Magyar Hirlap, 1898. november (8. évfolyam, 302-331. szám)

1898-11-01 / 302. szám

1898. november 1 MAGYAR HÍRLAP Renault jelentésének fölolvasásánál annak szö­vegétől; továbbá konstatálja, hogy ő személye­sen ismeri azt az ügynököt, aki a borderó átadta. Páris, október 31. A semmitőszék büntetőtanácsának tagjai ma délután titkos ülést tartottak, hogy a semmitőszék ítéletével elrendelt vizsgálat mó­dozatairól tanácskozzanak. Valószínű, hogy a tanácskozás során kijelölték a vizsgálattal megbízandó bírákat. úgy mondják, hogy Tezenas ügyvéd pa­naszt adott be az ellen, hogy Mornard ügyvéd a semmitőszéki tárgyaláson fölolvasta Eszter­­házynak hozzája intézet táviratát. Páris, október 31. A vizsgálóbíró Zolának a «Petit Journal» ellen emelt panasza tárgyában megszüntető határozatot hozott. Tezenas Eszterházy ügyvédje, a posta- és távirdaügyi államtitkárhoz levelet intézett, amelyben azt mondja, hogy az angol hatóság­ értesítette őt, hogy Eszterhásynak szóló telefon­közleményei és egyéb levelezései szabálytalan elbánásban részesülnek. Ez ellen élénken tiltakozik. Zurlinden tábornok, Páris katonai pa­rancsnoka, ma kénytelen volt egy újságírónak bevallani, hogy a Mont Valerien-erődben több magasrangú katonatiszt van fogva. Ezeknek azonban — amint a parancsnok mondja — semmi közük a Dreyfus-ügyhöz. Páris, okt. 31. Picquart sógorának megengedték, hogy — háromhetenként beszélhessen a bebörtön­zött alezredessel. A Dreyfus-ügyről egyiküknek sem szabad szólania, de Picquart ügyes czél­­zásokból megértheti, hogy nagy forduló állt be a szenzácziós afférben. Páris, október 31. Bizonyosra veszik a következő miniszteri lisztát: Dupuy elnökség és belügy, Lebret igazságügy, Freycinet hadügy, Locroy tengerészet, Delcassé külügy, Peytral pénzügy, Leygues közoktatásügy, Delombre kereskedelemügy. A milyen őszinte tisztelettel viseltetem azon érdemek iránt, melyeket nyelvbúváraink a tudományos világban a finnugor nyelvek és azok fentartóinak ismertetése körül szereztek, annyira nem találom magamat arra indítva, hogy e néptörzsek nyelvében a magyar nyelv rokonát ismerjem fel. Maga a ragozás, a grammatikai szabá­lyok találkozása nem bizonyítja azt be. Ép oly kevéssé egyes szavaknak a finn, vogul, osztják, votyák, zűrjén, csuvasz, cseremisz nyelvekben a magyar szavakkal gyakran na­gyon is erőszakolt értelmi közössége. Hisz a tót nyelvben több százra megy azoknak a sza­vaknak a száma, melyek a magyar nyelvben otthonosak, azért semmi komoly tudós a magyar nyelvet szláv idiómának nem tartja. Nem fitymáló büszkélkedés indít e meg­tagadásra. Hiszen a finn nemzet legnagyobb tiszteletemnek tárgya, — mely két milliónyi lélekszáma mellett az óriási orosz birodalomba beékelve, nemzetiségét ősi jó tulajdonainak, ál­talános miveltségi fejlődésének, harczias eré­nyeinek, csoda szorgalmának segélyével fentar­­tani képes, melynek tudósait, költőit, sőt poli­tikusait a legnagyobb rokonszenvvel kisérjük; — de amellett a finn népnek egész nemzeti jellege, szokásai, hajlamai annyira elütnek a magyarokétól, hogy ez eltérést csak nyelvének különbözősége múlja fölül. — A világirodalom­ban is számotvető naiv néphős regéje, a Ka­levala pedig annyira idegenszerű ránk nézve, hogy mi ezt átérteni sem tudjuk. Viger földmivelésügy, Krantz közmunkaügy, Guillain gyarmatügy. Pár­is, október St. Jean Hess a Matin mai számában el­mondja, hogy Dreyfus 1896-ban diszentériában veszedelmesen megbetegedett. Az akkori, gyar­matügyi miniszter azonnal telegrafált az Ördög­szigetre, hogy Dreyfust halála esetén bebal­zsamozzák s Francziaországba szállítsák, mert máskülönben azt hihetnék, hogy megszökött az Ördögszigetről. A legközelebbi hajóval el is küldték a szigetre mindazokat az anyagokat, amelyek a bebalzsamozáshoz kellenek. Dreyfus megtudta ezt s megsejtette belőle, hogy Fran­­cziaországban foglalkoznak vele. 3 Vilmos császár Palesztinában. — Távirati tudósítások. — Jeruzsálem, október 31. Szombaton délután a sátraktól a jaffai kapuig valamennyi utcza, úgyszintén a Meg­váltó- és a Szent-sír-temploma tömve volt em­berekkel. A házak erkélyeit és tetejét is nagy sokaság lepte el. Az ünnepi dísz és a tarka ruhák élénk színei megkapó látványt nyújtot­tak. Kevéssel 4 óra előtt közeledett a lovas díszmenet. A keleti nép, amelyet Nyugat pom­pája nagyon meglepett, lelkesen üdvözölte a császári párt, amely folyton barátságosan kö­­szöngetett. A császár délszaki egyenruhát vi­selt és úgy ő, mint a császárné feltüzte a feketesas-rendet. A Dávid-utczában felállított diadalkapunál a zsidók küldöttségének feje be­szédet intézett a császári párhoz. A Murisztán­­kápolnában a jeruzsálemi, jaffai és haifai né­met községek képviselői beszéd kíséretében re­mek kivitelű bibliát nyújtottak át. A császár valamennyi beszédre a legkegyelmesebben vá­laszolt. Este nagy kivilágítás volt. Jeruzsálem, október 31. A betlehemi templom bejáratánál a német császári párt Ziethen-Schwerin gróf fogadta a jeruzsálemi egyesület nevében. Üdvözölte az uralkodó párt Dávid városában, amely a világ legnagyobb és legtiszteltebb városa, mert benne született a Megváltó. Az evangélikus templom teljes befejezése a császári pár konstantinápolyi látogatásának köszönhető. Az istentisztelet vé­geztével a császár beszédet mondott. Vilmos császár kihallgatáson fogadta a jeruzsálemi görög­ ortodox pátriárkát, aki neki egy ereklyét adott át. A császári pár tegnap este az olajfák hegyén naplementekor Dryander udvari fő­prédikátor által végzett ájtatosságot hallgatott azután a porosz hatóságok jelenlévő fejei és a Johanita-rend lovagjai társaságában ebédhez ült. Ma délelőtt volt a Megváltó­ templomának ünnepies felszentelése nagy egyházi és világi pompával. Az ünnepségben a város lakossága rendkívül nagy számban vett részt. Nagy a hőség, de azért a császári pár és kísérete jól van. Jeruzsálem, október 31. Bosse dr kultuszminiszternek tegnap a Megváltó-templom megtekintésénél mondott beszédére azt válaszolta Vilmos császár, hogy őszintén köszöni a miniszter beszédé­ben kifejezett hűséges érzelmeket és örül, hogy az evangélikus község Megváltó-templo­mának beszentelését ünnepelheti. Ezt a szultán jóindulatának, úgyszintén boldogult nagyaty­jának és istenben nyugvó atyjának köszönheti, az utóbbinak annyiban, mert elvégre is ő dön­tött ebben a dologban. Puszta beszéddel sem­mit sem lehet végezni itt a Keleten. Reméli, hogy az evangélikusok életmódjukkal is tanú­ságot fognak tenni az evangélikus hit igazsá­gáról és azt meg fogják erősíteni. Akkor majd isten áldása lesz ezen az ünnepen és bőséges áldás jár nyomában. Ezt óhajtja és reméli a császár az összes jelenvoltakkal egyetemben. — »Mondja meg ezt« — ezzel végezte a csá­szár beszédét —­­az evangélikusoknak és kü­lönösen a németeknek. Jeruzsálem, október 31. A császári pár jókor reggel a sátortábor­ból Bethlehembe ment. A császárné onnan a szőlőhegyre ment, hogy jelen legyen az ott épült új árvaház ünnepies beszentelésén. Ziethen-Schwerin gróf, az evangélikusok jeru­zsálemi alapítványának elöljárója üdvözölte az ünneplő közönséget, azután visszapillantást vetett a jeruzsálemi egyesület fejlődésére és sikereire, majd felhívta a­ jelenlevőket, hogy hálájukat az eddigi nagy sikerekért további hasznos működé­sükkel hálálják meg. A felszentelő beszédet Weser berlini licenciátus, a jeruzsáleumi egyesület jegyzője mondotta.. A felszentelés után a csá­szárné­ visszam­­­ent Bethlehembe, ahol a császári pár istentiszteletet hallgatott az evangélikus ST naplómban. Velencze, október 31. A német császári pár zarándokújáról visszajövet is érinteni fogja Velenczét. Az olasz felségek ez alkalommal is üdvözlik őket A Kalevala regéjének megalkotásához az északvidék hosszú, ködös éjszakái, csodás lég­­meteórjai, a láthatáron végig sikló sugártalan napja, tűzfényben ragyogó és hajnalos ege, fe­kete felhő alakjaival, varázsszerü zörejével, s a rémséges hótölcsérek tomboló bálványalakjai kellettek, de még inkább kellett az ezekből is­tenalakokat képező népkedély, mig a magya­roknál nemcsak a tüneményes égi csodák hiányzottak, de hiányzott a népkedélyből az istenalak képzés hajlama. A magyar nép az égbolton a csillagoknak és csillagképleteknek csupa emberein felfogható neveket adott, az éjsark körül forgó csillagképletet elnevezte »Gönczöl szekerének«, a tejutat Csaba vezér »hadak utjának«. Az ősmagyar nem isteneket hozott le az égből, hanem a maga hőseit vitte fel az égbe. A finn nemzeten kívül emlegetett ugor népcsalád törzsei kisebb-nagyobb tömegekben Észak-Oroszország és Ázsia határtalan pusztáin elszórva, mind igen érdekes népfajok lehetnek, méltók a népismertető tudósok tanulmányaira, de az a kevés, gyéren összeböngészett szó, mely nyelvükben a magyarhoz hasonlít, nem elég a rokonság megállapítása, míg testi és lelki mivoltuk vadonnat különbözik a mi né­pünkétől. Nem a szegénységük, nem a csekély szá­muk, nem az alantas miveltségi állapotuk in­dít e véleményadásra. Zárjel közé teszem s mellékesen említem fel az idevonatkozó ada­tokat. (A vogulok 28, az osztrákok 32 ezer lélekszámot tesznek, az utóbbiak a világ leg­piszkosabb népfaja, holott a magyar népnek legkiválóbb jellege a tisztaságszeretet, a zűr­jének száma 83 ezer, ezek kereskedéssel fog­lalkoznak, ezért Észak-Oroszország zsidóinak nevezik őket.) De hát én a szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudo­mányos világ egy népcsaládba soroz bennün­ket, a rokonságot is elvállalom, de azért hatá­rozottan állítom, hogy a magyar és finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem volt soha. De még azzal az állítással nem érem be, hogy «nincs», hanem azt is be fogom bizonyí­tani, hogy “nem is lehet». * A magyar nyelv alakult a jóhangzás és összehangzás szabályai szerint, a­hogy semmi más nyelve a kerek föld mivelt népeinek. Ugyan egy szóban mély és magas magánhang­zók nem fordulnak elő, csak ritka kivételké­pen. S ezt a szabályt követi a ragozás is. Az a, o, u nem kerül össze e, ö, ü-vel. Az «i» középhangúnak vétetik, de a ragozásnál ennek is szabálya van, a szerint, a hogy rövid (pon­tos) i, vagy hosszú (ékes) í képezi az egy, vagy két tagú szógyököt: például «szív» ra­gozva «szivem», «szív» ragozva «szívom», —1 «ir» — «írok», — «ir», (gyógyszer) «ire», (Csabaire) «Nyir» — «Nyírség», — «nyír» — «nyírás», ugyanaz a szó ékezve és pontozva egészen más szót jelent. Azt is mulasztásnak tartom, hogy Írott

Next