Magyar Hirlap, 1899. június (9. évfolyam, 149-178. szám)
1899-06-01 / 149. szám
1899. június 1. MAGYAR HÍRLAP Thunnak tehát mégis el kellett hagynia a rideg negáczió álláspontját. Nem akad egyhamar osztrák politikus, aki Thun perfidiájának a konzekvencziájával magát azonosítani akarná s a korona ennek mérlegelése után utasította Thunt, hogy mivel baklövése, vagy inkább rosszhiszeműsége által magát «nélkülözhetlenné» tette, most maga törte a fejét egy, a válság megoldására vezető ekszpediens kieszelésén. Thunnak kell engednie, mert az ő álláspontja csalafintán felépült jogcsavaró erőszakoskodás, míg Széll álláspontja egy a joggal és törvénnyel, a monarkia érdekével s egy ország közvéleménye azt egy értelemmel vallja magáénak és védelmezi. Itt adjuk mai híreinket: A király kívánsága órakor közös tanácskozásra gyűltek össze a bankgassei magyar palotában; osztrák részről Ihun gróf miniszterelnök, Kaizl pénzügyminiszter, Dipauli kereskedelemügyi miniszter, továbbá Kállai, a közös pénzügyminiszter. Magyar részről a szakminisztereken kívül Fejérváry báró honvédelmi miniszter is megjelent a tanácskozáson. Az osztrák kormány ő Felsége kívánságára, melyet a mai kihallgatáson adott a két kormányelnök tudtára, kénytelen a magyar kormánynyal újra tárgyalni s a módot keresni, mely a zsákutczából kivezethetné. A közös tanácskozás után Széll Kálmánt a király újra kihallgatáson fogadta. * Bécsi tudósítónk telefonálja, hogy a N. W. Jagblatt holnapi számában a következőket jelenti: A mai nap külsőségeiből állapítható csak meg igazában, mily nehézségek áthidalásáról van a most folyó tanácskozások alkalmával szó. Mint már említettük, Ihun gróf ma délelőtt kihallgatáson volt ő Felségénél. Egy órakor azután Széll Kálmán jelent meg ő Felségénél, aki azután Széchenyi Manó grófot, a király személye körüli minisztert fogadta kihallgatáson. Thun gróf az audienczia után maga köré gyűjtötte kabinetjének tagjait és minisztertanácsot tartott. Beavatott körökben ma délelőtt a helyzetet teljesen reménytelennek tartották. Az a hír volt elterjedve, hogy a magyar miniszterek ma délután vagy este elhagyják a császárvárost, miután Széll Kálmán a délelőtti audienczián a királynak bejelentette, hogy a magyar kormány az utolsó szót kimondotta, azon változtatni nincs módjában és minden további tárgyalás lehetetlen. A magyar miniszterelnök kihallgatása után azonban úgy látszik, változás állott be a tajtántúli kormány szándékaiban, mert az elutazást elhalasztották, öt órakor pedig Ihun gróf, osztrák miniszterelnök felkereste Széll Kálmán magyar miniszterelnököt a bankgassei magyar palotában. Később odajött Kaizl dr.. osztrák pénzügyminiszter és Dipauli báró kereskedelmi miniszter is, akikkel a magyar miniszterelnök másfél óra hosszáig konferált. A tanácskozás érdeméről nem lehet semmi pozitívumot megtudni, mert a tanácskozó miniszterek abban állapodtak meg, hogy a tárgyalásokról szigorú titoktartást őriznek meg. Ihun gróf a magyar palotából visszatért az osztrák minisztertanácsba s Dipauli báróval és Kaizlerral hosszasan tanácskozott. Széll Kálmán az osztrák miniszterekkel való tanácskozás után megint a Burgba hajtatott, ahol ő Felsége ismét külön kihallgatáson fogadta. Később Ihun gróf is újra megjelent a Burgban és a királynál még egyszer hosszas külön kihallgatáson volt. A magyar miniszterek holnap térnek vissza Budapestre. Kállay közös pénzügyminiszter tegnap a bankgassei magyar palotában meglátogatta Széchenyi gróf ő Felsége személye körüli minisztert, ami arra a téves hírre adott okot, mintha Kállay részt vett volna a tegnapi minisztertanácson. Ma délelőtt Bécsben az a hír terjedt el, hogy mindkét kormány beadta lemondását. Később a beavatott körökből kiszivárgott az a hír, hogy a lemondás még nem következett be, de a mai nap folyamán mindenesetre bekövetkezik. A Bécsben időző magyar politikusok körében azt beszélték, hogy a királynak nem lesz nehéz a választás, mert bár a Thunkormány lemondásának elfogadása sem enyészteti el a nehézségeket egy csapásra, a Széllkormány távozása olyan bonyodalmakra vezetne, melyeket a korona mindenesetre el akar kerülni. A helyzet a legkritikusabb s általános az a felfogás, hogy a viszonyok legkedvezőbb alakulása mellett is csak sok hányatás árán juthat el a kiegyezés rozoga hajója a biztos révbe. A mai délelőtt folyamán semmi se történt. Ő Felsége az egész délelőttöt magában töltötte el a Hofburgban, dolgozószobájában. Pontban egy órakor hajtatott be a Burgba Thun gróf fogata. Az osztrák miniszterelnököt ő Felsége külön kihallgatáson fogadta, közvetlenül utána jelent meg a királynál Széll Kálmán, aki háromnegyed háromig időzött ő Felségénél.Széll Kálmán a Burgból a kihallgatásról a Sacherbe, onnan pedig fél ötkor a bankgassei magyar palotába hajtatott. Pontban 5 vágott le a sorsjegyekről, előkeresett két rubelt és ötven kopeket, hozzátett még két 20 kopekest és egy tiz kopekest és átadta a felügyelőnek. A felügyelő előhivta a börtönőrt és az adományozó jelenlétében átadta neki a pénzt. Kérem, biztosan adja át — mondta Albertovna Karolina a börtönőrnek. A börtönőrt ez a bizalmatlanság sértette és ezért volt Maszlovához olyan goromba. Maszlova örült a pénznek, mert ez meghozta neki azt, amit most kivánt. — Csak kaphatnék valahol egy czigarettát és rágyújthatnék — gondolta magában és minden gondolata a dohányzás vágyában összpontosult. Olyan erősen vágyakozott erre, hogy mohón szívta be a levegőt, amikor abban a dohányfüst lett érezhető, amely a nyitott ajtókon át a folyosóra kitódult. Azonban még sokáig kellett várnia, mert a titkár, akinek őket el kellett volna bocsátania, róluk megfeledkezve, beszédbe, sőt vitába elegyedett egy ügyvéddel valamely törvényczikkről. Végre öt órakor elbocsátották őt és az őrök egy hátulsó kapun vezették ki a törvényszéki palotából. Még a palota előcsarnokában átadott az őt kísérő zsandárnak 20 képeket, hogy azért két kalácsot és czigarettát hozzon neki. A zsandár — egy csuvasz — mosolygott és elvette a pénzt, mondván: «Jó, majd hozok!» És csakugyan becsületesen elhozta a két ka—————- ------------ - -----------rácsot és a czigarettát, a fölös pénzt pedig visszaadta neki. Útközben nem volt szabad rágyújtani, úgy, hogy Maszlova a dohányzásnak ugyanazzal a kielégítetlen vágyával közeledett a fogház felé. Ugyanakkor, amikor a fogház kapujához ért, a vonatról vagy száz foglyot hoztak. A bejáróban találkoztak. A foglyok — szakálas, beretvált, öreg, fiatal oroszok és nem oroszok, némelyek kiborotvált fejjel — bilincsekkel a lábukon lépkedtek, a lánczczal csörömpölve és port fölverve, az ember hallotta lépteiket, hangjukat, érezte a fojtó izzadságszagot. A foglyok Maszlova mellett elhaladva, meglátták őt, némelyek odaléptek hozzá és megérintették. — Hej, micsoda leány! Nagyon szép! — mondta az egyik. Jó napot — mondta szemével hunyorítva a másik. Egy fekete ember, kékre borotvált nyakkal, bajusszal és borotvált arczczal, lánczaival csörömpölve odaugrott hozzá és megölelte: — Nem ösmersz rám galambom? Ne henozegj! — kiáltott rá ajkát harapva és villogó szemmel, mikor a leány ellökte magától. — Mit csinálsz gazember? — ordított rá a fogház alfelügyelője, hozzálépve. A fogoly megszeppenve ugrott vissza a sorba. Az alfelügyelő azonban most Moszlvára rohant. (Folyt. köv.) •• , 3 Félhivatalos jelentések. Félhivatalosan a következőket jelentik. A Búd lúd.-nak táviratozzák Bécsből: JBécs, május 31. Ő Felsége Széll Kálmán miniszterelnököt ma délután hosszabb kihallgatáson fogadta. Délután 5 óra körül Ihun gróf osztrák miniszterelnök felkereste a bankgassei magyar minisztérium épületében Széll Kálmán miniszterelnököt. Utána még Kaizl dr. osztrák pénzügyminiszter és Dipauli báró kereskedelemügyi miniszter is megjelentek a magyar minisztériumban. Széll Kálmán miniszterelnök a három osztrák miniszterrel körülbelül este 7 óráig tanácskozott. Az esti órákban ő Felsége Széll Kálmán miniszterelnököt újból kihallgatáson fogadta. A magyar miniszterek csak holnap este térnek vissza Budapestre. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bécs, május 31. Széll Kálmán és Ihun gróf miniszterelnök, Kaizl dr. pénzügyminiszter és Dipauli báró kereskedelmi miniszter délután 5 órakor hosszasan tanácskoztak a király személye körüli minisztériumban. A tanácskozás után Széll Kálmán miniszterelnök ő Felségéhez ment. Ő Felsége a délután folyamán Ihun gróf osztrák miniszterelnököt és Széll Kálmán magyar miniszterelnököt külön-külön, később pedig Széchenyi Manó grófot, a király személye körüli minisztert fogadta. A Bécsben is, Budapesten is elterjedt lemondási híreket itt semmiképpen sem erősítik meg. Kaizl a kulisszák mögött. Az osztrák közvélemény gyűjtőneve alatt szereplő érdekszövetkezet, melynek alapelve a Magyar érdekek elleni gyűlöletes harcz, új jelszót kapott: a bankkérdést. Ez a kérdés áll a válság előterében s ez teremtette meg azokat a nehézségeket, melyeknek elhárításán a kormány s a korona már napok óta fárad. Pedig csak Kaizl dr. osztrák pénzügyminiszter strérbér törekvéseinek köszönhetjük, hogy ebből a kérdésből ilyen súlyos kázus kerekedett. Kaizl dr. volt az intrikus, aki a háttérben a bonyodalmak szálait szövögette, ő bányászta ki a bankkérdést a már perfekt megegyezés tárgyát képező kiegyezési részletkérdések tömkelegéből, hogy ezáltal Széll formulája érvényesülésének útját állja. Hogy Kaizl úrnak miért fájt a bank feje, annak rugóját abban leljük meg, hogy Kaizl nagyon félti tárczáját, melyhez görcsösen ragaszkodik. Pedig ilyen hiú önző indokból ezt a végzetessé válható válságot felidézni annál kevésbé volt komoly államférfiúhoz méltó vállalkozás, mert Kaizl semmiféle stikli árán sem érheti el már azt, hogy egy újabb kabinet alakítssa alkalmával tárczája megtartására felkeressék. íme ez volt annak a rugója, hogy Kaizl dr. 1hunnak, Ihun Lttgermk beadta a bankkérdést, melyet