Magyar Hirlap, 1899. április (9. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

4 A templomnak körülbelül 32 méterrel való f­eltolási költségét 126,000 forintban állapítja meg a­­ tervező. Ennél a számításnál azonban az egész épít­ménynek körülbelül 1 méterrel való felemelését is tekintetbe vette, mert a templom emelés nélkül a négy emeletes bérházak frontjában igen alacsony külsővel bírna. Az eltolás költségeihez még az új alapozás költsége számítandó, valamint egy méter magas kő­lábazat felfalazása, a templompadlónak újból való elkészítése és egy ideiglenes fapadló készítése, hogy a tolás tartama alatt az istentiszteletek megtartha­­tók legyenek, és a templom ez idő alatt is zavarta­lanul használható legyen. Az új építmény hátsó oldalán apsist (hátsó félkörű fülke), a főkapuzatnál pedig nyílt csarnokot tervez. Az alapoknak újból való elkészítése portland clement falazatban körülbelül 19,000 litot tenne ki. Úgy hogy az eltolás tulajdonképpeni összköltsége 145,000 frttal számítható. Miután a temp­om ol­dalfrontjait majolikával burkolná és az előbb em­lített toldalékok szintén kívánatosak, még ezek költ­sége is figyelembe veendő; ez utóbbiak azonban teljesen a gazdagabb vagy egyszerűbb díszítési vagy szerkezeti módhoz alkalmazkodnak. Krumholz megbízást kért a tervezet rész­letes kidolgozására s azt mondja, hogy tervét­­ leg­följebb százhúsz nap alatt tökéletesen végrehajt­hatja. MAGYAR HÍRLAP 1899. április 1 . Fortuna szekere. — Saját tudósítónktól. — A Fortuna aranybánya részvénytár­saság, amely most harmadéve alakult meg s azóta többen csalódtak benne mint Kloudyke­­ban, megakadt szekerét szeretné kihúzni abból a kátyúból, amelybe azt szédelgő vezetői lelki­ismeretlenül belerántották. Mára volt hirdetve a szomorú sorsú vál­lalat harmadik, némi túlzott jóakarattal ren­desnek nevezett közgyűlése. Ez elé az igazga­tóság egy legújabb szanálási tervvel lépett, amelyet meg is szavaztak neki. Lévén a rész­vényesek szempontjából egészen mindegy, akár megszűnik a társaság, akár pedig a részvé­nyek lebélyegzése és új, elsőbbségi részvények kibocsájtása által egy-két évre meghosszabbít­­ják a Fortuna életét. Amint a Fortuna mérlegének közzététele­kor kimutattuk, az egész egy­millió forintot tevő részvénytőkét elveszettnek tekinthetjük. Ebből a millióból a közgyűlés ma tényleg tö­rölt is 600,000 forintot akkop, hogy min­den részvény névértékéből hatvan forintot lebélyegeznek. A Fortuna-részvények névértéke tehát ezentúl csak negyven forint lesz, ami már inkább megközelíti valóságos értékét — a semmit. Az így leszállított részvénytőkét azután mindjárt 400.000 forinttal felemelték, még­pe­dig elsőbbségi részvények kibocsájtása által. Ezeket egy konzorczium veszi át, amely magát még nem akarja megnevezni. A mi­ értesülésünk szerint ez a konzor­czium F­arbaky István, Szájhely Gyula és Mandl Pál dr. országgyűlési képviselőkből áll, akik azonban mindössze a Fortunának 15 ezer forintra rugó adósságainak kifizetésére vállal­koznak s a négyszázezer forintnyi elsőbbségek­ért a fenti 15 ezer forinton kívül egyelőre csak 20 ezer forintnyi készpénzt áldoznak a tárnák műszaki berendezésére.. Ilyen körülmények között a vállalat ma megszavazott rekonstrukcziójának sikerében nem igen lehet bízni, amit csak azért tartunk szükségesnek megjegyezni, nehogy a csalódott részvényesek ismét hiú reményekkel áltassák magukat. " A Fortuna létezésében azonban minden esetre fordulópont a mai közgyűlés, amen­­­nyiben eddig csak szegény becsapott em­berek pénze úszott el a Fortunán, most­ pedig egy pár jobb nevű ember akadt, akik nemcsak nevüket, de pénzt is áldoznak a feltámasztá­sára. Erről a mai közgyűlésről részletes tudó­sításunk ez: A Fortuna aranybánya részvénytársaság ma délelőtt tíz órakor tartotta a Mária-Valéria-utczai Bristol-szállóban közgyűlését a társulat igazgatósága és felügyelőbizottságának harmadik üzlejelentése alapján. A gyűlést Huszár Kálmán elnök vezette. Elnök a közgyűlést megnyitja és jelenti, hogy a mai közgyűlésre 36-an 21,728 darab részvényt véleményeztek le. Megjelentek 32-en, akik 20628 da­rab részvényt 1482 szavazattal képviselnek — en­nélfogva a mai közgyűlés határozatképes. A jegyző­könyvet Pajor Sándor vezeti, hitelesítik pedig Steiner Miksa és Brüll Mór. Ezután az üzleti jelentést olvassa fel az elnök, amelyben a többi közt így szól az igazgatóság: A múlt év január 31-én tartott II. rendes közgyűlésnek előterjesztett jelentésben részletesen körülírt helyzeten, melyet az új igazgatóság maga előtt talált, két irányban igyekeztünk segíteni. Elő­ször is megkísértettük az alapítók által kinevezett első igazgatóságot, illetve annak volt elnökét, her­­czeg Batthyány-Strattmann Ödönt, ki igazgató társaival egyetemben a társaság czéget törvényszé­­kileg bejegyeztette, mielőtt még Hammond Ed. a társaság bányájának műveléséhez szükséges gépe­ket és felszereléseket, épületeket és az elszá­molás szerinti fenmaradt összeget, mint üzem­tőkét összesen 249,875 forint értékben saját betéteként átadta volna, — a társaságnak és igy a részvényeseknek okozott kárnak­­ megtérítésére rá­bírni. De miután ez nem sikerült, nevezetesen Batthyány-Strattmann Ödön herczeg,ki nagy nevén kívül egyetlen fillért sem áldozott az általa támo­gatni óhajtott hazai vállalat czéljaira, semmi hajlandó­ságot nem mutatott az alapító igazgatóság tényke­désének, illetve mulasztásának káros következmé­nyeit a hiányzó betét átadása által jóvátenni, ennél­fogva kénytelenek voltunk ellene az illetékes buda­pesti kereskedelmi és váltótörvényszék előtt az oko­zott kár megtérítése iránt a pert megindítani, mely a periratok befejezésével immár ítélet alá is terjesz­tetett. Reméljük, hogy a bíróságok nekünk fognak igazat adni. Egyidejűleg folytattuk a már folyamatban volt tárgyalásokat egy külföldi pénzcsoporttal, melyek azon reményre jogosítottak, hogy a csoport átveszi a Hammond-féle kötelezettséget és rendelkezésünkre bocsájtja a szükséges tőkét a bánya üzembevételé­hez. Ezen tárgyalások azonban a kívánt eredményre nem vezettek. Sikerült azonban ahelyett egy hazai vállalat­tal a közgyűlés jóváhagyásának fenntartásával oly előzetes megállapodásra jutnunk, mely szerint ezen vállalat a társaság bányájának nagyobb­ mértékű fel­tárását, saját költségén eszközölni és ezek eredmé­nyéhez képest a bánya teljes üzembevételéhez szük­séges tőkebefektetések kötelező megtétele iránt a társasággal a közlendő feltételek mellett szerződésre lépni hajlandónak nyilatkozik. Ha pedig az előmunkálatokhoz fűzött remé­nyek nem valósulnának meg, akkor nem marad m­ás hátra, minthogy a társaság a bánya eladása után feloszlattassék. A felügyelő bizottság jelentése következett ezután, arról, hogy a társulat ügymenetét, vala­mint a lefolyt évre vonatkozó zárszámadásait felül­vizsgálták és rendben találták. Ennek kapcsán pedig a mérleget is bemutatták, amely szerint a kiadások egyenlege mint veszteség együttvéve 54.011 frt 74 kr. A mult esztendőben pedig a bánya 2715 frt 94 kr. értékű aranyat termelt és értékesített. Liebstein Zsigmond mint részvényes beszól a jelentéshez. Ő, amikor részvényeit megvette, Hoitsy Pál­­­ban és Batthyány­i-Strattmann herczegben látott biz­tosítékot. Rekriminácziókba bocsátkozni nem akar, csak azt kérdi: Kik vannak az ez idő szerinti igazga­tóságban? Kik azok, akik a felolvasott jelentésért és mérlegért felelnek ? Huszár Kálmán elnök válaszkép­el sorolja az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak neveit. Igazgatók: Huszár Kálmán, Boér Béla, Hess Arnold és Palágyi Károly. Felügyelő bizottsági tagok: Kál­­noki Henrik, Hoitsy Jenő és Grátzi János. Ezek mindannyian elég jegyzettek és a mult esztendő­nek jelentéseiért felelnek. Okolicsányi Géza dr. azt kérdi az igazgató­ságtól: aktívnek és fizetésképesnek tartja-e a társulatot ? Huszár Kálmán elnök erre felelve, azt mondja, hogy tekintettel a bányának 750.000 frt­ban elfogadott értékére, ez idő szerint a társulat aktív és így fizetésképes is. Ez az utóbbi eset azonban nem veendő olyan értelemben, hogy nyomban fizetni is tudna, mert a társulatot csupán 125 forint készpénzzel alapították, amely azóta sem növe­kedett. A többi természetben való betét volt, amely a bánya ingatlanában nagyrészt meg is van. (?) Okolicsányi Géza azt tartja, hogy­ a bányatár­sulat fizetni nem tud, tehát fizetésképtelen és igy ^ csődöt kell kérnie. Az aktivitás ellen is van kiló­­­­gása, mert innen a távolból bebizonyítani nem lehet, vájjon a bánya megéri-e a mérlegben felvett­­ összeget. A jelentést nem veszi tudomásul és a fel» mentvényt sem adja meg. A többi részvényes azonban Hess Aladár és Huszár Kálmán felszólalása után a jelentést tudó­, másul veszi és a felmentvényt megadja. A további bányaüzem kérdésénél Huszár elnök jelenti, hogy egy konzorczium, amely magát ez idő szerint még megneveztetni nem akarja, haj­landó a társaság nagyobb mérvű feltárását saját költségén eszközölni és erre nézve szerződést kötni. A szerződés szerint, amelyet a társulat alaptőkéjé­nek 800.000 koronára, a részvények névér­téké­nek 60 százalékkal való lebélyegzése által való leszállítása előzné meg, újabb 400.000 forintnyi elsőbbségi részvény bocsáttatnék ki, amelyet a konzorczium venne át. Ennek ellenében a konzor­czium a bányatársulat 15.249 frt 27 kr. függő adós­ságokból álló tartozását fizetné ki, valamint kötelezi magát arra, hogy a helyes műszaki bányászat szem­pontjából a tárnát mélyíti, nagyobbítja és zuzó­mal­­mokat állít fel. Első részletkép 20.000 forintot fektet be és ha akkor a bányászat eredmén­­nyel kecseg­tet, akkor a tőke további folyósítása iránt is intéz­­kedik. ■ Libstein indítványára az erre vonatkozó szer­ződés tervezetét nem olvassák fel, hanem előbb az igazgatóságot és felügyelőbizottságot választják meg, azt bízva meg az ügylet megkötésével. A közgyűlés erre a tavalyi igazgatóságot és felügyelő-bizottságot, miután az lemondott, mind újra megválasztja, ezt a konzorcziummal való szerződés megkötésével megbízza és nyomban az alapszabá­lyokon tesz módosítást.­­ Bérczi Sándor csodálkozásának ad kifeje­zést, hogy a tavalyi csekély 2700 forintos üzlet­eredmén­­nyel szemben mégis találkozik konzorczium, amely oly nagy összeget öl be abba a bányába, amely a jelenlegi vezetés mellett alig termel valamit. Hoitsy Pál feleletkép rámutat arra, hogy bár a társulatnak zúzó malma nincs, mégis a költségek leszámítása után 2700 forintot tudott a bányából kivenni. Ez a bánya jövője mellett bizonyít. A bá­nyát most két szaktekintély, köztük a selmeczbányai bányászati akadémia volt igazgatója megvizs­gálta és ezeknek a kedvező jelentése alapján akar a konzorczium ez üzletbe belemenni. Huszár Kálmán végül H­arsányi S. László ügyvéd panaszos levelét mutatja be, amelyben Har­sányi bűnvádi feljelentéssel fenyegeti az igaz­gatóságot, ha neki 750 koronányi összegű rész­vényeinek árát meg nem téríti. A bányatársulat alapítása ellen és­­ az abban résztvett herczeg és bárók ellen kel ki, akik a közönséget hangzatos­ szavaikkal lépre vitték. A közgyűlés a kérvényt, miután napirendre kitűzve nem volt, érdemlegesen nem tárgyalhatta­, miután Boér igazgatósági tag kijelentette, hogy ő az alapításba nem folyt bele, a közgyűlés délben véget ért. A plébános sikkasztása. — Saját tudósítónktól. — Pozsony, márczius 31. A pozsonyi autonóm hitközség kegyúri vá­lasztmányának múlt esti üléséről kiszivárgott ada­tok leírhatatlan hatást keltettek az egész város intel­­ligencziájára. Havlicsek ugyanis nagybefolyású, ünnepelt fárisa volt a pozsonyi társadalomnak s szégyenével, amely most napfényre jött, borzasztó kellemetlenül érinti a lakosságnak éppen azt a részét, amely a magyarosodás ellen nyíltan dolgozott s amelynek Havlicsek valóságos bál­ványa volt. Havlicsek ezelőtt vagy tíz évvel még a ma­­gyarosodás hű sáfáraival tartott. A magyar párt segítette be őt a városi képviselőtestületbe, abban a reményben, hogy a nemzeti ügynek tántoríthatat­­lan, becsületes szószólója lesz ott is. A ravasz pap azonban nemsokára a faképnél hagyta a magyaro­kat, Pressburger Jagblatt ezjeri néppárti napi­lapot alapít­ott, amel­lyel a klerikái­s­ német programai mellett tört lándzsát. Pártjával minden liberális és

Next