Magyar Hirlap, 1898. augusztus (8. évfolyam, 211-240. szám)

1898-08-01 / 211. szám

Budapest, 1898. Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: Honvíd-utczi 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. Viki. évfolyam, 211. szám. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR­Hétfő, augusztus 1. Égési erre 14. félévrs 1, negyed évre 3 írt 50 kr. egy hónapra 1.20 Egyes szám­ára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Bismarck halála. A négy halott ott fekszik ravatalán; az egész művelt világ pedig hódolatteljes részvétével formálja az apoteózis koro­náját a csodás érczalak feje körül. Csak órák múltak el azóta, hogy Bismarck meghalt — és nevét már a halhatatlanság ragyogja körül. Imperá­­torokat szoktak csupán oly fenséges pom­pával elbucsuztatni, mint amilyennel a föld minden nemzeteinek közvéleménye Európa zseniális ujjáépitését sírjába kiséri. A világsajtó minden közlönyét a ke­­gyeletes áhitat érzése rezegte át abban a történelmi pillanatban, midőn a szá­zadok egyik legnagyobb szelleme elköltö­zött e földről, melyen minden időkre megörökítette emlékét. A magyar sajtó is őszintén érzett meghatottsággal mon­dott búcsút a hármasszövetség megalko­tójának. Disszonáns ellentétben állanak a magyar közvélemény egyöntetű részvété­vel a bécsi lapok hideg búcsúztatói. Az osztrák sajtó elparentáló czikkei való­ban semmiben sem különböznek a te­metésrendezők kifogástalan feketeségű, de közömbös c­eremóniáitól. Mialatt Bismarckot feltették utolsó nyugovóhelyére, felséges császárra sietve útnak indult a magas északról, hogy részt követeljen magának elődei leghívebb, legérdemesebb szolgájának végtisztessé­gében. Vele együtt ott lesz a temetésen az egész czivilizált világ, mely a születés és a szellem fejedelmeit egyforma dís­szel szokta sírjukhoz kísérni. Mai távirataink a következők: Friedrichsruhe, július 31. Bismarck herczeg még mindig ott fekszik ágyában fehér párnái között ab­ban a helyzetben, melyben lelkét kile­helte. Arcza mit sem változott; vonásai tiszták és szilárdak — azt a benyomást gyakorolja, mintha aludnék. Két vadász, zöld egyenruhában, a halott oldalán őrt áll. A temetésre vonatkozólag eddig még intézkedések nem történtek; egyedül azt állapították meg, hogy Bismarckot Fried­­richsruhe-ban fogják eltemetni a park közepén, szemben a kastélylyal emelkedő magaslatra, melynek neve: Hirschen­­gruppe. Bismarck feleségének tetemeit, aki Warzinban van eltemetve, szintén ide szállítják és a herczeg mellett helye­zik el. A két boldogult koporsói fölé mauzóleumot emelnek. A kastély körül ezer meg ezer em­ber tolong, de senkinek sem szabad be­lépnie. Vilmos császárt a halálhírt hozó távirat Ber­genben érte. Ő maga intéz­kedett, hogy a herczeg állapotában be­álló minden válságosabb fordulatot neki azonnal jelentsenek. A császárt a sür­göny kézhezvételénél mély meghatottság fogta el és haladéktalanul parancsot adott a visszautazás előkészületeinek megtételére. Vilmos császár még ma elutazik Ber­genből. Bismarck utolsó perczei csendesek voltak. Szervezete nagyon ki lehetett me­rülve, mert a halállal folytatott tusa nem volt heves és aránylag rövid ideig tar­tott. Körülötte állottak fiai, családjainak tagjai. Utolsó szavait menyéhez, Vilmos gróf feleségéhez intézte. A grófné kendő­vel letörölte a verítéket a szenvedő hom­lokáról. — Köszönöm, leányom — mondta neki Bismarck halk hangon és aztán többé nem szólott. Érdekes dolog, hogy Bismarck ha­lálának hire Bér Miben csak ma reg­­­gel terjedt el, holott Budapesten már az éj első felében tudtak a nagy férfiú elhunytáról. Hamburg, julius 31. A »Hamburger Nachrichten« szerint Bis­marck állapota pénteken kielégítő volt. A her­czeg szombaton délelőtt újságot olvasott, be­szélt a politikáról és ivott, amikor hirtelen rosszabodás állott be akut tüdővizenyősség kö­vetkeztében. Délután gyakorta elvesztette a her­czeg eszméletét. Este fokozódtak az aggasztó tüne­­tek. A halál éjjel 11 óra tájban, könnyen, fájdalom nélkül állott be. A halottas ágyat körülállotta az egész család, Schweninger tanár, aki rö­viddel előbb érkezett, Chrysander dr., Merck báró és neje. Utolsó szavait Rantzau grófné­hoz intézte Bismarck, amikor a grófné a be­teg homlokát törölgette: »Köszönöm, gyerme­kem!« A herczeg úgy fekszik, mintha aludnék; arczkifejezése szelíd és békességes. Bismarckot kívánságához képest a kas­­tél­lyal szemközt levő magaslaton, a »Hirsch­gruppe« közelében temetik el. Berlin, julius 31. A «Lokalanzeiger»-nek jelentik Friedrichs­­ruhe-ból. Bismarck herczeg házi orvosának, Schweninger tanárnak karjaiban adta ki lelkét aki fél 11 órakor érkezett meg Berlinből. A beteg néhány óra óta eszméleten kivül volt és többször elszorult a lélegzete. A halál agó­nia nélkül állott be. Bergen, julius 31. Vilmos császár tegnap késő este kapta meg az első nyugtalanító hírt Bismarck állapotáról s ma reggel jutott kezéhez a halál híre, amely mélyen meg­rendítette. A »Hohenzollern« lobogója félárboczon leng. A díszszemle elmaradt A császár parancsot adott a Német­országba azonnal való visszatérésre és hétfőn érkezik Kielbe. Hamburg, julius 30. A «Hamb. Corr.» jelenti Friedrichsruhe­­ból. Vilmos császár a «Hohenzollern»-ről Ber­­genből táviratilag elrendelte, hogy az Altoná­­ban állomásozó, Bose gróf nevét viselő 31. gyalogezred egy diszszázadot küldjön Fried­­richsruheba. A diszszázad ma délután 2 órakor Friedrichsruheba érkezett. Berlin, julius 31. Bismarck herczeg halálát a reggeli lapok és a különkiadások utján tudták meg itt ma reggel. A lakosságot mélyen megindította és fájdalommal töltötte el, hogy amitől ag­gódtak, oly váratlanul gyorsan bekövetke­zett. A reggeli lapok gyászkeretben jelen­tek meg és meleghangú czikkekben adnak ki­fejezést az elhunyt nagy államférfiú fölött való nemzeti gyásznak, egyhangúan méltatván életét és egyéniségét, a német haza körül szerzett halhatatlan érdemeit és az ő kérészi nagyságát, valamint tősgyökeres német voltát. Berlin, julius 31. A lakosság fájdalmas részvéte Bismarck elhunyta fölött abban is megnyilvánul, hogy mohón tudakozódnak a halál körülményei és­ egyéb részletek felől és az összes nyil­­­vános helyeken ezt a históriai eseményt tár­gyalják komoly hangulatban. A középületeken és számos magánépületen gyászlobogók len­genek. Bismarck halálának hírére Büloth kül­ügyminiszter azonnal elutazott a Semmeringről Berlinbe. Pária, július 81. Bismarck herczeg haláláról szólva azt mond­ják a lapok, különösen a Figaro, hogy ez az ered­mény Németországban a legcsekélyebb aggodalmat sem, Európa többi részében pedig csak a megkön­­­nyebbedés platonikus érzelmét keltheti fel, mert Bismarck több mint 8 év óta nem vett már tény­leges szerepet a politikában. Az Eclair úgy véli, hogy a németek ünnepel­hetik elhunyt nagy emberüket, anélkül, hogy vala­mely rejtélyes jövőtől kellene félniök. Európának szintén nem kell nyugtalankodnia. A »Felit Journal” igy is. A történelem egyik legnagyobb alakja hunyt el. Halála az egész világon jelentékeny mozgalmat fog előidézni. Paris, julius 31. A lapok hosszú életrajzokban emlékeznek meg Bismarck herczegről.­­ A «Jour» azt írja: Ha a németek azt hiszik, hogy Bismarckkal győzelmük egy része szállott sírba, úgy a francziák azt hiszik» hogy vele vereségük egy része tűnt el. A «Temps» azt mondja: Francziaország tud csatlakozni nagy ellenfeleinek gyászához. Ha re­­vansra volna szüksége, úgy megtudná azt találni, ha meghallgatná a szoczializmus tengerének óriási moraját, amely ennek a nagy embernek a művét fenyegeti. Róma, julius 31. Bismarck halálának híre rendkívül élénk és fájdalmas részvételt keltett egész Olaszországban. Umberto király a német császárhoz részvéttáviratot intézett. Mai szám­unk 8 oldal*

Next