Magyar Hirlap, 1898. március (8. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-01 / 60. szám
189S. márczius 1. MAGYAR HÍRLAP __________ 3 i marad, így ma az igazságügyi tárczán kívül csak Kossuth Ferencz és Pichler Győző interpellácziói lesznek napirenden. Következik » > költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Mócsy Antal: Az igazságügyminiszter rendeletét kifogásolja. Ha a rendelet tényleg megfelel a 48-iki törvények szellemének, miért nem teljesítette kötelességét a kormány és mért nem léptette azt már régebben életbe a vallás és erkölcs ellen intézett lázító iratokkal szemben? A kormány mindent megtesz a katholikusok ellen a suprema lex nevében, de a mozgó tőke evangéliuma szent előtte. A suprema lex nevében indítsák meg az eljárást a Hazánk ellen tegnapi számában megjelent közleményéért, mely a kormányt kitüntetési visszaélésekkel gyanúsítja. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ez az igazságügyi költségvettéssel semmiféle összefüggésben nincs. Mócsy Antal: Czáfolja meg a miniszter a Hazánk állításait s ha nem tudja, hagyja el helyét. (Derültség jobbról.) A pogány kormánynak egy krajczárt se hajlandó megszavazni. Széchenyi József: azt látja, hogy judikatu Tránk fokról-fokra fejlődik és halad, úgy, hogy ma már oly színvonalon áll, hogy bármely más állam igazságszolgáltatássával kiállja a versenyt. Ezért nagy megnyugvással szavazza ő meg a költségvetésnek a tavalyihoz képest mutatkozó többletét. Végül a zombori bírósági hivatalok előnyösebb elhelyezését sürgeti. Olay Lajosnak az igazságügyi kormányzat ellen emelt vádjait cáfolja, azután a költségvetést elfogadja. Olay Lajos személyes kérdésben szól. Kijelenti, hogy tőle távol áll az, hogy a Kúriáról kisebbítő ítéletet mondott volna. Ez tőle távol állt és Széchenyi az ő szavait végzetesen félreértette. Széchenyi József szavait magyarázza. A gyorsírói jegyzetek felolvasása által bizonyítja, hogy ő nem idézte helytelenül Olay szavait. Győry Elek az igazságügyminiszter sajtórendelete, védelmére mondott szavaira reflektál. Neki az a véleménye, hogy a szoczialisztikus eszmék ellen, amennyiben a vagyon- és személybiztonságot, veszélyeztetik, lehet alkalmazni ideiglenes és kivételes intézkedéseket, törvények elcsavarását azonban igénybe venni nem szabad. Veszedelmes szót ejtett ki a miniszter,amikor adminisztratív üldözésről szól. A 48-as törvényekbe s a liberalizmus elvébe belemagyarázta a kormány a czenzurát, a házkutatásokat, a szabad gyülekezési jog konfiskálását. Azzal érvel Erdély, hogy amit az ő rendelete állapít meg, az nem czenzura, vagy ha az, a 48-iki sajtótörvény hibája. Azt magyarázza bele a 48-iki törvénybe, hogy a köteles példányokat a szétküldés előtt kell átadni a hatóságnak, hogy az a terjesztés előtt lefoglalhassa. Ennek a sajtótörvényhez való viszonyát egy mesével illusztrálja. Egy maharadzsa egy bölcs embert vett maga mellé, aki a világosságot és a bölcseséget hirdette. Ezt a bölcset gyönyörű kertjében, mely a legremekebb gyümülcsökkel volt tele egy pavillonba ültette. — Amikor csak akarod, kimehetsz innen s tetszésed szerint tépheted le a legszebb gyümölcsöt. a.1 l'.l, i-j..■ [UNK] «ágéig««« """"T^és^rharadzsa két eunuchot állított az ajtó elé s meghagyta neki, hogy ha ez az ember ki mer mozdulni, rögtön csapják le a fejét. Hát Erdély Sándor sajtószabadsága is ilyen szabadság. Győry részletesen foglalkozik az igazságügyminiszter beszédével. A miniszter azt mondja, hogy a vizsgálóbíró köteles az ügyész vádjára a lefoglalást elrendelni. Ez a kijelentés világos törvénysértés, mert a 48 iki sajtótörvény azt mondja, hogy a vizsgálóbíró, ha szükségesnek tartja, zár alá veheti az illető sajtóterméket. (Zajos helyeslés balfelől.) Rámutat arra, hogy a miniszter a régi czenzorok helyébe, akiknek legalább megfelelő képzettségük volt, megtette ezensoroknak a szolgabirákat s a falusi bírókat. Ezek megteszik, hogyha egy lap például az ismeretes 3 millióról ír, rögtön lefoglalják. A különbsg a régi ezenzúrával szemben csak az, hogy most a kinyomatás után foglalják le a lapot, amikor már csomó pénzbe került. Nem ez volt a 48-iki sajtótörvény megalkotóinak szelleme. Ezután ismétli, hogy a törvénnyel ellenkező intézkedésekre a kormány a törvényhozástól kell, hogy felhatalmazást kérjen Nem lehet az iránt kételye, hogy a törvényhozás a szükségességet mérlegelve, pártkülönbség nélkül megadta volna a felhatalmazást. — Justh Gyula: Dehogy adta volnál (Zajos helyeslés balfelől.) Győry Elek : A miniszter jóakaratától elvárja, hogy belátva a ballépést, nyíltan elismeri, hogy rendelete nem egyezik meg a 48-iki törvénnyel. (Felkiáltások balfelől: Dehogy ismeri el! Hiszen ez csökönyös, mint a sz ... .) Győry pártja zajos éljenzése közt jelenti ki, hogy nem fogadja el a költségvetést. Elnök: Az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után. Emmer Kornél, a költségvetés pénzügyi oldalát az előadó oly alaposan megvilágosította, hogy neki ehhez a tárgyhoz több hozzátennivalója nincs. Számára valóban nem maradna más, mint annak kijelentése, hogy a költségvetést elfogadja, ha a vita keretén belül fel nem merült volna néhány kérdés, melyekre nézve ő nyilatkozni óhajt. (Halljuk! Halljuk !) A német hadsereg diadalát az iskolamestereknek tudták be; azt hiszi, hogy a magyar hadsereg jövő diadalai nem lesznek betudhatók a mi iskolamestereinknek. Nagyon alacsony színvonalon áll a mi népünk műveltsége. Minő műveltsége lehet annak a népnek, amely a földosztást követeli. Hiszen még Magyarország nem reprezentál olyan területet, hogy fölosztása esetén mindenkire jutna ingatlan. Két faktornak kellene táplálni azt a műveltséget: a szószéknek és a sajtónak. És hogy mennyire nem áll a szószék feladatának magaslatán, azt legjobban bizonyítja az, hogy egy zugsajtó agitátórius hatása alól sem képes a népet kivonni. (Mozgás a néppárton.) Ilyen helyzetben találta magát a kormány, amikor arra határozta el magát, hogy a veszélyes nyomtatványok terjesztését elnyomja. Amikor erre a 48-as törvény interpretácziója által vállalkozott, olyan preczedenst statuált, amelynek perpetuálását ő semmiképen sem óhajtja; nem óhajtja pedig azért, mert az interpretálás később táv oly elemekre fog bízatni, amelyek a sajtószabadság iránt kevesebb értéket árusítanak, mint a jelen kormány.A 48-as törvény ellentmondásaira utal rá és bizonyítja, hogy míg a törvény első szakaszai a szubjektív alapon és a represszió alapján állanak, addig 22-ik szakaszában már az objektív alap érvényesül. Erről a törvényről tehát el lehet mondani azt, amit egy német forradalmár mondott: Wir brauchen die Cenzur und die Preissfreiheit; eine Republik mit einem Grossherzog an der Spitze, dem wir müssen alles haben. Szükség van tehát arra, hogy egy végleges sajtótörvényt alkossunk, mert a 48-as törvény ma már a követelményeknek meg nem felel s végleges elleget magának nem is arrogálhat. Szükség van erre azért is, mert a zugsajtó garázdálkodásai ellen a 48-as törvény nem nyújt garancziákat, pedig erre a komoly sajtó érdekében is szükség van. Olyzázad felé közeledünk, melyben fokozódó eszmeharczra van kilátás. Ebben az eszmeharczban oroszlánrész jut a sajtónak. Képessé kell tenni a sajtót e feladatának teljesítésére, hogy a fontos pillanatban teljes erejével álljon a parlament oldalán. Ezért ő indítványt fog benyújtani egy új rendszeres sajtótörvény megalkotására. Előre is jelzi, hogy ő ebben a törvényben igen nagy autonómiát akar biztosítani a sajtónak s az volna az óhajtása, hogy ez a törvény a sajtó jóakaró közreműködésével jöjjön létre. Javaslata a következő: utasíttassék az igazságügyminiszter, hogy végleges és rendszeres sajtótörvényről javaslatot készítsen és azt alkalmas időben a Ház elé terjessze. Elnök: Az előrehaladtt idő folytán a vita folytatását holnapra halasztom. Következnek az igazságügyi tárcza az interpellácziók. Erdély és Berczel rendeletei. Kossuth Ferencz: Az idő előrehaladottsága folytán csak igen rövid lesz. Utal Győry Elek mai beszédére. A közszabadság oly kincs, melyet az ország sok küzdés, szenvedés árán szerzett meg. Ezt a kincset a jövő nemzedéknek érintetlenül kell visszaadni. Terjed a szegénység, a nyomor — megfosztják a nép jogait — mindez előkészítette az izgatás talaját. Nem rokonszenvezik az izgatók tanaival, de a legnagyobb bűnösöket is csak a rendes t örvények alapján lehet büntetni. Behozzák a czenzúrát, megfosztják a sajtót szabadságától és konfiskálnak minden jogot. Mindez fokozza az elkeseredést és azért a következő interpellácziót intézi a kormányhoz: Mely jogalapra fekteti a kormány a sajtószabadság, a gyülekezeti jog és a személyi szabadság ellen intézett támadásokat? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kormánynak. A rendőrségi botrányok. Pichler Győző: Abban a szomorú helyzetben van . . . ;kor szólal meg odakint a csengő. Amint elkezdett csilingelni, olyasmit érzett, mintha megijedt volna. Önmagára boszankodva ment ki. Ej— gondolta — csak azért is! Bátran nyitott ajtót, de az első szavával sem mert egészen őszinte lenni. Meglepetést színlelt. — Maga azt kérdezte, pedig jól tudta, hogy más nem is lehet. Bakony olyan sietve lépett be, mintha attól tartott volna, hogy hirtelen becsukják előtte az ajtót. Gyors szóval hadarta: — Én vagyok édesem, már huszadszor megyek el az ablaka előtt s lesem, hogy hátha megláthatnám. Majdnem lemondtam, pedig ma nagy, kimondhatatlanul nagy szükségem van rá, hogy a hangját halljam, hogy megcsókoljam a kezét. Ahogy ezt mondta, nagyon hasonlított vallomáshoz. Nem volt első eset, de Irma most mégis jobban megszeppent tőle, mint máskor. Szorongó szívvel próbálta elhallgattatok . Nem tud leszokni erről a hangról, mondta meglehetősen hidegen. Kérem, beszéljen okosan most az egyszer. Bakony karonfogta s vezette befelé. Eköziben így szólt: Nem is képzeli drágám, hogy ma kivételesen milyen nagyon okosan akarok beszélni. Maga is csudálkozni fog rajtam, meglássa. Minden mondat után egy pár csókot omott a szép asszony kezére. — Elég, az istenért elég! szabadkozott Irma; — nézze, magam vagyok s ilyenkor egyáltalában nem tudom tűrni a hóbortjait. Bakony megdöbbent. Látszott, hogy neheztel ezért a súlyos szóért. Olyan igaz fájdalom tükröződött az arczán, hogy Irma megszánta. — Haragszik ? kérdezte lágyan s mosolygott egy kicsit, mintha azt akarta volna jelezni, hogy nem veszi komolyan, amit mondott. — Nem, nem haragszom. Hanem nagyon kérem, ne beszéljen most velem keményen. Máskor inkább tűrtem, de ma éppen azért jövök, mert magától függ, hogy akarjak-e még élni, vagy sem. Szinte remegett a hangja. Bensőség áradt ki belőle. Irma pedig azt gondolta magában, milyen színész! — Nem tudott hinni ennek az embernek. Örökkön-örökké résen állt vele szemben, mert attól rettegett, hogy valamiben, valamikor mégis túl jár az eszén. Pedig hiú volt arra, hogy ő kivétel, hogy Ő nem olyan mint a többi asszony, akit egy édes tekintet, egy sikerült sóhajtás megindít. Szakadatlan gyanakvás volt benne minden iránt, amit Bakony mondott és tett. Ez az állandó éberség olyan volt neki, mint valami talizmán, amely védte a gonosztól. De az első gyanúsító gondolatot nyomon követte a másik, amely a Bakony javára szólt. Ki tudja, miről van szó? meg kell hallgatni mégis. Ennek a hatása alatt kíváncsian s egy parányi aggodalommal mondta : beszéljen. Leültek egymás mellé s Bakony megfogta a kezét. Régi rosz szokása volt ez, amiről sehogysem lehetett leszoktatni. Ezt sem tűrte volna más embernek. — Tudja, hogy szeretem, kezdte Bakony. — Tudom, tudom, hisz’ már annyiszor említette, vágott közbe Irma, meglehetősen türelmetlenül. De most valami mást készült mondani, ugye? — Semmi esetre sem. Itt kezdődik minden és itt is fog végződni minden, meglássa. — Akkor hát bocsánat, hogy félbeszakítottam. Azóta talán már az érdekes pontnál lennénk. — Rosszul teszi, hogy csúfolódik. Mondtam már, hogy az életem függ ettől az órától. Olyan bolondul komolyan hangsúlyozta, hogy az asszony igazán megrettent. Elment a kedve a tréfától. Hallgatott. — Édes Irma, három év óta ösmerjük egymást s én egy teljes évig nem szóltam magához egy szót sem szerelemről. Nagyon természetes volt, minthogy nem szerettem. Tetszett nekem, punktum. De a szivem sokáig nem mozdult meg.