Magyar Hirlap, 1928. szeptember (38. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
I" 5Wy' w w mi \^m ; 'i V f/4 ‘ »I a ^ m- ' . -10 r** ACSSS^J^ iow» ^ ÄÄr ^ l^iflllf}l>TB> W®» JtAN DRAULl lefizetése elleneben azoapal ^ifll Ml He JP®liH^ MINT TURISTA mmTM lllf fl mUAO MAGYAR HIRLAP l°k városa cin^recényketele- ^mUmI ^pUS&k StBEmiEmSSxB^Rk fUTtWroSSLn^W HEQENYKEDVEZMENYb Te, boldog Ausztria írta: FELEKY GÉZA Számokra nem szoktak figyelni mifelénk, és ezért elég váratlan volt: hány oldalon esett szó azokról az észrevételekről, amelyek a magyar és az osztrák külkereskedelmi mérleg tételeit vetették össze a minap a Magyar Hírlap hasábjain. A januártól július végéig eltelt hét hónap alatt az osztrák külkereskedelmi forgalom közel a háromszorosát tette a magyarnak, nálunk nem egészen 50, és odaát több, mint 160 pengő volt a kivitel fejkvótája, a külkereskedelmi passzívum pedig aránylag kisebb ma Ausztriában, mint Magyarországon: ez volt az összevetések eredménye. Itt talán fölösleges minden kommentár. A háború földrengése csak egyetlen államot sújtott kegyetlenebből, mint Magyarországot: az osztrák császárságot. Magyarország lakosságának mindössze 38 százalékát tartotta meg, míg az osztrák köztársaság területén a régi osztrák császárság lakosságának alig 30 százaléka maradt meg, egy Budapestnél kétszerte népesebb főváros eltartásának kötelezettségével, és minden olyan gazdasági hátránnyal, pénzügyi teherrel, amilyent Trianon jelentett Magyarországra nézve. És ha nálunk legalább az új gazdasági státus felállításánál mégis jelentkezett az az egyetlen, nagy aktívum, hogy a trianoni határok által körülfogott terület 60 százaléka értékes szántóföld,Ausztria területének nagy része hegyoldal, alpesi legelő és alpesi erdőség. Az osztrák ipart ugyanúgy elvágták támaszpontjaitól és gazdasági bázisaitól, mint a magyart, az élelmiszerek csak a behozatali oldalon szerepelnek az osztrák külkereskedelmi mérlegben, nem pedig az export tételei között, és a magyar kivitel 50 pengős fejkvótájával szemben Ausztria a fokozatos előretörés újabb állomásához érkezve eljutott a 160 pengőig. Most pedig az osztrák pénzintézetekés az osztrák nemzeti bank jelentései arról beszélnek, hogy július folyamán bizonyos nehézségeket okozott az idegen fizetési eszközök torlódása. A pénzintézeteknél és a nemzeti bank kimutatásaiban megnövekedett a devizakészletek tétele, amint a nemzeti bank szaporította aranykészletét az idegen devizák egy részének felhasználásával. Ez an*"-" jelent, hogy Ausztriában a „latens kivitel“ tételei meghaladták a külkereskedelmi mérleg passzívumát, és akármilyen különös is ez egy olyan országban, amelynek gazdasági életképtelenségét elismerték a győztes hatalmak összes szakemberei: az osztrák fizetési mérleg jelenleg aktív. Két-három évig egymást követték az osztrák összeomlás megelőzésére a nemzetközi segélyakciók, amelyekben résztvett néhány többé-kevésbé exotikus állam is, például igen nagy áldozatkészséggel az argentínai köztársaság. Ma pedig az a helyzet, hogy a bécsi községi takarék és a Bécs városa által kezelt Dorotheum betétállománya nem sokkal kisebb, mint a Buch-jelentésekben nyilvántartott 14 magyar pénzintézeté összevéve. Az osztrák korona értékének megsemmisülésével ugyanúgy felpárolgott a bécsi bankok sok évtized alatt lassan felszaporult betétállománya, mint a budapesti bankoké, tehát az egyik és a másik országban a gazdasági hőmérő fagypontjától, a zéró fokától indult el a tőkeképződésnek ez a formája. Ma pedig a Bild-jelentések 14 pénzintézetének 450 millió pengős takarékbetétével szemben jóval kevesebb osztrák pénzintézetnél 540 millió pengő a takarékbetétek öszszege. Ami annyit jelent, hogy a nálunk eiért 50 pengős fejkvótával szemben odaát több, mint 120 pengő a betétekké, alakult megtakarítások fejkvótája. * Nálunk havonként és fejenként átlag 10 pengő az állami bevétel, vagy másik nevén az állami teher. Az osztrák állam júniusi bevételei 87 millió Schillinget tettek, tehát nem teljes 70 millió pengőt, de ebből 14 millió Schilling volt az a felesleg, amelyet beruházási célokra használtak fel. Háromszorta nagyobb külkereskedelmi forgalom és harmadfélszer a nagyobb betétállomány mellett tehát az állami terhek fejkvótája alig nagyobb Ausztriában, mint nálunk. És akármilyen egészségtelen ez az állapot, hogy egyetlen hónapban 14 millió Schillinget fordított a költségvetési fölöslegből beruházási célokra az osztrák pénzügyminiszter, ennek az az oka, hogy az amerikai kongresszus házszabályainak egyik szeszélyénél fogva júniusról az ősz végére vagy a tél kezdetére tolódott ki az osztrák köztársaság 100 millió dolláros beruházási kölcsöne, amelynek folyósítására nézve már kialakultak a feltételek. Nem lehet tagadni, nálunk is igen hatásos volt a pénzügyminiszternek az a bejelentése, hogy nem sok idő múlva eléri majd az 1000 millió pengőt a szanálás óta megindult állami beruházások összege, de a gazdasági minisztérium most napirendre tűzött felállításával nem szabad késni azért sem, mert a valóban igen nagy állami beruházások látszata és eredménye szinte észrevehetetlen az osztrák beruházások eredményeihez képest. Az ilyen összehasonlításokat talán érdemes időről-időre megismételni, hogy így veszítsen szuggesztív erejéből a szűk gazdasági keretek életképtelenségének kényszer eszméje, amely egyre veszélyesebb nyomással bénít meg minden kezdeményezést, és minden erőkifejtést mifelénk. Mégis kár volna elfelejteni, hogy Hollandiában 7 millió ember jutott el a gazdasági jólét magas fokára, Magyarország mai területének 40 százalékán, és Belgium kevés híján annyi embernek ad kenyeret, mint ahányan nálunk küszködnek a megélhetésért, pedig Belgium területe alig tesz többet a trianoni Magyarország 30 százalékánál. Nem lehet elütni a jobb holnap felé, amíg az „úgyis hiába“ fatalista szempontjai érvényesülnek a mai nap nagy problémáival szemben, és ha valaki úgy találná, hogy Belgium, Hollandia vagy Dánia példáját egy és más okokból nem lehet alkalmazni a magyar viszonyokra, akkor tessék legalább számbavenni és komolyan mérlegelni az Ausztria által lépésről lépésre elért eredményeket. Ezeket az eredményeket Ausztriának nehezebb volt kiépítenie és igen ,súlyos pozitív hibáknak kellett egymásba kapcsolódniuk azért, hogy Magyarország így elmaradjon Ausztria mögött. . Bella gerunt alii, Tu, felix Austria, nube, — hirdette régen a szállóige. Most Ausztria nem házasodhatott össze mással, mint a politikai és gazdasági józansággal, de a józanság nagy létkérdéseiben alig követett el tévedéseket, sem akkor, amikor a német nyelvterület legfinomabb fajú és legfinomabb tollú közgazdasági teoretikusa volt osztrák pénzügyminiszter, a csillogóan ötletes Schumpeter, sem akkor, amikor a politikai fordulatok és a pártérdekek gyerekjátékai egy jámbor, kedves hentest és szatócsot sodortak néhány hónapra Baden jól megérdemelt polgármesteri székéből a pénzügyminisztérium élére. Az osztrák császárok által kötött nagy, házasságok korszaka elmúlt és boldogságról bajos volna beszélni Ausztriában. De néhány hét előtt Seipel prelátus leszögezte, és Otto Bauer, a baloldali szocialista megerősítette azt a diagnózist, hogy az osztrák köztársaság leküzdötte a sokáig életveszélyes válságot. Mi pedig ... A gazdasági minisztérium felállítása ad talán aktualitást ennek a néhány megjegyzésnek. A megoldhatatlan problémák miniszterévé keresztelték a rossz nyelvek Bod Jánost néhány nap óta, pedig a gazdaságpolitika tárcanélküli főminisztere előtt egy igen tiszta feladat áll: két-három év alatt elvinni Magyarországot oda, ahová a sokkal rosszabb „papírforma“ ellenére eljutott már Ausztria. Apponyi a népszövetség tanácsának nyílt ülésén válaszol az optánsperben tett új román ajánlatra Genfből jelentik: Gróf Apponyi Albert ma levelet intézett a népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a magyar delegációhoz intézett közleményét, amely Antóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzéket tartalmazta. Gróf Apponyi Albert kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állításokkal, amelyek Antóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedéseket tartalmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, melyek ezekből a tévedésekből folynak. A népszövetség nem illetékes a Monroe-elv értelmezésére A népszövetségi tanács délután 4 órakor zárt ülésre ült össze, amely este hét óráig tartott. A tanács a háromórás ülésen kizárólag a costaricai kormány jegyzékét tárgyalta, amelyben a costaricai kormány felvilágoítást kér a népszövetségtől arra vonatkozólag, hogyan értelmezi a népszövetség a Monroe-elvet. A tanácstagok a hosszadalmas tanácskozás ellenére sem tudtak megállapodni, a costaricai jegyzékre adandó válasz végleges szövegében. Egyelőre csupán a válaszjegyzék alapelveit szögezték le, amelyek szerint a népszövetség nem illetékes a Monroeelv autentikus értelmezésére, tekintettel arra, hogy Wilson elnök már a népszövetségi alapszabályok megszövegezésénél a leghatározottabban kijelentette, hogy a Monroe-elv tisztára amerikai ügy. A tanács a costaricai kormánynak adandó válasz végleges szövegét a holnap délelőtt 10 órakor összeülő zárt ülésen állapítja meg. Lasevics bolsevista vezér, aki még Lenin ellen is forradalmat szított, rejtélyes körülmények között meghalt Mandsuriában (A Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) Azok a hírek, amelyek Lasevicsnek, a kínai keleti vasút vezérigazgatójának a haláláról számolnak be, nagy feltűnést keltenek a Berlinben élő orosz emigránsok között. Lasevics, akit, mint ismeretes, a szovjet nevezett ki a kínai keleti vasút vezérigazgatójává, a bolsevista párt egyik kimagasló személyisége volt hirtelen bekövetkezett haláláig. Senki sem tudja, hogy mi volt halálának igazi oka és nem tudják, vájjon öngyilkos lett-e vagy meggyilkolták, sőt még azt sem tudják, — habár erre van a legkevesebb valószínűség, — hogy nem természetes halállal múlt-e ki? Tény, hogy Lasevics a mandsuriai kormány foglya volt és azért tartóztatták le, mert bebizonyosodott, hogy a mongol forradalmat ő szította a mandsuriai kormány ellen. Lasevicset a múlt szombaton tartóztatták le a mandsu hatóságok, miután bizonyítékok kerültek a kezeik közé, hogy a kínai keleti vasút vezérigazgatója látta el a mongol forradalmárokat fegyverrel és ő adott nekik utasítást arra is, hogy támadják meg Mandsuriát. Lasevics — mint utólag kiderült — nemcsak a kínai keleti vasút vezérigazgatója volt, hanem ezzel