Magyar Hirlap, 1931. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-16 / 159. szám
Csütörtök KÉT HÍR KÖZÖTT őfelsége, a lehűlés Emlékeznek arra az időre, amikor hátulról kezdtük olvasni a lapokat? Mindenkit a tőzsde érdekelt, figyeltük a hossz és bessz szeszélyes játékát Most, néhány nap óta, visszatértek ezek az idők, egy elhanyagolt újságrovat hirtelen előkelővé avanzsált. Ma azért nézzük a lapok utolsó oldalát, hogy megtudjuk, milyen az árfolyama Celsiusnak és Reamurnak. „...még meleg is van" — így kezdődnek a kánikulás napokban a pesti ember panaszai. Nem elég, hogy szegények vagyunk, nem elég, hogy gondjaink vannak, nem elég, hogy a háborúval együtt elvesztettünk mindent — még melegünk is van. Olyan elhasznált, tikkadt, ellenállás nélküli ez a város, a struggle for life úgyis átizzaszt mindenkit — még melegünk is van. És az a türelmetlenség, amellyel mindenki a kánikula elvonulását várja, kitermelt új fogalmakat. A beteg gazdasági élet is várja a biztatás injekcióit, senki sem tud reménykedés nélkül élni. A hőségtől elgyengült emberek a meteorológiai jelentésektől várnak vigasztalást. Kitűnő meteorológusaink érzik, hogy hivatásuk a tömegek szempontjából is egyszeriben milyen fontos lett, százszázalékosan meg is felelnek a várakozásoknak. Óránként adnak bulletinokat a lázas természet állapotáról Ezek a bulletinok az orvosok titokzatos nyelven vannak szövegezve, depressziókról és hőmérsékleti maximumokról beszélnek. A tudományos idiómák azonban nem fognak ki rajtunk, mindnyájan meteorológusok lettünk ebben a bolondító kánikulában. Most azt jelentik, hogy szelek jönnek és esők jönnek, nemsokára itt a lehűlés. Úgy gondolunk a lehűlésre, mint egy régóta várt kedves rokonra, aki messziről jön, nagy pakkokkal érkezik majd, értékes ajándékokat hoz. Már talán Győrnél van a lehűlés, mikor e sorokat írjuk, lehet, hogy éppen vonatra száll. Éjszaka beállít majd a városba, egyik kofferjében esőket, bőséges, nyári zivatarokat hoz. Másik kofferje tele széllel, hősüllyedéssel. Legszívesebben kimennénk elé, megvárnánk a város határában. Csak el ne kallódjanak csomagjai, a hús szelek és a kövércsöppes záporok. Jó lenne fázni egy kicsit. Lukács István — Függesszék fel az árveréseket. Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Azt hiszem, hogy közérdeket szolgálok azzal, ha a válságban lévő kereskedők és iparosok nevében a Magyar Hírlap útján arra kérem az illetékes hatóságokat, hogy legalább a mostani súlyos napokban szüntessék be az árveréseket. Az árverés alatt álló kereskedők és iparosok jelenleg képtelenek pénzt előteremteni, hogy az árveréseket elkerüljék és így ki vannak szolgáltatva olyanoknak, akik felismerve és kihasználva a helyzetet, jóval áron alul olcsón vásárolják össze a kalapács aársürülő holmikat. Márpedig a kereskedők és iparosok ezt nem érdemlik meg, sőt mindenképpen rászolgáltak a hatóságok támogatására, mert hiszen a legtöbb esetben azért tűznek ki náluk árveréseket, mert ami pénzük volt, azt az adóhátralékok kifizetésére fordították. Az egyenlő elbánás elvénél fogva S. O. S.-kiáltásképpen hangozzék az illetékesek felé, hogy az árveréseket a jelenlegi helyzetben szüntessék meg, legyenek védelmére a súlyos válságban lévő kereskedőknek és iparosoknak és ne engedjék meg, hogy meglévő értékeik igazságtalanul elkótyavetyéltessenek. Tisztelettel: Egy árverés alatt álló fővárosi kereskedő. — Egy arzéngyilkos asszony életfogytiglani fegyházbüntetése. Szerdán került a kúria Szőke-tanácsa elé Orbán Áronné kertanémetfalvi kocsmárosnő bűnügye. Orbánné, akit egyszer már 15 évi s egyszer 10 évi fegyházra ítélt a kúria, a vád szerint 1914-ben arzénnel megmérgezte férjét. A zalaegerszegi törvényszék hitvestárson elkövetett szándékos emberölés bűntette miatt életfogytiglani fegyházra ítélte az asszonyt. A nyomozás során ugyanis exhumálták Orbán Áron holttestét és a holttestben nagyon sok arzént találtak. A tanúvallomások Orbánné ellen szóltak, sokan hallották, hogy a férje panaszkodott, hogy felesége az életére tör. A tábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, de úgy a vád, mint a védelem fellebbezett a kúriához. A szerdai tárgyalás után a kúria az életfogytiglani fegyházbüntetést jogerőre emelte. — A hőséget legyőzi a hideg Ovomaktine. — Véres családi dráma a székesfehérvári kórház szülészeti osztályán. Székesfehérvárról jelentik. A székesfehérvári Szent Györgykórház szülészeti osztályán szerdán véres családi dráma játszódott le. Tóth István 23 éves klinikai szolga féltékenységből egy családi perpatvar során agyonütötte feleségét, az alig 21 éves Molnár Rózát. A házaspár másfél évvel ezelőtt kelt egybe és azóta állott a kórház szolgálatában. Tóth és felesége igen rossz családi életet éltek és napirenden volt közöttük a civódás, úgyhogy a fiatalasszony többízben azzal fenyegetődzött, hogy hazautazik szüleihez. Szerdán ismét veszekedés volt a házastársak között s az asszony csomagolni kezdett, mire férje annyira feldühösödött, hogy kirohant a folyosóra, kapával tért vissza, amellyel hat hatalmas ütést mért felesége koponyájára, úgyhogy Tátimé agy veleje kiloccsant és az asszony szörnyethalt. A gyilkos férjet letartóztatták. — A kánikulában nem szabad fürödni az újpesti „Lidón“. (Levél a szerkesztőhöz.) Tegnap délután kint voltam az újpestiek által „Lidó“-nak becézett kis földnyelven, mely mint árterület összefügg a székesfővárosi vízművek birtokában lévő szigetecskével. Ezen az úgynevezett Lidón szokott fürödni évek óta az újpesti és római part evezős közönsége, miután erre részben rendőri, részben a székesfővárosi vízművek által az újpesti parton életbeléptetett intézkedések folytán a kőzetben máshol sehol sincsen lehetőség. A napi munkától fáradt és a kánikulától kiszikkadt emberek ezrei szoktak itt estefelé üdülést keresni. Egyszerre csak a római parton motorcsónakon cirkáló rendőrök rajtaütésszerűen megjelentek a Lidón és anélkül, hogy az embereket figyelmeztették vagy pláne távozásra szólították volna fel, elkezdték az ott tanyázó csónakok számait felírni. Buzgalmukban odáig mentek, hogy még azon csónakok számát is irgalmatlanul felírták, melyeknek tulajdonosai, látván, hogy mi megy végbe, felszólítás nélkül, önszántukból távozni készültek, sőt már részben csónakban ülve, kezdtek elevezni. Egyesek arra a hiábavaló feladatra vállalkoztak, hogy a rendőrökkel megértessék eljárásuk abszurd voltát, amit azok magasabb utasításra való hivatkozással gyengéden elhárítottak maguktól. A közlékenyebb természetűek közülük elárulták, hogy ezt a hirtelen rajtaütést az utóbbi időben mind gyakoribbbá váló fürdőszerencsétlenségek idézték fel és az eljárás a csónaktulajdonosok ellen a vízművek területén való kikötés címén fog megindulni. Azt hiszem, nem kell külön rámutatni ezen érvelés fonák voltára. Sajnálatos balesetek mindenütt előfordulnak, egyszer például a Lukács- vagy a Császárfürdőben kapott görcsöt és fulladt a vízbe valaki, anélkül, hogy bárkinek is ezért eszébe jutott volna a többi ott fürdőzőt büntetőeljárással sújtani. Ami pedig a vízműveket illeti, lehetetlennek tartom, hogy ez a fővárosi közönség adójából fenntartott közmű, mely egyébként a Horányig terjedő Duna legszebb helyeit minden különösebb ok nélkül már amúgy is elzárta a publikum elől, most még azt a kis árterületet is megirigyelte volna az emberektől, dacára annak, hogy azoknak ottartózkodását már évek óta tűri, anélkül, hogy ebből a legkisebb kára is származott volna. Remélem, az érdekeltekben lesz annyi erély, hogy ezt az újabb merényletet a már úgyis erősen korlátozott mozgási szabadságuk ellen visszautasítsák és vagyok, soraim szíves közléséért köszönetet mondva, tisztelettel (aláírás). I »asiiMils! Mindazoknak, akik felejthetetlen el- | « nökünk..3Í5£S SEpn« IS5» elhalálozása I alkalmából részvétüket nyilvánították, s ezúton fejezzük ki köszönetünket. Láng József rt. és a Magyar Ékszerárugyár Láng Testvérek Igazgatósága I Készssetnyugatitas özv. Láng Ernőné úgy a maga, mint az összes hozzátartozók nevében ezúton fejezi ki hálás köszönetét mindazoknak, akik boldogult férje elhunyta alkalmából jóleső részvétükkel felkeresték. HÍRLAPPUST július 15. 7 Bábel tornya — a világ első felhőkarcolója (A Magyar Ilírlap berlini tudósítójától.) Eckhard Unger professzor, a berlini egyetem tanára, most hozta nyilvánosságra hosszú évtizedes kutatásai eredményét, amelyek Babilon történetével foglalkoznak. Unger professzor értesüléseit azokból a babilóniai téglahásokból merítette, amelyeket ötezer év után Babilon romjai közül a különböző expedíciók kiástak. Unger professzornak sikerült egy sor olyan babilóniai írást is elolvasnia, amelyeket senki sem ismert. Könyvének, „Babilon, a szent város“-nak legérdekesebb része kétségkívül az, amely Bábel tornyával foglalkozik és leírja, hogy tulajdonképpen milyen is volt ez a bibliából olyan jól ismert torony, amely „az égig ért“. A berlini egyetemi tanár elsősorban megállapítja, hogy Bábel tornya nem a Shinari-síkságon emelkedett, amint ez a bibliában áll, hanem magában Babilon városában és a torony tulajdonképpen Marduk templomának kiegészítő része volt. Unger professzor közli annak a babilóniai ékírásnak a fordítását is, amely Krisztus előtt 229-ben kelt és leírja, hogy milyen volt Bábel tornya, mielőtt Xerxes 478-ban Krisztus előtt végkép elpusztította volna. Mint látható, a feljegyzés 250 évvel azután kelt, hogy Bábel tornya már elpusztult, de írója hivatkozik arra, hogy csak pontosan lemásolja azt, amit régebbi feljegyzésekben olvasott erről az óriási épületről. Ezek szerint Krisztus előtt 3000-ben, tehát ötezer évvel ezelőtt, kezdtek hozzá Bábel tornyának építéséhez. Időről időre a tornyot részben vagy egészben elpusztították a hódítók, de mindig újra épült egészen addig, amíg Xerxes hadai le nem rombolták. Nem csoda, hogy a zsidók azt mondták Bábel tornyáról, hogy „az egekbe nyúlt“, mert Unger professzor átszámítása szerint ez az óriási épület száz méter magas volt, tehát tulajdonképpen ez volt a világ első felhőkarcolója, ötezer évvel ezelőtt ilyen hatalmas épület méltán kelthetett feltűnést, annál is inkább, mert a tornyot egészen kis téglákból építették, úgyhogy igazán hallatlan türelem kellett a nagy mű megalkotásához, nem is beszélve arról, hogy az ókor primitív technikai eszközei mellett milyen hosszú évtizedekig tarthatott a felépítése. Az ország minden részéről nagy tűzvészeket jelentenek. Nagy tűzvész pusztított Karcagon, a református egyház földjén, ahol Vadai István bérlőnek 300 kereszt búzája a lángok martaléka lett. Elpusztult a jószágállomány nagy része is. A kár mintegy tízezer pengő. — Hódmezővásárhely szomszédságában, Pusztán Török Ernő tanyáján elégett 100 méter mázsa búza és teljesen elégett a cséplőgép is. A zala megyei Pölöskéhez tartozó Barnak-pusztán a Széchenyi-uradalom egyik cserépistállójában ütött ki a tűz, amelyet valószínűleg gyufával játszó gyermekek okoztak. A tűz nagy pusztítást végzett az épületekben és elégett a cselédség egész takarmánykészlete. Szombathely környékén, Ondód községben két takarmánynyal megtelt pajta égett el. Nála községben pedig egy zsúppal fedett lakóház és egy pajta hamvadt el hirtelen támadt tűz következtében. Óriási tűz pusztított a szerdára virradó éjjel a Szeged közelében lévő Kübekházán, egy malomban 20.000 pengős kárt okozott a tűz, amely teljesen elpusztította a malom emeletét és tetőzetét. — Nyár a Svábhegyen. Ebben a pokoli kánikulában egyik legkellemesebb üdülőhely a Svábhegy. Amit mindennél jobban bizonyít, hogy a svábhegyi szanatórium iránt állandóan nagy érdeklődés mutatkozik. A legelőkelőbb kül- és belföldi közönség üdül ezidőszerint a Svábhegyi szanatóriumban. Köztük Izabella főhercegasszony és kísérete, dr Sipőcz Jenő polgármester, Folkusházy Lajos, gróf Hadik János, Strausz Klára (New York), Patrick Moreland (London), Góth Sándor és Góthné Kertész Ella, hogy csak néhányat említsünk. — Nem lesz változás a Ház elnökségében. Szerdán délben Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkárnál megbeszélés volt, amelyen az államtitkáron kívül Pestiig Pál, az egységes párt elnöke és Rubinek István, a párt ügyvezető alelnöke vett részt. Az értekezleten az új parlament összeülésével kapcsolatos intézkedéseket beszélték meg és egyúttal megállapodtak abban is, hogy az egységes párt kiket jelöl a Ház választott tisztviselői állásaira. Megállapodtak abban, hogy a Ház elnöke továbbra is Almássy László, alelnökei Puky Endre és Czettler Jenő maradnak és a háznagyi tisztséget is újból Karafiáth Jenővel töltik be. irt m SittelFB©illott» — Tízezer tanú kihallgatását kéri Újpest városa egy kártérítési perben. Abban az időben, mikor Újpest még a váci főszolgabíróság alá tartozott, Radnai Eugénia iparengedélyt kapott arra, hogy Újpest területén hirdetővállalkozóként működjön. Újpest 1913-ban rendezett tanácsú várossá alakult át, ekkor a hirdetési jog gyakorlására rendeletet hoztak, amelynek alapján Braun Sándor újpesti háztulajdonosnak adták ki a hirdetési monopóliumot. Radnai Eugénia pert indított Újpest közönsége ellen emiatt s a per 12 évig húzódott. A Kúria meg is állapította Újpest városának kártérítési kötelezettségét Radnai Eugéniával szemben. A kár összegét azonban nem állapította meg annak idején a kúria, emiatt új per indult. Radnai Eugénia 1914 január 1-től havi 991 aranykorona 54 fillért követel a várostól. Követelése tehát máig körülbelül 300.000 pengőt tesz ki kamatokkal és a költségekkel együtt. Dr Antal Endre újpesti tisztifőügyész szerdán adta be a törvényszéken a kártérítési perre vonatkozó előkészítő iratot, amelyben tízezer tanúval kívánja igazolni, hogy ebben a bonyolult ügyben Újpestnek van igaza. Hivatkozik elsősorban a főügyész Tihanyi Kálmánra, a függetlenségi párt elnökére, Negyedi Szabó Bélára, a demokrata párt elnökére, dr Fernheim Ernőre, a szociáldemokrata párt elnökére, dr Simai Ernőre, az egységes párt elnökére és Major Gyulára, a keresztény gazdasági párt elnökére. Újpesten a per kimenetele elé nagy izgalommal néznek, hiszen a város mai anyagi helyzetében katasztrofális jelentőség lenne, ha a bíróság a 300.000 pengős keresetnek helyt adna, a Szúnyogcsípés ellen Callet-krém. atói gondola is meg, hogy min tegye a pénzet? Egyedüli biztos, gyümölcsöző tőkebefektetés a triffinff-vétel iÜSÜn PéSZ5BSffZ®56SP8. garosiigei snsgts& Amerikai, Columbus uccákban gyönyörű közműves telkek olcsón kaphatók. Kérte a környékbeli telkeink tájékoztatóját a PESTKÖRNYÉKI TAKARÉK VII., Erzsébet körút 27. sz. Alapítási év; 1909. Telefon: 356—52