Magyar Hirlap, 1931. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-16 / 159. szám

Csütörtök KÉT HÍR KÖZÖTT őfelsége, a lehűlés Emlékeznek arra az időre, amikor hátulról kezdtük olvasni a lapokat? Mindenkit a tőzsde érdekelt, figyeltük a hossz és bessz szeszélyes játékát Most, néhány nap óta, visszatértek ezek az idők, egy elhanyagolt újságrovat hirtelen előkelővé avanzsált. Ma azért nézzük a lapok utolsó oldalát, hogy megtudjuk, milyen az árfolyama Cel­­siusnak és Reamurnak. „...még meleg is van" — így kezdődnek a kánikulás na­pokban a pesti ember panaszai. Nem elég, hogy szegények vagyunk, nem elég, hogy gondjaink vannak, nem elég, hogy a háborúval együtt elvesztet­tünk mindent — még melegünk is van. Olyan elhasznált, tikkadt, ellenállás nélküli ez a város, a struggle for life úgyis átizzaszt mindenkit — még mele­günk is van. És az a türelmetlenség, amellyel min­denki a kánikula elvonulását várja, ki­termelt új fogalmakat. A beteg gazda­sági élet is várja a biztatás injekcióit, senki sem tud reménykedés nélkül élni. A hőségtől elgyengült emberek a meteo­rológiai jelentésektől várnak vigasz­talást. Kitűnő meteorológusaink érzik, hogy hivatásuk a tömegek szempontjából is egyszeriben milyen fontos lett, száz­százalékosan meg is felelnek a várako­zásoknak. Óránként adnak bulletinokat a lázas természet állapotáról Ezek a bulletinok az orvosok titokzatos nyel­ven vannak szövegezve, depressziókról és hőmérsékleti maximumokról beszél­nek. A tudományos idiómák azonban nem fognak ki rajtunk, mindnyájan meteorológusok lettünk ebben a bolon­­dító kánikulában. Most azt jelentik, hogy szelek jönnek és esők jönnek, nemsokára itt a lehűlés. Úgy gondolunk a lehűlésre, mint egy régóta várt kedves rokonra, aki messzi­ről jön, nagy pakkokkal érkezik majd, értékes ajándékokat hoz. Már talán Győrnél van a lehűlés, mikor e sorokat írjuk, lehet, hogy éppen vonatra száll. Éjszaka beállít majd a városba, egyik kofferjében esőket, bőséges, nyári ziva­tarokat hoz. Másik kofferje tele széllel, hősüllyedéssel. Legszívesebben kimennénk elé, meg­várnánk a város határában. Csak el ne kallódjanak csomagjai, a hús szelek és a kövércsöppes záporok. Jó lenne fázni egy kicsit. Lukács István — Függesszék fel az árveréseket. Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Azt hiszem, hogy közérdeket szolgálok azzal, ha a válságban lévő kereskedők és iparosok nevében a Magyar Hírlap útján arra kérem az illetékes hatóságokat, hogy legalább a mostani súlyos napokban szün­tessék be az árveréseket. Az árverés alatt álló kereskedők és iparosok jelenleg képte­lenek pénzt előteremteni, hogy az árverése­ket elkerüljék és így ki vannak szolgáltatva olyanoknak, akik felismerve és kihasználva a helyzetet, jóval áron alul olcsón vásárol­ják össze a kalapács a­á­rsürülő holmikat. Már­pedig a kereskedők és iparosok ezt nem érdemlik meg, sőt mindenképpen rá­szolgáltak a hatóságok támogatására, mert hiszen a legtöbb esetben azért tűznek ki náluk árveréseket, mert ami pénzük volt, azt az adóhátralékok kifizetésére fordítot­ták. Az egyenlő elbánás elvénél fogva S. O. S.-kiáltásképpen hangozzék az illeté­kesek felé, hogy az árveréseket a jelenlegi helyzetben szüntessék meg, legyenek védel­mére a súlyos válságban lévő kereskedők­nek és iparosoknak és ne engedjék meg, hogy meglévő értékeik igazságtalanul elkó­­tyavetyéltessenek. Tisztelettel: Egy árverés alatt álló fővárosi kereskedő. —­ Egy arzéngyilkos asszony életfogytiglani fegyházbüntetése. Szerdán került a kúria Szőke-tanácsa elé Orbán Áronné kertanémet­­falvi kocsmárosnő bűnügye. Orbánné, akit egyszer már 15 évi s egyszer 10 évi fegyházra ítélt a kúria, a vád szerint 1914-ben arzénnel megmérgezte férjét. A zalaegerszegi törvény­szék hitvestárson elkövetett szándékos ember­ölés bűntette miatt életfogytiglani fegyházra ítélte az asszonyt. A nyomozás során ugyanis exhumálták Orbán Áron holttestét és a holt­testben nagyon sok arzént találtak. A tanú­vallomások Orbánné ellen szóltak, sokan hal­lották, hogy a férje panaszkodott, hogy fele­sége az életére tör. A tábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, de úgy a vád, mint a véde­lem fellebbezett a kúriához. A szerdai tárgya­lás után a kúria az életfogytiglani fegyház­büntetést jogerőre emelte. — A hőséget legyőzi a hideg Ovomaktine. — Véres családi dráma a székesfehérvári kórház szülészeti osztályán. Székesfeh­érvár­ról jelentik. A székesfehérvári Szent György­­kórház szülészeti osztályán szerdán véres családi dráma játszódott le. Tóth István 23 éves klinikai szolga féltékenységből egy családi perpatvar során agyonütötte felesé­gét, az alig 21 éves Molnár Rózát. A házas­pár másfél évvel ezelőtt kelt egybe és azóta állott a kórház szolgálatában. Tóth és fele­sége igen rossz családi életet éltek és napi­renden volt közöttük a civódás, úgyhogy a fiatalasszony többízben azzal fenyegetőd­­zött, hogy hazautazik szüleihez. Szerdán ismét veszekedés volt a házastársak között s az asszony csomagolni kezdett, mire férje annyira feldühösödött, hogy kirohant a fo­lyosóra, kapával tért vissza, amellyel hat hatalmas ütést mért felesége koponyájára, úgyhogy Tátimé agy vele­je kiloccsant és az asszony szörnyethalt. A gyilkos férjet letartóztatták. — A kánikulában nem szabad fürödni az újpesti­­ „Lidón“. (Levél a szerkesztőhöz.) Tegnap délután kint voltam az újpestiek által „Lidó“-nak becézett kis földnyelven, mely mint árterület összefügg a székesfővárosi vízművek birtokában lévő szigetecskével. Ezen az úgy­nevezett Lidón szokott fürödni évek óta az új­pesti és római part evezős közönsége, miután erre részben rendőri, részben a székesfővárosi vízművek által az újpesti parton életbeléptetett intézkedések folytán a kőzetben máshol sehol sincsen lehetőség. A napi munkától fáradt és a kánikulától kiszikkadt emberek ezrei szoktak itt estefelé üdülést keresni. Egyszerre csak a római parton motorcsónakon cirkáló rendőrök rajtaütésszerűen megjelentek a Lidón és anél­kül, hogy az embereket figyelmeztették vagy pláne távozásra szólították volna fel, elkezdték az ott tanyázó csónakok számait felírni. Buzgal­mukban odáig mentek, hogy még azon csóna­kok számát is irgalmatlanul felírták, melyeknek tulajdonosai, látván, hogy mi megy végbe, fel­szólítás nélkül, önszántukból távozni készültek, sőt már részben csónakban ülve, kezdtek el­evezni. Egyesek arra a hiábavaló feladatra vál­lalkoztak, hogy a rendőrökkel megértessék el­járásuk abszurd voltát, amit azok magasabb utasításra való hivatkozással gyengéden elhárí­tottak maguktól. A közlékenyebb természetűek közülük elárulták, hogy ezt a hirtelen rajta­ütést az utóbbi időben mind gyakoribbbá váló fürdőszerencsétlenségek idézték fel és az eljárás a csónaktulajdonosok ellen a vízművek terüle­tén való kikötés címén fog megindulni. Azt hi­szem, nem kell külön rámutatni ezen érvelés fonák voltára. Sajnálatos balesetek mindenütt előfordulnak, egyszer például a Lukács- vagy a Császárfürdőben kapott görcsöt és fulladt a vízbe valaki, anélkül, hogy bárkinek is ezért eszébe jutott volna a többi ott fürdőzőt büntető­­eljárással sújtani. A­mi pedig a vízműveket illeti, lehetetlennek tartom, hogy ez a fővárosi közönség adójából fenntartott közmű, mely egyébként a Horányig terjedő Duna legszebb helyeit minden különösebb ok nélkül már amúgy is elzárta a publikum elől, most még azt a kis árterületet is megirigyelte volna az embe­rektől, dacára annak, hogy azoknak ottartózko­­dását már évek óta tűri, anélkül, hogy ebből a legkisebb kára is származott volna. Remélem, az érdekeltekben lesz annyi erély, hogy ezt az újabb merényletet a már úgyis erősen korláto­zott mozgási szabadságuk ellen visszautasítsák és vagyok, soraim szíves közléséért köszönetet mondva, tisztelettel (aláírás). I »asiiMils! Mindazoknak, akik felejthetetlen el- | « nökünk.­­.3Í5£S SEpn« IS5» elhalálozása I alkalmából részvétüket nyilvánították,­­ s ezúton fejezzük ki köszönetünket. Láng József rt. és a Magyar Ékszerárugyár­­ Láng Testvérek Igazgatósága I Készssetnyugatitas özv. Láng Ernőné úgy a maga, mint az összes hozzátartozók nevében ezúton fejezi ki hálás köszönetét mind­azoknak, akik boldogult férje elhunyta alkalmából jóleső részvétükkel fel­keresték. HÍRLAP­PUST július 15. 7 Bábel tornya — a világ első felhőkarcolója (A Magyar Ilírlap berlini tudósítójától.) Eck­hard Unger professzor, a berlini egyetem tanára, most hozta nyilvánosságra hosszú évtizedes ku­tatásai eredményét, amelyek Babilon történeté­vel foglalkoznak. Unger professzor értesüléseit azokból a babilóniai téglah­ásokból merítette, amelyeket ötezer év után Babilon romjai közül a különböző expedíciók kiástak. Unger pro­fesszornak sikerült egy sor olyan babilóniai írást is elolvasnia, amelyeket senki sem ismert. Köny­vének, „Babilon, a szent város“-nak legérdeke­sebb része kétségkívül az, amely Bábel tornyá­val foglalkozik és leírja, hogy tulajdonképpen milyen is volt ez a bibliából olyan jól ismert torony, amely „az égig ért“. A berlini egyetemi tanár elsősorban megálla­pítja, hogy Bábel tornya nem a Shinari-síkságon emelkedett, amint ez a bibliában áll, hanem magában Babilon városában és a torony tulaj­donképpen Marduk templomának kiegészítő része volt. Unger professzor közli annak a ba­bilóniai ékírásnak a fordítását is, amely Krisztus előtt 229-ben kelt és leírja, hogy milyen volt Bábel tornya, mielőtt Xerxes 478-ban Krisztus előtt végkép elpusztította volna. Mint látható, a feljegyzés 250 évvel azután kelt, hogy Bábel tornya már elpusztult, de írója hivatkozik arra, hogy csak pontosan lemásolja azt, amit ré­gebbi feljegyzésekben olvasott erről az óriási épületről. Ezek szerint Krisztus előtt 3000-ben, tehát ötezer évvel ezelőtt, kezdtek hozzá Bábel tor­nyának építéséhez. Időről időre a tornyot rész­ben vagy egészben elpusztították a hódítók, de mindig újra épült egészen addig, amíg Xerxes hadai le nem rombolták. Nem csoda, hogy a zsidók azt mondták Bábel tornyáról, hogy „az egekbe nyúlt“, mert Unger professzor átszámí­tása szerint ez az óriási épület száz méter ma­gas volt, tehát tulajdonképpen ez volt a világ első felhőkarcolója, ötezer évvel ezelőtt ilyen hatalmas épület méltán kelthetett feltűnést, annál is inkább, mert a tornyot egészen kis téglákból építették, úgyhogy igazán hallatlan türelem kellett a nagy mű­ megalkotásához, nem is beszélve arról, hogy az ókor primitív tech­nikai eszközei mellett milyen hosszú évtizedekig tarthatott a felépítése.­­ Az ország minden részéről nagy tűzvésze­ket jelentenek. Nagy tűzvész pusztított Karca­gon, a református egyház földjén, ahol Vadai István bérlőnek 300 kereszt búzája a lángok martaléka lett. Elpusztult a jószágállomány nagy része is. A kár mintegy tízezer pengő. — Hódmezővásárhely szomszédságában, Pusztán Török Ernő tanyáján elégett 100 méter mázsa búza és teljesen elégett a cséplőgép is.­­ A zala megyei Pölöskéhez tartozó Barnak-pusztán a Széchenyi-uradalom egyik cserépistállójában ütött ki a tűz, amelyet valószínűleg gyufával játszó gyermekek okoztak. A tűz nagy pusztí­tást végzett az épületekben és elégett a cseléd­ség egész takarmány­készlete.­­ Szombathely környékén, Ondód községben két takarmány­nyal megtelt pajta égett el. Nála községben pedig egy zsúppal fedett lakóház és egy pajta hamvadt el hirtelen támadt tűz következtében. Óriási tűz pusztított a szerdára virradó éjjel a Szeged közelében lévő Kübekházán, egy ma­lomban 20.000 pengős kárt okozott a tűz, amely teljesen elpusztította a malom emeletét és tetőzetét. — Nyár a Svábhegyen. Ebben a pokoli ká­nikulában egyik legkellemesebb üdülőhely a Svábhegy. Amit mindennél jobban bizonyít, hogy a svábhegyi szanatórium iránt állandóan nagy érdeklődés mutatkozik. A legelőkelőbb kül- és belföldi közönség üdül ezidőszerint a Svábhegyi szanatóriumban. Köztük Izabella fő­­hercegasszony és kísérete, dr Sipőcz Jenő pol­gármester, Folkusházy Lajos, gróf Hadik Já­nos, Strausz Klára (New York), Patrick More­land (London), Góth Sándor és Góthné Ker­tész Ella, hogy csak néhányat említsünk. — Nem lesz változás a Ház elnökségében. Szerdán délben Darányi Kálmán miniszter­elnökségi államtitkárnál megbeszélés volt, amelyen az államtitkáron kívül Pestiig Pál, az egységes párt elnöke és Rubinek István, a párt ügyvezető alelnöke vett részt. Az érte­kezleten az új parlament összeü­lésével kap­csolatos intézkedéseket beszélték meg és egy­úttal megállapodtak abban is, hogy az egysé­ges párt kiket jelöl a Ház választott tisztvise­lői állásaira. Megállapodtak abban, hogy a Ház elnöke továbbra is Almássy László, alel­­nökei Puky Endre és Czettler Jenő maradnak és a háznagyi tisztséget is újból Karafiáth Jenővel töltik be. irt m SittelFB©­­illott» — Tízezer tanú kihallgatását kéri Újpest városa egy kártérítési perben. Abban az időben, mikor Újpest még a váci főszolga­­bíróság alá tartozott, Radnai Eugénia ipar­­engedélyt kapott arra, hogy Újpest területén hirdetővállalkozóként működjön. Újpest 1913-ban rendezett tanácsú várossá alakult át, ekkor a hirdetési jog gyakorlására rende­­letet hoztak, amelynek alapján Braun Sán­dor újpesti háztulajdonosnak adták ki a hir­detési monopóliumot. Radnai Eugénia pert indított Újpest közönsége ellen emiatt s a per 12 évig húzódott. A Kúria meg is álla­pította Újpest városának kártérítési kötele­­zettségét Radnai Eugéniával szemben. A kár összegét azonban nem állapította meg annak idején a kúria, emiatt új per indult. Radnai Eugénia 1914 január 1-től havi 991 arany­korona 54 fillért követel a várostól. Követe­lése tehát máig körülbelül 300.000 pengőt tesz ki kamatokkal és a költségekkel együtt. Dr Antal Endre újpesti tisztifőügyész szer­dán adta be a törvényszéken a kártérítési perre vonatkozó előkészítő iratot, amelyben tízezer tanúval kívánja igazolni, hogy ebben a bonyolult ügyben Újpestnek van igaza. Hivatkozik elsősorban a főügyész Tihanyi Kálmánra, a függetlenségi párt elnökére, Ne­­gyedi Szabó Bélára, a demokrata párt el­nökére, dr Fernheim Ernőre, a szociáldemo­krata párt elnökére, dr Simai Ernőre, az egységes párt elnökére és Major Gyulára, a keresztény gazdasági párt elnökére. Újpesten a per kimenetele elé nagy izgalommal néz­nek, hiszen a város mai anyagi helyzetében katasztrofális jelentőség lenne, ha a bíró­ság a 300.000 pengős keresetnek helyt adna, a Szúnyogcsípés ellen Callet-krém. atói gondola is meg, hogy min tegye a pénzet? Egyedüli biztos, gyümölcsöző tőke­befektetés a triffinff-vétel iÜSÜn­ PéSZ5BSffZ®56SP8. garosiigei snsgts&­ Amerikai­, Columbus uccákban gyö­nyörű közműves telkek olcsón kaphatók. Kérte a környékbeli telkeink tájékoztatóját a PESTKÖRNYÉKI TAKARÉK VII., Erzsébet körút 27. sz. Alapítási év; 1909. Telefon: 356—52

Next