Magyar Hirlap, 1934. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-06 / 150. szám
Péntek gy Ősszel a nyilvánosság elé lép a magyar irodalomtudomány fiatal nemzedéke Szerb Antal beszél pályanyertes irodalomtörténetéről A Magyar Hírlap részletesen ismertette Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetét, amely az Erdélyi Szépmíves Céh irodalomtörténeti pályázatának díjnyertes munkájaként nemrégen került a közönség elé. A magyar közönség meglepő érdeklődést mutat eziránt a munka iránt és a tudományos műveknél szokatlan figyelmet teljes mértékben indokolják azok az új és a korábbi irodalomtörténeti kézikönyvektől merőben eltérő szempontok, amelyeket Szerb Antal kétkötetes könyvének úgyszólván minden oldalán a közönség elé tár. Ez a fokozott érdeklődés indokolja, hogy egyenesen a munka szerzőjéhez fordultunk: világítsa meg a Magyar Hírlap olvasóközönsége részére könyve megszületésének előzményeit és azokat a körülményeket, amelyek ennek az új szempontú magyar irodalomtörténetnek megjelenését időszerűvé tették. Szerb Antal meglepően fiatal ember, mindössze 13 éves, annál éredekesebb tehát, hogy ennek az egész magyar nyelvterületre kiterjedő pályázatnak éppen ő lett a győztese. A Szépmíves Céh körülbelül négy évvel ezelőtt írta ki ezt a pályázatot és a feltételek szerint mintaképpen három fejezetet kellett kidolgozni és beküldeni: a munka bevezetését, az Eötvös Józsefről és Ady Endréről szóló fejezetet. Egyévi határidő volt kitűzve, amelynek letelte után összeült a három tagból álló bíráló bizottság és annak tagjai: Babits Mihály, Makkai Sándor püspök és Molter Károly egyhangúlag arra az eredményre jutottak, hogy a beküldött fejezetek alapján Szerb Antalnak adják a megbízást az új magyar irodalomtörténet megírására. Szellemtörténeti szintézis re. Ha röviden össze akarnám foglalni —mondja Szerb Antal — hogy mi a fő különbség az én munkám és a korábban megjelent magyar irodalomtörténetek között, akkor azt mondhatnám, hogy a huszas években megindult szellemtörténeti reformmozgalmat akartam a régi pozitivista iránnyal szemben az irodalomtörténet egész területén érvényre juttatni. Az eddigi analízis helyét tehát a szintézis foglalta el; nem az írókat és egyes műveiket, mint inkább a nagyobb összefüggéseket kerestem és vizsgáltam. A legfontosabbnak a társadalmi szempontokat tartottam és az irodalmat úgy tekintettem, mint az egyes társadalmi osztályok önkifejezését. Az idők folyamán mindig új és új rétegek veszik át a vezető szerepet úgy az írás, mint természetesen az olvasás területén és ezeknek a változásoknak vizsgálata rengeteg irodalmi jelenség legmegbízhatóbb magyarázatát adja. Horváth János professzor volt a tanárom, ő alkalmazta az egyetemen először ezt a módszert és én is az ő szempontjait tartottam szem előtt irodalomtörténetem megírása közben. Szerephez jutott azután még egy szempont: az irodalomtörténet-írást művészi alkotásnak tekintem, helyt helyezek tehát a stílusra is. Azt szerettem volna elérni , hogy mennyire sikerut: azt majd a kritikusok állapítják meg hogy a mondanivalók formábaöntése is már művészi legyen. A stílus szempontja különösen azért volt fontos, mert a könyv elsősorban nem a szaktudósokhoz, hanem a nagyközönséghez szól. És a szelles rétegek még tudományos munkában is szeretik az elevenséget. Talán ez az oka annak is, amit egyik bíráló már a szememre hányt, hogy az irodalomtörténet századainak ismertetése köziben túlságosan sok szerephez juttattam a szellemeskedő, vagy csípősebb megjegyzéseket. De egy-egy ilyen megjegyzés talán mélyebben bevilágít az események rúgói mögé, mint hosszú fejezetek elvont elmélkedései. — Mindez persze nem jelenti, mintha én a magam munkáját különbnek tartanám a nagy magyar irodalomtörténeteknél. Nem különböz, csak más szempontokból íródott. És itt külsőn le kell szögeznem, hogy könyvemhez hozzá sem foghattam volna, ha nincs előttem az a grandiózus hét kötet, amelyben Pintér Jenő részletesen rendszerbe foglalta a mgyar irodalom és a magyar irodalomtörténet elmúlt évszázadainak eseményeit. Felbecsülhetetlenérték van felhalmozva ezekben a hatalmas kötetekben és ezek nélkül valóban nem tudom, hány évtizedig tartott volna munkám felépítése. Ezután különböző kifogások kerültek, szóba, így például az, hogy Szerb munkája az utódállamok magyar irodalmát hat rövid oldalon intézi el. Ebből is öt oldal Erdély irodalmának rajzát adja. Megfontolandónak tartjuk ezt az elkülönítést, de azt is, hogy Erdély, Szlovenszkó és a Vajdaság íróival a szerző ilyen kurtán végez. — A legutolsó évek irodalmi életét — hangzott a vállasz — helyi okoknál fogva már csak egészen röviden tudtam ismertetni. Nem jutott részletes terjedelem tehát a legújabb magyarországi magyar irodalom számára sem. Meg kellett elégednem azzal, hogy az utódállamok magyar irodalmát is csak főbb vonásokban tárom az olvasó elé. Másrészt azonban egyelőre úgy látom, hogy ezeket a regionális irodalmakat igenis külön kell tárgyalni. Különösen vonatkozik ez Erdélyre. Más ott a közönség, más szempontok játszanak közre egy-egy irodalmi alkotás megszületésénél és ez előtt nem igen tehet szemet húnyni. Hiszen már a nyelvben, sőt a helyesírásban is kezd a sajátosságok fokozott érvényrejutása következtében bizonyos elkülönödés kialakulni. A 20-ik század magyar regénye i Ugyancsak a helyhiány magyarázza, hogy aránylag keveset foglalkoztam egyegy modern magyar íróval, akiről pedig sokat és sokfélét lehetne még mondani. Vonatkozik ez például arra a fejezetre is, amelyet Molnár Ferencről írtam. Akadtak, akik szememre vetették, hogy csak Molnár színpadi sikereinek szentelek méltatást. Ez nem egészen így van. Hiszen említést kap Molnár ifjúsági regényírása is és még sok egyéb De minderre majd akkor térek ki részletesebben, ha a nyilvánosság elé kerül az a másik munkám, amelyen már évek óta dolgozom és amely erősen közeledik a befejezés felé .A huszadik század regényének története. — Az eddigi visszhanggal nagyjából meg vagyok elégedve. Saját magamnak az a véleménye a könyvről, hogy azok a fejezetei sikerültebbek, amelyeket olyan írókról írtam, amelyeknek munkásságát közel éreztem magamhoz. Hiába, ennyi szubjektivitást úgy látszik nem lehet elnyomni. Ezután arra terelődik a szó, hogy más tudományágak területeihez hasonlóan az irodalom elméletének fiatal tudós-generációja is szervezkedni kezd. Holttest a pocsolyában Tömör jelentés: Mönchen mellett egypocsolyában három holttestet találtak. Három ismert ember holttestét. Egyik sem volt kommunista és egyik sem tartozott a rohamcsapatok vezérkarához. A három holttest közül az egyik Kahr volt bajor miniszterelnöké, aki voltaképpen nem is miniszterelnök volt, mert hivatalosan — a főállambiztos címe, rangja, hatásköre illette kieg, tehát kritikus időkben, nehéz napokban gyakorolt jobboldali diktatúrát Bajorország fölött. Ennek már idestova tíz esztendeje van. De azért megtalálták a több mint hetvenéves öregúr holttestét egy pocsolyában ... Bajorország volt jobboldali diktátora egy pocsolyában találtatott akkor, amikor Schleicher tábornoknak és feleségének temetésén, ezen a többször elhalasztott temetésen csak húsz ember vehetett részt — félig. Mert a két koporsó elé nem léphetett ez a húsz ember sem. Csak beküldhette a virágokat a halottasházba. Ez azonban talán köteles óvatosság volt. Mert ha nem korlátozzák szigorúan a megjelenési engedélyeket Schleicher tábornoknak és feleségének temetésénél, akkor esetleg húsz ember helyett százezer ember, vagy még sokkal több vett volna részt a temetésen. És az a százezer ember, vagy még sokkal több esetleg a temetés után... Jobb tehát, ha az ilyen temetések teljes csöndben történnek meg. Amint teljes csöndben történt meg az ítélet végrehajtása Schleicher tábornok fölött, a vádlott meghallgatása nélkül és az ítélet kihirdetése nélkül. Azzal az enyhítő körülménnyel, hogy csak Schleicher tábornok felesége esett áldozatul a volt kancellár mellett a kihirdetés előtt végrehajtott ítéletnek. De Schleicher tábornok tizenötéves leányát — nem bántották. Arról pedig senki sem tehet, ha egy tizenötesztendős leány idegrendszere nem jól bírja azt, ha szeme láttára ölik meg apját, anyját. Ez igazán csak úgynevezett üzemi baleset, amilyen a legjobban szervezett vállalatoknál is előfordulhat ... De most nem Schleicher tábornokról van szó, hanem arról a bajor politikusról, aki a legnehezebb időkben állott ki a jobboldali nacionalista irány mellé, a német birodalomban ... Hetvenhárom esztendős volt. Most egy pocsolyában találták meg holttestét, minden magyarázat nélkül arról: vájjon el-e, vagy meghalt már Held, a bajor katolikusok és a bajor parasztok nagy, tiszta politikai vezére? A sok esztendőn át volt bajor miniszterelnök. * De minek ilyen kicsinyességeken fennakadni? Végül is nem most történik meg először, hogy árok mentén, vagy pocsolyában találják meg egy ország volt miniszterelnökének holttestét. Itt van például Roland de la Platiére, a nála sokkal híresebb Madame Roland férje, aki szintén elég hosszú ideig vezetett egy kormányt. Sőt Franciaország kormányát vezette. Franciaország mégis nagyobb állam volt már a XVIII. század végén is, mint amilyen most Bajorország... Ez a pedáns, szürke, kicsinyes ember, aki akarata ellenére került a francia kormány élére a legnehezebb időkben, szintén egy árok mentén halt meg. Úgy mint most Bajorországban Kahr. Sokáig rejtőzött két öreg varróleánynál egy padlásszobában a volt francia miniszterelnök. De azután aggodalmai támadtak. Hátha megtalálnák a két öreg varróleánynál,s akkor azoknak is kellemetlenségek támadhatnak miatta? És ha megtalálják és kivégzik, akkor felesége és gyermekei nem örökölhetik többé vagyonát. Míg, ha öngyilkos lesz, akkor a két öreg varróleány nem kerül bajba és talán a nehéz munkával szerzett kis vagyon is megmarad a családnak ... Így azután Roland de la Plattere, aki száraz, unalmas ember volt és nem hiába szerkesztett lexikont, jobban érlelt a lexikonszerkesztéshez, mint a nagy politikához: egy reggel elbúcsúzott a két öreg varrólánytól és sétálni ment. Roland magával vitte erre a sétára fekete pálcáját, amelyben egy élesre fent tőr rejtőzött... Amikor megtalálták Roland holttestét, az élesre fent tőr mér a szívében ült. Roland a pontos, gondos ember előbb természetesen kigombolta nyakiggombolt mellényét és szépen félrehajtotta hosszú, fekete császárkabátját, hogy ezen se legyen vérfolt. (zenetre, ez a nagy miniatűrfestő nyomozta ki minden részletét annak: miért és miként lett öngyilkos Roland.) ■* Madame Roland, a kedves, szép, okos Marie Jeanne Philpon nem sok hasznát vette férje hősies öngyilkosságénak. Mert, amit nem tudott, vagy nem hitt el Roland, feleségét, a francia forradalom nagy napjainak múzsáját már hat nappal Roland halála előtt kivégezték. De egészen odáig a börtönben kitűnő bánásmódot tanúsítottak Madame Roland iránt. Még a pianinóját is szabad volt behozatnia. Sőt, szabad volt szépen megfésülködnie, szép fehér ruhába öltöznie akkor, amikor elindult a vérpad felé. Hiába, a forradalmak néha nagyon kegyeletesek és gyöngédek azok iránt, akiknek mindent, vagy majdnem mindent köszönhetnek... Egy héten betűl halt meg a szép, kedves, okos Marie Jeanne Phlipon és férje, Roland, a volt miniszterelnök ... Ugyan ki panaszolta fel ezt akkor. Amikor például itt volt Petion, a híres, népszerű, gyönyörű Petion, Párizs bálványa és Franciaország bálványa. Amiért Párizs bálványa volt, azért Párizs polgármesterévé választotta a forradalom napjaiban. Amiért Franciaország bálványa volt, azért a konvent elnöke lett. Talán igazi érdem nélkül, talán csak azért, mert szép szál férfi volt, szépen zengett a hangja, könnyen tudottfikciókat kivágni, megvolt benne a szeretetreméltóság adománya és volt benne egy bizonyos lovagias bátorság is. (így például lovaglásán viselkedett XVI. Lajos királlyal és főleg Mária Antóniával szemben, amikor 1t híres menekülési kísérletnél is visszakísérte a királyi családot a határtól Párizsig.) * Nos, a forradalmi Párizs polgármesterét és a forradalmi parlament elnökét is árok mentén találták meg. Úgy, mint most Kahr volt bajor miniszterelnököt. Csak akkor az árok medrét nem töltötte be a pocsolya. De azért a szép, bálványozott Petion holtteste is nagyon rossz állapotban volt. Két combját, csípőtől a térdig lerágták a farkasok, csakúgy, mint vállát és fél arcát De azért maradt annyi „ismertetőjel“, azaenynyiből sikerült megállapítaná a személyazonosságot. Szóval, nem lehet kifogásolni a német forradalom új módszereit. Végül is így halt meg Roland, így halt meg Madame Roland, így halt meg Petion, a nagy és népszerű párizsi polgármester. Vagy így halt meg Condorcet márki, Franciaországnak legnagyobb és legtöbboldalú természettudósa, aki nagy történetfilozófus is volt, és régi arisztokrata létére , őszintén demokrata államférfi. Előbb megcsinálta a forradalmi Franciaország második forradalmi alkotmányát és azután egy reggeli holtart találták a börtöncellában. Mivel a francia forradalom gyengéd volt iránta és letartóztatásánál nem vizsgálta meg, vájjon van-e méreg nála? És most a harmadik birodalmat nem lehet felelőssé tenni azért, ha nyár idején többé nem jár annyi farkas az országutak mentén, mint ahány farkas járt annak idején a francia országutak mentén ... A négylábú farkasok kezdenek már kiveszni, de még mindig érvényes egy régi nagy filozófusnak egy régi mondása: Homo homini lupus___Farkassá válik az emberi egy másik emberrel szembe. Nem kellenek csatangoló farkasok ahhoz, hogy volt miniszterelnökök és nagy politikai vezérelt félig felfúlt holttestei találtassanak az országutak mentén. c». «-) HÍTILAP TVM július 8. 7 Család legolcsóbban "* részletre fal REICH máMI, VI.. Vilmos Császár M 45. — Azok, akik a háború után kezdtek foglalkozni az irodalom elméletével, abban különböznek a régiektől, hagy nem tudják többé az egyes jelenségeket külön elszigetelve látni. Számukra az irodalom életjelenség és annak vizsgálatába bele akarják vinni azt az intenzitást, amely a valóságos élet minden jelenségét megilleti. Talán úgy is lehetne mondani, hogy szenvedélyesebb lelkesedéssel adjuk magunkat az irodalmi jelenségek tanulmányozására. Egyrészt széllesebb összefüggésben szemléljük az irodalmat, másrészt megerősödött ebben a generációban az érdeklődés azok iránt a korok iránt, amelyek a nyelvi alkotás szempontjából talán kevésbbé emelkedtek ki, de amelyben a magyarság, mint Európa szerves része, nagy összefüggésekben szerepel. Ilyen volt a magyar humanizmus és ilyen a XVHE század. — Szinte magától alakult ki az új irodalmi generációnak ez az összefogása. Baráti körbe tömörült az irodalomnak néhány, fiatalabb elméleti munkája: egybekötötte őket az a felismerés, hogy a tudomány és az irodalomszemlélet nemcsak a filológiai értekezés komoly köntösében jelenhetik meg. Hiszen ha értő emberről van szó, akkor a lényeg ugyanaz és csak kvantitatív különbségek vannak azon az úton, amely a monográfiától az essay-n át a napilapok könyvkritikáig terjed. A körnek tagjai részben a filológia tanárai, részben pedig elméleti irodalommal foglalkozó írók és újságírók. Ha a jelek nem csalnak, ebből a magból rövid időn belül kialakulhat az Irodalomtudományi Társaság, amely »«új szempontokkal és új megállapításokkal gazdagítja majd a magyar tudományos irodalmat. Eddigi összejöveteleinken néhány, komoly, fiatal érték mutatkozott már be és az elhangzott előadások komoly tudományos eredményeket mutattak fel. (k. L) Gömbös Gyula miniszterelnök Pannonhalmára utazott Gömbös Gyula miniszterelnök több miniszter társaságában csütörtök délben Pannonhalmára utazott, ahol néhány napig Kelemen Krizosztom bencés főapát rendben lesz.