Magyar Hirlap, 1932. február (42. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-26 / 46. szám
Péntek ífl® 1932 február 26. 5 Zárt tárgyaláson hallgatták ki a puccsper első tanúját Vannay László, a puccskísérlet fővádlottja összes beismerő vallomását visszavonta Csütörtök reggel kezdte meg a honvédtörvényszék a puccsista Vannay László bűnügyének főtárgyalását. A honvédtörvényszék elnöke Parragh alezredes, a tárgyalást dr Kovács százados hadbíró vezeti, a vádat dr Harkányi őrnagy-ügyész képviseli. A csütörtöki tárgyaláson Vannay, aki a margitkörúti katonai fogház lakója, polgári ruháiban jelent meg, Vannay személyi adatai kikérdezése során elmondotta, hogy a Vilmos-huszárok gazdasági előadóhelyettese volt, kereskedelmi érettségit tett, 25 hold földje van és Vázsonyi Vilmos inzultálása miatt könnyű testi sértésért egy ízben büntetve volt. Felolvasták ezután a vádiratot, amelyben a honvédügyészség azzal vádolja Vannayt, hogy 1931 októberében és novemberében Raád Árpáddal, Temesváry Lászlóval, Gyulai Molnár Ferenccel, Francia Kiss Mihálylyal, Piroska Jánossal és másokkal szövetkezve, lázadást akart előidézni. A kormány egyes tagjait erőszakkal el akarták távolítani, közéleti férfiakat fogságba akartak vetni s ehhez a szervezkedéshez toborzásokat folytattak. Vannay a vádirat ismertetése után kijelentette, hogy ártatlannak érzi magát, mert nem követte el azt a bűncselekményt, amely a vádiratban szerepel. Az előzetes vizsgálat során ugyan beismerte, de akkor úgy ki volt merülve, hogy gondolkodni sem tudott. A tárgyalásvezető felszólította, hogy férfiasan, tiszthez illően, őszintén, nyíltan beszéljen, mondjon el mindent, mire Vannay, ki egyébként rendkívül nyugodtan viselkedett a honvédtörvényszék előtt, előbb beszélni kezdett életéről, utalt Vázsonyi Vilmossá való „emlékezetes inzultusára“, ami miatt száz pengőre ítélték, majd elmondta, hogyan ismerkedett meg azokkal, akik később a puccs előkészítését végezték vele együtt. Vannay hangsúlyozta, hogy sohasem folytatott politikai megbeszéléseket. Az ország politikai és gazdasági helyzetéről sok szó esett ugyan, amikor együtt volt barátaival, de — így mondotta Vannay — soha nem vett részt olyan megbeszélésben, amely az ő esküjével ellentétes lett volna. Tóth Ferenc vívómestert, aki a turáni állameszme híve volt, az Ébredő Magyarok Egyesületében ismerte meg. Raits tábornokot még a harctérről ismerte, több bajtársát is bemutatta Raitsnak, de fegyveres puccsügyre vonatkozó megbeszéléseket sohasem folytattak. Arról beszélt ezután Vannay, hogy többen észrevették, hogy kommunizmus felé hajlik a vidék a nagy nyomor miatt, ezért egymás közt tárgyaltak arról, hogy a kommunista veszélyt meg kell akadályozni. Gondoskodni kell olyan urakról, akik átvehetik a hatalmat akkor, amikor a szociáldemokrata, vagy a kommunista uralom veszélye közel van. Felmerült ekkor Raits neve, majd Diettrich tengernagy neve. Arról is volt szó, hogy kommunista veszedelem esetén kikiáltják a katonai diktatúrát. Tóth azt is említette, hogy Albrecht főherceget kellene miniszterelnöknek megnyerni, azután hivatkozott Darányi államtitkárra. A tárgyalásvezető megkérdezte Vannayt, hogy azt nem mondta-e Tóth, hogy a dohányutcai zsinagóga előtt valami szemétládát fel kell robbantani? — De igen — válaszolt Vannay. — Egyszer azt mondta, hogy erősen szervezkednek a kommunisták ellen és ő majd azzal jelzi az akcióbalépés idejét, hogy két konzervdobozt felrobbant. Én a szeme közé nevettem ... Az őrnagy-ügyész megkérdezte Vannaytól, mire alapítja, hogy Magyarországon a kommunista uralom küszöbön állt. — Itt volt a biatorbágyi eset, meg aztán a hangulat... meg az újságok is folyton erről írtak... a nagy munkanélküliség. A tárgyalásvezető kérdezte ezután, hogy miért akarták letartóztatni a puccs sikere esetén Kárpáthy Kamillót, Gömbös Gyulát és még másokat. Vannay szerint csak arról volt szó, hogy a kommüin kitörése esetén többeket, akiknek a nevét egy listán összeírták, megvédelmeznek. Vannay általános kihallgatása után a tárgyalásvezető szünetet rendelt el. Később felolvasták Vannay jegyzőkönyvi vallomásait. Ezekben a jegyzőkönyvekben részletesen beismerte, hogy az összeesküvő társaságnak szándéka volt a kormány eltávolítása. Elhatározták a rendszer megbuktatását, a laktanyák elfoglalását, az alföldi brigádnak Francia- Kiss Mihály vezetése alatt való akcióbalépését s a kormány összes tagjainak letartóztatását. Az ő kormányukban honvédelmi miniszter Raits altábornagy vagy Schill tábornok lett volna, Tóth Ferenc külügyminiszter és Piroska Mihály kultuszminiszter lett volna. . A jegyzőkönyvek ismertetése után Vannay ismét kijelentette, hogy gondolkozni sem volt képes, amikor letartóztatták, azért is ■mert be mindent. Az őrnagy-ügyész tiltakozott az ellen, hogy Vannay vallomásának más értelmet adott volna, mint amit Vannay csakugyan mondott. Erre Vannay védője, ifjabb Dániel Sándor reflektált, kijelentve, hogy Vannay nem akarja úgy beállítani az ügyész precíz munkáját, mintha az valamilyen presszió alatt történt volna, Vannay volt olyan állapotban, hogy összevissza beszélt mindent, amiről később kiderült, hogy nem is igaz. Több jegyzőkönyv ismertetése után Vannay kijelentette, hogy minden vallomását visszavonja. Az ügyész, tekintettel arra, hogy Vannay visszavonta beismerő vallomásait, a bizonyítás kiegészítésére vonatkozólag tett indítványt. Az indítványok fölött később dönt a honvédtörvényszék. A jegyzőkönyvek ismertetése után megkezdték a tanúk kihallgatását. Parázsó Zoltán huszárfőhadnagy volt az első tanú. Arról beszélt, hogy egy laktanyában volt Vannayval, akit mindenki fantasztának ismert. Az elnök Parázsé vallomásának további részére zárt tárgyalást rendelt el. Péntek reggel kilenc órakor folytatják a tanuk kihallgatását. Visszaverték a japán előnyt a kínai haderők Sanghajból jelentik. A város körül csütörtökön változó szerencsével folyt a harc. A japánok főtámadása Kiang-Vantól északnyugatra indult meg és többórás tüzérségi előkészítés után a japán gyalogság behatolt Miao-Hong-Csen faluba. A japánok az égő házak között előnyomulva, visszanyomták a kínai gyalogságot, amely rendetlenül menekült, mielőtt azonban a japánok beáshatták volna magukat, a megerősítésül érkezett kínai gyalogság ellentámadása visszaszorította őket s estére a kínaiak a délelőtt elvesztett területek nagy részét ismét visszafoglalták. Az esti órákban újból véres gyalogsági harcok indultak meg a szembenálló felek között. Úgy a kínai, mint a japán haderők vezetésében döntő változások állanak küszöbön, amennyiben a sanghai kínai csapatok főparancsnokságát, hír szerint, Feng-Ju-Szian tábornok veszi át, Csang-Kai-Sek-et pedig — az eddigi főparancsnokot — Mandzsúriába küldik azzal a feladattal, hogy szervezzen új hadsereget és verje ki Mandzsúriából a japánokat. A sanghai japán haderők főparancsnokságát Sirokava tábornok veszi át Ugeda generálistól, akit az offenzíva kudarca miatt fel akarnak függeszteni. Sirokava volt az 1921. évi szibériai japán expedíció parancsnoka, másfél éven keresz- tül pedig hadügyminiszter is volt Gazdasági és kulturális közeledést sürget Ducsics Jovan, Jugoszlávia új budapesti követe A költő-követ nyilatkozata Ducsics Jovan, az új budapesti jugoszláv követ mintegy negyedszázad óta tagja a diplomáciai testületnek, nevét azonban főleg mint a mai Jugoszlávia legkitűnőbb írója és költője tette ismertté hazájának határain kívül is. Ennek kétségtelen jele, hogy a világnak talán legexkluzívabb irodalmi társasága a londoni Essagistes, Nobellistes et Poetes tizenöt tagja közé — közvetlenül Rabindranath Tagore után — őt is beválasztotta. Ducsics Jován prózai és költői munkáiban egyaránt a forma művésze, költészete a tiszta i art pour Tart és azt mondják róla, hogy ő írja a legszebben, legharmonikusabban zengő szerb költeményeket. Ducsics követ ma délben adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak. A kormányzói fogadtatás után az új jugoszláv követ fogadta a Magyar Hírlap tudósítóját. Érdekesen egyesíti magában Ducsics Ilován a költőt és a diplomatát (ez, a típus egyébként sem ismeretlen, hiszen Chateaubriandtól Paul Coude-ig jó néhány hasonló kettősséggel találkozunk). — Mindenekelőtt őszinte örömömnek kell kifejezést adnom — kezdte a beszélgetést —, hogy Magyarországra kerültem. Már néhány év előtt is szó volt arról, hogy Budapestre jövök, ami akkor meghiúsult, pedig régi vágyam volt legközvetlenebb szomszédunkkal végre személyes tapasztalatok útján is megismerkedni. Mert ha nem is jártam még önöknél, azért sokat tudok a magyar múltról és jelenről. Ismerem a hősi magyar históriát, de az európai viszonylatban kiváló magyar irodalmat is, Aranytól és Petőfitől Advig és Babitsig — csak az a kár, hogy fordításban vagyok kénytelen műveiket olvasni Azonban— ki tudja. Mint diák tíz évig voltam Genfben és Párizsban. Azután húsz évig éltem különböző országokban: Bulgáriában, Olasz-, Görög- és Spanyolországban, sőt Egyiptomban is. Lehetőleg mindenütt megtanultam az ország nyelvét, hogy jobban tanulmányozhassam az embereket és irodalmukat. Szeretném, ha ez önök között is lehetővé válnék számomra. Legelső kötelességemnek azt tartom hogy a hozzánk egy közel álló magyar nemzet lelkét megismerjem. Ugyanazok a folyók öntözik mindkét ország területét, ugyanaz a nap árasztja el sugaraival termőföldjeinket Ez a közvetlen szomszédság egymásra utalja a két nemzetet. — Hogyan képzeli a közeledést? — vetettük itt közbe a kérdést. — Szerintem a közeledésnek két útja önként kínálkozik. Az egyik a kulturális út, a másik a gazdasági. Az elsőnek immár semmi akadálya, a másikat pedig parancsaidon előírja a mindkét országra ránehezedő válság, amellyel csak a gazdasági együttműködés veheti fel a harcot. Ducsics követ visszakalandoz a történelembe: — Ez a közvetlen szomszédság nem egyszer egymás mellé sorakoztatta már a két nemzetet. Paralellizmusok is találhatók a kettőnk történelmében. 1389-ben a rigómezei csatában a szerbek elbuktak és országukat is elvesztették, ugyanilyen sors jutott a magyaroknak 1526-ban a mohácsi síkon. Mindketten az európai kereszténységért küzdöttünk és nem a hősiességünkön múlt, hogy a török diadalmaskodott fölöttünk... Néhány nap előtt megtekintettem a koronázó Mátyás-templomot. Talán ugyanazon a helyen állottam, ahol évszázadokkal ezelőtt István fejedelem és Brankovics György álltak, mint Magyarország vendégei és szövetségesei... Ezután ismét kulturális kérdések kerültek szóba (Látszik, hogy Ducsics Jován itt érzi igazán otthonosan magát.) — Teljesen tudatában vagyok annak hogy milyen’ szoros kulturális szálak fűznek össze bennünket egymással. Intelligenciánk egész generációi — közöttük híres és fontos Köhögés, hurut ellen LaTÉtifCa) Gyógyszertárakban, drogériákban kapható! személyiségek — Magyarországon végezték iskoláikat, itt kapták meg azt a nevelést, amely azután egész életükre kihatott. Az én kortársaimnak — már kora ifjúságukban — legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak a magyar írók műveinek fordításai és ma nincs művelt szerb fiú, aki nem ismerné Arany „Toldi“-ját vagy nem olvasott volna néhány Jókai-regényt. Éppen ezért örömmel értesültem arról, hogy a belgrádi egyetemen tanszéket állítanak fel a magyar nyelv és irodalom számára. Végül személyes kérdésekre került a sor. A követ helyét végleg elfoglalta a költő. — Ami engem illet, én lírai költő vagyok. Minden művem, még a prózaiak is, semmi egyéb, mint szerelem. Amikor nem voltam éppen nőbe szerelmes, akkor beleszerettem egy országba, egy népbe, egy városba, egy vallásba és arról írtam. És mindent, amit tettem, szeretesből tettem, amit vétkeztem, azt is csak azért, mert szerettem, nem pedig, mert gyűlöltem. Azt szokták mondani, hogy szimbolista, sőt hogy parnasszista vagyok, pedig semmit sem gyűlölök jobban, mint a kategorizálást.... A munkáim egyébként nyolc kötetben már összegyűjtve is megjelentek, néhány hónap előtt pedig Radován cár kincse címmel írtam regényt. (Azt már elhallgatja Ducsics, hogy erről a könyvéről európaszerte milyen dicsérő bírálatokat kapott.) Búcsúzunk. Ducsics Jován egyszerre felkiált: — Tudja-e, hogy több versemet már magyarra is lefordították. Keresgélni kezd az íróasztalán. Felvesz egy antológiát. Benne néhány költeménye. Találomra idejegyezzük az egyiket. LEILÁHOZ Mint hallgatag kereskedő, Aki a sivatagba baktat És burnuszba báttan lesi egyre. Hogy messzi esik-e még Bagdad: Úgy ballagunk mi, nem látva véget, Apám, de oly nagyon szeretlek, Zaklatt szemem már karavánt sejt, Beduin hordák, elöl a sejk Üget feléd és elvisz téged. Már ideért, 6, rusnya fajta, (Bűvölten, lassan tart feléd), Ám mielőtt illetne ajka, Jó kopjam oltja életét. Tudd meg, lenne bár enyém Ezer élet és száz alak, Pusztuljak inkább ennyiszer, Mintsem másénak lássalak, * A lépcsőn lefelé jövet elgondolkoztam, vájjon nem a költőknek és íróknak kellene helyrehozniok azt, amit a politikusok elrontottak ... (K. L) Ducsics követ átadta megbízólevelét a kormányzónak Horthy Miklós kormányzó február 25-én déli tizenkét órakor ünnepélyes kihallgatáson fogadta Ducsics Jovan új jugoszláv rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, aki ez alkalommal megbízólevelét és elődjének visszahívó levelét nyújtotta át. Az üdvözlő- és választeszéd elhangzása után a kormányzó beszélgetést folytatott az új követtel, majd pedig megszólítással tüntette ki a követ kíséretében megjelent Bernot Josip J. követségi titkárt és Damjanovic Miodrag vezérkari ezredes, katonai attasét, végül a követ bemutatta a kormányzónak a követséghez legutóbb beosztott Visacky I.Jubisa követségi attasét. Az ünnepélyes aktuson közreműködtek Wollen Lajos külügyminiszter, Uray István államtitkár, a kabinetiroda főnökhelyettese. Járvány idején nélkülözhetetlen a Pilavini-fürdő használata, valamint a Pilavin tengersós fenyőgőz belélegzése, mert fokozza a test ellenállóképességét és oldja a hurutos képződményt. Fél darab Pilavin félllter párolgó vízben a legalkalmasabb az inhalálásra. Egy Pilavin 40 fillér. Csakis négyszögletes Pilavint fogadjon el