Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1969-01-24 / 23. szám

Mirbyk­ Hírlap népgazdaság - világg­azdasag 1966. január 24. péntek 7 Tavaly ilyenkor pontosan 70 üzem vál­lalta a kísérletezők szerepét Bebizonyí­tották: heti 44 órában is lehet annyit — sőt jobban, gazdaságosabban — termelni, mint heti 48 óra alatt. 1968. július 1-ével már százával tértek át a vállalatok a csökkentett munkaidőre. 1969. január 1-én újabb lehetőség adódott, s további vállalatok vezették be a kéthetenkénti szabad szombatos rendszert. Közismert: az áttérés 1970-ig tart, s alighanem akik­re legkésőbb kerül sor, azok lesznek a legkönnyebb helyzetben — a tanulópénzt mások fizették... Műszaki fejlesztést ! Az már a kísérleti vállalatoknál is ki­derült, hogy a heti 44 órás munkaidő­nek reális műszaki és gazdasági alapjai vannak. A KGM adatai szerint a nyolc kísérleti vállalatnál, 1967 első félévéhez képest, 6,9 százalékkal emelkedett a ter­melési érték és nőtt a termelékenység is. A munkások napi keresete — korábban sok aggodalom hangzott el ezzel kapcso­latban — sem csökkent, sőt a nyolc vál­lalatnál az iparági átlagot meghaladó mértékben emelkedett. Hasonló eredmé­nyek­­születtek a második félévben, ami­kor­­a vasipari üzemek már tömegesen tértek át a rövidített munkaidőre. Csak címszavakban, a harmadik negyedév ada­tai alapján: 7 százalékkal magasabb ter­melési érték, mint 1967-ben, csökkenő munkerővándorlás, 4 százalékos terme­lékenységnövekedés és a napi kereset ugyancsak 4 százalékos emelkedése. Ez­zel szemben egy ijesztő szám: a gépipari vállalatok 1968 első felében már 663 ezer­rel több túlórát használtak fel, mint 1967 azonos időszakában. Voltak vállala­tok — például a Ganz Villamossági Mű­vek , ahol egy-egy műhelyben, szemé­lyenként havi száz túlóra sem volt ele­gendő. Másutt — például az Ikarusban, a Telefongyárban, a Csepeli Acélműben — az 1967-ben felhasznált túlórák más­fél-kétszeresére volt szükség. A második félév — bár még nincsenek végleges ada­tok valamit szépít ezeken a számo­kon, de ettől függetlenül a vállalatoknak be kell látniuk: nem lehet heti 44 órás munkaidőt hirdetni, és ugyanakkor em­berek tömegét heteken át túlóráztatni. Már csak azért sem, mert a csökkentett munkaidő bevezetésének alapfeltétele, hogy a termelésből kiesett időt legna­gyobbrészt vállalati erőből, de nem több­letmunkával, hanem elsősorban műszaki fejlesztéssel, üzem- és munkaszervezési intézkedésekkel kell pótolni. Erre tör­vényerejű rendelet van, de nem is any­­nyira a rendelet miatt kell ezt a nagyon lényeges feltételt szem előtt tartani, ha­nem az amúgy is rossz termelékenység miatt igaz, a kísérleti vállalatok tapasz­talatai kedvezőek, de 1968 ebből a szem­pontból mégsem számítható a sikeres esz­tendők közé. Ha a csökkentett munkaidőben dolgo­zó gyárak termelékenységi eredményeit összevetjük a hagyományos, 48 órás mun­karendben dolgozó üzemekével, akkor a mérleg az előbbiek javára billen, ám mégsem lehet szó nélkül elmenni olyan jelenségek mellett, hogy a gyárak egy része munkásfelvétellel, létszámnövelés­sel „készült” fel a rövidített munkahét bevezetésére. Emiatt aztán az egy sze­mélyre, vagy egy napra számított terme­lékenység különösen rossz, s csak akkor kedvezőbb a kép, ha a teljesített órák szempontjából vizsgáljuk a termelékeny­ségi mutatókat. 1969 feladata A rövidített munkaidő bevezetése nem­csak a hatásosabb műszaki-gazdasági szervezést feltételezi, hanem az élőmun­kával való racionálisabb gazdálkodást is. S ez még — a statisztikai jelzések és gya­korlati tapasztalatok szerint is — a kö­zeljövő, pontosabban az idei esztendő feladata. (Egyébként az sem túlzottan megnyugtató, hogy például a gépipari vállalatok a kiesett munkaidőnek csupán 60 százalékát pótolták műszaki intézke­désekkel, 40 százalékát pedig részben a teljesítmények — értsd: normák — szi­gorításával, részben — s az a gyanúnk, hogy jóval kisebb részben — a munká­soktól függő veszteségidők csökkentésé­vel, a munkafegyelem szigorításával. A hatvan—negyven százalékos arányt az idén még inkább a szervezés, a technoló­giai racionalizálás, a műszaki fejlesztés javára kell billenteni. A munkaidő-csökkentést jóformán min­den vállalat szabadnapok bevezetésével oldotta meg, így a napi munkaidő kez­dete és vége változatlan maradt Voltak ugyan olyan vállalatok is, ahol négy és fél napos munkahetet vezettek be, oly módon, hogy a szabadnapot vagy hétfőn vagy pedig szombaton — a pénteki mun­kanap „szombatosításával”, rövidítésével — adták ki. Kézenfekvő, hogy a félnapos, rövidített műszak sokféle szempontból kedvezőtlen a vállalatnak, márpedig az iménti módszer — ahelyett hogy a fél­műszakok megszüntetésére törekedne — szaporítja ezeket. Megbeszélni a tanáccsal ismert az is, hogy a közvélemény a kéthetenkénti szabad szombat helyett szívesen fogadná az ötnapos munkahét bevezetését. Jelenleg erre — a napi mun­kaidő meghosszabbítása nélkül — nem kerülhet sor, márpedig nem árt ha min­denki tudja: a napi munkaidőnek van egy — gazdaságilag, pszichológiailag jól határolható — optimális hossza. A napi nyolc és fél órás munkaidő meghosszab­bítása — ami az ötnapos munkahét be­vezetésekor elkerülhetetlen lenne — a munkaidőnek éppen azt a részét nyújta­ná meg, ahol már nagyobb a fáradtság, s emiatt lényegesen csökken a teljesít­mény, növekszik a hibaszázalék. Amikor a rövidített munkaidő bevezetésével a munkaerő racionális felhasználásáról be­szélünk, akkor ez a racionalizálás sem­miképpen sem jelentheti az emberek ki­használását, a fáradtsági tényezők növe­lését. S végül beszéljünk a munkaidő-csök­kentés néhány egyéb hatásáról, összefüg­géséről. Tavaly, az első félévben, a kísér­letezőknek még sok­ gondjuk volt a köz­lekedéssel. Ma már kedvezőbb a hely­zet. A közlekedési vállalatok menetrend­jeiket általában az új munkarendhez iga­zítják. Ahol úgyszólván semmi változás sincs, az a kereskedelem és főleg a hi­vatalok, hatóságok félfogadási ideje. A kereskedelem — és az érdekképviselő KPVDSZ — hallani sem akar a szom­bati nyitva tartás meghosszabbításáról, a vasárnap is nyitva tartó üzemek gyara­pításáról. A hivatalok is mereven ragasz­kodnak az eddigi fogadóórákhoz, pedig a heti két pihenőnap egyikét a legtöbben ügyes-bajos dolgaik intézésére, kisebb­­nagyobb bevásárlásokra szeretnék fel­használni. Az igazsághoz tartozik, hogy hibásak az üzemek is, legalábbis azok — és szép számmal vannak ilyenek —, ahol a csökkentett munkaidő bevezeté­sének feltételeit elmulasztják megbeszél­ni az illetékes tanácsokkal. Végtére is: a munkaidő-csökkentés csak részben vállalati ügy. Sok-sok hivatalnak, intéz­ménynek kell együttműködnie ahhoz, hogy egy-egy üzem dolgozói kétheten­ként két pihenőnaphoz juthassanak. Vértes Csaba 2 . A tanulópénzt mások fizetik — Nem igazodik a hivatal Felkészülés létszámnöveléssel — Ijesztő túlórafogyasztás A csökkentett munkaidő kedvezőtlen tapasztalatai A Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propaganda Iroda városligeti székházában Droppa Gusztáv igazgató tájékoztatta csütörtökön az újságírókat a vállalat munkájáról. Elmondta, hogy a vállalatot tavaly ja­nuárban hívták életre a magyar vásár- és kiállításrendezés élénkítésére. A Hung­expo tavaly összesen 28 helyen mutatta be a magyar árukat és a BNV területén 39 belföldi és 10 külföldi rendezvényt szervezett. A Hungexpo tavalyi árbevétele 254 millió forint volt, ebből 66 millió az export- és 32 millió az importszolgáltatás. Az idén a Hungexpo rendezésében 37 külföldi kiállításon és vásáron, valamint a népszerűvé vált magyar heteken mutat­juk be iparunk termékeit. Részt veszünk a márciusi lipcsei tavaszi vásáron, a májusi moszkvai „Automatizálás ’69” ki­állításon, a poznani, a brnói, a zágrábi, a plovdivi vásáron, a szeptemberi moszk­vai „Cipő ’69” kiállításon. Februárban kerül sor a londoni magyar hetekre és a frankfurti vásárra. Első ízben veszünk részt a szeptemberi strasbourgi vásáron, amelyen reprezentatív termékeinket mu­tatjuk be. Hatévi szünet után ismét megjelenünk a tokiói vásáron, ahol elsősorban élelmi­­szeripari termékeinket vonultatjuk fel. E vásárral egy időben a Hungexpo magyar heteket rendez Tokióban. Érdekesnek ígérkezik a montreali „Ember és világa” című kiállításon való részvételünk. A Notre Dame szigeten elhelyezett emeletes pavilonban lehetőség nyílik hazánk tudo­mányos, kulturális, egészségügyi és zenei életének bemutatására. De megismerked­hetnek a látogatók sportéletünkkel is, és a magyar konyha ízével. Júniusban részt veszünk az első ízben megrendezésre ke­rülő kinshasai vásáron. Ugyancsak elő­ször veszünk részt az októberi bagdadi nemzetközi vásáron. A Budapesti Nemzetközi Vásárról szól­va az igazgató elmondta, hogy hazánk­nak ez az egyetlen olyan rendezvénye, ahol a magyar ipar a teljesség igényével vonul fel és sok más ország is bemutatja termékeit. Az idén május 16-a és 26-a kö­zött rendezik meg a BNV-t, amelynek most már az is a feladata, hogy lehető­séget teremtsen a piaci mechanizmus nö­velésére, módot adjon a vállalatok önál­lóságának érvényesítésére és segítse az egészséges verseny kibontakozását. A má­jusi BNV iránt egyre fokozódik a kül­földiek érdeklődése, de a szűk hely miatt több jelentkezőt kénytelen a Hungexpo visszautasítani. Az idén első ízben vesz részt a BNV-n Kolumbia, Pakisztán és Kanada. A vásár legnagyobb kiállítója a Szovjetunió lesz. Az idén összesen 1500 hivatalos és egyéni részvevőt üdvözölhe­tünk a BNV-n. Tekintettel arra, hogy szeptember 5 és 15 között rendezi a Hungexpo a Buda­pesti őszi Vásárt, fontos, hogy a válla­latok már most eldöntsék, melyiken kí­vánnak részt venni. H. A. --------------------Uro­r Vásári menetrend: Lipcse, Tokió, Kinshasa Sajtótájékoztató a Hungexpo Vásárirodánál Jugoszláv bankintézkedések A Jugoszláv Nemzeti Bank kormány­zója a jugoszláv bankok tanácsának ülé­sén bejelentette: mivel az országban túl­zott mértékben megnövekedtek a beru­házások, a Nemzeti Bank kénytelen volt ellenintézkedéseket tervbe venni. 1968 harmadik negyedévében 26, a negyedik­­ negyedben pedig 36 százalékkal nagyobb volt a beruházások összege, mint 1967 ha­sonló időszakában. Ez szükségszerűen emelte a rövid lejáratú hitelek és a for­galomban levő pénz összegét is. Ezért 1969 első negyedében a Nemzeti Bank 6—700 millió új dinárt kivon a forgalom­ból, és esetleg további intézkedéseket is szükségesnek lát majd a gazdasági élet egyensúlyának megőrzésére. Kedvezőbb nyersanyagimport Tizenötmillió forintos nyereséggel zár­ta az 1968-as esztendőt a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár. A gyár vezetői­nek véleménye szerint a jó eredményhez döntően hozzájárult, hogy tavaly az ed­digieknél kedvezőbben alakultak a KGST- piacokon a nyersanyagimport feltételei. Elsősorban a Szovjetunióval kötöttek elő­nyös üzletet: 25 rubelért vásárolták a kén tonnáját, holott ezt megelőzően 52—55 dollárért kapták a­ tőkésiáramokból. . . -------------------------------------------------------------Xvu- 2-6 Van kínálat — megkezdődhet a traktorcsere ötvenről húsz százalékra csökkentették a gépjavítás után járó ártámogatást; vár­hatóan megnő majd az érdeklődés az új mezőgazdasági gépek és elsősorban a traktorok iránt. A tavaly eladott traktorok számát 20 százalékkal, meghaladó raktárkészletből válogathatnak 1969-ben a megrendelők. Már az elmúlt év utolsó hónapjában ug­rásszerűen megnőtt az érdeklődés a von­tatók iránt, s arra számítanak, hogy ez a következőkben is így lesz. A feltétele­zést csak alátámasztja, hogy az utóbbi két évben a traktorkereslet szintje 20—25 százalékkal a kívánatos alá csökkent. A gépek elavulása miatt most már elkerül­hetetlen, hogy nagyobb számban vonja­nak be új, korszerű gépeket a termelés­be. Ennek szükségességére utal a statisz­tika is, amely szerint a 70 ezres hazai traktorpark állandó „erőben tartásához’’ évi 7 ezer új gépre van szükség, ezzel szemben 1968-ban csak 4500 vontató talált gazdára. Az idén megfelelő a készlet, 12-féle vontatóból válogathatnak a gazdaságok, attól függően, hogy milyen célokra akar-,­ják használni a gépet A vásárlók számá­ra egyébként előnyös, hogy március 31-ig meghosszabbították az UE-28-as típusra szóló 10 ezer forintos árkedvezményt. H­O­RI­­Z­O­N­T Szovjet kormányküldöttség Berlinben V. Mackevics mezőgazdasági miniszter vezetésével szovjet gazdasági kormány­­küldöttség tartózkodik Berlinben. A kül­döttség részt vesz a két ország gazdasági­műszaki együttműködési vegyes bizottsá­gának január 22-től 25-ig tartó üléssza­kán. Az UNCTAD genfi ülésszaka Genfben megkezdte 8. ülésszakát az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fej­lesztési Értekezletének (UNCTAD) taná­csa. A három hétig tartó ülésszak meg­nyitó ülésén Koku Asante ghanai delegá­tus, a tanács 1969-re megválasztott el­nöke beszédében a világ jelenlegi pénz­rendszerét létrehozó 1946. évi Bretton Woods-i egyezmény reformjáról tárgya­ló világértekezlet megtartását javasolta. Kijelentette, hogy az érvényben levő pénzrendszer útjában áll a fejlődő orszá­gok gazdasági terjeszkedésének és ezért módosításra szorul. Az NSZK autógyártása A Német Szövetségi Köztársaság autó­gyártó ipara 1968-ban 3 106 958 jármű­vet állított elő. Ez a mennyiség az 1967. évi 2 482 319 járműhöz képest 25,2 száza­lékkal növekedett. 1968-ban 1 919 220 jár­művet exportáltak, 31,2 százalékkal töb­bet, mint 1967-ben.

Next