Magyar Hirlap, 1929. március (39. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-03 / 52. szám

Vásáron. Franciák a Nemzeti Szalon­bem Két évtized távolságin át kétségtelen nagy örömmel köszöntjük a Nemzeti Szalon falai között újból a modern francia művészetet abban az együttesben, amellyel most, mint a francia avant­garde képviselői vonulnak fel, hogy • húsz esztendő után konstatálhassuk, ez össze­foglalásban mi minden történt azóta, hogy utol­jára itt megjelentek. Pontosan és primitív fo­galmazásban Párizs e két évtized alatt ezzel a kiállítással ugyanazt a képet mutatja, mint hogyha irányok és törekvések szempontjából e húsz esztendőről egy magyar kiállítást válogat­nánk össze. Természetesen, ennek a magyar kiál­lításnak úgy kellene felsorakoznia, hogy ne rekeszkődjék ki belőle mindaz, ami új törekvés és új kísértet. Nálunk meglepő egy kiállítás­ban, ha a magyar piktúra és szobrászat leg­szélső törekvései is jelen vannak. E francia kiál­lításban éppen az a meglepő, hogy Párizs avant­gardeja még ma is a maga képviselői közé szá­mítja Besnard színes természetábrázolásán Sig­nac pointil művészetét, a jólfésült divatfestőt, Van Dongent. A szobrászok közül pedig a tiszte­­letreméltóan gazdag Bourdellet. Valljuk meg őszintén, hogy a mi avant gardenk nem haj­landó ilyen türelemre és megértésre, viszont kétségtelen, hogy a mi konzervatívjeink se szí­vesen látják az ilyen harmonikus együttsze­­replést Kétségtelen, hogy ez a mostani kiállítás is­mert nevek gazdag névjegyzékével és irányok teljes fölvonultatásával egész képet ad mind­arról, ami Franciaországban és Párizs centrum­­szerepénél fogva az egész világon történt és tör­ténik a művészet új fejlődésében. Az előbb emlí­tett konzervatív szárnnyal szemben középúton olyan neveket találunk, mint Matisse, Utrillo, Vlaminck, a másik szélsőségben pedig Braque, aki papírkivágásokkal dolgozik, Marcoussis, a konstruktivista, vagy Charlemagne. Az összeállítás ellen tehát semmi kifogás nem eshet. Kár volna neveket és egyeseket kiemelni, az együttes kép a fontos s az a tájékozódás, amelyet a reprezentatív jellegű kiállítás ad. A rendezők azzal az anyaggal, amely kezükbe ke­rült, jól és helyesen bántak el. Úgy tudjuk, hogy a francia Lhote — az ismert festő és kritikus, aki, mint a kubizmus reprezentánsa, szintén szerepel a kiállításon érdekes képeivel — és a magyar Rózsafy Dezső szereztek komoly érde­meket a kiállítás összeállítása körül. Arról természetesen lehetne beszélni, hogy az egyes képek, amelyeket a művészek e vándor­kiállítás céljaira rendelkezésre bocsátottak, nem jelentik túlzott megbecsülését a magyar publi­kumnak. Nemigen kerültek ide az egyes fes­tők fejlődésének legújabb darabjai, sem kivált­képpen jellegzetes és teljes értéket jelentő mun­kái. Hogy csak a nagy nevek közül említsünk egyet-mást, Utrillo öt-hat esztendő előtti állomá­sán látható itt, pedig amióta megszűnt Párizs egyik legdivatosabb festője lenni, sok minden­ben megváltozott. Picasso karcai sem azt a ter­mését reprezentálják, amellyel legutolsó grafikai kiállításán Rosenbergnél szerepelt. Jó és értékes képek azonban seregszámra akadnak ebben a kiállításban, amelynek nívója azonban nem olyan, hogy ne kellene büszkéknek lennünk a mi avant garde-művészetünknek értékeire. Vé­gül pedig a mai párizsi művészet legfiatalabb ge­nerációja nemigen kapott helyet a kiállításon. (K. L) T­ermosifi tőzsde­zárlat Chicago, március 2. Búza: Márc. (előző zár­lat 125) 125, máj. (1301/1) 130, júl. (133) 133. — Tengeri: Márc. (96'A) 96%, máj. (100%) 100%, júl. (1035/1) 103%. — Zab: Márc. (48%) 48%, máj. (51%) 51%, júl. (50%) 49%. — *----Márc. (—) 110%, máj. (112) 112%, júl. (m*&) 111%. Winnipeg, március 2. Búza: Máj. (előző zár­lat 132%) 132, júl (133%) 133%, okt. (132%) 133%. — Zab: Máj. (60) 595/1, júl. (59%) 59%. Liverpool, március 2. Búza: Márc. (előző zárlat 9 sh. 0'% d.) 9 sh. 0% d., máj. (9 sh. 3% d.) 9 sh. 4 d. júl. (9 sh. 6% d.) 9 sh. 6%d. ^Odrk­ULT* RECEPTKÖNYV«-14S — színes képekkel illusztrált — receptet tartalmaz. Kér­e a fűszerkereskedésben 1 Ára 30 fillér. jA AGIK*ja HÍRLAP 1920 március 3. 9 Kétségtelenül megállapították Pirquet tanár és felesége öngyilkosságát Kihirdették Pirquet tanár végrendeletét Bécsből jelentik. A tragikus körülmények között elhunyt Pirquet tanár végrendeletében, amelyet ma a törvényszéken felbontottak, fogadott fiát, dr. Hans Pirquetet nevezi meg egyedüli örökösének. Dr. Hans Pirquet jelenleg New Yorkban egy ottani kereskedelmi vállalatnak alkalmazottja A végrendeletben Pirquet tanár kéri, hogy az ő munkája által világhírűvé tett bécsi gyermekklinika élére egyik tanítványát ne­vezzék ki. Pirquet név szerint négy tanítvá­nyát sorolja fel, akiket érdemesnek tart erre a tisztségre. Köztük vannak Nobel és Schick egyetemi tanárok is. Az államügyészség megadta az enge­délyt Pirquet tanár és felesége eltemeté­séhez. A temetés kedden délután 3 órakor lesz a központi temetőben, ahol a főváros díszsír­helyet adományozott az elhunyt tudósnak. Beavatott helyen megerősítik a Stunde-nak azt a jelentését, hogy a Pirquet tanár és fe­lesége halála ügyében folytatott rendőri nyo­mozás kétséget kizáróan öngyilkosságot álla­pított meg. A legújabb jelentések szerint Pirquit tanár és felesége nem veronál­­lal, hanem c­ankálival mérgezték meg magukat. A helyszíni szemle kétségtelenül megállapí­totta, hogy az orvostanár és neje diankálit vettek be. Az ügyészség erre való tekintettel állott el a hullák boncolásától. A magyar filmgyártás ügyét véglegesen rendezi a belügyminiszter Értekezlet Scitovszky belügyminiszternél Szcitovszky Béla belügyminiszter ma dél­előtt értekezletre hívta össze a magyar film­gyártás kérdésével foglalkozó hivatalos szervek és egyéb érdekeltségek képviselőit. Az értekezleten az elnöklő belügyminiszter elmondotta, hogy a magyar filmgyártás kér­dése nemzeti probléma. Azt hiszi, abban a kérdésben, hogy magyar filmre szükség van, valamennyien egy véleményen va­gyaunk. De ha ebben a kérdésben egyedül is maradna, akkor is keresné és azt hiszi, meg is találná az útját és módját annak, hogy miképpen lehet a magyar filmet feltá­masztani. — A film ügye — mondotta a belügymi­niszter -ír- művészeti és gazdasági probléma. Lehetetlennek tartom, hogy a magyar nemzet, amelynek géniusza a művészet minden terén kiéli magát, mindenütt nagyot és maradandót alkot, éppen a film terén maradjon vissza. A múltak tapasztalatai, de maga a jelen is feljogosít arra, hogy a filmgyártás terén is méltó szerephez jussunk. Világszerte mű­ködő kiváló íróink, rendezőink és színé­szeink megerősítenek abban a hitben, hogy itt joggal tartunk számot az érvényesülésre. Véleményem szerint a kérdés művészeti vo­natkozásairól kár is többet mondani. A miniszter ezután áttért a filmprobléma gazdasági vonatkozásainak részleteire és miután a Filmipari Alap létjogosultságát megindokolta, foglalkozott azokkal az okok­kal, amelyek a magántőkét nálunk távol­tartják a filmvállalkozástól. __ Véleményem szerint — mondotta a belügyminiszter, — ennek oka a rentabili­tás kérdésének fel nem ismerésében áll. És itt újból rá kell mutatnom arra, hogy a sajtó állásfoglalása milyen nagy szere­pet játszik a magyar film ügyében. Amíg a kormány igyekszik a magántőke bizalmát fölkelteni, addig egy-két sajtó­közlemény vagy nyilatkozat könnyen alkal­mas lehet arra, hogy hosszú hónapok mun­káját egy nap alatt aláássa. Nem vizsgálom, hogy mi az, ami az ilyen cikkek és nyilat­kozatok megjelenésekor indító okként sze­repel: — nem szeretem a meddő vitákat —. Higgyék el azonban, hogy a magyar film nagy ügyének akkor tesznek jó szolgálatot, ha panaszaikat és kritikájukat az illetékes hatóság elé juttatják és ezzel a sajtó részére csak azt hagyják meg, ami a közvélemény elé kerülve, a magántőkét a magyar film rentabilitásáról és szükségességéről meg­győzi. Nem szabad a rendszer és a köve­tendő módszerek feletti vita érdekében fel­áldoznunk magát a magyar filmet A miniszter ezután annak a reményének adott kifejezést, hogy bizonyos hatósági in­tézkedésekkel talán nagyobb bizalmat lehet ébreszteni a magántőkében a magyar film rentabilitása iránt. — Talán van olyan rendelkezés, — mon­dotta a belügyminiszter, — amely alkalmas arra, hogy annak alapján a magántőke kal­kulációját megtalálja. A teendő intézkedé­sekre vonatkozólag még eddig nem döntöt­tem. Higgyék el nekem azt, hogy minden komoly javaslatot, érvet és szempontot be­ható mérlegelés tárgyává fogok tenni, mert ilyen nagyfontosságú nemzeti kérdés­ben csak a viszonyok és a lehetőségek teljes áttekintése után tehet lelkiismere­tesen állást foglalni. Az előadó ismertetése után hosszas és alapos vita indult meg, amelyben Tasnády Szüts András, Pogány Frigyes és Iborovitz Richárd, a Moziengedélyesek és a Filmköl­csönzők Egyesülete által beadott javaslatot indokolták és magyarázták. A Színpadi Szer­zők Egyesülete és a Budapesti Színész Szö­vetség közös javaslatát Heltai Jenő, Lengyel Menyhért és Molnár Dezső ismertette az érte­kezlettel. A Filmipari Alap memorandumát Pekár Gyula terjesztette a miniszter elé. A Filmipari Alap és a szerzők és színészek kö­zös javaslata a kontingens rendszer alapján elrendelendő kötelező filmgyártás mellett fog­lalt állást. Ezzel szemben a moziszakma me­moranduma egy újonnan alakítandó szakmai részvénytársaság útján reméli a magyar film­gyártás újjáteremtését. A vitában a már emlí­­tetteken kívül résztvettek még Tory Gerő k. államtitkár, Bencs Zoltán miniszteri osztály­­tanácsos és Geiger Richárd vezérigazgató. Az értekezlet, amely Va3 órakor ért véget, azzal zárult, hogy a belügyminiszter ki­jelentette, hogy az elhangzottak alapján bizo­nyára meg fogja találni azt a módot, amellyel a magyar filmgyártás nemzeti szempont­ból is nagyjelentőségű kérdését a köz­érdek szem előtt tartása mellett a lehe­tőség szerint közmegelégedésre fogja megoldani. Végül kilátásba helyezte a miniszter, hogy más irányú nagymérvű elfoglaltsága mellett is igyekezni fog a magyar filmgyártás meg­­oldásának ügyében sürgősen végleges hely­zetet teremteni. Két és félévi fegyházat kapott a sikkasztó adófőnök Szegedről jelentik: A szegedi törvényszék most ítélkezett Wickl István volt kevermesi forgalmi adófőnök bűnügyében, akit az ügyészség több rendbeli, folytatólagosan el­követett hivatali sikkasztással vádolt. A bíró­ság három napi tárgyalás után bűnösnek mondotta ki Wickl Istvánt a vádbeli cselek­ményekben és ezért két és fél évi fegyházra ítélte. A felek fellebbeztek. Nincs kormányválság Németországban Berlinből jelentik: Müller kancellár szom­baton délben megjelent Hindenburg elnök­nél és közölte vele, hogy a nagykoalíció meg­alakítására irányuló fáradozásai sikertelenek maradtak. A kancellár felkérte az elnököt, hogy erősítse meg tárcájukban továbbra is a kormány tagjait, aminek Hindenburg elnök készséggel eleget tett. Ezzel azután egyszers­­mindenkorra alapjukat vesztették azok a hí­rek, amelyek szerint kormányválság, ház­­feloszlatás és új választás áll küszöbön. Szőrtelenítőt csak Dr. Morisson murkát fogadjon el is a maradékosztály olcsósága minden képzeletet felülmúl. Meg kell itt jegyyezni, hogy a nagy forgalom kövekeztében és most rendkívül megnöveke­dett a maradékosztály anyaga. Az áruház itt egyenesen féláron dob piacra cikkeket, a legdrágább gyapjúkelméktől kezdve a leg­­praktikusabb mosóanyagokig. Csak futtában jegyeztünk fel néhányat a nagy maradék­­okkázió áraiból: mosóvolle 65 fillértől; min­tás műselyem 1.40; bélésre való brokát 1.50; kasha 1.95; jumperheime 2.48; crepella 2.75; foulardselyem­ 2.90; imprimé crépe de Chine (Bemberg) 34­0; 135 cm; széles kabátszövet 5.90; crépe Georgette 5.98. Általában, ha az ember a maradék stokkot szemü­gyre veszi, szinte érthetetlen, hogyan lehet ráfizetés nél­kül ilyen árakat jegyezni .. Ezek után most már megértem, miért oly zsúfolt a Gerő-áru­ház, s azt is természetesnek találom, hogy ez a modern elvekkel dolgozó üzlet nyolcévi fennállása óta miért növekedett meg évről­­évre. Olcsó áron és ha lehet, ha a maradék­­kalkulációban kifutja, féláron adni jó árat, ez az a kereskedői elv, amelyen minden fel­lendülés alapszik. Déli séta, amelyen kiderül, hol lehet jót olcsón, sőt feláron vásárolni Hiába száll még a fagypont alá a higany oszlop, hiába bollik még itt-ott jéggöröngybe a sima aszfalthoz szokott láb, mégis csak március van s a levegő elhozza a tavasz és holnapi derülés sejtelmét. Ez az átmeneti szezon már különösen alkalmas a déli sétá­­lásra, korzózásra s eközben, — ami ilyenkor rendkívül lényeges, — a bevásárlásra, mert az új divat, bizony, már bekopogtatott. Be­vallom, az új divat az aktualitás s ez utóbbi a riportert mindig érdekli.. Be­nézek tehát itt is, ott is üzletekbe, ahol most mérik ki vagy mérik le a divatot, lemérik nagyszerű slágerszövetek, selymek és kel­mék formájában s egyenesen oda térek be, ahol legnagyobb a forgalom, ahol a legtöbb hölgy tolong és válogat a pultok előtt. Az egész Belvárosban nem találkoztam oly nagy forgalommal, mint az Andrássy út egyik tágas bolthelyiségében, Gerő maradék- ét divatáruházában, Andrássy út 6. (az Opera­­ház oldalán), ahol a gazdag szövet-, selyem­ét mosóosztályon kívül rögtön szemembe örül: a maradékosztály. Mi az oka, vetem fel a kérdést magamban, hogy amíg annyi bolt ásít manapság az ürességtől, addig ez az üzlet szinte zsúfolásig megtelt elegáns, úri vásárlóközönséggel. Ennek nem lehet véletlen oka, állapítom meg és közelebb lépek a pultokhoz, hogy megfigyeljem, mit vesznek itt oly lázasan az emberek, s milyen áron veszik, hogy úgy kapnak rajta. Először­ is a gyapjúosztályon nézek körül Hallom a keresletet: — Átmeneti kabátszövetet kérek. — Vagy pedig: — Tavaszi kabátra akarnék valami jó, tartós és divatos anyagot. — ÉS a kínálat így válaszol: — Hogyne, paran­csoljon. Nagyszerű angol és francia kabát­­meg ruhaszöveteink már mind beérkeztek és ha magyar­­gyártmány iránt tetszik érdek­lődni, parancsoljon, az is van. — Szem­­ügyre veszem a felkínált anyagokat. az angol és francia piac nagy újdonságai itt vannak. Kabátkelmék: tweed-ek, double cashmir-ek­. Ruhaszövetek közül sok Angora-kashát látok. Azután jumperkelméket, gyapjúszövetet és gyapjútrikót. Itt sorakoznak az összes divatszínek: belge sokféle árnyalatban, fran­ciakék és általában, a még mindig kedves kék árnyalatok, azután zöld inkább a vilá­gos tónusokban. Megtapogatom a minőséget: elsőrendű. Megkérdezem az árakat: csodál­kozom. Ismerem pontosan a belvárosi piac árait. A Gerő-áruház ugyanazért a minősé­gért mindenkinél olcsóbb árat kér. Ez a titka tehát a szokatlan forgalomnak és ma­gyarázata a rendkívüli népszerűségnek. To­vább megyek a selyemosztályra. Itt is a divat-sláger selymeit figyelem meg először. A crépe Tiflis könnyebb minősége itt már 12.50 P.-ért kapható (minden divathölgy­ tudja, hogy ez az ár egyenesen okkázta, a Tiflis legnehezebb minőségét, amelyért benn a városban 18—20 pengőt kérnek, itt 14.50 pengőért bocsátják áruba. A nehéz crépe Georgette ára — a szokott 10—11 pengő he­lyett — itt nem több 8.50 pengőnél. És így megy ez sorra minden osztályon, valamennyi piacra dobott árunál. Például a gyapjú­­crepe ma is bámulatos olcsó: 3.75 pengő a könnyebb, 8.50 a nehéz minőség. Azok a közkedvelt crépe de Chine divatkendők, amilyet majd minden hölgy hord manapság nyakában itt különös kedvezményképpen 4.90 pengőért kaphatók. Végül

Next