Magyar Hirlap, 1930. július (40. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-20 / 163. szám
.Vasárnap 1930 július 20. 27 IRODALMI ÉLET Bíró József: A modern grafológia (Pantheon-kiadás) A modern grafológia abban különbözik a (mindössze néhány évtizedes) régitől, amiben a mai álommagyarázatok az álmoskönyvekétől. Eleinte egyszerűen csak megállapították az összefüggést az írásnak valamelyik jellemvonása és az írójának egy lelki tulajdonsága között, ma azonban érteni próbáljuk azt is, hogy miért jelenik meg valamelyik lelki tulajdonság az írásnak éppen ilyen vagy olyan jellemvonásában? Tanítható tudomány csak ezen az úton lehet a grafológiából. Ameddig a grafológia abból állt, hogy a kézikönyvekből ismert „jeleket“ keresték az írásokban és állapították meg belőlük az írójuk cépes lelki tulajdonságait, addig alig lehetett más, mint különleges tehetségű egyes emberek közölheteten, taníthatatlan, többé-kevésbé öntudatlan művészete, máskülönben pedig semmire nem való társasjáték. A grafológia őskorában ezek a jelek uralkodtak s aki betanulta őket, az megállapíthatta belőlük ugyanazokat az általánosságokat, amiket a cigányasszonyok olvastak ki az ember tenyeréből. Mivel pedig ezek az egyes jelek egymással semmi összefüggésben sem voltak, természetesen egészen ellentétes, egymással össze sem férő tulajdonságokat kellett belőlük megállapítani, ha a grafológusnak nem volt annyi esze, hogy „korrigálta“ mindezt grafológia nélkül, az egyszerű polgári logikája alapján azt, ami a grafológiai analízisben lehetetlen eredményt adott. Ezzel állt elő az a helyzet, hogy az emberek általában éppen úgy meg voltak elégedve a grafológiai jellemzésükkel, amint a fotográfiájukkal általában elégedetlenek szoktak lenni. A fotográfia hibája ebben a dologban a kíméletlen hűség, a primitív grafológia nagy előnye pedig éppen az volt, hogy semmi lényegeset se mondott, de az ember hiúságának mégis csak hízelgett — a legtöbbször a „jellemzéssel“ magával is, de azzal mindig, hogy mégis csak fontos embernek érezheti magát, akinek az írásával és a kis egyéniségével tudományosan foglalkoznak. Ebből az állapotból a mai grafológia azzal nőtt ki, hogy az írás és az író jellemvonásai között nem a véletlen összeeséseket kezdte kutatni, hanem az oki összefüggéseket, azt, hogy milyen lelki és mozgásbeli törvényei vannak az írás és az egész testi-lelki egyéniség összefüggésének. Az írás ebből a szempontból olyan szerepet játszik, mint a hartghordozás, a gesztikulálás és az egész viselkedésnek az a sok eleme, aminek az egész egyéniségével való összefüggését aligha tagadja valaki. A kifejező mozgások egyike az Írás, mégpedig az, amelyik az ember egyéniségének igen sok oldalával függ össze, nemcsak az állandó jellemvonásokkal, hanem a pillanatnyi hangulatokkal is és pedig úgyszólván minden lehetősége nélkül a színlelésnek. Az írásának jellemző tulajdonságait nem tudja akarata szerint Változtatni az ember. Könnyedén (a könynyeiségének szokásos fokával, amit nagyon könnyű megismerni) csak a megszokott írásával tud mindenki írni, a legkisebb szándékos Változtatás már a kezdő, sőt a laikus számára is feltűnik. Amint a mai lélektan egyik alapvető föltevése, hogy egyes lelki tulajdonságok csak az egész egyédiség ismerete keretében jelentenek valamit, azonképpen a modern grafológia is az egész írás egységes elemzéséből állapítja meg az írónak egységes lelki képét is. Ez a grafológia a tárgya Biró József átfogó és jól áttekinthető munkájának, amely úgyszólván minden oldalról ismerteti a grafológia történetét, jelen állását és részben még a jövendőjét is, amikor igen érdekes kísérletet ad az írásnak a pszichoanalízis szempontjai szerint Való elemzéséből is. A kimerítő és jól megírt könyv igen érdekes olvasmány is és igen jól mutatja, hogy mennyi alapos és szorgalmas tanulmányt kíván a modern grafológiával való megismerkedés és amikor egyrészt csakugyan a lelki élet megismerésének igen hatalmas és megbízható eszköze fejlődik belőle, akkor mennyire nem alkalmas dilettánsok játékául. Nagy haszonnal forgathatja a könyvet mindenki, aki meg akar ismerkedni ezzel a tudományos kutatási ággal és nem sajnálja rá azt a szorgalmat, ami nélkül természetesen ebben nem lehet többre vinni, mint a többi komoly tudományokban. (D.) Kis magyar legendárium. Ez a gyűjtemény a szent Imre-év alkalmából foglalja össze az évfordulóhoz kapcsolódó legendáknak és Szent István intelmeinek magyar nyelvű kiadását. A gyűjtemény két legszebb legendáját magyar barátok írták: a nagyobbik az 1090-es években íródott, tehát még Szent István kortársainak életében, körülbelül öt évvel később a kisebb legenda. A fordítást Tormay Cecil végezte, a könyv ízléses kiállításáról a váci KapisztránGyomda gondoskodott. Mi készül? — Tehát? — Rövid idő múlva megjelenik a készölő húszkötetes Gutenberg-Lexikon első kötete. A szerkesztés munkájában minden téren a legkiválóbb magyar és külföldi szakemberek vesznek részt. A munkát Bródy József irányítja. — Külföldi író könyve Magyarországról? — Alfred Machard, a népszerű francia regényíró, nemrég Magyarországon járt, hogy adatokat gyűjtsön új, magyar tárgyú regényéhez, A fehér szeretőhöz. Machard könyve egyszerre öt világnyelven fog megjelenni. — Novelláskötet? — Babay Józsefnek, kiváló hírlapíró kollégánknak nemsokára Örökmécses című novelláskötete fogja gazdagítani a magyar könyvpiacot. Tizennégy, somogymegyei miliőben játszódó, zamatos magyar nyelven megírott elbeszélésből áll Babay József kötete. A novellák nagyrésze már megjelent fővárosi napilapokban. — Verseskönyv? — Abádi Imre verseit már jól ismerjük különböző szépirodalmi folyóiratokból. Most könyvalakban fognak megjelenni Abádi versei. A gyűjteménynek, amely már sajtó alatt, van, Az idő könyve lesz a címe. — Bánsági hírek? — Sokat dolgoznak az Erdélyi Helikonon kívül álló bánsági és erdélyi magyar írók is. Ősszel egész sora fog megjelenni bánsági írók és költők regényeinek, verseskönyveinek és novellésköteteinek. — Tehát min dolgoznak a bánsági költők? — Ormos Ivánnak, akinek már négy verseskönyve keltett nagy feltűnést, rövidesen megjelennek könyvalakban legújabb versei Koszom címen. — És a többiek? — Franyó Zoltánt, eddig főleg költő társáról tanúskodó műfordításairól ismertük. Franyó most nagyszabású háborús regényt ír. Emellett Szorgalmasan fordítja eredetiből a keleti líra klasszikus költeményeit. Ezenkívül egymásután fejezi be többkötetes magyar Goetie-kiadásának egyes részeit. Eddig elkészült a Faust, Hermann és Dorothea és a Torquato Tasso fordításaival. Franyó Zoltán előkészít még egy német nyelvű magyar antológiát, görög és latin költőket fordít magyarra és karácsonyra sajtó alá rendezi az új német Ady-kiadást. — Még egy bánsági költő? — Fekete Tivadarnak nemsokára megjelenik Hullámhossz 900 című verskötete. Fekete Tivadar ezenkívül regényt is ír, amelynek A rózsaszínű lakk lesz a címe. — Más regényíró? — Károly Sándor, akinek nagy sikert értek el az 500. emelet és az Én vagyok az út, a hazugság ... című, regényes, újabb nagyszabású társadalmi regényeken dolgozik. — Fantasztikus regény? — Kalotai Gábor, a tehetséges fiatal író, akinek novelláskönyvét a Főszereplő az író-t nemrég méltatta a Magyar Hírlap, fantasztikus regényt ír. NÉHÁNY „KÉNYES" KÖNYVRŐL kell beszámolnunk ezúttal; néhány olyan könyvről, amelyet nem adunk kisgyermekünk, sőt talán még felnőtt leányunk kezébe sem. Ezek a könyvek nem alkalmasak arra, hogy úgynevezett jó társaságokban megvitatás tárgyává legyenek; ez azonban nem jelenti azt, mintha feleslegesek lennének. Az életnek ezer és egy vonatkozása van, amely feldolgozásra, közelebbi megvilágításra érdemes — ha talán nem is a teljes nyilvánosság szeme előtt. A sort háborús könyvvel kezdjük meg, ez azonban egészen más, mint a többi háborús írás. A híres Magnus Hirschfeld vezetése alatt a szakemberek egész tömege öszszeállította a világháború erkölcstörténetét és ez a munka most jelent meg a Verlag für Sexualwissenschaft kiadásában. Emlékezzünk vissza: a sok illúzió között, amelyben 1914-ben egész Európa ringatódzott, szerepelt az is, amely szerint a háborús kötelességteljesítés az egyénben elfojt minden szubjektív hajlamot és vágyat. Ez a legenda az erotikum felett is megkongatta tehát a halálharangot — hogy mennyire indokolatlanul, az rövid néhány hét alatt napnál világosabban beigazolódott. Az érzéki vonatkozások a szigorú fegyelem hatása alatt természetesen mindenkiben más és más módon bontakoztak ki, az azonban bizonyos, hogy a katonai folyóiratok tárcáinak ábrázolása és a való élet között áthidalhatatlan űr tátongott. Magnus Hirschfeldék teljes tárgyilagossággal, sine ira et studio fogtak a beláthatatlan terjedelmű anyaghalmazhoz, eleve lemondva a teljességről, amely efajta munkában igazán csak messziről közelíthető meg. Az anyag — minden objektív beállítottsága ellenére is — borzalmas erővel hat az olvasóra, amint egymásután felvonulnak a jelenetek: a sárban, piszokban fetrengő katona tiszta ágyat és asszonyt maga elé varázsoló álmátó, a front mögötti városok garniszállóinak tömegüzemszerű prostitúciójáig — aki ezen a hatalmas köteten egyszer végigrágta magát, annak nincs szüksége többé Rennre. Vagy Barbussere, vagy Erich Maria Bertiarquera; annak gondolkodásába örök időre befészkelte magát a kitörölhetetlen gyűlölet mindenfajta háború és tömegi mészárlás ellen ... Bizonyos vonatkozásokban rokontárgyú az a könyv, amelyben Bronislaw Malinowski, a híres londoni antropológus, tárja sokesztendős kutatásainak eredményét a nagyközönség elé. iDai Geschlechtsleben der Wildem ee a kötet címe, amely az első rendszeres feldolgozása a primitív népek szerelmi életének. Malinowski munkájának felbecsülhetetlen értéke, hogy amit leír, az kivétel nélkül saját tapasztalatain alapszik, mendemondákra és közvetett információkra akkor sem támaszkodik, ha ezzel talán új adattal tudna munkájához hozzájárulni. Aki olyasféle szenzációkat várna Malinowski munkájától, mint amilyenek az utóbbi idők tudományos köntösbe bújtatott pornografikus iratainak lapjain hemzsegtek, az nagyon csalódnék, azonban a londoni tudós mégis szolgál szenzációval: megállapítja, hogy ezeknek a vadaknak nemi élete alapjában véve semmiben sem különbözik az európai ember modern szerelmi módszereitől. Szekszuális technikájuk raffinériái, a szerelmi közeledés stratégiája és ceremóniája, a nyelv fejletlenségéhez képest meglepő változatossága erotikus szókincsüknek: mindez szerelmi életük meglepő fejlettségéről tanúskodik, amelyet még nem zavart meg a modern nagyvárosi élet konvenciója. Érdekes az is, hogy ezek a melanéziai vademberek semmiféle kapcsolatot nem látnak nemi élet és terhesség között, sőt ellenkezőleg: a leghatározottabban tagadják, hogy az apának bármiféle szerepe volna a gyermek létrejöttében, amelyet ezzel szemben különböző szellemek közreműködésének tulajdonítanak. Ez mindenesetre meglepő jelenség és talán alkalmas arra, hogy némi világosságot derítsen a primitív társadalmaknak az anyajogon alapuló berendezkedésére... D. H. Lawrence, akinek tragikus haláláról nemrég számoltunk be a Magyar Hírlap hasábjain, halála után is beszéltet magáról. Lady Chatterley című regényét, mint ismeretes, annak idején Londonban elkobozták, sőt ennek a regénynek megírása súlyos következményekkel járt az íróra nézve. Most azután ismét aktualitást nyert a könyv és egyik német kiadó sajtó alá rendeztette „Lady Chatterley und ihr Liebhaber“ cím alatt. Hogy az angol rendőrség közbelépésének annak idején volt némi alapja, azt már az a körülmény is bizonyítja, hogy ezúttal mintén csak megrendelők számára, szűk körben való terjesztésre adták ki a regényt, amelynek jó néhány fejezete határozottan provokálja a hatósági közbelépést. Nehogy félreértés legyen: Lawrence nem pornografikus — ebben a munkájában sem, néhány oldala azonban az életnek ama fontos aktusát oly reális részletességgel és a nüánszok aprólékos fejtegetésével tárja az olvasó elé, hogy ez a realitás már kissé megdöbbentő. Ami a tartalmat illeti, azt egyetlen mon datba össze lehet foglalni: a fiatal lady Chatterlay szélütött férje melletti életét megunván, a fiatal erdész karjai közé veti árgát. Ez a történet és ami ezenkívül van: a két szerelmes játéka Eros sokhúrú lantján — már tulajdonképpen nem egyéb, mint Lawrence írói készségének, finom és változatos stílusának kétségbevonhatatlan igazolása. De azért a német kiadó helyesen tette, hogy a regényt csak kiválasztottak számára hozta forgalomba — ami persze, Sajnos, nem jelenti azt, hogy ilyesformán csak azoknak a kezébe fog kerülni, akik ahhoz elég érettséggel rendelkeznek ... A felsorolást modern regénnyel fejezzük be. Alex Scoufi „Hotel zum Goldfisch“ címmel — tudtunkkal legalább— elsős ízben Választotta regényének témájául a huszadik század szomorú betegségét: a férfiprostitúciót. A kis Péter megszökik a szíllői háztól, szerencsét akar próbálni, azonban rossz kezekbe jut és menthetetlenül a züllés útjára kerül. Erről az útról nincsen visszatérés, de a szerző részvéttel, meleg érzéssel rajzolja ennek a szerencsétlen fiatalembernek tragikus küzdelmét és elbukását- A nagyváros életének ismeretlen mélységeit tárja fel a könyv aránylag tapintatosan és a lehetőség szerint kerülve a túlzott kiélezettségeket, de egyszer talán megszólalhat a máskor tárgyilagos kritikában az olvasó szubjektív véleménye is: ennél kellemetlenebb, ennél undorítóbb könyvet nem hozott még számomra a posta. (K. L) DREYFUS Tolnai Alfréd riportregénye A német színpadokon többszázas sorozatban játszanak egy Dreyfus-drámát, a könyvpiacon egyik Dreyfus-könyv a másikat követi. Vájjon mi adja meg újra az aktualitást a 19. század végi Franciaországot súlyosan kompromittáló justizmordnak: Bilow herceg és Schwarzkoppen német katonai attasé memoárjai? Aligha. Ezek a memoárok nem Dreyfus igazát világítják meg, mert hiszen erről ma már mindenki meg van győződve, hanem inkább bepillantást engednek a háború előtti diplomácia boszorkánykonyhájába, amelyben akárcsak vélt presztizs-kérdés miatt ártatlan emberek agyvelejét, szívét, becsületét és életét kotyvasztották minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Tolnai Alfréd Dreyfus-könyve (Pozsony, 1930) nem szaporítja fölösleges módon a Dreyfus-irodalmat. Ez az íróember, akinek nevét eddig csak tárcák és egyéb rövidlélegzetű írások alatt láttuk, bámulatraméltó szorgalommal és lelkiismeretességgel gyűjtötte össze évek hosszú során át az adatokat, amelyeket aztán meglepő készséggel öntött formába. Szinte drámai elevenséggel pereg le előttünk az egész arfér. A francia vezérkar, a klerikális sajtó és reakciós politikusok szemünk előtt kovácsolják a szörnyű vádat a nekik kellemetlen zsidó vezérkari százados ellen. Pontosan meg van itt rendezve minden és ahol a logikus kapcsolat hiányzik, ott segítenek okmányhamisítással, hamis tanukkal, titkos bizonyítékokkal és a nyilvánosság ellenőrzésének kizárásával. A szerencsétlen elzászi fölött összecsapnak a hullámok, a párizsi csőcselék örömrivalgása közt fosztják meg kardjától és rangjelzéseitől és meggyalázva elküldik a poklok poklába, az Ördög-szigetre. De a lelkiismeretek nem nyugszanak. Egyszerre csak egész tábora támad az igazságnak. Clémenceau, Zola, Picquart, Scheurer- Kestner szenátor. ... A sötétség és világosság egymással szemben álló serege erősen kezd kiegyenlítődni. Az igazi bűnösről, Walsin- Eszterházy őrnagyról lehull a lepel... A Dreyfus elleni hajsza főmozgatója, Henry ezredes börtönbe kerül és öngyilkosságot követ el... És mégis milyen hosszú az igazság útja a diadalig. A Champs Elysées-n újra katonai parádé van. Mint 1894-ben, Dreyfus lefokozásakor. De most az egész helyőrség kivonult a tetőtől talpig díszben. A köztársasági elnök, Fallières, odalép Dreyfus őrnagyhoz, megöleli, megcsókolja mindkét orcáján és feltűzi mellére a becsületrend keresztjét. És a párizsi ezredek elvonulnak a becsület régi, a becsületrend új lovagja előtt... A szenvedés gyászos torán és az elégtételt nyert kínok kiengesztelődésén át gyönyörű, drága asszony finom lélek suhan át. Madame Dreyfus-é, a leghősiesebb, az imádásra méltó feleségé. Ezzel a lüktető tempójú könyvével Tolnai Alfréd egyszerre beleírta magát az irodalomba, S. A