Magyar Hirlap, 1926. szeptember (36. évfolyam, 197-221. szám)
1926-09-01 / 197. szám
«&M3S3$B3 Tta? A Hick» Maerarorsia« me«. aa a gondolat nabadeá«át. OHaknaaaa ga! M fs&Am vs Bm AauxMnát a demokráciától ti a tokoa »zeneiket, az elny imoltakat, aa 01 U B| H H rj§ Mii ‘fsa aft jsRS VI Hf «vlA aatt mfierIM/'at rérja. Nero «eeil biáaa dűlőiteket. Válót klóit ni ledaiftakm. •* WJ] |H 3B jjB §1 £» -1?4 B8 IM Mg V mm HB ajkára a bs.a neeát de a hazát »lottónak, a (Tónnéinek és a bojanának. ME ffflanalllim B raj EH fSB §81 ,'** BS fiSst SBg Bm VIV Hl |Hálja minden krtdje. Gondolata, áriát*. Vádeloesi a munkát, melt a bákállen- OH hMHW ng SH 8H fa wl MM Bt EB M MB WV HH Vft HB A Manor hírlap erele n deata me», aki levefejáben elsonad. Hirdeti a B SB Vl H SB M VB HB HB roe«t5rh*dk. da me« nem napok. oertályok át telekietek f*Trt HH SB SB M IV _ MnVuBm H H N hajlíthattak. A Ma*x.r Hírlap da.teH áriásét. Tanítja aa r»xen áldozatkée» ■ ■ SS §§3 H HB 1H & «pHHBHkm 88 WL JWJB mieok mez», beadását, de hadat Caen .é*ét a némáétás társadalom aa»y érd«. B fl 9H 11 ffl SS^SI, ffl H M Bta M BHHEmB' " £lTek "if* r'i,uto kl'and®rff*nak kel Iránt, a mdrellsá* hatóimét, a koltó- II fil 8® (ff «33 tSB JB ig VV H A Maxar Hírlap eaimáfcet. ideálokat. ra étiának »lábadtától? rám mente a fófót. (JUh hUh JUh BHmRIMV | *elnyom“taknak *■' "áK. ' "yi • A A. kstSys A PÉNZÜGYMINISZTER ZÖLD KÖNYVE Sárgaborítékos füzetekben adta ki hónapról hónapra jelentéseit Smith népszövetségi főbiztos és most, amikor Smith már újból megnyitotta ügyvédi irodáját Bostonban, helyette a pénzügyminisztérium ad ki jelentést Magyarország financiáiról. Ez igen helyes, hiszen a német pénzügyminisztérium káznaponként tesz jelentést a nyilvánosságnak a bevételekről, a kiadásokról, míg az angol pénz-ügyminisztérium hetenként tájékoztatja jelentéseiben a közvéleményt. Smith főbiztos búcsúvétele Budapesttől tehát nem lehet ok arra, hogy legalább minden hónapban, vagy két hónapban ne értesüljön a nyilvánosság az állam pénzügyi helyzetéről. Ma került a nyilvánosságra a pénzügy , minisztérium első jelentése, és a sárga boríték helyett halványzöld borítékba öltöztették a jelentést. De van más változás is. Látszólag és külsőleg Smith főbiztos jelentéseinek formájához igyekszik igazodni a pénzügyminiszter beszámolója, csak éppen szőkébb a szöveg, és igen hézagosakká lesznek az adatok, éppen ott, ahol részletesen kellene beszélniük. A mellékletek nélkül mindössze öt oldal és néhány sor a jelentés egész szövege. Valóban nem helyes dolog szaporítani a szót, és igen szép a tömörség, de mintha a pénzügyminisztérium zöld könyve tömörebb volna a kelleténél, mikor elhallgat mindent, amit érdemes volna tudni. A júliusi hónap a legkedvezőtlenebb állami bevételek szempontjából és a . ,„kedvezőtlenebb hónappal kezdte meg jelentéseinek kiadását a pénzügyminiszter, aki így kénytelen 123 milliárd költségvetési hiányt előirányozni, mert becslése szerint 632 milliárdot tesznek a júliusi kiadások, és mindössze 509 milliárd bevételre számíthat július havában a költségvetés. Ennek ellensúlyozására a jelentés közli az augusztusi hónap költségvetési előirányzatát, ahol 716 milliárd bevétellel 713 milliárd kiadás áll szemben, tehát 5 milliárd a bevételi többlet. Ezek az adatok azonban nem adnak képet az állam pénzügyi helyzetéről, egyszerűen azért, mert a tényleges eredményekről érthetetlen okokból hallgat a pénzügyminisztérium zöld könyve. Smith mindegyik jelentése felsorolta, miilyen effektív bevételeket ért el az előbbi hónapban a kincstár a dohányjövedéknél, a vámok hozadékánál, a cukoradónál, amint felsorolta és részletezte az egyéb effektív bevételeket is. De a zöld könyv beéri az előirányzatok közlésével, semmiféle felvilágosítást nem adva a ténylegesen elért állami bevételekről. . Ezt a diszkréciót igen bajos megérteni akkor, amikor az idegen országok külügyminiszterei éppen az effektív állami bevételeket és az effektív állami kiadásokat szokták a nyilvánosság elé vinni, nem pedig az előirányzatokat, amelyek néha elmaradnak a valóság és a realitás mögött, néha pedig meghaladják azt. Nem olyan teljességgel és részletességgel, amint azt a német, vagy az angol pénzügyminiszter teszi, de azért Smith jelentései hónapról-hónapra számot adtak az effektív eredményekről, míg most a pénzügyminiszter zöld könyve egyetlen szót sem veszteget az effektív álami bevételek felsorolására. Ilyen körülmények között valóban felmerül az a kérdés, érdemes e papirost és nyomdafestéket vesztegetni olyanjelentésekre, amelyek csak előirányzatokról és elméleti számvetésekről adnak felvilágosítást, nem pedig arról, mennyi volt a valóságban az állam bevétele és mennyi volt a valóságban az állam kiadása. Éppen a Smith-jelentés legfontosabb és legdöntőbb fejezetei hiányoznak a pénzügyminiszter zöld könyvéből. Már a Smith-jelentések is csak kissé hézagos és elnagyolt keresztmetszetét adták az állam pénzügyi helyzetének, ha az angol, vagy a német pénzügyminiszter önkéntes jelentéseivel vetette össze valaki a népszövetségi főbiztos beszámolóit, de a pénzügyminiszter ma megjelent zöld könyvét igazán csak ezzel az érzéssel lehet a kézből letenni: semmivel nem lettem okosabb ... Az előirányzat és a tényleges eredmény összevetése világítja meg azt, milyen úton halad az állam pénzügyi helyzete, de a zöld könyv nem ad módot és alkalmat az ilyen összevetésekre. A zöld könyv inkább csak kis érdekességekkel szolgál olvasóinak, például azzal, milyen kétkedve nézi a pénzügyminiszter az új pénzegység gyanánt bevezetett pengőt. A költségvetési előirányzatok ugyanis hármas számoszlopban szerepelnek. Az egyik számoszlop papírkoronákról beszél, a másik számoszlop aranykoronákról, míg a harmadik számoszlop a papírkoronát és az aranykoronát átszámítja pengőkre. Úgy látszik tehát, mintha az aranykoronának mégis volna életképessége, és mintha az aranykorona visszautasítása pénzegység gyanánt kissé önkényes lett volna, másként a pénzügyminiszter nem tartaná szükségesnek azt, hogy a pengőszámítás életbeléptetése után, és az aranykorona temetésének megejtésével még folytassa a költségvetési előirányzat egyes tételeinek átszállítását aranykoronára. Az élet itt körülöttünk amúgy is sivár, szürke, egyhangú, tehát legalább a pénzegységekben lesz egy (A Magyar Hírlap tudósítóiától.) A német, a francia, az angol könyvek tömegétől félig elfödve ül Klebelsberg Kunó gróf, és beszélgetés közben néha hivatkozik egyik-másik könyvre. Főleg a középiskolai és főiskolai reform új német irodalma igen impozáns. A hatalmas kötetek egész sora jelent meg az — Ez talán apróság, de az ilyen apróságoknak is van jelentőségük. 1901-ben költözött át a Nemzeti Múzeum épületéből az új parlamentbe a főrendiház, és azóta huszonöt év telt el, de a Nemzeti Múzeum főbejárata és főlépcsőháza még mindig úgy maradt, mint volt akkor, amikor a főrendiház tartotta itt üléseit. A főlépcsőházban elfalazták azokat a folyosókat, amelyek a Nemzeti Múzeum egyes tárai felé vezettek, a múzeum kiállítási helyiségeihez tehát nem lehetett a főkapun, és a nagy lépcsőházon át bejutni, csak a hátsó bejáratokon. Ezen most segítettünk, és így méltóan fogja fogadni a múzeum vendégeit a Nemzeti Múzeum nemes palotája, amelyet Pollack Mihály épített, miután részt vett a milánói székesegyház átépítésében, és a régi Pest monumentális épületein kibontotta stílusának klasszikus egyszerűségét. A Nemzeti Múzeum elfalazott főlépcsőházába és előcsarnokába sok stílustalan rézkandeláber került, és sok egyéb stílustalan dekoráció, amely megbontotta , a nobilis keretek egységét és harmóniáját. Az ilyen stílustalan díszeket most eltávolítottam, és amennyire kevés pénzzel lehetett, pótoltam olyan kandeláberekkel és olyan más dekoratív tárgyakkal, amelyeknek elkészítésénél Pollack Mihály eredeti tervei voltak irányadóak a múzeum látogatói tehát ezentúl majd a főbejárat széles kapuján léphetnek be és nem lesznek kénytelenek melléklépcsőkön a múzeum palotájába osonni. A főbejárat átlépése után pedig tisztán, zavartalanul fog kibontakozni előttük az a belső architektúra, amelyet a Nemzeti Múzeum halk, egyszerű, nemes építőmestere tervezett meg. Most, amikor a Nemzeti Múzeum természettudományi gyűjteményeinek nagy részét a főépülettel szomszédságban külön sikerült elhelyezni, megszűnnek azok a nehézségek, amelyek a muzeális anyag összezsúfolásánál fogva következtek be, és így teljes hatással fog majd kibontakozni a múzeum palotájában a régiségtár gazdagsága, amint a könyvtár célszerűbb elhelyezésének és könnyebb fölhasználásának sem lesznek többé akadályai. — A Nemzeti Múzeum, sajnos, szegénysoron élt néhány év óta, mert kénytelenek voltunk beérni a múzeum által őrzött anyag konzerválásával és csak aránylag igen kis összegeket tudtunk fordítani a múzeum fejlesztésére, sőt kénytelen vagyok bevallani azt is, hogy a múzeum nem térhetett ki ez adósságcainálás elől. De a legközelebbi időben a nyilvánosság elé fog kerülni egy olyan igazán nagy esemény, kis változatosság, míg holtversenyben fut majd egymás mellett a papírkoronát az aranykorona és a pengő. Egyelőre még a pénzügyminiszter zöldi könyve sem teszi magáévá teljes határozottsággal pénzegység gyanánt a pengőt, másként a papírkorona és a pengő mellett nem szerepeltetné az aranykoronát* A pénzügyminisztérium bizonytalan* sága és bizalmatlansága a pengő pénz* egységgé avatásával szemben a zöld könyv egyetlen pozitívuma. Más pozití* rum nincsen ebben a vékony füzetben* amely előirányzatokat közöl az augusz* tusi hónapról, előirányzatokat közöl a júliusi hónapról, de nem tesz jelentést egyetlen hónap tényleges pénzügyi ered* ményeiről sem. Pedig a tényleges ered* mények és a valóságban elért bevételeik mintha érdekesebbek volnának az elméletileg fölállított előirányzatoknál. elmúlt hónapok alatt Németországban arról, miként kellene reformálni az egyes tudományágak tanítását. Klebelsberg gróf pedig beszél, talán nagyobb lendülettel, mint a nemzetgyűlési felszólalásoknál, azokról a kultúrpolitikai feladatokról, amelyeknek megoldásával most foglalkozik, amely a múzeum könyvtárát és régiségtárát mentesíti majd az anyagi gondok alól. bősége* fedezetet nyújtva a könyvtár és * régiségtár fejlesztésére, mégpedig az állam megterhelése nélkül. Egy valóban nagyszabású társadalmi adomány van a perfektuálás küszöbén. A részletekről egyelőre nem beszélhetek, de a Nemzeti Múzeum talált egy olyan mecénásra, aki az ország nagybirtokosai közé akarja emelni a múzeum könyvtárát és régiségtárát, vagy inkább a múzeum egyik régi, nagy mecénása még halála után is gondoskodni fog arról a tudományos intézményről, amelyet szorosan magához forrasztott és egész kivételes mértékben gazdagított élete során. A magyar kultúra aranykorszakára emlékeztet méreteinél és formájánál fogva az a nagy ajándék, amelyben most része lesz a múzeumnak. A könyvtár és régiségtár fejlesztésének megoldását jelenti ez a nagyszabású adomány,d, már vannak olyan tárgyalások, amelyek remélni engedik, hogy a Nemzeti Múzeum egyéb osztályain is a társadalmi bőkezűség révén fognak az anyagi gondok alól szabadulni. Azt hiszem, nem volt rossz választás, amikor a Nemzeti Múzeum vezetését egy olyan fiatal, energikus és széles tudományos képzettsége mellett is agilis emberre bíztuk, mint amilyen Hóman Bálint. . .—. Egyes helyeken félreértették azokat a nyilatkozataimat és cikkeimet, amelyek a tim—i Noha egyetlen magyar napilap sem vette észre és egyetlen magyar napilap nem írt erről egy szót sem, számomra nagy elégtétel volt az, hogy a porosz országgyűlés közoktatásügyi bizottságában néhány hónap előtt hosszabb vita fejlődött ki az egyetemek autonómiájának arról a kiépítéséről, amelyre én gondolok, az Uberuniversitätről, és voltak állásfoglalások az én felfogásom ellen, voltak állásfoglalások az én felfogásom mellett, de a porosz parlament közoktatásügyi bizottságának tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy pro vagy contra dönteni kell arról, váljon helyese az az új lépés, amelyet az egyetemek függetlenségének továbbfejlesztése körül tett a magyar kultuszminiszter. Az egyes egyetemek autonómiájának kiépítése az én érzésem szerint nem elég többé. A gyűjteményegyetem számára kell biztosítani széles autonómiát és az egyetemek társaságának talán lehet adni olyan jogokat is, amelyekkel a társadalom és az állam mai szervezete hanyi biológiai állomás alapkőletétele kapcsán kerültek a közönség elé. Én azt akartam hangsúlyozni, hogy Magyarország számára a lét, vagy nem* -y lét kérdése megtartani azt a néhány, lépés előnyt, amelyet a háború előtt értünk el a keletről és délről szomszédos államokkal szemben a kultúra területén. A kultúrfölényről sokat szokás beszélni pohárköszöntőkben, de ha a gyakorlati eredmények tekintetében akár egyik, akár másik irányban elveszítjük az annyit emlegetett kultúrfölényt, akkor az én érzésem szerint . . . nincsen többé magyar jövő és kis területével, nyílt határaival elvész Magyarország. Az európai kulturális életben kivívott pozíció megvédése nem presztízs kérdés számunkra, hanem életkérdés. Ha elveszítjük ezt a pozíciót, akkor elvész minden. A napi politika kérdéseitől tudatosan és szándékosan vonulok félre, mert az az érzésem, hogy igen súlyos és életbevágóan nagy politikai kérdéssel foglalkozom akkor, amikor teljes erővel védeni igyekszem azt a a pozíciót, amelyet jobb és boldogabb idők* ben vívott ki magának Magyarország Európa kulturális tevékenységében. — Elődeim közül Trefort Ágoston arc* képét akasztottam ide dolgozószobámba, és Trefort Ágoston nyomain szeretnék haladni, mert amióta a kultuszminisztérium élére kerültem, sokat forgattam Trefort aktáit és észrevettem, megállapítottam, milyen nagyszabású és koncepciós munkát végzett a kultúrpolitika területén Trefort Ágoston. Mindig szem előtttartom azt, hogy a nagy szempontok ésaz elvi kérdések önmagukban nem biztosítják a haladást, a részletek alapos tanulmányozása nélkül. Trefort Ágoston nyomain szeretnék haladni, amennyire tőlem telik és ha ez valamenynyire sikerül nekem, akkor elmondhatom talán, hogy nem volt kár teljesen lemondani a napi politikáról. mellett még nincsen mód felruházni egyes egyetemeket. — Bizony, a succrescentia kérdése igen súlyos kérdés egy olyan elszegényedett, bajbajutott ország számára, amilyen mi vagyunk. Akkor, amikor színházpolitikát kell csinálni, akkor, amikor az állami színházak ügyei kerülnek elém, néha bizony igen nagy gondokat okoznak azok a nehézségek, amelyek a sucerescentiakörül támadnak. Mi régi nagyok helyének egy részét igen bajos betölteni. Az egyetemek kérdését azonban távolról sem látom ilyen nehéznek, noha az bizonyos, hogy nem történt meg idejekorán minden intézkedés a régi nagy egyetemi tanárok pótlásának biztosítására. Ezen okulva létesítettem azokat a külföldi kollégiumokat, amelyek által most már háromszáz magyar egyetemi hallgató kapcsolódhatott be a tudomány internacionális munkájába. — Számomra külön dolog az, milyen jelentőséget tulajdonít a német tudományos Klebelsberg gróf bízik a magyar kultúra jövőjében, és életkérdésnek tekinti a kultúrfölény megvédését Nagybirtokossá lesz a Nemzeti Múzeum Klebelsberg tervei és a porosz közoktatásügyi bizottság