Magyar Hirlap, 1934. december (44. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-29 / 293. szám

Szombat HIPLAP 1934 december 25. 5 Berlin cáfolja a tömeges letartóztatásokat A fajtalanságról szóló törvénybe ütköző cselekmé­nyek miatt összesen 300 személyt tartóztattak le, akik közül kétszázat már elbocsátottak Berlinből jelentik: é­ német távirati iroda jelenti. A németellenes külföldi sajtó olyan állításokat terjeszt, mintha Németországban december első felében tömeges letartóztatá­sok és tömeges kivégzések történtek volna. A jelentésekben 2000—4000 letartózta­tásról és 230 kivégzésről tesznek emlí­tést. Illetékes német helyen hazugságoknak je­lentik ki az állítólagos kivégzéseket. A faj­talanságról szóló törvényszakaszba ütközé ■cselekmények miatt letartóztatott 300 sze­mély közül 200-at hamarosan ismét elbocsá­tottak, míg 100 még őrizetben van a vizs­gálati eljárás biztosítása érdekében. Az ezzel kapcsolatban név szerint fölemlített­­személyiségeknek mindezekben semmi ré­szük nem volt és — amennyiben tisztvise­lőkről van szó — továbbra is ellátják hiva­tali teendőiket. Brückner volt sziléziai tar­tományi főnök, akiről azt jelentették, hogy ■agyonlőtték, egy másik változat szerint pe­dig öngyilkosságot követett volna el, idegösszeomlás következtében az egyik berlini kórházban fekszik, ahol naponta fogadja rokonai látogatását. Az egyik francia hírszolgálati iroda egy értesülést közöl, amely szerint letartóztatták a védőosztagok (SS) birodalmi vezérét. A német távirati iroda kijelenti, hogy ez a hír nem felel meg a tényeknek. Gátolták a bajorországi osztrák-német összeütközés hírét is Berlinben az a hír terjedt el, hogy a bajorországi Fürthben egy kávéházban vé­res összeütközés támadt a német nemzeti szocialisták és osztrák emigráns zenészek között, mire Eibling fürdőből 350 osztrák légionárius sietett a megtámadott zenészek segítségére. A bajorországi rendőrség az összeütközés­ről szóló híreket megcáfolja és megjegyzi, hogy Eibling­ fürdő 150 kilométernyire van Fürthtől, tehát az osztrák légionáriusok ba­josan siethettek volna társaik segítségére. Megfellebbezték az újpesti új Phöbus-áramszerződést Jelentős áramdíjcsökkentést követelnek az áramfogy­asztók újpest képviselőtestülete legutóbbi köz­gyűlésén foglalkozott a Phöbus Villamos­­sági Részvénytársasággal kötött szerződés módosításának ügyével. A közgyűlés több­sége megszavazta a polgármesteri javasla­tot, amely szerint a vállalat a város évi ré­szesedését 15.000 pengővel fölemeli, továbbá bevezeti a háztartási tarifát, valamint a világítási és ipari áramdíjat mintegy 20 százalékkal csökkenti. A képviselőtestületi tagok egy része már a vita során élesett támadta az új Phöbus­­szerződést és a polgármester előterjesztésé­nek elvetését javasolták. Most több felleb­bezést nyújtottak be Pest megye alispánjá­hoz, amelyekben a szerződés módosítása tárgyában ho­zott határozat megsemmisítését kérik. A beadványok sorában legérdekesebb­ik­ Kászonyi István képviselőtestületi tag fellebbezése, aki a városi közgyűlésen be­jelentette hogy az áramfogyasztók bojkot­tal fognak felelni az új szerződésre. A be­advány kiemeli, hogy a részesedés föleme­lése nem jelent előnyt a város számára, mert a villamossági vállalat saját üzleti érdekében járult hozzá annak fölemelésé­hez. Amennyiben szakértők vizsgálnák meg a Phöbus könyveit — állítja —, úgy az évi részesedés jelentékenyen emelkedne. Rá­mutat dr Kászonyi arra, hogy a jövő évben a vállalat csak egy gyárnak tízmillió kilo­wattal több áramot fog eladni. Kimutatja a fellebbezés, hogy a Phöbus újpesti áram­­telepe Rákospalota városát és 32 környék­beli községet lát el árammal. A vállalat a várossal kötött szerződése alapján összes bevételei után részese­dést tartozna adni, de ennek a kötele­zettségének nem tesz eleget. A képviselőtestületi tag szerint az új szerződés jogfenntartó nyilatkozata nem megnyugtató, mert nem tartalmazza azt a fontos megállapítást, hogy milyen arányú­nak kell lenni az áramdíj-csökkentésnek. A háztartási tarifa bevezetése nem nyújt előnyt a fogyasztóközönségnek, mert nem tudják meghaladni az előírt árammennyi­séget. Végül kimutatja a fellebbezés, hogy gazdasági lehetetlenülés esete áll fenn és a villanyáram díját is nagymértékben kell leszállítani. A fővárosi áram­árak megálla­pítását kívánják az újpestiek. Az újpesti áramfogyasztók nagy érdeklő­déssel tekintenek a vármegye döntése elé. Vendetta-gyilkosság a párizsi Montmesrtre-on Amikor sem a gyilkos, sem az életben­­maradt áldozat nem akar vallani az ügyről Párizsból jelentik: Karácsony ünnepén revolverlövések zaja riasztotta fel a Mont­­martre-negyed ünnepi áhitatát. Három re­volverlövés dördült el és három szerencsét­len ember hanyatlott véresen a földre. Az egyik egy ötéves kisfiú, Charles Keutsch, nyomban meghalt, Élienne Stefani, a másik áldozat is csakhamar belehalt sérülésébe, Angelino Fonta, a harmadik áldozat pedig haldoklik. Jean-Paul Stefani, az egyik áldozat bátyja, a gyilkosság vádja miatt letartóztatás alatt áll, voltaképpen tehát egyszerű az eset: ál­dozat és gyilkos megvan és mégis homá­lyosabb történettel még alig akadt dolga a francia rendőrségnek. A letartóztatott férfi minden módon kétségbeesetten tiltakozik az ellen, hogy ő egy ötéves gyereket akart volna megölni. Sok jelből arra következtet a rendőrség, hogy itt valami vendettaszeríi hossz­­íg­y­­l­k­osságról van szó és akkor tényleg megmagyarázható az, hogy a gyilkosnak, aki talán máso­kat akart megölni, valóban nem volt szándékában, hogy egy gyermeket meg­öljön. Ezek az emberek feláldozzák életüket és szabadságukat is rögeszméjükért, de gyer­mekgyilkosság nem tartozik a módszereik közé. Felmerült az a lehetőség, hogy itt végze­tes szerencsétlenségről van szó. A gyilkos valószínűleg Fontát akarta megölni, de go­lyós célt tévesztettek s a gyermeket és öcs­­csét találták halálosan. Hogy mennyire nem lehetett a gyilkos szándéka a gyermek megölése, amellett szól az a körülmény is, hogy több mint való­színű, hogy a gyermek a gyilkos fia Hogy mi lehetett az ellentét Fonta és a gyilkos között, talán éppen a gyermek, akit Fonta rajongásig szeretett? Ebben az irányban még csak tapogatódzások folynak. A gyil­kos nem beszél és nem beszél a környezet sem. Mindenki fél valamitől. Azok, akik jobban belelátnak az események mélyébe, további gyilkosságoktól tartanak, valóságos bosszúhadjárattól és senki sem meri ki­nyitni a száját. Ezen a vidéken különben sem nagyon beszédesek az emberek. A Rue Fontaine­­ben véres éjszakák szoktak lejátszódni re­volverlövésekkel, késelésekkel, a gyilkosok pedig eltűnnek az éjszaka leple alatt a tömegben és sohasem találja meg őket senki sem.. ÍILlllLí ■ Etienne Stefani, az egyik á­ldozat, amíg élt, nem árulta el titkát. Különben sem olyan ember volt, aki beszélni szokott s erre minden oka megvolt. Párizsból kitil­tották, úgy lopódzott vissza négy évvel ez­előtt és bújt meg a Montmartre dzsungel­­jében, ahol kábítószerek forgalombahozata­­lával foglalkozott. De volt egy másik fog­lalkozása is, egy rendőri felügyelet alatt álló házat vezetett s miután mindenütt „Bébé“ néven ismerték, nem kellett, hogy feladja inkognitóját. Angelino Fonta, a még élő harmadik ál­dozat állapota olyan súlyos, hogy az orvo­sok nem nagyon bíznak életbenmaradásá­­ban. De ha életben maradna, sem igen derítene világosságot az eseményre. Erről tanús­kodik egy bizalmasa, aki előtt kijelen­tette, hogy csak épüljön fel, majd el­intézi ezt az ügyet. Sem az áldozat, sem a tettes nem haj­landó beszélni. Beburkolóznak a korzikai mentalitásuk misztikumába, a rendőrség pedig tehetetlenül áll az eseménnyel szem­­ben. A környék lakosai viszont rettegnek a folytatástól, a bosszútól. " A marseillei merénylet ügyében lefolyt vizsgálatban hiányok n­ulatkoznak - mondotta Paul-Boncour az újságíróknak Párizsból jelentik. Paul-Boncour Mar­seilleben az újságírók előtt a következő ki­jelentéseket tette: " A marseillei merénylet ügyében lefolyt vizsgálatban hiányok mutatkoznak. Ennek okát nem abban kell keresni, hogy talán a vizsgálóbíró mulasztásokat követett volna el, hanem a külföldről beérkezett értesítések nem voltak kielégítőek. Ezek az értesülé­sek nem kapcsolódnak szigorúan egymásba és nem teszik lehetővé azt, hogy elérjük a felbujtókat. A vizsgálat kiegészítésére van szükség. Paul-Boncour nézete szerint több hónapra lesz szükség ahhoz, hogy a marseillei me­­rénylet ügyét az aix-en-provencei törvény­szék tárgyalás alá veheti. Paul-Boncour Marseilleben újságírók előtt kijelentette még, hogy nézete szerint a mar­­seillei merénylők ügyének főtárgyalására május havában kerül sor. Ez azonban —­ sietett hozzátenni a volt külügyminiszter —« csak egyszerű egyéni nézet. Simonovics, a jugoszláv közbiztonsági hivatal igazgatója szintén részt vett azon a tanácskozáson, amelyet Paul­ Boncour Mar­­seilleben az ottani vizsgálóbíróval a napok­ban folytatott. Egy amerikai orvostanár élet­halálharca a kobraméreggel New Yorkból jelentik. Drámai történetet­ adott elő egy nagy tudós szenvedéseiről­­ Hobson admirális, a kábítószerek ellen küzdő liga elnöke New Yorkban. Az elnök megnyitóbeszédében mondta el a történetet, amikor dr. Monae­ Lessert kimentette távol­léte miatt, miután dr. Monae-Lesser a nagy­gyűlés egyik előadója lett volna. Hobson admirális elmondta, hogy a kiváló orvos már három év óta küzd a halállal, azóta, amióta véletlenül szárított kobramérget le­helt be. Dr. Monae-Lesser most 79 éves. Angliá­ban született és Manchesterben végezte isko­láit. Orvosi tanulmányait a kontinens leghí­resebb egyetemein folytatta, azután kiván­dorolt Amerikába és felvette az amerikai állampolgárságot is. 1898-ban a spanyol­amerikai háború idején önként jelentkezett s az amerikai Vöröskereszttel Kuba szigetére ment. Itt mint orvos nagyszerű mun­kát vég­zett s közben megismerkedett egy bélpoklos­­sal, aki teljesen kigyógyult szörnyű betegsé­géből, állítólag egy tarantella-pók csípése következtében. Az angol orvosra olyan nagy hatással volt ez a különös gyógyulás, hogy ettől kezdve azzal a teóriával foglalkozott, hogy bizonyos mérges rovarok és mérges kígyók nyálkája súlyos betegségekre gyógyítólag hathat. Ma már ez a gyógymód tudományo­san elfogadott tény, de dr. Monae­ Lesser idejében mindenki csak mosolygott a külö­nös teórián. Ennek az új gyógymódnak ,melynek egyre szélesebb körökben terjed a használata, dr. Monne-Iresser volt a meg­alapítója. Kutatásai olyan nagy jelentősé­gűek, hogy a párizsi Pasteur intézet meg­hívta tagjai sorába és azóta ott végzi nagy reményekkel biztató kísérleteit. Három év előtt a kiváló orvostudós Genf­ből Párizsba utazott. Egy útitársa véletlenül felborította a doktor kézitáskáját, amely ki­nyílt és tartalma a kupé padlóján szerteöm­­lött. Sajnos, a doktor holmijai között volt egy színültig telt kis dobozban szárított kobraméreg is. A doboz szintén kiesett és a por kiömlött a kupé padlójára. Dr. Monae­ Lesser nagyon megijedt, mert tudta, hogy ennek a halálos méregnek a belélegzése is katasztrófát okozhat, éppen ezért gyorsan letérdepelt a padlóra és tenyerével söpörte össze a mérget. Természetesen közben ő maga kénytelen volt a szárított kobraméreg gőzét beszívni és ez teljesen megváltoztatta vére kémiai összetételét. Dr. Monae­ Lesser azóta szakadatlan élet-halálharcot folytat a szervezetébe felszívódott méreggel, borzal­mas kínjai vannak és csak folytonos vérát­­ömlesztésekkel sikerül életben tartani. jwm1»»- 1— IK—_ — «■, -«ara A főkapitány rendelete a Margith­íd pesti hídfője forgal­mának szabályozása ügyében A Magyar Hírlap megírta, hogy a keres­kedelemügyi miniszter felkérte Ferenczy Tibor főkapitányt, hogy a Margithíd pesti hídfője forgalmának megjavítása érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. A fő­kapitány ennek értelmében pénteken a kö­vetkező rendeletet adta ki: I. A Margithíd pesti hídfőjénél az V., Li­­pót körúti­ Margithíd útvonalán a Személly­­nök ucca és a Pozsonyi út között járómű­vekkel keresztezni nem szabad. A Személy­­nök ucca és a Pozsonyi útra vagy ellenkező irányba közlekedő járóművek tehát a Mar­githíd alatt az alsó rakparton közlekedhet­nek. II. A Margithíd pesti hídfőjénél a Ka­pot körút—Margithíd—Személynök u.—Po­zsonyi út keresztezésében csak személyszál­­lító járóművekkel és azokkal is csak balra kis ívben szabad kanyarodni. Ennek követ­keztében tehát a Margithídra a pesti hídfő­nél személyszállító járóművekkel csak a Személynök u. és Lipót körút felöli és egyéb járóművekkel pedig csak a Lipót körút felől szabad felhajtani. A Margi­thídről Pestre ér­kező szem­élyszállító járművek csak a Pozso­nyi út és a Lipót körút felé, egyéb járművek pedig csak a Lipót körút felé közlekedhet­nek. III. A Margit híd pesti hídfőjénél­ a gya­logjárók a kijelölt gyalogátkelő-szakaszokon tovább is úgy közlekedhetnek, mint eddig. Aki e rendeletben foglaltakat nem tartja be, kihágást követ el és kettőszáz pengőig terjedhető pénzbüntetésre vagy ennek be­hajthatatlansága esetén megfelelő időtar­tamú elzárásra ítélhető. A rendelet 1935 ja­nuár 1-én lép életbe.

Next