Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1969-01-24 / 23. szám
Mirbyk Hírlap népgazdaság - világgazdasag 1966. január 24. péntek 7 Tavaly ilyenkor pontosan 70 üzem vállalta a kísérletezők szerepét Bebizonyították: heti 44 órában is lehet annyit — sőt jobban, gazdaságosabban — termelni, mint heti 48 óra alatt. 1968. július 1-ével már százával tértek át a vállalatok a csökkentett munkaidőre. 1969. január 1-én újabb lehetőség adódott, s további vállalatok vezették be a kéthetenkénti szabad szombatos rendszert. Közismert: az áttérés 1970-ig tart, s alighanem akikre legkésőbb kerül sor, azok lesznek a legkönnyebb helyzetben — a tanulópénzt mások fizették... Műszaki fejlesztést ! Az már a kísérleti vállalatoknál is kiderült, hogy a heti 44 órás munkaidőnek reális műszaki és gazdasági alapjai vannak. A KGM adatai szerint a nyolc kísérleti vállalatnál, 1967 első félévéhez képest, 6,9 százalékkal emelkedett a termelési érték és nőtt a termelékenység is. A munkások napi keresete — korábban sok aggodalom hangzott el ezzel kapcsolatban — sem csökkent, sőt a nyolc vállalatnál az iparági átlagot meghaladó mértékben emelkedett. Hasonló eredményekszülettek a második félévben, amikora vasipari üzemek már tömegesen tértek át a rövidített munkaidőre. Csak címszavakban, a harmadik negyedév adatai alapján: 7 százalékkal magasabb termelési érték, mint 1967-ben, csökkenő munkerővándorlás, 4 százalékos termelékenységnövekedés és a napi kereset ugyancsak 4 százalékos emelkedése. Ezzel szemben egy ijesztő szám: a gépipari vállalatok 1968 első felében már 663 ezerrel több túlórát használtak fel, mint 1967 azonos időszakában. Voltak vállalatok — például a Ganz Villamossági Művek , ahol egy-egy műhelyben, személyenként havi száz túlóra sem volt elegendő. Másutt — például az Ikarusban, a Telefongyárban, a Csepeli Acélműben — az 1967-ben felhasznált túlórák másfél-kétszeresére volt szükség. A második félév — bár még nincsenek végleges adatok valamit szépít ezeken a számokon, de ettől függetlenül a vállalatoknak be kell látniuk: nem lehet heti 44 órás munkaidőt hirdetni, és ugyanakkor emberek tömegét heteken át túlóráztatni. Már csak azért sem, mert a csökkentett munkaidő bevezetésének alapfeltétele, hogy a termelésből kiesett időt legnagyobbrészt vállalati erőből, de nem többletmunkával, hanem elsősorban műszaki fejlesztéssel, üzem- és munkaszervezési intézkedésekkel kell pótolni. Erre törvényerejű rendelet van, de nem is anynyira a rendelet miatt kell ezt a nagyon lényeges feltételt szem előtt tartani, hanem az amúgy is rossz termelékenység miatt igaz, a kísérleti vállalatok tapasztalatai kedvezőek, de 1968 ebből a szempontból mégsem számítható a sikeres esztendők közé. Ha a csökkentett munkaidőben dolgozó gyárak termelékenységi eredményeit összevetjük a hagyományos, 48 órás munkarendben dolgozó üzemekével, akkor a mérleg az előbbiek javára billen, ám mégsem lehet szó nélkül elmenni olyan jelenségek mellett, hogy a gyárak egy része munkásfelvétellel, létszámnöveléssel „készült” fel a rövidített munkahét bevezetésére. Emiatt aztán az egy személyre, vagy egy napra számított termelékenység különösen rossz, s csak akkor kedvezőbb a kép, ha a teljesített órák szempontjából vizsgáljuk a termelékenységi mutatókat. 1969 feladata A rövidített munkaidő bevezetése nemcsak a hatásosabb műszaki-gazdasági szervezést feltételezi, hanem az élőmunkával való racionálisabb gazdálkodást is. S ez még — a statisztikai jelzések és gyakorlati tapasztalatok szerint is — a közeljövő, pontosabban az idei esztendő feladata. (Egyébként az sem túlzottan megnyugtató, hogy például a gépipari vállalatok a kiesett munkaidőnek csupán 60 százalékát pótolták műszaki intézkedésekkel, 40 százalékát pedig részben a teljesítmények — értsd: normák — szigorításával, részben — s az a gyanúnk, hogy jóval kisebb részben — a munkásoktól függő veszteségidők csökkentésével, a munkafegyelem szigorításával. A hatvan—negyven százalékos arányt az idén még inkább a szervezés, a technológiai racionalizálás, a műszaki fejlesztés javára kell billenteni. A munkaidő-csökkentést jóformán minden vállalat szabadnapok bevezetésével oldotta meg, így a napi munkaidő kezdete és vége változatlan maradt Voltak ugyan olyan vállalatok is, ahol négy és fél napos munkahetet vezettek be, oly módon, hogy a szabadnapot vagy hétfőn vagy pedig szombaton — a pénteki munkanap „szombatosításával”, rövidítésével — adták ki. Kézenfekvő, hogy a félnapos, rövidített műszak sokféle szempontból kedvezőtlen a vállalatnak, márpedig az iménti módszer — ahelyett hogy a félműszakok megszüntetésére törekedne — szaporítja ezeket. Megbeszélni a tanáccsal ismert az is, hogy a közvélemény a kéthetenkénti szabad szombat helyett szívesen fogadná az ötnapos munkahét bevezetését. Jelenleg erre — a napi munkaidő meghosszabbítása nélkül — nem kerülhet sor, márpedig nem árt ha mindenki tudja: a napi munkaidőnek van egy — gazdaságilag, pszichológiailag jól határolható — optimális hossza. A napi nyolc és fél órás munkaidő meghosszabbítása — ami az ötnapos munkahét bevezetésekor elkerülhetetlen lenne — a munkaidőnek éppen azt a részét nyújtaná meg, ahol már nagyobb a fáradtság, s emiatt lényegesen csökken a teljesítmény, növekszik a hibaszázalék. Amikor a rövidített munkaidő bevezetésével a munkaerő racionális felhasználásáról beszélünk, akkor ez a racionalizálás semmiképpen sem jelentheti az emberek kihasználását, a fáradtsági tényezők növelését. S végül beszéljünk a munkaidő-csökkentés néhány egyéb hatásáról, összefüggéséről. Tavaly, az első félévben, a kísérletezőknek még sok gondjuk volt a közlekedéssel. Ma már kedvezőbb a helyzet. A közlekedési vállalatok menetrendjeiket általában az új munkarendhez igazítják. Ahol úgyszólván semmi változás sincs, az a kereskedelem és főleg a hivatalok, hatóságok félfogadási ideje. A kereskedelem — és az érdekképviselő KPVDSZ — hallani sem akar a szombati nyitva tartás meghosszabbításáról, a vasárnap is nyitva tartó üzemek gyarapításáról. A hivatalok is mereven ragaszkodnak az eddigi fogadóórákhoz, pedig a heti két pihenőnap egyikét a legtöbben ügyes-bajos dolgaik intézésére, kisebbnagyobb bevásárlásokra szeretnék felhasználni. Az igazsághoz tartozik, hogy hibásak az üzemek is, legalábbis azok — és szép számmal vannak ilyenek —, ahol a csökkentett munkaidő bevezetésének feltételeit elmulasztják megbeszélni az illetékes tanácsokkal. Végtére is: a munkaidő-csökkentés csak részben vállalati ügy. Sok-sok hivatalnak, intézménynek kell együttműködnie ahhoz, hogy egy-egy üzem dolgozói kéthetenként két pihenőnaphoz juthassanak. Vértes Csaba 2 . A tanulópénzt mások fizetik — Nem igazodik a hivatal Felkészülés létszámnöveléssel — Ijesztő túlórafogyasztás A csökkentett munkaidő kedvezőtlen tapasztalatai A Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propaganda Iroda városligeti székházában Droppa Gusztáv igazgató tájékoztatta csütörtökön az újságírókat a vállalat munkájáról. Elmondta, hogy a vállalatot tavaly januárban hívták életre a magyar vásár- és kiállításrendezés élénkítésére. A Hungexpo tavaly összesen 28 helyen mutatta be a magyar árukat és a BNV területén 39 belföldi és 10 külföldi rendezvényt szervezett. A Hungexpo tavalyi árbevétele 254 millió forint volt, ebből 66 millió az export- és 32 millió az importszolgáltatás. Az idén a Hungexpo rendezésében 37 külföldi kiállításon és vásáron, valamint a népszerűvé vált magyar heteken mutatjuk be iparunk termékeit. Részt veszünk a márciusi lipcsei tavaszi vásáron, a májusi moszkvai „Automatizálás ’69” kiállításon, a poznani, a brnói, a zágrábi, a plovdivi vásáron, a szeptemberi moszkvai „Cipő ’69” kiállításon. Februárban kerül sor a londoni magyar hetekre és a frankfurti vásárra. Első ízben veszünk részt a szeptemberi strasbourgi vásáron, amelyen reprezentatív termékeinket mutatjuk be. Hatévi szünet után ismét megjelenünk a tokiói vásáron, ahol elsősorban élelmiszeripari termékeinket vonultatjuk fel. E vásárral egy időben a Hungexpo magyar heteket rendez Tokióban. Érdekesnek ígérkezik a montreali „Ember és világa” című kiállításon való részvételünk. A Notre Dame szigeten elhelyezett emeletes pavilonban lehetőség nyílik hazánk tudományos, kulturális, egészségügyi és zenei életének bemutatására. De megismerkedhetnek a látogatók sportéletünkkel is, és a magyar konyha ízével. Júniusban részt veszünk az első ízben megrendezésre kerülő kinshasai vásáron. Ugyancsak először veszünk részt az októberi bagdadi nemzetközi vásáron. A Budapesti Nemzetközi Vásárról szólva az igazgató elmondta, hogy hazánknak ez az egyetlen olyan rendezvénye, ahol a magyar ipar a teljesség igényével vonul fel és sok más ország is bemutatja termékeit. Az idén május 16-a és 26-a között rendezik meg a BNV-t, amelynek most már az is a feladata, hogy lehetőséget teremtsen a piaci mechanizmus növelésére, módot adjon a vállalatok önállóságának érvényesítésére és segítse az egészséges verseny kibontakozását. A májusi BNV iránt egyre fokozódik a külföldiek érdeklődése, de a szűk hely miatt több jelentkezőt kénytelen a Hungexpo visszautasítani. Az idén első ízben vesz részt a BNV-n Kolumbia, Pakisztán és Kanada. A vásár legnagyobb kiállítója a Szovjetunió lesz. Az idén összesen 1500 hivatalos és egyéni részvevőt üdvözölhetünk a BNV-n. Tekintettel arra, hogy szeptember 5 és 15 között rendezi a Hungexpo a Budapesti őszi Vásárt, fontos, hogy a vállalatok már most eldöntsék, melyiken kívánnak részt venni. H. A. --------------------Uror Vásári menetrend: Lipcse, Tokió, Kinshasa Sajtótájékoztató a Hungexpo Vásárirodánál Jugoszláv bankintézkedések A Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzója a jugoszláv bankok tanácsának ülésén bejelentette: mivel az országban túlzott mértékben megnövekedtek a beruházások, a Nemzeti Bank kénytelen volt ellenintézkedéseket tervbe venni. 1968 harmadik negyedévében 26, a negyedik negyedben pedig 36 százalékkal nagyobb volt a beruházások összege, mint 1967 hasonló időszakában. Ez szükségszerűen emelte a rövid lejáratú hitelek és a forgalomban levő pénz összegét is. Ezért 1969 első negyedében a Nemzeti Bank 6—700 millió új dinárt kivon a forgalomból, és esetleg további intézkedéseket is szükségesnek lát majd a gazdasági élet egyensúlyának megőrzésére. Kedvezőbb nyersanyagimport Tizenötmillió forintos nyereséggel zárta az 1968-as esztendőt a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár. A gyár vezetőinek véleménye szerint a jó eredményhez döntően hozzájárult, hogy tavaly az eddigieknél kedvezőbben alakultak a KGST- piacokon a nyersanyagimport feltételei. Elsősorban a Szovjetunióval kötöttek előnyös üzletet: 25 rubelért vásárolták a kén tonnáját, holott ezt megelőzően 52—55 dollárért kapták a tőkésiáramokból. . . -------------------------------------------------------------Xvu- 2-6 Van kínálat — megkezdődhet a traktorcsere ötvenről húsz százalékra csökkentették a gépjavítás után járó ártámogatást; várhatóan megnő majd az érdeklődés az új mezőgazdasági gépek és elsősorban a traktorok iránt. A tavaly eladott traktorok számát 20 százalékkal, meghaladó raktárkészletből válogathatnak 1969-ben a megrendelők. Már az elmúlt év utolsó hónapjában ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a vontatók iránt, s arra számítanak, hogy ez a következőkben is így lesz. A feltételezést csak alátámasztja, hogy az utóbbi két évben a traktorkereslet szintje 20—25 százalékkal a kívánatos alá csökkent. A gépek elavulása miatt most már elkerülhetetlen, hogy nagyobb számban vonjanak be új, korszerű gépeket a termelésbe. Ennek szükségességére utal a statisztika is, amely szerint a 70 ezres hazai traktorpark állandó „erőben tartásához’’ évi 7 ezer új gépre van szükség, ezzel szemben 1968-ban csak 4500 vontató talált gazdára. Az idén megfelelő a készlet, 12-féle vontatóból válogathatnak a gazdaságok, attól függően, hogy milyen célokra akar-,ják használni a gépet A vásárlók számára egyébként előnyös, hogy március 31-ig meghosszabbították az UE-28-as típusra szóló 10 ezer forintos árkedvezményt. HORIZONT Szovjet kormányküldöttség Berlinben V. Mackevics mezőgazdasági miniszter vezetésével szovjet gazdasági kormányküldöttség tartózkodik Berlinben. A küldöttség részt vesz a két ország gazdaságiműszaki együttműködési vegyes bizottságának január 22-től 25-ig tartó ülésszakán. Az UNCTAD genfi ülésszaka Genfben megkezdte 8. ülésszakát az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezletének (UNCTAD) tanácsa. A három hétig tartó ülésszak megnyitó ülésén Koku Asante ghanai delegátus, a tanács 1969-re megválasztott elnöke beszédében a világ jelenlegi pénzrendszerét létrehozó 1946. évi Bretton Woods-i egyezmény reformjáról tárgyaló világértekezlet megtartását javasolta. Kijelentette, hogy az érvényben levő pénzrendszer útjában áll a fejlődő országok gazdasági terjeszkedésének és ezért módosításra szorul. Az NSZK autógyártása A Német Szövetségi Köztársaság autógyártó ipara 1968-ban 3 106 958 járművet állított elő. Ez a mennyiség az 1967. évi 2 482 319 járműhöz képest 25,2 százalékkal növekedett. 1968-ban 1 919 220 járművet exportáltak, 31,2 százalékkal többet, mint 1967-ben.