Magyar Hirlap, 1935. november (45. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-19 / 263. szám
Kedd HÍRlAp 1935 november 19. 5 NEMZETI MUNKÁSPÁRT Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény ... Csak ilyen verdikt illik a kis MacDonald-csoportra, a nemzeti munkáspártra Angliában. Alkalmi alakulás gyanánt született ez a kis frakció azért, hogy a háttér látszatát vesse árnyékul MacDonald és néhány híve mögé akkor, amikor a nemzeti kormány vette át az angol politika irányítását. És ha most alig vesztett valamit a nemzeti munkáspárt mandátumaiból, akkor a legfőbb magyarázat az, hogy nem is volt miből vesztenie, hiszen már 1931-ben elmondhatta volna: Az én aratásom egy marék virág.., Kis maréknyi hervadt virág. ♦ De azért hódított egy új mandátumot a nemzeti munkáspárt akkor, amikor kibukott az alsóházból vezére, és kibukottMacDonald fia is. Leicester nyugati kerülete kanyarodott át a nemzeti munkáspárt táborába, elejtve régi képviselőjét. Nagy többségről nem lehetne éppen beszélni, mivel a nemzeti munkáspárt 15.821 szavazatot kapott a másik munkáspárt 15.734 szavazatával szemben, de azért a kis győzelem is győzelem. Ami azonban fontosabb, érdekesebb ennél ■ Harold Nicolson került az angol alsóházba a nemzeti munkáspárt így szerzett új mandátumával. Tehát valaki, akinek vezető szerepe van és joggal van vezető szerepe az angol szellemi életben. Bányász volt tízéves kora óta — gyarmati szolgálatban töltött harminchárom évet —, igazgatósági elnöke két vasúti vállalatnak és egy biztosítótársaságnak, javarészt ilyen tömör mondatok jellemzik az új angol képviselők pályafutását. Tehát várni kell, amíg kiderül, milyen értéket fognak jelenteni ezek az új emberek az angol politikában .Mert jelenthetnek nagy értékeket is." Hiszen Keir Hardie szintén bányász volt tíz- vagy kilencéves korától, John Burns mint dokkmunkás kezdte. Thomas számára nagy emelkedést jelentett pályáján, mikor fűtő lett egy mozdonyon, miután már nyolcéves kora óta maga kereste kenyerét Baldwin ötvenéves kora körül még csak arról volt ismert ember, hogy milliomos skót gépgyáros. Előde — valóban nagy előde — a konzervatív párt élén gazdag glasgowi vaskereskedő volt a negyvenes éveinek derekán. Vagy pedig Sir Samuel Hoare, aki rövid idő alatt lett nagy külügyminiszterré, nem is olyan régen a City egyik magánbankházának tulajdonosa gyanánt könyvelődött el és mint olyan ember, aki szeret külföldi országokban utazni.) * Az új képviselőkből tehát még lehetnek híres politikusok, vagy akár igazi államférfiak.. Csak éppen garancia nincsen erre. Míg Harold Nicolson egész múltja garancia arra, hogy hely illeti meg őt az angol politikában. Annak ellenére, hogy érdeklődési köre sokfelé ágazik szét és tehetségét nem tudja koncentrálni egy irányba. Szerencsésen született Harold Nicolson és jól tudta kihasználni ezt a szerencsét. Apja a legbefolyásosabb angol diplomaták egyike volt és az évek során át töltötte be a permanent secretary, az állandó adminisztratív államtitkár szerepét a külügyi hivatalban. Apjának bizalmából Nicolson fiatalon ismerte meg rejtett oldalukról, rejtett vonatkozásaiban a külpolitika nagy és kis problémáit. Azután a békekonferencia egyik titkára lett, tehát nagyon jó megfigyelő állomásra került és nagyon jól tudott megfigyelni. Ezt bebizonyította a békekonferencia eseményeiről írt napló jegyzeteivel, amelyeknek komoly történeti forrásértékük van és amellett bebizonyítják, hogy a fiatal titkár már akkor nagy szempontokból nézve, széles összefüggésekbe állítva — ítélte el a béketárgyalások menetét. Apjának monumentális életrajzával az angol külpolitikának egy egész korszakát írta meg hitelesen, a valódi összefüggések szerint és nemrég adott ki egy másik érdekes éprajzot egy másik nagy emberről, aki nem futhatta ki formáját, mivel éppen az igazi cselekedetek órája előtt halt meg: Lindbergh apósáról, Morrow amerikai bankárról és diplomatáról. Amint a politikai regények egész sorában is bebizonyította Nicolson, hogy hajlékony a tolla, éles a szeme, tiszta a logikája és van érzéke az események, az emberek rangsora iránt. ♦ Az angol alsóház számára egész bizonyosan értékszaporulat ez az új képviselő. Csak éppen felmerül a kérdés: miért a nemzeti munkáspárt programjával lépett fel a volt külügyi államtitkár érdekes, tehetséges fia? Amikor az általa elért siker személyi siker és a mandátumot megkaphatta volna egy más, nagyobb párt programjával is. A magyarázat igen egyszerű. Nicolson nézete szerint a konzervatív, vagy az unionista jelzés az angol jobboldal megjelölésére már idejét múlta. Mert a jobboldal ugyanúgy munkáspárt, mint a baloldal, ha egyes kérdések bizonyos árnyalataira nézve van is különbség a jobboldali munkáspárt és baloldali munkáspárt felfogása között. Szóval Harold Nicolson azzal a feltételezéssel állott a kis nemzeti munkáspárt mellé, hogy a nagy konzervatív párt előbb vagy utóbb követni fogja. (Lz.) Megkezdődött a marseillei királygyilkosság bűnperének főtárgyalása Folytonos izgalmak és szakadatlan botrányok sorozata az aix-en-provencei esküdtszék előtt Aix en Provence-ból jelentik. A marseillei királygyilkosság bűnperének főtárgyalása hétfőn délelőtt megkezdődött. Az igazságügyi palota bejáratánál a rendőrség szigorú ellenőrzést gyakorolt a belépők fölött. Az esküdtszék tárgyalóterme kicsiny, padokkal túlzsúfolt helyiség, amely iskolateremhez hasonlít. A helyiség közepén foglal helyet huszonhét Belgrádból érkezett újságíró. ■ Az elnöki asztalon hangerősítő mikrofon áll. A három usztasi csendőrük között ül a vádlottak padján. Mind a hárman nyugodtak, öltözetük kifogástalan, Kralj Mio még mosolyog is. Mind a három vádlott hófehér gallért és szürke selyemnyakkendőt visel. A tárgyalás megnyitásakor az elnök rövid beszédet olvasott fel. Amikor a főtárgyalást megnyitom — mondotta —, felhívom önöket, hogy a kihallgatások folyamán, bárminő hosszúra is nyúljanak azok, illő türelmet és méltóságot tanúsítsanak. A múlt évi október 9-i tragédia felidézése életre fogja kelteni a még emlékünkben élő aggodalmas órákat. Még valamennyien érezzük a szörnyű merénylet hatását. Idegen állampolgárok a vendégszeretet és a civilizáció törvényeivel szembeszállva, országunk földjén gyáván meggyilkolták nagy vendégünket, a világháború hős katonáját, Franciaország lelkes barátját. A merénylet még más áldozatokat is szedett. Meggyilkolták Barthou külügyminisztert, a haza szolgáját. A főtárgyalás méltóságteljes légköre tiszteletet fog szolgáltatni a király emlékének, a kis király és az özvegy királyné gyászának, valamint Barthou emlékének is, aki a népek közötti közeledés nagy bajnoka volt. A főtárgyaláson a francia népnek ismét egyesülnie kell a jugoszláv néppel a fájdalom és a rokonszenv közösségében. Az elnök beszédét néma csend fogadta. A főügyész néhány szóval csatlakozott az elnök felszólalásához, majd Desbons védő emelkedett szólásra, szokás szerint, egy urnából golyókat húzott ki. Valamennyi golyó egy esküdt nevét tartalmazta. A védelemnek és a vádnak egyaránt jogában állt az egyes esküdtek ellen tiltakozást emelni. Végül hosszas formaságok lebonyolítása után az esküdtszék megalakult. Az esküdtek nagy része 50 éven felüli férfiakból áll. A távollévő vádlottak felett mefutamadani ítélkeznek . A tárgyalás rendkívül lassan kezdődik meg. A tolmácsok minden egyes mondatot lefordítanak. A vádirat felolvasása egy óra hosszat tart. A vádlottak számára csak a főbb vádpontokat fordítják le. Az elnök ezután felolvassa a tanúk névsorát. A vád tanúi csaknem valamennyien jelen vannak, kivéve Georges tábornokot, aki csak a tanúkihallgatásoknak szentelt tárgyalási napon fog megjelenni. Desbons ügyvéd közli, hogy a védelem egyik tanúja, Trumbics volt miniszter, nem kapott a jugoszláv rendőrségtől vízumot. Az ülés rövid felfüggesztése után az elnök ismét az esküdtekhez fordul és ismerteti a marseillei merénylet teljes mérlegét. Igen halk hangon beszél, a hangerősítő pedig olyan zavarosan működött, hogy használaton kívül kellett helyezni. Az elnök közli, hogy az esküdtszék in contumaciam fog ítélkezni Pavelics, Kvaternik és Percsevics fölött. Végül felolvasa a különböző tanuk és vádlottak különböző neveinek teljes névsorát. Ezután megemlékezik a titokzatos szőke nőről és az ugyancsak titokzatos Petár nevű bűntársról. Bol főügyész a továbbiak során felolvassa azt a levelet, amelyben Mária királyné közli Paul Boncour-ral, hogy eláll a magánvádtól. Milutinovics tolmács hozzákezd a levél lefordításához. Poszpisil vádlott ekkor a következőket mondja: — Semmi közöm sincs ehhez a tolmácshoz. Az elnök: Folytassa csak, Milutinovics úr, önt neveztük ki tolmácsnak. Ezután Desbons védő kifogást emel egyes vádpontok fordítása ellen. Folliot főhadnagy csak oroszul beszél — mondotta a védő — nem ismeri sem a szerb, sem a horvát nyelvet. Fel kell kérni a hadügyminisztert, hogy bocsásson igazi tolmácsot rendelkezésünkre. Az elnök: A jugoszláv tolmács beszél horvátul, majd ő fogja a fordítást végezni. Desbons emelt hangon más tolmácsot követel, végül azonban mégis Milutinovics folytatja a fordítást. Kralj erre kijelenti, hogy nem fog Milutinovics kérdéseire válaszolni. . ; • . . . — A vádlottak tetszésük szerint válaszolnak avagy nem — mondja az elnök. — Egyébként nem vagyok biztos abban, vájjon a vádlottak nem beszélnek-e franciául is. Végül Kralj mégis hajlandó válaszolni. Kihallgatása során Jugoszláviában kifejtett forradalmi tevékenységéről nyilatkozott. A vádlott egyes tényeket tagad és utal arra, hogy idegzavarokkal küzd A kihallgatás rendkívül lassú ütemben folyik tovább. Folliot főhadnagy a fordítás közben keresi a szavakat. Desbons kijavítja a főhadnagy fordítását A jugoszláv tolmács nagyobb könnyedséggel fordít. .Az elnök kérdésére felelve, Kralj kijelenti, hogy Pavelics közvetítésével 1933-ban lépett be az usztasa szervezetbe. A horvát nemzet felszabadítására tettem esküt — mondja Kralj. — A jankapusztai tábor közelében tartózkodtam — folytatja a vádlott és hozzáteszi, hogy ez a tábor tulajdonképpen major volt. Vinar a védő első felszólalásakor — A volt frontharcos meghajlik a volt frontharcos előtt — mondotta Desbons —, meghajlik továbbá Barthou emléke előtt is. Az első incidens a két tolmács esketésénél tört ki. Az egyik tolmács jugoszláv egyetemi hallgató, a másik francia katonatiszt. Desbons kérte, hogy a jugoszláv tolmácsot cseréljék ki. „Ez az ember — mondotta — a rendőrség kéme volt.“ Az elnök tiltakozott az ügyvéd állítása ellen. Desbons heves hangon folytatta: „Ez az ember egy kelevény. Majd elmondom önöknek, milyen egy jugoszláv tolmács. A kelevényt fel kell bontani, a geny természetesen bűzlik majd.“ Az elnök mérsékletre intette Desbonst. A hangulat azonban gyorsan elmérgesedett. Az elnök, az ügyész és az ügyvéd egyaránt az asztalt verte öklével. Közben az elnök felfüggesztette a tárgyalást. A tárgyalás újrakezdésekor az elnök a következőket jelentette ki: — El vagyok készülve arra, hogy számos incidens fog bekövetkezni. A tolmács ügyében a védelem összezavarta a dolgokat. Desbons szavai nem a jelenlevő tolmácsot érintették, hanem egy már elbocsátott jugoszláv tolmácsra vonatkoztak. Milutinovics jugoszláv orvostanhallgatóról, akinek szolgálatait igénybe vesszük, kitűnő értesüléseket kaptunk. Másfelől pedig senki sem emelhet ellenvetést másik tolmácsunk, Folhot francia főhadnagy ellen. A továbbiak során a vádlottak bemondták személyazonossági adataikat, majd pedig megalakult az esküdtszék. Az elnök. UlLflfiSIKER!MMBMBW——■—■——I II—fa HuliWEB8SRWALlftC legizgalmasabb egzotikus regénye KORDA ÜLTÜK bravúros rendezése. Főszereplők: PAUL ROBESCH a néger Saljapin IRHA MA: MC HU REV a néger Greta Garbo mu ROYAL APOLLO és (A Tricolor-London lilmje) Megrováson részesítik a védőt A délutáni ülésen Desbons védő és az elnök között ismét heves jelenet játszódott le a tolmácskérdés körül. Az esküdtszék elnöke az ülés megnyitása előtt békülékenysége jeléül felkérte Castelan francia újságírót, a Temps és a Petit Parisien belgrádi tudósítóját, hogy szintén vegyen részt a fordítás munkájában. A kihallgatás megkezdésekor azonban az első kérdést a védelem által kifogásolt jugoszláv egyetemi hallgató tolmácsolja. Kralj erre nyugodtan kijelenti, hogy ennek a tolmácsnak nem fog válaszolni. Az elnök: Kérdem a két francia tolmácsot, vájjon a jugoszláv tolmács helyesen fordította-e le a kérdést? — Igen — válaszol a két tolmács. Erre Desbons sztentori hangon mennydörgő Ezt a tolmácsot a szerb rendőrség kényszerítette ránk, nem fogunk neki válaszolni. Desbons kivörösödve, öklével csapdossa az asztalt és kifogást emel Ducap de Saint- Paul marseillei vizsgálóbíró eljárása ellen is. — Az igazságszolgáltatás nem akarja meghallgatni az igazság szavát — mondja Desbons. Rol ügyész Desbons szavait és magatartását megengedhetetlennek minősíti. Kénytelen vagyok — mondja — annak a cikkelynek az alkalmazását kérni, amely az ügyvédnek mérsékelt magatartást ír elő. Ritkán kellett francia ügyvédekkel szemben ezt az eljárást alkalmaznom. — Viszont francia ügyvédek ritkán találták magukat szemben hasonló eljárásmóddal — vágott vissza a védő. Desbons ezután tiltakozik az ellen a vád ellen, mintha szándékosan akarna súrlódásokat előidézni. Nehéz kötelességet kell itt teljesítenem — mondja — de teljesíteni fogom azt. Sokezer embert védek itt, akik hazájukban a kisbékülést óhajtják. Olyan ügyben töltöm be a védő szerepét amely Európát lángba boríthatta volna. Feladatom teljesítésében a végsőkig el fogok menni. Az ülést rövid időre felfüggesztik és az esküdtek visszavonulnak, hogy döntsenek az ügyvédek magatartását szabályozó cikkely alkalmazásáról. Egy óra hosszat tartó tanácskozás után elhatározzák, hogy megrovásban részesítik Desbons-t. Ez a legenyhébb büntetés, amelyet a szóbanforgó cikkely alapján kiszabhatnak. A bíróság indo-