Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)

1969-12-01 / 331. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1969. DECEMBER 1. HÉTFŐN Bécs Ma fejezi be tanácskozását az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (MTI) Vasárnap késő estig tanácskoz­tak a munkabizottságok a Bécsben ülé­sező európai biztonsági és együttműkö­dési értekezleten, amelynek második saj­tókonferenciáján Lambilliotte belga filo­zófus, a bécsi találkozó elnöke éles vi­tába bocsátkozott az értekezletet támadó néhány nyugati újságíróval és rádió­kommentátorral. Sajátos, de egyben jellemző tünetnek minősítette, hogy ha néhány jó szándékú ember összeül a békéről, az együttműkö­désről, az európai biztonságról beszél­getni, akkor bizonyos sajtókörök azonnal „kommunista összeesküvésnek” gyanítják az eszmecserét. Dr. Réczei László magyar küldött hangsúlyozta: A Varsói Szerződés álla­mai, amelyek csak a már korábban meg­alakult NATO felfegyverzése után alakí­tották meg védelmi szövetségüket, újabb és újabb kezdeményezésekkel — legutóbb a budapesti felhívásban, valamint a prá­gai javaslatban — akarnak olyan helyze­tet teremteni, amely saját katonai szer­vezetük feloszlatását tenné lehetővé. Itt, Bécsben azért cserélnek eszmét Európa neves közéleti személyiségei, hogy kita­possák az utat a hivatalos kormánytár­gyalások előtt. Pethő Tibor — ugyanebben a bizott­ságban — vitába szállt Jack Weddis an­gol parlamenti képviselőnek azzal az ir­reális elképzelésével, hogy a két katonai tömb minden előzetes európai eszmecsere nélkül feloszlatható. A fokozatosság mel­lett foglalt állást és ezt a nézetét a mun­kabizottság magáévá is tette: először kor­mányszintű biztonsági értekezlet, azután meg nem támadási egyezmény a két ka­tonai tömb között, majd végül a feles­legessé váló blokkok feloszlatása a jár­ható út. —,—, ,nfo") 3 a­/ ~HPI Sikeres egyiptomi akció a Sinai-félszigeten­­ Az amerikai hadügyi államtitkár-helyettes befejezte kairói tárgyalásait (AP) Szombaton egyiptomi katonák keltek át a Szuezi-csatornán és a meg­szállva tartott arab területeken több iz­raeli katonát megsemmisítettek — kö­zölte vasárnap Kairóban egy katonai szóvivő. Az akcióban 130 egyiptomi katona vett részt. A különítmény — helyi idő szerint 22 órakor — a Szuezi-csatorna déli övezetében hatolt át a megszállva tartott területekre. Több izraeli erődít­ményt megtámadtak, lőszerraktárakat robbantottak fel és négy ellenséges harckocsit, valamint több aknavetőt és páncéltörő fegyvert megsemmisítettek. Az akció két óra hosszat tartott. Ez idő alatt az egyiptomi tüzérség tűzzel árasztotta el a környező ellenséges állá­sokat, hogy megakadályozza az izraeli csapaterősítések bevetését. Az izraeli lé­gierők megpróbáltak beavatkozni, de té­vedésből saját állásaikat bombázták. Az összecsapásban két egyiptomi kato­na életét vesztette, öt pedig megsebesült. Ettől eltekintve az egység sértetlenül tért vissza támaszpontjára. A szóvivő kije­lentette, hogy a támadás az utóbbi idő­ben végrehajtott egyik legnagyobb egyip­tomi hadművelet volt. Izraeli repülőgépek vasárnap délben két légitámadást hajtottak végre az EAK területe ellen a Szuezi-csatorna középső és déli szektorában — jelentette be va­sárnap délután Tel Avivban egy izraeli katonai szóvivő. (AFP) Robert Pranger amerikai had­ügyi államtitkár-helyettes, aki szomba­ton érkezett Kairóba, még aznap este Mahmud Riad külügyminiszterrel és Hekkállal, az Al Ahram főszerkesztőjé­vel tanácskozott. Pranger személyében az 1967-es arab —izraeli háború óta első ízben tesz ma­gas rangú hivatalos amerikai személyi­ség látogatást Egyiptomban. A hadügyi államtitkár-helyettes Kairóból vasárnap továbbutazott Bejrútba. A vasárnapi Al Ahram szerint Mah­mud Riad külügyminiszter Prangelnek kifejtette,­­ az Izraelnek nyújtott amerikai katonai segítség növeli a még nagyobb arányú összecsapás kirobbaná­sának veszélyét. A szovjet társadalom elválaszthatatlan része Megerősítették a kolhozok minta-alapszabályzatát (MTI) Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megerősí­tette a kolhozok minta-alapszabályzatát, amelyet november 27-én fogadott el a kolhozparasztok III. országos kongresszu­sa. A Központi Bizottság és a kormány erről szóló határozata, amelyet Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin írt alá, vasárnap jelent meg a moszkvai lapok­ban. A minta-alapszabályzat megállapítja, hogy a kolhozrendszer a szovjet szocialis­ta társadalom elválaszthatatlan része. Ez a Lenin által kitűzött, történelmileg ki­próbált, a parasztság sajátosságainak és érdekeinek megfelelő út ahhoz, hogy a parasztság fokozatosan áttérjen a kom­munizmusra. A kolhoz, mint a szocialista gazdálkodás társadalmi formája, teljes mértékben összhangban áll a falusi ter­melőerők további fejlesztésének feladatai­val, biztosítja, hogy a kollektív gazdaságok dolgozóinak tömegei a kolhozdemokrácia alapján maguk irányítsák a termelést. A kolhozok gépesített mezőgazdasági nagyüzemekké váltak, mérhetetlenül meg­növekedett közös vagyonuk, emelkedett a kolhozparasztok életszínvonala, fokoza­tosan megszűnnek a különbségek a város és a falu között. Egy szovjet kolhoz ma átlag hatezer hektár közös művelésű szán­tóterülettel, három és fél ezer jószággal és negyvenöt traktorral rendelkezik. A kolhoz köteles teljesen kielégíteni a kolhozparasztok növekvő anyagi és kultu­rális szükségleteit, megjavítani lakás- és életkörülményeiket, fokozatosan jól ki­épült településekké változtatni a falvakat és községeket. A kolhozföldeket a kolhozok ingyene­sen és határidő nélkül használhatják, vagyis a kolhozokat örök ingyenes föld­­használati jog illeti meg. A revansisták részt kérnek... (DPA) Münchenben vasárnap befejező­dött a „szudétanémet szervezet” elneve­zésű revansista nyugatnémet szövetség kétnapos kongresszusa. Walter Becher, a szervezet elnöke, aki egyébként a CSU parlamenti képviselője, a kongresszuson elhangzott beszédében „különleges jogo­kat” követelt a szudétanémetek számára. A szervezet határozatban ellenezte, hogy az NSZK kormánya bármilyen for­mában érvénytelennek nyilvánítsa az 1938-as müncheni egyezményt. A szudé­tanémetek „lojalitásukról” biztosították a bonni kormányt, de egyben bejelentették, részt kérnek maguknak az NSZK úgyne­vezett keleti politikájának meghatározá­sában. Megegyezés Dél-Tirol ügyében (Reuter) Jelentős eredménnyel végző­dött az olasz és az osztrák külügyminisz­ter vasárnapi koppenhágai tárgyalása Dél-Tirol ügyében. Kurt Waldheim osztrák külügyminisz­ter sajtóértekezletén bejelentette, a tár­gyaló felek megegyezésre jutottak a dél­­tiroli terület jövőjével összefüggő min­den lényeges kérdést illetően. Hozzátette, az első lépés az lesz, hogy a közeli napokban Olaszország és Ausztria egyezményt ír alá, amelynek értelmében a jövőben minden vitás kérdést a hágai nemzetközi bíróság elé utalnak. A ratifi­kálás viszont csak négy év múltán, e megállapodás teljes megvalósulásával lesz esedékes. Az egyezmény értelmében a dél-tiroli németajkú lakosság biztosítékot kap egy szélesebb körű önkormányzatra, a tévé- és rádióműsorok igazságosabb elosztásá­ra és a német nyelv nagyobb mérvű hi­vatalos használatára Dél-Tirolban a né­­metajkúak száma 230 000, az olaszoké 130 000. Hét amerikai bombatámadás és a partizánok tíz tüzérségi attakja Újabb vizsgálat a My Lai-i tömeggyilkos ellen (AFP) Amerikai stratégiai bombázók vasárnapra virradó éjjel hét bevetésben támadták a DNFF fegyveres erőinek fel­tételezett állásait A B-52-es gépek bombái három ízben a Due Cap-i különleges amerikai támasz­pont közelében hullottak le. A DNFF tü­zérségi egységei ugyanis a Due Cap-i és Bu Prang-i támaszpontot már egy hónap óta tűz alatt tartják. A stratégiai bombázók a kambodzsai határ közelében levő De Phang tarto­mányban négy bevetésben vettek részt. A partizánok az éjjel 10 amerikai állás ellen intéztek tüzérségi támadást — kö­zölte még az amerikai szóvivő, majd ki­jelentette, hogy Saigon közelében csupán szórványos szárazföldi harcok folytak. (UPI) Újabb vizsgálati eljárást indítot­tak a tömeggyilkosságban való részvétel­lel vádolt William Calley amerikai főhad­nagy ellen. Mint egy amerikai katonai szóvivő szombaton a Fort Benning-i támaszpon­ton közölte, felmerült az a gyanú, hogy a tiszt már egy hónappal a My Lai-ban tör­tént „incidens” előtt ártatlan polgári sze­mélyek meggyilkolásában vett részt. , (TASZSZ) A Pravda vasárnapi számá­ban közzétette a német fasiszta támadók által a háború idején megsemmisített be­lorusz falvak lakosainak levelét. A hit­leristák 9200 falut gyújtottak fel és rom­boltak le Belorussziában a második vi­lágháború éveiben. A levélírók kijelentik: „Mindazoknak a nevében, akik átélték a fasiszta megszál­lás borzalmait, akik önfeláldozóan és hő­siesen harcoltak a gyűlölt ellenséggel, megbélyegezzük az amerikai agresszoro­­kat. A My Lai-i tragédia nem ismétlődhet meg. Felelősségre kell vonni a háborús bűnösöket!” ♦ (VNA) A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya és az Iraki Köztársaság kormánya határozatá­nak értelmében a két ország között nagy­követi szinten diplomáciai kapcsolatot lé­tesítenek. Ellentétek és közeledő nézetek a közös piaci csúcs megnyitása előtt (Folytatás az 1. oldalról) Franciaor­szág, Hollandia, a Német Szö­vetségi Köztársaság és Luxemburg közös piaca — tíz esztendő alatt jelentős ered­ményeket ért el. A hatok k­ereskedelme több mint háromszorosára emelkedett, a 186 millió fogyasztó vásárlóereje majd­nem megkétszereződött. A nagyszabású integrációs kísérlet keretében az idén már az egymás közti vámhatárokat is megszüntették és a mezőgazdasági in­tegrálódást is kidolgozták. Itt azonban meg is álltak, sőt, részben még abban is visszaesés következet be, amit elér­tek. A vámhatárok eltörlése nem hoz­ta magával a határsorompók lebontását, vámok helyébe különböző külföldi ter­mékekre kirótt adók és az áruk teljesen szabad mozgását fékező előírások léptek. A mezőgazdasági integráció megakadt, mert Franciaország két évre felmentést kért, drágán termelő parasztjainak vé­delmében. Az egész közösség mezőgazda­­sági túltermeléssel küzd és már a hábo­rú előtti válságra jellemző termény- és termékmegsemmisítés is napirendre ke­rült. A közös piaci mezőgazdasági ter­mékek ára lényegesen magasabb a világ­piacinál, s a túlnyomó részt fogyasztó országok — elsősorban Nyugat-Német­­ország — árkiegyenlítési befizetésekkel járulnak hozzá a francia gazdák létének fenntartásához. A pénzügyi rendezés sem sikerült. Franciaország éppen a leg­utóbbi időben leértékelte a frankot, Nyugat-Németország pedig felértékelte a márkát, egységes pénzrendszer, illetve közös pénz létrehozásában mindeddig nem sikerült megegyezni. A kezdetben fennen hirdetett politikai integráció pe­dig egyenesen beláthatatlan távolságba tolódott. Anglia a kapu előtt A „három kicsi” — a már régebben szorosan együttműködő Benelux-államok — a közösség bővítését pártolják. És erre hajlott már korábban is a „három nagy” közül kettő: Nyugat-Németország és Olaszország. A bővítés elsősorban Anglia és vele a héttagú E­FT­A, az Európai Sza­badkereskedelmi Társulás keretében egyesült államok egy részének felvételét jelenti. Ez elől azonban mereven elzár­kózott a De Gaulle vezette Franciaor­szág, és a tábornoknak megvolt a tekin­télye — látszólag az ereje is ahhoz, hogy befagyassza a Közös Piacot régi állapo­tába,­­ így biztosította a francia vezető­szerepet a „gazdaságilag óriás”, de első­sorban a második világháborús múltja miatt „politikailag törpe” Nyugat-Német­­országgal és a gazdaságilag gyengébb, belpolitikailag ingatag Olaszországgal szemben. Anglia belépése veszélyeztet­hette de Gaulle nyugat-európai vezető szerepét. De Gaulle bukása és rendszerének már előbb bebizonyosodott gazdasági-politikai ingatagsága új helyzetet teremtett, de ez nem járhatott azonnali látványos válto­zásokkal. Nyilvánvaló, hogy az új fran­cia kormány sem hajlandó saját gazda­sági hátrányára támogatni Anglia felvé­teli kérelmét, hanem meg akarja fizet­tetni a belépési díjat. Anglia viszont pénzügyi mérlegének javulására és arra a technológiai fejlettségre hivatkozhat, amelyből ugyanannyi előnye lenne Nyu­­gat-Európának, mint Angliának — idővel — a belépésből. Európa nem hat országból áll Ami a politikai kérdéseket illeti, ezek Hágában is elválaszthatatlanok a jelen­legi össz-európai és világproblémáktól. Pompidou hivatkozhat arra, hogy a ha­tok közül Franciaország tartja fenn a legjobb kapcsolatokat a Szovjetunióval, Brandt viszont latba vetheti, hogy az atomsorompó-szerződés aláírása és Len­gyelország felé tett kezdeményezése után Kelet-Európával is jobb viszony kialakí­tására lehet képes, mint elődje. Arra késztetheti az új nyugatnémet diplomáciai mozgás a francia külpoliti­kát, hogy Angliához közeledve keresse az ellensúlyt, a tegnapi „politikai törpe” Nyugat-Németországgal szemben? Vagy pedig Anglia és Nyugat-Németország lép­ne fel Franciaország vetélytársaként? El­képzelhető, hogy Anglia Európába lépve az Egyesült Államokétól függetlenebb ár­­t foglal el? Lehetséges, hogy a közös piaci bővítés Európa nagyobbik, nem közös piaci része felé is nyitást ered­ményez? Minderre és még sok más vál­tozatra is megvan a lehetőség. Ismeretes, hogy a közös piaci országok képviselői Hága másnapján Brüsszelben találkoz­nak, ahol más NATO-küldöttségekkel együtt az összeurópai biztonsági konfe­rencia javaslatát előterjesztő budapesti felhívással foglalkozik majd. Valószí­nűtlen, hogy ezt a fontos témát ne érin­tenék már Hágában is. Hiszen Európa nemcsak a hatokból áll. Ezt a figyelmeztetést nem hagyhatják figyelmen kívül azok, akik ma a lovag­terem asztalához ülnek. Vajda Gábor Sorrendiség vagy egyidejűség? Pompidounak, amikor javasolta a ma Hágában összeülő csúcstalálkozó létreho­zását, mindezzel számolnia kellett. Meg­próbált de Gaulle örökében nyugat-euró­pai vezér szerepre aspirálni, de mit kí­nálhat ezért? Bizonyos, hogy most Há­gában nem játssza ki minden kártyáját, partnereitől sem várható ez, azt azonban feltételezik, hogy előtérbe kerül a mező­gazdasági árak csökkentése, tovább foly­tatják a partnerek a francia mezőgazdák anyagi támogatását, foglalkoznak a pénz­ügyi integráció esetleg 1971. január 1-re megvalósítandó tervével, elhatározhatják a kormányfői találkozók rendszeresítését és a Közös Piac hivatalos vezető szerve, a Brüsszelben székelő bizottság hatáskö­rének növelését. A francia sorrend egyébként a követ­kező: beteljesítés, elmélyítés, kibővítés. Beteljesítésen a franciák elsősorban a mezőgazdasági közös piac végleges ki­alakítását értik. Az elmélyítés alighanem a pénzügyi rendezést jelentheti, ezután jöhet a kibővítés: tárgyalás az angol, nor­vég, dán és az ír belépési kérelemről. A többi öt ország, Franciaországgal szem­ben az egymás után helyett az egyidejű­ségre teszi a hangsúlyt a három feladat tekintetében.

Next