus 31. A képviselőház első ülésének napirendje a következő lesz: 1. A delegáczió megválasztása. Így? szeptember 1. 2. A kiegyezési provizórium meghosszabbitása. 3. Az ínséges vidékek gyámolitásáról szóló javaslat. A kormány mindaddig nem engedi a napirend harmadik pontjának tárgyalását, amíg a képviselőház az első kettőt el nem intézi! A kormány azt hiszi, hogy ily módon keresztülhajthatja az állami élet alapföltételét alkotó javaslatokat s hogy az ellenzéket rákényszerítheti, hogy legalább ebben a két pontban fölhagyjon az obstrukczióval. Lemberg, augusztus 31. A Kurier Lvovszkinak telegrafálják Bécsből: A jobboldali pártvezérek holnapi konferencziája kedvezőtlen auspiciumok közt fog megnyílni, sőt valószínűleg eredmény nélkül fog szétoszolni. Ha a kormány a konferencziával kitűzött czélt el nem éri, úgy ennek elsősorban a lengyel klub vezetői lesznek az oka, akik legjobban hozzájárultak Badeni gróf parlamenti és politikai kudarczaihoz. Prága, augusztus 31. Az ifjú cseh klub parlamenti bizottsága holnap délelőtt Bécsben ülést tart, amelyen azt fogja megállapítani, hogy a holnap összeülő jobboldali parlamenti bizottsággal szemben milyen álláspontot foglaljon el. A Národni Liszk nagyon élesen megtámadja Badenit mert az északi Csehországban kisebbségben levő cseheket nem oltalmazza meg elég enerzziával a németek túlkapásai ellen. Grács, augusztus 31. Botrányos eset történt egy iskolai ünnepen Hoheneggben, Cilii közelében. A német iskola ünnepén a szláv többség által tanfelügyelővé választott Bohusek plébános is megjelent. A gyermekek ruhájáról letépdeste a virágokat, lábbal taposta és megköpdöste azokat Eközben szláv nyelven egyre szitkozódott. Azután veszekedni kezdett Stallmer polgármesterrel, mire a renitens papot kidobták. A horvát felirati vita. — Távirati tudósítás. — Lapunk legutóbbi számában már hírt adtunk a zágrábi tartománygyűlés üléséről, melyen megkezdődött a felirati vita. Tegnap a vitát délutánra halasztották és csak hat órakor folytatták. A tegnapi ülésről és a mairól ma a következő táviratok érkeztek. Zágráb, augusztus 81. Miután tegnap az ülést este hat órakor ismét megnyitották, Gyurkovics György kezdett beszélni, % Sátrak mindenfelé. Csupa sátor az egész erdő, ami előttem és mögöttem terül. Elgondolkodva, virágot keresve jöttem idáig, észre se veszem, hogy milyen meseországba tévedtem bele apránkint. Rlig látok egy bokrot, amire ráismernék. Elfogyott előlem a papsapka, a vörösgyürü, a galagonya, ami más-más levélzettel, formával, tarkította az erdőt. Az imént még tűnődve tépdestem a kecskerágó gyümölcsét, ezt a gyönyörű erdei ékszert, amely a pünkösdi piros rózsa négy leveléből készült kosárkából csünget ki két-két narancssárga borsónyi cseresnyét. A kis cseresnye-gyümölcsök hajszálnál finomabb selymen lógnak s mindegyiknek az oldalán kikandikál a meghasadt álgyümölcsből a fényes fekete mag. Most nem látni ezt. A galagonya vörös almácskáinak sincs nyomuk. Zöld minden. Üde, erős, ellenállhatatlan zöld. Minden bokor mintha megifjodott volna, olyan buja. Valamennyinek egyforma, dús fürtöi vannak, szakasztott ugyanolyan zöld paróka borul a fejére mindegyiknek. Az embernek a rokokó világ fürtös ifjai jutnak eszébe róluk. Mindegyiket körülfogja az az egyforma zöld, ami néhol palástnak tetszik, ha a bokor tetejétől a földig omlik. S eközt a lombszerű, karélyos levelekből nekibuzdult gyönyörű zöld közt finom, himbálódó, halvány, majdnem fehér tobzocskák lógnak, messziről olyanok, mint apró selyembojtok, amelyek zöldbársony köntösre vannak akgatva, varrva. A százezernyi toboz anyaga szinte áttetsző; érintése puha, az emberi testhez hasonlatos. Mintha halvány leányaTczot simogatnánk. Ez az egyforma rüségfü a vadkomló szövedéke. A vadkomló a mi kúszó növényeink királya. A liánok közt nincs nálunk hozzáfogható sem szívósságra sem elevenségre. Ahol megveti a lábát, ott terjed, mint a hínár. Kacskaringósan nyújtogatja ki polipkarjait százfelé s folyvást és örökké jobbra csavarodván, körülölelget lassankint mindent, ami útjába esik. Ezt az erdőséget a vadkomló már meghódította, leigázta. A járhatatlan útvesztőben rajta van mindenen, r ráborult nemcsak a bokrokra, hanem még az erősebb derekú gazra is, amelyik megbúja. S ez az egyforma, karélyos levelekből alkotott zöld palást megbénít minden tájékozást. Csupa sátor az egész nagy erdő. Csak felfelé terjed a vadkomló, ahol világosságot kaphat. A bokrok közé nem csúszik, csak végigfekszik rajtuk. S amint a szünet nélkül csavarodó kanyarodó inak és indák egymásba szövődnek, alattuk szinte feketévé vastagszik az árnyék. Minden bokor, amit a vadkomló így beborít, egy-egy mesebeli sátor. Odamegyek az egyikhez és majdnem félve kukucskálok alá. Ki tudja, mi van ott? Talán titkos légyott a puha füvön, a bűbájos zöld homályban! . . . Semmi sincs ott. Üresség és csönd van. Mintha egy-két ezüstösen fénylő pókhálószálat sejtene a szemem. Azt biz’ széttépték volna a légyottosok. Hanem megpihenni, ide csalogatni valakit, aztán beköltözni vele akár végképpen is: de’ jó lenne! . . . * Egyik sátor olyan, mint a másik. A vadkomló gyönyörű egyformasággal simul rá a sok mindenféle bokor vállára, s úgy képződik aztán a szent némaságú, kissé fülledt levegőjű sátor, amelyikben mindben elférne egy szerelmes pár. Ha boszorkánymester volnék, a világ minden szerelmes párját ide varázsolnám s adnék mindegyiknek egy ilyen vadkomlófedelű palotát. Aztán sorra járnám a szerelemnek ezt a roppant birodalmát és meglesném minden sátor titkát. Nem állhatom tovább, egyikbe bebújok a lefekszem a zizegő avarra. Amint mozdulok rajta, beszélget mindjárt, s ha nem mozdulok is, elkezdenek a letiport fűszálak újra emelkedni, kinyujtózni s aközben halkan sugdosnak, alig hallhatóan pattognak, megélednek. A napból semmit sem látok a sátorban, de annál gyönyörűbbnek tetszik a kint megcsillanó fény, ami ebben a halálos hallgatás-: