Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)
1969-12-01 / 331. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1969. DECEMBER 1. HÉTFŐN Bécs Ma fejezi be tanácskozását az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (MTI) Vasárnap késő estig tanácskoztak a munkabizottságok a Bécsben ülésező európai biztonsági és együttműködési értekezleten, amelynek második sajtókonferenciáján Lambilliotte belga filozófus, a bécsi találkozó elnöke éles vitába bocsátkozott az értekezletet támadó néhány nyugati újságíróval és rádiókommentátorral. Sajátos, de egyben jellemző tünetnek minősítette, hogy ha néhány jó szándékú ember összeül a békéről, az együttműködésről, az európai biztonságról beszélgetni, akkor bizonyos sajtókörök azonnal „kommunista összeesküvésnek” gyanítják az eszmecserét. Dr. Réczei László magyar küldött hangsúlyozta: A Varsói Szerződés államai, amelyek csak a már korábban megalakult NATO felfegyverzése után alakították meg védelmi szövetségüket, újabb és újabb kezdeményezésekkel — legutóbb a budapesti felhívásban, valamint a prágai javaslatban — akarnak olyan helyzetet teremteni, amely saját katonai szervezetük feloszlatását tenné lehetővé. Itt, Bécsben azért cserélnek eszmét Európa neves közéleti személyiségei, hogy kitapossák az utat a hivatalos kormánytárgyalások előtt. Pethő Tibor — ugyanebben a bizottságban — vitába szállt Jack Weddis angol parlamenti képviselőnek azzal az irreális elképzelésével, hogy a két katonai tömb minden előzetes európai eszmecsere nélkül feloszlatható. A fokozatosság mellett foglalt állást és ezt a nézetét a munkabizottság magáévá is tette: először kormányszintű biztonsági értekezlet, azután meg nem támadási egyezmény a két katonai tömb között, majd végül a feleslegessé váló blokkok feloszlatása a járható út. —,—, ,nfo") 3 a/ ~HPI Sikeres egyiptomi akció a Sinai-félszigeten Az amerikai hadügyi államtitkár-helyettes befejezte kairói tárgyalásait (AP) Szombaton egyiptomi katonák keltek át a Szuezi-csatornán és a megszállva tartott arab területeken több izraeli katonát megsemmisítettek — közölte vasárnap Kairóban egy katonai szóvivő. Az akcióban 130 egyiptomi katona vett részt. A különítmény — helyi idő szerint 22 órakor — a Szuezi-csatorna déli övezetében hatolt át a megszállva tartott területekre. Több izraeli erődítményt megtámadtak, lőszerraktárakat robbantottak fel és négy ellenséges harckocsit, valamint több aknavetőt és páncéltörő fegyvert megsemmisítettek. Az akció két óra hosszat tartott. Ez idő alatt az egyiptomi tüzérség tűzzel árasztotta el a környező ellenséges állásokat, hogy megakadályozza az izraeli csapaterősítések bevetését. Az izraeli légierők megpróbáltak beavatkozni, de tévedésből saját állásaikat bombázták. Az összecsapásban két egyiptomi katona életét vesztette, öt pedig megsebesült. Ettől eltekintve az egység sértetlenül tért vissza támaszpontjára. A szóvivő kijelentette, hogy a támadás az utóbbi időben végrehajtott egyik legnagyobb egyiptomi hadművelet volt. Izraeli repülőgépek vasárnap délben két légitámadást hajtottak végre az EAK területe ellen a Szuezi-csatorna középső és déli szektorában — jelentette be vasárnap délután Tel Avivban egy izraeli katonai szóvivő. (AFP) Robert Pranger amerikai hadügyi államtitkár-helyettes, aki szombaton érkezett Kairóba, még aznap este Mahmud Riad külügyminiszterrel és Hekkállal, az Al Ahram főszerkesztőjével tanácskozott. Pranger személyében az 1967-es arab —izraeli háború óta első ízben tesz magas rangú hivatalos amerikai személyiség látogatást Egyiptomban. A hadügyi államtitkár-helyettes Kairóból vasárnap továbbutazott Bejrútba. A vasárnapi Al Ahram szerint Mahmud Riad külügyminiszter Prangelnek kifejtette, az Izraelnek nyújtott amerikai katonai segítség növeli a még nagyobb arányú összecsapás kirobbanásának veszélyét. A szovjet társadalom elválaszthatatlan része Megerősítették a kolhozok minta-alapszabályzatát (MTI) Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megerősítette a kolhozok minta-alapszabályzatát, amelyet november 27-én fogadott el a kolhozparasztok III. országos kongresszusa. A Központi Bizottság és a kormány erről szóló határozata, amelyet Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin írt alá, vasárnap jelent meg a moszkvai lapokban. A minta-alapszabályzat megállapítja, hogy a kolhozrendszer a szovjet szocialista társadalom elválaszthatatlan része. Ez a Lenin által kitűzött, történelmileg kipróbált, a parasztság sajátosságainak és érdekeinek megfelelő út ahhoz, hogy a parasztság fokozatosan áttérjen a kommunizmusra. A kolhoz, mint a szocialista gazdálkodás társadalmi formája, teljes mértékben összhangban áll a falusi termelőerők további fejlesztésének feladataival, biztosítja, hogy a kollektív gazdaságok dolgozóinak tömegei a kolhozdemokrácia alapján maguk irányítsák a termelést. A kolhozok gépesített mezőgazdasági nagyüzemekké váltak, mérhetetlenül megnövekedett közös vagyonuk, emelkedett a kolhozparasztok életszínvonala, fokozatosan megszűnnek a különbségek a város és a falu között. Egy szovjet kolhoz ma átlag hatezer hektár közös művelésű szántóterülettel, három és fél ezer jószággal és negyvenöt traktorral rendelkezik. A kolhoz köteles teljesen kielégíteni a kolhozparasztok növekvő anyagi és kulturális szükségleteit, megjavítani lakás- és életkörülményeiket, fokozatosan jól kiépült településekké változtatni a falvakat és községeket. A kolhozföldeket a kolhozok ingyenesen és határidő nélkül használhatják, vagyis a kolhozokat örök ingyenes földhasználati jog illeti meg. A revansisták részt kérnek... (DPA) Münchenben vasárnap befejeződött a „szudétanémet szervezet” elnevezésű revansista nyugatnémet szövetség kétnapos kongresszusa. Walter Becher, a szervezet elnöke, aki egyébként a CSU parlamenti képviselője, a kongresszuson elhangzott beszédében „különleges jogokat” követelt a szudétanémetek számára. A szervezet határozatban ellenezte, hogy az NSZK kormánya bármilyen formában érvénytelennek nyilvánítsa az 1938-as müncheni egyezményt. A szudétanémetek „lojalitásukról” biztosították a bonni kormányt, de egyben bejelentették, részt kérnek maguknak az NSZK úgynevezett keleti politikájának meghatározásában. Megegyezés Dél-Tirol ügyében (Reuter) Jelentős eredménnyel végződött az olasz és az osztrák külügyminiszter vasárnapi koppenhágai tárgyalása Dél-Tirol ügyében. Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter sajtóértekezletén bejelentette, a tárgyaló felek megegyezésre jutottak a déltiroli terület jövőjével összefüggő minden lényeges kérdést illetően. Hozzátette, az első lépés az lesz, hogy a közeli napokban Olaszország és Ausztria egyezményt ír alá, amelynek értelmében a jövőben minden vitás kérdést a hágai nemzetközi bíróság elé utalnak. A ratifikálás viszont csak négy év múltán, e megállapodás teljes megvalósulásával lesz esedékes. Az egyezmény értelmében a dél-tiroli németajkú lakosság biztosítékot kap egy szélesebb körű önkormányzatra, a tévé- és rádióműsorok igazságosabb elosztására és a német nyelv nagyobb mérvű hivatalos használatára Dél-Tirolban a németajkúak száma 230 000, az olaszoké 130 000. Hét amerikai bombatámadás és a partizánok tíz tüzérségi attakja Újabb vizsgálat a My Lai-i tömeggyilkos ellen (AFP) Amerikai stratégiai bombázók vasárnapra virradó éjjel hét bevetésben támadták a DNFF fegyveres erőinek feltételezett állásait A B-52-es gépek bombái három ízben a Due Cap-i különleges amerikai támaszpont közelében hullottak le. A DNFF tüzérségi egységei ugyanis a Due Cap-i és Bu Prang-i támaszpontot már egy hónap óta tűz alatt tartják. A stratégiai bombázók a kambodzsai határ közelében levő De Phang tartományban négy bevetésben vettek részt. A partizánok az éjjel 10 amerikai állás ellen intéztek tüzérségi támadást — közölte még az amerikai szóvivő, majd kijelentette, hogy Saigon közelében csupán szórványos szárazföldi harcok folytak. (UPI) Újabb vizsgálati eljárást indítottak a tömeggyilkosságban való részvétellel vádolt William Calley amerikai főhadnagy ellen. Mint egy amerikai katonai szóvivő szombaton a Fort Benning-i támaszponton közölte, felmerült az a gyanú, hogy a tiszt már egy hónappal a My Lai-ban történt „incidens” előtt ártatlan polgári személyek meggyilkolásában vett részt. , (TASZSZ) A Pravda vasárnapi számában közzétette a német fasiszta támadók által a háború idején megsemmisített belorusz falvak lakosainak levelét. A hitleristák 9200 falut gyújtottak fel és romboltak le Belorussziában a második világháború éveiben. A levélírók kijelentik: „Mindazoknak a nevében, akik átélték a fasiszta megszállás borzalmait, akik önfeláldozóan és hősiesen harcoltak a gyűlölt ellenséggel, megbélyegezzük az amerikai agresszorokat. A My Lai-i tragédia nem ismétlődhet meg. Felelősségre kell vonni a háborús bűnösöket!” ♦ (VNA) A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya és az Iraki Köztársaság kormánya határozatának értelmében a két ország között nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesítenek. Ellentétek és közeledő nézetek a közös piaci csúcs megnyitása előtt (Folytatás az 1. oldalról) Franciaország, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság és Luxemburg közös piaca — tíz esztendő alatt jelentős eredményeket ért el. A hatok kereskedelme több mint háromszorosára emelkedett, a 186 millió fogyasztó vásárlóereje majdnem megkétszereződött. A nagyszabású integrációs kísérlet keretében az idén már az egymás közti vámhatárokat is megszüntették és a mezőgazdasági integrálódást is kidolgozták. Itt azonban meg is álltak, sőt, részben még abban is visszaesés következet be, amit elértek. A vámhatárok eltörlése nem hozta magával a határsorompók lebontását, vámok helyébe különböző külföldi termékekre kirótt adók és az áruk teljesen szabad mozgását fékező előírások léptek. A mezőgazdasági integráció megakadt, mert Franciaország két évre felmentést kért, drágán termelő parasztjainak védelmében. Az egész közösség mezőgazdasági túltermeléssel küzd és már a háború előtti válságra jellemző termény- és termékmegsemmisítés is napirendre került. A közös piaci mezőgazdasági termékek ára lényegesen magasabb a világpiacinál, s a túlnyomó részt fogyasztó országok — elsősorban Nyugat-Németország — árkiegyenlítési befizetésekkel járulnak hozzá a francia gazdák létének fenntartásához. A pénzügyi rendezés sem sikerült. Franciaország éppen a legutóbbi időben leértékelte a frankot, Nyugat-Németország pedig felértékelte a márkát, egységes pénzrendszer, illetve közös pénz létrehozásában mindeddig nem sikerült megegyezni. A kezdetben fennen hirdetett politikai integráció pedig egyenesen beláthatatlan távolságba tolódott. Anglia a kapu előtt A „három kicsi” — a már régebben szorosan együttműködő Benelux-államok — a közösség bővítését pártolják. És erre hajlott már korábban is a „három nagy” közül kettő: Nyugat-Németország és Olaszország. A bővítés elsősorban Anglia és vele a héttagú EFTA, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás keretében egyesült államok egy részének felvételét jelenti. Ez elől azonban mereven elzárkózott a De Gaulle vezette Franciaország, és a tábornoknak megvolt a tekintélye — látszólag az ereje is ahhoz, hogy befagyassza a Közös Piacot régi állapotába, így biztosította a francia vezetőszerepet a „gazdaságilag óriás”, de elsősorban a második világháborús múltja miatt „politikailag törpe” Nyugat-Németországgal és a gazdaságilag gyengébb, belpolitikailag ingatag Olaszországgal szemben. Anglia belépése veszélyeztethette de Gaulle nyugat-európai vezető szerepét. De Gaulle bukása és rendszerének már előbb bebizonyosodott gazdasági-politikai ingatagsága új helyzetet teremtett, de ez nem járhatott azonnali látványos változásokkal. Nyilvánvaló, hogy az új francia kormány sem hajlandó saját gazdasági hátrányára támogatni Anglia felvételi kérelmét, hanem meg akarja fizettetni a belépési díjat. Anglia viszont pénzügyi mérlegének javulására és arra a technológiai fejlettségre hivatkozhat, amelyből ugyanannyi előnye lenne Nyugat-Európának, mint Angliának — idővel — a belépésből. Európa nem hat országból áll Ami a politikai kérdéseket illeti, ezek Hágában is elválaszthatatlanok a jelenlegi össz-európai és világproblémáktól. Pompidou hivatkozhat arra, hogy a hatok közül Franciaország tartja fenn a legjobb kapcsolatokat a Szovjetunióval, Brandt viszont latba vetheti, hogy az atomsorompó-szerződés aláírása és Lengyelország felé tett kezdeményezése után Kelet-Európával is jobb viszony kialakítására lehet képes, mint elődje. Arra késztetheti az új nyugatnémet diplomáciai mozgás a francia külpolitikát, hogy Angliához közeledve keresse az ellensúlyt, a tegnapi „politikai törpe” Nyugat-Németországgal szemben? Vagy pedig Anglia és Nyugat-Németország lépne fel Franciaország vetélytársaként? Elképzelhető, hogy Anglia Európába lépve az Egyesült Államokétól függetlenebb árt foglal el? Lehetséges, hogy a közös piaci bővítés Európa nagyobbik, nem közös piaci része felé is nyitást eredményez? Minderre és még sok más változatra is megvan a lehetőség. Ismeretes, hogy a közös piaci országok képviselői Hága másnapján Brüsszelben találkoznak, ahol más NATO-küldöttségekkel együtt az összeurópai biztonsági konferencia javaslatát előterjesztő budapesti felhívással foglalkozik majd. Valószínűtlen, hogy ezt a fontos témát ne érintenék már Hágában is. Hiszen Európa nemcsak a hatokból áll. Ezt a figyelmeztetést nem hagyhatják figyelmen kívül azok, akik ma a lovagterem asztalához ülnek. Vajda Gábor Sorrendiség vagy egyidejűség? Pompidounak, amikor javasolta a ma Hágában összeülő csúcstalálkozó létrehozását, mindezzel számolnia kellett. Megpróbált de Gaulle örökében nyugat-európai vezér szerepre aspirálni, de mit kínálhat ezért? Bizonyos, hogy most Hágában nem játssza ki minden kártyáját, partnereitől sem várható ez, azt azonban feltételezik, hogy előtérbe kerül a mezőgazdasági árak csökkentése, tovább folytatják a partnerek a francia mezőgazdák anyagi támogatását, foglalkoznak a pénzügyi integráció esetleg 1971. január 1-re megvalósítandó tervével, elhatározhatják a kormányfői találkozók rendszeresítését és a Közös Piac hivatalos vezető szerve, a Brüsszelben székelő bizottság hatáskörének növelését. A francia sorrend egyébként a következő: beteljesítés, elmélyítés, kibővítés. Beteljesítésen a franciák elsősorban a mezőgazdasági közös piac végleges kialakítását értik. Az elmélyítés alighanem a pénzügyi rendezést jelentheti, ezután jöhet a kibővítés: tárgyalás az angol, norvég, dán és az ír belépési kérelemről. A többi öt ország, Franciaországgal szemben az egymás után helyett az egyidejűségre teszi a hangsúlyt a három feladat tekintetében.