Magyar Hirlap, 1932. február (42. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-26 / 46. szám

Péntek ífl® 1932 február 26. 5 Zárt tárgyaláson hallgatták ki a puccs­per első tanúját Vannay László, a puccskísérlet fővádlottja összes beismerő vallomását visszavonta Csütörtök reggel kezdte meg a honvéd­törvényszék a puccsista Vannay László bűn­ügyének főtárgyalását. A honvédtörvényszék elnöke Parragh alezredes, a tárgyalást dr Kovács százados­ hadbíró vezeti, a vádat dr Harkányi őrnagy-ügyész képviseli. A csütör­töki tárgyaláson Vannay, aki a margitkörúti katonai fogház lakója, polgári ruháiban je­lent meg, Vannay személyi adatai kikérdezése so­rán elmondotta, hogy a Vilmos-huszárok gazdasági előadóhelyettese volt, kereskedelmi érettségit tett, 25 hold földje van és Vá­­zsonyi Vilmos inzultálása miatt könnyű testi sértésért egy ízben büntetve volt. Felolvasták ezután a vádiratot, amelyben a honvédügyészség azzal vádolja Vannayt, hogy 1931 októberében és novemberében Raád Árpáddal, Temesváry Lászlóval, Gyu­lai Molnár Ferenccel, Francia Kiss Mihály­­lyal, Piroska Jánossal és másokkal szövet­kezve, lázadást akart előidézni. A kormány egyes tagjait erőszakkal el akarták távolí­tani, közéleti férfiakat fogságba akartak vetni s ehhez a szervezkedéshez toborzáso­kat folytattak. Vannay a vádirat ismertetése után kijelen­tette, hogy ártatlannak érzi magát, mert nem követte el azt a bűncselekményt, amely a vádiratban szerepel. Az előzetes vizsgálat során ugyan beismerte, de akkor úgy ki volt merülve, hogy gondolkodni sem tudott. A tárgyalásvezető felszólította, hogy fér­fiasan, tiszthez illően, őszintén, nyíltan be­széljen, mondjon el m­indent, mire Vannay, ki egyébként rendkívül nyugodtan viselke­dett a honvédtörvényszék előtt, előbb be­szélni kezdett életéről, utalt Vázsonyi Vil­mossá­ való „emlékezetes inzultusára“, ami miatt száz pengőre ítélték, majd elmondta, hogyan ismerkedett meg azokkal, akik később a puccs előkészítését végezték vele együtt. Vannay hangsúlyozta, hogy sohasem foly­tatott politikai megbeszéléseket. Az ország politikai és gazdasági helyzetéről sok szó esett ugyan, amikor együtt volt barátaival, de — így mondotta Vannay — soha nem vett részt olyan megbeszélésben, amely az ő esküjével ellentétes lett volna. Tóth Ferenc vívómestert, aki a turáni állameszme híve volt, az Ébredő Magyarok Egyesületében ismerte meg. Raits tábornokot még a harctérről ismerte, több bajtársát is bemutatta Raitsnak, de fegyveres puccs­­ü­gyre vonatkozó megbeszéléseket sohasem folytattak. Arról beszélt ezután Vannay, hogy többen észrevették, hogy kommunizmus felé hajlik a vidék a nagy nyomor miatt, ezért egymás közt tárgyaltak arról, hogy a kommunista veszélyt meg kell akadá­lyozni. Gondoskodni kell olyan urak­ról, akik átvehetik a hatalmat akkor, amikor a szociáldemokrata, vagy a kommunista uralom veszélye közel van. Fel­merült ekkor Raits neve, majd Diettrich ten­gernagy neve. Arról is volt szó, hogy kom­munista veszedelem esetén kikiáltják a kato­nai diktatúrát. Tóth azt is említette, hogy Albrecht főherceget kellene miniszterelnök­nek megnyerni, azután hivatkozott Darányi államtitkárra. A tárgyalásvezető megkérdezte Vannayt, hogy azt nem mondta-e Tóth, hogy a do­­hányutcai zsinagóga előtt valami szemét­ládát fel kell robbantani? — De igen — válaszolt Vannay. — Egy­szer azt mondta, hogy erősen szervezkednek a kommunisták ellen és ő majd azzal jelzi az akcióbalépés idejét, hogy két konzerv­dobozt felrobbant. Én a szeme közé nevet­tem ... Az őrnagy-ügyész megkérdezte Vannaytól, mire alapítja, hogy Magyarországon a kom­­munista uralom küszöbön állt. — Itt volt a biatorbágyi eset, meg aztán a hangulat... meg az újságok is folyton erről írtak... a nagy munkanélküliség. A tárgyalásvezető kérdezte ezután, hogy miért akarták letartóztatni a puccs sikere esetén Kárpáthy Kamillót, Gömbös Gyulát és még másokat. Vannay szerint csak arról volt szó, hogy a kommüin kitörése esetén többe­ket, akiknek a nevét egy listán összeírták, megvédelmeznek. Vannay általános kihallgatása után a tár­gyalásvezető szünetet rendelt el. Később fel­olvasták Vannay jegyzőkönyvi vallomásait. Ezekben a jegyzőkönyvekben részletesen beismerte, hogy az össze­esküvő társaságnak szándéka volt a kormány eltávolítása. Elhatározták a rendszer megbuktatását, a laktanyák el­foglalását, az alföldi brigádnak Francia- Kiss Mihály vezetése alatt való akcióba­­lépését s a kormány összes tagjainak letartóztatását. Az ő kormányukban honvédelmi miniszter Raits altábornagy vagy Schill tábornok lett volna, Tóth Ferenc külügyminiszter és Pi­roska Mihály kultuszminiszter lett volna. . A jegyzőkönyvek ismertetése után Vannay ismét kijelentette, hogy gondolkozni sem volt képes, amikor letartóztatták, azért is ■mert be mindent. Az őrnagy-ügyész tiltakozott az ellen, hogy Vannay vallomásának más értelmet adott volna, mint amit Vannay csakugyan mon­dott. Erre Vannay védője, ifjabb Dániel Sán­dor reflektált, kijelentve, hogy Vannay nem akarja úgy beállítani az ügyész precíz mun­káját, mintha az valamilyen presszió alatt történt volna, Vannay volt olyan állapotban, hogy össze­vissza beszélt mindent, amiről később kiderült, hogy nem is igaz. Több jegyzőkönyv ismertetése után Van­nay kijelentette, hogy minden vallomását visszavonja. Az ügyész, tekintettel arra, hogy Van­nay visszavonta beismerő vallomásait, a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó­lag tett indítványt. Az indítványok fölött később dönt a honvéd­­törvényszék. A jegyzőkönyvek ismertetése után meg­kezdték a tanúk kihallgatását. Parázsó Zol­tán huszárfőhadnagy volt az első tanú. Arról beszélt, hogy egy laktanyában volt Vannay­val, akit mindenki fantasztának ismert. Az elnök Parázsé vallomásának további részére zárt tárgyalást rendelt el. Péntek reggel kilenc órakor folytatják a tanuk kihallgatását.­­ Visszaverték a japán előnyt a kínai haderők Sanghajból jelentik. A város körül csü­törtökön változó szerencsével folyt a harc. A japánok főtámadása Kiang-Vantól észak­nyugatra indult meg és többórás tüzérségi előkészítés után a japán gyalogság behatolt Miao-Hong-Csen faluba. A japánok az égő házak között előnyomulva, visszanyomták a kínai gyalogságot, amely rendetlenül mene­kült, mielőtt azonban a japánok beáshatták volna magukat, a megerősítésül érkezett kínai gyalogság ellentámadása vissza­szorította őket s estére a kínaiak a dél­előtt elvesztett területek nagy részét ismét visszafoglalták. Az esti órákban újból véres gyalogsági harcok indultak meg a szembenálló felek között. Úgy a kínai, mint a japán haderők veze­tésében döntő változások állanak küszöbön, amennyiben a sanghai kínai csapatok fő­parancsnokságát, hír szerint, Feng-Ju-Szian tábornok veszi át, Csang-Kai-Sek-et pedig — az eddigi­­ főparancsnokot — Mand­zsúriába küldik azzal a feladattal, hogy szervezzen új hadsereget és verje ki Mand­zsúriából a japánokat. A sanghai japán haderők főparancsnok­ságát Sirokava tábornok veszi át Ugeda generálistól, akit az offenzíva kudarca miatt fel akarnak függeszteni. Sirokava volt az 1921. évi szibériai japán­­ expedíció parancsnoka, másfél éven keresz- t­­ül pedig hadügyminiszter is volt Gazdasági és kulturális közeledést sürget Ducsics Jovan, Jugoszlávia új budapesti követe A költő-követ nyilatkozata­­ Ducsics Jovan, az új budapesti jugoszláv követ mintegy negyedszázad óta tagja a diplomáciai testületnek, nevét azonban főleg mint a mai Jugoszlávia legkitűnőbb írója és költője tette ismertté hazájának határain kí­vül is. Ennek kétségtelen jele, hogy a világ­nak talán legexkluzívabb irodalmi társasága a londoni Essagistes, Nob­ellistes et Poetes tizenöt tagja közé — közvetlenül Rabindra­nath Tagore után — őt is beválasztotta. Ducsics Jován prózai és költői munkáiban egyaránt a forma művésze, költészete a tiszta i­ art pour Tart és azt mondják róla, hogy ő írja a legszebben, legharm­onikusab­­ban zengő szerb költeményeket. Ducsics követ ma délben adta át megbízó­­levelét Horthy Miklós kormányzónak. A kor­mányzói fogadtatás után az új jugoszláv kö­vet fogadta a Magyar Hírlap tudósítóját. Ér­dekesen egyesíti magában Ducsics Ilován a költőt és a diplomatát (ez, a típus egyébként sem ismeretlen, hiszen Chateaubriandtól Paul C­oude­-ig jó néhány hasonló kettős­séggel találkozunk). — Mindenekelőtt őszinte örömömnek kell kifejezést adnom — kezdte a beszélgetést —, hogy Magyarországra kerültem. Már néhány év előtt is szó volt arról, hogy Budapestre jövök, ami akkor meghiúsult, pedig régi vá­gyam volt legközvetlenebb szomszédunkkal végre személyes tapasztalatok útján is meg­ismerkedni. Mert ha nem is jártam még önöknél, azért sokat tudok a magyar múlt­ról és jelenről. Ismerem a hősi magyar histó­riát, de az európai viszonylatban kiváló ma­gyar irodalmat is, Aranytól és Petőfitől Advig és Babitsig — csak az a kár, hogy fordítás­ban vagyok kénytelen műveiket olvasni Azonban­­— ki tudja. Mint diák tíz évig vol­tam Genfben és Párizsban. Azután húsz évig éltem különböző országokban: Bulgáriában, Olasz-, Görög- és Spanyolországban, sőt Egyiptomban is. Lehetőleg mindenütt meg­tanultam az ország nyelvét, hogy jobban ta­nulmányozhassam az embereket és irodal­mukat. Szeretném, ha ez önök között is le­hetővé válnék számomra.­­ Legelső kötelességemnek azt tartom hogy a hozzánk egy közel álló magyar nem­zet lelkét megismerjem. Ugyanazok a folyók öntözik mindkét ország területét, ugyanaz a nap árasztja el sugaraival termőföldjeinket Ez a közvetlen szomszédság egymásra utalja a két nemzetet. — Hogyan képzeli a közeledést? — vetet­tük itt közbe a kérdést. — Szerintem a közeledésnek két útja önként kínálkozik. Az egyik a kulturális út, a másik a gazdasági. Az elsőnek immár semmi akadálya, a másikat pedig paran­csaidon előírja a mindkét országra rá­nehezedő válság, amellyel csak a gazda­sági együttműködés veheti fel a harcot. Ducsics követ visszakalandoz a történe­lembe: — Ez a közvetlen szomszédság nem egy­szer egymás mellé sorakoztatta már a két nemzetet. Paralellizmusok is találhatók a kettőnk történelmében. 1389-ben a rigó­mezei csatában a szerbek elbuktak és orszá­gukat is elvesztették, ugyanilyen sors jutott a magyaroknak 1526-ban a mohácsi síkon. Mindketten az európai kereszténységért küz­döttünk és nem a hősiességünkön múlt, hogy a török diadalmaskodott fölöttünk... Né­hány nap előtt megtekintettem a koronázó Mátyás-templomot. Talán ugyanazon a he­lyen állottam, ahol évszázadokkal ezelőtt István fejedelem és Brankovics György áll­tak, mint Magyarország vendégei és szövet­ségesei... Ezután ismét kulturális kérdések kerültek szóba (Látszik, hogy Ducsics Jován itt érzi igazán otthonosan magát.) — Teljesen tudatában vagyok annak hogy milyen’ szoros kulturális szálak fűznek össze bennünket egymással. Intelligenciánk egész generációi — közöttük híres és fontos Köhögés, hurut ellen LaTÉtifCa) Gyógyszertárakban, drogériákban kapható! személyiségek — Magyarországon végezték iskoláikat, itt kapták meg azt a nevelést, amely azután egész életükre kihatott. Az én kortársaimnak — már kora ifjúságukban — legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak a magyar írók műveinek fordításai és ma nincs művelt szerb fiú, aki nem ismerné Arany „Toldi“-ját vagy nem olvasott volna néhány Jókai-regényt. Éppen ezért örömmel értesültem arról, hogy a belgrádi egyetemen tanszéket állítanak fel a magyar nyelv és iro­dalom számára. Végül személyes kérdésekre került a sor. A követ helyét végleg elfoglalta a költő. — Ami engem illet, én lírai költő vagyok. Minden művem, még a prózaiak is, semmi egyéb, mint szerelem. Amikor nem voltam éppen nőbe szerelmes, akkor beleszerettem egy országba, egy népbe, egy városba, egy vallásba és arról írtam. És mindent, amit tettem, szeretesből tettem, amit vétkeztem, azt is csak azért, mert szerettem, nem pedig, mert gyűlöltem. Azt szokták mondani, hogy szimbolista, sőt hogy parnasszista vagyok, pedig semmit sem gyűlölök jobban, mint a kategorizálást.... A munkáim egyébként nyolc kötetben már összegyűjtve is megje­lentek, néhány hónap előtt pedig Radován cár kincse címmel írtam regényt. (Azt már elhallgatja Ducsics, hogy erről a könyvéről európaszerte milyen dicsérő bírálatokat ka­pott.) Búcsúzunk. Ducsics Jován egyszerre fel­kiált: — Tudja-e, hogy több versemet már ma­gyarra is lefordították. Keresgélni kezd az íróasztalán. Felvesz egy antológiát. Benne néhány költeménye. Találomra idejegyezzük az egyiket. LEILÁHOZ Mint hallgatag kereskedő, Aki a sivatagba baktat És burnuszba báttan lesi egyre. Hogy messzi esik-e még Bagdad: Úgy ballagunk mi, nem látva véget, Ap­ám, de oly nagyon szeretlek, Zaklatt szemem már karavánt sejt, Beduin hordák, elöl a sejk Üget feléd és elvisz téged. Már ideért, 6, rusnya fajta, (Bű­völten, lassan tart feléd), Ám mielőtt illetne ajka, Jó kopjam oltja életét. Tudd meg, lenne bár enyém Ezer élet és száz alak, Pusztuljak inkább ennyiszer, Mintsem másénak lássalak, * A lépcsőn lefelé jövet elgondolkoztam, vájjon nem a költőknek és íróknak kellene helyrehozniok azt, amit a politikusok elron­tottak ... (K. L) Ducsics követ átadta megbízólevelét a kormányzónak Horthy Miklós kormányzó február 25-én­ déli tizenkét órakor ünnepélyes kihallga­táson fogadta Ducsics Jovan új jugoszláv rend­kívüli követet és meghatalmazott minisztert, aki ez alkalommal megbízólevelét és elődjének visszahívó levelét nyújtotta át. Az üdvözlő- és választ­eszéd elhangzása után a kormányzó be­szélgetést folytatott az új követtel, majd pedig megszólítással tüntette ki a követ kíséretében megjelent Bernot Josip J. követségi titkárt és Damjanovic Miodrag vezérkari ezredes, kato­nai attasét, végül a követ bemutatta a kor­mányzónak a követséghez legutóbb beosztott Visacky I.Jubisa követségi attasét. Az ünne­pélyes aktuson közreműködtek Wollen Lajos külügyminiszter, Uray István államtitkár, a kabinetiroda főnökhelyettese. J­árvány idején nélkülözhetetlen a Pilavini-fürdő hasz­nálata, valamint a Pilavin tengersós fenyő­­gőz belélegzése, mert fokozza a test ellen­állóképességét és oldja a hurutos képződ­ményt. Fél darab Pilavin félllter párolgó víz­ben a legalkalmasabb az inhalálásra. Egy Pilavin 40 fillér. Csakis négyszögletes Pilavint fogadjon el

Next