Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1969-01-02 / 1. szám

Tovább erősödik az egyetértés és a bizalom légköre Fock Jenő miniszterelnök nyilatkozata a rádióban és a televízióban Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az újév alkalmából Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, a televízió, illetve a rádió ri­portereivel beszélgetést folytatott és válaszolt kérdéseikre. A következőkben — némi rövidítéssel — közöljük az interjút. A Minisztertanács elnöke először az 1968-as év fontosabb eseményeit értékelte. — Megítélésem szerint az 1968-as esz­tendővel sikeres évet zárunk. Mozgalmas esztendő volt. Elsősorban nem arra gon­dolok, hogy a nemzetközi politikában — bár ott is elég mozgalmas volt —, ha­nem idehaza Magyarországon. Utalok a gazdaságirányítás reformjának bevezeté­sére. Mozgalmas volt az év olyan szem­pontból is, hogy sok váratlan nehézséggel kellett megküzdenünk, például az aszály­­lya. Ennek ellenére sikeres esztendőt zá­runk. Nemcsak gazdasági eredményein­ket tekintve beszélhetünk sikerekről, ha­nem — s meggyőződésem, hogy Magyar­­ország lakossága osztja ezt a véleményt — olyan értelemben is, hogy talán az előző évieknél jobban erősödött közéle­tünk demokratizmusa, erősödött a népi­nemzeti egység. Politikailag ezt igen fon­tosnak tartom, s a további évekre gon­dolva, sikereink alapjának tekintem. Az a véleményem, hogy átmeneti sikereket, hamis, vélt nemzeti egységgel is lehet elérni. Tartós, több évtizedes sikert, a szocialista rendszer eredményes építését azonban csak akkor, ha a nemzeti egység valódi, ha haladó, szocialista talajon áll. Fock Jenő ezután a tartós siker feltéte­leként említette a szocialista demokra­tizmust is. Azt fejtegette, hogy akkor le­het igazi demokrácia szocialista viszonyok között, ha a hatalom a munkásosztály kezében van, és ha a munkásosztály — mint nálunk az elmúlt esztendőkben — eredményesen gyakorolja hatalmát, be­vonva a hatalom gyakorlásába a paraszt­ságot. Parasztságunk az évek folyamán, az utóbbi esztendőkben mindinkább pa­raszti osztállyá kovácsolódott. Tehát nem akármilyen parasztságot vont be a mun­kásosztály harci szövetségébe, hanem egy egységes osztállyá kovácsolódó paraszt­ságot. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy kikkel együtt és kinek az érdekében gyakorolja a hatalmat a munkásosztály. Véleményem szerint — s azt hiszem, ezt is osztja az ország lakos­sága — az egész magyar nép érdekében. Éppen ezért a munkásosztálynak a hata­lom gyakorlásába a parasztságon kívül az értelmiség széles rétegeit is be kell von­nia, és be is vonta. A miniszterelnök ehhez hozzáfűzte, hogy hiba lenne ezt le­szűkíteni, s csupán a műszaki értelmiség­re vonatkoztatni. Gyakorlatilag a hata­lom gyakorlásába, szövetségi politikán­kon keresztül, a munkásosztály az értel­miség minden rétegét — a pedagóguso­kat, az orvosokat stb. is — bevonja. A szövetségi politika értelme A szövetségi politikáról szólva a mi­niszterelnök hangsúlyozta: " Néhány évvel ezelőtt a IX. kongresz­­szusra való felkészülés időszakában nagy kérdés, az egész népet foglalkoztató vita­kérdés volt a párt szövetségi politikája. Sokan nem értették, és nem értettek egyet azzal, hogy minden magyar állam­polgárnak egyenlő jogai vannak. Sok párttag kifogásolta, amit erőteljesen han­goztatnak, hogy pártfunkció kivételével minden magyar állampolgár minden funkciót betölthet ebben az országban. Még kevésbé értették meg egyetemi fel­vételi rendszerünket. Kevesen értették meg, sokan ellenezték...Ezek a viták el­ültek, és azt hiszem,‘,írja már,­a 'közvéle­mény­ben nem az • a kérdés, ■ hogy a párt szövetségi politikája eredményes-e. —. Ter­tészeteseft^Sm­ikor népi-nemzeti ^egy^éSről#'iWíSzelünk, soha nem szabad majdi kisinnünk, hogy ez azt jelenti — amint valamikor mondták itt nálunk —, hogy tízmillió magyar szíve együtt dobban. Ez sajnos nincs így. Nagyon soká lesz az, amikor mindenki egyformán gondolkodik majd, s amikor szocialista alapon meg­valósult teljes népi, nemzeti egységről beszélhetünk. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne túlozzuk el azok számát és jelentőségét, akik ma még, és talán hosz­szabb időn át, nem teljesen és nem min­denben értenek velünk egyet. Nem sza­bad még egyszer olyan hibába esnünk, hogy szinte magunk „gyártjuk” a rend­szer, a nép, a párt ellenségeit. Tudomá­sul kell vennünk — mert az élet ezt mu­tatja —, hogy vannak, és még nagyon sokáig lesznek emberek, akik a szocializ­mus építése időszakában is először, má­sodszor és utoljára is önmagukat nézik, akiket nem hatott át — mondjuk Veres Péter megfogalmazásával — a kormány­zati gondolkodás. Az, hogy minden óva- 4 bér a közösségért végezze munkáját, úgy akarjon boldogulni, hogy egyben a kö­zösség élet­ét is szebbé tegye, hogy min­denki így gondolkodjék, nos, ez még a távoli jövő kérdése. Ma még sokan nem így gondolkodnak. Látni kell azonban, hogy ha valaki ebben a rendszerben tisz­tességesen dolgozik, akkor is ezt a rend­szert erősíti, ha csupán önmagára gondot Vannak természetesen olyanok is, akik azon túl, hogy csak önmagukat nézik és nem gondolnak a közösséggel, a közösség rovására, a közösség kárára keresik egyé­ni boldogulásukat. Az ilyen emberekkel szemben olyan eszközökkel kell fellépni ahogy ők a közösséggel szemben fellép­nek. A határozat megalkotása és végrehajtása Fock Jenő a továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a jogszabályok tudatos vagy akár öntudatlan megsértőivel szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni. — Egyetértek — folytatta — a közvé­leménnyel, amely kifejezésre juttatja, hogy igen sokszor nem ért egyet a bí­róságaink ítéletével, amikor a társadalmi tulajdonnal, vagy általában a tulajdon­nal, a közösség érdekeivel szembeni bűntettekről van szó. Igen sokszor — az én megítélésem szerint is — nagyon elnézően ítélkeznek bírósá­gaink, különösen amikor visszaeső, meg­rögzött bűnözőkről van szó. Ezekkel szemben keményebben kell eljárni. A nemzeti egységre visszatérve, Fock Jenő ismét hangsúlyozta: — Vannak, akik politikailag közömbö­sek. Ilyen esetben hosszú, türelmes ne­velőmunkára van szükség. Vannak vi­szont politikai ellenfeleink is. Ők sem egyformák. Azokra sok gondunk ne le­gyen, akik a régmúltra gondolva — ami­kor nekik személyükben jobb sorsuk volt — azt várják, hogy a párt, a kormány vezetői ismét kövessenek el olyan hibá­kat, amelyekbe a rendszer ellenségei bele tudnak kapaszkodni, s a maguk javára fel tudnak használni. Vagy várják a kül­ső beavatkozást. Úgy kell dolgoznunk, hogy ilyen hibákat még egyszer­re köves­sünk el, s úgy kell dolgoznunk nemzet­közileg, szövetségesekkel, hogy az efféle külső beavatkozás lehetősége se merül­hessen fel. Vannak tudatos ellenségei i­e a rendszernek, akik törvénytelen eszkö­zökkel fellépnek, izgatnak, szervezked­nek, politikai bűntettet követnek el. Ve­lük szemben a törvény teljes szigorával fel kell lépnünk.­­ Nincs tehát teljes népi-nemzeti egy­­ség, olyan hogy mindenki egyetértsen. De differenciáltan kell fellépni és nem kell rögtön ellenségnek kikiáltani valakit azért, mert nem minden kérdésben ért velünk egyet. Viszont határozottan fel kell lépni, amikor arra van szükség. A párt és a kormány iránti bizalomról szólt ezután az interjúban a miniszterel­nök. — Az a legjobb érzés, hogy az ember, például én, a kormány elnöke — furcsa kimondani, nem régen vagyok az —, amikor bízik az emberekben, ugyanakkor tudja, érzi, hogy az emberek is bíznak ebben a rendszerben, a rendszer igazsá­gában, az eszme erejében, bíznak a párt és a kormány vezetőiben. Ha az ember ezt érzi, bátran neki mer fogni komo­lyabb, nagyobb reformoknak is, és köz­ben mindig áthatja a gondolat, amit megfogalmaztunk vagy 12 évvel ezelőtt, és azóta is néhányszor: a népet akarjuk szolgálni. Ehhez annyit teszek hozzá: csak addig érdemeljük meg, hogy a he­lyünkön legyünk, amíg valóban szolgál­juk a népet és nem élünk vissza azzal a beosztással, amelybe a nép bizalma emelt bennünket. Egyébként, ha egy kormány­zat okos, akkor munkáját jelentősen meg­könnyíti, ha számít erre a bizalomra, ha ki akarja érdemelni ezt a bizalmat; ha tudomásul veszi, hogy sok százezer és sok millió embernek együttesen sokkal-sok­­kal több tapasztalata van, mint akármi­lyen okos kormánynak; az, ha minden jelentős kérdést megtanácskozik a nép széles rétegeivel, mielőtt határozna, mi­előtt törvényt alkotna, mielőtt a parla­ment elé vinné. Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy az elmúlt 12 évben igaz, ilyen szellemben igyekeztünk dolgoz­ni. Tíz évvel ezelőtt például a legfonto­sabb kérdés, a hatalom kérdése, és ezzel összefüggésben a munkásosztály helyze­te volt, az, amit a nép széles rétegével kellett megvitatnunk. Meg is vitattuk, és megfelelő központi bizottsági határozatot is hoztunk. Ennek nyomán az elmúlt tíz esztendőben igen sok kormányhatározat született, amelyek meghozatalát és ered­ményes végrehajtását jelentősen meg­könnyítette, hogy több százezer emberrel behatóan megvitattuk ezeket a kérdése­ket. Végül úgy éreztük, hogy szinte száz­ezrével vannak a munkatársak, akik se­gítik végrehajtani azt a határozatot, amit az ő segítségükkel alkottunk meg.­­ Természetesen nem mindig követ­hetjük azt a munkamódszert, hogy előzetesen, határozathozatal előtt mindent megtárgyaljunk a széles nyilvánosság előtt. Rögtön hozzá is teszem, hogy ami­kor anélkül kell döntenünk, hogy a szé­les néprétegek véleményét előzetesen ki­kérnénk, akkor nagyon nehéz a kormány­zati munka, akkor sokszorosára növek­szik a kormányzati felelősség. Hadd em­lítsek egy példát. Az elmúlt év során a csehszlovák eseményekkel összefüggésben nagyon sok kérdésről teljes nyíltsággal beszéltünk a széles közvélemény előtt, nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvélemény előtt is. De augusztus 20-át nem tudtuk a néppel megszavaztatni Nem is lett volna helyes, nem is csak a mi ügyünk volt. Bíztunk azonban abban, hogy a dolgozók itt Magyarországon is meg fogják érteni, miért kellett ezt ten­nünk; meg fogják érteni, hogy interna­cionalista kötelezettségünk volt. Ebben bízva tettük meg augusztus 20-án a töb­b Folytatót a 2. oldalon. - ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,­ forint. Előfizethető a lap­kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. Megjelenik a hét minden nap­ján, hétköznap 12, vasárnap 16 oldalon. Kiadja: a Lap­kiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9-11. A szerkesz­tőség és a kiadóhivatal tele­fonszámai: 221-285, 221-293, 222-408, 429-350. Terjeszti a Magyar Posta. I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1969. JANUÁR 2. CSÜTÖRTÖK Belső életünk fejlődése "­ és következetes külpolitikánk öregbítette hazánk tekintélyét Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke január 1-én a televí­zióban, illetve a Kossuth-rádióban köszöntötte az ország lakosságát. Az új esztendő első napján őszinte tisztelettel köszöntöm kedves hallgatóimat, népköztársaságunk valamennyi állampolgárát. Szívből kívánom, hogy az új eszten­dőben kísérje siker és szerencse minden jószándékú törekvésüket. Teljesüljön mindaz a jó, amit ilyenkor egymásnak kívánni szoktunk. Töltse be hétköznapjainkat az örömteli szocialista építőmunka, ünnepeinket a jókedv, a gondtalan pihenés. Kívá­nom, hogy leljenek hazánkfiai sok örömet családjuk boldogságában, s a tágabb család, a szocialista nemzet anyagi és szellemi gyarapodásában. 1968 gondokkal teli, ugyanakkor eredményeiben sikeres esztendő volt. Az ó-esz­tendő és az új csak a naptárban különül el. Az élet folyamatos, 1969 munkája a múlt évekére épül Az elmúlt év eredményeinek értékét csak növeli az a tény, hogy bonyolult és feszültségektől terhes nemzetközi viszonyok között értük el azokat. Hazánk belső helyzetét a törvényes rend és a nyugodt építőmunka jellemzi. Cél­jainkat egészében véve elértük. Az ipar, a mezőgazdaság és a szellemi élet ered­ményei jóleső érzéssel töltenek el mindnyájunkat. Új alkotásaink és kiváló teljesít­ményeink messze földön hirdetik a magyar nép szorgalmát és alkotókészségét. Népünk az elmúlt évben is teljesítette kötelességét a szocialista haza iránt. Köszönet és elismerés illeti a munkások, a szövetkezeti parasztok, az értelmisé­giek, minden becsületes magyar állampolgár hozzájárulását sikereinkhez. Pedig 1968-ban sem hiányoztak a kisebb-nagyobb próbatételek. Az élet sokszor nehéz és bonyolult feladat elé állított bennünket. A próbát kiálltuk. Népünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kipróbált és bevált politikája iránti bizalom jegyében, maga­biztosan folytatta munkáját, nyugodt, méltósággal figyelte a világban folyó esemé­nyeket. Belső helyzetünk szilárdságát növelte, hogy hazánk egyenjogú tagja a szocialista országok nagy és erős közösségének. Hazai sikereink ugyanakkor nemcsak a mi életünket, hanem a szocialista világ egészét is gyarapítják. A világ népeinek béké­j és függetlenségét is csak a szocializmus erői, azok egysége és összefogása bizto­síthatja. Ezért munkálkodunk mi is a szocialista országok egysége, az összes haladó erők összefogásának érdekében. Ugyanakkor szorgalmazzuk és egyengetjük kapcso­lataink elmélyítését minden országgal, amely ez irányú törekvéseinket, hasonló őszinteséggel viszonozza. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy belső életünk fejlődése és követke­zetes külpolitikánk öregbítette a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyét jó barát és a velünk nem rokonszenvezők előtt egyaránt. Az új esztendő céljait lehetőségeinkhez mérve szerényen, a realitások figyelembe­vételével tűzzük ki. Folytatjuk nagy nemzeti programunkat, a szocializmus teljes felépítésének történelmi művét, annak a politikának az alapján, amelyet önök mindannyian, elsősorban naponta végzett munkájukkal, támogattak az elmúlt évek sor­án. Meggyőződésem, hogy a jelen és a jövő nemzedék boldogabb életének for­málásában társadalmunk minden rétege 1969-ben is egységesen felsorakozik .A tör­ténelmi mű folytatásához. Nagy feladataink megvalósításához békére van szükségünk. Most az új esztendő küszöbén is hitet teszünk minden nép legféltettebb kincse, a béke mellett. Programunk világos, céljai a dolgozó magyar nép akaratát, vágyait fejezik ki A szocialista nemzetté válás folyamatában a szocialista építés közös érdekei mind közelebb hozzák egymáshoz társadalmunk különböző rétegeit, hatékonyabbá teszik mindennapi munkánkat. Munkánk és politikánk minden eredménye is közös öröm, közös megtiszteltetés és jutalom lesz. Sok ilyen örömet, megtiszteltetést és jutalmat kívánok hallgatóimnak, 1969 minden napjára. E gondolatok jegyében kívánok, szocialista hazánk minden hű fiának és leányá­nak, és önökkel együtt az egész világnak, a békeszerető embereknek, békés, boldog új esztendői

Next