Magyar Hirlap, 1898. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-01 / 241. szám
is fáznak, ha ezt most sem teszik meg, vagy az ügy békés megoldásának lehetősége minden időkre elveszett. És be fog következni az erőszakos fellázadás a jogot, igazságot elnyomó militarizmus ellen, amelynek a renoméja éppen a francziák fölséges szövetségesének proklamácziója óta különben is tetemesen megromlott. Budapest, augusztus 31. Kihallgatás a miniszterelnöknél. Bánffy báró miniszterelnök holnaputántól kezdve hetenként pénteken ismét kihallgatást ad. Az 1897. évi állami zárszámadás. Az 1897. évi állami zárszámadási munkálatok teljesen be vannak fejezve s az állami számvevőszék a kész zárszámadást arra vonatkozó jelentésével együtt az országgyűlés elé terjesztés végett a miniszterelnökhöz átküldötte. A terjedelmes munkálat élén álló jelentést az országgyűléshez Rakovszky István, az állami számvevőszék elnöke, bevezető jelentéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zárszámadás eredményeit és az államháztartásra, valamint a kezelés körül felmerült fontosabb ügyekre- Az állami zárszámadással egyidejűleg bemutatja az állami számvevőszék az aldunai Vaskapu-szabályozási munkálatok költségeirőlf szóló külön zárszámadást, az arra vonatkozó indokolással együtt, valamint az egyénenkinti kimutatást az 1897. évben nyugalmazott állami alkalmazottakról és ellátásban részesitett özvegyekről és árvákról. Amit a »Magyar Hírlap* tegnapi számában legjobb helyről vett értesülések alapján előre jelzett, hogy tudniillik a magyar kormány álláspontja minden vonalon diadalt aratott, azt mai, alantabb következő informáczióink, melyek az összes miniszter-konferencziák anyagát felölelik és a tárgyalások menetét ismertetik, teljes mértékben megerősítik. A tárgyalások hosszú tartamának és a folyton megújuló ellentéteknek oka az, hogy Thun gróf, osztrák miniszterelnök nap-nap után újabb kombinácziókkal és újabb aján-Fülöp ilyen körülmények között nem szeretne. Ő finom ízlésű, appárt úri ember, aki barátja a szépnek és elegánsnak. Ha te azonban fésülködő kabátban fogadod, szíve előbb-utóbb el fog tőled fordulni. ” — Hadd el papa, felelt ilyenkor Sára, nem szeret ő engemet, azt úgy is tudom. De erre nem is gondoltunk, én legalább nem. A fő az, hogy az enyém, ö, az ország legszebb embere és valamennyi asszony megpukkad a mérgében! Az öreg savanyúan mosolygott. — No, no. Elég pénzembe került. — Sajnálod!? pattant föl Sára. No mondd az egyetlen lányodnak, hogy sajnálod! Steinitz megijedt a csípőkre tett kezektől és hamarosan megadta magát. — Sajnálom? Már hogy sajnálnám az egyetlen lányomtól? Dehogy sajnálom, dehogy •sajnálom, érted még nagyobb áldozatra is képes vagyok. Hiszen nekem is az a véleményem, hogy megérte a pénzt, már amennyire én a férfiakhoz értek. Jobbat, szebbet nem lehetett volna kapni. — No látod. És nekem örömöt szereztél vele az egész életre. Sokkal szebb dolog, mintha egy kastélyt vagy egy birtokot adtál volna nekem. Kedves kispapám! Steinitz aztán megcsókolta a lányát és előszedte az óráját. — Isten veled, szólt, mennem kell már. Még dolgom van, frakkeren vagyok itt. Az idő ez esetben pedig pénz. A dolog tényleg úgy állt, ahogy Sára mondta. Annak idején ragyogó arany tallérokért vették meg Fülöpöt, aki testvérek között is megért ötszázezer forintot. Megvették, hazaszállították s azóta az övék volt: miD _____________SMfYAR HÍRLAP_________ 1898. szeptember 1 Mi történt Bécsben. — Saját tudósítónktól — latokkal lépett fel úgy a király előtt, mint a magyar miniszterelnökkel szemben. Egy dolog volt ugyanis, amitől az osztrák miniszterelnök borzadt és amit minden áron elkerülni törekedett és ez, hogy az osztrák Reichsrathot újból összehívja. Thun gróf kiindulási pontja a tárgyalások kezdetén az volt, hogy a Badeni-féle törvényjavaslatok benyújtásakor a két állam kormány elnökei között megállapodás létezett arra nézve, hogy a Badenivel létrejött megegyezések alapján készült kiegyezési javaslatok elfogadásával egyidejűleg a magyar kvóta emelése megtörténik oly mértékben, amily mértékben szaporodik a Badeni-féle javaslatokban foglalt gazdasági kiegyezés révén Magyarország jövedelme. Thun gróf ebből oda konkludált, hogy a Badeni-féle javaslatok fenntartásával szemben Bánffy báró tegyen kötelező ígéretet a magyar kvóta felemelése iránt. Bánffy Dezső báró erre azt jelentette ki, hogy ő a kvótáról ezúttal egyáltalán nem beszél, mert jelenleg a kvóta megállapítása lehetetlen abból az okból, mivel az osztrák képviselőház ülésszaka be le vén rekesztve, osztrák kvótabizottság sem létezik, aminek az a következése, hogy a két állam kormányai sem tárgyalhatnak és állapodhatnak meg egymás között, végeredményben pedig a korona sem dönthet. A magyar miniszterelnök e tekintetben hivatkozott az 1867. évi XI. törvényczikk világosan és határozottan szóló utasításaira. Thun gróf ennek daczára a király előtt továbbra is azt vitatta, hogy a kvóta megállapításához nem szükséges az az eljárás, melyet Bánffy egyedül törvényesnek tüntet fel és melynek első lépése a Reichsrath egybehivása. A szüntelenül szőnyegen forgó vitás pont tisztázása provokálta a most lefolyt béri tanácskozásokat. Ezek bevezetése az volt, hogy a király magához hivatta Kállay Benjámint és felszólította, hogy nyilatkozzék abban a tekintetben, váljon a Bánffy báró által védelmezett eljárás csakugyan az egyetlen törvényes út, klenódium, amelyet még biztosítani se feledtek el. Nem egy férj volt, hanem a férj, mintaképe a szép férjnek, az első osztályú férj, amelyhez foghatót nem lehetett találni sehol sem. Ünnepi körmenethez volt hasonló, mikor Sára a férjével kikocsizott. A fogat lassan gördült végig a gesztenyefák között és Sára szedegette az irigy tekintetekben tőkéje kamatait. A kis polgárasszonyok a szemüket nézték ki és szinte lelkesedve kiabáltak: «Itt a Szép Fülöp!», a gazdagabbak úgy tettek, mintha nem látnák, de titokban majd megpukkadtak mérgükben. Fülöp teljes szépségében ragyogott a napsugárban, gyönyörű, imádásra méltó volt, női gyorsfotográfusok meg is örökítették minden szögleten. A kocsi diadalmi szekérré alakult át, Fülöp pedig imperátorrá, aki előtt földig borulnak minden női személyek. Mondanom se kell, hogy Sára nem volt féltékeny. Avagy féltékeny lehet-e az a nő, aki eleve tudja, hogy férjének minden körülmények között győzelmet kell aratni, aki büszke a diadalokra? Sára nem volt féltékeny, sőt ellenkezőleg: cselédszivének örömet szerzett az, ha férje bolondította az asszonyokat s női trofeumokkal felékesitve tért haza harczaiból. Az csak természetes volt, hogy e férfi remeknek mindenütt győznie kellett s ha néha tovább is ment, semmint férje esküje megengedte volna, azt meg kellett bocsájtani. Sárának az volt az egyetlen kívánsága, hogy Fülöp csak ritkaszép nőknek udvaroljon. Boldog volt, ha megalázhatta a büszke nőket, akik nálánál százszorta szebbek voltak s szivében káröröm, megelégedés és boldogság támadt, mikor látta leveleiket, az ajtón át hallotta könyörgéseiket és átkaikat, melyen a kvóta megállapításához eljuthatni, vagy pedig meg lehet állapítani a kvótát más törvényes módon is, mint, amelyhez Bánffy báró ragaszkodik? Kállay Benjamin erre kijelentette, hogy a kvóta tényleg csak annak a formális eljárásnak követése mellett állapítható meg törvényesen, amelyet Bánffy Dezső báró terjesztett elő. Bánffy báró a tárgyalások folyamán hangsúlyozta azt, hogy az osztrák kormány meggondolatlan eljárásával és a törvényben való avatatlanságával mesterséges nehézségeket gördített a kiegyezés létrehozása elé. Az osztrák parlament berekesztése folytán ugyanis egyfelől a már benyújtott kiegyezési javaslatok Ausztriára nézve megszűntek létezni, másfelől megszűnt az osztrák kvótabizottság is. Ha Thun gróf a Reichsrath berekesztése helyett csupán elnapolja a parlament üléseit, akkor — és ez a fő, — az osztrák kvótabizottság léteznék és ebből kifolyólag a kvóta megállapítása végett követendő eljárás egészen természetes folyamatot vehetne. Az uralkodó az utolsó bécsi tanácskozások folyamán Bánffy bárónak emez álláspontját magáévá tette és maga is konstatálta, hogy Thun gróftól feltétlen hiba volt az osztrák parlamentet berekeszteni, a helyet, hogy csak elnapolja. Thun gróf időközben belátván azt, hogy a kvótakérdés az Ausztriában jelenleg uralkodó helyzet mellett meg nem oldható, s azt az ajánlatot tette Bánffynak, hogy ha a kvóta tekintetében nem határozhatnak, illetve ha a magyar kormány jelenleg a kvótára vonatkozólag semmiféle garancziát adni nem akar, hát akkor változtassák meg azokat a kiegyezési javaslatokat, melyekben Badenivel megegyezés történt, és melyek ez idő szerint a magyar képviselőház elé vannak terjesztve. Bánffy báró ebbe elvben belement. A tárgyalások folyamán azonban sem a bankparitás, sem az őrlési forgalom, sem az indirekt adók dolgában semmiféle újabb, a Badeni-féle javaslatoktól eltérő megállapodást nem kontempláltak, sőt Thun gróf is elállott Deczemberben történt, egy borús, havas deczemberi estén, hogy Fülöp rosszkedvűen tért haza. Sára azonnal sejtette, hogy valami baj van, de a férj termeibe vonult vissza, mielőtt az ügyre térhetett volna. Másodnap Fülöp nem jött kezet csókolni s mikor Sára ijedten futott be hozzá, a szolgák azt mondták, hogy a nagyságos úr egész éjjel a szobában járkált s hajnalban lement a parkba. Sára utána szaladt. Az egyik lugasban megtalálta: Fülöp tenyerébe hajtotta fejét és szomorúan bámult maga elé. A feleség megdöbbenve állott meg. A szép műremek, mintha esőben ázott volna meg, olyan volt: kopott, gyűrődött, ványadt. Szemei fáradtan pislogtak, bajusza, mintha jég verte volna el, lefelé kunkorodott. Sápadt volt a virrasztástól, a haja borzas. A dolog lassan derült ki. Fülöp eleintén szólani sem akart s rekedten átkozta születése perczét, később azonban engedékenyebb lett és előadta a történteket. Az csakugyan hallatlan dolog volt. Megcsalták! Megcsalták: Őt, a világ legszebb férfiát, akiért Semiramisoknak kellett rajonganiok, akinek egy tekintetéért női szívek légiója törött el, aki fölötte állott minden más férfinak és nőnek, aki maga volt a tökéletesség, a szépség, a bűvölet. És kivel csalták meg? Egy apró diákkal, aki reggelig szokott korcsmázni és örökké pálinkaszagú. Neki kellett ezt megérnie, neki: Szép Fülöpnek! Ez hallatlan, ez elviselhetetlen, ez őt megöli. Ahelyett, hogy a lába porát csókolta volna meg az a galád, hálátlanul elhagyta s örök szégyent hozott a fejére.