Magyar Hirlap, 1899. február (9. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-01 / 32. szám

2 zések tartoznak, melyek behatóan tárgyalják a német Reichstag katonai vitáit. Németország emeli a tiszti fizetéseket, érted, ó osztrák-magyar? Németország a tisztek özvegyeiről s árváiról is gondoskodik — hallod, monarkia? Németország új ágyukat kapott, kétfélét is; egyfajtát, ami majdnem vízszintesen lő az ellenség hasába, egy másik fajtát pedig, amely magas ívben lő, falakon és sánczokon át az ellenség fejébe. Azonkívül uj hadtestek, uj divíziók, battériák, ezredek és századok — minden uj és minden több — érted, ó bugris? Igenis, értjük. Ez azt jelenti, hogy felhasználva a két ország keveredéseit, a hadügyvezetőség még eret is akar vágni rajtunk, a rendes évről-évre való köpölyözésen kívül. Ugyanaz a közös gondviselés, mely mind a két állam állapotait mesterségesen összezilálta, s husz esztendő alatt egy tekintélyes, félt, tisztelt és virágzó monarchiából minden ok és czél nélkül egy megvetett és lenézett föloszló tetemet csinált: az most nem tud hová lenni a gondtól, hogy a monarkia tekintélyét hadügyi befektetésekkel emelje. A példa, amelyre hivatkozik, különösen jó. Az ötven milliós német állam, melyet egy kitűnő igazgatás a világ egyik leggazdagabb s legvirágzóbb birodalmává tett; négy világrészben vannak gyarmatai s egységes erőben, élén a dinasztiájával, parancsol a világnak! S ezt utánozzuk mi, züllöttségünkben, kitagadottságunkban, meghasonlásunkban s megrontottságunkban! Az Am Hofon s a Ballplatzon határozottan van érzék a humor iránt! Ami különben másból is kitetszik. Például, hogy a túlkiadásokra azzal akarnak bennünket rávenni, hogy junktmba fűzik a közlegények meleg vacsorájával, amely természetesen szintén pénzbe kerül s természetesen szintén a mi pénzünkbe. Még ötletesebb, mivel okolja meg a hadi vezetőség azt a reményét, hogy a magyar kormány és parlament nem áll tovább útjába a tiszti fizetések emelésének. Eddig ellenezte, úgymond, azzal az ürüggyel, hogy mint emelhetné a katatottak vele, hogy leültek vele egy asztalhoz, hogy egy kegyelmes főurnő elnöklete mellett tetet szabták föl az előadói tisztségre, s meghallgatták figyelmesen az indítványait, a programmját, hozzászóltak, helyeselték, elfogadták. Hát ez nem igazi boldogság? natisztek fizetését, míg a polgári tisztviselőkét nem emelte? Nos hát, így szól a hadügy, ez az ürügy elesett, mert immár a polgári tisztviselők fizetését is emelték — Ausztriában . . . Hát ez nem is fölösleges figyelmeztetés. A mi ezer gondunkban oly hamar megfeledkezünk arról a sajgó kérdésünkről: az állam leghívebb munkásait meddig hagyjuk még nyomorogni ? Szép az ellenzéktől, hogy gondol a tisztviselői pragmatikára — mandátum-szempontból. De csakugyan azt hiszik, hogy maga a tiszta választások biztosítása elég, s Magyarország európai állam lehet mindaddig, amíg az államiságának közegei páriák, s a tisztviselők fizetésének s egész anyagi és jogi biztosságának kérdése reformálva és megoldva nincsen. S hány ilyen kérdés döngeti a kapuinkat! S hány olyan veszedelem leselkedik ránk! S hányfelé számítanak a mi tehetetlenségünkre és bizonytalanságunkra — ugyanakkor, mikor mi rendszerré emeljük az ideiglenességet s életnézetté az eltompulást. (Folyt. köv.) (MAGYAR HÍRLAP Éji kaland Trinidadban. (Egy magyar tengerésztiszt élménye ) — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Eberl Rezső, magyar tengerészkapitány, a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság tisztviselője, ki számos évekig hajózott a tropikus égöv szigetei között, rendkívüli kalandon ment át egyik tengeri útja alkalmából. Hajója, a három árbóczos «Lussignon», melynek parancsnokló első tisztje (primo tenente) volt, Londonból Dél-Amerika Trinidad szigetének Port of Spain kikötőjébe vitorlázott. Az ut hosszadalmas, viharteljes volt. Sokat szenvedett a vitorlázat, melyet folyton tépett, szakgatott az orkán, megrongálódott a fedélzet, az árbóczok s a kormány is úgy, hogy mikor több hónapi keserves hányt vetettség után befutottak a trinidadi révbe, a legénységnek az a része, mely a sok strapáczió után is még A képviselőház ma három napra elnapolta magát. Ez a határozat megváltást hoz mindazok számára, akik nap-nap után cselekvő vagy szenvedő részesei a lélekölő szavazási komédiának. A meddő időpazarlásnak amúgy sincs semmi haszna, semmi értelme. Míg az első emeleten a békét kovácsolják, miért folytassák lenn a Ház termében a minden gondolkodó ember előtt rég gyűlöletessé vált obstrukcziós játékot. A csatatéren sem lövöldöznek egymásra a fehér zászló alatt alkudozó felek. A fegyvereket készenlétben tartják, amint azt a t. Ház is ma megcselekedte, midőn a béketárgyalások iránti tekintetből adott szünet utáni ülésre egy csomó név szerinti szavazást tett el tartalékba. De akadt, aki az egész parlamenttel szemben különvéleményt jelentett be. Sima Ferencz nem törődik a parlamenti tekintetekkel, melyek előtt barát és ellenség egyaránt meghajlik. Ő nekivág a Ház egyértelmű akaratának s megvádolja saját párthiveit, hogy elalkudják az ország jussát. Ugyanakkor azonban többes számban, tehát nem létező elvbarátai nevében is tesz szent fogadást a bírta valahogy magát — azonnal a hajós vitorlázat tatarozásához látott. Eközben az ifjú magyar tengerésztiszt, arra emlékezett, hogy egy régi ígéretet kell beváltania. Megígérte volt ugyanis több hazai intézetnek, hogy a trópusokban való utjai alatt, az ott honos többszáz fajú kolibrik s egyéb ritka madarakból gyűjteményt szerez be s azt hazahozza. ígéretét becsülettel beváltotta, de szótartását majdnem az életével fizette meg. Egyik nap délutánján, mikor a tüzesen sütő nap lángsugarait sűrű bárányfelhőcsoportozat enyhítette s a tropikus hőség így némileg tűrhetővé vált, fürdőruhát s úszónadrágot öltött, czipőit vászonpapuccsal cserélte föl, fejébe széles peremű szalmakalapot csapott s töltésekkel jól megrakva vadásztarsolyát, vállára vette Lancaster fegyverét s elindult a szárazföld belsejébe, a Brea nevű aszfalttó irányában. A világ legérdekesebb tava ez. A tropikus televényföld «izzadmánya», melynek felületén számos kilométernyi területű óriás, nyers aszfalttömb, mindmegannyi úszósziget, libeg. Az egész sziget belsejét rengeteg őserdő borítja ; csak a khinai kulikkal betelepített kis La Brea falu körül látszik némi nyoma az angolok kultúrájának, kik 1838 óta urai a rendkívül kincses szigetnek, honnan évente 80— 100,000 tonna (1 millió méter mázsa) aszfaltot hajóznak szét a világ minden részébe. Ám e 1899 február 1. ORSZÁGGYŰLÉS harczra. Mert Sima Ferencz a harczot szereti, — a harczot önmagáért. Mai képviselőházi fölszólalása kellemetlen disszonancziát vegyitett a folyamatban levő béketárgyalásokba. Az ellenzéki megbízottak, úgy tekintették a beszédet, mint önön munkálkodásuk, nem pedig a kormány vagy a szabadelvű párt ellen intézett támadást s meg voltak arról győződve, hogy az ellenzéki pártoknak egyetlen egy tagja sem áll Simának mai föllépése mögött. Amely föltevésüknek alapos volta mellett az a körülmény is bizonyságot tesz, hogy ezt a föllépést még Sima egyetlen párthíve , Visontai Soma sem helyeselte. Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk ez: Madarász korelnök fél 11 órakor megnyitotta az ülést, mire Percsel Béni jegyző csengő hangon felolvasta a múit ülés jegyzőkönyvét, de ma nem emeltek újabb kifogásokat, úgyis maradt mára elegendő számú szavazás. Ma mindenekelőtt a tegnapi ülés jegyzőkönyvéhez benyújtott három módosítás, a Hock János, Kubik Béla és Sturmann György módosításai felett szavaznak név szerint. Hock János módosítását elvetik. Beadtak 12 igent, 102 nemet. Kubik Béla módosítását 9 igennel 124 nem ellenében, Sturmann György módosítását 10 igennel 125 nem ellenében elvetik. Szavazás közben az elnöki emelvénnyel szemben levő V. számú karzaton egy hatalmas fényképező gép tűnik fel. A fotográfus fejére borítja a fekete lepelt s a gépet az elnöki emelvény körüli csoportra irányítja. Kubinyi György veszi legelőbb észre az »orvtámadást« s nevetve kiáltja: — Helyre! Helyret A honatyák festőileg csoportosulnak, Madarasa apó pátriárkái arczát megfelelő helyzetbe hozza, Kurucz Lakatos bácsi pedig szendén mosolyog. — 'tessék barátságos arcot csinálni] — inti Bessenyei Ferencz a t. Házat. A fényképész elkészül, a t. Ház visszasülyed a malomba. A szavazások után Madarász azt indítványozza, hogy a Ház szerdán, csütörtökön és pénteken ne tartson ülést, legközelebbi ülését pedig szombaton délelőtt tizenegy órakor tartsa. Helyes[ Helyes] — hangzik minden felöl. De Sima Ferencz szót kér. Sima Ferencz ellenzi a szünetet. Helyteleníti, hogy a béketárgyalásokat titkosan folytatják. A békekonferencziát egy felelősség nélküli államférfiú vezeti akkor, mikor Magyarországnak felelős kormánya van. Hogy egyezik ez a miniszterelnök közlési állásáva, rengeteg kivitelnek éppen semmi nyoma sem látszik meg a szigeten. Ha egy hajó fölvág s elhord az aszfalt-talajból 2—3 ezer tonnányit, egy-két nap alatt ismét annyi tolakodik az ür helyébe, sőt sajátszerű púpot is dagaszt fölébe úgy, hogy a benszülöttek meg vannak arról győződve, hogy mennél több aszfaltot hordanak el a tengerészek, annál több képződik helyébe. A kolibrivadászó fiatal tengerésztisztnek bőséges zsákmányra volt kilátása. Még alig haladt két-három kilométernyi utat a mind csendesebbé váló ősrengetegben s a szűk ösvény mellett jobbról s balról csapatszámra rebbentek fel előtte az ezerszinü apró kolibrik és gyémántragyogásu tarka api-madarak, miknek különösen az európai múzeumokban roppant értékük van. Vígan durrogott az apró «füstsörét»-tel töltött fegyver s a tarsoly mindig tömöttebb lett. Majd szivárványtollas picairi-madárkák is mutatkoztak, de ezek jó óvatosan már messze rebbentek föl s bemenekültek a még sűrűbb őserdőbe. A vadászt (ha tengerész is) ily becses zsákmány láttán bizony elkapja az izgalom s mint bolygó lidérczet fáradatlan követi. Órákon át űzte-sarkalta a rengeteg félhomályában e ritka jószágokat az ifjú tengerész, mire végül egy szerencsés lövéssel hármat leterített azokból. Mikor azokat boldogan tarsolyába rakta, csak akkor vette észre, hogy holtra fáradt s 1 lábai már alig bírják.