Magyar Hirlap, 1897. november (7. évfolyam, 303-332. szám)

1897-11-01 / 303. szám

* mindig a szabadelvű eszméket hangoztatta. Egy erős ellenzéki beszéde miatt, melyet Virchow jelölt­sége érdekében mondott, Bismarck kanczellársága­­ idején pert is indítottak ellene. Budapest, október 31. A. pécsi püspök. Lapunk legutóbbi számá­ban megírtuk, hogy a hosszú idő óta üresen álló pécsi püspöki székre a király Hetyey Sámuelt, a primási iroda igazgatóját nevezte ki. A hivatalos­­ lap ma közli az erre vonatkozó királyi kéziratot, mely így sz­ól: Vallás- és közoktatásügyi magyar mi­nisterem előterjesztésére Hetyey Sámuel déghi czimzetes apátot, Esztergom főegyházme­gyei kanonokot és a prímás-érseki iroda igazgatóját, pécsi püspökké kinevezem. Kelt Budapesten, 1897. évi október hó 28-án. Ferencz József, s. k. Wlassics Gyula s. k. Erdély, Lukács, Dániel. Nehány lap újabban Erdély, Lukács és Dániel r­iaiszterek­­ távozásáról és ezzel kapcsolatban a kabinet rekon­­strukcziójáról tud híreket. Erdély nem egészen­­ önkényesen, Lukács és Dániel azonban önkénye­­­­sen, megrongált egészségükre való tekintettel, távo­zik. Az, hogy e három miniszter távozása a közel napokban volna várható, nem felel meg a valóság­nak, mert mindaddig míg Ausztriában valamelyes módon helyre nem áll a rend, szó sem lehet e mi­niszterek távozásáról. Alkalmasint újév után követ­kezik be a kabinet rekonstrukcziója. Sima Ferenc szerkesztő. A­­ Függet­­lenség> mai számában jelenti, h­ogy Sima Ferencz képviselő mostantól fogva társszerkesztője lett. Egyúttal kijelenti a lap, hogy amig eddig Kossuth­­párti volt, ezután a párttól független lesz. MAGYAR HÍRLAP Csaknem valamennyi ezred tulajdonos bocsá­­tott ki ezrede részére egy »Regulament«-et mely úgy a gyakorlati, mint a szolgálati ügyekben teljes tájékozást nyújtott és azonkívül még a hadi czikke­­ket is tartalmazták. Khevenhüller, Hildburghausen, Regal és Esz­­terházy katonai szabályzatai egymásután jelen­tek meg. A legrégibb a Regal-féle szabályzat volt, mely 1731-ben jelent meg. Eszterházy 1747-ben könyv­vét a következő czim alatt bocsátotta ki. .1897 novem­foér Z?­ ---------------------------------------------------------------—^t sie alte gute farmomé mit bie ®uarntjtra unb SSurger’ fatten . . ." A szabályzat eme pontját még a régibb­ »Regulament«-ból vették át, mert a XVII. század toborzott hadai valóságos csapásai voltak ama vidé­kkenek, hol időnkint tartózkodtak. Hadi szabályzataink keletkezése.­ ­ Katonai munkatársunktól. — Az első hadi szabályzatok még a Landsknech­­tek alatt keletkeztek. Frundsberg, Schärtlin, Burten­­bach már rendes szabályzatokkal litták el toborzott csapataikat. E szabályzatok hadi czikkei ama kor kímélet­len nyerseségét tüntetik fel. A hadi czikkek rövidek és csaknem minden bűntényért sőt vétségért is ha­lál­büntetést imák elő. Az akasztás, kerékbetörés, és a tűz’halál mellett a főbelövetés valóságos enyhe büntetés számba ment. »Kissebb« vétségekért »csak« a fülét vágták le a katonáknak és az ezredtől elkergették. A XVIII. század elején szerkesztették meg az első gyakorlati és szolgálati szabályzatokat, melyek a jelenleg használatban lévő katonai szabályzatok alapját képezték. REGULAMENT Unb umimanberlidj*gebröucf­fidje OBSERVATIOS fünften (3cm)01­ I in MILITAR-CEREMONIES 2l1á OECONOMICIS burd) £ errn 31o[ef­te§ ^eiligen jRöm. 91e­(^§=© vafen ESTERHAZY DE GALLANTHA @eneraí»gelónra<f)tmeifieE unb nu'irfíiájen Dbrtften unb Sníjabern etheS ígungari fáéit 9íeg:menfe§ ju $ufi. berfnffet. Eszterházy könyve három részre oszlik, úgy­­mint a hadi czikkelyekre, a gyakorlati és szolgálati szabályzatra. A Römisch-Kaiserliche-Königliche Kriegs-Arti­­culen 60 pontot foglalt magában, melyek közül a 24-ik pont mely a hamis eskü miatt a katona két ujjának levágatását rendeli el az enyhébbek közé tartozik. A tisztikart jellemzi a 20. pont mely ama tisztek megbüntetését rendeli el, kik utonálláson vagy a lopáson éreznek. V­gy Rogál altábornagy szabályzatának következő pontja: <A század­parancsnok ama joga, hogy a legény­ségnek egy ezüst kanál átadása mellett a házas­ságot megengedhette, azért szűnt meg, mert vol­tak­ századosok, akik sok ezüst kanalat gyűjtendő, a házasságot az egész századnak megengedték, s ily századoknál annyi asszony volt mint férfi ami pedig csúnya és szégyenletes dolog volt.» Regál, Knevenhütter Hildburghausen és Esz­­terházy a fül levágását már törülte, de e helyett a vesszőfutást alkalmazták megfenyitésül, mely egész 1855-ig fennmaradt. Eme szabályzatok nagy súlyt fektettek arra is, hogy a katonák jó viszonyban legyenek a polgár­sággal. Erről a szabályzat «Observationes wie in einer Guarnison zu verhallten ist» czimü pont szól, mely így kezdődik: „3um ersten bte Sent tmben jájarf angefjaríien, ba| Kettős jubileum. — Saját tudósítónktól. — Negyven évi fáradságos munka és negyven évi­g siker ünnepét ülte meg ma az országos izraelita,­ tanítóképző intézet és egyik derék tanára Mend) Lajos. Az ünnepre eljöttek a hálás tanítványok nagy részben és akik nem jöhettek el, azok írásban fe­jezték ki hálájukat és szerencsekivánatukat az in­tézet iránt, hol megszerezték nehéz hivatásukhoz a1 a képességet, az ügybuzgalmat és soha nem lan­kadó lelkesedést és volt tanáruk iránt, ki mindig követendő példaként lebeg szemeik előtt. Jelen voltak többek között: Zsilinszky Mi­­­hály államtitkár, Azaméty Lajos miniszteri taná­csos a kultuszminiszter képviseletében, Beöthy Zsolt, Goldziher Ignácz, Alexander Bernát egye­temi tanárok, Kohner Zsigmond, Deutsch Sámuel a hitközség képviseletében, Péterfy Sándor, Lakics Vendel, Stredvizer Lajos, Grünberger Lipót, Stern Ábrahám, Csajági Béla igazgatók és eljött az intézetnek első immár nyugdíjazott igazgatója Lederer Ábrahám, kit szívélyes ováczióban része­sítettek. Az ünnepet Verédy Károly székesfővárosi tanfelügyelő a képzőintézet igazgató­tanácsának el­nöke nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket és a kultuszminiszter képviselőit. Zsilinszky Mihály ál­lamtitkár a miniszter nevében szólalt fel, megkö­szönve az intézetnek eddig kifejtett működését. Ezután Bánóczi József igazgató az intézet történetét adta elő. Magvas és lelkes tanulmánya rendkívüli­ hatással volt a jelenvoltakra. Beszéde után az üdvözlések következtek, melyek végén Kiss Arnold dr. veszprémi rabbi olvasta fel ez alkalomra irt ódáját. Utána az énekkar Major Gyulának egy ünnepi dalát adta elő és Krause Sámuel tanár imaszerű beszéde után az ünnep első része véget ért és megkezdődött Mendl Lajos negyven éves tanári jubileuma. Az ünnepeltért küldöttség ment­és megérke­zése alkalmával hosszantartó éljenzéssel fogadták. Ennek lecsillapulta után Schweiger Márton az igaz­gatótanács nevében üdvözölte és átnyújtott neki egy írókészletet. Ezután Verédi Károly a miniszter ne­vében és megbízásából intézett hozzá beszédet és felolvasta a miniszternek a jubilánshoz irt levelét. Üdvözölték még Bánóczi József a tanári testület Csukási Fülöp az országos izraelita tanító-egylet, Schichtancz Ármin volt tanítványai és Grosz Emil tudja, mit érzek iránta, de szeretem gyermeke­met is! — Vége, vége, vége! Az asszony mérgesen fölkelt, eltávozott és nem is tért vissza a férjéhez. Elváltak. Nagyobb volt Cseres Andrásné hiúsága, mint anyai szeretete. Cseres András csakugyan dajkát foga­dott a kis Bálint mellé, kit ez az idegen nemsokára meg is ölt. Ha az asszony otthon marad férje házában, a kis­­fiú most is élne! Cseres András, amint a márvány emlék­nél a térdelésből fölkelt, egy-két könycsepp nedvesítette meg szemeit. Maga sem tudta: várjon ezt a kis halott gyermeket vagy azt a hiú asszonyt sajnálja-e? Vagy talán mind a kettőt ?! A síremlék egész eltakarta a kesergő embert, úgy hogy a temető egyik oldaláról nem is láthatták a járó­kelők . . . Homlokát oda szorította a hideg márvány­hoz s magában dörmögé: — Nem szere­tett sem engem, sem a gyer­mekét. Halottak napja van és még egy virágot sem hozott a sirra. Bizonyosan uj embert talált, ki uj boldogságot igér. Mit is törődnék ezzel a halott gyermekkel! . . . v­ _ Most §p­­lől mély gyászba öltözött nő közeledik a sir felé, karján koszorúval és meg­áll, mikor látja, hogy az öreg ember gyújto­gatja a lámpákat és mécseseket. Alakja most is felséges, csak homlokán húzódik végig egy kis redő és mintha megfogyott volna termete. Hullámos szőke haja azonban kalapja alatt is feltűnő. — Ki rendelte ide, hogy ezt a sírt diszitse ? — kérdé a nő az öreg Dömötörtől. — A tekintetes ur! — Hát nem feledkezett meg a tekintetes ur a fiáról? — Oh, a tekintetes úr nagyon szerette Bálintkát meg a tekintetes asszonyt is ... Azt hiszem — ne tessék rám haragudni — hogy még most is . . . Most látható lett a szomorkodó apa is, ki Dömötörnek a szavaira lépett elő a sír mögül. — Ne fecsegjen, öreg! — mondá Cseres András, s aztán hidegen köszönt a szép as­­­szonynak. — Megengedi, uram, hogy ezt a koszorút a gyermek sírjára tegyem? — Mindkettőnk gyermeke volt, joga van hozzá, asszonyom! — Nincs jogom, csak önnek van joga. Hiúságom­, szívtelenségem ölte meg az ön gyer­mekét, gyermekünket. Minden idegennek, ki itt a sírok közt jár, több joga van e koszorúhoz, mint nekem. Oh mint bánom, hogy megsértet­tem önt, odaadnám életem hátralevő napjait, ha gyermekünket feltámaszthatnám és igaz anyja lehetnék! — Késő bánat! — Igaz, igaz! ... De ön még él, hogy bocsánatát kérjem. Térden állva könyörgök ezért! . . — Mit használ önnek ez, mit használ ne­kem, asszonyom? — szólt hidegen Cseres és elfordult. — Ne forduljon félre, ne szégyenelje e könyöket ... Ez az öreg ember azt mondta, hogy «még most is» s én hiszem, hogy még most is ... Én is, én is! Ne taposson el itt a temetőben, a múlandóság e szomorú helyén, hisz’bizonyára nem tapossa el itt az utolsó, férget sem, mert nem tudhatja bizonyosan,­ nincs-e hivatva majd virrasztani siri álmait felett! ! A nő térdre borulva megragadta volt férje kezét s csókjaival árasztotta el, a volt férj pedig nem tudta, nem bírta kezét vissza­húzni. Fruzina folytatá: — Nem mentem újra férjhez mt*i1

Next