Magyar Hirlap, 1927. január (37. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
wfr 1 20FILLÉR 20 FILLÉR I rffP TnT ff ff iBmff lOk Lm,, “wrfl l!.»’«In.ha^i dolauekcl. \ 061 kiáll az igazságtalan W9 fi IS HH W fflj HP JEF Ha H Ifi szolgálja minden hrtüsz gondolata, ér-VMOmerl „’1” f*,* n SB fS «f 88 H in M la ü B «Am » 9 «»«• A Magyar Hirlap ereje a tiszta •ff /«Misében at 1811 (S US MMEln B wm la 11 meggyfiződés: megtörhetik, de meg nem sík \ u£d‘ ,Hid ? ??’ v ül P Itt «ÜL JrMr ül Hi aaf «Am ün gs m hajlíthatják. A Magyar Hírlap tiszteli !(|k' ílíflí í k..* E£ Í£S ff fii H m HHÉÉn 98 fl a hdil m B Mfw mások meggyőződését, de hadat Ilién , . c./. aldozat készségét y|j P® «I fra K» 80 38 jw fiS jSf H Sí elvek mögé rejtőző kalandorságnak. l1Ti na.M Hfl 11 fiB! 8«Vl nfii JA AW Um mmHBUB a Magyar Hírlap eszméket, Ideálokat. mg in |J|, ff |, GONOSZ ESZTENDŐ, JÓ ÉV Nehéz megvonni a mai éjféllel lezárult esztendő mérlegét. Talán sok minden jóra fordult ebben az évben, talán halomra dőlt minden olyan remény, amelyet az Úr 1926. esztendejéhez fűzött a „földiekkel játszó égi tünemény“. Aki akarja, az helyezkedjék a sub specie aeternitatis szemszögének magaslatáig, és az örökkévalóságnak ebből a szempontjából mondja el, körültekintve egész Európán, egész meglepően nagy eredményeket hozott a ma éjszaka tizenkét órakor lezárt év. Ki gondolta volna azt, hogy Franciaország őszintén, teljesen, maradéktalanul békét köt Németországgal. Sok minden történt az elmúlt esztendőben. Briand négy órán át ültLuther német kancellár mellett, négy órán át telepedett hol az egyik, hol a másik híres politikus ölébe egy kocsmárosasszony fekete macskája, hol az egyik, hol a másik híres politikus simogatta a fekete macska hátát, és végül kialakult az a nézet, hogy az évszázadok óta ellenséges két nagyhatalom számára egyformán fontos érdek az, ha a jövőben egy úton fognak haladni, kezet kézben, vállat a vállhoz feszítve, felejtve mindent, ami volt, és teljes hittel abban, aminek majd jönnie kell, mert másként nem következhetik más, mint az, hogy jelentéktelen, szegény, nyomorult félszigetté lesz a földgömbön Európa. Nem lehet tagadni: ez a locarnói gondolat nagy lépésekkel sietett előre abban az évben, amelyet most fog lezárni a szilveszteri óra tizenkét kalapácsütése. A kiengesztelődés nagy művét Hirsdenházy tábornagy vezette az egyik oldalon, a másik oldalról pedig Briand, aki miniszterelnöke volt a háborúnak és miniszterelnöke volt a békeszerződés végrehajtásának. Régi ellentétek szakadékai fölött épült híd és nagy lépések történtek abban az irányban, hogy az európai államok, az európai országok végül vegyék tudomásul, milyen életbevágóan fontos érdek mindannyiunkra nézve az, ha felismerik azt az igen egyszerű, igen világos, egész kétségbevonhatatlan természeti törvényt, amely szerint együtt fognak elpusztulni, ha nem fogják együtt kiépíteni jövőjük és boldogulásuk útját. Vannak még hangzavarok, vannak még kakofóniák, de ezek már csak epizódokat jelentenek. Nem lehet tagadni, abban az évben, amelyet tizenkét harangütéssel zár le ma a szilveszteri éjszaka: nagy lépésekkel sietett előre az az érzés, amely szerint vagy egész Európa fog elpusztulni, vagy közös erőfeszítéssel menekülhet csak a pusztulás veszélye és bizonyossága elől ez a világrész. . ‘ Európaiak: így kezdte meg egyik beszédét Loebe képviselő, a német birodalmi gyűlés elnöke és talán kezd már nyomatéka lenni a Loebe által használt szónak, amely szerint vagy megtalálja Európa a közös menekülésnek közös erőfeszítésekkel kiépített útját, vagy összecsapnak a pusztulás hullámai Európa fölött. Az általános európai politika szempontjából kétségbevonhatatlanul történtek fontos lépések Európa megmentésének érdekében. Németország átvette ,a gazdasági termelés amerikai kereteit, amerikai módszereit, amerikai eszközeit, és ami fontosabb ennél, végül csakugyan felépültek a hidak a németfrancia ellentét mély szakadéka fölött. Senki több jót nem mondott Németországról, mint Franciaország tizenkétszer volt miniszterelnöke, és a jelenlegi francia külügyminiszter, Aristide Briand. A német—francia kooperáció jelszava lett az európai politika legfontosabb kérdése, miután az évtizedek során át a német—francia ellentét kiegyenlíthetetlensége és áthidalhatatlansága volt az európai politika legfőbb, legizgalmasabb, legveszélyesebb problémája. Az általános európai szempontokból nézve, tehát mintha jó esztendő lett volna az Úr 1926. éve. Anglia fölött konzervatív kormány uralkodik, a francia kormány élére harmadszor tért vissza Poincaré, aki köztársasági elnöksége alatt nem látszott az európai béke támaszának, de most mintha felismerné, milyen életbevágóan fontos a teljes megértés Németország és Franciaország között. Csak éppen az általános európai probléma mellett van egy különleges magyar probléma is, és a különleges magyar probléma vonatkozásaiban bajos felfedezni akármilyen jelét, vagy tünetét a haladásnak. . Hajmási Péter, Hajmási Pál, mondja a régi népdal. Ahol van kormánypárt, ott ellenzéknek is kell lennie, mert ellenzék nélkül a kormánypárt nem tehet eleget saját kötelességeinek, sem saját hivatásának. Hajmási Péter, Hajmási Pál... A Péter itt volna, de hol a Pál? Csupa Péter került ki győztesen és a Pálok hiányoznak mindenfelé. Péter és Pál találkoztak már az evangélium négy könyvében is. Péter nélkül nincs Pál, amint Pál nélkül nincsen Péter. Az egyiknek szüksége van a másikra, és a másiknak szüksége van az egyikre. Ezek olyan kezdetleges igazságok, amelyeket nem lehet megingatni és nem lehet vitatni. De azért a nyílt választás kerületeiből csupa Péter került ki és hiába nyomozná valaki, hová lett a sok Pál? Magyarország sorsa, útja, holnapja most nagy kérdőjel, és talán senkiben nincsen bátorság választ adni a kérdésre. Az a darab föld, amelynek a magyar múltat és a magyar jövőt kellene jelentenie Európa térképén, mintha nem jelentené már sem a magyar múlt évszázadait, sem a magyar jövő perspektíváit. Európa sorsára nézve alighanem erős jórafordulást hozott az 1926. év, de Európa sorsa csak mellékes kérdés azoknak, akik a magyar szigeten élnek. Mert azt kár volna tagadni, hogy Magyarország Európa egyik szerves részéből átváltozott olyan szigetté, amelynek partjait a tenger hullámverése mossa, mert a hivatalos külpolitika jóvoltából nincsenek szomszédai. . Európa jövőjének kilátásai mintha javultak volna az 1926. évben, de mi történt a magyar kérdéssel, hova lett a magyar probléma? Európa számára jobb kilátásokat hozott az 1926. év, mint amilyeneket az 1925. esztendő kínált, de a magyar probléma egy lépéssel sem jutott közelebb a megoldáshoz. Pedig nekünk, akik ott élünk, ahol a Duna folyása megtörik, és északról dél felé fordul, talán mégis elsősorban a magyar, jövő biztosítását kellene mérlegre vennünk. Millerand volt köztársasági elnök kimaradt a francia szenátusból (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) A nemzeti blokk egy része tudvalevőleg arra kérte Millerand volt köztársasági elnököt, ne vállaljon jelöltséget a januárra kitűzött szenátusi választásokon, mert ezzel rosszabbítaná a nemzeti blokk esélyeit egész vonalon. Ilyenformána nemzeti blokk, tehát a szélsőjobb pártok csoportja tudtára adta a volt szocialista vezérnek, hogy vonuljon háttérbe és ne kívánjon tovább is szerepelni a politikai életben, mert még a szélsőjobb pártok számára is tehertételt jelent a reakciós követeléseknek az a sora, amelyeket Millerand képviselt az elmúlt években. Úgy látszik, Millerand önként nem akart engedni a bizalmas figyelmeztetéseknek és így a nemzeti blokk nyomást akar gyakorolni reá. Mivel a francia szenátorok közvetett választásból kerülnek ki, a nemzeti blokk vezérei kérdést intéztek a Szajnatartomány elektoraihoz, várjon kívánják-e, hogy újból Millerand képviselje őket a szenátusban. A Szajna-tartomány ma Franciaország egyik legreakciósabb szöglete és a Szajna-tartomány jóvoltából tért vissza a szenátusba két évvel ezelőtt Millerand. Most azonban az 594 elektor közül mindössze 224 helyeselte Millerand újabb jelölését a szenátusban és ebből a számarányból az következik, hogy Millerand minden valószínűség szerint kisebbségben fog maradni, ha politikai barátainak tanácsával , szembehelyezkedve, mégis kísérletet tesz szenátort beélyének megtartására. Akármilyen tehetséges embernek bizonyult Millerand, mint parlamentáris vezér, mint kereskedelmi miniszter, mint hadügyminiszter, mint miniszterelnök, majd pedig mint köztársasági elnök nem lehet megdöbbenéssel fogadni azt az állásfoglalást, amely majdnem befejezett ténnyé teszi azt, hogy Millerand nem fog többé helyet kapni a szenátusban és így végleg lezárul a volt köztársasági elnnök politikai pályája. Ez igen kínos lehet Millerand számára, de a francia politikai erkölcsök szempontjából még kínosabbak voltak azok a kanyarulatok, amelyeken át Millerand a kamara szélsőbal szögletéből eljutott a kamara szélsőjobb csoportjának vezetéséig. A szocialista párt radikális szárnyának leghangosabb szónokából kissé, átmenet nélkül lett Millerand a püspökök és a bankigazgatók bizalmi emberévé. Ezért a fordulatért fogja most minden valószínűség szerint kifizetni a számlát, és kénytelen lesz teljes politikai visszavonultságban tölteni életének végét. fi Korányi Frigyes báró nyilatkozik a Magyar Hírlapnak a franciaországi magyar munkanélküliek helyzetéről, elhelyezkedéséről és az esetleges kiutasításokról Párizs, december 29. (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A munkanélküliség réme már bekopogtatott a párizsi munkásnegyedek, ipartelepek szürke bérkaszárnyáinak ajtaján. A hivatalos és nemhivatalos megállapítások adatai különböznek, egyik szerint huszonötezer, a másik szerint százötvenezer azoknak a munkásoknak száma, akiket a beállt gazdasági krízis következtében alkalmazásukból elbocsátottak. Ebben a pillanatban nehéz lenne úgy a hivatalos, mint a nemhivatalos megállapítások adatait ellenőrizni, a szomorú tény azonban, akár egyiket, akár a másikat fogadjuk el, kétségtelen, Franciaország munkássága szomorú idők elé néz. A munkanélküliség itt van, amely ellen a hivatalos tényezők fölvették a harcot. Amint ismeretes, a francia gazdasági élet és termelés zavartalan vérkeringésének egyik legfontosabb biztosítéka az az 1.800.000 idegen munkás, aki a kedvező konjunktúra idején jött Franciaországba. A hivatalos, körök, a háború lezajlása után néhány országgal, így többek között Lengyelországgal, Jugoszláviával, sőt Ausztriával is megállapodást kötöttek, anely szerint az illető országok kormányai a kivándorolni szándékozó munkáselemeket Franciaország felé irányítják. Ennek a megállapodásnak ellenében Franciaország kötelezte magát arra, hogy egy elkövetkezendő gazdasági krízis esetén ezeknek az országoknak bevándorolt munkásai, a francia munkásokkal egyenlő bánásmódban részesülnek. A gazdasági krízis bekövetkezett, a nagyüzemek jó része az évi leltár elkészítése címén egy hétre lezárta kapuit. Ez a szokatlan jelenség még feszültebbé teszi a helyzetet, mert a nagyüzemek rendes körülmények között augusztus havában készítik el leltárukat. Az idegességet növeli az anélkül is napról-napra szaporodó munkanélküliek száma. Az elmélyülő krízis likvidálása szempontjából, amint már a hivatalos tényezők több ízben kijelentették, legcélravezetőbb, eszközöknek az idegen munkások repatriálását tartják. Sajnos, elsősorban azokról a munkásokról lehet szó, amelyeknek kormánya nincsen Franciaországgal szerződéses viszonyban, mert a lengyel, csehszlovák, olasz.. . A spanyol, sőt osztrák munkásokat a repatriálássalszemben szerződés, védi és a krízis folyamán ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a francia munkások. Így , tehát a krízis elsősorban a magyar és orosz munkástömegeket találja védtelenül. Negyven-, sőt ötvenezer kivándorolt magyar munkás sorsát érinti közvetlenül a frank emelkedése, következtében beállott súlyos válság. Párizsi tudósítónk felkereste Korányi Frigyes bárót, párizsi követünket, mi i . , akitől akrízis folytán kenyérféléssé vált magyar munkásoknak a hivatalos részről való esetleges támogatásáról, az esetleg folyamatban lévő intézkedésekről érdeklődött. Korányi Frigyes báró tudósítónk előtt a következőkben ismertette a helyzetet: — Az elbocsátások eddig nagyobb arányokat nem öltöttek, de számolni kell azzal a szomorú lehetőséggel, hogy a munkanélküli magyarok száma emelkedni fog. Erre az eshetőségre való tekintettel, az itt működő Magyar Egyesület, amennyiben a rendelkezésre álló csekély anyagi eszközök megengedik, minden lehetőt elkövet a nyomor enyhítésére, így egy, magyar vendéglőssel megegyezett, hogy rendkívüli olcsó áron ad ebédet a munkanélkülieknek. Ezenkívül érintkezésbe léptünk Párizs város vezetőségével, hogy barakkokat bocsássanak rendelkezésünkre, ahol a munkanélküliség folytán hajléktalanná lett magyarokat elhelyezhessük. Sajnos, kérésünket nem teljesítették és így kénytelenek voltunk más irányban akciót indítani. Remélem, hogy ez a próbálkozásunk sikerrel fog járni. Sikerült egy sokkal reálisabb megoldást is találnunk, Hollandiában a már Franciaországban munkájukat veszített magyar munkások közül több mint kétszázat tudtunk munkához juttatni. A követség lépéseket tett, hogy