Magyar Hirlap, 1897. december (7. évfolyam, 333-362. szám)
1897-12-01 / 333. szám
o zásai mellett micsoda áldás sarjadt ki a talajából. Nemcsak a magyar közjog, nemcsak a magyar gazdaság, de egyenesen a magyar állam erősödése s a magyar állam megmagyarosodása számára is. Ezeket a nagy javakat, melyekért negyedfélszáz éven át annyi kény és vér ömlött hiába, s amelyeket harmincz év alatt kény és vér nélkül megadott nekünk egy bölcs törvényalkotás: ezeket a javakat s ezt az alkotmányt nem lökjük el magunktól könnyelműen, mihelyest az egypár osztrák krakéler urnak alkalmatos. Nekünk éppen elég mulatságunk van a magunk krakélereivel. De épp ezért, ugyanazzal a komoly elhatározással, mellyel a status-quo mellett mindvégig, a politikai raison legszélsőbb határáig kitartunk, ugyanezzel kell mától fogva minden perczben készen állnmunk arra az esetre, ha ez a status-quo megrendül vagy összeomlik. Meg kell becsülnünk a lehetőségig ezt kitűnő horgonyt, amely oly szépen tart meg bennünket az európai egyensúly tengerén,de a hajó nem bízhatja magát pusztán csak a horgonyára. El kell előre készítenünk, meg kell előre fontolnunk, biztosítékokkal előre körül kell bástyáznunk minden intézkedést, amit Ausztria válságai minálunk is előidézhetnek. Fokozatok vannak e tehetségekben , kezdve a rendes provizóriumon egészen addig a lehetőségig, hogy Ausztria összeomlik s Magyarország csakis a maga erejére számíthat. Közbeeshet az a szükség, hogy törvény állapítsa meg egyoldalúan, amit eddig kétoldalú szerződés állapított meg. Történhetik úgy is, hogy az osztrák alkotmányosság csődje megdönti a mai egész kiegyezést, s a pragmatika szankczióban foglalt szövetségünknek új formáit kell keresnünk. Vagy fordulhat úgy is, hogy Ausztria volt, nincs. Magyarország azért nem pusztulhat vele. Ez az állam előbb élt, mint Ausztria, s tul Koszkol, Ipoly, Tornai, Fényes, Fadruszné, Goldreich, Bruck Hermina és Miksa, Katona, Kacziányi, Kubányi, Szikszay, Hippi Rónai, Szenes, Karvaly, Horváth Andor, Braunecker Szina, Konek Ida, Paur, Bakos stb. I Kossuth Ferenczet — aki pictury gentleman — külön sor illeti, ámbár — úgy vélem— nem született festőnek. Azonban ehhez is ért, bizonyos abból a portraitből, melyet Kossuth Lajosról festett. A kormányzó ült a fiának és a fia ritka pietással és nem jelentéktelen készültséggel lepingálta azt, amit látott. Becses nekünk ez az arczkép, ha nem is tökéletes és hogy Kossuth Ferencz megfestette és kiállította: ez valóban szép tőle. Kár, hogy egy-két tájképet nem küldött, ahhoz még több talentuma van, amennyire a turini ebédlő két képéből és Kossuth Lajos haldoklásának ama szomorú materiusában megitélni módomban volt. A MAGYAR HÍRLAP élte Bizánczot, Törökországot, az ellenségeit, a barátait. Sok mindene függhet Ausztriától, de az élete nem. Budapest, november 30. A képviselőházi deczember 4-én, szombaton formális ülést tart, amelyen Szily Pongrácz bemutatja a földmivelésügyi bizottság jelentését a munkaadók és mezőgazdasági munkások közti jogviszony szabályozására vonatkozó törvényjavaslatról. Ezen az ülésen a legközelebbi érdemleges ülés idejét deczember 6-ára, hétfőn d. e. 10 órára állapítják meg s napirendjére a községi és egyéb helynevekről szóló törvényjavaslatot tűzik ki. Katholikus autonómia. A katholikus autonómiai kongresszus 27-es bizottsága a delegáczió üléseinek végeztével, deczember hó első napjaiban megkezdi munkásságát. Zalavármegyéből Vaszary Kolos bíboros herczegprimáshoz panasz érkezett amiatt, hogy a Horvátországhoz tartozó, de magyar egyházmegyékbe beosztott muraközi katholikusok az autonómiai kongresszuson nincsenek képviselve. A herczegprímás ezt a panaszt a kongresszus utólagos jóváhagyásának reményében a 27-es bizottsághoz utasította. Szapáry László gróf kinevezése. Szapáry László grófnak fiumei kormányzóvá való kinevezését az Esti Hírlap értesülése szerint a hivatalos lap holnapi száma fogja közölni. Az új kormányzó installácziója azonban csak a municzipális választások után fog megtörténni. Értesülésünk szerint az új kormányzó január 1-je és 6-ika közt megy le Fiuméba és beiktatásán jelen lesz atyja, Szápáry Géza gróf, a volt fiumei kormányzó is. A gyulai mandátum. Gyulán csütörtökön lesz a képviselőválasztás. Ma Ortmann Albert vezetése alatt egy csapat egyetemi hallgató utazott le Gyulára, hogy ott a Bartha Miklós megválasztása érdekében folyó akczióban részt vegyenek. A kormánypárti Bodoky érdekében nagy erővel folyik a korteskedés. Ugron Gábor, aki a csütörtöki választás alkalmával Bartha Miklós egyik bizalmi férfia lesz, holnap utazik a kerületbe. A helyzet alapos ismerői azt állítják, hogy az egymással álló két jelölt esélyei teljesen kiszámíthatatlanok. De bár 1897. deczember 1. melyik győz is, a szavazatok közti különbség 40—50- nél nem lesz nagyobb. Elmaradt kihallgatás. Bánffy Dezső báró miniszterelnök deczember 3-án, pénteken délután nem ad kihallgatást. A mezőkövesdi vizsgálat. Gajári Géza orsz. képviselő a mezőkövesdi választás tárgyában folytatott pótvizsgálatról szóló jelentését tegnap nyújtotta be a képviselőház elnökének, aki azt a legközelebbi ülésen bemutatja a háznak s kiadja a bíráló bizottságnak, mely annak alapján meghozza ítéletét Hock János régóta függőben levő mandátuma felett. Ausztria a forradalom előtt. Badeni bukásával csak a minisztérium változott: a helyzet a régi maradt. Talán csak annyi a fordulat, hogy most már nemcsak németek fenyegetőznek és forronganak, hanem a csehek is. Prágából valósággal forradalmi hírek érkeznek. A német pártok pedig szoros szövetséget kötöttek a szláv áramlat ellen való védekezésre. Gráczban ötvenezer ember, búzavirággal a gomblyukában tüntet a nagy német birodalom mellett, míg az olaszok piros szegfűi az irredentát hirdetik, így temették az agyonlőtt munkást. A provizórium ügye pedig egyre kétségbeesettebben áll. Szinte bizonyos már, hogy Gautsch nem tudja keresztülvinni. A helyzettel vezérczikkünkben is foglalkozunk és itt közöljük tudósítóink telefon- és távirati jelentéseit. Két kézirat. Bécs, november 30. Ma a következő két császári kézirat jelent meg a hivatalos lapban. I. * Dilettáns, mint rendesen, most is szép számmal jelentkezett a téli szalonban. Ha már egyszer ezek csinálnának szecressziót és ezekkel veszekednének a művészek és nem maguk között! Az igazi művész nem rontja a másikdolgát, az ügyeskedő dilettáns azonban a genie földi útját is szépen bevágja. Mert a közönségnek, különösen ama részének, amelynek sok a váltott pénze, nagyok a gyengéi, éppen a piktúra dolgában. A tetszetős rossz okvetetten meghódítja. De ez az a nagy téma, amellyel sebtében nem lehet foglalkozni, várjunk vele addig, míg módunkban lesz, hogy hozzászóljunk és egyszersmind megcsináljuk a tételes kis kátét arról: Hogyan lehet a jó képet megismerni és megkülönböztetni? Más szóval: «a tökéletes ízlés és műértelem dióhéjban.» b—r. Nimbá. — Abesszíniai történet. — írta: Marcelo Prévost. (9) — Nereohoz jöttem — felelte Nimba daczosan. Talán csak nem haragszik rám,"signor tenente, hogy segítek a főzéshez és ho>zok is egyet-mást? Nereo, a tömzsi szakács, alázatosan bólintgatott bozontos, szürke fejével és miközben a mártást kavarta, furcsa nápolyi zsargonjával motyogta. —• Igen, igen ... a kicsike segít nekem és el akar jönni mihozzánk Olaszországba kantin-szakácsnőnek . . . Hihihi! — El akarok menni, hogy a tiszt urakat szolgáljam — szólt közbe Nimba. • Olyan komolyan mondta és olyan méltóságteljesen nézett Negroni szemébe, hogy Alberto nem tudta visszafojtani a nevetését. Intett a leánynak, hogy jöjjön utána. A kis rongyos szó nélkül követte ki a sátor háta mögé. Negroni még mindig kacsagott: — No jó, nem bánom, ha velünk jösz, de az az idő még messze van. Egyelőre nem gondolhatunk a jövőre. Ma éjszakára teve hozzám, érted? Nimba zavartan sütötte le a szemét és egy árva szóval sem felelt. — Nos, jössz-e vagy nem ? — kérdezte Negroni türelmetlenül. — Akarom, hogy jöjj, hallod, akarom! Miért nem szólsz hát? . . . — Ma este ... Ma nem jöhetek. — Miért? — Mert,Giuseppe hadnagy úrhoz kell mennem, Albertet annyira meglepte ez a váratlan felelet, hogy szóhoz se tudott jutni. Elhalványodott. Kedves gr. Badeni! Indíttatva érzem magamat az összminisztériumnak lemondását legkegyelmesebben elfogadni és a birodalmi gyűlésben képviselt királyságok és országok miniszterelnökévé, eddigi közoktatásügyi miniszteremet, Gautsch Pál bárót neve-Mintha arczul ütötték volna. És még jobban ingerelte annak a fekete leánynak nyugodt mosolya. Nevetségesnek találta magát. — De azért ne haragudjon, signor tenente, — szóit engesztelő hangon a leány — majd eljövök holnap vagy ha nagyon akarja, még ma este is . . . később . . . amikor Giuseppe hadnagy úrtól elmegyek ... jó, akarja? — Nem bánom! — kiáltott Negroni ingerülten. Csupa keserűség és düh volt ez a két szava. Izgatottan sietett el a kantintól és magából kikelve ért a gyakorlótérre. Néhány altiszt ijedten futót utána abban a hiszemben, hogy szólitani fogja őket. De Negroninak most az járt az eszében, hogy miért nem fojtotta meg azt a barnaképü leányt, hogy ne mehessen Luciohoz soha többé! .. . Észrevette, hogy a katonák utánajönnek és mérgesen szólt, hátra, hogy ne járjanak a nyomában. Az aszkárik még mindig a puskával bajlódtak és Hasszán, aki most belerekedt a vezénylésbe, nagy büszkén, jelentette hadnagyának, hogy sikerült a benszülötteket megczivilizálnia. Negroni rá se hederített. Mint az eszeveszett, úgy kóborolt késő délutánig a hegyoldalon és öt órakor ért a sátrába. Várta, hogy Ludo hivatni fogja az ebédhez. De elmúlt hat óra, sőt fél hét is és Magliato még mindig nem jött érte. A lappangó harag újra kitört. A heves génuai vér lett úrrá benne. — Miért nem hivat Giuseppe? mormogta mérgesen. — Mit vétettem ellene? Hát nem én vagyok itt a parancsnok és nincs-e jogom rendreutasítani, ha hibát követ el? Ej no, majd meglátjuk! ...