Magyar Hirlap, 1933. szeptember (43. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-26 / 218. szám

Kean DEBRECEN ÉS A HABSBURGOK Mindenesetre nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy éppen Debrecenben követeljék gyűlésen a Habsburgok visszahozatalát Egész Magyarországon nincs egyetlenegy város sem, ahol olyan mély gyökeret vert volna a kuruckodás és ahol nemzedékeken keresztül annyira uralkodó érzéssé vált a Habsburgok elleni gyűlölet és a magyar függetlenség gondolata, mint Debrecenben. Ennek pedig nemcsak az az oka, hogy a tősgyökeres magyarság volt mindig a kuruckodás fanatikusan hívő, áldozatokat tűrő, rendíthetetlen tömege, hanem az is, hogy Debrecen egész múltja abba a közszellembe nevelte ennek önérzettől túltengő lakosságát, amely valóságos negációja a habsburgi gondolatnak. • Már II. Rákóczi Ferenc alatt 25.000 forintot ajándékozott Debrecen a szabadságharc céljaira s abban olyan lelkesedéssel vett részt, hogy büntetésből Karaffa kegyetlenül megsarcolta a várost, Rabutin pedig kifosztotta azt s katonái feldúlták még a nagytemplomot is, elemeitek onnan minden elcipelhetőt. Sokáig sínylette Debrecen ezt a kegyetlen bosszúállást s bizony ez a módszer mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy valami nagy alattvalói lelkesedést neveljen a debreceni cívisek lelkében. A mai debreceniek nagyapái még emlékeznek 1849-nek ama napjaira, amikor október 23-án a debreceni nagytemplomban nyilvánította a magyar országgyűlés trónfosztottnak a Habsburg-házat s legendás alak a nemrégiben igen magas korban elhunyt Könyves Tóth Kálmán debreceni lelkész, aki akkor még mint fiatalember eskette fel az országgyűlés tagjait a Habsburgok ellen. Még mutogatják Debrecenben a levéltár épületét, ahol a forradalom a magyar koronát tartotta és a református kollégium épületszárnyát, ahol a Kossuthbankók pénznyomó gépei dolgoztak. A dob record Rákóczi-harang minden megkondulása a Habsburgok elleni gyűlöletet hirdeti. * Debrecen volt a legkurucabb magyar város. Itt választották meg 1861-ben Tisza Kálmánt, aki akkor még az „átkos közösügy“ és Bécs ellen harsogta a kuruc igéket és megválasztották újra és újra, míg csak Tisza „szegre nem akasztotta“ elveit. Amikor Tisza Kálmán miniszterelnök lett, addig hű kerületében majdhogy agyon nem verték, még azt az épületet is rá akarták gyújtani, amelyben lakott. Tisza Kálmán felháborodva jelentette akkor ki: — Debrecent kitöröltem a mappámból, ez a város rámnézve nincs többé! Más városok verekedtek azért, hogy miniszter, pláne miniszterelnök legyen képviselőjük, hiszen ez a város fejlődését, gazdagodását jelentette. Debrecen azonban önfeláldozóan kitartott az ellenzéki vezér mellett, de amint a vezér miniszteerlnök lett, eldobta magától, mert inkább szenvedett a város, inkább elesett a fejlődés sok lehetőségétől, de nem vállalt olyan politikát, amely a Habsburgoknak volt kedves. 1894-ben, Kossuth Lajos halála után, fia, Ferenc, országos körútján megjelent Debrecenben is. Hatalmas bankettet rendeztek tiszteletére a Bikában. Kötelességszerűen az első felköszöntőt ugyancsak Könyves Tóth Kálmán lelkész tartotta a királyra. A hallgatóság zajongott, senki sem állott fel a beszéd végén, ellenben a cigány rázendített erre a nótára, hogy: Jaj, de huncut a német. Országos botrány kerekedett ebből. A képviselőházban Busbach Péter tiltakozott az ellen, hogy „egy idegen állam alattvalója“ felzavarja az ország nyugalmát és követelte, hogy szigorúan torolják meg azt a botrányt, amely a király személyét sértette. Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter azonban kijelentette, hogy ő nem utasítja az ügyészséget semmiféle büntetőeljárás megindítására s a belügyminiszter azt is kijelentette, hogy Kossuth Ferenc nem tekinthető idegen állam alattvalójának, mert már kérte visszahonosítását. A kormánypárt sajtója azt követelte. hogy Debrecent nyilvánosan meg kell szégyeníteni, mert gyalázatot hozott a magyar nemzetre. Sopron vármegye mozgalmat is indított eziránt, de kevés sikerrel. * Emlékezetes, hogy a darabontvilágban, amikor Ferenc József felfüggesztette a magyar alkotmányt, királyi biztosát Debrecenben a nép halottaskocsiba gyömöszölte, megcsúfolta és testileg is bántalmazta. Károly király és Zita királyné utolsó magyarországi útja is Debrecenbe vezetett, 1918 október 23-án látogattak el Debrecenbe s ekkor mondta Baltazár Dezső püspök, hogy innen száll majd az országra „a viszonos engesztelődés fátyola“. Azonban nem így történt, mert a királyi család megérkezésekor tapintatlanul a Gotterhalte-t játszotta a katonazenekar s ebből a képviselőházban olyan zenebona kerekedett, amilyenre alig van példa. Már elvesztettük a háborút, de a képviselőház még tartotta magát, csak mikor ezen a szomorú ülésen szóbahozták a Gotterhalta ügyét, bomlott fel a rend, keletkezett olyan botrány, hogy utána többet a magyar parlament nem ülésezhetett. Ekkor indult meg a forradalom ... * . A történelem azonban nagyot fordult. A Habsburg-restauráció is egészen más jelentőséget nyert, mint amilyen értelme volt a Habsburg-ellenes politikai radikalizmusnak a régi osztrák-magyar monarchiában. Azóta talán sok debreceni is másképpen gondolkodik, de viszont érthető, ha éppen a debreceni tömegek legérzékenyebbek akkor, amikor előttük a Habsburgokat emlegetik. Kun Andor „Nem a nyárspolgárok forradalmasították Németországot“ Rohm kapitány, a hitlerista rohamosztagosok vezérkari főnöke érdekes napiparancsot adott ki Berlinből jelentik: Rohm kapitány, a nemzeti szocialista rohamosztagosok birodalmi vezérkari főnöke érdekes napiparancsot adott ki, amelyben tiltakozik az utóbbi időben egyre jobban elharapódzó álszenteskedések ellen. „Nem vitatható — mondja a napiparancs —, hogy az utóbbi időben az álszenteskedés valóságos orgiákat ül. Minduntalan megrendszabályozzák a német asszonyok viselkedését, fürdőkben, vendéglőkben és egyéb nyilvános helyeken. Meg akarják tiltani, hogy a német asszonyok púdert használjanak vagy dohányozzanak. Nagyvárosokban is előfordult, hogy nyárspolgárok még a nyílt orcán is inzultáltak nőket és illetéktelenül figyelmeztetik az asszonyokat és ilyenkor azt hiszik, hogy a nép erkölcsének javítása terén szent kötelességet teljesítenek. Olyan jelentések is érkeztek, hogy rohamosztagos vezetők és tagok szintén hasonlóképpen cselekednek. Szükségesnek tartom leszögezni — mondja Rohm —, hogy Németországot nem a nyárspolgárok forradalmasították és nem az ő feladatuk a forradalom vívmányainak megőrzése. A forradalom győztesei és eszméi gondoskodnak majd arról, hogy a népet a nacionalista forradalomra éretté tegyék. Ezért megtiltom a rohamosztagos csapatok valamennyi vezetőjének és tagjának, hogy az erkölcsprédikálók soraiba szegődjenek és az álszenteskedők tanait kövessék.“ —■ 1 'T 1 i ■■ Egy párizsi színigazgató rejtélyes meggyilkolása Ismeretlen tettesek megiték és kirabolták Dufrenne-t, a „Casino de Paris31 igazgatóját Párizsból jelentik. Dufrenne Oszkár párizsi városi tanácsost, a Casino de Paris és a Palace mozgó igazgatóját az éjjel meggyilkolva találták a Rue Montmartre-on lévő irodájában. Az igazgató holtteste a földön hevert, koponyáján több véres seb tátongott, amelyet valamely tompa tárggyal ejtettek rajta. Valószínűleg váratlanul támadtak rá gyilkosai, mert küzdelem nyomait nem találták. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást. Megállapították, hogy a tettes magával vitte Dufrenne pénztárcáját és aranyóráját. Dufrenne meggyilkolása óriási feltűnést keltett. Az áldozat közismert alakja volt a francia fővárosnak. A gyilkosság időpontjában Dufrenne a legközelebbi revü előkészítésén dolgozott irodájában. A boncolás megállapította, hogy Dufrenne igazgató halálát nem a fején lévő sérülések okozták, hanem az a körülmény, hogy a merénylő szőnyeget tett elkábult áldozatára, aki levegő híján megfulladt. A nyomozás eddigi adatai arra mutatnak, hogy a gyilkos csak olyan ember lehetett, aki bejáratos volt a színházba és jól ismerte a helyi körülményeket. Valószínű, hogy már előbb besurrant a dolgozószobába és ott elrejtőzve várakozott az igazgatóra. Ankét a készün bursonyakézpertetl A fölművelésügyi minisztériumban Barcza Ernő földművelésügyi államtitkár elnöklete alatt hétfőn délelőtt 10 órakor értekezlet volt a burgonyarendelet-tervezetről, mely értekezleten a kereskedelemnek, a termelőknek és a fogyasztóknak képviselői vettek részt. Az első felszólaló Barcza államtitkár volt, aki kifejtette, hogy a termelőknek és a fogyasztóknak érdeke is megkívánja a burgonya elosztásának szabályozását és ismertette a burgonya értékesítésére vonatkozó rendelet tervezetét. Utána Vajna Ede, a székesfőváros közélelmezési ügyosztályának élén álló tanácsos, a főváros közönségének szempontjából kifogásolta a tervezetet s azt károsnak mondta, mert szerinte nyilvánvaló, hogy végrehajtása burgonyadrágulást fog okozni. Ereszig Elemér kijelentette, hogy illetékes helyen megnyugtatták arról, hogy nem lesz burgonyaközpont, de azért elvileg ellenzi a rendelet kibocsátását. Ezzel szemben Balázs Balázs a burgonyakereskedők nevében elfogadhatónak mondta a rendeletet. Koós Mihály a rendelettel szemben aggodalmait fejezte ki. Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő rámutatott arra, hogy mint a tejkérdésnek rendeleti úton való szabályozása a közönség kárára történt, fél, hogy így lesz ez a burgonyával is. Weisz József soroksári bíró tiltakozott a rendelet ellen a pestkörnyéki községek nevében. Virányi Sándor szabolcs megyei alispán a rendelet kibocsátása érdekében emelt szót is kijelentette, hogy a szabolcsi gazdáknak nagy érdekük fűződik a rendelet megjelenéséhez. A vitában még többen vettek részt, melynek összefoglalása gyanánt Barcza Ernő államtitkár megállapította, hogy 19 felszólaló közül elvileg tizenegyen a tervezet mellett foglaltak állást, ketten hozzájárultak a tervezethez, de annak kiterjesztését kívánták valamennyi terményre, ketten elfogadták a tervezetet és csak részleges módosításokat kívántak, a tervezet ellen pedig öten nyilatkoztak. A felsorakoztatott aggályokat és kívánságokat a tervezet megfelelő módosíásával lehetőleg honorálni fogja és az akként elkészítendő végleges tervezetet rövid idő múlva az érdekeltségek újabb tanácskozása elé bocsátja. Betörtek a baranyamágócsi izraelita templomba Pécsről jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. A hétfőre virradó éjszaka vakmerő betörést követtek el Baranyamágócson az ottani zsidó templomban. A tettesek álkulcscsal felnyitották a templom ajtaját, felfeszítették a frigyszekrényt, az ott talált tóratekercsekről lehasogatták a selyem- és bársony huzatokat és a rajta lévő ezüstöt és azt különböző kegyszerekkel együtt ellopták. Az ellopott tárgyak értéke 8000 pengőre rúg. 1933. szeptember 5 Rudnay Koszta Mednyánszky Egry iszonyt Kádár legszebb alkotásai a Haszaman V., Akadémia ucca 8. Gróf Zichy János erős ellenzéki beszéde a kereszténypárt gyűlésén A keresztény gazdasági és szociális párt vetsárnap délelőtt Pesterzsébeten nagygyűlést tartott, amelyen Tobler János képviselő számolt be választóinak, mintegy 1000 főnyi közönség edőlt. Petter Géza prépostplébános biztosította a pártot a választók bizalmáról, majd Tobret János ismertette a politikai helyzetet, hivatkozott arra, hogy egységet hangoztat a kormánypárt, emögött azonban valójában burkolt diktatúra lappang. A kormány nem váltotta be szociális gazdasági programját. Gróf Zichy János pártelnök nagy ováció körben fejtegette, hogy a kormány magatartásai kényszerítette pártját arra, hogy ellenzékbe menjen. A párt támogatta gróf Károlyi Gyula kormányát, mert méltányolta jószándékait. Amikor Gömbös Gyula kormánya előterjesztett* 05 pontból álló programját, szinte megdöbbentek a sok ígérettől. Mégis türelemmel várta a párt, hogy a 95 pontból mit valósít meg a kormány. Sajnos azonban, hiábavaló volt a várakozás, ő nem helyesli a kormány politikáját* mert semmiféle olyan irányt nem lát kifejlődni* ami az ország gazdasági boldogulását biztosíthatná. A Duna-medencében megalapozott szövetséget kell teremteni és nincs igaza Gömbösinek, aki szerint ez a politika a nagy koncepcióról való lemondást jelentené. Azzal folytatta gróf Zichy János, hogy ő nem látja, hol rejlik a kormány külpolitikájában a nagy koncepció. Azt sem tartja helyesnek, hogy a kormány nem akar a trónöröklés kerlésével foglalkozni, nem tudja a kisembereié tömegét megerősíteni és nem tud szembeszállni a kartellekkel. Ernszt Sándor a kamatláb egy százalékra való csökkentését sürgette és azt fejtegette, hogy sokat költenek külügyi képviseletre. Czettler, Jenő a diktatúrák ellen szólt, mert a diktaúrák után forradalom és akasztáfa következik a történelem tanúsága szerint. Végül Müller Antal fejtegette a kisiparosok bajait. Ezután Csepelen tartott a párt gyűlést, amelyen Tobler János, gróf Zichy János, Ernszt Sándor, Müller Antal, Pilis Károly és báró Zichy-Czikán Móricz beszéltek. Esett az arany ára Londonból jelentik. A londoni arany árait hétfőn finom unciánként 132 shilling 9 pennyre estek. A hanyatlást a francia franks árfolyamhullámzásával magyarázzák. A londoni aranypiacon 40.000 font értékű aranyat adtak el kontinenst vevőknek. A A miniszterelnök Budapesten Gömbös Gyula miniszterelnök vasárnapi Budapestre érkezett, megjelent hivatalában és később látogatást tett Antal István sajtófőnöknél. Egyelőre a miniszterelnök Budapesten marad és azt tervezi, hogy októbert 7-én utazik a mürzzuschlagi vadászatokra a belügyminiszter és a földművelésügyi miniszter társaságában Dollfuss kancellár meghívására. Gömbös Gyula miniszterelnök egyébként ma felkérte Rassay Károlyt, a nemzeti szabadelvű párt elnökét, hogy látogassa meg. Rassay Károly hétfőn délben fel is kereste hivatalában a miniszterelnököt s a beszélgetés másfél óráig tartott. Rassay a felmerült összes politikai és gazdasági kérdésekben kifejtette felfogását a miniszterelnök előtt. A Lindbergh-házaspár Moszkvába érkezett Moszkvából jelentik: Lindbergh ezredes és felesége, Leningrádból jövet hétfőn délután saját repülőgépükön Moszkvába érkeztek.