Magyar Hirlap, 1930. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-23 / 18. szám

2 1930 január 23. HifiMAP__________ VIRÁG BENEDEK Ma száz éve hunyta le örök álomra szemelt ,tisztelendő Virág Ádám Ignác, szerzetesi né­ven Benedek és iskolai élményeire visszagon­dolva, alighanem mindenki csodálkozással csapja össze kezeit, hogy csak száz esztendeje ennek... Virág Benedek költői munkássága meglepően rövid idő leforgása alatt magaszto­sult irodalomtörténeti fejezetté — és ami ezzel oly gyakran együttjár, közben elfelejtkezett róla a világ. A klasszikus iskola, amelynek szel­lemében szorgalmasan írta ódáit, episztoláit és vegyes költeményeit ez a buzgó napszámosa a toll hadseregének, a klasszikus iskola a maga megkötött verselésével, ünnepélyesen emelkedett hangjával, mintha végérvényesen kiveszett volna a magyar literatúrában. Nemcsak ma, hanem már negyedszázaddal ezelőtt is és ez magya­rázza meg legvilágosabban: miért borult a fele­dés sűrű fátyla Virág Benedekre és költészetére, amikor pedig egyik-másik kortársának írásait­­— gondoljunk csak Gvadányi Falusi nótárius­ára ,— ma is szívesen olvassa a felnövekvő nem­zedék. Költészete talán meghalt, de pályája — az örök írónak küzdelmes, gondokkal teli pályája — nagyon is él. Nem szeretett önmagáról be­szélni. Amikor egyszer megkérték, írja le élet­rajzát, csak ennyit mondott: Születtem, szeret­tem hazámat s dolgoztam érte. Ez az én életem története. Iskolai tanulmányai a nemzetietlen korba estek, amikor „nemcsak unalmas a ma­gyar szó, de ha tudják is, szégyenük a nyelvet , majdnem utálják azt beszélni“. És milyen volt az akkori iskola? Somot, almát, körtvélyt, itt eleget ehetsz. De a tudományban csak kevés részt vehetsz — mondja Losonczi István a Hármas Kis Tükör­ben. A fiatal Virág belép a pálosok közé, ami­kor pedig 1785-ben II. József sok mással együtt ezt a rendet is feloszlatja, világi pappá lesz és gimnáziumi tanári állást vállal. Betegsége miatt azonban rövidesen vissza kell vonulnia, ekkor­­ Tabánba költözik és szinte elképzelhetetlen nélkülözések között éli napjait. Jövedelme az az évi háromszáz papírforint, amelyet a vallásalap folyósít számára és ez az összeg „élni kevés, éhenhalásra sok". Télen nem fűt, ha csak bará­tai, jó ismerősei meg nem könyörülnek rajta: az egyetlen ajándék, amelyet az emberektől elfo­gad: egy-két öl fa, hogy teljesen be ne fagyjon szobájának ablaka. Amióta Festetics György pénzén megindul 1798-ban a Magyar Minerva, ennek harmadik kötete Virág Benedek Poétái Munkája címmel lát napvilágot. Nagy gonddal válogatja össze ki­adásra kerülő verseit. De pesszimizmusa már ekkor megcsen­dül. Cifra bokrétát ne remélj azonban. Nem magyar földön terem a borostyán. Verseiből sok helyen Horatius hangulata szól felénk, önállóságát, költői egyéniségét azonban mindenütt igyekszik érintetlenül fenntartani. Honfibánata fokozódik, de az egymásután következő évek szorgalmas munkával telnek. Meg akarja írni a honfoglalás nagy művét, azonban csak az expositio és invocatio maradt ránk. Élete főmunkájának a Magyar Századok­at tekinti: egy évtizedig dolgozik rajta megfeszí­tett erővel. Komoly elődei nincsenek, biztos forrásokra nem támaszkodhatik, mégis a prag­matikus históriaírás alapját veti meg. Ob­jektivitása persze sok kívánni valót hagy maga után: a történelem magyar szereplőit csak jó oldalukról mutatja, a keresztes háborúk részt­vevőit pedig „istentől elrugaszkodott csavar­góknak" nevezi. Pesszimizmusa egyre erőseb­ben elhatalmasodik lelkén. Teljesen vissza­vonul az emberektől és magányában szinte megközelíthetetlenül elbarrikádozza magát. * 1810 szeptember 5-én nagy tűz pusztít a Rác­városban és a Tabánban. Virágnak mindene odavész: könyvtára, kéziratai, történeti mun­kájának összegyűjtött adatai. Még jobban össze kell húzódnia. Toldy Ferenc szerint szobács­­kájának összes bútorzata fenyőfa-nyoszolya, ily láda, ily könyvpolc és ily fiókos asztalka közül három szalmaszékből állott; ha látogatói voltak, a negyedik a nyoszolyán ült. Élete utolsó évei­ben már alig hagyta el a Rácváros feljáratánál lévő szobáját, ápolást, támogatást nem foga­dott el senkitől és amikor 1830 január 23-án meghalt, senki sem volt mellette. Vörösmarty Mihály ezeket jegyzi fel utolsó napjairól: „Ha- ALTA hashajtó * tála, mint többnyire minden literátoré, rettentő például szolgálhat mindeneknek, ki az ügye­­fogyott literatúra kopár mezejére az élet útjá­ról eltévedni elég boldogtalan... Az éjjel, hogy a gutaütés eltehetetlenítette, tyúkja a fejénél ült, kutyája mellette az ágyon s macskája rajta járt. Ezek voltak önállói az emberektől elhagyott­nak s mint mondják, egy összerágott cinkanál hevert székén, mellyel hihetőleg orvosságot akart bevenni.. * Írósors, íróhalál anno 1830. Száz esztendő alatt vájjon mennyit változott a világ? ... (k. L) ’'fBSESn­nBnMHBBnDKflBBBBnHHBSBSN­SMBBHHHBHHKK' Teljes győzelmet aratott Nagykanizsán az ellenzéki párt formahibák miatt megsemmisítették a megyei törvényhatóságba beválasztott városi tagok mandátumát Nagykanizsáról jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. Mint már jelentette a Magyar Hírlap szerdai számában, Nagykanizsa város választópolgársága a keddi választáson ki­jelölte a város jövendő politikájának irá­nyát. Kedden éjjel tizenegy órakor még olyan hírek jártak,, hogy az egyik választó­­kerületben csupán 80 százalékos győzelmet ért volna el a községi párt. Az éjjel két óráig tartó összeszámlálás eredményéből azután kitűnt, hogy a községi párt az egész vonalon száz­­százalékos győzelmet aratott, amennyi­ben a katolikus párt még egy póttagsá­got sem tudott magának a 38 rendes és 10 póttagsági helyből biztosítani. Az egész város a legnagyobb örömmel fo­gadta ezt az eredményt, amely a város va­lódi közhangulatának kifejezője. Ez az első eset egyébként, hogy a szerve­zett munkásság képviselői helyet kapnak egy városi parlamentben. A szociáldemokraták a községi párttal közös listán indultak, ezért biztosítottak a pártnak két mandátumot. Ezenkívül a megválasztottak között is van két szociáldemokrata. Így összesen 1 szo­ciáldemokrata foglal helyet az új képviselő­testületben. Szerdára újabb szenzációja akadt Nagy­kanizsának Mint ismeretes, Nagykanizsán a múlt év november 4-én folytak le a köz­­igazgatási választások, amely alkalommal 10 rendes és 5 póttagot küldött ki a város a megyei törvényhatóságba. Ezen a válasz­táson lépett először porondra a községi párt, az akkor még élénk életet élő nemzeti párt­tal szemben s az eredmény az volt, hogy a nemzeti párt teljesen elbukott, egy embe­rét sem tudta behozni. A nemzeti párt részé­ről azután a választás eredményét forma­hibák miatt megtámadták. Ez a hiba abból állott, hogy a szavazatszedő bizottságok bizalmi férfiak kijelölése nélkül kezdték meg a szavazást. Zala vármegye igazoló­ választmánya kedden tartott ülésén a törvényhatósági választásokat emiatt az alaki hiba miatt megsemmisítette. A közvélemény most nagy érdeklődéssel várja, hogy a közigazgatási bíróság, ahová az ügy még kerülni fog, miként dönt majd az ügyben. A községi párt meg van győződve róla, hogy, ha a közigazgatási bíróság új választást rendel el, azon is hasonló győzel­met fognak elérni. A lakók ankétja az új lakbérleti szabályrendelet-tervezetről A főváros szociálpolitikai ügyosztálya el­készítette az új lakbérszabályzat tervezetét, amelyet hétfőn már tárgyalni is fognak a városházán. Miután itt olyan fontos kérdé­sekről van szó, amelyek a főváros lakossá­gának legéletbevágóbb érdekei, a Lakók Szövetsége ankétot rendezett ebben az ügy­ben, hogy ezen az ankéton pontról pontra tegye meg az észrevételeit a tervezet rendel­kezéseire vonatkozólag. Szerdán este tartot­ták meg ennek az ankétnak első ülését az Ügyvédi Kamara dísztermében. Az ankéton dr Strausz István országgyűlési képviselő elnökölt, a jegyzői tisztet pedig dr Popper Elemér látta el. Elsőnek dr Fái Sándor, a Lakók Szövet­ségének ügyvezető elnöke szólalt fel, aki be­vezető beszédében kimentette dr Bródy Ernő elnök távollétét, aki a tokaji választáson való részvétele miatt nem jelenhetett meg. Ezután a lakbérleti szabályrendelet terveze­tének első és második paragrafusát ismer­tette. Az van ezekben a pontokban, hogy a jövőben felmondás szempontjából a háztelkeket ugyanolyan elbírálás alá fogják venni, mint a lakásokat. Rámutatott az előadó arra, hogy milyen súlyos bonyodalmakat rejt magában ez a rendelkezés, hiszen pontosan meg se lehet állapítani, hogy egy telek házhely-e vagy sem. A második paragrafus a bérlő és a háztulajdonos közti írásbeli megállapodásra vonatkozik. Ezután dr Győry Ákos ismertette a sza­bályrendeletet a 3. paragrafustól kezdve. Már mindjárt ebben a 3. szakaszban a fő­város lakosságának és éppen a legszegé­nyebb, tehát legtöbb védelemre szoruló ré­tegnek vitális érdekeiről van szó. Míg az eddigi szabályrendelet szerint hetenként is lehetett lakást bérelni, az új tervezet csak az éves és havi bérletet ismeri. Pedig a munkások hetenként kapják a fizetésüket és a mai viszonyok között tel­jes lehetetlenség, hogy valaki ebből egy hónapra félre tudjon tenni. Ezért azt ja­vasolta dr Győry Ákos, hogy vagy azt mondja ki az ankét, hogy továbbra is lehet hetenként fizetni a házbért, vagy pedig a havi bérlet és havi felmondás hangsúlyo­zásával tegye lehetővé, hogy az, aki akarja fizethesse hetenként is a házbért, egyheti részlet elmulasztása azonban ne vonja maga után az egész hónapi bér esedékes­ségét. Élénk vitát provokált a 4. szakasz is, amelynek kapcsán az ankét leszögezte magát amellett, hogy a jövőben főbérlet helyett „bérvállalatos" és főbérlő helyett „bérvállalkozót“ írjanak. Ez a két elneve­zés felelne meg egyrészt a jelzett fogalmai, igazi rendeltetésének, másrészt pedig sok tévedést küszöbölne ki. Most következett az ankét egyik legsú­lyosabb pontja, amely a mai szomorú gaz­dasági helyzetben a fővárosi lakosság igen nagy részének sorsára vonatkozik. Ez a 6-ik, az úgynevezett „albérlő“ paragrafus. Ehhez a ponthoz igen sokan szóltak hozzá s végül is az ankét a maga álláspontját a szabályrendelettel szemben a következőkben határozta meg: „Ne legyen szükséges a bérbeadó hozzá­járulása ahhoz, hogy a főbérlő albérlőt tarthasson-e, vagy sem. Sőt még abba se avatkozhasson bele, hogy a lakásban ágyrajárókat tartsanak-e Azért tartotta nagyon fontosnak az ankét, hogy álláspontját ebben a kérdésben kifeje­zésre juttassa, mert ma, amikor nemcsak a legszegényebb társadalmi osztály, hanem az intelligencia nagy része is, orvosok, ügyvé­dek, mérnökök, újságírók kénytelenek al­bérletben lakni, nem szabad ezeket az em­bereket a háziúr szeszélyének kitenni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban még egy igen fon­tos rendelkezés van az új tervezetben. Ez az, hogy a háziúr rendőri segédlettel akadá­lyozhatja meg az albérlőnek a lakásba való beköltözését és a rendőrség ilyen esetben köteles lesz a háziúr segítségére sietni, mi­előtt még megvizsgálta volna, jogos-e a háziúr álláspontja, vagy sem. Ezzel a pont­­tal csak a következő ankét fog foglal­kozni, de miután a rendelkezés már első látásra is abszurdum, fontosnak tartotta az ankét, hogy már most is tiltakozását jelentse be ez ellen. Az értekezlet az előadó javaslatára a kér­déses paragrafus 3-ik pontjaként a követ­kező sorok beiktatását kívánta: „Az albérbe­­adáshoz a bérbeadó hozzájárulása nem szükséges, az ezen rendelkezéssel ellenkező megállapodás semmis.“ Nagy vitát váltott ki a szabályrendelet 9-ik szakasza, amely házastársak jogállását tárgyalja a bérleti viszony tekintetében és bizonyos vonatkozásokban jelentékeny előnyt biztosít a férjnek a feleséggel szem­ben. Igen sokan szóltak hozzá ehhez a pa­ragrafushoz, de különösen nagy hatást kel­tett dr Wagner Lilla beszéde, aki a magyar feministák nevében bírálta ezt a nőkre nézve sérelmes szakaszt. Kifejtette dr Wag­ner Lilla, hogy a nőnek nem lehet kevesebb joga a la­kásban, mint a férjnek, éppen annak a Csütörtök nőnek, aki a legtöbb időt tölti a lakás­ban, aki a legtöbbet érintkezik a házi­úrral vagy annak képviselőjével. Egyáltalán lehetetlen helyzet az, hogy egy­ felnőtt ember jogilag kiskorú legyen. Az an­két egyhangúlag magáévá tette dr Wagner Lilla érvelését és elvetette az egész szakaszt, helyette azt javasolta, hogy hagyják csak to­vábbra is érvényben a jelenleg érvényben lévő lakbérszabályzat 5. paragrafusát, amely­ egyenlő jogokat biztosít a férjnek és fele­­ségnek és amely húsz éven keresztül nagy­szerűen bevált. A 10. paragrafus a bérlők és bérbeadótt viszonyával foglalkozott, de miután a kér­désben megállapodni nem tudtak, ennek a pontnak eldöntését is a következő értekez­letre halasztották. Ezután dr Strausz István elnök mondott záróbeszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy az értekezlet a lakók érdekét akarta a háziurak érdekével összeegyeztetni, azt akarta, hogy a háziurak a lakókat embereknek tekintsék. Az ankét nem magának, hanem az egész fővárosnak dolgozik. Köszönetét fejezte ki végül dr Strausz István a megjelenteknek, az előadóknak, a felszólalóknak és ezek után az ankét folytatását péntekre halasz­totta. Lázár Miklóst választották meg a tokaji kerületben A tokaji választókerületben szerdán volt a választás. Két jelölt küzdött a mandá­tumért: Fenyő Miksa és Lázár Miklós, akik mindketten pártonkívüli programmal lép­tek fel. A szavazást heves választási küz­delem előzte meg. A választás napján azon­ban mindenütt rendben és nyugalomban folyt a szavazás. A késő esti órákban a vá­lasztási központba befutott jelentések szerint az eredmény a következő: Lázár Miklós 4181, Fenyő Miksa 3156 szavazatot kapott és így Lázár Miklóst 1025 szótöbbséggel képvisel­­ővé választották. A választás eredményét a választási elnök hivatalosan csak a válasz­tási jegyzőkönyvek beérkezte után hirdeti ki -■g-nmwiiiniiT ■inníii»in ■—nan—pama—ik Marinkovics jugoszláv külügyminiszter nyilatkozata Belgrádból jelenti a Magyar Hírlap tudósí­­tója, Marinkovics külügyminiszter a Politika külön­ tudósítója előtt a következő nyilatkozatot tette a hágai konferencia eredményeiről: A konferencia a hitelező államok és Magyar­­ország, Bulgária és Ausztria között fennálló minden kérdés likvidálását, a múlttal való fel­számolást kívánta és azoknak a kérdéseknek a megoldását, amelyeket a háború hagyott ránk örökségképpen. Természetesen, nemcsak a mi érdekünkben állott, hanem érdeke volt Európá­nak is, hogy ily módon kétségtelenül megköny­­nyítsék Közép-Európa helyzetének megszilárdu­lását. Nem lehet azt mondani, hogy ezt a célt teljes egészé­ben elértük. Elértük ezt Bulgáriá­val és Ausztriával kapcsolatban és nem a mi hibánk, ha Magyarországgal való vonatkozás­ban nem végződött a konferencia ugyanazzal az eredménnyel. Meggyőződésem, hogy Magyar­­országnak, a magyar államnak és a magyar népnek szintén érdekében állott volna, hogy ha a megoldás ezen az alapon létrejöhetett volna. A magyar delegáció nem akarta elfogadni, hogy a megegyezést ezen az alapon keressük és ezért jutottunk csak félmegoldáshoz és nem tud­tunk olyan döntést hozni, amely Európa általá­nos érdekének és a békének szempontjából a legideálisabb lett volna. Hangsúlyoznom kell, h­ogy a Magyarország számára javasolt meg­oldás pénzügyi szempontból majdnem olyan kedvező volt, mint az osztrák reparáció ügyé­ben történt döntés és sokkal kedvezőbb, mint a bolgár kérdés megoldása. Magyarország meg lehet elégedve, hiszen kétségtelenül sokkal gaz­dagabb, mint Bulgária. Az is bizonyos, hogy a magyar nagybirtokosok is meg lehetnek elé­gedve, de fennmarad még a vitás és pörös ügyeknek egy sorozata, amelytől meg lettünk volna kímélve. A jugoszláv sajtó előtt tett egy másik nyilat­kozatában megállapítja Marinkovics külügymi­niszter, hogy a második hágai konferencia poli­tikai és pénzügyi eredménye kedvező és progra­mot szab a jövendő párizsi konferenciának. A párizsi értekezletnek különben, amely február 5-én kezdődik és megoldást kell találnia a ma­gyar kérdésben, nem lesz könnyű munkája, de a probléma megoldásának legnagyobb nehézsé­geit Hágában már kiküszöbölték. Végül annak a meggyőződésének adott kife­jezést Marinkovics külügyminiszter, hogy a há­gai eredmények által teremtett új helyzet egész Közép-Európa gazdasági helyzetében és konszo­lidációjában kedvezően fogja éreztetni a hatását. ! 50 év óta elit­áma­dhatatlan a nyel­vok­tatásban SERUIZ SCI! £335 SCUJIZ SCI!

Next