Magyar Hirlap, 1899. június (9. évfolyam, 149-178. szám)

1899-06-01 / 149. szám

1899. június 1. MAGYAR HÍRLAP Thunnak tehát mégis el kellett hagynia a rideg negáczió álláspontját. Nem akad egyhamar osztrák politikus, aki Thun perfidiájának a konzekvencziájá­­val magát azonosítani akarná s a korona ennek mérlegelése után utasította Thunt, hogy mivel baklövése, vagy inkább rosszhiszeműsége által magát «nélkülöz­­hetlenné» tette, most maga törte a fejét egy, a válság megoldására vezető ekszpediens kieszelésén. Thunnak kell engednie, mert az ő álláspontja csalafin­tán felépült jogcsavaró erőszakoskodás, míg Széll álláspontja egy a joggal és törvén­nyel, a monarkia érdekével s egy ország közvéleménye azt egy értelemmel vallja magáénak és védelmezi. Itt adjuk mai híreinket: A király kívánsága­ órakor közös tanácskozásra gyűltek össze a bankgassei magyar palotában; osztrák részről Ihun gróf miniszterelnök, Kaizl pénzügymi­niszter, Dipauli kereskedelemügyi miniszter, továbbá Kállai­, a közös pénzügyminiszter. Magyar részről a szakminisztereken kívül Fe­jérvár­y báró honvédelmi miniszter is megje­lent a tanácskozáson. Az osztrák kormány ő Felsége kívánsá­gára, melyet a mai kihallgatáson adott a két kormányelnök tudtára, kénytelen a magyar kormánynyal újra tárgyalni s a módot keresni, mely a zsákutczából kivezethetné. A közös tanácskozás után Széll Kálmánt a király újra kihallgatáson fogadta. * Bécsi tudósítónk telefonálja, hogy a N. W. Jagblatt holnapi számában a következőket jelenti: A mai nap külsőségeiből állapítható csak meg igazában, mily nehézségek áthida­lásáról van a most folyó tanácskozások al­kalmával szó. Mint már említettük, Ihun gróf ma délelőtt kihallgatáson volt ő Felségénél. Egy órakor azután Széll Kálmán jelent meg ő Felségénél, aki azután Széchenyi Manó grófot, a király személye körüli minisztert fogadta kihallgatáson. Thun gróf az audien­­czia után maga köré gyűjtötte kabinetjének tagjait és minisztertanácsot tartott. Beavatott körökben ma délelőtt a hely­zetet teljesen reménytelennek tartották. Az a hír volt elterjedve, hogy a magyar minisz­terek ma délután vagy este elhagyják a császárvárost, miután Széll Kálmán a dél­előtti audienczián a királynak bejelentette, hogy a magyar kormány az utolsó szót ki­mondotta, azon változtatni nincs módjában és minden további tárgyalás lehetetlen. A magyar miniszterelnök kihallgatása után azonban úgy látszik, változás állott be a tajtántúli kormány szándékaiban, mert az elutazást elhalasztották, öt órakor pedig Ihun gróf, osztrák miniszterelnök felke­reste Széll Kálmán magyar miniszterelnököt a bankgassei magyar palotában. Később odajött Kaizl dr.. osztrák pénzügyminiszter és Dipauli báró kereskedelmi miniszter is, akikkel a magyar miniszterelnök másfél óra hosszáig konferált. A tanácskozás érdeméről nem lehet semmi pozitívumot megtudni, mert a tanácskozó miniszterek abban állapodtak meg, hogy a tárgyalásokról szigorú titoktartást őriz­nek meg. Ihun gróf a magyar palotából vissza­tért az osztrák minisztertanácsba s Dipauli báróval és Kaizl­erral hosszasan tanács­kozott. Széll Kálmán az osztrák miniszterekkel való tanácskozás után megint a Burgba haj­tatott, ahol ő Felsége ismét külön kihallga­táson fogadta. Később Ihun gróf is újra megjelent a Burgban és a királynál még egyszer hosszas külön kihallgatáson volt. A magyar miniszterek holnap térnek vissza Budapestre. Kállay közös pénzügyminiszter tegnap a bankgassei magyar palotában meglátogatta Széchenyi gróf ő Felsége személye körüli minisztert, ami arra a téves hírre adott okot, mintha Kállay részt vett volna a teg­napi minisztertanácson. Ma délelőtt Bécsben az a hír terjedt el, hogy mindkét kormány beadta lemondását. Később a beavatott körökből kiszivárgott az a hír, hogy a lemondás még nem következett be, de a mai nap folyamán mindenesetre be­következik. A Bécsben időző magyar politikusok körében azt beszélték, hogy a királynak nem lesz nehéz a választás, mert bár a Thun­­kormány lemondásának elfogadása sem enyész­­teti el a nehézségeket egy csapásra, a Széll­­kormány távozása olyan bonyodalmakra ve­zetne, melyeket a korona mindenesetre el akar kerülni. A helyzet a legkritikusabb s általános az a felfogás, hogy a viszonyok legkedvezőbb alakulása mellett is csak sok hányatás árán juthat el a kiegyezés rozoga hajója a biztos révbe. A mai délelőtt folyamán semmi se történt. Ő Felsége az egész délelőttöt magában töltötte el a Hofburgban, dolgozó­szobájában. Pontban egy órakor hajtatott be a Burgba Thun gróf fogata. Az osztrák miniszterelnököt ő Felsége külön kihallgatáson fogadta, közvetlenül utána jelent meg a királynál Széll Kálmán, aki há­romnegyed háromig időzött ő Felségénél.­­Széll Kálmán a Burgból a kihallgatásról a Sacherbe, onnan pedig fél ötkor a bank­gassei magyar palotába hajtatott. Pontban 5 vágott le a sorsjegyekről, előkeresett két rubelt és ötven kopeket, hozzátett még két 20 kope­­kest és egy tiz kopekest és átadta a felügyelő­nek. A felügyelő előhivta a börtönőrt és az adományozó jelenlétében átadta neki a pénzt. Kérem, biztosan adja át — mondta Albertovna Karolina a börtönőrnek. A börtönőrt ez a bizalmatlanság sértette és ezért volt Maszlovához olyan goromba. Maszlova örült a pénznek, mert ez meg­hozta neki azt, amit most kivánt. — Csak kaphatnék valahol egy czigaret­­tát és rágyújthatnék — gondolta magában és minden gondolata a dohányzás vágyában össz­pontosult. Olyan erősen vágyakozott erre, hogy mohón szívta be a levegőt, amikor abban a dohányfüst lett érezhető, amely a nyitott ajtó­kon át a folyosóra kitódult. Azonban még so­káig kellett várnia, mert a titkár, akinek őket el kellett volna bocsátania, róluk megfeled­kezve, beszédbe, sőt vitába elegyedett egy ügy­véddel valamely törvényczikkről. Végre öt órakor elbocsátották őt és az őrök egy hátulsó kapun vezették ki a törvény­­széki palotából. Még a palota előcsarnokában átadott az őt kísérő zsandárnak 20 képeket, hogy azért két kalácsot és czigarettát hozzon neki. A zsandár — egy csuvasz — mosolygott és elvette a pénzt, mondván: «Jó, majd hozok!» És csakugyan becsületesen elhozta a két ka­—————- ------------ - -----------­rácsot és a czigarettát, a fölös pénzt pedig visszaadta neki. Útközben nem volt szabad rágyújtani, úgy, hogy Maszlova a dohányzás­nak ugyanazzal a kielégítetlen vágyával köze­ledett a fogház felé. Ugyanakkor, amikor a fogház kapujához ért, a vonatról vagy száz foglyot hoztak. A bejáróban találkoztak. A foglyok — szakálas, beretvált, öreg, fiatal oroszok és nem oroszok, némelyek kibo­rotvált fejjel — bilincsekkel a lábukon lépked­tek, a lánczczal csörömpölve és port fölverve, az ember hallotta lépteiket, hangjukat, érezte a fojtó izzadságszagot. A foglyok Maszlova mellett elhaladva, meglátták őt, némelyek oda­léptek hozzá és megérintették. — Hej, micsoda leány! Nagyon szép! — mondta az egyik. Jó napot — mondta szemé­vel hunyorítva a másik. Egy fekete ember, kékre borotvált nyak­kal, bajus­szal és borotvált arczczal, lánczaival csörömpölve odaugrott hozzá és megölelte: — Nem ösmersz rám galambom? Ne henozegj! — kiáltott rá ajkát harapva és vil­logó szemmel, mikor a leány ellökte magától. — Mit csinálsz gazember? — ordított rá a fogház alfelügyelője, hozzálépve. A fogoly megszeppenve ugrott vissza a sorba. Az alfelügyelő azonban most Moszl­vára rohant. (Folyt. köv.) •• , 3 Félhivatalos jelentések. Félhivatalosan a következőket jelentik. A Búd lúd.-nak táviratozzák Bécsből: JBécs, május 31. Ő Felsége Széll Kálmán miniszterelnököt ma délután hosszabb kihallgatáson fogadta. Délután 5 óra körül Ihun gróf osztrák miniszterelnök felkereste a bankgassei magyar minisztérium épületében Széll Kálmán mi­niszterelnököt. Utána még Kaizl dr. osztrák pénzügyminiszter és Dipauli báró keres­kedelemügyi miniszter is megjelentek a ma­gyar minisztériumban. Széll Kálmán minisz­terelnök a három osztrák miniszterrel kö­rülbelül este 7 óráig tanácskozott. Az esti órákban ő Felsége Széll Kálmán miniszterelnököt újból kihallgatáson fogadta. A magyar miniszterek csak holnap este térnek vissza Budapestre. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bécs, május 31. Széll Kálmán és Ihun gróf miniszter­­elnök, Kaizl dr. pénzügyminiszter és Dipauli báró kereskedelmi miniszter délután 5 óra­kor hosszasan tanácskoztak a király szemé­lye körüli minisztériumban. A tanácskozás után Széll Kálmán miniszterelnök ő Felségé­hez ment. Ő Felsége a délután folyamán Ihun gróf osztrák miniszterelnököt és Széll Kálmán magyar miniszterelnököt külön-külön, később pedig Széchenyi Manó grófot, a király sze­mélye körüli minisztert fogadta. A Bécsben is, Budapesten is elterjedt le­mondási híreket itt semmiképpen sem erő­sítik meg. Kaizl a kulisszák mögött. Az osztrák közvélemény gyűjtőneve alatt szereplő érdekszövetkezet, melynek alapelve a Magyar érdekek elleni gyűlöletes harcz, új jel­szót kapott: a bankkérdést. Ez a kérdés áll a válság előterében s ez teremtette meg azokat a nehézségeket, melyeknek elhárításán a kor­mány s a korona már napok óta fárad. Pedig csak Kaizl dr. osztrák pénzügyminiszter strér­bér törekvéseinek köszönhetjük, hogy ebből a kérdésből ilyen súlyos kázus kerekedett. Kaizl dr. volt az intrikus, aki a háttérben a bonyodalmak szálait szövögette, ő bányászta ki a bankkérdést a már perfekt megegyezés tárgyát képező kiegyezési részletkérdések töm­kelegéből, hogy ezáltal Széll formulája érvé­nyesülésének útját állja. Hogy Kaizl úrnak miért fájt a bank feje, annak rugóját abban leljük meg, hogy Kaizl nagyon félti tár­­czáját, melyhez görcsösen ragaszkodik. Pedig ilyen hiú önző indokból ezt a végzetessé válható válságot felidézni annál kevésbé volt komoly államférfiúhoz méltó vállalkozás, mert Kaizl semmiféle stikli árán sem érheti el már azt, hogy egy újabb kabinet alakítssa alkalmá­val tárczája megtartására felkeressék. íme ez volt annak a rugója, hogy Kaizl dr. 1­hunnak, Ihun Lttgermk beadta a bankkérdést, melyet

Next