Magyar Hirlap, 1898. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1898. január 1. MAGYAR HÍRLAP ■ -------------------------------- ■ '■ ......■ri'—'WTffT 3 A kvótaküldöttségek prefrrtttyrg­telenek voltak, — a parlamenteket illette a szó. De a most letűnt év eseményei nálunk is kétségessé tették, hogy a nagy közgazdasági érdekeket érintő­ kérdések a törvényhozás ös­­­szes tényezőinek alkotmányos együtt­működé­sével létrejöhetnek-e, s Ausztriában ennek lehetősége is elenyészett. A felébredt nemzetiségek a faji gyűlölet önzését hozták a fórumra. Tegnap a parlamen­tarizmus történetének egyik legsötétebb fejezete zárult le az osztrák birodalmi tanács ülés­szakát berekesztő császári kézirattal. Ma azután megjelent a hivatalos lapban a királyi döntés. A királyi szó a közös ügyek­éhez való hozzájárulás arányát a jelenlegi álla­potnak meghagyásával állapította meg, így t­ehát a kvóta az 189S évre 30:70 százalék, mint ahogy eddig volt. A legfelsőbb királyi kézirat egyébként szó szerint való szövegében így hangzik: Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar korona országainak és a bi­rodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1898-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-cz. 19., 20. és 21. §§-ai (1867. deczember 21-én kelt törvény 3. §-a, kir. törv. lap 146. szám) értel­mében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törv. 3.§-a) alapján akképpen döntöm el, hogy az arány, melyhez a magyar korona or­szágai és a birodalmi tanácsban kép­viselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. t.-cz. (1887. évi május 21-én kelt tör­vény, kir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő idő­közben járultak, az 1898-ik év tarta­mára is változatlanul fentartatik. Utasítom Önt, hogy ezt köztudo­­másra hozza. Kelt Bécsben, 1897. évi deczember hó 30-án. Ferencz József s. k. B. Bánffy s. k. Az osztrák hivatalos «Wiener Zeitung» ezzel azonos tartalmú, Dautsch*báró minisz­terelnökhöz intézett császári kéziratot tesz közzé, melyben ő felsége kimondja, hogy a kvóta az 1867. deczember 21-iki törvény ér­telmében az 1898. év tartamára változatlanul megmarad. A delegácziók határozatai: A hivatalos lap a kvótadöntéssel egy­idejűleg hozza a delegácziók határozatainak a jóváhagyását is. A határozatokat Szapáry Gyula gróf és Hegedűs Sándor, a jóváhagyási zára­dékot pedig az uralkodó és a közös mi­niszterek írták alá. Hasonló intézkedésekről ad hírt a bécsi Wiener Zeitung is. Rendelet a provizóriumról. Az osztrák hivatalos lap mai száma közli az összes miniszterek által ellenjegyzett császári rendeletet, mely a kiegyezési pro­vizóriumra vonatkozik. A rendelet az osztrák alkotmánytörvény 14. §-án alapul és mindenben fentartja az 1898. év folyamára a státuskvót. Mindenesetre a legérdekesebb a rendeletnek az az intézke­dése, mely szerint hatályát veszti, ha a közös­ügyek tekintetében a magyar korona országaiban a jelenlegi állapotot vagy a viszonosságot nem tartják fényt. A három paragrafusból álló rendelet a következő: Az 1867. deczember 21-iki alkotmány­törvény 14. §-a alapján elrendelem, mint következik: 1­ §• A birodalmi tanácsban képviselt király­ságok és tartományok és a magyar szent korona országai közt az 1878. junius 27. törvény értelmében megkötött s az 1887 . május 21.-i törvénynyel meghosszabbított és módosított vám- és kereskedelmi szövet­ség rendelkezései az 1891. julius 25 . 1892. augusztus 2-i, 189#. deczember 27-i és 1897. február 27-i módosításokkal együtt 1898. deczember 31-ig fentartatnak. Ugyanerre az időtartamra érvényben marad a vámjövedék jövedelmének hováforditására vonatkozólag az 1887. május 21-i törvény 1. §-ának ren­delkezése. 2­ §• “IMy íratva im­­ár­mn ¥ í-ig fentar­tatik. Ezzel kapcsolatosan az 1887. május 21-i törvény hatálya, melynek értelmében a kormány felhatalmaztatott az 1878. június 27-i törvény alapján a magyar kormán­nyal az osztrák-magyar bankkal szemben fennálló eredetileg 80 milliónyi adósságra nézve újabb egyezséget kössön, — olyan módon tartatik fenn, hogy az ennek a törvénynek alapján létrejött egyezség rendelkezései 1898. de­czember 31-ig maradnak érvényben, illetőleg az ennek az egyezségnek III. czikkében foglalt rendelkezések végrehajtása egy évre elha­­lasztatik. Ennek folytán a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a szabadalom meg­hosszabbítása folytán szükséges egyezményt az osztrák-magyar bankkal kösse meg. 3. §. Amely időpontban az 1898. év folyamán a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományok és a magyar szent korona országai közt az 1. és 2. §§-okban körülirt ügyekre vonatkozólag egyezség létesül, vala­mint abban az esetben is, ha ez ügyek te­kintetében a magyar szent korona országai­ban a jelenlegi állapot vagy a viszonosság nem tartatik fenn változatlanul, az 1. és 2. §§-okban foglalt rendelkezések, egyéb intéz­kedés fentartásával, elvesztik hatályukat. 4. §. Ez a rendelet 1898. január 1-én lép életbe. Végrehajtásával összkormányomat bí­zom meg. Bécs, 1897. deczember 30. FERENCZ JÓZSEF s. k. Ezután az összes miniszterek aláírásai következnek. Törvény nélkül. Szalók néha nyugtalankodott, hogy tán nem is igazságos úgy elzárni a világtól ezt a fiatal lelket, akinek még az is elkelne, hogy hébe-hóba játszók, handzozgasson. De ott volt a hivatal, amitől nem ért rá, hogy maga ve­zesse, vigye. Aztán meg minden legkisebb lépés pénzbe kerül. Tengersok pénzbe. Honnan tel­jék? A megkuporgatott garasoknak vége. El­tűnt az utolsóig mind és most csak az élve­zetek ize van még a száj­okban, úgy ahogy. Hát ezt az izt egy kicsit fel kell frissí­teni, gondolta és azért pakkolt úgy fel Szil­veszter estéjén. Az asszonyka türelmetlenül várta. — Mit hoztál, Berczike ? kérdezte és vé­gigtapogatta ura zsebeit. Olyan volt, mint egy czicza. Mesébe illett, hogy micsoda bolondos mókákkal fosztotta ki a megrakott zsebeket s a közben egyre csu­dál­kozott, tapsolt, szörnyüködött. Berczike majd hogy meg nem ette. Csak nézte és mosolygott, sőt fel is kaczagott néha. Aközben pedig azt gondolta, hogy az isten mégis jó volt hozzá, hogy ennyi boldogságot adott neki kárpótlásul azért a buta életért, amit a hivatalában tölt nyomorultan. Amint belépett volt a konyhába, (előszo­­bájuk nem volt), rögtön elrejtett ott valamit az edények mögé. Tudta, hogy az asszony meg­motozza. Most már motozhatja. A főmeglepetés mégis meglesz. Aztán leültek vacsoráim. Persze, az nem ment olyan könnyen, se Az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbítására vonatkozó 1887. május 21-i törvény hatálya, valamint az 1890. június 12-i és az 1892. augusztus 2-i tér­olyan nagyon hamar, mint ahogyan az ember odavetve mondja. A baba először felterített. Ahogy Szalók előtt sürgött-forgott, az öregedő em­ber csak ment utána, és igyekezett hozzáérni va­lahogy, minél közelebb jutni hozzá, meg-meg­­simogatta, el is fogta néha és elkezdte csókolni, ahol érte. A hátát, a kemény, hideg karját, s magához szorította az egész asszonyt, úgy próbálgatta melengetni, pedig az nem fázott, csak kaczagott s majd kicsattant az arcza a pirosságtól. Valahára mégis hozzáültek a sok min­denféle jóhoz. Kint fehér tél volt s abból a kis udvari szobából, ahol ketten a szilveszteri nagy lako­mát csapták, éppen havas háztetőre lehetett látni. Egy sötét állat kúszott végig a havon s a kémény tövében meglapulva kezdett rá nyá­vogó, visító, jajgató szerelmi dalára. A másik macska a ház túloldaláról felelhetett neki, mint valami kisérteti visszhang. S mialatt a borzalmas hangverseny tar­tott, a gömbölyű fiatal nőcske egyre bonto­gatta a csomagokat. Rácsapkodott az ura ke­zére, ha sokat járt ott, ahol nem kellett volna, és azt mondta hozzá, kaczagva, játszva: sicz, Berczike! Angolnával kezdték és sört ittak rá. Az asszony czuppantott. Hm­ ez jó volt. Egyél még, Berczike. Te szereted az ilyen delikateszt. Egyre­­ kinálgatta az urát mindenből. A sonka­szeleteket úgy tartotta neki pajkosan, rakon­­czátlanul, a szájával. Bérezi agyon nyalta-falta. Bezárult az év. A kormány elérkezett a Rubiconhoz, de megállt előtte. A rendeletek — mint tegnap megírtuk — egyelőre nem fognak megjelenni, mert kormánykörökben még mindig bíznak abban, hogy a függetlenségi párt belátja eljárásának tarthatatlan voltát, s nem rontja le a nemzeti párt vezérei által épített hidat, melyen észszerű és alkotmányos bá­zisra térhet vissza. A rendeletek rövid ideig még nélkülözhetők, de ez nem enyhíti a törvény nélküli állapotnak alkotmányos szempontból káros voltát, melyért a felelősség természete­sen csak azokra hárulhat, akik a határidőhöz kötött törvény létrejöttét meghiúsították. A kormány sürgős szükség nélkül a rendeleteket egyelőre nem bocsátja ki, ha csak a pár­ Egy kis borocskát szopogattak a sör után. Tisztességesen be is volt sütve, bizony már nem fáztak. Terka egyre azt mondogatta: phüh! phüh! és bokrétaillata kis viharokat lihe­gett bolond ura felé. Szalók befúrta a fejét a meleg asszonyba, a hónalja alá, az ölébe­ ölelte és simogatta. Érthetetlen szavakat mormolt, imádságot kevert össze szerelmi vallomással. A felesége nem is hallotta, csak folyvást azt hajtogatta: Phü Ber­czike. phu! A csöndes, magányos téli éjszakának az órái szinte röpültek. Most már itt volt az ideje, hogy előálljon Szalók a meglepetéssel. Kiment és egy darabig manipulált a konyhában. Aztán sietve ugrott be s abban a pillanatban nagyot pukkant a kezében valami. Az asszony felsikoltott. Aztán tapsolt és kaczagott. Berczike, Berczike,pezsgő! — kiabálta gyermekes örömmel. Bizony pezsgő volt az. Szalók még ezt az áldozatot is meghozta a mai kivételes állapot tiszteletére. Hisz mindjárt itt az újév s abba vidáman, bőségben úszva kell átsétálni, ha azt akarja az ember, hogy az egész esztendő nagy­szerű legyen. Terka kiszürcsölte az első poharat. Nagy kék szemét félig lehunyta, amint ivott. Amikor az utolsó csepp is elfogyott, hamar odatartotta az urának kis aranyosszélü pohárkáját és rá­kiáltott: no még!

Next