Magyar Hírlap, 1968. augusztus (1. évfolyam, 78-108. szám)
1968-08-17 / 94. szám
4 1968. AUGUSZTUS 17. SZOMBAT HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Arany Jánostól a Magyar Hírlapig Száz éves az Athenaeum Nyomda Antik istennőről, Pallas Athenaeről nevezték el ezt a nyomdát, illő hát, hogy kísérőnket is klasszikus névvel illessük. Verpikusunkkal — Somfai Rudolf nyomdamérnökkel — jártuk végig ennek az óriási, szüntelenül dohogó épületlabirintusnak irodáit, géptermeit, szedőtermeit, a betűfém forróságát sugárzó öntőhelyiségeit. Megpihenünk egy szusszanásnyira a második emeleti szedőteremben. Egy gépet nézünk. Nem akármilyet. Barázdált oszlopok tartják a sajtolólemezt, a feszes rugókat, legfölül kunkori vasvirágok fonják körül a táblát, amely hírül adja, hogy ezt a nyomdai alkalmatosságot Müller úr özvegyének üzeme 1849-ben készítette. Egy évvel azután született a kis kézisajtó, hogy Emich Gusztáv megalapította könyvnyomdáját, tizenkilenccel azelőtt, hogy az Emich-féle üzemből kinőtt az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. Most a 100 esztendős Athenaeumban — amelynek kacskaringós neve nyomdává egyszerűsödött — áll a száztizenkilenc éves gép. Van valami időntúli, valami örök abban, hogy ez az öreg gép itt áll s ma is kifogástalanul működik ebben a 100 éves, de egyre modernebb könyv-, folyóirat- és újsággyártó, hatalmas üzemben. Le a kalappal! A gyakornokot már az első héten megtanítják arra, hogy a szedőterembe lépve — akármekkora legyen is a zaj — köszönnie kell, s hogy kalapot nem illik viselni a fején. A korunkat a jövő számára megörökítő munkának szól a tisztelet, és a múltnak, amely ránk maradt. Az Athenaeum asztalán Petőfi, Arany, Jókai, Kossuth, Kemény, Vajda kéziratai feküdtek egykor. Itt nyomtatták Ady verseit, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond írásait. Karinthy humoreszkjein elsőnek az Athenaeum szedőgépei mellett neveztek. Itt nyomták Az Est-et, a Pesti Napló-t, az egykori Magyarországot. Napjainkban hetente csaknem kétmillió példányban kerülnek ki innen folyóiratok. Itt születik a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszava, a hetilapok közül valamennyi színes: a Tükör, az Ország-Világ, a Nők Lapja, a Képes Újság s hatvanhat egyéb lap. Havonta egymillió kötet könyvet készítenek itt. A nyomda összes termékeinek súlya évi tizenhét-tizennyolc ezer tonna. Órákba tellett, míg végigbarangoltuk a Lenin körút, Osvát utca és Rákóczi út között elterülő, zegzugos épülettömböt. Megnéztük a hét nyomóműves, három emelet magas Cerutti-gépet, amely színes képeslapjaink megújhodását tette lehetővé, bejártuk a korszerűen fölszerelt ofszetüzemrészt, megcsodáltuk a két új fényszedő-öntő gépet, találkoztunk a régi nyomda jelenével. Aztán visszajöttünk ide, Müller úr özvegyének kis gépe mellé. Úgy zárja magába a múltat, ahogy az ezen a héten 100 éves üzem őrzi történelmét. Nem hivalkodóan, de mégis szembeötlően. Könyvóriások és minikönyvek — Az Athenaeum kezdettől fogva arra törekedett, hogy a legújabb technológiát honosítsa meg Magyarországon — mondja Soproni Béla igazgató. — De a jó munkának igazi alapja mégsem a korszerű technikai színvonal, hanem az emberi munka. Nagyszerű nyomdászaink vannak. Az igazgatói íróasztallal szemben könyvespolc. Különlegességek. Bőrbe, vászonba kötött könyvek, félméteres nagyságtól a két centiméteresig. Itt a Bertelsman cégnek készített nagy szótár, mellette miniatűr Lenin-sorozat. Aztán Longosz „Daphnisz és Kloé”-ja és „Az ember tragédiája.”. — A szép köteteket jól felszerelt nyomda állította elő. Állandóan törekedtünk a fejlesztésre. A háború előtti nyomdából idők során jóformán csak a főfalak maradtak, minden egyéb kicserélődött. De hiába volna a legjobb technika, ha embereink nem szeretnék az újságot, a könyvet. Ez segített át bennünket a nehéz napokon, ennek köszönhetjük azt, hogy 1945 elején, fűtetlen helyiségekben, kézi rotációs segítségével már napilapot készítettünk. És hogy a Magyar Hírlapról is mondjak valamit Megvallom, kezdetben féltünk egy kicsit a nálunk nyomandó harmadik napilaptól. Nyomdászaink jártak közbe az önök újságja érdekében, vállalták a többletfeladatot. Szép a feladat, mondták, el kell vállalni! Szeretni a könyvet, szeretni az újságot — nyomdásztörvény. Soproni Béla zárkózott ember. Készségesen, fegyelmezetten mondja az adatokat, tényeket, de látszik, ez a statisztikai munka csak feladat számára, nem igazi szenvedély. Hanem amikor azt mondom: milyen szép az a kis könyv ott jobbra fönn, a polc harmadik sorában! — egyszerre felcsillan a szeme. Már indul is levenni, már fölenged, izgalomba jön. — Nézze meg a szedését, milyen tiszta! És szebbet, még szebbet tesz az asztalra, sorban. Bőrkötésű lexikonokat, a gyufaskatulya felénél kisebb miniatűröket. Minden betű, még a legapróbb is olvasható, világos. — A fényszedésnek és az ofszetnyomásnak köszönhető. Mennyit kellett küzdeni érte! Mennyi időbe tellett, míg kiadót találtunk, a Szépirodalmit, amely vállalta az újjal járó kockázatot! Most a világ minden tájáról érdeklődnek munkánk iránt. Lapozgatunk egy cirillbetűs szótárat. Az egyik oldal tetején szabad szemmel alig látható gyűrődés. Az igazgató kezébe veszi a könyvet, és szeretettel, finoman egyengetni kezdi a papírt. Mintha madarat simogatna ... Szeretni kell a könyvet. Barátság — 68 Szovjet—magyar ifjúsági tábor nyílik Ukrajnában Vasárnap, holnap reggel népes ifjúsági delegáció indul útnak a Szovjetunióba: az első szovjet—magyar barátsági ifjúsági tábor részvevőinek több, mint száz fős csoportja. Ukrajnában, Vinnyica megyében, kerül sor a két ifjúsági szövetség, a születésének fél évszázados jubileumára készülő Komszomol és a KISZ delegációjának találkozójára augusztus 20—29. között. A barátság ifjú követei a szovjet és a magyar testvérvárosokból, testvérmegyékből sereglenek össze, s ott lesznek közöttük a munka, a tanulás, a művészeti és sportélet kiválóságai, a sajtó, a rádió, a televízió ifjú képviselői. Az együtt töltendő napokat arra használják fel, hogy közelebbről megismerkedjenek a két testvéri nép, a két ifjúsági szövetség életével, fejlődésével, további terveivel. Külön-külön találkozót rendeznek a testvérvárosok: Szolnok és Tallinn, Szeged és Odessza, Budapest és Moszkva, Kecskemét és Szimferopol küldöttei. Egy napot a hős vietnami néppel való szolidaritásnak szentelnek. A közösen végzett társadalmi munka értékét a szolidaritási számlára fizetik be. „Sátorbontás” után a magyar fiatalok Moszkvába utaznak, ahol további barátsági program vár rájuk. A delegációt Tóth Imre, a KISZ Központi Bizottság tagja, az ifjúmunkás osztály vezetője vezeti, és szeptember 3-án érkezik vissza Budapestre. P. R. A mi munkánk mindig más Betolja a szedést, meghúzza a kart, elengedi a kart, kiveszi a papírt. Gábor József az 1849-ből származó gépen dolgozik. Húsz éve csinálja a levonatokat a könyvek szedéséről. — Hogyan lett nyomdász? — A sógorom hívott a szakmába. Nem bántam meg. — Nem unalmas, mindig ugyanezt a kart húzogatni? — A mi munkánk mindig más. Egyszer politikai mű, egyszer regény, egyszer árkatalógus. Ebédszünetben bele szoktam olvasgatni abba, amit csinálok. — Kapott már itt, a gép mellett valamilyen könyvre kedvet? — Igen. Én húzogattam le a Világirodalom Remekei sorozat köteteit. Úgy megtetszett, hogy meg is rendeltem valamennyit. Húsz lépéssel odébb mozgás támad az asztaloknál. Kézirat érkezett. Bakos Béla, a nagy szakállú mester letelepszik egy székre, és a frissen jött kéziratot darabokra vágja. Sürgős a szedés, lapzárta van. Az üvegablak mögött, mint induló vonatok, fölzúgnak a szedőgépek. Potyognak az ólomsorok, telnek a tepsik. A Magyar Hírlap holnap reggeli száma születik. A legfiatalabb lap a százesztendős nyomda gépein. K. A. Nyomdaipari műszaki konferencia Pénteken megkezdődött az Athenaeum centenáriuma alkalmából rendezett ünnepségsorozat. A Technika Házában a Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetségének Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesülete ünnepi konferenciát rendezett. A nyomdaipari szakmai tanácskozást Horváth Gyula könnyűipari miniszterhelyettes nyitotta meg és méltatta a nagy múltú nyomda működését, majd előadások hangzottak el. Az ünnepi konferencián Horváth Gyula miniszterhelyettes az Athenaeum 22 nyomdászának nyújtotta át a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. * A százesztendős Athenaeum címmel Bánáti Ágnes és Sándor Dénes tollából, reprezentatív kiállítású könyv jelent meg a nyomda történetéről. A könyv sok adata most első ízben lát napvilágot. FÉL ÉVSZÁZAD Ma ötven esztendeje hozták nyilvánosságra, hogy „Ausztria,Magyarország és Németország szuverénjeinek a német főhadiszálláson való újabb találkozása ismét kimutatta a politikai és katonai feladatokra vonatkozó teljes egyetértést és legbensőbb megegyezést, egyúttal megállapította, hogy a fennkölt uralkodók szövetségmélyítő határozataikhoz hűségesen ragaszkodnak. Az uralkodók együttlétét az a szívélyesség jellemezte, amely személyes viszonyuknak, valamint népeik érdekeinek megfelel.” Ugyanezen a napon a francia lapok azt írják: az antant katonai sikerei nemcsak a frontok helyzetét változtatták meg, hanem általános politikai kérdéseket is felvetnek a békekötéssel kapcsolatban. Általános párizsi nézet: a németek már nem képesek újabb támadást indítani. Több mint 12 és fél millió tankönyv Sajtótájékoztató az idei tankönyvellátásról Az utóbbi öt évben kicserélték az öszszes általános iskolai tankönyvet, és néhány kivétellel, a középiskolai tankönyveket is — mondotta Vágvölgyi Tibor a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója a Művelődésügyi Minisztériumban pénteken megtartott sajtótájékoztatón. Számos új felnőttoktatási és nemzetiségi tankönyv is elkészült. Új tanítói és tanári kézikönyveket is készítettek. Az egyetemi és főiskolai reform megvalósítása során 120 új egyetemi tankönyvet adtak ki. Az általános iskolák tanulóinak az új tanévre 102-féle tankönyv jelenik meg 8 millió 300 ezer példányban, a gimnazistáknak 169-féle új és utánnyomásos tankönyvet adtak ki 3 millió 400 ezer példányban. Hat nyelven jelentettek meg tankönyveket a nemzetiségi iskolák növendékei számára. Az ősszel bevezetésre kerülő újabb 29 könyvvel mintegy 300-ra emelkedik a nemzetiségi iskolákban használt tankönyvek száma. Méltatta Vágvölgyi Tibor a csehszlovákiai és jugoszláviai, valamint a magyar tankönyvkiadók együttműködését. Ma már mindhárom ország nemzetiségi iskoláiban használják a kooperáció révén készült nemzetiségi tankönyveket. A felsőoktatási intézményekbe járó diákok részére 30-féle új egyetemi és 12- féle új főiskolai tankönyv kiadását vették tervbe. 2800 új és utánnyomásos egyetemi és főiskolai jegyzetet adnak ki. Megnőtt a tankönyvek előállítási költsége és a végrehajtott árrendezés hatására az általános iskolákban egy-egy osztályban az összes tankönyvért a szülőknek átlagosan 125 forinttal kell többet fizetniük, mint korábban. A 6. osztályban változatlan marad a könyvek együttes ára. A gimnáziumi tankönyvek ára osztályonként 20—30 forinttal emelkedik. Medence helyett radián Javítóvizsgára készülő diákok között a Csiliben YYV Odakinn virgonc napsütés; a boldogabb társak most a strandok medencéiben lubickolnak vagy táborban ülik körül a kondért. Ilyenkor néptelen a máskor oly forgalmas Csili, a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház is; a csendbe csak a szemközti építkezés toronydaruja nyikorog bele. — Írja kérem, hogy díszszázad, jegygyűrű!... A tekintetek, amelyek pár másodpercig a ragyogó ablaknégyszögre szegeződtek, megrebbennek és beletörődő komolysággal fordulnak a tábla felé. Nekik most ez kell, hogy a legfontosabb legyen — közel a javítóvizsga! Éva is hadilábon állt — mondjuk ki: bukott — magyar helyesírásból, most mégis felszisszen a „ggy” láttán. — Miért írta rosszul Géza? — kérdi Dombóvári István tanár. — Mert összetett szó, és tagjait az írásban fel kell tüntetni, nem kettőzhetünk... — Ilona válaszolt, helyesen. De hamar fordul a kocka, kisvártatva ő írja a futball-labdát egybe, két „l”-lel —s mások igazítják helyre. Sorra kerül még nyelvünk, helyesírásunk többi buktatója, úgy mint a „sakk-kör” és a „hadd eddre”, a „Madáchcsal”, a tulajdonneves „Papp-pal” és a foglalkozás szerinti „pappal”. Három gyerek és egy pedagógus verítékezik a tágas klubszobában, amíg egy-egy szabály megrögződik a fejekben, s tudják is alkalmazni. Középiskola második osztályába csak úgy lehet feljebb lépni! A szemközti szobában két annyi gyerek ül, de még mindig jut ideje Bánki Dániel tanárnak, hogy a matematika feltáratlan maradt rejtelmeit megvilágítsa. V. István nem bukott ugyan e tárgyból a vendéglátóipari technikum első osztályában, de sokat küzködött vele. Amióta idejár — édesanyja meséli —, egészen megszerette, otthon is naphosszat példák felett görnyed. Mellette Sz. Judit ül, ő a Belvárosból jár ki heti háromszor, hogy megfeleljen a javítón. Amíg a többi — egy másik asztalnál — példákat old meg, a tanár nekik magyarázza hosszú perceken át, hogy mi az a radián és hogyan is állunk azzal a pont körüli elforgatással ... A földszinten általános iskolásokkal vesződik: Vellai Tiborné. A tábla tele cirill betűkkel, egyik-másik bizony alig olvasható vagy helyébe más kívánkoznék. Néhány gyereknél ugyanis hiába évközben a tanári igyekezet, náluk szinte elölről kell mindent kezdeni. Heti négyszer két óra öt héten át — ennyi talán elég lesz, hogy pótolják a hiányzó tudást. Sz. Petit az iskolában már régen leültették volna, ha ennyit bajlódik a „pravazsaty” ragozásával. Itt? — Ülj még kisfiam és gondolkozz, ráérsz! Ez a 14 korrepetáló pedagógus vissza-visszatérő biztatása; 87 általános, 28 középiskolás és két szakmunkástanuló ezt hallja nap mint nap a 33, kettőtől hat főig terjedő létszámú csoportban. A türelem és a bizalom a gyermek értelmében, az akarat fejlesztése — ezek a pedagógiai módszerek ígérnek sikert a nyári korrepetálásban Erzsébeten ugyanúgy, mint a zuglói Danuviában, a kispesti Vörös Csillagban, a kőbányai EVIG-ben, s mindenütt a munkáskerületek művelődési házaiban, ahol a gyenge vagy bukott tanulókkal a szünidőben szervezetten foglalkoznak. — A népművelés fontos feladata az iskolai oktató-nevelő munka segítése — mondja Németh Elekné, a Csili illetékes főelőadója. — Drága mulatság lenne a szülőknek, ha gyengén tanuló gyermekeiket magánórákra járatnák, így a 30—40 óra — tárgytól és iskolafokozattól függően — 150—250 forintba kerül, vagyis negyed-ötöd annyiba. Kellemes a környezet, s a tanárok minden tanulóval egyénileg is bőven tudnak foglalkozni. Évek óta ez az egyik legfontosabb nyári programunk, s már híre is ment: van, aki Rákospalotáról jár ide, s egyik — évközben kollégista — növendékünk Heves megyéből vonatozik be kétnaponta. Hálásak az iskolák, s hálásak a szülők; ha valaki „bliccel”, azonnal megy az értesítés Felelősnek érezzük magunkat, hogy a hozzánk járó diákok felsőbb osztályba léphessenek. Két óra. Csengő nem berreg s nincs diadalordítás sem. Csöndben szedelőzködnek a gyerekek, még otthon is tanulni kell. Ezúttal csak morzsák jutnak nekik a nyár örömeiből. De megéri: szeptembertől legalább úgy igyekeznek majd, hogy jövőre az egész nyár az övék legyen. G. Szabó László