Magyar Hirlap, 1898. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1898-10-01 / 271. szám
'§ v. i# •r*•' •* Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal; Honvéd-utcza A kereskedelmi akadémiával szemben. 4. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Egész évre 14, félévre 7, negyed évre 3 frt 50 kr. egy hónapra 1.20. Egyes szám ára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Thun és szövetségesei. A kiegyezés szenvedélyesen lüktető és annyi bonyodalomból álló színjátékának frappáns fordulatához jutottunk. Bécsben együtt ismét a Reichsrath, a világ legkülönösebb parlamentje, mely se szülője, se gyermeke a kormánynak, hanem esetről-esetre adoptálni szokták egymást, amint a kormánynak van szüksége a pártokra és a pártoknak a kormányra. Különben összeverekednek s kiteszik egymás szűrét zsandárral, vagy demisszióval. Catilináris parlament, az már igaz. A kormánya sem különb. Budapesten is összejött a magyar parlament. A hirhedt kiegyezésben intézkedni kell. Összejött a másik egyezkedő fél újabb terminusára. Bír-e az osztrák kormány a maga parlamentjével, hogy alkotmányos asszisztencziával lássa el a kiegyezést, vagy a parlament fölött lebegő 14-ik paragrafusba kapaszkodjék? Akar-e bírni a parlamenttel? Az osztrák kormánynak alkotmányos és parlamenti tradícziói nincsenek. Ausztriának ellenben századokban gyökerező tradícziója, hogy Magyarországot zsarolja. Ebben egyetért minden párt, minden kormány. Thun gróf osztrák miniszterelnök előterjesztette ismét a kiegyezési javaslatokat s azokhoz egy hivatalos mellékletet, melyben azt mondja: igaz ugyan, hogy ezentúl mind Magyarország, mind Ausztria a fogyasztási czikkek után a fogyasztási adókat nem úgy számítja, hogy azé az államé legyen, ahonnan kiviszik, hanem azé, ahol elfogyasztják, s így természetesen Ausztria a fogyasztási adókból kevesebbet tesz zsebre mint eddig, mert Magyarországból kevesebb érkezik ide, ellenben Ausztriából többet visznek oda, de azért Ausztria kárpótlást talál a közös kiadásokhoz való hozzájárulásban. Vagyis Magyarország többet fizet a kvótában. Az osztrák miniszterelnök tehát azt adja tudtul, hogy megegyezett a magyar kormánnyal a kvóta fölemelésében. Ma Apponyi gróf kérdést intézett a képviselőházban a magyar kormány elnökéhez, vajjon igaz-e? Bánffy miniszterelnök azt válaszolta: nem igaz. Lehet ez óhajtása az osztrák kormánynak, de a kvótára a két kormány közt semmi néven nevezendő megállapodás nincs. Ha az egyik kormány azt mondja, hogy így van, a másik azt mondja, nem úgy van — akkor az egyik fél mellett sehogy sincs az igazság. A szent béke, mely most helyreállt odaát Ausztriában a kormány és a jóféle pártok közt, éppen csak addig fog tartani, — legalább annyi időre számítják — míg a magyar kormány nyakát szegi A spekuláció arra történik, hogy a magyar kormány be nem válthatja az országgyűlésnek tett ígéretét. Az osztrák vesszőfutásnak kiszolgáltatott kiegyezés meg nem lesz, az önálló berendezkedés szintén nem lesz meg, így hát a Bánffy kormánya bukik, amelyik pedig utána jön, azt sokkal engedékenyebbnek képzelik, melytől az osztrák követeléseket ki lehet csikarni. A német pártok most már szépen félreteszik a nyelvkérdést, lenyelik az animazitást a csehek ellen, nem gyűlölik a kormányt, hanem karöltve indulnak a magyarok ellen. Mit fog cselekedni Bánffy kormánya ezzel a Bécsből már nem szokatlan impertinencziával szemközt, mi nem tudjuk. Ma még úgy látszik, maga sem tudja, bármennyire hirdessék is a félhivatalos lapok, hogy minden eshetőségre kész. De bizonyos, hogy abba a verembe, melyet osztrák részről ástak, ha beleesik a magyar kormány, abba belezuhannak a magyar érdekek is. Kiszámíthatni tehát könnyen, hogy egy Bánffyt követő kormány csak silányabb kiegyezést köthetne. Ausztriában ezt szentül hiszik és előre örülnek neki. Viszont itthon azt reménylik a vérmes függetlenségiek, hogy most már elkövetkezett az anarkia, melyből kifejlődhetik az önálló vámterület és gazdasági különválás. Nem ólálkodnak-e azonban mind a két fél mögött nagy csalódások? Mi azt hisszük, Magyarország kevesebbel be nem érheti, mint amennyit Bánffy kormánya kívánt biztosítani a kiegyezésben. Erről jó lesz elmélkedni Ausztriában, és azt is jegyezzék meg ott, hogy Magyarországon az alig újból született obstrukczió hamarabb kijózanodik, mint ahogy ez Ausztriában történt, s nem fogja kiszolgáltatni az ország érdekeit az osztrákoknak. Nem lehet föltenni a magyar ellenzékről, hogy az osztrákok malmára hajtsa a vizet obstrukcziójával. Ezeket hisszük s megvagyunk győződve, hogy biztosabb talajba vetjük hitünk horgonyát, mint kormányunk, mikor Thun grófban hitt. Melyik fél mellett nincs? Az osztrák kormány paktál az obstrukczionális elemekkel. Kezdik megérteni egymást, mihelyt Magyarország ellen kell fordulni. Az osztrák pártokat Thun tehát szabadon bocsátja, hogy menjenek neki a kiegye fóval számunk 20 oldal. Házőrzés. — A Magyar Hírlap tárczája. — írta: Montjoyeux. Mindjárt az esküvő után útra keltünk az én kedves kis újdonsült feleségemmel. Határozott útitervünk nem volt, hanem csak összevissza barangoltunk, és ott óhajtottuk fölütni a sátorfánkat, ahol legjobban megtetszik. így értünk a Mirezolles nevű falucskába. Nekem rögtön megtetszett a hely, és örömmel telt el a lelkem, mert a falucska nagyon hasonlított a szülőföldemhez, ahonnan oly régóta elszakadtam és ahol őseim egymás mellett alusszák az örök álmot. Ki tudja, talán siratják is a háládatlan fiút, aki oly könnyen elszakadt hazulról és már annyi földje sincs otthon, hogy övéi között hajthatná a fejét örök nyugalomra. Feleségem teljes mértékben osztotta az érzelmeimet. Melegen kért, hogy ne is keresgéljünk tovább, hanem telepedjünk meg itten. Rám nézett a mélységes kék szemeivel és én azt olvastam ki belőlük, hogy jobb hely nincs e világon, ahol három-négy mézes hetet eltölthetnénk. Neki indultunk tehát a lakáskeresésnek. Csakhamar találtunk is egy csöndes házikót, mely teljesen megfelelni látszott a vágyainknak. A háztulajdonos csak egy futó pillantást vetett reánk és úgy látszik, rögtön kitalálta, hogy miben járunk, mert azt mondta, hogy: — Kérem, olyan ez a ház, mint egy valóságos kis fészek . . . szerelmesek fészke ... Engem nem valami nagyon csábított ez a kijelentés, mert az úgynevezett szerelmes fészkekének sohasem voltam barátja. A jó ember meglátván rajtam a határozatlanságot, magyarázgatni kezdte a különös előnyöket, melyeket a házikója nyújt. Ügyesen fogott a dolgához, mert a dicsérgetést a nemleges tulajdonságokon kezdte, és fölsorolván egy csomó ellenvetést, azokat egymás után megdöntötte. — Ugye-e azt mondják kérem, hogy ez a házikó félre esik egy kissé! . . . Megengedem, de azt mondom, hogy annál jobb! Szomszéd se jobbra, se’ balra, se’ szemközt, egy szóval sehol . . .! Rajtam kívül egy lélek sincs a közelségben ... Én meg abban a külön szobácskában alszom, ott a kert aljában . . . Tehát ha szükségük van valamire, hát mégsincsenek egészen egyedül . . . Azután meg önöket úgysem bátja a félelem . . meg is látszik az arczukoi> . . . annál jobb. Különben is, hogy teljes biztonságban érezzék magukat, hát majd bemutatom a ház őrét . . . Mely kijelentés után nagyot füttyentett a háznak tulajdonosa. — Szultán! ... Ide, ide, Szultán! . . . Ejnye, hol bujkál a huncut ? Kutya azonban semmiféle hivogatásra sem jelent meg. — No, bizonyosan elvonult valami sarokba ... mindig így tesz nappal. . . valóságos vadállat! De majd meglátják, hogy milyen kutya! Hogy őrzi a házat! Ilyen érző mellett akár nyitott ajtónál aludjék az ember, magam nevelése . . . Tárgyalásba bocsátkoztunk tehát. Én alkudni kezdtem, de a háztulajdonos oly keményen védte az érdekeit, hogy végre is mindenbe beleegyeztem, ámbár boszantott is a dolog, mert az emberem minden szavából rettenetes zsugoriság látszott. Másnap elhelyezkedtünk a házikóban. Délután azt gondoltam, hogy nem fog ártani, ha a falucska néhány nagyobb üzletemberének megmutatkozom és jelentem, hogy élek. — Ön vette bérbe Blandin papa házát? — kérdé mindjárt a falu kovácsa. — No, sok szerencsét kívánok ... sok szerencsét.. . A fűszeres azt mondta, hogy: — Egy kis elővigyázat nem fog Blandin papa olyan legény, hogy a boldogságát is odaadná két fillérért . A csizmadia is csak úgy „ thyilá't mint a többiek: — Simán nem igen fog m&p a dolog... Blandin papa ki nem állhatja $ pén^tgQ*2a házikód más zsebében Már jó néhány napja lakti ■scann*** ártani,... tulvilági ‡