Magyar Hirlap, 1898. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1898-10-01 / 271. szám

'§ v. i# •r­­*•' •* Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal; Honvéd-utcza A kereskedelmi akadémiával szemben. 4. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Egész évre 14, félévre 7, negyed évre 3 frt 50 kr. egy hónapra 1.20. Egyes szám­ ára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Thun és szövetségesei. A kiegyezés szenvedélyesen lüktető és annyi bonyodalomból álló színjátékának frappáns fordulatához jutottunk. Bécsben együtt ismét a Reichsrath, a világ leg­különösebb parlamentje, mely se szülője, se gyermeke a kormánynak, hanem eset­­ről-esetre adoptálni szokták egymást, amint a kormánynak van szüksége a pártokra és a pártoknak a kormányra. Különben összeverekednek s kiteszik egy­más szűrét zsandárral, vagy demisszióval. Catilináris parlament, az már igaz. A kormánya sem különb. Budapesten is összejött a magyar parlament. A hirhedt kiegyezésben intéz­kedni kell. Összejött a másik egyezkedő fél újabb terminusára. Bír-e az osztrák kormány a maga parlamentjével, hogy alkotmányos asszisztencziával lássa el a kiegyezést, vagy a parlament fölött le­begő 14-ik paragrafusba kapaszkodjék? Akar-e bírni a parlamenttel? Az osztrák kormánynak alkotmányos és parlamenti tradícziói nincsenek. Ausztriának ellen­ben századokban gyökerező tradícziója, hogy Magyarországot zsarolja. Ebben egyetért minden párt, minden kormány. Thun gróf osztrák miniszterelnök előterjesztette ismét a kiegyezési javasla­tokat s azokhoz egy hivatalos mellékle­tet, melyben azt mondja: igaz ugyan, hogy ezentúl mind Magyarország, mind Ausztria a fogyasztási czikkek után a fogyasztási adókat nem úgy számítja, hogy azé az államé legyen, ahonnan ki­viszik, hanem azé, ahol elfogyasztják, s így természetesen Ausztria a fogyasztási adókból kevesebbet tesz zsebre mint eddig, mert Magyarországból kevesebb ér­kezik ide, ellenben Ausztriából töb­bet visznek oda, de azért Ausz­tria kárpótlást talál a közös ki­adásokhoz való hozzájárulásban. Vagyis Magyarország többet fizet a kvótában. Az osztrák miniszterelnök tehát azt adja tudtul, hogy megegyezett a magyar kor­mán­nyal a kvóta fölemelésében. Ma Apponyi gróf kérdést intézett a képvise­lőházban a magyar kormány elnökéhez, vajjon igaz-e? Bánffy miniszterelnök azt válaszolta: nem igaz. Lehet ez óhajtása az osztrák kormánynak, de a kvótára a két kormány közt semmi néven neve­zendő megállapodás nincs. Ha az egyik kormány azt mondja, hogy így van, a másik azt mondja, nem úgy van — akkor az egyik fél mellett sehogy sincs az igazság. A szent béke, mely most helyreállt odaát Ausztriában a kormány és a jó­féle pártok közt, éppen csak addig fog tartani, — legalább annyi időre számít­ják — míg a magyar kormány nyakát szegi A spekuláció arra történik, hogy a magyar kormány be nem válthatja az országgyűlésnek tett ígéretét. Az osztrák vesszőfutásnak kiszolgáltatott kiegyezés meg nem lesz, az önálló berendezkedés szintén nem lesz meg, így hát a Bánffy kormánya bukik, amelyik pedig utána jön, azt sokkal engedékenyebbnek kép­zelik, melytől az osztrák követeléseket ki lehet csikarni. A német pártok most már szépen félreteszik a nyelvkérdést, lenyelik az animazitást a csehek ellen, nem gyűlölik a kormányt, hanem kar­öltve indulnak a magyarok ellen. Mit fog cselekedni Bánffy kormánya ezzel a Bécsből már nem szokatlan im­­pertinencziával szemközt, mi nem tudjuk. Ma még úgy látszik, maga sem tudja, bármennyire hirdessék is a félhivatalos lapok, hogy minden eshetőségre kész. De bizonyos, hogy abba a verembe, melyet osztrák részről ástak, ha bele­esik a magyar kormány, abba bele­zuhannak a magyar érdekek is. Kiszámíthatni tehát könnyen, hogy egy Bánffyt követő kor­mány csak silányabb kiegyezést köthetne. Ausztriában ezt szentül hiszik és előre örülnek neki. Viszont itthon azt remény­­­lik a vérmes függetlenségiek, hogy most már elkövetkezett az anarkia, melyből kifejlődhetik az önálló vámterület és gazdasági különválás. Nem ólálkodnak-e azonban mind a két fél mögött nagy csalódások? Mi azt hisszük, Magyarország kevesebbel be nem érheti, mint amennyit Bánffy kormánya kívánt biztosítani a kiegyezésben. Erről jó lesz elmélkedni Ausztriában, és azt is jegyezzék meg ott, hogy Magyarországon az alig újból született obstrukczió hama­rabb kijózanodik, mint ahogy ez Ausztriá­ban történt, s nem fogja kiszolgáltatni az ország érdekeit­ az osztrákoknak. Nem lehet föltenni a magyar ellenzékről, hogy az osztrákok malmára hajtsa a vizet obstrukcziójával. Ezeket hisszük s meg­vagyunk győződve, hogy biztosabb talajba vetjük hitünk horgonyát, mint kormá­nyunk, mikor Thun grófban hitt. Melyik fél mellett nincs? Az osztrák kormány paktál az obstrukczionális ele­mekkel. Kezdik megérteni egymást, mi­helyt Magyarország ellen kell fordulni. Az osztrák pártokat Thun tehát szabadon bocsátja, hogy menjenek neki a kiegye­ fóval számunk 20 oldal. Házőrzés. — A Magyar Hírlap tárczája. — írta: Montjoyeux. Mindjárt az esküvő után útra keltünk az én kedves kis újdonsült feleségemmel. Hatá­rozott útitervünk nem volt, hanem csak össze­vissza barangoltunk, és ott óhajtottuk fölütni a sátorfánkat, ahol legjobban megtetszik. így értünk a Mirezolles nevű falucskába. Nekem rögtön megtetszett a hely, és örömmel telt el a lelkem, mert a falucska nagyon hasonlított a szülőföldemhez, ahonnan oly régóta elsza­kadtam és ahol őseim egymás mellett alus­­­szák az örök álmot. Ki tudja, talán siratják is a háládatlan fiút, aki oly könnyen elsza­kadt hazulról és már annyi földje sincs otthon, hogy övéi között hajthatná a fejét örök nyu­galomra. Feleségem teljes mértékben osztotta az érzelmeimet. Melegen kért, hogy ne is keres­géljünk tovább, hanem telepedjünk meg itten. Rám nézett a mélységes kék szemeivel és én azt olvastam ki belőlük, hogy jobb hely nincs e világon, ahol három-négy mézes hetet eltölt­­hetnénk. Neki indultunk tehát a lakás­keresés­nek. Csakhamar találtunk is egy csöndes há­zikót, mely teljesen megfelelni látszott a vá­gyainknak. A háztulajdonos csak egy futó pil­lantást vetett reánk és úgy látszik, rögtön kitalálta, hogy miben járunk, mert azt mondta, hogy: — Kérem, olyan ez a ház, mint egy valóságos kis fészek . . . szerelmesek fészke ... Engem nem valami nagyon csábított ez a kijelentés, mert az úgynevezett­­ szerel­mes fészkekének sohasem voltam barátja. A jó ember meglátván rajtam a határozatlan­ságot, magyarázgatni kezdte a különös elő­nyöket, melyeket a házikója nyújt. Ügyesen fogott a dolgához, mert a dicsérgetést a nem­leges tulajdonságokon kezdte, és fölsorolván egy csomó ellenvetést, azokat egymás után megdöntötte. — Ugye-e azt mondják kérem, hogy ez a házikó félre esik egy kissé! . . . Megenge­dem, de azt mondom, hogy annál jobb! Szom­széd se­ jobbra, se’ balra, se’ szemközt, egy szóval sehol . . .! Rajtam kívül egy lélek sincs a közelségben ... Én meg abban a külön szobácskában alszom, ott a kert aljában . . . Tehát ha szükségük van valamire, hát még­­sincsenek egészen egyedül . . . Azután meg önöket úgysem bátja a félelem­­ . . meg is látszik az arczukoi> . . . annál jobb. Különben is, hogy teljes biztonságban érezzék magukat, hát majd bemutatom a ház őrét . . . Mely kijelentés után nagyot füttyentett a háznak tulajdonosa. — Szultán! ... Ide, ide, Szultán! . . . Ejnye, hol bujkál a hunc­ut ? Kutya azonban semmiféle hivogatásra sem jelent meg. — No, bizonyosan elvonult valami sa­rokba ... mindig így tesz nappal. . . való­ságos vadállat! De majd meglátják, hogy mi­lyen kutya! Hogy őrzi a házat! Ilyen érző mellett akár nyitott ajtónál aludjék az ember, magam nevelése . . . Tárgyalásba bocsátkoztunk tehát. Én al­kudni kezdtem, de a háztulajdonos oly kemé­nyen védte az érdekeit, hogy végre is mindenbe beleegyeztem, ámbár boszantott is a dolog, mert az emberem minden szavából rettenetes zsugoriság látszott. Másnap elhelyezkedtünk a házikóban. Délután azt gondoltam, hogy nem fog ártani, ha a falucska néhány nagyobb üzletemberének megmutatkozom és jelentem, hogy élek. — Ön vette bérbe Blandin papa házát? — kérdé mindjárt a falu kovácsa. — No, sok szerencsét kívánok ... sok szerencsét.. . A fűszeres azt mondta, hogy: — Egy kis elővigyázat nem fog Blandin papa olyan legény, hogy a boldogságát is odaadná két fillérért . A csizmadia is csak úgy „ thyilá't mint a többiek: — Simán nem igen fog m&p a dolog... Blandin papa ki nem állhatja $ pén^tgQ*2a házikód más zsebében Már jó néhány napja lakti ■scann*** ártani,... tulvilági ‡

Next