Magyar Hirlap, 1899. december (9. évfolyam, 332-360. szám)

1899-12-01 / 332. szám

s­ zítve, de nincs elzárva és eleve tönkre téve. De ha a hadügyminisztérium ezen a ponton túl akar fejlődni és a saját ideája szerint tökéletesedni a szokott módon és arányban, a mi fejlődésünk visszafelé siet, rohanó lépésben, hatványozott arány­ban, egészen a csődig, bele a bukásba. Álljon a jövendő ez elrettentő képe a roppant számok mellé mint illustráczió és jelentse a katonai kormányzatnak, hogy elvérezhet és tönkremehet egy or­szág egy dicstelen és szerencsétlen há­ború nélkül is. Sőt egy hosszú béke vagy egy fényes és szerencsés hadviselés elle­nére is megbukhatik az egész monarkia, amelynek valami sok nem kell úgy sem. A delegáczió komplikált szavazó­gépezetében : ébredjen föl az egyszerű lelkiismeret! ORSZÁGGYŰLÉS Pár perczig tartott volna a Ház mai ülése, de ez a jóslat, mint rendesen, ma sem vált be. Amikor Neményi a kvóta­javaslatra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentést a Ház elé terjesztette, Keresei elnök azt hétfőre akarta napirendre tűzetni. — Nincs időnk áttanulmányozni! — tü­­zeskedett Komjáthy és Madarasé apó is melléje állva kardoskodott, hogy a Ház csak csütörtökön tárgyalja a kvótát. — Hiszen csak három paragrafus! — magyarázgatta Perczel. Mindhiába. Azt is hiába ígérte, hogy a javaslatot már holnap nyomta­tásban kiosztatja. Csak azért is dongó! Komjáthy­ék nem engedtek. Nos hát szavazzunk. Perczel aggódva nézett körül. A delegá­tusok hiányoznak, a Ház kong az ürességtől. Mi lesz ebből . . ! Bizony Hentaller már észrevette a bajt s kárörömmel adta ki a jelszót: — A Ház nem határozatképes! A jegyzők útnak indultak s csakhamar jelentették: — Hetvennyolcan vannak jelen. Száz honatya nélkül nem lehet szavazni­ Egy előkelő városi tanácsos is arra ment véletlenül, természetesen ezeknek a rongyos alakoknak nem szólt bele a beszédjébe, hanem csak úgy magában elmélkedett. Magas homlo­káról látom a tudóst, a gondolkozót. Majdnem az én képmásomnak lehetne tartani. Sőt ha jobban megnézem, hát csakugyan én vagyok. Nem rossz kép, nem rossz kép. Bizonyára egy ilyen vedlett szegény ember rajzolhatta. Hiszen engem mindenki ismer a városban. Ezenközben a nézők egyike szótalanul közelebb ment a szénrajzhoz. Jól öltözött férfiú volt, szelíd, barátságos tekintete a gyer­­mekarczra emlékeztetett. Hogy kicsoda, mi­csoda lehet ez az ember, azt senki sem tudta pontosan; nincs krónika, mely nevét meg­őrizte volna az utókornak, mert visszavonul­tan élt, lármát, feltűnést elkerülve. Kezeit ke­resztbe rakta a botja végén és úgy nézte a rajzot. — Milyen nemes homlok! — gondolta magában. — Milyen magasztos alázatosság ömlik el az egész alakon! Ah, ki hasonlít e képhez — de mi haszna — lehetetlenséget kívánni. Alázatosan és csöndesen állt a férfiú és amint így állana, oly feltűnően hasonlított a rajzhoz, hogy a többi nézők mindnyájan hát­rább húzódtak és suttogva mutogattak reája. A férfiú megrezzenve, zavartan indult tovább és sehogysem értette, miért néznek úgy utána, amikor távozik. Ez a férfiú nem hasonlított Krisztushoz, mert ki hasonlítana­k hozzája, csak az árnyé­kához volt hasonlatos, anélkül, hogy maga is tudta volna. Ha pedig maga is tudta volna és fejét e tudatban büszkén hátra szegte volna , akkor vége lett volna a hasonlóságnak. EVAGYAE3 HÍRLAP Csak félórás szünet után rémes telefon-csi­­lingelés és fiáker-hajsza teremtette elő a szük­séges számú törvényhozót. Komjáthyékat le­szavazták s hamarosan végeztek egy csomó mentelmi üg­gyel és más kisebb tárgyakkal. Részletes tudósításunk ez: Perczel Dezső elnök megnyitván az ülést, felolvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyző­könyvét. A kvótajavaslat. A kérvények előterjesztése után Kemény­ Ambrus benyújtja a pénzügyi bi­zottság jelentését a kvótajavaslatról. Elnök javasolja, hogy hétfőre tűzzék napi­rendre a kvótajavaslatot. Komjáthy Béla: Ma nem határozható el még az, hogy hétfőre tűzessék ki ez a javaslat, hisz a jelentés még ki sincs nyomtatva. Indítványozza, hogy mához egy hétre tűzzék napirendre. (Helyes­lés a szélsőbalon.) Madarász József: Támogatja Komjáthy in­dítványát. Az előtt úgy volt, hogy míg bizonyos irat ki nem volt nyomtatva és ki nem volt osztva, nem határoztak napirendretűzése iránt. Annyira be­leélte már magát ebbe az alkotmányos eljárásba, hogy más szokáshoz nem járulhat hozzá. Tűzzék tehát mához egy hétre napirendre a kvótajavasla­tot. (Úgy vanl a szélsőbalon.) Vannak egyes függet­lenségi képviselők, akik mélyebben és behatóbban foglalkoztak a kvóta­kérdéssel s képesek kimutatni azt, hogy ez a javaslat nemcsak az 1867: XII. t.­­czikkel ellenkezik, hanem az országra túl nagy ter­het képez. Ezért támogatja Komjáthy indítványát. Elnök: A jelentést még ma kinyomják s leg­később holnap reggel 9 órára minden képviselőnek kezei közt lesz. A Házszabályok csak 3 napot köt­nek ki, hétfőig pedig 4 nap van. Az ügy sürgős is, hisz holnap már deczemberben leszünk. Ezért java­solta a hétfői ülésre való kitűzést. Másrészt a dele­gáczió tagjai a jövő héten itthon lesznek s részt ve­hetnek a tárgyalásokon. Szavazás alá akarja bocsá­tani a kérdést. Hentaller Lajos: Kijelenti, hogy nincs jelen száz képviselő, ezért tehát kéri a határozatképes­ség konstatálását. Elnök elrendeli a képviselők megszámlá­lását. Perczel Béni és Major Ferencz jegyzők összeolvassák a képviselőket, melynek eredménye­képpen elnök konstatálja, hogy nincs jelen száz képviselő, tehát a Ház nem határozatképes s így az ülést félórára felfüggeszti. Szünet után elnök szavazás alá bocsátotta a kérdést. A Ház többsége a hétfői ülésre tűzte ki a kvótajavaslatot. Harmadszori olvasás. A Ház ezután harmadszori olvasásban elfo­gadta a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesüléséről és a szatmár—erdődi vasút en­gedélyezéséről szóló javaslatokat. Viczinálisok. Kovács Pál referálása alapján ezután tudo­másul vették a czinkota—kerepesi h. é. vasút en­gedélyezéséről és a Zágráb— podsusad—samobori keskenyvágányu h. é. vasút engedélyezéséről szóló jelentéseket. Mentelmi ügyek. Következett a mentelmi ügyek tárgyalása. Kabos Ferencz, a mentelmi bizottság előadója, referálja a mentelmi ügyeket. A Ház sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértéssel vádolt Lepsényi Miklós, párviadal vétségével vádolt Rohonczy Gedeon, csalás és ok­­irathamisitás miatt vádolt Sima Ferencz, párviadal vétségével vádolt Bónis István, a «Pest-Szent-István családi házakat épitő egyesület» feljelentésével sik­kasztás miatt vádolt Sima Ferencz, párviadal vét­ségével vádolt Károlyi Sándor gróf és Gajári Ödön, izgatás vétségével vádolt Sima Ferencz, párviadal vétségével vádolt Vészi József, becsületsértés miatt panaszolt Sima Ferencz, a csalárd bukás bűntetté­vel terhelt «Vörösmarty nyomdai és kiadói részvény­­társaság» elleni ügygyel kapcsolatosan Sima Ferencz és végül sikkasztás vétsége miatt vádolt Bírna Fe­rencz mentelmi jogát felfüggesztette. Elnök a legközelebbi ülés­ napirendjének megállapitása után az ülést déli 12 óra után bere­kesztette. 1899.­deczember 1 Budapest, nottentber 30. Széli­a királynál. A király ma dél­után Szili Kálmán miniszterelnököt — mint­ bécsi tudósítónk telefonozza — külön kihall­gatáson fogadta. A miniszterelnök délutáni meglátogatta Golub­om­ski gróf közös külügy­­­minisztert. A képviselőház hétfőn, deczember 3-án, délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen tár­gyalás alá veszik a kvótáról szóló törvényja­­­vaslatot. Az ülés végén Széll Kálmán minisz­terelnök felel Barabás Bélának a «jelen» dol­gában és Major Ferencznek a magyar vörös­­keresztnek az afrikai háborúban való részvé­tele tárgyában előterjesztett interpellácziójára. A f­üggetlenségi és 48-as párt ma este Ihaly Kálmán elnöklete mellett tartott érte­kezletén elhatározta, hogy a két újoncz­ javaslatot nem fogadja el. Az értekezlet elején a párt Hentaller Lajos indítványára köszönetet szavazott Kossuth Ferencznek, Komjáthy Bélának, Justh Gyulának és Barta Ödönnek a pénzügyi bizott­ságban a kvóta ügyében tanusított magatartá­­sukért, Debreczen a kvótáról. Debreczen vá­ros törvényhatósága mai közgyűlésén 76 szavazat­tal 47 ellenében elhatározta, hogy Kertész János, és társainak indítványa felett, amely a képviselő­házhoz a kvóta felemelése ellen intézendő feliratra irányult, napirendre tér. Szentesítés előtt. A szentesítésre kész törvényjavaslatok szövegét átvizsgáló bizottsága az országgyűlés két Házának Perczel Dezső elnöklésé­vel ma ülést tartott, amelyben a főrendiház részé­ről Széchenyi Bertalan gróf jegyző, a képviselőház részéről Molnár Antal jegyző, Kovácsy Sándor és Kovács Pál előadók, a földmivelésügyi minisztérium részéről Bartóky osztálytanácsos vett részt. A bi­zottság megvizsgálta a legutóbb tárgyalt törvényja­vaslatokat, köztük az indemnitásnak végső szöve­gét s azt a két Ház határozatával mindenben meg­egyezőnek találta. Ennek alapján a törvényjavasla­tokat a miniszterelnökség útján királyi szentesítés alá terjesztik. .­­............................. .» Jelentés a kvótáról, t— Saját tudósítónktól. — A pénzügyi bizottság a kvóta­javaslat tárgya­lásáról ma tett jelentést a Háznak. A mai ülésen, előterjesztett bizottsági jelentés a bizottság kebelé­ben lefolyt beható és alapos vitáról ad számot és kidomborítja azt a szempontot, hogy a regnikoláris eljárásból kikerült kvóta­számot alapos tanácskozás után ajánlja a képviselőháznak elfogadásra, a bi­zottság kiemeli, hogy elhatározásában különösen az a czél vezette, hogy egy régóta húzódó függő kér­dést intéznek el ezzel. Belenyugodott a kvóta föl­emelésébe, mert hiszi, hogy ha a közös kiadások nem fognak szertelenül emelkedni, nem zavarja meg államháztartásunk egyensúlyát. Kiegyezésünk mérlegét most az tartja egyensúlyban, hogy a na­gyobb kvótával szemben a gazdasági kiegyezésben értünk el előnyöket. Erős nyomatékkal mutat rá a bizottság a kormányelnöknek arra a kijelentésére, hogy a kvóta dolgában a 14. §-t nem ismerik el viszonosság erejével bíró intézkedésnek. A pénz­ügyi bizottság jelentése ezeket a fontos szemponto­­kat a következőkép tárja fel a Ház előtt. Részünkről a legkomolyabban mérlegeltük azt a súlyos pénzbeli megterheltetést, mely az országra a kvótának 3 százalékkal való fölemeléséből hárul. Különösen nyomasztónak láttuk ezt a megterhelte­­tést tekintettel arra, hogy Magyarország mezőgaz­daságában épp úgy, mint az ipar és vállalkozás terén az utolsó évek alatt, a mostoha gazdasági viszonyok következtében, melyeket még komplikált a két állam között élesen vitatott pénzügyi kérdé­seknek egész sorozata, nem volt tapasztalható a­ kívánatos előrehaladás, egyébként is minden újabb megterheltetés kétszeres súl­lyal nehe­zedvén oly országra, amelyben a tőkegyűj­tés felette nehéz s mely kénytelen polgá­rainak adózó képességeit nagy mértékben meg­feszíteni egyrészt azért, hogy államháztartásának egyensúlyát és szilárd rendjét minden körülmények között föltétlenül biztosítsa, másrészt azért, hogy

Next