Magyar Hirlap, 1928. szeptember (38. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

Szombat mpies 11928 szeptember 1­­3 A Stin­nes-család a 100 millió dollár vagyontól a hadikölcsön-csalásig (A Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) Négy év előtt halt meg Hugo Stinnes, és akkor a szerény becslések tették 100 millió dollárra a hagyaték értékét, míg más becs­lések eljutottak az 1000 millió aranymárka határáig. Vitatkozni nehéz volna arról, hogy melyik becslés volt a hiteles, mivel életének végefelé százfele ágaztak el Stinnes érdekelt­ségei, és alig lehetett többé tiszta képet kapni róluk. Néhány hónappal halála előtt bocsátott a­ tengerre két nagy kereskedelmi hajót Hugo Stinnes. Az egyik a Hindenburg nevet viselte, pedig az öreg tábornagy akkor nem volt még a német birodalom elnöke, és a másik ezt a nevt kapta: Leghien. A német munkaadók vezére tehát egyik hajóját a német szakszervezetek vezérének nevére keresztelte, így pecsételve meg azt a békét, amelyet sok kemény harc iitán kötött a munkásosztállyal. A nyolcórás munkanapot erőszakosan tol­dotta meg egy órával Hugo Stinnes, és kímé­letlenül képviselte azt az elvet, hogy a szo­ciálpolitika szempontjait szögre kell akasz­tani, ha ellentétbe kerülnek a termelés érdekeivel, de azért mégis megtörtént az a különös esemény, hogy a szakszervezetek rendeltek el általános munkaszü­netet szerte a német földön, arra az órára, amikor elhamvasztották Hugo Stinnes földi maradványait, és így viszonozták azt, hogy Leghien emlé­kének hirdetését bízta egyik hajójára Stinnes. Ez egymagában is eléggé cáfolja azt a vádat, mintha a márka elértéktelenedésé­nek kíméletlen kihasználása lett volna Stin­nes egyetlen, vagy legfőbb gazdaságpoliti­kai­­ érdeme. Az bizonyos, hogy Hugo Stinnes nem emelkedett volna a Ruhr-vidék koronázatlan királyává, és a német gazda­sági élet diktátorává, ha nem ismeri fel azonnal, milyen feltartóztathatatlan a márka zuhanása lefelé, de ezen az igazsá­gon kívül felismert még néhány igazságot. Hugo Stinnes mellékesen megszerezte Berlin néhány legnagyobb szállodáját és Németország néhány nagy papírgyárát, át­vette a vezetést a rajnai hajózásban, és erős pozíciót épített ki a tengeri hajózásban Németország számára. A petróleum-érdekelt­ségeknél fogva Rockefeller is kénytelen volt üzleti szövetségre lépni vele, két berlini bank és négy-öt más német pénzintézet ke­rült szoros függésbe Hugo Stinnestől, és még sokáig lehetne folytatni az ilyen­­ melléküzemek felsorolását. Például azt, hogy alacsony munkabérek mellett alacsony marad a belföldi fogyasztás, és így nem lendülhet fel a német ipar. Ezért azután a munkaadói szempontok ri­deg érvényesítése mellett Hugo Stinnes el­lenezte a munkabérek leszállítását, és az ipar érdekében megvédte a német munkás­­osztály fogyasztóképességét. Ha másért nem, akkor ezért kell helyet adni Stinnes nevének az új Németország építőmesterei között. Úgy látszik, csak egy vonatkozásban hagyta cserben szemmértéke Stinnest. A végrendelet felbontásánál nagy meglepetést keltett az, hogy a Ruhr-vidék királya három fia közül erősen háttérbe szorította a legidő­sebb Stinnes Ödönt, akinek finom fejét és sokoldalú műveltségét mindenfelé megbecsülték. Talán ezek az esztétikai hajlamok tették bizalmatlanná Stinnes Ödönnel szemben apját, aki beteg­ágyán egy nappal halála előtt megeskette fiait, hogy a nagy családi vállalatok vezetésénél szabad kezet adnak a teg­nap letartóztatott Hugo Stinnesnek, aki így alig huszonnégy éves korában átvette a legnagyobb német vagyon irányítását. Két év alatt az ifjabb Hugo Stinnes el­jutott odáig, hogy a nagybankok, a biro­dalmi bank, a német és a porosz pénzügy­­miniszter fogtak össze­­ a Stinnes-vagyon felszámolására és tegnap azután elérkezett a tragédia utolsó felvonása. mód két esztendeje a St­nnes-válság kike­­­­rülésére, ha a német nagybankok csendben­­ segítik át az immobilizálás folytán bekövet. Azt a rohamot, amely a Stinnes-hagyaték felszámolásához vezetett, nagyon megköny­­nyítette az, hogy a Stinnes-család tagjai között igen éles ellentétek merültek fel. Akármilyen szerény, halk fiatalember volt Stinnes Ödön, sértőnek érezte azt a mellő­zést, amely a legfontosabb családi vállala­tok vezetéséből majdnem teljesen kiszorí­totta. Második fián kívül özvegyének is elég széles befolyást biztosított a hagyaték keze­lésére Stinnes, de anyjával is hamarosan összetűzött az ifjabb Stinnes Hugó, egy­részt, mert nem tűrt meg női tanácsokat és másrészt, mert Stinnesné helytelenítette fiá­nak kockázatos üzleti terveit. Hugo Stinnesnek hat gyereke volt, két felnőtt fián kívül két házasuló lánya, de ezek közül egyik sem ment férjhez, pedig a család barátai szerették volna, ha az egyik vagy a másik Stinnes-lány­ házassága révén egy kipróbált­, higgadt üzletember is szerephez jut a Stinnes-vállalatok irányítá­sánál. Ehelyett azonban Stinnes Clairenore nővére saját számlájára kötött nagy üzleteket, amelyek alig egy-két év alatt felemésztették örökrészének nagy­ részét és közben az automobilvezetés területén akart valamilyen új világrekordot felállítani. Stinnes Clairenore volt a legélesebb ellen­fele az ifjabb Stinnes Hugónak, és káröröm­mel fogadta, vagy éppen elősegítette fivé­rének bukását. Mert valahol Szibériában jár automobilján ez a Stinnes-lány, és csa­ládja már hónapok óta nem kapott hírt róla. Stinnes Hilda nem akarta feladni azt a fejedelmi függetlenséget, amely­et va­gyona biztosított számára, két kézzel do­bálta a pénzt, és folyton anyagi összeütkö­zései voltak családjával. Az ifjabb Stinnes Hugó öccse, Ottó, már hónapok előtt út­nak indult Mexikóba, ahol anyjának roko­nai élnek, és ott akarja visszaszerezni a Stinnes-név jelentőségét. A krízis bekövetkezésénél te­hát az egész család hadilábon állott egymással, és ez is megakadályozta volna a békés lebonyolítást, amely egyébként sem állott szándékukban a nagybankoknak. A nagy összeomlás nem jelentette a Stinnes-család teljes elszegényedését. A sajtó­vállalatokat, köztük a legnagyobb német konyoraatós­szervezetet, a filmszínházakat, az erdőségeket, a föld­kereti nehézségeken a Stinnes-vállalatokat- Erre azonban nem voltak hajlandóak a nagybankok, amelyek már amúgy is csak nehezen tűrték a fiatal Stinnes diktátor­ modorát és üzleti erőszakosságát. A fizetési nehézségek krízisét tehát a német nagytőke kihasználta arra, hogy elég kíméletlen kézzel végrehajtsa a Stinnes-hagyaték felszámolását, és ez volt az érdeke a Ruhr-vidék többi ipari fejedelmének is, mivel számukra sem volt kellemes az a helyzet, hogy Stinnesék ragadták magukhoz az irányítást a Ruhr­­szén fuvarozásában, és a Ruhr-vidék elek- trifikálásában, birtokokat, a szállodákat, a bankpozíciókat, a külföldi és a nemzetközi vállalatokat ki­hasították a Stinnes-hagyatékból, és java­részt értéken alul adták új kezekbe. De Stinnes Ödönnek maradt egy nagy automo­bilgyára, és néhány más iparvállalata, az ifjabb Stinnes Hugó pedig megtartott több szénbányát és hajózási vállalatot, valamint néhány gyárat. Az így átmentett vagyon­­töredék is olyan értéket jelentett, hogy Stinnes Hugó 10 millió dollárért fordult a newyorki pénzpiachoz a vállalatok tőkeszükségletének fedezései végett. Éppen ezért arra kell következtetni, hogy a most megkísérelt hadikölcsön-manipuláció csak egyik fejezete lehetett valamilyen na­gyobb arányú hadműveletnek, ha valóban igazolást nyernek a most emelt vádak. De azért erősen túlzottaknak tűnnek fel azok a jelentések, amelyek szerint 330 millió aranymárka károsodás érte volna a német birodalmat, ha, nem derül ki idejekorán ez a nagy­szabású csalási kísérlet. Kereskedelmi impresszionistának nevez­ték az ifjabb Stinnes Hugót, aki egy napon ötletszerűen annyi benzint vásárolt, amennyi 3 hó­napra fedezte Németország egész szük­ségletét, éppen akkor, amikor megindult a benzin meredek áresése. Gyorsan határozni és mindig nagy vonalakban üzletet kötni: ezeket az elveket apjától vette át az ifjabb Stinnes, hiszen Hugo Stinnes­ is néha öt perc alatt vásárolt meg nagy iparvállalato­kat, vagy pénzintézeti részvénytöbbségeket. Csak éppen jobb volt a szemmértéke és jobb volt a konjunktúra, amely szövetsége­sévé szegődött. A harmincadik év határán tört le tel­jesen az ifjabb Stinnes, és mögötte van már két olyan év, amikor trónörökösi jogcímen a német ipar diktá­torának szerepét próbálta játszani. És apja sem volna több ma 58 évesnél, ha négy esztendeje nem töri ketté tevékenységét a halál. A Loewenstein-tragédia mellé mától fogva odacsatlakozik a Sfirmes-tragédia. A Ruhr-vidék királya és a trónörökös Családi viszályok a Stinnes-testvérek közt Egy régi vagyon tragédiája A­ Stinnes-vagyon összeomlását nem lehet , konjunktúrális vagyonok sorsához hason­lítani. Négy évvel a háború előtt jelent meg az a könyv, amelyben Hugo Stinnes meg­­iratta a Stinnes-család százéves történetét, mert 1810-ben rakta le a nagy családi cég alapjait Stinnes Mátyás Mühlheimben, ott, ahol utolsó napját töltötte most letartózta­tása előtt Stinnes Hugó. Száz év előtt már 66 hajója volt a Rajnán Stinnes Mátyásnak, és három szénbányája a Ruhr-vidéken. A Stinnes-család tehát a Ruhr-vidék régi ipari dinasztiái közé tartozik. Az idősebb Hugo Stinnes azonban nem bírta el azt, hogy családjának többi tagja is beleszóljon üzleti terveibe. Ezért alig 23 éves korában önállósította magát és 50.000 márka tőkével külön részvény­­társaságot alapított. A háború kitörésének idején még mindig csak 44 éves volt Hugo Stinnes, és így az 50.000 márkás alaptőkétől alig két évtized alatt jutott el odáig, hogy évenként legalább kétmillió má­rka után fizessen jövedelmi adót. Vágsz még sokkal hamarább, mert már 1908-ban meghaladta a Stinnes­­vállalatok adó alá vont tiszta nyeresége a kétmillió márkát. A háború másnapján másodszor kellett meg­alapítania vagyonát Stinnesnek, akitől 47 nagy nemzetközi érdekeltséget vett el a békeszerződés, és így a második vagy­onalapí­tás eredménye az a 100—200 millió dollár, amely az 54 éves Stinnes hagyatéka gyanánt sze­repelt, akkor, amikor 1924 áprilisában elköltözött az élők sorából. Az idősebb Stinnes feltétlenül bízott má­sodik fiában, aki tizennyolc éves kora óta magántitkára volt, tudott apjának minden fezleti tranzakciójáról, örökölte tőle a szinte korlátlan munkabírást, és a tárgyalási mo­dor kíméletlenségét. Amikor a Ruhr-vidék megszállásával kapcsolatosan folyósított ipari segélyek ügyében a birodalmi gyűlés egyik bizottsága maga elé idézte a most le­tartóztatott Hugo Stinnest, általános meg­ütközést keltett az, hogy a még alig nagy­korú fiatalember apjának modorában, sőt még ridegebben, még fölényesebben beszélt a volt kancellárokkal és a volt miniszterek­kel. Apjának korlátlan ambícióit is örö­költe az ifjabb Hugo Stinnes, és ez volt a most bekövetkezett tragédia legfőbb oka. A Ruhr-vidék királyának ha­lála volt éppen az a fordulópont, amikor a keretek szűkítése vált szükségessé. De ap­jának hagyatékából semmit sem akart fel­adni a fiatal cégfőnök, sőt szélesíteni akarta az örökölt gazdasági birodalmat. Az nyílt kérdés még ma is, vájjon nem lett volna-e ma. SZOMBATON NYÍLIK MEG A PALACE KÁVÉHÁZ PALACE-SZÁLLODA ÉPÜLETÉBEN, RÁKÓCZI-ÚT 43. SZ. ESTÉNKÉNT: SZEGEDI KÁROLYI ÁRPÁD CIGÁNY­ZENEKARA MUZSIKÁL! ELSŐBÁNOKI ROBSOZ ERNŐ !POXYHA ! ÜZLETVEZETŐ. Stinnes titkárát minden óvadék nélkül szabadlábra helyezték Berlinből jelentik. A Stinnes-ügy napról napra újabb meglepetéseket hoz. A tegnapi nap szenzációja ifj. Stinnes Hugó letartóz­tatása volt s az ügynek ma már újabb szen­zációja van: Sinne magántitkárát, Waldowot, aki már hetek óta vizsgálati fogságban van, ma délelőtt szabadlábra helyezték, még­pedig minden óvadék nélkül, kizáró­lag egy nyilatkozat alapján, amelyben Wal­dow kötelezi magát arra, hogy bizonyos időközökben jelentkezik a rendőrségen. Waldow ügyvédje nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt állítja, hogy Waldow az utolsó pillanatig igyekezett fedezni főnökét, miután azonban a hatóságok más oldalról tudomást szereztek Stinnes bűnrészességéről, a további tagadásnak nem volt értelme s éppen ezért Waldow részletesen beismerő vallomást tett. Stinnes Hugó kihallgatása egyelőre még nem ért véget, valószínűleg még több napot fog igénybe venni, tekintettel arra, hogy a terhére rótt bűncselekmények bonyo­lult komplexuma a kihallgatást rend­kívül megnehezíti. A mai nap folyamán Stinnes Hugót elsősor­ban az annak idején oly nagy port fölvert romániai üzlettel kapcsolatban hallgatták ki. Ez az üzlet, mint ismeretes, abban­­ ál­lott, hogy Stinnes Hugóval összeköttetésben álló egyes román spekulánsok a hadiköl­­csönvalorizáció törvényerőre emelkedése után rengeteg tőzsdei forgalomban lévő hadikölcsönkötvényt ös jegyzési kötvényként jelentettek be. A román üzleten kívül hasonlóan gya­nús párizsi manipulációk is terhelik Stinnes Hugó lelkiismeretét. Waldow és az Eisen- und Stahlübersee­­bank ugyancsak letartóztatásban lévő igaz­gatója ugyanis annak idején azzal az aján­lattal jöttek elő, hogy finanszírozzon Stinnes egy állítólagos francia konzorciumot, amely­nek módjában áll óriási mennyiségű ös­­jegyzés­i hadikölcsönkötvény megvásárlása. Ez az álla flR*Les francia konzorcium a Ber­liner Tageblatt értesülése szerint egy Franc­i­­aországból kialasitott­ Goldmut Di­nsxi

Next