Magyar Hirlap, 1930. november (40. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
2 5930 november T. HIPLAP A létért való nehéz küzdelemben ma igen sok ember töpreng e hamleti kérdésen. Pedig, ha az emberek válságos óráidban összegyűjtenék testi és lelki erejüket, ellent tudnának állni a kétségbeesésnek és megállnák helyüket a legsúlyosabb órákban is. Ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy egészségünket ápoljuk, szervezetünket erősítsük, a lelki és testi ellentálló erőt fokozzuk. A reggeli- és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál Ovomaltine a legbiztosabban hozzásegít bennünket e cél eléréséhez. Az Ovomaltine erőt ad, edzi az idegeket, fokozza a lelkierőt és munkaképességet. A reggeli- és uzsonnatejhez, kávéhoz 2—3 kávéskanál Ovomaltine segít az élet fáradalmait elviselni. Igtrea OTrimalUnt mintát és ismertetést kap, ha az alábbi szelvényt levelezőlapra ragasztva beküldi 5. SZELVÉNY I. Dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár r.-L Budapest. X., Keresztúri út 30/c. Név-------------------------------------------------------------------------Pontos elm__________________________ De a háború utáni békecsinálók csak a támadó háborút helyezték törvényen kívül és az 1919-es békék tanúságai bizonyítják, hogy mindig azok viselnek védelmi háborút, akik győznek. Mindig azoké a háborús felelősség, akiket két vállra terített a háború. S hiába, hogy a Kellogg-paktum kimondta a nemzetközi nagy átkot az „aggresseur“re — még a bárány sem tudja bebizonyítani a farkas gyomrából, hogy szelídebb a farkasnál. Ezek az átlátszó disztinkciók ingatták meg a pacifizmus jövőjét Európában, miattuk válik a népszövetség egyre inkább rosszhiszeműen ájtatos vasárnapi iskolájává azoknak, akiket hétköznapokon legfeljebb csak abból a szempontból érdekel a biblia, hogy miképpen lehetne kémiailag és technikailag hadicélokra üzemesíteni a tízcsapást. * Nem lehet tehát tagadni: az úgynevezett hivatalos békepolitika európaszerte sokat veszített vonzóerejéből. Voltak időszakok, amikor a béke politikai pártokat segített döntő diadalra s a legelszántabb háborúsok, mint például Poincaré és Tardieu csak ellenfeleik békedialektikájának adaptálása révén találták meg az utat a politikai reaktiválás felé. Locarno után egész Európa bízott a békében, sőt kénytelen-kelletlen azok is, akik addig csak a háborúban bíztak. Az öreg Clemenceau megbékíthetetlen, harcias huhogása lealt magányában: zordon kuriózum volt, de hatásában nem veszedelmes. Pocakos, becsületes kispolgárok, egyívásúak a józanságban, szinte zseniálisak a kusza dolgok leegyszerűsítésében, egyformán békések a szórakozásokban — joviálisan megállapodtak, hogy nem bántják többé egymást. Előbb MacDonald és Herriot fényképeztették le magukat Chequers-ben, pipázgatva a füvön: két week-endező polgári após. Aztán a thpiry-i bistro vendégei: Briand és Stresemann, idillikus kiskocsma-hangulatban, középkorú kedélyes szalmaözvegyek. Európa, a nyárspolgári Európa el volt ragadtatva, mert önmagára ismert bennük s meg volt nyugtatva, mert a misztikus dolgok, mint amilyenek a politika, diplomácia, háború, béke, olyan keretek között bontakoztak ki előtte, amilyenek az ő életének is keretei. A béke népszerű lett s fölöttébb egyszerűnek látszott: ime — mondogatták Párizsban, Berlinben, Budapesten —, csak félre kell tenni a nagyképűséget, a hideg diplomáciai formákat, csak ki kell hozni a problémákat az életbe, a zöld asztalról a zöld fűre, a nyomasztóan monumentális csarnokból a kiskocsmába — és két tisztafejű, becsületes ember rendbehoz mindent, amit a csavarosagyúak és az álszenteskedők elrontottak. A béke ez európai tömegsikere idején minden politikai program, amely nem a békén alapult, demokratikus országokban halálra volt ítélve. Az angol konzervatívok például a legintenzívebb választási propagandát az úgynevezett „népszövetségi ligákéban folytatták, a minden faluban megalakult helyi szervezetekben, amelyek aféle önkéntes tűzoltóegyesületei a háborúnak. Az elesett hősök emlékét felavató beszédek minden nemzet és minden politikai pártállás nyelvén az európai testvériesülést hirdették. „Never war“, „A bas la guerre“, „Nie wieder Krieg“, Soha többé háborút“. A Páneurópa-mozgalom romantikus álomból és amatőr politikusok lelkes szervezőjátékából reálpolitikai célkitűzéssé érlelődött. Csupán eközben volt egykét manőver: London légi bombázása, amelynek nyomán kiderült, hogy ha a dolog komolyra megy, egyetlen ház sem marad épen s a nyolcmillió ember közül senki sem lehet bizonyos abban, hogy túléli-e a gáztámadást. Ebbe a bizonytalanságba sehogyse tudott belenyugodni a hadikémia: pár évvel később Lyont támadták meg a repülőgépek s az eredmény már kisegítőbb volt: előreláthatóan senki sem tud megmenekülni a a gáztámadástól. Az egyszerű, becsületes nyárspolgár kezdte észrevenni, hogy politikai ideáljainak békeakaratától teljesen függetlenül tovább él, fejlődik és nemcsak a levegőt és a vízfenekét, de a polgári otthont is hadszíntérré preparálja az eljövendő háború. Néhány leszerelési konferencia, amely nem intéz el semmit, sőt kipattantja az egyes hatalmak között lappangó ellentéteket. A gazdasági és szociális viszonyok folytonos romlása, amely a reakciós militarista demagógiának talajt teremt az egzisztenciátlan és kritikátlan tömegekben. Végül: Páneurópa-vita Genfben, huszonhét külügyminiszter közreműködésével, a plátói lelkesedés retorikai tomája, nagyon is gyakorlati fenntartások pointe-jeivel, amelyek szinte gyerekessé, tragikomikussá, céltalanná sekélyesítik a megváltó gondolatot. És most a leszerelési konferenciát előkészítő konferencia . . . * Fiatal francia intellektuelektől — az egyik Action Frangaise-ista, a másik kommunista — kérdeztem nemrég Párizsban, mi vezette őket a szélsőjobbra és a szélsőbalra? A válasz mindkét részről ugyanaz volt: ,,A demokrácia közhelyeitől való undor!“ Nem lehet elviselni — mondották — minden falon és papírfecnin a respublika reklámszövegét: Liberté, Egalité, Fraternité — és nem lehet elviselni a parlamenti szónokok formátlan frázisait s a nép otromba lelkesedését. Ez az ellentétes oldalakról adott azonos motiváció az európaiintellektuálisok egyre gyakoribb perverziójának elemzése. Az intellektuális perverzitás semmiben sem különbözik a beteg szenvedélytől, amely a szerelemben ráunt a normálisra és a természetellenesre, fantasztikusra vágyik, amelynek semmiféle ital nem elég fanyar s amelynek az álom nem álom ópium nélkül. A közhely csakugyan ellenszenves, stiláris és intellektuális jelenség, de felületes, aki a közkeletű igazságot összetéveszti a közhelylyel. A világ legnagyobb és legtragikusabb hazugságai közhelyekben élnek örökké. „Si vis pacem, para bellum“ — ,„ha békét akarsz, csinálj háborút —, ez a vérlázító közhely például a latinok óta vezeti félre a világ népeit. Az elmúlt tíz év békepolitikája — egykét átmeneti és részleteredménytől eltekintve — csakugyan „közhelyekben“ merült ki, sőt maga a népszövetség, sajnos, szintén nem egyéb, mint a békeközhelyek centrális „leadóállomása“. De ezek a közhelyek önmagukban csakugyan közkeletű igazságok lennének: a háború csakugyan erkölcstelenség és bűn, a népek ellentéteit csakugyan békés eszközökkel kell elintézni, a népeknek csakugyan kooperálniuk kell egymással gazdaságilag és kulturálisan. Ezeket a gondolatokat valóban elcsépelték, de nem ezért sajog a népek könyöke, amelyeken kinőnek, hanem egyszerűen amiatt, mert ugyanez a könyök ugyanakkor a fegyvert is kénytelen a vállhoz szorítani. A hiba azokban van, akik a közkeletű igazságokat kongó közhelyekké züllesztik a gázbombás békével. Kétségtelen, hogy Európa népeiben bizonyos katzenjammer ébredt a tízéves békeünnepély után, amelynek elrobbant rakétáiról ma már mindenki tudja, hogy nem betlehemi csillagok, hanem végeredményében ugyanabban az arzenálban készültek, amelyben a világító gránát. Ám Európa népei nem a békéből, hanem a béke politikájából ábrándultak ki s ez nem azt jelenti, hogy a háború perverzitására áhítoznak, hanem a jobb, őszintébb, nem toldó-foldó és nem folyton halasztgató, radikális békepolitikára. * Akik tehát azt hiszik, hogy Európa ráunt a pacifista humanisták fecsegésére s most ismét elkövetkezett a hadparancsok csörömpölő szavainak ideje alighanem félreismerik a népek lelkiállapotát. Lehet, sőt bizonyos, hogy a kiskultúrájú és szociálisan elsodort, szervezetlen tömegek tudatalatti öngyilkossági vagy az egyéni küzdelembe belefáradtak felelősségtől való menekülési vágya hálás talaja a háborús diszpozíció megérlelődésének — de a polgárság és munkásság nagy tömegei s mindenki, akinek van vesztenivalója, minden erejével védekezik a háború új életre kapott közhelyei ellen, amelyek megint „egyetlen megoldásként“ s „gyökeres operációként“ butítják azokat, akik még mindig nem tudják, hogy hol lakik az Isten. De Európa népeinek többsége 1914 poklában alaposan megtanulta, hogy hol lakik ... De ne apelláljunk Istenre és a humanizmusra, amikor a háborúval harcolunk, apelláljunk az állam és a kapitalizmus életösztönére. Ne ismételjük a közhelyeket sem, amelyek szerint „rossz üzlet a háború“ és „a modern háború győzelmei pyrrhusi győzelmek“. Nézzünk szembe a történelmi tényekkel és tendenciákkal. A XIX. századon a nemzeti egységek kialakulásának tendenciája uralkodik. A német és olasz egységek elindítanak egy nyelvi és faji integrálódási folyamatot, amelynek utolsó etapja a világháború s utolsó ideológiai fellobbanása a népek önrendelkezési jogának nemes, de megvalósított formájában torz és igazságtalan nemzetközi kodifikálása. Ám ugyanekkor már jelentkezik az aktuális történelmi tendencia, az osztályharc, amely a békebeli sztrájkos és demonstráló szociális mozgalomból fegyveres mozgalommá élesedik mindenütt, ahol a proletariátus rohamcsapatának fegyver jut a kezébe. Oroszországban ez a kisebbség győz és megváltoztatja az állam eddigi fogalmát, átalakítja a társadalom és a termelés eddigi rendjét. Ahol végül a polgárság fölülkerekedik, évekig tart, amíg az állam, a társadalom és a gazdaság megrendülését ki tudja heverni. A háború, főként az elkövetkező, a legszélesebb tömegekre támaszkodik, előreláthatóan még szélesebbekre, mint a legutóbbi , s nincs módja, hogy szelektálja azokat, akikre nem bízhatja rá nyugodtan a fegyvert. Egy konzervatív angol publicista szerint a holnapi háború vertikálisan, azaz vízszintesen fog elindulni, de horizontálisan, azaz függőlegesen fog végződni. A haditérképen kezdődik és a társadalom szervezetében zajlik le, alulról fölfelé. Akinek van szeme, megállapíthatja, hogy az osztályellentétek Európában ma sokkal kiélezettebbek, mint a nemzeti ellentétek, mert, míg a nemzetek közötti konfliktusok rendszerint a rossz politika és a hazárd politikusok szinte egyéni akciói, addig az osztályharcban hatalmas, szenvedélyes tömegek állnak szemben egymással. A gazdasági és szociális válság az elkeseredettek számát egyre dagasztja — s ahogy az utolsó hónapok tanulságai bizonyítják, ez az elkeseredett tömeg minden halálugrásra hajlandó, a belpolitikában diktatúrára, kifelé talán háborúra is — de ez az a lelkiállapot, amelyben a fegyver a legrosszabb és legkiszámíthatatlanabb tanácsadó. Az államnak és a kapitalizmusnak okulnia kell a tizenkét év előtti és a tízéves tapasztalatokból. Ne fegyvert adjanak az elkeseredetteknek, hanem adjanak nekik értelmes gazdaságpolitikával munkát és adjanak nekik kenyeret. Teremtsenek harmóniát a társadalmi osztályok között, mert csak egy gazdaságilag és szociálisan legalább viszonylagosan kiegyenlített nemzet tudja érvényesíteni aspirációit, megvédeni jogait és békéjét. ★ Ma tizenkét éve, hogy véget ért a háború. Négy évig tartott és tizenkét év alatt nem hegedtek be, sőt elvadultak a sebek, amelyeket az országon, a társadalmon, a gazdasági életen ejtett Akik győztek és az igazságtalan békét diktálták, nem nyertek annyit sarcban, mint amennyit veszítettek nemzeti erőben. Aki ezek után is akarja a háborút: vagy piromániás, vagy önkéntelen szövetségese annak a lesben álló hatalomnak, amely a polgári államok minden konfliktusával egy-egy lépéssel jut közelebb célra: a kapitalista termelés, a polgári rend és az európai kultúra megsemmisítése felé. Dinánui táp W»IB'«SS lllUnl!lf!M 01 metódus. Fless lexies if ■ III V 111! nllut] (has, a lezár. Továbbá «(átér!) VVIUI Hunnumia, nőség, Ionisator, etf, lipótvárosi Vízgyógy Intézet, V., Báthory ucca 3. Hoover elnök megbízottja megérkezett Rómába Gibson közvetít az olasz és francia kormány között Rómából jelentik: Gibson brüsszeli amerinagykövet, az Egyesült Államok fődelegátusa a genfi leszerelési konferencián, pénteken reggel Rómába érkezett. Gibson tudvalévően Hoover elnök megbízásából jött az olasz fővárosba, hogy közvetítsen a francia és az olasz kormány között a francia—olasz flottaegyezmény megkötése elé tornyosuló akadályok elhárítása érdekében. Gibson nagykövet a délelőtt folyamán fölkereste Grandi külügyminisztert a Palazzo Chigiben és másfél óra hosszat tárgyalt vele. A tanácskozás tartalmáról semmi sem szivárgott ki. Szombat bandát olcsón adni \ jm Rosenfeld Ráday utca 14. JJS Pézsmahas............. 500.— 1 Pézsmaház ..... 600.— 8A 1 Peschansky ..... 400.— Wf. 9 Csikó................ 300.— Kérje 1. képe« Iki árjegyzékemet' ljp\\ Fizetési könnyítések! 1930. évad szenzációja: MOWODYM egyen- és váltóáramú készülék Philips hangszóróval 6—12—13 havi részletre Budapest, VI., Nagymező utca 31 I Gyártja: Sin? Éh,a! Sw Telefon : Automata 113—75 Kapható minden jobb szaküzletben___________I