Magyar Hirlap, 1930. november (40. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

2 5930 november T. HIPLAP A létért való nehéz küzdelemben ma igen sok ember töpreng e hamleti kérdésen. Pe­dig, ha az emberek válságos óráidban össze­gyűjtenék testi és lelki erejüket, ellent tud­nának állni a kétségbeesésnek és megállnák helyüket a legsúlyosabb órákban is. Ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy egészségünket ápoljuk, szervezetün­ket erősítsük, a lelki és testi ellentálló erőt fokozzuk. A reggeli- és uzsonnatejhez 2—3 kávéska­nál Ovomaltine a legbiztosabban hozzásegít bennünket e cél eléréséhez. Az Ovomaltine erőt ad, edzi az idegeket, fokozza a lelkierőt és munkaképességet. A reggeli- és uzsonnatejhez, kávéhoz 2—3 kávéskanál Ovomaltine segít az élet fáradal­mait elviselni. Igtrea OTrimalUnt mintát és ismertetést kap, ha az alábbi szelvényt levelezőlapra ragasztva beküldi 5. SZELVÉNY I. Dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár r.-L Budapest. X., Keresztúri út 30/c. Név-------------------------------------------------------------------------­Pontos elm__________________________ De a háború utáni békecsinálók csak a támadó háborút helyezték törvényen kívül és az 1919-es békék tanúságai bi­zonyítják, hogy mindig azok viselnek védelmi háborút, akik­­ győznek. Min­dig azoké a háborús felelősség, akiket két vállra terített a háború. S hiába, hogy a Kellogg-paktum kimondta a nemzetközi nagy átkot az „aggresseur“­­re — még a bárány sem tudja bebizo­nyítani a farkas gyomrából, hogy szelí­­debb a farkasnál. Ezek az átlátszó disztinkciók ingatták meg a pacifizmus jövőjét Európában, miattuk válik a népszövetség egyre in­kább rosszhiszeműen ájtatos vasárnapi iskolájává azoknak, akiket hétköznapo­kon legfeljebb csak abból a szempont­ból érdekel a biblia, hogy miképpen le­hetne kémiailag és technikailag hadi­célokra üzemesíteni a tízcsapást. * Nem lehet tehát tagadni: az úgyneve­zett hivatalos békepolitika európaszerte sokat veszített vonzóerejéből. Voltak idő­szakok, amikor a béke politikai párto­kat segített döntő diadalra s a legelszán­tabb háborúsok, mint például Poincaré és Tardieu csak ellenfeleik békedialek­tikájának adaptálása révén találták meg az utat a politikai reaktiválás felé. Lo­carno után egész Európa bízott a béké­ben, sőt kénytelen-kelletlen azok is, akik addig csak a háborúban bíztak. Az öreg Clemenceau megbékíthetetlen, harcias huhogása lealt magányában: zordon kuriózum volt, de hatásában nem vesze­­delmes. Pocakos, becsületes kispolgárok, egyívásúak a józanságban, szinte zseni­álisak a kusza dolgok leegyszerűsítésé­ben, egyformán békések a szórakozások­ban — joviálisan megállapodtak, hogy nem bántják többé egymást. Előbb Mac­Donald és Herriot fényképeztették le magukat Chequers-ben, pipázgatva a fü­vön: két week-endező polgári após. Aztán a thpiry-i bistro vendégei: Briand és Stresemann, idillikus kiskocsma-han­gulatban, középkorú kedélyes szalmaöz­vegyek. Európa, a nyárspolgári Európa el volt ragadtatva, mert önmagára is­mert bennük s meg volt nyugtatva, mert a misztikus dolgok, mint amilyenek a po­litika, diplomácia, háború, béke, olyan keretek között bontakoztak ki előtte, amilyenek az ő életének is keretei. A béke népszerű lett s fölöttébb egyszerűnek látszott: ime — mondogatták Párizsban, Berlinben, Budapesten —, csak félre kell tenni a nagyképűséget, a hideg diplo­máciai formákat, csak ki kell hozni a problémákat az életbe, a zöld asztalról a zöld fűre, a nyomasztóan monumen­tális csarnokból a kiskocsmába — és két tisztafejű, becsületes ember rendbe­hoz mindent, amit a csavarosagyúak és az álszenteskedők elrontottak. A béke ez európai tömegsikere idején minden poli­tikai program, amely nem a békén ala­pult, demokratikus országokban halálra volt ítélve. Az angol konzervatívok pél­dául a legintenzívebb választási propa­gandát az úgynevezett „népszövetségi li­gákéban folytatták, a minden faluban megalakult helyi szervezetekben, ame­lyek aféle önkéntes tűzoltóegyesületei a háborúnak. Az elesett hősök emlékét felavató beszédek minden nemzet és minden politikai pártállás nyelvén az európai testvériesülést hirdették. „Ne­ver war“, „A bas la guerre“, „Nie wieder Krieg“, Soha többé háborút“. A Pán­­európa-mozgalom romantikus álomból és amatőr­ politikusok lelkes szervező­játékából reálpolitikai célkitűzéssé ér­lelődött. Csupán e­közben volt egy­két manőver: London légi bombázása, amelynek nyomán kiderült, hogy ha a dolog komolyra megy­, egyetlen ház sem marad épen s a nyolcmillió ember közül senki sem lehet bizonyos abban, hogy túléli-e a gáztámadást. Ebbe a bizony­talanságba sehogyse tudott belenyu­godni a hadikémia: pár évvel később Lyont támadták meg a repülőgépek s az eredmény már kisegítőbb volt: előrelát­hatóan senki sem tud megmenekülni a a gáztámadástól. Az egyszerű, becsületes nyárspolgár kezdte észrevenni, hogy politikai ideál­jainak békeakaratától teljesen függetle­nül tovább él, fejlődik és nemcsak a le­vegőt és a vízfenekét, de a polgári ott­hont is hadszíntérré preparálja az eljö­vendő háború. Néhány leszerelési kon­ferencia, amely nem intéz el semmit, sőt kipattant­ja az egyes hatalmak között lappangó ellentéteket. A gazdasági és szo­ciális viszonyok folytonos romlása, amely a reakciós militarista demagógiának talajt teremt az egzisztenciátlan és kritikát­­lan tömegekben. Végül: Páneurópa-vita Genfben, huszonhét külügyminiszter közreműködésével, a plátói lelkesedés retorikai tom­ája, nagyon is gyakorlati fenntartások pointe-jeivel, amelyek szinte gyerekessé, tragikomikussá, cél­talanná sekélyesítik a megváltó gondo­latot. És most a leszerelési konferenciát elő­készítő konferencia . . . * Fiatal francia intellektuelektől — az egyik Action Frangaise-ista, a másik kommunista — kérdeztem nemrég Pá­rizsban, mi vezette őket a szélsőjobbra és a szélsőbalra? A válasz mindkét részről ugyanaz volt: ,,A demokrácia közhelyei­től való undor!“ Nem lehet elviselni — mondották — minden falon és papír­fecnin a respublika reklámszövegét: Li­­berté, Egalité, Fraternité — és nem lehet elviselni a parlamenti szónokok formát­lan frázisait s a nép otromba lelkesedé­sét. Ez az ellentétes oldalakról adott azonos motiváció az európai­­intellek­tuálisok egyre gyakoribb perverziójának elemzése. Az intellektuális perverzitás semmiben sem különbözik a beteg szen­vedélytől, amely a szerelemben ráunt a normálisra és a természetellenesre, fan­tasztikusra vágyik, amelynek semmiféle ital nem elég fanyar s amelynek az álom nem álom ópium nélkül. A közhely csakugyan ellenszenves, stiláris és intel­lektuális jelenség, de felületes, aki a köz­keletű igazságot összetéveszti a közhely­lyel. A világ legnagyobb és legtragiku­sabb hazugságai közhelyekben élnek örökké. „Si vis pacem, para bellum“ — ,„ha békét akarsz, csinálj háborút —, ez a vérlázító közhely például a latinok óta vezeti félre a világ népeit. Az elmúlt tíz év békepolitikája — egy­két átmeneti és részleteredménytől elte­kintve — csakugyan „közhelyekben“ merült ki, sőt maga a népszövetség, sajnos, szintén nem egyéb, mint a béke­közhelyek centrális „leadóállomása“. De ezek a közhelyek önmagukban csakugyan közkeletű igazságok lennének: a háború csakugyan erkölcstelenség és bűn, a né­pek ellentéteit csakugyan békés eszkö­zökkel kell elintézni, a népeknek csak­ugyan kooperálniuk kell egymással gazdaságilag és kulturálisan. Ezeket a gondolatokat valóban elcsépelték, de nem ezért sajog a népek könyöke, ame­lyeken kinőnek, hanem egyszerűen amiatt, mert ugyanez a könyök ugyan­akkor a fegyvert is kénytelen a vállhoz szorítani. A hiba azokban van, akik a közkeletű igazságokat kongó közhe­lyekké züllesztik a gázbombás békével. Kétségtelen, hogy Európa népeiben bizonyos katzenjammer ébredt a tízéves békeünnepély után, amelynek elrobbant rakétáiról ma már mindenki tudja, hogy nem betlehemi csillagok, hanem vég­eredményében ugyanabban az arzenál­ban készültek, amelyben a világító grá­nát. Ám Európa népei nem a békéből, hanem a béke politikájából ábrándultak ki s ez nem azt jelenti, hogy a háború perverzitására áhítoznak, hanem a jobb, őszintébb, nem toldó-foldó és nem foly­ton halasztgató, radikális békepolitikára. * Akik tehát azt hiszik, hogy Európa ráunt a pacifista­ humanisták fecsegé­sére s most ismét elkövetkezett a h­adpa­­rancsok csörömpölő szavainak ideje alighanem félreismerik a népek lelki­állapotát. Lehet, sőt bizonyos, hogy a kiskultúrájú és szociálisan elsodort, szer­vezetlen tömegek tudatalatti öngyilkos­­sági vagy az egyéni küzdelembe belefá­radtak felelősségtől való menekülési vágya hálás talaja a háborús diszpozíció megérlelődésének — de a polgárság és munkásság nagy tömegei s mindenki, akinek van vesztenivalója, minden ere­jével védekezik a háború új életre ka­pott közhelyei ellen, amelyek megint „egyetlen megoldásként“ s „gyökeres operációként“ butítják azokat, akik még mindig nem tudják, hogy hol lakik az Isten. De Európa népeinek többsége 1914 poklában alaposan megtanulta, hogy hol lakik ... De ne apelláljunk Istenre és a humanizmusra, amikor a háborúval harcolunk, apelláljunk az állam és a kapitalizmus életösztönére. Ne is­mételjük a közhelyeket sem, ame­lyek szerint „rossz üzlet a há­ború“ és „a modern háború győzelmei pyrrhusi győzelmek“. Nézzünk szembe a történelmi tényekkel és tendenciákkal. A XIX. századon a nemzeti egységek ki­alakulásának tendenciája uralkodik. A német és olasz egységek elindítanak egy nyelvi és faji integrálódási folyamatot, amelynek utolsó etapja a világháború s utolsó ideológiai fellobbanása a népek önrendelkezési jogának nemes, de meg­valósított formájában torz és igaz­ságtalan nemzetközi kodifikálása. Ám ugyanekkor már jelentkezik az ak­tuális történelmi tendencia, az osz­tályharc, amely a békebeli sztráj­­kos és demonstráló szociális moz­­galomból fegyveres mozgalommá éle­sedik mindenütt, ahol a proletariátus rohamcsapatának fegyver jut a ke­zébe. Oroszországban ez a kisebbség győz és megváltoztatja az állam eddigi fogalmát, átalakítja a társadalom és a termelés eddigi rendjét. Ahol végül a polgárság fölülkerekedik, évekig tart, amíg az állam, a társadalom és a gazda­ság megrendülését ki tudja heverni. A háború, főként az elkövetkező, a legszé­lesebb tömegekre támaszkodik, előrelát­hatóan még szélesebbekre, mint a leg­utóbbi , s nincs módja, hogy szelek­tálja azokat, akikre nem bízhatja rá nyugodtan a fegyvert. Egy konzervatív angol publicista szerint a holnapi há­ború vertikálisan, azaz vízszintesen fog elindulni, de horizontálisan, azaz függő­legesen fog végződni. A haditérképen kezdődik és a társadalom szervezetében zajlik le, alulról fölfelé. Akinek van szeme, megállapíthatja, hogy az osztály­ellentétek Európában ma sokkal kiéle­zettebbek, mint a nemzeti ellentétek, mert, míg a nemzetek közötti konfliktu­sok rendszerint a rossz politika és a ha­zárd politikusok szinte egyéni akciói, addig az osztályharcban hatalmas, szen­vedélyes tömegek állnak szemben egy­mással. A gazdasági és szociális válság az elkeseredettek számát egyre dagasztja — s ahogy az utolsó hónapok tanulságai bizonyítják, ez az elkeseredett tömeg minden halálugrásra hajlandó, a belpo­litikában diktatúrára, kifelé talán hábo­rúra is — de ez az a lelkiállapot, amely­ben a fegyver a legrosszabb és legkiszá­míthatatlanabb tanácsadó. Az államnak és a kapitalizmusnak okulnia kell a tizenkét év előtti és a tíz­éves tapasztalatokból. Ne fegyvert adja­nak az elkeseredetteknek, hanem adja­nak nekik értelmes gazdaságpolitikával munkát és adjanak nekik kenyeret. Te­remtsenek harmóniát a társadalmi osz­tályok között, mert csak egy gazdasági­lag és szociálisan legalább viszonylago­san kiegyenlített nemzet tudja érvénye­síteni aspirációit, megvédeni jogait és békéjét. ★ Ma tizenkét éve, hogy véget ért a há­ború. Négy évig tartott és tizenkét év alatt nem hegedtek be, sőt elvadultak a sebek, amelyeket az országon, a társa­dalmon, a gazdasági életen ejtett Akik győztek és az igazságtalan békét diktál­ták, nem nyertek annyit sarcban, mint amennyit veszítettek nemzeti erőben. Aki ezek után is akarja a háborút: vagy piromániás, vagy önkéntelen szö­vetségese annak a lesben álló hatalom­nak, amely a polgári államok minden konfliktusával egy-egy lépéssel jut kö­zelebb célra: a kapitalista termelés, a polgári rend és az európai kultúra meg­semmisítése felé. Dinánui táp W»IB'«SS lllUnl!lf!M­ 01 metódus. Fless lexies if ■ III V 111! nllut] (has, a lezár. Továbbá «(átér!) VVIUI Hunnu­mia, nőség, Ionisator, etf, lipótvárosi Vízgyógy Intézet, V., Báthory ucca 3. Hoover elnök megbízottja megérkezett Rómába Gibson közvetít az olasz és francia kormány között Rómából jelentik: Gibson brüsszeli ameri­­nagykövet, az Egyesült Államok fődelegátusa a genfi leszerelési konferencián, pénteken reggel Rómába érkezett. Gibson tudvalévően Hoover elnök megbízásából jött az olasz fővárosba, hogy közvetítsen a francia és az olasz kor­mány között a francia—olasz flottaegyez­mény megkötése elé tornyosuló akadályok el­hárítása érdekében. Gibson nagykövet a délelőtt folyamán fölkereste Grandi külügyminisztert a Palazzo Chigiben és másfél óra hosszat tárgyalt vele. A tanács­kozás tartalmáról semmi sem szivárgott ki. Szombat bandát olcsón adni \ jm Rosen­feld Ráday­ utca 14. JJS Pézsmahas............. 500.— 1 Pézsmaház ..... 600.— 8A 1 Peschansky ..... 400.— Wf. 9 Csikó................ 300.— Kérje 1. képe« Ik­i árjegyzékemet' ljp\\ Fizetési könnyítések! ­ 1930. évad szenzációja: MOWODYM egyen- és váltóáramú készülék Philips hangszóróval 6—12—13 havi részletre Budapest, VI., Nagymező­ utca 31 I Gyártja: Sin? Éh,a! S­w Telefon : Automata 113—75 Kap­ható minden jobb szaküzletben___________I

Next