Magyar Hirlap, 1935. november (45. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-19 / 263. szám

Kedd HÍRlAp 1935 november 19. 5 NEMZETI MUNKÁSPÁRT Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény ... Csak ilyen verdikt illik a kis M­acDonald-csoportra, a nemzeti munkás­pártra Angliában. Alkalmi alakulás gyanánt született ez a kis frakció azért, hogy a hát­tér látszatát vesse árnyékul MacDonald és néhány híve mögé akkor, amikor a nem­zeti kormány vette át az angol politika irá­nyítását. És ha most alig vesztett valamit a nemzeti munkáspárt mandátumaiból, akkor a legfőbb magyarázat az, hogy nem is volt miből vesztenie, hiszen már 1931-ben el­mondhatta volna: Az én aratásom egy ma­rék virág.., Kis maréknyi hervadt virág. ♦ De azért hódított egy új mandátumot a nemzeti munkáspárt akkor, amikor kibu­kott az alsóházból vezére, és kibukott­­MacDonald fia is. Leicester nyugati kerü­lete kanyarodott át a nemzeti munkáspárt táborába, elejtve régi képviselőjét. Nagy többségről nem lehetne éppen beszélni, mi­vel a nemzeti munkáspárt 15.821 szavaza­tot kapott a másik munkáspárt 15.734 sza­vazatával szemben, de azért a kis győzelem is győzelem. Ami azonban fontosabb, érdekesebb ennél ■ Harold Nicolson került az angol alsóházba a nemzeti munkáspárt így szerzett új man­dátumával. Tehát valaki, akinek vezető szerepe van és joggal van vezető szerepe az angol szellemi életben. Bányász volt tízéves kora óta — gyar­mati szolgálatban töltött harminchárom évet —, igazgatósági elnöke két vasúti vál­lalatnak és egy biztosítótársaságnak, java­részt ilyen tömör mondatok jellemzik az új angol képviselők pályafutását. Tehát várni kell, amíg kiderül, milyen értéket fognak jelenteni ezek az új emberek az angol poli­tikában .Mert jelenthetnek nagy értékeket is."­ Hiszen Keir Hardie szintén bányász volt tíz- vagy kilencéves korától, John Burns mint dokkmunkás kezdte. Thomas számára nagy emelkedést jelentett pályáján, mikor fűtő lett egy mozdonyon, miután már nyolcéves kora óta maga kereste kenyerét Baldwin ötvenéves kora körül még csak arról volt ismert ember, hogy milliomos skót gépgyáros. Előde — valóban nagy előde — a konzervatív párt élén­ gazdag glasgowi vaskereskedő volt a negyvenes éveinek derekán. Vagy pedig Sir Samuel Hoare, aki rövid idő alatt lett nagy külügy­miniszterré, nem is olyan régen a City egyik magánbankházának tulajdonosa gya­nánt könyvelődött el és mint olyan ember, aki szeret külföldi országokban utazni.) * Az új képviselőkből tehát még lehetnek híres politikusok, vagy akár igazi állam­férfiak.. Csak éppen­­ garancia nincsen erre. Míg Harold Nicolson egész múltja garancia arra, hogy hely illeti meg őt az angol politikában. Annak ellenére, hogy érdeklődési köre sokfelé ágazik szét és te­hetségét nem tudja koncentrálni egy irányba. Szerencsésen született Harold Nicolson és jól tudta kihasználni ezt­ a szerencsét. Apja a legbefolyásosabb angol diplomaták egyike volt és az évek során át töltötte b­e a per­manent secretary, az állandó adminisztra­tív államtitkár szerepét a külügyi hivatal­ban. Apjának bizalmából Nicolson fiatalon ismerte meg rejtett oldalukról, rejtett vonat­kozásaiban a külpolitika nagy és kis prob­lémáit. Azután a békekonferencia egyik tit­kára lett, tehát nagyon jó megfigyelő állo­másra került és nagyon jól tudott megfi­gyelni. Ezt bebizonyította a békekonferen­cia eseményeiről írt napló jegyzeteivel, ame­lyeknek komoly történeti forrásértékük van és amellett bebizonyítják, hogy a fiatal tit­kár már akkor nagy szempontokból nézve, széles összefüggésekbe állítva — ítélte el a béketárgyalások menetét. Apjának monu­mentális életrajzával az angol külpolitiká­nak egy egész korszakát írta meg hitele­sen, a valódi összefüggések szerint és nem­rég adott ki egy másik érdekes éprajzot egy másik nagy emberről, aki nem futhatta ki formáját, mivel éppen az igazi cseleke­detek órája előtt halt meg: Lindbergh apó­sáról, Morrow amerikai bankárról és diplo­matáról. Amint a politikai regények egész sorában is bebizonyította Nicolson, hogy hajlékony a tolla, éles a szeme, tiszta a lo­gikája és van érzéke az események, az em­berek rangsora iránt. ♦ Az angol alsóház számára egész bizonyo­san értékszaporulat ez az új képviselő. Csa­k éppen felmerül a kérdés: miért a nem­zeti munkáspárt programjával lépett fel a volt külügyi államtitkár érdekes, tehetséges fia? Amikor az általa elért siker személyi siker és a mandátumot megkaphatta volna egy más, nagyobb párt programjával is. A magyarázat igen egyszerű. Nicolson nézete szerint a konzervatív, vagy az unio­­nista jelzés az angol jobboldal megjelölésére már idejét múlta. Mert a jobboldal ugyan­úgy munkáspárt, mint a baloldal, ha egyes kérdések bizonyos árnyalataira nézve van is különbség a jobboldali munkáspárt és bal­oldali munkáspárt felfogása között. Szóval Harold Nicolson azzal a feltételezéssel állott a kis nemzeti munkáspárt mellé, hogy a nagy konzervatív párt előbb vagy utóbb kö­vetni fogja. (L­z.) Megkezdődött a marseillei királygyilkosság bűnperének főtárgyalása Folytonos izgalmak és szakadatlan botrányok sorozata az aix-en-provencei esküdtszék előtt Aix en Provence-ból jelentik. A mar­seillei királygyilkosság bűnperének főtárgya­lása hétfőn délelőtt megkezdődött. Az igaz­ságügyi palota bejáratánál a rendőrség szi­gorú ellenőrzést gyakorolt a belépők fölött. Az esküdtszék tárgyalóterme kicsiny, pa­­­dokkal túlzsúfolt helyiség, amely iskola­teremhez hasonlít. A helyiség közepén fog­lal helyet huszonhét Belgrádból érkezett újságíró. ■ Az elnöki asztalon hangerősítő mik­rofon áll. A három usztasi csendőrük között ül a vádlottak padján. Mind a hár­man nyugodtak, öltözetük kifogástalan, Kralj Mio még mosolyog is. Mind a három vádlott hófehér gallért és szürke selyemnyakken­­dőt visel. A tárgyalás megnyitásakor az elnök rövid beszédet olvasott fel. Amikor a főtárgyalást megnyitom — mondotta —, felhívom önöket, hogy a kihallgatások folyamán, bár­minő hosszúra is nyúljanak azok, illő türel­met és méltóságot tanúsítsanak. A múlt évi október 9-i tragédia felidézése életre fogja kelteni a még emlékünkben élő aggodalmas órákat. Még valamennyien érezzük a szörnyű merénylet hatását. Idegen állam­polgárok a vendégszeretet és a civilizáció törvényeivel szembeszállva, országunk föld­jén gyáván meggyilkolták nagy vendégünket, a világháború hős katonáját, Franciaország lelkes barátját. A merénylet még más áldo­zatokat is szedett. Meggyilkolták Barthou külügyminisztert, a haza szolgáját. A főtár­gyalás méltóságteljes légköre tiszteletet fog szolgáltatni a király emlékének, a kis király és az özvegy királyné gyászának, valamint Barthou emlékének is, aki a népek közötti közeledés nagy bajnoka volt. A főtárgya­lá­­son a francia népnek ismét egyesülnie kell a jugoszláv néppel a fájdalom és a rokon­­szenv közösségében. Az elnök beszédét néma csend fogadta. A főügyész néhány szóval csatlakozott az elnök felszólalásához, majd Desbons védő emelkedett szólásra, szokás szerint, egy urnából golyókat húzott ki. Valamennyi golyó egy esküdt nevét tar­talmazta. A védelemnek és a vádnak egy­aránt jogában állt az egyes esküdtek ellen tiltakozást emelni. Végül hosszas formasá­gok lebonyolítása után az esküdtszék meg­alakult. Az esküdtek nagy része 50 éven fe­lüli férfiakból áll. A távollévő vádlottak felett m­­efutamad­ani ítélkeznek . A tárgyalás rendkívül lassan kezdődik meg. A tolmácsok minden egyes mondatot lefordítanak. A vádirat felolvasása egy óra hosszat tart. A vádlottak számára csak a főbb vádpontokat fordítják le. Az elnök ezután felolvassa a tanúk névsorát. A vád tanúi csaknem valamennyien jelen vannak, kivéve George­s tábornokot, aki csak a tanúkihallgatásoknak szentelt tárgyalási napon fog megjelenni. Desbons ügyvéd közli, hogy a védelem egyik tanúja, Trum­­bics volt miniszter, nem kapott a jugoszláv rendőrségtől vízumot. Az ülés rövid felfüggesztése után az elnök ismét az esküdtekhez fordul és ismerteti a marseillei merénylet teljes mérlegét. Igen halk hangon beszél, a hangerősítő pedig olyan zavarosan működött, hogy használa­ton kívül kellett helyezni. Az elnök közli, hogy az esküdtszék in contumaciam fog ítélkezni Pavelics, Kvaternik és Percsevics fölött. Végül felolvasa a különböző tanuk és vádlottak különböző neveinek teljes név­sorát. Ezután megemlékezik a titokzatos szőke nőről és az ugyancsak titokzatos Petár nevű bűntársról. Bol főügyész a továbbiak során felolvassa azt a levelet, amelyben Mária királyné közli Paul Boncour-ral, hogy eláll a magánvádtól. Milutinovics tolmács hozzákezd a levél le­fordításához. Poszpisil vádlott ekkor a kö­vetkezőket mondja: — Semmi közöm sincs ehhez a tolmács­hoz. Az elnök: Folytassa csak, Milutinovics úr, önt neveztük ki tolmácsnak. Ezután Desbons védő kifogást emel egyes vádpontok fordítása ellen. Folliot fő­hadnagy csak oroszul beszél — mondotta a védő — nem ismeri sem a szerb, sem a horvát nyelvet. Fel kell kérni a hadügy­minisztert, hogy bocsásson igazi tolmácsot rendelkezésünkre. Az elnök: A jugoszláv tolmács beszél horvátul, majd ő fogja a fordítást végezni. Desbons emelt hangon más tolmácsot követel, végül azonban mégis Milutinovics folytatja a fordítást. Kralj erre kijelenti, hogy nem fog Milutinovics kérdéseire vá­laszolni. .­­ ; • . . . — A vádlottak tetszésük szerint válaszol­nak avagy nem — mondja az elnök. — Egyéb­ként nem vagyok biztos abban, vájjon a vádlottak nem beszélnek-e franciául is. Végül Kralj mégis hajlandó válaszolni. Kihallgatása során Jugoszláviában kifejtett forradalmi tevékenységéről nyilatkozott. A vádlott egyes tényeket tagad és utal arra, hogy idegzavarokkal küzd A kihallgatás rendkívül lassú ütemben folyik tovább. Folliot főhadnagy a fordítás közben keresi a szavakat. Desbons kijavítja a főhadnagy fordítását A jugoszláv tolmács nagyobb könnyedséggel fordít. .Az elnök kérdésére felelve, Kralj kije­lenti, hogy Pavelics közvetítésével 1933-ban lépett be az usztasa­ szervezetbe. A horvát nemzet felszabadítására tettem esküt — mondja Kralj. — A jankapusztai tábor köze­lében tartózkodtam — folytatja a vádlott és hozzáteszi, hogy ez a tábor tulajdonkép­pen major volt. Vinar a védő első felszólalásakor — A volt frontharcos meghajlik a volt frontharcos előtt — mondotta Desbons —, meghajlik továbbá Barthou emléke előtt is. Az első incidens a két tolmács esketésénél tört ki. Az egyik tolmács jugoszláv egyetemi hallgató, a másik francia katonatiszt. Desbons kérte, hogy a jugoszláv tolmácsot cseréljék ki. „Ez az ember — mondotta — a rendőrség kéme volt.“ Az elnök tiltako­zott az ügyvéd állítása ellen. Desbons heves hangon folytatta: „Ez az ember egy kelevény. Majd elmondom önök­nek, milyen egy jugoszláv tolmács. A kele­­vényt fel kell bontani, a geny természete­sen bűzlik majd.“ Az­ elnök mérsékletre intette Desbonst. A hangulat azonban gyorsan elmérgesedett. Az elnök, az ügyész és az ügyvéd egyaránt az asztalt verte öklével. Közben az elnök fel­függesztette a tárgyalást. A tárgyalás újrakezdésekor az elnök a következőket jelentette ki: — El vagyok készülve arra, hogy számos incidens fog bekövetkezni. A tolmács ügyé­ben a védelem összezavarta a dolgokat. Desbons szavai nem a jelenlevő tolmácsot érintették, hanem egy már elbocsátott jugo­szláv tolmácsra vonatkoztak. Milutinovics jugoszláv orvostanhallgatóról, akinek szol­gálatait igénybe vesszük, kitűnő értesülése­ket kaptunk. Másfelől pedig senki sem emelhet ellenvetést másik tolmácsunk, Folhot francia főhadnagy ellen. A továbbiak során a vádlottak bemond­­ták személyazonossági adataikat, majd pe­dig megalakult az esküdtszék. Az elnök. UlLflfiSIKER!­MMBMBW——■—■——I II—fa HuliW­EB8SRWALlftC legizgalmasabb egzotikus regénye KORDA ÜLTÜK bravúros rendezése. Főszereplők: PAUL ROBESCH a néger Saljapin IRHA MA: MC HU REV a néger Greta Garbo mu ROYAL APOLLO és (A Tricolor-London lilmje) Megrováson részesítik a védőt A délutáni ülésen Desbons védő és az el­nök között ismét heves jelenet játszódott le a tolmács­kérdés körül. Az esküdtszék el­nöke az ülés megnyitása előtt békülékeny­­sége jeléül felkérte Castelan francia újság­írót, a Temps és a Petit Parisien belgrádi tudósítóját, hogy szintén vegyen részt a for­dítás munkájában. A kihallgatás megkezdésekor azonban az első kérdést a védelem által kifogásolt ju­goszláv egyetemi hallgató tolmácsolja. Kralj erre nyugodtan kijelenti, hogy ennek a tol­mácsnak nem fog válaszolni. Az elnök: Kérdem a két francia tolmá­csot, vájjon a jugoszláv tolmács helyesen fordította-e le a kérdést? — Igen — válaszol a két tolmács. Erre Desbons sztentori hangon menny­dörgő Ezt a tolmácsot a szerb rendőrség kényszerítette ránk, nem fogunk neki vála­szolni. Desbons kivörösödve, öklével csapdossa az asztalt és kifogást emel Ducap de Saint- Paul marseillei vizsgálóbíró eljárása el­len is. — Az igazságszolgáltatás nem akarja meghallgatni az igazság szavát — mondja Desbons. Rol ügyész Desbons szavait és magatar­tását megengedhetetlennek minősíti. Kény­telen vagyok — mondja — annak a cik­kelynek az alkalmazását kérni, amely az ügyvédnek mérsékelt magatartást ír elő. Rit­kán kellett francia ügyvédekkel szemben ezt az eljárást alkalmaznom. — Viszont francia ügyvédek ritkán talál­ták magukat szemben hasonló eljárásmód­dal — vágott vissza a védő. Desbons ezután tiltakozik az ellen a vád ellen, mintha szán­dékosan akarna súrlódásokat előidézni. Ne­héz kötelességet kell itt teljesítenem — mondja — de teljesíteni fogom azt. Sokezer embert védek itt, akik hazájukban a kisbé­­külést óhajtják. Olyan ügyben töltöm be a védő szerepét amely Európát lángba borít­hatta volna. Feladatom teljesítésében a vég­sőkig el fogok menni. Az ülést rövid időre felfüggesztik és az esküdtek visszavonulnak, hogy döntsenek az ügyvédek magatartását szabályozó cik­kely alkalmazásáról. Egy óra hosszat tartó tanácskozás után elhatározzák, hogy meg­rovásban részesítik Desbons-t. Ez a legeny­hébb büntetés, amelyet a szóbanforgó cik­kely alapján kiszabhatnak. A bíróság indo-

Next