Magyar Hirlap, 1926. november (36. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-14 / 259. szám

ig 1926 november N­P. ilBlAP (*) Az abszolutizmus Magyarországon. Ber­zeviczy Albert nagyszabású történelmi mo­nográfiája, mely az úgynevezett Bach-kor­­szaknak, vagyis Magyarország 1849 és 1865 közé eső történetének szélesarányú összefog­lalását adja, most megjelent második köteté­vel befejeződött. A szabadságharc utáni el­nyomatás terhe alatt szenvedő, küzdő és fel­támadó magyarság sorsának kimerítő ábrázo­lása ez a könyv. A kor, amelyről szól, a leg­érdekesebbek egyike, sok tekintetben hasonló a maihoz s Berzeviczy óriási anyagot dolgoz fel jellemzésére, megvilágítja mindenféle vo­natkozásában, nemcsak politikailag, hanem társadalmi és kulturális vonatkozásaiban, a szereplő emberek — magyarok és osztrákok — pregnáns és élethű jellemzését adja. Ítéle­teiben mindig a tényekre támaszkodik, az adatokat gondosan megrostálja, — elmond­hatni, az igazi történetíró minden erélyét egyesíti magában. A stílus művészetét is, mert előadása, előkelő nyugodtsága mellett, min­dig eleven és érdekes. Könyve így valósággal alapvetőjévé válik Magyarország legújabbkori történetének, Deák Ferenc, Tisza Kálmán és Tisza István Magyarországát, valamint a mai Magyarországot is e nagyjelentőségű mo­nográfia alapján tudjuk megérteni. A terje­delmes két kötetet a Franklin Társulat tar­talmához méltó kiállításban bocsátotta közre, ára 38 pengő : 475.000 korona. Severus Clemens: A diplomata mestersége. A legrejtelmesebb atelier­ titkai a diplomaták dolgozószobáinak vannak, ezért nagy ér­deklődéssel fordult feléjük a közönség. Erről szól Severus Clemensnek Der Beruf des Diplomaten címmel most megjelent könyve. Akik intimitásokat keresnek benne, azok nem igen találják meg számításaikat, mert a szerző, aki céhbeli diplomata ugyan és a háború előtti korszak legtehetségesebb német diplomatájá­nak, Marschall von Bieberstein-nek volt mun­katársa, inkább elvont lélektani analízisekre, a diplomata lelki alkatának megrajzolására tö­rekszik, mintsem, hogy mulatságos epizódok­kal világítson be a diplomata műhelyébe. Cle­mens, sajnos, nem élményeit közli, hanem kissé száraz lélektani levezetésekkel próbálja a diplomata lélektanát megrajzolni, azonban né­hány érdekes megfigyelés érdemessé teszi a könyv elolvasását. A diplomata sikerét nem a szorgalmas munka hozza meg. Ez nem is fon­tos. Mint a halász, aki az év legnagyobb részét tétlenül tölti és csak akkor kezd a munkába, amikor a nagy fogás ideje elérkezik, éppúgy az a képesség teszi ki a diplomata lényét, hogy helyesen tudja kiszámítani a lehetőségeket, az esélyeket és amikor a legjobb alkalom elérke­zik, akkor a ragadozó állat ugrásával érje el célját. Clemens észreveszi, hogy a nőknek mi­lyen nagy szerepe van a diplomáciában, azon­ban a német tudományos munka módszer elő­ítélete hatása alatt az gondolja, hogy könyve komolyságának rovására menne, ha magában a szövegben és nem jegyzet alatt foglalkozna a nők szerepével. Azt hiszi, hogy nem helyte­len megállapítás, hogy a diplomata , felesége férje sikereiben ötven százalékban részesedik, de kilencvenöt százalékban a sikertelenségben. Talleyrand, amikor a bécsi kongresszusra in­­dult, a francia delegáció összeállításában a legfontosabb szerepet Dino hercegnőnek, akkori barátnőjének juttatta. Három kísérője volt a hivatalos konferenciákra, egy titkár állott mel­lette jelentéseinek megszerkesztésére, de Dino hercegnő volt legjelentékenyebb munkatársa, aki leveleinek szellemét, fogadásainak ragyo­gását adta s akire nagy szüksége volt, mert a hercegnő jól értette, hogy másokat beszélni engedjen és az alkalmas pillanatban zavarba hozó megjegyzéseivel lanszírozza Metternich bombáit. Kelemen Móric: Az autóbusz szerepe a nagy­városi közlekedésben. Kelemen Móric mérnök, a főváros közlekedésügyének ismert szakértője érdekes könyve először az autóbusznak a nagy­városok közlekedésében elfoglalt igen külön­böző szerepét tünteti fel. Londonban a közúti, a villamos-, gyors- és gőzvasutakkal szemben az autóbusz az összforgalomnak 38 % -át, Páris­­ban 22%-át, Berlinben csak 4%-át, Bécsben 0.5%, Budapesten pedig 1,9%-át bonyolítja le. A fővárosban tehát feltétlenül szükséges az autóbuszforgalom lényeges kiterjesztése. He­lyes közlekedési politika mellett legalább is az összforgalom 10%-át kellene az autóbusznak viselnie. Téves azonban a nagyközönségnek az a sokfelé hangoztatott nézete, hogy a jövő köz­lekedése kizárólag az autóbusz lenne s a köz­úti vasutakat is ezzel kellene pótolni. Kimu­tatja a szerző, hogy az autóbusznak számos forgalmi előnye mellett lényeges hátrányai is vannak, elsősorban, hogy az utca felületéből aránylag többet vesz utcánként igénybe, mint a közúti vasút, így a Nagykörút és Rákóczi út keresztezésén ma óránként közlekedő 362 vil­lamoskocsi pótlására 580 autóbuszra volna szükség, amelynél a forgalom teljesen lehetet­lenné válna. Rámutat a szerző arra, hogy kül­földön a közlekedési vállalatok versenye he­lyébe mindenütt az energiával való takarékos­ság és az összes közlekedési eszközök koncen­trációja lépett. Egységes üzemvitel mellett le­hetséges az autóbuszüzem mai túl magas tarifá­ját leszállítani. Ismerteti a szerző a különféle autóbusz-típusokat is. A párizsi Pasteur-intézet igazgatója, Pasteur tanítványa és barátja, beszél a Mesterről és az utolsó évek kutatásairól Párizs, november elején. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) Aki Párizsból ír mostanában szerelmes levelet, vagy képeslapot,­nem a köztársasági elnök képmásával bocsátja útra sorait, hanem olyan bélyeggel, amelyről Louis Pasteur néz le ko­molyan, szinte haragosan a címzőre és a cím­zettre. Most itt ülök abban a szobában, ahol egy emberöltő előtt maga a bélyegeken szereplő hatalmas koponyájú bácsi üldögélt felesége oldalán. És beszélgetek, azaz próbálok beszél­getni azzal a nemes arcú öreg professzorral, aki ma már szintén oda készül, ahová mestere régen elment. Fáradt és agg a professzor úr. Kissé ideges és morózus is. Eleinte nem akar nyilatkozni. Komoran néz rám törött ü­vegű pápaszemén keresztül, amely éppen olyan nyol­cas tonna keretben villog, mint amilyennel Pasteurt ábrázolják a festmények és fotográ­fiák PASTEUR UTÓDJA — Nagyon sok dolgom van, kérem ! — mondja mentegetőzve az öreg professzor, Emile Roux dr., aki 1853-ban született és huszonöt éves kora óta Pasteurrel dolgozott. Együtt ku­tatott és működött a mesterrel egészen annak­ haláláig, akkor pedig ő vette át a párizsi In­stitut Pasteur vezetését. Ma hetvenhárom éves, de azért mindent ő intéz és lehetőleg ő maga ad felvilágosítást az ideérkező és érdeklődő külföldi orvosoknak is. Nemcsak azért érdekes ember, mert részese volt a fölfedezéseknek, amelyekkel Pasteur megajándékozta a világot, hiszen együtt dol­gozott a mesterrel majdnem húsz esztendeig. Nem is csak azért híres, mert azóta, hogy ta­nítója meghalt, ő vezeti az intézetet, hanem különösen orvosi érdemei is vannak Roux dok­tornak. A francia lexikonok és orvosi könyvek őt jelölik meg, mint aki a diftériának szérummal való gyógyítását feltalálta. Mikor erre nézve megkérdem, elhárítja a dicsőséget: — Az én érdemem e tekintetben egyenlő a semmivel. Én nem csináltam semmit! A difté­­ria-szérumot Behring és Kitasato külföldi orvo­sok találták meg. Én csak arra nézve végeztem vizsgálatokat, nem lehetne-e ezt a szérumot gyógyítás céljára felhasználni. A kitenyésztett baktériumot lóba oltottam be és az immuni­zált lovak szérumával gyógyítottam a kruppös gyermekeket. Persze, ma úgyszólván száz per­centben meggyógyulnak és pedig következmé­nyek nélkül gyógyulnak a szérummal beoltott diftériás betegek. Hogy ez nekem köszönhető , az csak véletlen. Ha én nem csinálom meg, bizonyosan megcsinálja más ... Budapest említésére kissé megszelídül szi­gorú, hosszú arca. — Budapest... — mondja szinte elérzéke­­nyülve, — ismerem, jártam ott. Az 1894. évi orvoskongresszust tudniillik éppen Budapesten tartották meg. És ezen a kongresszuson, tehát éppen Budapestről adtam tudtául az orvosok és az emberek nagy társadalmának, hogy sike­rült a Löffler-bacillussal fertőzött betegeket a Behring-féle szérum alkalmazásával simán és komplikációk nélkül meggyógyítanom. — A Pasteur-intézet egyik része akkoriban már megvolt. E közlés hatása alatt azonban új, nagyszabású nemzetközi gyűjtés indult, amely több, mint egymillió frankot eredményezett- Ehhez jöttek a Rotschild báró, Hirsch báróné és egy névtelenül adakozó hölgy adományai, amelyek lehetővé tették, hogy azt a hatalmas intézetet, úgy, mint ma látja, fel lehetett építeni. Roux doktor odamegy az ablakhoz. Kalocsni van a lábán, noha száraz, hideg idő van. Oda­lépeget az ablakhoz és kimutat a kertbe, amelyben egymás mellett állanak a hatalmas, új épületek. Az a bakteriológiai intézet, arrébb a seroterápiai osztály és ott, a rácson, az utcán túl, az is a Pasteur-intézethez tartozik még, ott appróbálják és szállítják el a széru­mokat. Arra messze pedig, ott vannak a kór­házak ... — Ez mind az én birodalmam! — mondja Roux professzor, láthatólag jobbkedvűen. — Jöjjön, majd megmutatom a fontosabb s érde­kesebb részeket. PASTEUR SÍRJA ÉS PASTEUR ÖRÖKSÉGE A direktor most kulcsokat keres elő és azzal indulunk. — Legelőször szálljunk le Pasteur sírjához! — mondja ünnepélyesen és hatalmas, ollósan csukódó vasrácsajtóba illeszti a kulcsot. Az ajtó széttárul. Abban a házban, ahol Pasteur életében is lakott egy ideig, most ott van a föld alatt egy kis kápolnában az ő és a felesége sírja. A bejárat fölött csak ennyi áll: Itt nyugszik Pasteur Odabenn, a mozaikkal és festményekkel dí­szített kripta közepén hatalmas gránitlap jelzi Pasteur nyughelyét. Rajta két évszám. A fal mellett, az oltár előtt kisebb sírban helyezték el Madame Pasteurt, aki férjének életében s tudományos munkájában hű segítőtársa volt. Aztán megyünk tovább. Az első emeleten a hatalmas könyvtárterem, amelyben Pasteur könyvei is ott láthatók a polcokon, néhány asztal. Az adományozók szobra, Pasteur, Mecs­­r­ikov és Roux olajportréja. Laboratóriumok sora következik, amelyekben még Pasteur maga is dolgozott s amelyekben ma mindenfelől idesereglett fiatal orvosok me­rülnek el a véget sohasem érő, kutató mun­kában. Most egy lelakatolt, elkülönített terembe ve­zet a direktor, ahol az egyik szekrényben két légmentesen elzárt üvegballont őriznek. — Látja, — mondja titokzatosan és büsz­kén, — ezeket a gerebeket még maga Pasteur töltötte meg erjedhető folyadékokkal s ő maga zárta le őket. Lám, itt olvashatja az ellenőr­zésre kirendelt kémikusnak, Balard úrnak megjegyzését s aláírását a fakó vignettán. A Francia Tudományos Akadémia előtt ezekkel a holt üveggömbökkel bizonyította Pasteur a maga igazát, azokkal az emberekkel, kollégák­kal, tudósokkal szemben, akik kétségbevonták és tagadták elméletei helyességét. — Nézze, ezek a folyadékok még ma, hatvan­hat év után is teljesen kristálytiszták. Nem változtak 1860 óta, amikor Pasteur odaállt ve­lük ellenfelei elé. Ez bizonyítja legjobban, hogy milyen pompásan dolgozott a mester. Most az állatok kórházába kalauzol. Egész sereg épület, amelyben ketrecekben, betonrekeszekben kutyák, tyúkok, nyulak és tengerimalacok mozgolódnak. Mindegyik re­keszben más betegséggel fertőzött állatokat tartanak. ’ ... — Ez a három nyúl szifiliszes, ez a néhány tengerimalac tífuszos betegek, — mondja a direktor és felhívja a figyelmemet arra is, hogy minden állat fülébe egy kis kerek pléh­­lapot erősítenek bele két kapoccsal. A kerek pléhjegyen szám jelöl meg valamennyi házi­­nyulat, ebet és tengeri sünt. PASTEUR ÉS A BETEG GYEREKEK Egy másik pavillonon jókora tábla hirdeti: Service de la rage, ez a veszettség ellenes osz­tály, ahol az állatok által megmart emberek preventív kezelésére állítják elő az oltóanya­got, amely tizennégyféle erősségű. Minden­nap egy fokkal erősebb vírus­szal oltják be a beteget, akit így két hét alatt immunizálni tudnak, ami tekintve azt, hogy a veszettség in­kubációs ideje rendesen egy hónap­­ elejét veszi a megmart ember megbetegedésének. Innen a rue Dutor másik oldalára vezet át a direktor. Itt nagy kert közepén áll a szé­rumtermelő­s elosztó, majd a fertőző betegek kórháza. Tekintettel arra, hogy a professzor úr orvosnak vél, ide is bevezet. Egymásután mutogatja a skarlátos, diftériás és tífuszos betegeket, akik a szérumkezelés után mind szépen gyógyulnak. Van a betegek közt néhány gyermek is — és ezzel kapcsolatban a professzor vis­­a emlé­kezik Pasteurre és a következőket meséli szinte könnyes szemmel. — Igazán megható volt, amikor a mester meglátogatta a beteg gyermekeket. Ha szen­vedtek, velük szenvedett és alig tudta vissza­fojtani könnyeit. Az első időben, amikor a ve­szettség-ellenes oltásokat embereken is alkal­mazni kezdtük, Pasteur nem nyughatott. Min­den új pácienssel visszatért a nyugtalansága, az a nagy elfogódottsága, amely a siker kü­szöbén elfogtal­tam sietős és kissé csosszanó lépteit ablakom alatt. Alig, hogy betoppant a laboratóriumba, ceruzát, egy darab kartont kapott a kezébe és végigjárta a bacilluskultúrákat, följegyezte, amit látott, majd ment, szinte futott le a pin­cébe, a kísérleti állatokhoz. Hihetetlen volt a türelme, amellyel a mikroszkóp előtt ült és néha órák hosszat elnézett egy-egy készít­ményt. Mi, zöldfülűek, magunk közt azt mond­tuk: íme, most nézi a mester, mint növeked­nek kedves bacillusai a bullonban... — Pasteur nem állhatta a dohányfüstöt. Ha én, vagy kollégám, Chamberland, el akartunk színi egy-egy cigarettát, vagy pipadohányt, ki kellett mennünk a folyosóra. Hogy hányszor elfelejtette az ebédet, azt fel se lehetne so­rolni. Ilyenkor madame Pasteur hiába hívta, ő csak dolgozott, diktált tovább s tréfásan megfenyegetett bennünket: — Maguk lesznek a hibásak, ha kikapok... A LEGÚJABB KUTATÁSOK ÉS EREDMÉNYEK Beszélgetés közén visszaérkeztünk az első pavillonba, ahonnan elindultunk. Amikor is­mét ott ülök Pasteur hajdani szobájában, még egy utolsó kérésem van a professzor úrhoz, nyilatkozzék azokról a kutatásokról, amelye­ket az utóbbi években végeztek s amelyek ma folynak az igazgatása alatt álló intézetben. Roux doktor megjegyzi, hogy az ő igazga­tása alá tartozik a Gardielben lévő nagy ma­jorság is, ahol a szérumtermelő állatokat tart­ják és nevelik s ahol a szérumok nagy része (kolera-, tífusz-, pestis-, lépfene-, sertésorbánc­­szérum) készül. Továbbá ő dirigálja a Lillé­ben, valamint Algírban, Tuniszban, Tangerban, Dakarban, Brazzavillaban, Kindia-Saigonban, Uha Trangban és Hanoiban lévő Pasteur-inté­­zeteket is. Mindez intézetekben az utóbbi évek során a következő tudományos eredményekre jutottak: Az újszülötteket immunizálják a tüdővész ellen egy olyan külön Tri-bacillussal, amelyet a Pasteur-intézetben fedeztek fel, amely a viru­­lens és amelyet megtalálóiról, Calmette és Guerin doktorokról Bacillus Calmette-Guerin­­nek, vagy röviden B. C. G.-nek neveznek. Ugyanő bacillusai preventív oltásokat adnak az áldott állapotban lévő asszonyoknak. Preventív diftériaellenes oltásokkal látják el a gyermekeket és felnőtteket, amelyek teljesen megvédik őket attól, hogy e betegséget meg­kapják. Az oltások céljára szolgáló antoxint Ra­mon, Roux dr. egyik tanítványa fedezte fel. Anatosinnek az olyan diftéria-toxint nevezik, amely elvesztette minden káros hatását, de megtartotta antigén tulajdonságát. A vérbaj hatásos gyógymódjára nézve is állandóan folynak kísérletek és kutatások a Pasteur-intézetben. Levoditi és Sagerac itt találták meg a bismutot, mint a vérbaj kitűnő gyógyszerét. Levoditi dr. újabban telluriummal ér el szép eredményeket. A lépfene ellen is hatásos immunizáló szé­rumot talált a Pasteur-intézet egyik kiváló orosz orvosa, Besredka dr. A betegség ellen intradermikus injekcióval adják meg a védel­met. Újabban ugyancsak Besredka dr. találta meg a módját, miként lehet az emberi szerve­zetet a streptococcus és staphylococcus fertő­zések ellen a szérumnak egyszerűen a bőrbe való előzetes bedörzsölésével teljesen immu­­­­nissá tenni. — Amint látja — fejezte be a beszélgetést Roux doktor, most már igen barátságosan —, a munka folyik és elérjük tán azt is, amikor a szervezet nem fog tudni olyan betegséget produkálni, amelyet preventíven, vagy utóla­gosan alkalmazott gyógyszer útján le ne tud­nánk győzni... Andersen György. APRÓSÁGOK A NAGY TUDÓSRÓL Amikor megkérem az agg professzort, mond­jon el még egyet-mást Pasteur életéről, amire emlékszik, nevetve feleli: — Ó, én nagyon sok mindenre emlékszem. Mindezt úgy sem beszélhetem el. Újabb kérlelésre aztán elkezdi mesélni: — Nem volt pontosabb ember nála. Min­den reggel ő érkezett meg elsőnek az intézetbe. Már rendesen nyolc órakor hallot­ A MAGYAR IRODALOM ÚJ NAGY DÁTUMAI DEC. 6. ZSOLT BÉLA HÁZASSÁGIUL VÉGZŐDIK c. regénye megjelenik a Geniusnál Vasárnap Tékát­­ieső-i ipü­a Kelenfölden: Horthy Miklós útnál, a Karolina és Kökörcsin uccákban és a Fehérvári és Csorbas úton, a VII. kerületben: Egre­sy­ és Hungária úton és Besnyői uccában. továbbá: Dunakeszin, Gödön, Felsőgödön és Rákoshegyen Telekeladás] Iroda: V Te­lefor Teréz 152—39 |“* «1 rendelő vér-és nemlbete-S 2 3 K O F¥0 SI gek részére^ ^ ^ Rendelés egész nap. Rákóczi út 32.1. em. 1. Rókussal szemben Bisztr legolcsóbban Bodon bútoráruházában VI­., Péterffy Sándor u. 42. 1.arav téri piac mellett Tűzifa- és széntelep Pestkörnyéken, a város centrumában, teljes gép­felszereléssel, hídmérlegg 1 30 -es területen, tégla­­kerítéssel körülvéve, nagy vevőkörre, és kimutatott nagy forgalommal, családi okokból eladó vagy bérbeadó Ajánlatokat a kiadóba „Rentábilis“ jeligére kérek.

Next