Magyar Hirlap, 1898. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)

1898-09-01 / 241. szám

is fáznak, ha ezt most sem teszik meg, vagy az ügy békés megoldásának lehető­sége minden időkre elveszett. És be fog következni az erőszakos fellázadás a jo­got, igazságot elnyomó militarizmus ellen, amelynek a renoméja éppen a francziák fölséges szövetségesének proklamácziója óta különben is tetemesen megromlott. Budapest, augusztus 31. Kihallgatás a miniszterelnöknél. Bánffy báró miniszterelnök holnaputántól kezdve hetenként pénteken ismét kihallgatást ad. Az 1897. évi állami zárszámadás. Az 1897. évi állami zárszámadási munkálatok tel­jesen be vannak fejezve s az állami számvevőszék a kész zárszámadást arra vonatkozó jelentésével együtt az országgyűlés elé terjesztés végett a mi­niszterelnökhöz átküldötte. A terjedelmes munkálat élén álló jelentést az országgyűléshez Rakovszky­­ István, az állami számvevőszék elnöke, bevezető jelentéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zár­számadás eredményeit és az államháztartásra, vala­mint a kezelés körül felmerült fontosabb ügyekre- Az állami zárszámadással egyidejűleg bemutatja az állami számvevőszék az aldunai Vaskapu-szabályo­zási munkálatok költségeirőlf szóló külön zárszáma­dást, az arra vonatkozó indokolással együtt, vala­mint az egyénenkinti kimutatást az 1897. évben­­ nyugalmazott állami alkalmazottakról és ellátásban részesitett özvegyekről és árvákról. Amit a »Magyar Hírlap* tegnapi szá­mában legjobb helyről vett értesülések alapján előre jelzett, hogy tudniillik a magyar kor­mány álláspontja minden vonalon diadalt aratott, azt mai, alantabb következő informá­­czióink, melyek az összes miniszter-konferen­­cziák anyagát felölelik és a tárgyalások me­netét ismertetik, teljes mértékben megerősítik. A tárgyalások hosszú tartamának és a folyton megújuló ellentéteknek oka az, hogy Thun gróf, osztrák miniszterelnök nap-nap után újabb kombinácziókkal és újabb aján-Fülöp ilyen körülmények között nem szeretne. Ő finom ízlésű, appárt úri ember, aki barátja a­­ szépnek és elegánsnak. Ha te azonban fésül­­ködő kabátban fogadod, szíve előbb-utóbb el fog tőled fordulni. ” — Hadd el papa, felelt ilyenkor Sára, nem szeret ő engemet, azt úgy is tudom. De erre­­ nem is gondoltunk, én legalább nem. A fő az, hogy az enyém, ö, az ország legszebb embere és valamennyi asszony megpukkad a mérgében! Az öreg savanyúan mosolygott. — No, no. Elég pénzembe került. — Sajnálod!? pattant föl Sára. No mondd az egyetlen lányodnak, hogy sajnálod! Steinitz megijedt a csípőkre tett kezek­től és hamarosan megadta magát. — Sajnálom? Már hogy sajnálnám az­­ egyetlen lányomtól? Dehogy sajnálom, dehogy •sajnálom, érted még nagyobb áldozatra is­­ képes vagyok. Hiszen nekem is az a vélemé­nyem, hogy megérte a pénzt, már amennyire én a férfiakhoz értek. Jobbat, szebbet nem lehetett volna kapni. — No látod. És nekem örömöt szereztél vele az egész életre. Sokkal szebb dolog, mintha egy kastélyt vagy egy birtokot adtál volna nekem. Kedves kis­papám! Steinitz aztán megcsókolta a lányát és előszedte az óráját. — Isten veled, szólt, mennem kell már. Még dolgom van, frakkeren vagyok itt. Az idő ez esetben pedig pénz. A dolog tényleg­­ úgy állt, ahogy Sára mondta. Annak idején ragyogó arany tallérok­ért vették meg Fülöpöt, aki testvérek között is megért ötszázezer forintot. Megvették, haza­szállították s azóta az övék volt: miD _____________SMf­YAR HÍRLAP_________ 1898. szeptember 1 Mi történt Bécsben. — Saját tudósítónktól­ — latokkal lépett fel úgy a király előtt, mint a magyar miniszterelnökkel szemben. Egy dolog volt ugyanis, amitől az oszt­rák miniszterelnök borzadt és amit minden áron elkerülni törekedett és ez, hogy az osztrák Reichsrathot újból összehívja. Thun gróf kiindulási pontja a tárgyalá­sok kezdetén az volt, hogy a Badeni-féle törvényjavaslatok benyújtásakor a két állam kormány elnökei között megállapodás létezett arra nézve, hogy a Badenivel létrejött megegyezések alapján készült kiegyezési javaslatok elfoga­dásával egyidejűleg a magyar kvóta emelése megtörténik oly mértékben, amily mérték­ben szaporodik a Badeni-féle javaslatokban foglalt gazdasági kiegyezés révén Magyar­­ország jövedelme. Thun gróf ebből oda konkludált, hogy a Badeni-féle javaslatok fenntartásával szemben Bánffy báró tegyen kötelező ígéretet a ma­gyar kvóta felemelése iránt. Bánffy Dezső báró erre azt jelentette ki, hogy ő a kvótáról ezúttal egyáltalán nem beszél, mert jelenleg a kvóta megállapítása lehetetlen abból az okból, mivel az osztrák képviselőház ülésszaka be le vén rekesztve, osztrák kvóta­bizottság sem létezik, aminek az a következése, hogy a két állam kormányai sem tárgyalhat­nak és állapodhatnak meg egymás között, vég­eredményben pedig a korona sem dönthet. A magyar miniszterelnök e tekintetben hivat­kozott az 1867. évi XI. törvényczikk világo­san és határozottan szóló utasításaira. Thun gróf ennek daczára a király előtt továbbra is azt vitatta, hogy a kvóta meg­állapításához nem szükséges az az eljárás, melyet Bánffy egyedül törvényesnek tüntet fel és melynek első lépése a Reichsrath egybehivása. A szüntelenül szőnyegen forgó vitás pont tisztázása provokálta a most lefolyt béri taná­cskozásokat. Ezek bevezetése az volt, hogy a király magához hivatta Kállay Benjámint és fel­szólította, hogy nyilatkozzék abban a tekin­tetben, váljon a Bánffy báró által védelmezett eljárás csakugyan az egyetlen törvényes út, klenódium, amelyet még biztosítani se feledtek el. Nem egy férj volt, hanem a férj, minta­képe a szép férjnek, az első osztályú férj, amelyhez foghatót nem lehetett találni sehol sem. Ünnepi körmenethez volt hasonló, mikor Sára a férjével kikocsizott. A fogat lassan gördült végig a gesztenyefák között és Sára szedegette az irigy tekintetekben tőkéje kama­tait. A kis polgárasszonyok a szemüket nézték ki és szinte lelkesedve kiabáltak: «Itt a Szép Fülöp!», a gazdagabbak úgy tettek, mintha nem látnák, de titokban majd megpukkadtak mérgükben. Fülöp teljes szépségében ragyogott a napsugárban, gyönyörű, imádásra méltó volt, női gyorsfotográfusok meg is örökítették min­den szögleten. A kocsi diadalmi szekérré ala­kult át, Fülöp pedig imperátorrá, aki előtt földig borulnak minden női személyek. Mondanom se kell, hogy Sára nem volt féltékeny. Avagy féltékeny lehet-e az a nő, aki eleve tudja, hogy férjének minden körülmények között győzelmet kell aratni, aki büszke a diadalokra? Sára nem volt féltékeny, sőt el­lenkezőleg: cselédszivének örömet szerzett az, ha férje bolondította az asszonyokat s női trofeumokkal felékesitve tért haza harczaiból. Az csak természetes volt, hogy e férfi remek­nek mindenütt győznie kellett s ha néha to­vább is ment, semmint férje esküje megengedte volna, azt meg kellett bocsájtani. Sárának az volt az egyetlen kívánsága, hogy Fülöp csak ritkaszép nőknek udvaroljon. Boldog volt, ha megalázhatta a büszke nőket, akik nálánál százszorta szebbek voltak s szivében káröröm, megelégedés és boldogság támadt, mikor látta leveleiket, az ajtón át hallotta könyörgéseiket és átkaikat, melyen a kvóta megállapításához eljuthatni, vagy pedig meg lehet állapítani a kvótát más törvényes módon is, mint, amelyhez Bánffy báró ragaszkodik? Kállay Benjamin erre kijelentette, hogy a kvóta tényleg csak annak a formális el­járásnak követése mellett állapítható meg törvényesen, amelyet Bánffy Dezső báró ter­jesztett elő. Bánffy báró a tárgyalások folyamán hangsúlyozta azt, hogy az osztrák kormány meggondolatlan eljárásával és a törvényben való avatatlan­ságával mesterséges nehézségeket gördített a kiegyezés létrehozása elé. Az osz­trák parlament berekesztése folytán ugyanis egyfelől a már benyújtott kiegyezési javasla­tok Ausztriára nézve megszűntek létezni, másfelől megszűnt az osztrák kvótabizottság is. Ha Thun gróf a Reichsrath berekesztése helyett csupán elnapolja a parlament üléseit, akkor — és ez a fő, — az osztrák kvóta­bizottság léteznék és ebből kifolyólag a kvóta megállapítása végett követendő eljárás egészen természetes folyamatot vehetne. Az uralkodó az utolsó bécsi tanácsko­zások folyamán Bánffy bárónak emez állás­pontját magáévá tette és maga is konstatálta, hogy Thun gróftól feltétlen hiba volt az osztrák parlamentet berekeszteni, a helyet, hogy csak elnapolja. Thun gróf időközben belátván azt, hogy a kvóta­kérdés az Ausztriában jelenleg ural­­kodó helyzet mellett meg nem oldható, s azt az ajánlatot tette Bánffynak, hogy ha a kvóta tekintetében nem határozhatnak, illetve ha a magyar kormány jelenleg a kvótára vonatko­zólag semmiféle garancziát adni nem akar, hát akkor változtassák meg azokat a kiegyezési javaslatokat, melyekben Badenivel megegyezés történt, és melyek ez idő szerint a magyar kép­viselőház elé vannak terjesztve. Bánffy báró ebbe elvben belement. A tárgyalások folyamán azonban sem a bankpa­ritás, sem az őrlési forgalom, sem az indi­rekt adók dolgában semmiféle újabb, a Ba­deni-féle javaslatoktól eltérő megállapodást nem kontempláltak, sőt Thun gróf is elállott Deczemberben történt, egy borús, havas deczemberi estén, hogy Fülöp rosszkedvűen tért haza. Sára azonnal sejtette, hogy valami baj van, de a férj termeibe vonult vissza, mi­előtt az ügyre térhetett volna. Másodnap Fü­löp nem jött kezet csókolni s mikor Sára ijedten futott be hozzá, a szolgák azt mondták, hogy a nagyságos úr egész éjjel a szobában járkált s hajnalban lement a parkba. Sára utána szaladt. Az egyik lugasban megtalálta: Fülöp te­nyerébe hajtotta fejét és szomorúan bámult maga elé. A feleség megdöbbenve állott meg. A szép műremek, mintha esőben ázott volna meg, olyan volt: kopott, gyűrődött, ványadt. Szemei fáradtan pislogtak, bajusza, mintha jég verte volna el, lefelé kunkorodott. Sápadt volt a virrasztástól, a haja borzas. A dolog lassan derült ki. Fülöp eleintén szólani sem akart s rekedten átkozta születése perczét, később azonban engedékenyebb lett és előadta a történteket. Az csakugyan hallatlan dolog volt. Megcsalták! Megcsalták: Őt, a világ legszebb férfiát, akiért Semiramisoknak kellett rajonganiok, aki­nek egy tekintetéért női szívek légiója törött el, aki fölötte állott minden más férfinak és nőnek, aki maga volt a tökéletesség, a szép­ség, a bűvölet. És kivel csalták meg? Egy apró diákkal, aki reggelig szokott korcsmázni és örökké pálinkaszagú. Neki kellett ezt meg­érnie, neki: Szép Fülöpnek! Ez hallatlan, ez elviselhetetlen, ez őt megöli. Ahelyett, hogy a lába porát csókolta volna meg az a galád, há­látlanul elhagyta s örök szégyent hozott a fejére.

Next