Magyar Hirlap, 1898. július (8. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

St­ akként vélekedvén, h­ogy bajlódjék az ily ügyekkel a következendő kormány. Mégis kérjük, gondolják meg a dol­got és bár tudjuk, hogy a jelenlegi kor­mány, ismert szerénységével elismeri, hogy az Úristen hatalmasabb minden minisztériumnál, talán még­sem lehet mindent a világegyetem nagy megterem­tőjére bízni. Mert az imádságot még a néppárt sem hirdeti egyetlen arkánumnak! Budapest, IsaresMS 30. Az uj belügyi államtitkár. Politikai körökben ma híre járt, hogy a Latkóczy kine­­veztetése folytán megüresedett belügyi állam­titkári állás ügyében a tegnapi minisz­tertanácson történt a döntés. A kormány még a szabadelvű pártnak a «bizalmasabb» körhöz tartozó tagjai előtt is titokban tartja, hogy a döntés kire esett. Mindazonáltal a kormányhoz közelálló körökben ma teljes határozottsággal be­szélték, hogy a minisztertanács Vojnich István dr. bácsmegyei főispán személyében állapodott meg s igy ő lenne Latkóczy utódja a belügyi állam­­titkárságban. Legkomolyabb ellenjelöltje Sándor János kis-küküllőmegyei főispán volt, mig Je­szenszky Sándor miniszteri tanácsos és Kris­­tóffy József országos képviselő nevei már ko­rábban letűntek a jelöltek sorából. A legköze­lebbi napokban bizonyára kiderül a titok, me­lyet ma még — miért, nem tudni — féltve őriznek. zmmm hírlap 1889. julius 1 . hun kísérletezik. ----------•' ------------- ------`---- - »T......— a komolyság, mel­lyel Thim az ellenzéki pár­tok kibékítésére irányuló kísérleteit folytatja. Mert ez az első feladata a Tfiwn-kormánynak, melynek programmjában a kiegyezés áll első helyen. Mielőtt a gazdasági kiegyezés sorsa csak szóba is jöhet, az osztrák parlamentet kell a rendes kerékvágásba visszazökkenteni. Ez pedig nehéz feladat.­Wolfék olyan kátyúba juttatták az osztrák parlamentarizmus szeke­rét, hogy most már csak egyesült erővel lehetne a rendes útra visszavonszolni. Az ilyen együt­tes mentő­akc­ióhoz ma sem több a hajlandó­ság az osztrák pártokban, mint a téli zavaros időkben. A német pártvezérek a nyelvrendele­­tek föltétlen és telj­es visszavonásán alul szóba se állnak a Badeni-féle végzetes örökséggel megátko­zott Thun-kormán­nyal. Ha pedig Thun enged a németeknek, ott van a Charybdis: minden pa­rányi engedmény, melyet Thun gróf a néme­teknek tesz, szétrobbanthatja a már amúgyis szertehúzó szláv többségét. Ez a helyzet, midőn most Thun gróf újra kísérletezik a nehéz feladat megoldásával: a néme­teket ki kell békítenie a nyelvrendeletek visszavo­násával, de a cseheket megfelelően kell kárpótolni. Nehéz, szinte lehetetlen feladat, é— bár Ausztria felől reményteljes hangokat hallunk. Ha Ihun grófnak ez a politikai boszorkányság sikerül, még a kiegyezési javaslatok létrejötte is szóba jöhet- Mindenesetre óvatosság ajánlatos a helyzet megítélésében. Ihun grófról azonban minden­esetre csodálattal szólunk, midőn optimizmusát és önmegtagadását látjuk, mel­lyel újra kezdi a már annyiszor összeomlott kártyavár építését-Thun gróf próbálkozásáról szólanak a kö­vetkező távirataink: Bécs, június 30. Az ifjucsehek bizalmi fér­fiai Csehország­ból és Morvaországból Bécsbe érkeztek, hogy Ihun gróf meghívásához képest a nyelvviszo­nyok szabályozásának kérdését vele megvi­tassák. A kormány súlyt helyez annak konsta­­tálására, hogy egyelőre csupán nem kötelező megbeszélésekről van szó. Ami a csehek ve­zéreit illeti, csakhamar ki fog tűnni, hogy haj­landók-e és mennyiben a kormányelnök törek­véseit támogatni. A német ellenzéki pártok ve­zérei még mindig azt az álláspontot foglalják minden kehelyből gyémánt ragyog felém, olyan bol­dog vagyok, de olyan boldog, hogy azt kívánom, bárcsak az egész föld kereksége csupa virágzó fákkal, bokrokkal, rétekkel lenne tele, hogy a sok nyíló virág között csak két embernek való ösvény vezetne végig. . . Szépmama (czélzással): Miért legyen az az ösvény éppen két embernek való, te Hanna? Hanna (pirulva): Hát azért hogy . . . nem tudom . . . hogy a szembejövők kitérhessenek egy­másnak. Hiszen tudom, hogy ostoba az ábrándom... Amanda (fitymálva): Mint minden ábránd. Szépmama: Tiltakozom! Az ábrándok nem ostobák, mint ahogy nem ostoba a zománcz se. A helyes életfelfogás az arany, az ábránd pedig a zománcz rajta. Hiszen édes Amandám neked is vannak ábrándjaid. Amanda: Óh! Szépmama: A te ábrándod, hogy a kert utain mindig sima legyen a sárga homok, hogy a nyírott fa közül egyetlen vadbükköny se dugja ki a fejét, hogy az éléskamrában egyetlen egér se mutatkozzék, hogy a cseléd soha se törjön edényt és hogy min­den a te akaratod szerint történjék. Dodi (két kezébe rejti nevető arczát, aztán még mindig vihogva kérdezi): Nekem is van ábrándom, szépmama ? Szépmama (szeretettel):Hogyne, te kis mókus! Minél több szünidő, minél kevesebb leczke, jó simára fagyott jég a télen, sok pillangó tavas­szal, minél több gyümölcs nyáron és ős­szel . . . semmi gyeplő, semmi zabola. Ez a te ábrándod! Margit (szemlesütve): Hát az enyém, szép­mama ? Szépmama: Hogy annak a piros kis ingecs­el, hogy a miniszterelnökkel csak akkor tár­gyalnak, ha a nyelvrendeletek hatályon kivül lesznek helyezve. Ifjucseh oldalról a következőket jelentik A miniszterelnök által nem kötelező pour parler-ra meghívott cseh- és morvaország cseh képviselők ma délelőtt 10 órakor földi­jüknél, Kaizl dr. pénzügyminiszternél előzetes tanácskozásra gyűltek össze. Délután Thut grófnál van konferenczia, de ennek tárgyalása a cseh bizalmi férfiakkal esetleg még holnapn is kiterjednek. Berlin, jun. 30. A *Berzencourier” vezérczikkében, amelynél czime: „Béketárgyalások Ausztria-Magyarorszá­gan* azt fejtegeti, hogy a csehek és németek kö­zötti békességre Csehországban az utóbbi időben némileg javultak a kilátások. Az Ausztria & Magyarország között megkötendő kiegyezés felté­telezi azt, hogy Ausztriának mielőbb munkaképp parlamentje legyen. Ez első­sorban a csehek­ és németek között való béke helyreállításától függ amelynek közvetítése körül a kormány fáradhatatlan buzgalmat fejt ki. Minden reményt nem kell fel­adni addig, amig a tárgyalásokat meg nem sza­kítják. A gácsországi statárium. — Távirati tudósítás. — Jóemberg, junius 30-Új-Szandeczből távirják. A rögtönizel bíróságot Czyszczan államügy­észből, Buják­ot Schneider krakkói, valamint Kawszki és Wisniowszky uj-szandeczi törvényszéki bírók­ból állították össze. Tegnap este Bécsből új- Szandeczbe érkezett Selinger hóhér, miután a kerületi kapitányságnak bejelentette megérke­zését, Tarnovba küldték, ahol a további ren­delkezéseket kell bevárnia. Uj-Szandeczben az utolsó éjszaka, épugy, mint az előbbi nyugod­tan folyt le. A város hovatovább régi külseje nyeri vissza; csak a környéken, különösen Ja­­zowszkoban és Krossczienkoban uralkodik még nagy felfordulás. A katonaságot ott megerősi­­tették. Délben Prininsky gróf helytartó Uj Szandeczből Limanovába utazott; itt a pálya­udvaron Sielecki kerületi kapitány és a város képviselőtestület fogadta. Kétszázhárom, köz­tének mihamarább egy dundi arczu, kék szemű vasgyuró gazdája akadjon . . . szakasztott az apja Dodi (kíváncsian): Mond csak szépmama hogy tudja a gólya a kis babákat úgy kiválasztani hogy azok mindig a papájukra hasonlítsanak? Szépmama (némi zavarral): Hát ... hát.­­.I ez az 3 titka. Róza (szomorú szemeit a szép mamárt Nagy teher a Lajthán innen is túl is a tizennyolcz törvényjavaslatba szorított gazdasági kiegyezés sorsának függőben tartása. Minden eredményes és termékeny parlamenti munka lehetetlenné válik mindaddig, amíg ezt a nagy kérdést valami irányban állandóbb megoldással nem sikerül a napirendről levenni. Ihun gróf és kormánya, legalább min­den jel arra vall, még nem vesztették el minden reménységüket a gazdasági ki­egyezés létrejöttében. Erről tanúskodik az homok, a gyep nem volt nyírott és a gyermekek Szabadon futkoshattak szerteszét. Az igaz, hogy több szappan fogyott a bemaszatolt ruhák mosásánál és több ezór­ia kellett a tüskés­ bokrok között össze­tépett szoknyácskákra, de annál kevesebbet költöt­tünk doktorra, patikára. Margit (pirulva): És a gyermekeknek nem esett valami bajuk felügyelet nélkül ? Amanda (gúnyosan): Dehogy! Csak a fejüket törték be olykor, vagy sántikálva jöttek haza, vagy... Szépmama: Nanana ... Először is itt a park­ban most sincs és nem is volt meredek szikla, se rohanó mély folyó, se vérengző vadállat, se mérges növény, amitől félteni kellett volna a gyermekeket . .. Az a kis sántikálás, vérző homlok, dagadt orr pedig sokkal csekélyebb baj, mint a vérszegénység, a sáp­­kór, az idegesség, meg a többi divatos nyavalya. Róza (szótlanul bólint és fáradtan dől hátra székében.) Hanna (óriási orgonavirág bokrétával jön): Nézze csak nagymama, mekkora bokrétát kötöttem­ Amanda (savanykásan): Látom. Mikor azt mondtam: Hanna köss bokrétát, nem úgy értettem, hogy boglya legyen belőle. Dodi (elneveti magát): Boglya! Nagymama nem örülnék, ha a szénaboglyáid csak ekkor­ák lennének! Róza (rémülten): Dodi! Hanna (vígan): Ne haragudjál édes jó nagy­mama! Ládd én úgy bolondulok a virágért, hogy ha hozzájutok, nem bírok betelni vele. Tudod nagy­mama, hogy nekem milyen ábrándjaim vannak ? Amanda: Nos? Hanna: Mikor korán reggel kimegyek a parkba, a virágok még harmat fürdőt vesznek és függeszti). Szépmama (hogy a Dodi újabb kérdésé megelőzze): Ne nézz rám olyan lemondó szemekkel édes jó leányom ... ne akard velem elhitetni hogy neked már nincs ábrándod. Van bizony az meg is valósul: hogy újra egészséges leszesz, hogy ismét örülni fogsz az é etnek! Csak bátorság, bátor­ság, félre azokkal a sötét gondolatokkal! Dodi (csodálattal nézi a szépmamát): Már az igaz, hogy tebenned nincs semmi sötétség szép mama! A hangod olyan víg, mint a muzsikaszó. Az arczod olyan derült mint . . . mint a kék ég! Soha se haragszol, senkit se gyűlölsz, mindenkinek meg adod amit kér és te magad olyan kevéssel éred ba Óh szépmama, szépmama! Ha téged látlak még egy ábrándom támad: úgy megöregedni, mint te! Szépmama­­(önkéntelenül elérzékenyülve), Óh te kis kópé te . . . még bizony megrikat! . . . Látod mennyivel szerencsésebb vagy mint én , , f Mert ez a te ábrándod teljesül, mig az enyém! «, j Dodi: Mi a te ábrándod, szépm­ama? Szépmama (lemondó mosolljlyal): Hogy ujri olyan együgyű kis gyermek lehessek, mint te! Hogy elölről kezdjem ezt a szép életet. Hanna (a bokrétájába rejti az arcnál)}­gazán, beh szép is ez az élet!

Next