Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)
1969-08-01 / 210. szám
2 1969. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségi tagja és titkára interjút adott a pozsonyi Pravdának, amelyet a CSKP központi lapja, a Budé Právo is egyidejűleg átvett. Bilak, elutasítva a neki feltett egyik kérdésnek azt a megállapítását, hogy „ő januári férfiú”, kijelenti: ami januárban történt, azt a központi bizottság valósította meg a párttagok többségére támaszkodva, és az nemcsak „néhány januári férfiú” műve volt. Bilak interjújában újólag hangoztatja: teljes mértékben egyetértett és ma is egyetért azzal, hogy „január” elkerülhetetlen volt. A hazai és a külföldi propaganda azt bizonygatta — mutatott rá Bilak —, hogy Csehszlovákiában valami csodálatos dolgot művelnek. De minél inkább eltávolodtak országunkban a szocialista építés elveitől, a burzsoá propaganda annál elismerőbben nyilatkozott. Részletesen foglalkozik nyilatkozatában azzal, hogy a szocialistaellenes erőknek és a párton belüli opportunistáknak napról napra jobban sikerült a népet beoltani a szovjetellenesség mérgével. Kihasználták a szabadabb légkört arra, hogy a kispolgári, kommunistaellenes és anarchista elképzelésekkel és illúziókkal hassanak a tömegekre. A CSKP egészének kispolgári, opportunista párttá kellett volna átváltoznia. Bár külsőleg kommunista maradt volna, de tartalmában szociáldemokratává változott volna. A szlovákiai politikai helyzettel foglalkozva Bilak megjegyzi: bár egyesek kritizálták, hogy Szlovákia állítólag elmaradt a „megújhodási folyamatban”, a fejlődés bebizonyította, hogy ez a kritika jogtalan volt és rossz szándékú. Annak, hogy a Szlovák Kommunista Párt kedvező szerepet játszhatott, több oka van. A párt vezetésében már régebben megtörténtek a lényeges változások, és nem keletkezett akkora lehetőség a szocialistaellenes és szovjetellenes erők számára, mint az ország nyugati részében. Bilak a továbbiakban megállapítja, hogy a CSKP kikerült bizonyos fokú nemzetközi izoláltságából s megerősítette nemzetközi tekintélyét, egyenrangú partnere a többi testvérpártnak. ■MiiiiiilAT A belgrádi lap Nixon kör- KURHibelKT útját kommentálva úgy NYITIvM el vén, hogy az Egyesült Államok ázsiai politikája változások előtt áll. „Az amerikai elnök mindenesetre ezt a látszatot igyekszik kelteni. Hivatalosan ugyanis azért utazott Ázsiába, hogy megvitassa az államférfiakkal a vietnami háború befejezése után előálló helyzetet. Egyelőre azonban csak egy biztos jel utal arra, hogy az Egyesült Államok változtatni akar ázsiai politikáján. Nixon elnök első ázsiai körútján nemcsak a szövetséges országokba látogat el, hanem néhány semleges országba is. Mindaddig azonban, amíg a vietnami háború nem fejeződik be, amíg határozott jelek nem utalnak arra, hogy amerikai kormány nem akar intervenciós politikát folytatni Ázsiában, az új amerikai politika csak találgatások tárgya lehet” — írja a JKSZ hetilapja. L'AURORE A lap szerint a párizsi amerikai nagykövetségen azt híresztelik, hogy Georges Pompidou francia köztársasági elnök amerikai utazásáról is szó lesz a Kissingerrel, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával hétfőn tartandó megbeszélésen. Kissinger hivatalosan azért érkezik Párizsba, hogy Nixon ázsiai és európai útjáról tájékoztassa a francia vezetőket. A lap szerint Sargent Shriver amerikai nagykövet környezetében rendkívül elégedetten állapítják meg, hogy a francia köztársasági elnök több ízben is jelezte: szeretne ellátogatni az Egyesült Államokba. Vas Zoltán: @q/q j y fq Horthy Miklós ellenforradalma Megmenteni a Friedrich-kormányt! Ezerkilencszáztizenkilenc október harmadikén Horthy Friedrichnek küldött válaszlevelében elismeri a polgári vezető körök aggodalmát, amennyiben a nemzeti hadsereg nyíltan tovább folytatja propagandatevékenységét, ez a küszöbön álló választások tisztaságát illetően kedvezőtlenül befolyásolhatja a külföld véleményét. Esetleg az újonnan összeülő parlament összetételét nem ismerik el tisztán népakaraton alapulónak. Ezt valóban el kell kerülni. Nem azzal azonban, hogy az ügy lényegén eszközöljön változtatásokat. A hadseregnek tovább kell folytatnia propagandatevékenységét. Hajlandó azonban megváltoztatni a katonai propagandaszervezet jellegét úgy, hogy az a választások tisztasága tekintetében ne provokálja a külföld esetleges helytelenítő véleményét. Ennek érdekében a propagandára vonatkozó parancsait lényegileg érvényben hagyja, de a katonai propagandaosztályokat megszünteti. Ezek feladatát a régi működési körrel, a réginél jobb elnevezésű nemzetvédelmi osztálynak adja át. A propagandatiszt neve ezentúl nemzetvédelmi tiszt, a propagandajárőr nemzetvédelmi járőr. Egyszóval csak a propaganda szó tűnik el Horthy válasza kihívás valamennyi párttal és a kormánnyal szemben, de ő a Dunántúl ura, a hadsereg is az övé. Kifejeződik ez parancsában is, amely az eddigi propagandacsoportokat átalakítja nemzetvédelmi és vörösvédelmi hálózattá. — A járási nemzetvédelmi és vörösvédelmi tiszt feladata: minden egyes községben a pap, a jegyző és egyéb falusi intelligencia és a parasztság tekintélyes és mértékadó elemeiből létrehozni a nemzet- és vörösvédelmi bizottságot. Megfigyelni a vezető állásban levő tisztviselőket, hivatalok működését (bíróság, csendőrség, rendőrség, pap, jegyző, tanító, bankok), hogy tisztüket tökéletesen töltik-e be? Minden erővel támogatni kell a helybeli és pesti keresztény sajtót. Lázító tartalmú sajtótermékeket elkobozni. Megbízottai útján terjeszti a keresztény sajtótermékeket, az Új Nemzedéket, az Új Barázdát, a Szózatot, a Virradatot, a Képes Krónikát. Nyomoz, nyomoztat kommunista ügyekben a még szabadon levő bűnösök letartóztatása érdekében. Intézkedik a kommunistákról, valamint a politikai megbízhatatlanokról, ezekről nyilvántartást vezet. Megszervezi a MOVE-t, segédkezet nyújt minden keresztény és nemzeti irányú egyesület megalakításához. Különös figyelemmel kísérje a jegyzők működését. Ő érintkezik a legtöbbet a parasztsággal, szavát a nép mindenhol megfogadja és egy oda nem való ember mérhetetlen károkat okozhat A pap, tanító szerepének fontosságáról nem kell bővebben beszélni. Figyelni kell a csendőrséget is. A nemzetvédelmi és vörösvédelmi szervezet vezetője Horthy egyik mostani siófoki bizalmasa, a szegedi dzsentrikatonatiszti-főszolgabírói szárny neves tagja, Kozma Miklós huszárszázados. Ő a fővezérség hírszerző osztályának a vezetője is. Nála futnak össze a még a románoktól megszállt területeken működő titkos szervezetek szálai. Mint naplójában írja: ő pénzeli Gömöröséket is nehéz százezrekkel. A nemzetvédelmi és vörösvédelmi hálózattal Horthy széles körű politikai és kémhálózatot szervez, tanítók, jegyzők, tartalékos tisztek, nyugdíjas csendőrök és rendőrök, kulákok, papok és más megbízhatónak tekintett elemek közreműködésével. Ez a politikai és kémhálózat figyeli a lakosságnak minden, még a legmegbízhatóbb rétegét is. A szervezetek tagjainak heti jelentésekben kell beszámolniuk tapasztalataikról. Erre a fokozatosan országossá szervezett politikai és kémhálózatra a „vörösvédelmi” terror fokozása mellett Horthynak azért van szüksége, hogy a közigazgatási szervek és a politikai pártok tevékenységét a hadsereg ellenőrzése alá helyezze. S nemcsak a Dunántúlon, ahol máris kialakult a hatalma, hanem országosan. E hálózat segítségével készül fel a terrorválasztásra, és arra hogy utána katonai puccsal vagy megegyezéssel a választások eredményeként összeülő nemzetgyűléssel magához ragadja a hatalmat, hogy nádorrá vagy kormányzóvá választassa magát. Nádorrá — ha simán megegyezik a legitimistákkal, kormányzóvá — ha ez Gömbösék és a különítmények terrorjával történne a megválasztandó nemzetgyűlés ellenére. Ha Friedrich engedne is a koalíció kérdésében, a földbirtokosság, a gazdag parasztság képviselői, valamint Horthy és vele a szélsőjobboldali Gömbösék a legélesebben ellenzik a liberálisok, de különösen a szociáldemokraták bevonását a kormányba. Akárcsak az Osztrák— Magyar Monarchia idején, az állami erőszakszervezetekben és az egyházban látják uralmuk biztosítékát a kommunista veszedelemmel szemben. A nyílt ellenforradalmi diktatúra megteremtését akarják, s a kiutat egyre inkább Horthyban látják. A legfőbb cél egyelőre mégis a koalciós kormány lehetőségétől veszélyeztetett Friedrich-kormány és rendszere megmentése. Ebben azok a politikusok is segítségére sietnek, akik a Tanácsköztársaság idején és annak bukása után a polgári kormány létrehozatalát támogatták. Bethlen vezetésével ezek most nyíltan átállnak a keresztény ellenforradalmi erők oldalára. Nevükben Bethlen 1919 szeptember huszonhetedikén levelet intéz Clemenceau-höz Párizsba. Kifejti, hogy korábban a szocialisták részvételével alakítandó koalíciós kormány létrehozatalán működött. Az események azonban megváltoztatták álláspontját. Véleménye szerint a szociáldemokraták túl közel állnak a kommunistákhoz, a kormányba való belépésük nem indokolt. Kéri, hogy az antant legfelsőbb párizsi tanácsa ismerje el a Friedrich-kormányt, tartson választásokat nemzetközi ellenőrzés alatt, megelőzően azonban a román csapatok hagyják el Magyarországot. Az ipari és banktőke óvatosabb és reálisabb, mint a nagybirtok. Tudják, hogy sem az ellenforradalmi Friedrich-kormánnyal, sem a nyílt vérengzéssel önmagát leleplező katonatiszti táborral, élén Horthyval, nem tudnak szervezett tömegbázist teremteni, amelyre támaszkodva lemondhatnak a jobboldali vezetésű szociáldemokrata pártvezetés szolgálatairól. Nem nélkülözhetik őket a tőkés diktatúra és a fehérterror elleni felháborodás leszerelésében sem. Támogatják koalíciós igénybevételüket, hogy segítségükkel megalapozzák az 1918 októberi Károlyi-forradalommal, majd a Tanácsköztársasággal alapvetően megingott tőkés osztályuralmukat és hatalmukat. Ennek megfelelően igyekeznek befolyásolni a keresztény és a liberális mérsékelt pártok politikáját. A pártok azonban továbbra sem tudnak cseppfolyós állapotukból kijutni; a politikai erők nem tudnak az egyensúly állapotába jutni. Ilyen helyzetben érkezik a hír, hogy Sir George Clerk neves angol diplomata személyében az antant teljhatalmú főmegbízottat készül küldeni Budapestre. Feladata: tárgyaljon a pártokkal és segítse elő olyan koalíciós kormány alakítását, amelyet az antant elismer és meghív a béketárgyalásokra. Az új kormány megalakulása együtt járna a románok teljes kivonulásával az országból. Clerk szeptember utolsó napjaiban Bukarestbe utazik, ahol a románok magyarországi elvonulásáról tárgyal. Visszafelé október elsején egy napra megszáll Budapesten. Mindenekelőtt Friedrichhel és a Szociáldemokrata Párt vezetőivel tárgyal a koalíciós kormány megalakításáról. Friedrich ellenzi ennek létrehozatalát, ragaszkodik ahhoz, hogy az antant ismerje el törvényesnek az ő jelenlegi kormányát. Elismeri, hogy ő és pártja Budapesten nem rendelkezik széles bázissal, de a vidék — mondja — mellette áll. A parasztok — Friedrich szerint — a koalíciós kormányt zsidó manővernek fognák fel. Ha az antant mégsem akarná elismerni az ő kormányát, járuljon hozzá a választások megtartásához. Bizonyosan megszerzi a többséget. Clerk arról tárgyal a szociáldemokrata Garamival, hogy a szociáldemokraták egyezzenek meg Friedrichhel, sőt Horthyval a koalíciós kormány alakításáról, a románok magyarországi elvonulása előfeltételéről. Garamiék ellenzik velük a tárgyalást. Joggal attól tartanak, hogy a Horthy-hadsereg Budapestre bevonulása nyomán könyörtelen katonai diktatúra következne, a fehérterrorral szemben az antantnál keresnek védelmet. E felfogásukban kifejeződik, hogy a Szociáldemokrata Párt még mindig abban az illúzióban él: a nyugati hatalmak célja Magyarországon a polgári demokratikus rend megteremtése. (Következik: Szociális maszlag, nemzetiszínű kötél) _ _ _ A lap csütörtöki W RtfeN De KfO számában Primaír fi Uor Nagy-Britan■ wania dél-arábiai gyarmatosítás! terveihez fűz kommentárt. A kommentátor rámutat: az arab országok nemzeti felszabadító harca és a brit közvélemény arra kényszerítette az angol kormányt, hogy bejelentse: 1972-ig véglegesen kivonja csapatait a Szueztől keletre eső térségből. De mint máskor, és annyiszor, most is azért jelentette be távozását, hogy maradjon. Az arab emirátusok szövetsége létrehozásának terve mindenekelőtt katonai képződmény lenne azzal a feladattal, hogy betöltse a brit csapatok kivonása után keletkező űrt. A londoni Times részleteket ismertet a tervből. Közös törzzsel rendelkező állandó védelmi bizottság tartaná az összeköttetést a brit csapatokkal, a különböző fegyvernemeknél külföldieknek — értsd az angoloknak — továbbra is kulcspozícióban kell maradniuk. Az AÁSZ határozata szerint kivonják a salvadori csapatokat Hondurasból (UPI, AFP) Szerdán, a késő esti órákban az AÁSZ külügyminiszterei egyhangúlag elfogadták azt a határozatot, amely a több mint két hete tartó hondurass— salvadori konfliktus békés rendezésének menetrendjét kívánja rögzíteni. A határozat első pontja követeli a salvadori csapatok azonnali kivonását Honduras területéről, mégpedig az AÁSZ ellenőrzése alatt. A határozat ugyanakkor felhívja a szemben álló feleket, hogy szavatolják az országuk területén élő szomszéd ország állampolgárainak biztonságát. Az AÁSZ megfelelő bizottsága rendszeresen ellenőrizni fogja, milyen körülmények között élnek Hondurasban a salvadori és Salvadorban a hondurasi állampolgárok. Röviddel a határozat elfogadása után Fidel Sanchez Harnandes salvadori elnök televízióbeszédben jelentette be az ország lakosságának, hogy Salvador elfogadja az AÁSZ határozatát. Az elnök megelégedését fejezte ki az AÁSZ külügyminisztereinek döntése miatt és kijejelentette: a konfliktusból Salvador került ki győztesen. Diplomáciai források szerint Salvador már szerda éjjel megkezdte csapatainak kivonását Hondurasból. A csapatok viszszavonását az AÁSZ katonai megfigyelői ellenőrzik. Csütörtöki jelentések szerint a csapatvisszavonulás rendben zajlik. Edward Kennedy jövőre újra jelölteti magát szenátornak (MTI) Edward Kennedy szenátor irodája hivatalosan bejelentette, hogy a szenátor nem mond le tisztségéről s 1970-ben újra jelölteti magát. A közlés szerint Kennedy újraválasztása esetén „ki akarja tölteni a teljes hat évet” — vagyis nem kíván pályázni 1972-ben az elnökjelöltségre. A szenátor azzal indokolta döntését, hogy Massachusetts állam lakossága — amelyet a törvényhozásban képvisel — túlnyomó többségében szenátusi tagságának fenntartása mellett foglalt állást. Edward Kennedy csütörtökön délelőtt visszatért Washingtonba, és nyomban részt is vett a szenátus ülésén. A tragikus végű autóbalesetről ezúttal sem volt hajlandó nyilatkozni. A szenátor rögtönzött sajtóértekezletén újságíróknak tagadó választ adott arra a kérdésre, hogy fontolóra veszi-e az elnökjelöltség megszerzését 1972-ben. ♦ (AP) Az amerikai szenátus csütörtökön szavazott a 10 százalékos jövedelmi pótadó hatályának meghosszabításáróL Nixon elnök és a Köztársasági Párt azt szerette volna, ha a pótadót még egy évig kivetik, míg a demokrata párti többség az eredetileg megszabott december 31-i dátumhoz kötötte magát. A szavazásból 51:48 arányban a demokraták kerültek ki győztesen. Egy Kiesinger-nyilatkozat nyomán Politikai vihar Bonnban (AP) Bonnban politikai vihart kevert az 5-Uhr Blatt című ludwigshafeni délutáni lap szerdai száma. Kiesinger kancellár a lapnak adott exkluzív interjújában kijelentette, hogy véleménye szerint a Nemzeti Demokrata Párt nem újnáci párt. A lap szerint Kieslinger azt mondotta, hogy újnáci erők kétségtelenül vannak az NPD vezetőségében, azonban a párt egészében „természetesen nem újnáci”. Bonnban Günter Diehl kormányszóvivő kijelentette, hogy a kancellár nem adott publikálásra engedélyezett exkluzív interjút a ludwigshafeni újságnak, azonban nem cáfolta a Kiesingernek tulajdonított kijelentést. Kiesinger a lapban idézett interjú során hangoztatta, attól tart, hogy az NPD bejuthat a parlamentbe a szeptember 28-i választásokon. Ehhez a nyugatnémet törvények értelmében a szavazatoknak legalább öt százalékát kell megszereznie. A szociáldemokrata, párt szerdán este sajtónyilatkozatban szólította fel a kancellárt, határolja el magát az interjútól.