Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)
1968-10-07 / 145. szám
61963. OKTÓBER 7. HÉTFŐ_______________________________________________KUSTORA- MÉSZ !T_____ Magyar Hínár ! A pécsi fesztivál elé Pécs falai között nem működik sem filmstúdió, sem laboratórium — mégis filmvárosként tartják nyilván, itthon és külföldön egyaránt. Baranya megye székhelye nyújt ugyanis immáron negyedik éve otthont a magyar játékfilmszemlének. Világszerte sok a fesztivál, de a nemzeti szemlék sorában mindegyre rangosabb a pécsi. Nagy szerepe van ebben a magyar „új hullám” világszerte elért és méltányolt eredményeinek. A magunk húszegynéhány filmjével nem tartozunk a nagy gyártó országok közé. Ám a minőséget nem kilóra mérik. 1943-ban 52 produkció készült itthon, de egyetlen egyet sem örökített meg közülük a filmtörténet. A több legfeljebb a lehetőséget növeli, nem pedig magától értetődően a színvonalat. Az idei IV. magyar játékfilmszemle felfelé ívelő új állomása. Alkalom a viszszatekintésre is, hiszen ez az esztendő a filmipar államosításának huszadik évfordulója. E húsz esztendő változatos termésének sorát a Talpalatnyi föld nyitotta meg, amelyet ma este Pécsett díszelőadáson újítanak fel. Ezt követte a többi, a múltról, jelenről, örömeinkről, gondjainkról szóló alkotás. A mintegy 250 között akad természetesen szürke, sőt gyenge mű is. Olyan iskolapénz ez, amelyet szerte a világon mindenütt meg kell fizetni. Az eliramlott húsz esztendő — a kitérők, megtorpanások ellenére — végül is meghozta gyümölcsét. Megszületett szocialista filmművészetünk. Európa megismerte alkotóink: Fábry Zoltán, Jancsó Miklós, Kovács András, Szabó István, Kósa Ferenc és a többiek nevét. Napjainkban francia szaklapok elemzik Sára Sándor operatőri munkásságát, az Image et Son, a Premier Plan magyar különkiadást jelentetett meg Művészeink életrajza, pályaképe már címszó a lexikonokban — Keleten és Nyugaton egyaránt. Messziről indultunk, messzire jutottunk. Felnőtt egy új alkotói nemzedék, s az idősebbek is átformálódtak, megtalálták a helyüket. Kialakulóban van az a közönség is, amely becsülni és értékelni tudja az új, az igazán művészi törekvéseket. Ebben Pécsnek, az ott folyó vitáknak, színész- és nézőtalálkozóknak, baráti beszélgetéseknek, vetítéseknek is szerepük van. A. P. -------------------------------------—.------------- T W&C magyar* Benedek Marcell: SZÉPEN ÉLNI Magvető Könyvkiadó Kötve 19,5 Ft Példa és tanítás: az irodalomtörténész és esztéta vallomása a művészetről, a művészet szolgálatáról * Bertha Bulcsu: A NYÁR UTOLSÓ NAPJA Szépirodalmi Könyvkiadó Kötve 16,50 Ft A „Harlekin és szerelmese" filmsikere, a „Füstkutyák" című regény József Attila-díja is felhívja a figyelmet az író új novelláskötetére * Mocsár Gábor: KEREK EGYMILLIÓ Szépirodalmi Könyvkiadó Kötve 20,- Ft Kóklerek, szélhámosok, ledér nőcskék, fontoskodók, fejük tetejére állított helyzetekben: három szatíra rejti magában az író kritikáját bonyodalmas életünk jelenségei felett * Ratkó József: FEGYVERTELENÜL Magvető Könyvkiadó Kötve 13,- Ft Harmincadik életévén túl jelentkezik második verseskötetével a költő; hangjának alapszínét szokatlanul küzdelmes élete adja, ezen fénylik át rokonszenves nyíltsága, költői felelősségérzete VMIMBEN , KÖNYVES- fBOLTBANés 1 . 7 Voznyeszenszkij az Egyetemi Színpadon Vasárnap szerzői estet tartott az Egyetemi Színpadon Andrej Voznyeszenszkij, a hazánkban vendégeskedő világhírű szovjet költő. A műsorban Kelemen Gyula, a Magyar Hírlap munkatársa mutatta be a közönségnek a szerzőt, és néhány személyes emlékét felelevenítve, a szovjet költészeti műsorok hagyományait ismertette. Ezután Weöres Sándor író beszélt Voznyeszenszkijhez fűződő alkotói barátságáról, a költő verseinek szerepéről a mai modern irodalmi törekvések sorában. Andrej Voznyeszenszkij sajátos hangulatú pódiumműsorával lépett a közönség elé. Verseit nonfiguratív domborművekkel díszletezett színpadon adta elő, Dittrich Tibor klarinétművész közreműködésével. A költeményeket magyarul Bálint András, Huszti Péter, Latinovits Zoltán, Mensáros László, Surányi Ibolya és Tallós Endre tolmácsolta. A műsort Surányi Ibolya szerkesztette és Fodor Tamás rendezte. Ma, hétfő este az Irodalmi Színpadon tart szerzői estet Andrej Voznyeszenszkij. Hét új zeneművel , / . ~) c (r\ [ n 1 Y -V y ■ o ^ bemutatkozott a Budapesti Kamaraegyüttes Hét zeneszerző hét új műve hangzott el péntek este a Zeneakadémia kistermében; az a műsor, amely nyáron a darmstadti modern zenei fesztiválon képviselte az új magyar muzsikát. A műveket megszólaltató Budapesti Kamaraegyüttes vezetője, Mihály András, lapunk hasábjain már beszámolt a nagy darmstadti sikerről; a hazai elismerés, a péntek esti tapsvihar nem kisebb sikert bizonyított. Az ünneplés talán nem is az egyes műveknek szólt: összességében köszöntötte a magyar zeneszerzés új eredményeit, magát a jelenséget. Mert hiszen arról van szó, hogy kialakult egy olyan gárda, amely úgy tudta magáévá tenni az egész világon uralkodó új zenei irányzatokat, hogy ugyanakkor meg tudott maradni magyarnak. Valamennyi komponista követi Bartókot az etikai hozzáállás komolyságában. Korunknak talán minden művészi területén megnyilatkozik a divat, a mindenáron újszerűség, más vetületben: az avantgarde-akadémizmus káros hatása. Megelégedetten szögezhetjük le: zeneszerzőink mély hittel és meggyőződéssel vallják magukénak, sajátjuknak az új elveket és ideálokat; nem a divatot követik. Színes és differenciált ez az új kép. S ez is olyan jelenség, ami örvendetes. Valamikor, Bartók és Kodály áttörésének harci időszakában szükségszerű volt a magyar zenei alkotóművészet egységes arcvonala. Volt olyan idő, amikor ezt az egységet rákényszerítették zeneszerzőinkre. Most mindezt az egészséges sokszínűség váltotta fel. Olyan színkép, amelyben jól megfér egymás mellett Székely Endre feszültséget árasztó lírizmusa, Darvas Gábor élő zenéből és hangszalagon rögzített anyagból készült montázsa, Maros Rudolf széles dallamívei és színhatásai, Kadosa Pál groteszk fanyarsága, Durkó Zsolt igen sokfelé tekintő európaisága és Mihály András virtuózan magasrendű hangzáskultúrája és világos formálókészsége. Mindenképpen külön kell beszélnünk azonban a hangverseny legnagyobb élményéről, Kurtág György „Bornemisza Péter mondásai” című, énekhangra és zongorára írt művéről. Kurtág zenéjét mindig és most is az érzelmi gazdagság jellemezte. Ebben a negyvenperces darabban (valószínűleg egyedülálló eset az ének—zongora-irodalomban!) mindvégig le tudja kötni a hallgatót, egyrészt a mondanivaló drámai feszültségével, másrészt az alkalmazott zenei eszközök sokrétűségével. Kurtág szinte minden szónak megadja a maga zenei képét, vagy jobb kifejezéssel élve: zenében átéli a szöveg mondanivalóját. És azt is tudja, ami csak nagyon keveseknek adatott meg korunkban: el tud jutni a feszültségből a feloldódásig, a tragikus mélységektől a tavaszi csillagos égbolt nyugalmáig. Ez a hangverseny nemcsak az előadott művek miatt volt ünnepe zenei életünknek. Legalább ilyen örömet okozott az ezúttal bemutatkozó előadóegyüttes. Hangszeres művészeink legjobbjaiból alakult a Budapesti Kamaraegyüttes, melyet tagjainak egyéni képességei mellett Mihály András szinte példátlan betanítói és vezető munkája emelt a hallott nagyon magas színvonalra. Szűcs Lóránt zongoraművész — a modern zenéhez legközelebb álló pianistánk — külön dicséretet érdemel, főleg a Kurtágdarab minden szempontból hallatlanul igényes zongoraszólamának virtuóz előadásáért. Mihály András mellett a legnagyobb elismeréssel Sziklay Erikáról kell szólnunk. A kiváló énekesnő, annyi új magyar és külföldi darab bemutatásának hőse, ismét muzikális, stiláris és alakító képességének teljes latbavetésével állt ki Darvas, Kurtág és Durkó darabjai mellett Várnai Péter KRÓNIKA MADÁCH IMRE halálának évfordulóján Balassagyarmaton rendeztek ünnepi estet a napokban. Vasárnap a csesztvei Madách Emlékmúzeumban a legújabb értékes szerzeményeket mutatták be. A hétfői balassagyarmati ünnepségen adják át a Nógrád megyei Tanács Madách-plakettjeit a nagy író hagyományának ápolásával foglalkozó irodalomároknak és művészeknek. A HAJDÚSÁGBAN TÖBB KIÁLLÍTÁS NYÍLT. Balmazújvároson Gáborjáni Szabó Kálmán grafikai műveit, Hajdúböszörményben a legnagyobb hajdúváros földművelésének hagyományait bemutató kiállítást rendeztek. Hajdúszoboszlón Szép Ermőre emlékeztek, halálának 15. évfordulója alkalmából. Püspökladányban Tájunk kerámiái címmel nyitottak tárlatot. RUDNAT GYULA EMLÉKKIÁLLÍTÁST nyitottak meg a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban a múzeumi hónap Somogy megyei ünnepségsorozatának részeként. A tárlatot Bényi László festőművész nyitotta meg. A LISSZABONI NEMZETKÖZI ZONGORAVERSENY véget ért. Az első díjat V. Posztnyikov és F. Badalbert szovjet zongoristáknak ítélték oda. AZ I. ORSZÁGOS KERÁMIABENNÜLÉT Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács vlelnöke vasárnap nyitotta meg több száz érdeklődő jelenlétében a Tudomány és Technika Házában. A bonyhádi zománcművészeti alkotótelep hattagú csoportjának munkáiból ugyancsak Pécsett, a TIT Bartók Klubjának nyári kerthelyiségében nyílt kiállítás. A KISIPARI SZÖVETKEZETEK IRODALMI SZÍNPADAINAK hatodik országos találkozóját október 4-5-ig Debrecenben rendezte meg a Hajdú-Bihar megyei szövetkezeti bizottság. Fődíjat kapott a sárbogárdi községi szövetkezeti bizottság irodalmi színpada és a debreceni Rapszódia-együttes. RÁDIÓ -TV RÁDIÓ TV RÁDIÓ TV RÁDIÓ TV RÁDIÓ TV Világirodalmi Magazin Varietas delectat: a változatosság gyönyörködtet — mondja a televízió harmadik évfolyamába lépő világirodalmi folyóiratának szerkesztője, Szántó Erika a tegnapi műsor ajánlószövegében, s ez az idézet éppúgy lehet jóakaratú óhaj, mint önigazolási igyekezet. Valójában a szerkesztési módszereknek egy régebben folyó vitája rejlik mögötte, s tegyük mindjárt hozzá, nem is csak e magazinműsor, hanem egyéb televízió-, sőt rádióműsorok vonatkozásában is. Miről van szó? Még ha feltételezzük is, hogy ezeket a rövid részekből összeállított műsorblokkokat (mondjuk a Világirodalmi Magazin két szűk óráját) csupa elsőrangú műalkotásból, önmagáért helytálló remekműből állítják össze, akkor sem várható, hogy a témában, stílusban, hangvételben egymástól elütő, tizenöt-húszperces jeleneteknek vagy életképeknek (amelyekből hatot-nyolcat is összesűrít egy-egy adás) mindegyike egyformán maradandó élményt adjon, és a néző emlékezetében kitörölhetetlenül megmaradjon. A vegyes számok hatása jószerivel addig tart, ameddig elhangzanak. Céljuk ezért voltaképpen nem is lehet sokkal több, mint a rövid távú szórakoztatás. Más a helyzet a tematikus összeállításokkal. Itt — éppen a közös téma vagy középponti gondolat okán — az egyik darab mondanivalója kiegészítheti, pótolhatja, erősítheti a másikat, és mód van arra, hogy ha az egyes darabok emléke esetleg elenyészik is, a közös téma mint „kumulált” élmény megmaradjon és tovább visszhangozzék a közönségben. Az is igaz azonban, hogy itt mindig fenyeget az egyhangúvá, az erőltetetté válás veszélye. Van azonban még egy szempont, amelyre éppen a legutóbbi adás hívta fel ismét a figyelmet. Ritka eset, hogy egy rövid novelladramatizálás vagy egy tv-re alkalmazott jelenet a maga néhány percében dramaturgiai szempontból támadhatatlan, makulátlanul kerek egésszé tud válni. Legtöbbnek akad egy gyenge pontja. Vagy az expozíciót kell a szükségesnél jobban megkurtítani, amint az most John Sheffield írásával történt (Ház a város szélén), vagy a konfliktus nem képes kibomlani teljesen (Suksin: Éttermi találkozás), esetleg a tömörség vélt érdekében éppen a drámai kifejlet, a csattanó sikerül túl kurtára, mint Nikolaj Hajtov igen szépen induló lírai életképében, az Utakban. (Molnár Tibor bolgár parasztja remek!) Az egyébként jó irodalmi alapanyagból korrekt eszközökkel épített jelenetmagazinban drámai szempontból tulajdonképpen csak a nem realisztikus művek, a sok előzetes magyarázatot nem igénylő, egyetlen ötletre épített groteszkek voltak drámailag támadhatatlanok. (Abecassis: Rangoonból érkezett, és Wyndham: ördögszekér.) A negyedórás jelenetek ritkán állnak drámai szempontból teljesen szilárdan a lábukon. E tekintetben is elkel a többiek segítsége, az összeműködés. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az egy gondolat köré épített összeállítások rövid darabjai nemcsak tematikailag, de dramaturgiailag is támogatják és kiegészítik egymást. Ez is erőteljes érv a tematikus magazinok mellett. Művészi és pedagógiai szempontból egyaránt ezekkel éri el a televízió a nagyobb hatást. Ha válogatásuk elég gondos, és a műsor készítői ügyelnek az efajta tágabb dramaturgiai összefüggésekre is. Vidám péntek este A műsor egészében megfelelt vállalt feladatának, kellemes hétvégi kikapcsolódást nyújtott. Feleki László, Peterdi Pál és Tardos Péter sporttémájú öszszeállításában a mexikói aktualitás jegyében fogant, kedvesen tréfálkozó, revüszámokkal, sőt művészi tornával is tarkított, egyenletes színvonalú produkciót kaptunk, örömmel fedeztük fel benne legújabb kedvencünket, Gugyerákot (Bárdi György), aki ezúttal sportkérdésekből „kifolyólag” nyilatkozott meg „sajátlag”. Tetszett Hofi Géza meccsközvetítés-paródiája (Vitray népszerűsége emelkedőben: már őt is parodizálják!), valamint Alfonzó és Harkányi Endre bájosan gügye bohóckettőse. Folytatódott a Hyppolit és a többiek adása, a szabadságáról visszatért Babolcsayné (Mezei Mária) újabb részleteket mutatott be régi, de már a mához közelítő filmslágereinkből, alkalmat adván — kinek-kinek ízlése szerint — az elandalodásra vagy a csúfondáros nevetésre („ez tetszett nekünk egykor!”). Végezetül a Szende szélhámosok sorozatából kaptunk újabb történetet, nem az eredetileg hirdetettet, hanem egy bús forgalmista keserű tréfáját, amelynek során ál-ötös találatával ejti ámulatba, majd pedig gurítja méregbe a kisiparos-vőjelölt kedvéért őt kikosarazó kispolgári családot. Szerény kis példázat volt ez, mini fricska, amelyet azonban valamenynyi hasonlóan gondolkodó honfitársunk megérdemelne a valóságban. Lukácsy András