Magyar Hirlap, 1899. március (9. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
2 csolnia kell, emezeket foglalkoztatnia kell. Mentül különbféle népsokaság lesz ez az óriási többség, annál magasabb czélokat kell az uj vezérnek kitűznie, hogy az ellentétek fölolvadhassanak bennük. Mentül különbféle törekvések és számítások surrannak be az uj czégér alá, az uj gazdának annál kíméletlenebből kell megejtenie az elvek aranypróbáját, hogy ami talmi vagy hamisítvány, ne kérkedhessék a nemes élet igényeivel. Mindezt a próbát, osztályt és irányadást magába kell foglalnia a Széll Kálmán holnapi parlamenti székfoglalójának. Feszült figyelemmel várja az ország a tiszta liberalizmus, a tiszta közélet s a tiszta pártalakulás hármas zászlóbontását. Amennyire ezt az ideált eléri, annyira lesz a Széll Kálmán programmja az uj Magyarország programmja is. MAGYAR HÍRLAP 1899. márczius 1 A Széll-kormány bemutatkozása. — Saját tudósítónktól. — Széll Kálmán kormánya élén ma mutatkozott be a szabadelvű pártban a többség táborának lelkes eljenháborúja közepett Az uj kormányelnök kifejtette programmja alapvonalait s a párt azokat nagy helyesléssel tette magáévá. Frondenak nyoma se volt. Tisza István gr., Pulszky Ágost ugyan elsiratták a háborút, s Heltai Ferencz is adott be egy kérdésben különvéleményt, de azért ők is fentartás nélkül járultak hozzá a helyesléshez és elismeréshez, melylyel a szabadelvü párt a Széll-kormány programmját Lukács Béla indítványára honorálta. Holnap összeül a parlament a béke jegyében. A nagy 67-es többség, melynek Széll Kálmán a vezére, most alakul ki az obstrukcziós Laoszból. A disszidensek visszatértek a szabadelvű pártba, csütörtökön pedig a nemzeti párt is lebontja a válaszfalat, mely a többség táborától elt választja. Agglegény: Hát Othellot megnézték-e már ? Családapa: Hogyne! Agglegény: És mit gondol ön, Othello azzal gyanusítja-e Desderaonát, hogy Cassio hadnaggyal sakkozott ? Családapa: (Mélyen hallgat.) Agglegény: Lássa, nekem az a nézetem, hogy miután a szinmáírók nem akarnak arról leszokni, hogy darabjaikban férfiakat és nőket szerepeltetnek, nehéz elkerülni, hogy oly komplikációk ne keletkezzenek, amelyeket ön súlyosan kifogásol.* Íme, eddig tart a párbeszéd, amelyhez hozzá kell fűznünk azt, hogy a Pepiért Hároszthy Hermin, Hettyey Aranka, Kalmár Piroska, Pécsi Paula, Nikó Lina, Góth, Kapolcsai, Gyöngyi, Szerémi, Balassa kitünően játszották, abban a bolondos, gyors tempóban, amelyet az effajta bohóság megkíván. A közönség pedig úgy mulatott, hogy helyenként szinte megakasztotta az előadást. A Pepi doktor után Skandin rövid vígjátéka, a Hajnali vendég következett. Egy báli vendég a hőse, aki a mulatság alatt, egy félreeső zugban, elalszik és csak hajnali 4 órakor ébred föl, amikor a háziasszonyon kívül mindenki eltávozott. A háziasszonyt Delii Emma játszotta rendkívül szeretetreméltóan, a hajnali vendéget pedig Hegedűs, valóságos diadalt aratva. Egyszerűbb eszközökkel nagyobb hatást magyar színész még alig ért el. Minden szavát, minden mozdulatát megkaczagják, pedig szinte ridegen tartózkodik attól, hogy provokálja a derültséget. Az igazi, a nagy, a megtanulhatlan, az Isten adományából való őshumor hatalmas diadala ez. Márkus Miksa. A múlt ma zárult le pár szentimentális akkorddal: a hívek búcsúzni zarándokoltak fel a budavári miniszterelnöki palotába az elejtett vezérhez, Bánffy Dezső báróhoz. Pár meghatottságról tanúskodó búcsúszó hangzott el s azzal visszahajtattak a Lloyd-klubhoz, ahol már az uj nap terjeszt éltető, melegítő sugarakat. Percsel és Dániel miniszterek is ma búcsúztak el minisztériumaiktól s Hegedűs Sándor, a kereskedelmi tárcza új vezetője minisztériuma tisztelgő hivatalnoki kara előtt a komoly munka programmját fejtette ki önérzetes, nyílt szavakkal. Szóval ma a múlt egybefonódott a jövővel. Itt adjuk mai híreinket: A szabadelvű párt Bánffynál. A budavári miniszterelnöki palotában ma zárták le a múltat. A szabadelvűpárt végtelen kocsisorral zarándokolt fel Budára, hogy elejtett vezérétől elbúcsúzzék. A párt a lemondó miniszterelnöktől rendszerint akkor szokott elbúcsúzni, mikor lemondását a pártban bejelenti. Bánffy az első bukott premier, akit pártja saját palotájában keres fel. A mai bucsutisztelgésnél Széll Kálmán is megjelent az uj kabinet tagjaival. Midőn Bánffy báró a miniszterelnöki palota díszes fogadótermében egybegyült szabadelvü tábor előtt megjelent, viharos, folyton megújuló éljenzés zúgott fel. Az éljenháborútól Podmaniczky Frigyes báró, az ősz pártelnök perczekig nem juthatott szóhoz. Podmaniczky báró a könyekig volt meghatva. Bánffy bárótól a párt nevében e beszéddel búcsúzott el: Podmaniczky báró beszéde Nagyméltóságu ur! Tisztelt elvtársunk és halálunk! Mindenekelőtt legyen szabad nekem a szabadelvüpárt nevében köszönetet mondanom azért, hogy szives valál megengedni, miszerint e mai napon bucsuzásra jelenjünk meg előtted. Azon négy év, mely alatt te, nagyméltóságu ur, miniszterelnök és pártvezér valál, mélyen be van vésve emlékünkbe. (Igaz! Ugy van!) de nemcsak emektünkbe, hanem leltünkbe" is. (Élénk éljenzés.) Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt. (Igaz! Úgy van!) és ezek minden tekintetben az ország és a király érdekében oldattak meg. (Lelkes éljenzés.) És mi büszkék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a te vezérleted aatt, ezek megoldásában teljes szívvel és lélekkel, meggyőződésünk mélyéből közreműködhettünk. (Lelkes éljenzés.) Ez az érzés, amely ma idehozott bennünket és amely érzéseinket a mi egyszerű kedélyünk mélyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, amidőn neked, nagyméltóságu ur, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, amit te mint vezérünk tevés, cselekvés és hálás köszönetet mondunk azért, amit te a haza érdekében tettél. (igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) Mi egyszerű polgárok vagyunk, a honnak egyszerű polgárai, a mi birtokunkban nincs hatalom; mi azokat, akiket tisztelünk, becsülünk, azokat nem futamozhatjuk sem kincsekkel, sem kitüntetéssel; mi csakis szivünk érzeményét rakhatjuk le lábai elé. (Úgy van! Elénk tetszés, akiket tisztelünk és becsülünk; de te, nagyméltóságu ur nem is szorulsz arra, hogy tőlünk kincset fogadj el, mert hisz’ te birsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesel, amely tégedet körülvesz és amely vérttől ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak (Ugy van.) Négy évi működésed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányul, hogy Magyarország apátol királyának jogait megvédelmezzed; țUgy van.) hogy Magyarország királyának dicsőségeit emeljed (Úgy van. Élünk tetszés, és éljenzés.) és mint igaz magyar államférfiu a magyar hazának önállóságát kidomborítsad, (Úgy van!) emeljed, dicsőségre vigyed. (Szűnni nem akaró tetszés, lelkes éljenzés és taps.) Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem te benned rejlik, hanem egészen más, most felemlitésre nem méltó körülményekben. (Igaz! Úgy van!) Az a nagy kincs, mely benned rejlik, az a te kristály, tiszta öntudatod és lelkiismereted. (Igaz! Úgy van!) mert te kötelességedet mindig szentül, hiven teljesítetted a király és a haza iránt. (Igaz! úgy van!) E kincs olyan, amelyet emberi kéz neked nem nyújthat, de amelyet emberi kéz tőled nem is vehet el. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés.) E kincs birtokodban van és birtokodban fog maradni © tied utolsó napjáig, azontúl pedig a történetíró fogja feljegyezni a történelemben arany betűkkel azt a kincset, melyet te mostan megszereztél magadnak. (Hosszas, lelkes éljenzés.) És most, nagyméltóságú úr, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor kocskáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád és ez az, hogy most, miután arról a magas polcéról, amelyen négy évig voltál, leszállottál, lény kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban (Helyeslés), azon sorokban, amelyekből kiindulva, felemelkedtél, légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s velünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza javára és haladásán. (Élénk éljenzés.) És, miután ezen kérést hozzád intéztem, nem marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvű párt a gondviseléshez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy tégedet boldogságban, megelégedettségben, családod körében nyugalom környezvén, feledve a mult keserves küzdelmeit, élj egy szebb jövőt. Az Úristen téged soká tartson meg. (Perczekig tartó, lelkes éljenzés.) Bánffy báró válasza. Bánffy Dezső báró meghatottan hallgatta az ősz pártelnök szavait, majd az éljenvihar csillapodtával a következő beszéddel válaszolt: Nagyméltóságú elnök úr! Igen tisztelt barátaim! Négy évig, mint Magyarország miniszterelnöke részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még— három évet számítok ehhez — szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvű párt, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szolgálatokat tehetni azon irányban, amint azt az igen tisztelt elnök úr mondotta: a koronának, a királynak és a hazának. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szíves üdvözletet, a jó kívánságokat fogadom s köszönetemet fejezem ki akkor, amidőn ti a lemúltakra visszatekintve, szigetek érzelmeit hozzátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom alkalmasaknak arra hogy bármely vonatkozásban — akár visszatekintőleg, akár előrenézőleg — politikai irányban nyilatkozzam. Kötelességemnek tekinten tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgáltában eddig működtem (Lelkes éljenzés.), akkor teszek igazán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózkodom. (Tetszés és éljenzés). A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni, s lehet esetleg alkalom arra is, hogy vissza ie tekintőleg vagy előrenézőleg nyilatkozhassam. Most, ez alkalommal maradjunk tisztán a barátságos, szíves megemlékezés keretében, ezért is hoztátok el szígetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hogy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni azon letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak, büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvü párt hét éves életében részt vehettem mint házelnök és részt vehettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldásánál mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben; én megtartom emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, melyeket veletek együttműködve, érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég; legyen elég , mert hiszen e pillanat nem alkamas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt: büszke vagyok arra, hogy veletek együtt lehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok ne-