Magyar Hirlap, 1898. július (8. évfolyam, 180-210. szám)
1898-07-01 / 180. szám
St akként vélekedvén, hogy bajlódjék az ily ügyekkel a következendő kormány. Mégis kérjük, gondolják meg a dolgot és bár tudjuk, hogy a jelenlegi kormány, ismert szerénységével elismeri, hogy az Úristen hatalmasabb minden minisztériumnál, talán mégsem lehet mindent a világegyetem nagy megteremtőjére bízni. Mert az imádságot még a néppárt sem hirdeti egyetlen arkánumnak! Budapest, IsaresMS 30. Az uj belügyi államtitkár. Politikai körökben ma híre járt, hogy a Latkóczy kineveztetése folytán megüresedett belügyi államtitkári állás ügyében a tegnapi minisztertanácson történt a döntés. A kormány még a szabadelvű pártnak a «bizalmasabb» körhöz tartozó tagjai előtt is titokban tartja, hogy a döntés kire esett. Mindazonáltal a kormányhoz közelálló körökben ma teljes határozottsággal beszélték, hogy a minisztertanács Vojnich István dr. bácsmegyei főispán személyében állapodott meg s igy ő lenne Latkóczy utódja a belügyi államtitkárságban. Legkomolyabb ellenjelöltje Sándor János kis-küküllőmegyei főispán volt, mig Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos és Kristóffy József országos képviselő nevei már korábban letűntek a jelöltek sorából. A legközelebbi napokban bizonyára kiderül a titok, melyet ma még — miért, nem tudni — féltve őriznek. zmmm hírlap 1889. julius 1 . hun kísérletezik. ----------•' ------------- ------`---- - »T......— a komolyság, mellyel Thim az ellenzéki pártok kibékítésére irányuló kísérleteit folytatja. Mert ez az első feladata a Tfiwn-kormánynak, melynek programmjában a kiegyezés áll első helyen. Mielőtt a gazdasági kiegyezés sorsa csak szóba is jöhet, az osztrák parlamentet kell a rendes kerékvágásba visszazökkenteni. Ez pedig nehéz feladat.Wolfék olyan kátyúba juttatták az osztrák parlamentarizmus szekerét, hogy most már csak egyesült erővel lehetne a rendes útra visszavonszolni. Az ilyen együttes mentőakcióhoz ma sem több a hajlandóság az osztrák pártokban, mint a téli zavaros időkben. A német pártvezérek a nyelvrendeletek föltétlen és teljes visszavonásán alul szóba se állnak a Badeni-féle végzetes örökséggel megátkozott Thun-kormánnyal. Ha pedig Thun enged a németeknek, ott van a Charybdis: minden parányi engedmény, melyet Thun gróf a németeknek tesz, szétrobbanthatja a már amúgyis szertehúzó szláv többségét. Ez a helyzet, midőn most Thun gróf újra kísérletezik a nehéz feladat megoldásával: a németeket ki kell békítenie a nyelvrendeletek visszavonásával, de a cseheket megfelelően kell kárpótolni. Nehéz, szinte lehetetlen feladat, é— bár Ausztria felől reményteljes hangokat hallunk. Ha Ihun grófnak ez a politikai boszorkányság sikerül, még a kiegyezési javaslatok létrejötte is szóba jöhet- Mindenesetre óvatosság ajánlatos a helyzet megítélésében. Ihun grófról azonban mindenesetre csodálattal szólunk, midőn optimizmusát és önmegtagadását látjuk, mellyel újra kezdi a már annyiszor összeomlott kártyavár építését-Thun gróf próbálkozásáról szólanak a következő távirataink: Bécs, június 30. Az ifjucsehek bizalmi férfiai Csehországból és Morvaországból Bécsbe érkeztek, hogy Ihun gróf meghívásához képest a nyelvviszonyok szabályozásának kérdését vele megvitassák. A kormány súlyt helyez annak konstatálására, hogy egyelőre csupán nem kötelező megbeszélésekről van szó. Ami a csehek vezéreit illeti, csakhamar ki fog tűnni, hogy hajlandók-e és mennyiben a kormányelnök törekvéseit támogatni. A német ellenzéki pártok vezérei még mindig azt az álláspontot foglalják minden kehelyből gyémánt ragyog felém, olyan boldog vagyok, de olyan boldog, hogy azt kívánom, bárcsak az egész föld kereksége csupa virágzó fákkal, bokrokkal, rétekkel lenne tele, hogy a sok nyíló virág között csak két embernek való ösvény vezetne végig. . . Szépmama (czélzással): Miért legyen az az ösvény éppen két embernek való, te Hanna? Hanna (pirulva): Hát azért hogy . . . nem tudom . . . hogy a szembejövők kitérhessenek egymásnak. Hiszen tudom, hogy ostoba az ábrándom... Amanda (fitymálva): Mint minden ábránd. Szépmama: Tiltakozom! Az ábrándok nem ostobák, mint ahogy nem ostoba a zománcz se. A helyes életfelfogás az arany, az ábránd pedig a zománcz rajta. Hiszen édes Amandám neked is vannak ábrándjaid. Amanda: Óh! Szépmama: A te ábrándod, hogy a kert utain mindig sima legyen a sárga homok, hogy a nyírott fa közül egyetlen vadbükköny se dugja ki a fejét, hogy az éléskamrában egyetlen egér se mutatkozzék, hogy a cseléd soha se törjön edényt és hogy minden a te akaratod szerint történjék. Dodi (két kezébe rejti nevető arczát, aztán még mindig vihogva kérdezi): Nekem is van ábrándom, szépmama ? Szépmama (szeretettel):Hogyne, te kis mókus! Minél több szünidő, minél kevesebb leczke, jó simára fagyott jég a télen, sok pillangó tavasszal, minél több gyümölcs nyáron és ősszel . . . semmi gyeplő, semmi zabola. Ez a te ábrándod! Margit (szemlesütve): Hát az enyém, szépmama ? Szépmama: Hogy annak a piros kis ingecsel, hogy a miniszterelnökkel csak akkor tárgyalnak, ha a nyelvrendeletek hatályon kivül lesznek helyezve. Ifjucseh oldalról a következőket jelentik A miniszterelnök által nem kötelező pour parler-ra meghívott cseh- és morvaország cseh képviselők ma délelőtt 10 órakor földijüknél, Kaizl dr. pénzügyminiszternél előzetes tanácskozásra gyűltek össze. Délután Thut grófnál van konferenczia, de ennek tárgyalása a cseh bizalmi férfiakkal esetleg még holnapn is kiterjednek. Berlin, jun. 30. A *Berzencourier” vezérczikkében, amelynél czime: „Béketárgyalások Ausztria-Magyarországan* azt fejtegeti, hogy a csehek és németek közötti békességre Csehországban az utóbbi időben némileg javultak a kilátások. Az Ausztria & Magyarország között megkötendő kiegyezés feltételezi azt, hogy Ausztriának mielőbb munkaképp parlamentje legyen. Ez elsősorban a csehek és németek között való béke helyreállításától függ amelynek közvetítése körül a kormány fáradhatatlan buzgalmat fejt ki. Minden reményt nem kell feladni addig, amig a tárgyalásokat meg nem szakítják. A gácsországi statárium. — Távirati tudósítás. — Jóemberg, junius 30-Új-Szandeczből távirják. A rögtönizel bíróságot Czyszczan államügyészből, Bujákot Schneider krakkói, valamint Kawszki és Wisniowszky uj-szandeczi törvényszéki bírókból állították össze. Tegnap este Bécsből új- Szandeczbe érkezett Selinger hóhér, miután a kerületi kapitányságnak bejelentette megérkezését, Tarnovba küldték, ahol a további rendelkezéseket kell bevárnia. Uj-Szandeczben az utolsó éjszaka, épugy, mint az előbbi nyugodtan folyt le. A város hovatovább régi külseje nyeri vissza; csak a környéken, különösen Jazowszkoban és Krossczienkoban uralkodik még nagy felfordulás. A katonaságot ott megerősitették. Délben Prininsky gróf helytartó Uj Szandeczből Limanovába utazott; itt a pályaudvaron Sielecki kerületi kapitány és a város képviselőtestület fogadta. Kétszázhárom, köztének mihamarább egy dundi arczu, kék szemű vasgyuró gazdája akadjon . . . szakasztott az apja Dodi (kíváncsian): Mond csak szépmama hogy tudja a gólya a kis babákat úgy kiválasztani hogy azok mindig a papájukra hasonlítsanak? Szépmama (némi zavarral): Hát ... hát..I ez az 3 titka. Róza (szomorú szemeit a szép mamárt Nagy teher a Lajthán innen is túl is a tizennyolcz törvényjavaslatba szorított gazdasági kiegyezés sorsának függőben tartása. Minden eredményes és termékeny parlamenti munka lehetetlenné válik mindaddig, amíg ezt a nagy kérdést valami irányban állandóbb megoldással nem sikerül a napirendről levenni. Ihun gróf és kormánya, legalább minden jel arra vall, még nem vesztették el minden reménységüket a gazdasági kiegyezés létrejöttében. Erről tanúskodik az homok, a gyep nem volt nyírott és a gyermekek Szabadon futkoshattak szerteszét. Az igaz, hogy több szappan fogyott a bemaszatolt ruhák mosásánál és több ezória kellett a tüskés bokrok között összetépett szoknyácskákra, de annál kevesebbet költöttünk doktorra, patikára. Margit (pirulva): És a gyermekeknek nem esett valami bajuk felügyelet nélkül ? Amanda (gúnyosan): Dehogy! Csak a fejüket törték be olykor, vagy sántikálva jöttek haza, vagy... Szépmama: Nanana ... Először is itt a parkban most sincs és nem is volt meredek szikla, se rohanó mély folyó, se vérengző vadállat, se mérges növény, amitől félteni kellett volna a gyermekeket . .. Az a kis sántikálás, vérző homlok, dagadt orr pedig sokkal csekélyebb baj, mint a vérszegénység, a sápkór, az idegesség, meg a többi divatos nyavalya. Róza (szótlanul bólint és fáradtan dől hátra székében.) Hanna (óriási orgonavirág bokrétával jön): Nézze csak nagymama, mekkora bokrétát kötöttem Amanda (savanykásan): Látom. Mikor azt mondtam: Hanna köss bokrétát, nem úgy értettem, hogy boglya legyen belőle. Dodi (elneveti magát): Boglya! Nagymama nem örülnék, ha a szénaboglyáid csak ekkorák lennének! Róza (rémülten): Dodi! Hanna (vígan): Ne haragudjál édes jó nagymama! Ládd én úgy bolondulok a virágért, hogy ha hozzájutok, nem bírok betelni vele. Tudod nagymama, hogy nekem milyen ábrándjaim vannak ? Amanda: Nos? Hanna: Mikor korán reggel kimegyek a parkba, a virágok még harmat fürdőt vesznek és függeszti). Szépmama (hogy a Dodi újabb kérdésé megelőzze): Ne nézz rám olyan lemondó szemekkel édes jó leányom ... ne akard velem elhitetni hogy neked már nincs ábrándod. Van bizony az meg is valósul: hogy újra egészséges leszesz, hogy ismét örülni fogsz az é etnek! Csak bátorság, bátorság, félre azokkal a sötét gondolatokkal! Dodi (csodálattal nézi a szépmamát): Már az igaz, hogy tebenned nincs semmi sötétség szép mama! A hangod olyan víg, mint a muzsikaszó. Az arczod olyan derült mint . . . mint a kék ég! Soha se haragszol, senkit se gyűlölsz, mindenkinek meg adod amit kér és te magad olyan kevéssel éred ba Óh szépmama, szépmama! Ha téged látlak még egy ábrándom támad: úgy megöregedni, mint te! Szépmama(önkéntelenül elérzékenyülve), Óh te kis kópé te . . . még bizony megrikat! . . . Látod mennyivel szerencsésebb vagy mint én , , f Mert ez a te ábrándod teljesül, mig az enyém! «, j Dodi: Mi a te ábrándod, szépmama? Szépmama (lemondó mosolljlyal): Hogy ujri olyan együgyű kis gyermek lehessek, mint te! Hogy elölről kezdjem ezt a szép életet. Hanna (a bokrétájába rejti az arcnál)}gazán, beh szép is ez az élet!