Magyar Hirlap, 1897. november (7. évfolyam, 303-332. szám)
1897-11-01 / 303. szám
* mindig a szabadelvű eszméket hangoztatta. Egy erős ellenzéki beszéde miatt, melyet Virchow jelöltsége érdekében mondott, Bismarck kanczellársága idején pert is indítottak ellene. Budapest, október 31. A. pécsi püspök. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy a hosszú idő óta üresen álló pécsi püspöki székre a király Hetyey Sámuelt, a primási iroda igazgatóját nevezte ki. A hivatalos lap ma közli az erre vonatkozó királyi kéziratot, mely így szól: Vallás- és közoktatásügyi magyar ministerem előterjesztésére Hetyey Sámuel déghi czimzetes apátot, Esztergom főegyházmegyei kanonokot és a prímás-érseki iroda igazgatóját, pécsi püspökké kinevezem. Kelt Budapesten, 1897. évi október hó 28-án. Ferencz József, s. k. Wlassics Gyula s. k. Erdély, Lukács, Dániel. Nehány lap újabban Erdély, Lukács és Dániel riaiszterek távozásáról és ezzel kapcsolatban a kabinet rekonstrukcziójáról tud híreket. Erdély nem egészen önkényesen, Lukács és Dániel azonban önkényesen, megrongált egészségükre való tekintettel, távozik. Az, hogy e három miniszter távozása a közel napokban volna várható, nem felel meg a valóságnak, mert mindaddig míg Ausztriában valamelyes módon helyre nem áll a rend, szó sem lehet e miniszterek távozásáról. Alkalmasint újév után következik be a kabinet rekonstrukcziója. Sima Ferenc szerkesztő. A Függetlenség> mai számában jelenti, hogy Sima Ferencz képviselő mostantól fogva társszerkesztője lett. Egyúttal kijelenti a lap, hogy amig eddig Kossuthpárti volt, ezután a párttól független lesz. MAGYAR HÍRLAP Csaknem valamennyi ezred tulajdonos bocsátott ki ezrede részére egy »Regulament«-et mely úgy a gyakorlati, mint a szolgálati ügyekben teljes tájékozást nyújtott és azonkívül még a hadi czikkeket is tartalmazták. Khevenhüller, Hildburghausen, Regal és Eszterházy katonai szabályzatai egymásután jelentek meg. A legrégibb a Regal-féle szabályzat volt, mely 1731-ben jelent meg. Eszterházy 1747-ben könyvvét a következő czim alatt bocsátotta ki. .1897 novemfoér Z? ---------------------------------------------------------------—^t sie alte gute farmomé mit bie ®uarntjtra unb SSurger’ fatten . . ." A szabályzat eme pontját még a régibb »Regulament«-ból vették át, mert a XVII. század toborzott hadai valóságos csapásai voltak ama vidékkenek, hol időnkint tartózkodtak. Hadi szabályzataink keletkezése. Katonai munkatársunktól. — Az első hadi szabályzatok még a Landsknechtek alatt keletkeztek. Frundsberg, Schärtlin, Burtenbach már rendes szabályzatokkal litták el toborzott csapataikat. E szabályzatok hadi czikkei ama kor kíméletlen nyerseségét tüntetik fel. A hadi czikkek rövidek és csaknem minden bűntényért sőt vétségért is halálbüntetést imák elő. Az akasztás, kerékbetörés, és a tűz’halál mellett a főbelövetés valóságos enyhe büntetés számba ment. »Kissebb« vétségekért »csak« a fülét vágták le a katonáknak és az ezredtől elkergették. A XVIII. század elején szerkesztették meg az első gyakorlati és szolgálati szabályzatokat, melyek a jelenleg használatban lévő katonai szabályzatok alapját képezték. REGULAMENT Unb umimanberlidj*gebröucffidje OBSERVATIOS fünften (3cm)01 I in MILITAR-CEREMONIES 2l1á OECONOMICIS burd) £ errn 31o[efte§ ^eiligen jRöm. 91e(^§=© vafen ESTERHAZY DE GALLANTHA @eneraí»gelónra<f)tmeifieE unb nu'irfíiájen Dbrtften unb Sníjabern etheS ígungari fáéit 9íeg:menfe§ ju $ufi. berfnffet. Eszterházy könyve három részre oszlik, úgymint a hadi czikkelyekre, a gyakorlati és szolgálati szabályzatra. A Römisch-Kaiserliche-Königliche Kriegs-Articulen 60 pontot foglalt magában, melyek közül a 24-ik pont mely a hamis eskü miatt a katona két ujjának levágatását rendeli el az enyhébbek közé tartozik. A tisztikart jellemzi a 20. pont mely ama tisztek megbüntetését rendeli el, kik utonálláson vagy a lopáson éreznek. Vgy Rogál altábornagy szabályzatának következő pontja: <A századparancsnok ama joga, hogy a legénységnek egy ezüst kanál átadása mellett a házasságot megengedhette, azért szűnt meg, mert voltak századosok, akik sok ezüst kanalat gyűjtendő, a házasságot az egész századnak megengedték, s ily századoknál annyi asszony volt mint férfi ami pedig csúnya és szégyenletes dolog volt.» Regál, Knevenhütter Hildburghausen és Eszterházy a fül levágását már törülte, de e helyett a vesszőfutást alkalmazták megfenyitésül, mely egész 1855-ig fennmaradt. Eme szabályzatok nagy súlyt fektettek arra is, hogy a katonák jó viszonyban legyenek a polgársággal. Erről a szabályzat «Observationes wie in einer Guarnison zu verhallten ist» czimü pont szól, mely így kezdődik: „3um ersten bte Sent tmben jájarf angefjaríien, ba| Kettős jubileum. — Saját tudósítónktól. — Negyven évi fáradságos munka és negyven évig siker ünnepét ülte meg ma az országos izraelita, tanítóképző intézet és egyik derék tanára Mend) Lajos. Az ünnepre eljöttek a hálás tanítványok nagy részben és akik nem jöhettek el, azok írásban fejezték ki hálájukat és szerencsekivánatukat az intézet iránt, hol megszerezték nehéz hivatásukhoz a1 a képességet, az ügybuzgalmat és soha nem lankadó lelkesedést és volt tanáruk iránt, ki mindig követendő példaként lebeg szemeik előtt. Jelen voltak többek között: Zsilinszky Mihály államtitkár, Azaméty Lajos miniszteri tanácsos a kultuszminiszter képviseletében, Beöthy Zsolt, Goldziher Ignácz, Alexander Bernát egyetemi tanárok, Kohner Zsigmond, Deutsch Sámuel a hitközség képviseletében, Péterfy Sándor, Lakics Vendel, Stredvizer Lajos, Grünberger Lipót, Stern Ábrahám, Csajági Béla igazgatók és eljött az intézetnek első immár nyugdíjazott igazgatója Lederer Ábrahám, kit szívélyes ováczióban részesítettek. Az ünnepet Verédy Károly székesfővárosi tanfelügyelő a képzőintézet igazgatótanácsának elnöke nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket és a kultuszminiszter képviselőit. Zsilinszky Mihály államtitkár a miniszter nevében szólalt fel, megköszönve az intézetnek eddig kifejtett működését. Ezután Bánóczi József igazgató az intézet történetét adta elő. Magvas és lelkes tanulmánya rendkívüli hatással volt a jelenvoltakra. Beszéde után az üdvözlések következtek, melyek végén Kiss Arnold dr. veszprémi rabbi olvasta fel ez alkalomra irt ódáját. Utána az énekkar Major Gyulának egy ünnepi dalát adta elő és Krause Sámuel tanár imaszerű beszéde után az ünnep első része véget ért és megkezdődött Mendl Lajos negyven éves tanári jubileuma. Az ünnepeltért küldöttség mentés megérkezése alkalmával hosszantartó éljenzéssel fogadták. Ennek lecsillapulta után Schweiger Márton az igazgatótanács nevében üdvözölte és átnyújtott neki egy írókészletet. Ezután Verédi Károly a miniszter nevében és megbízásából intézett hozzá beszédet és felolvasta a miniszternek a jubilánshoz irt levelét. Üdvözölték még Bánóczi József a tanári testület Csukási Fülöp az országos izraelita tanító-egylet, Schichtancz Ármin volt tanítványai és Grosz Emil tudja, mit érzek iránta, de szeretem gyermekemet is! — Vége, vége, vége! Az asszony mérgesen fölkelt, eltávozott és nem is tért vissza a férjéhez. Elváltak. Nagyobb volt Cseres Andrásné hiúsága, mint anyai szeretete. Cseres András csakugyan dajkát fogadott a kis Bálint mellé, kit ez az idegen nemsokára meg is ölt. Ha az asszony otthon marad férje házában, a kisfiú most is élne! Cseres András, amint a márvány emléknél a térdelésből fölkelt, egy-két könycsepp nedvesítette meg szemeit. Maga sem tudta: várjon ezt a kis halott gyermeket vagy azt a hiú asszonyt sajnálja-e? Vagy talán mind a kettőt ?! A síremlék egész eltakarta a kesergő embert, úgy hogy a temető egyik oldaláról nem is láthatták a járókelők . . . Homlokát oda szorította a hideg márványhoz s magában dörmögé: — Nem szeretett sem engem, sem a gyermekét. Halottak napja van és még egy virágot sem hozott a sirra. Bizonyosan uj embert talált, ki uj boldogságot igér. Mit is törődnék ezzel a halott gyermekkel! . . . v _ Most §plől mély gyászba öltözött nő közeledik a sir felé, karján koszorúval és megáll, mikor látja, hogy az öreg ember gyújtogatja a lámpákat és mécseseket. Alakja most is felséges, csak homlokán húzódik végig egy kis redő és mintha megfogyott volna termete. Hullámos szőke haja azonban kalapja alatt is feltűnő. — Ki rendelte ide, hogy ezt a sírt diszitse ? — kérdé a nő az öreg Dömötörtől. — A tekintetes ur! — Hát nem feledkezett meg a tekintetes ur a fiáról? — Oh, a tekintetes úr nagyon szerette Bálintkát meg a tekintetes asszonyt is ... Azt hiszem — ne tessék rám haragudni — hogy még most is . . . Most látható lett a szomorkodó apa is, ki Dömötörnek a szavaira lépett elő a sír mögül. — Ne fecsegjen, öreg! — mondá Cseres András, s aztán hidegen köszönt a szép asszonynak. — Megengedi, uram, hogy ezt a koszorút a gyermek sírjára tegyem? — Mindkettőnk gyermeke volt, joga van hozzá, asszonyom! — Nincs jogom, csak önnek van joga. Hiúságom, szívtelenségem ölte meg az ön gyermekét, gyermekünket. Minden idegennek, ki itt a sírok közt jár, több joga van e koszorúhoz, mint nekem. Oh mint bánom, hogy megsértettem önt, odaadnám életem hátralevő napjait, ha gyermekünket feltámaszthatnám és igaz anyja lehetnék! — Késő bánat! — Igaz, igaz! ... De ön még él, hogy bocsánatát kérjem. Térden állva könyörgök ezért! . . — Mit használ önnek ez, mit használ nekem, asszonyom? — szólt hidegen Cseres és elfordult. — Ne forduljon félre, ne szégyenelje e könyöket ... Ez az öreg ember azt mondta, hogy «még most is» s én hiszem, hogy még most is ... Én is, én is! Ne taposson el itt a temetőben, a múlandóság e szomorú helyén, hisz’bizonyára nem tapossa el itt az utolsó, férget sem, mert nem tudhatja bizonyosan, nincs-e hivatva majd virrasztani siri álmait felett! ! A nő térdre borulva megragadta volt férje kezét s csókjaival árasztotta el, a volt férj pedig nem tudta, nem bírta kezét visszahúzni. Fruzina folytatá: — Nem mentem újra férjhez mt*i1