Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)
1969-12-25 / 355. szám
V Megjelenik a hét minden nap- pl w ÁRA: 1,50 FORINT és kiadóhivatal: Bpest, VII., JffaB HhePfi fH kV 111 ras mWB H JÉj hivatalban és a posta hírlap-Lenin körút 9-11. A szerkesz- fSRjHfifiRflW MEi KBE M MM H vf Ifi HH H üzleteiben. Külföldön a Kultcseg es a kiadóhivatal tele- Wm 1111 'M EM i§ ||® ^ « | ilm H 11 ff túra Könyv és Hírlap Külketonszamai: 221-285, 221-293. B lllsjjw K0 ff» fii §82 'Él* Mmif jfli| jEE wek |§| BbLJHI KEreskedelmi Vállalat kirendelt-222-408, 429-350. Terjeszti □ |||j§ *pf fdflj Ibm SS |§§n|p Ifi K Era lg|| ffij 1E* Ifiségei és bizományosai tér-Magyar Posta. mm mm ■■ mm MU ■■ m rak MBI SBi ■■ ■■ V» ■■ ■» M ■» jesztik. & ÉVFOLYAM, 355. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1969. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK 1 Kellemes ^ karácsonyt^1^ December vége felé mindig volt valamilyen ünnep, amióta az ember egyáltalán megtanult ünnepelni. A vallástörténet és az általános kultúrhistória arról tanúskodik, hogy ősidőktől a jelenig, ezt az ünnepet sokféle hagyományból összeötvözött különböző külsőségek között, változatos módon ülték meg. Bárki és bármi volt is az ünnepelt, az ünneplés gondolati tartalma, az ünneplő emberek vágya valamilyen hasonlóságot mutat. A mi égövünkben ilyentájt a leghoszszabb és a legsötétebb az éjszaka. A télforduló nyomasztó homályában mégse a borúlátás és a kétségbeesés, hanem a biztos remény töltötte be az embereket Korán sötétedik és későn virrad? Sebaj ! A győztes napisten mostantól kezdve meghosszabbítja a nappalokat a fény hátrálásra kényszeríti a homályt... Kívül-belül ránehezedik az emberre a sors terhe, a kínzó magány? Nem szabad elcsüggedni, valahol, valahonnan földre száll a fényes kárpótlás ... A „nincs" és a „lesz” kiáltó ellentéte és egysége mitológiává, sokszor költészetté oldódott fel. Áthidalva a szakadékot a vágyak és a valóság között A reális alapokon reménykedő sóvárgást a legmegkapóbban talán a halhatatlan angol költő, Shelley fogalmazta meg: „Késhet-e a tavasz, ha már itt a tél?!" Örökszép legenda a karácsonyi történet. Arról szól, hogy a jóság, az igazság, a béke elvont eszméje megszemélyesül, testközelbe jut Előbb űzött bujdosóként, majd helyet találva és végleges lakóiként tanyát verve. Az az emberi vágy ölt színes cselekményt ebben, hogy egyszer majd támogatást, társat, biztonságot és közösséget talál magának a szorongató magány. A mi nyelvünkben a karácsony szó a latin carnatióból származik. Annyit jelent, mint testté válás, megtestesülés. A mai ember meggyőződése a való világ szilárd anyagi valóságán alapul. Tudja, hogy az eszmék és fénylő gondolatok eredete is ebben a valóságban van. Ám tudja azt is, hogy az értelem és az érzelem legszebb, legigazabb fellángolásai, a reális látomások és tervek anyagi erővé válhatnak. Persze, kemény munka, következetes küzdelem, önmagunkat nem kímélő áldozatok árán. A jóakarat és a békesség karácsonyi ajándéka úgy ajándék, hogy nem ingyen hullik az emberek, a családok, a nagyobb közösségek ölébe. Erőfeszítések gyümölcse ez. A karácsonyi ajándékozásban az őszinte érzés kézzel fogható, örömet és szeretetet sugárzó tetté szilárdul. A tiszta, mély és igaz eszmék nem tűrik meg sokáig az elvontság kalodáját. Utat törnek maguknak, s társadalmi környezetben, a családban, a munkahelyen, majd táguló körökben, nemzeti és nemzetközi méretekben keresik a kibontakozást, a megvalósulást. Ma családok százezreiben meghittebbé, kedvesebbé válik a légkör. Fenyőfák alá rejtett meglepetések bizonyítják az együvétartozást. Azt kívánjuk, hogy ez az ünnepi magatartás hatoljon be még mélyebben a hétköznapok világába is, s ne rekedjen meg a családi közösségek szűkebb határai között. Megalapozott bizalommal tekintünk a jövőbe Kádár János beszéde a lánggyári nagygyűlésen Amint már jelentettük, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a XIII. kerületbe látogatott, s ennek során a Láng Gépgyárban képviselői beszámolót tartott. A gyár dolgozóinak, a környező üzemek, vállalatok képviselőinek, a választókerület lakóinak elsőként Kisléghy Imre, a XIII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke számolt be a kerület eredményeiről, gondjairól, terveiről. Áttekintést adott a harmadik ötéves terv eddig eltelt időszakáról, majd egyebek között rámutatott: " Kialakulóban van Angyalföld új arculata, eltűntek a Váci utat szegélyező ócskavastelepek, s új, modern lakóházak emelkednek. Megváltoztak a kerület ipari üzemei is, javult szociális, kommunális ellátottságuk, műszaki színvonaluk. A harmadik ötéves terv időszakában csaknem egymilliárd-kétszáztízmillió forint áll a tanács rendelkezésére, 160 millió forinttal több, mint a második ötéves terv idején. Az új gazdaságirányítás rendszerének bevezetése növelte a tanácsi gazdálkodás önállóságát, hatékonyságát. A reformból adódó lehetőségek kibontakoztatására azonban hosszabb időre van szükség. Ennek során feltétlenül gyorsítani kell a kerületi lakásépítések ütemét, s a lipótvárosi lakásépítések előkészítése érdekében jobban össze kell hangolni a fővárosi tanáccsal az itt levő üzemek kitelepítését, az épületek szanálását Az építőkapacitás biztosításával segíteni kell a vállalati lakásépítés fejlesztését, s fokozottabb gondot kell fordítani a lakótelepek járulékos beruházásainak megvalósítására. Az egészségügyi ellátás területén emelni kell a kórházak, rendelőintézetek technikai és műszerellátási szintjét, tovább kell fejleszteni az üzemegészségügyi ellátást s fel kell építeni a Szegedi úti III. szakrendelőt. Fontos tennivaló az iskolahálózat bővítése, az oktatási intézmények fölszereltségének javítása. Növelni kell az óvodai helyek számát, s bővíteni kell a kerület északi részének üzlet- és szolgáltató hálózatát. Kisléghy Imre szavai után Kádár János mondott beszédet. Kötelezettségünknek megfelelően dolgozunk Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnőik, elvtársak! — Szeretnék köszönetet mondani angyalföldi házigazdáinknak, a kerület vezetőinek, a Kender-Juta Gyár és a Lánggyár dolgozóinak a mai programért. Szívből üdvözlöm a nagygyűlés minden részvevőjét s személyükben a XIII. kerület, Angyalföld dolgozó embereit — kezdte beszédét az MSZMP első titkára. Ilyenkor, az év végén az embereik általában áttekintik a mögöttük levő esztendőt, felmérik a helyzetet és pillantást vetnek a jövőbe. Ez hasznos és jó dolog A most záruló esztendő áttekintésén túlmenően nekem másfajta kötelezettségem is van Angyalföld dolgozóival szemben. Körülbelül két és fél esztendővel ezelőtt itt fogadták el országgyűlési jelölésemet. E gyűlésen jómagam — csakúgy, mint az ország többi választókerületének képviselőjelöltje — azt a kötelezettséget vállaltam, hogy a választók, a kerület, városunk és az ország ügyeiben becsületesen, híven fogom szolgálni a dolgozó nép érdekeit. Az igényeket megalapozottaknak, jogosaknak tartom. Az a véleményem, hogy általánosságban elfogadhatónak tarthatjuk a kerület fejlődését. Engedjék meg, hogy személyes emlékként felidézzem: itt az Árpád-híd környékén, a nem rossz benyomást keltő lakóházak helyén puszta föld és gödrök voltak, amikor 1954-ben egynéhányban a kerületi pártbizottságon összeültünk. Azt tervezgettük, mit kellene itt építeni. Nagy emberi elégtétel, hogy most mindaz áll, amit akkor megálmodtunk. — De nem szabad szemet hunynunk afölött — mondotta Kádár János —, hogy a közegészségügy, az oktatás területén az ellátottságot és a fejlesztést illetően is— Nagy felelősséget vállaltunk magunkra, s nem könnyű a kötelezettségnek eleget tenni. Valójában nem is sikerül soha olyan mértékben, ahogy az ember szeretné. Remélem azonban, hogy a dolgozó emberek, akik kifejezték bizalmukat irántunk, az államunk nevében fellépő és eljáró ügyintézők szolgálatát és munkáját szándékainkkal együtt mérlegelik. A magam és angyalföldi képviselőtársaim, az országgyűlés többi tagjai nevében állíthatom: arra törekedtünk, hogy fogadalmunknak és kötelezettségünknek megfelelően dolgozzunk — folytatta beszédét Kádár János. — Kisléghy elvtárs, a kerületi tanács vb-elnöke beszámolójában képet adott a XIII. kerület helyzetéről és a tennivalókról. Ennek az áttekintésnek a sommázata az lehet, hogy a XIII. kerületben az utóbbi esztendőkben az élet különböző területein jelentős fejlődés ment végbe — bizonyos területeken még az elért eredmények sem tudják kielégíteni a sürgető és növekvő igényeket szánylagosan is elmaradt a kerület. Ha nem is heteken vagy hónapokon, de belátható időn belül e téren is előre kell lépni, hogy ha a mostanihoz hasonló számadásra kerül sor, elmondhassuk: e területeken is behoztunk valamit. Annak idején a képviselőjelöltek kötelezettséget vállaltak a főváros fejlesztésének előmozdítására és számos budapesti jellegű probléma megoldásának elősegítésére is. Érdemes ezt felidézni, hiszen Angyalföld problémáinak jó része sem oldható meg pusztán kerületi méretekben. Angyalföld jobb közlekedése, az üzlethálózat fejlesztése és sok egyéb kérdés olyan téma, amely Budapest egészére is vonatkozik. Ami Budapestet illeti, a közelmúltban a Politikai Bizottság napirendre tűzte a főváros fejlődésének legfőbb kérdéseit. Természetesen ezeket állandóan napirenden tartja a budapesti pártbizottság és a fővárosi tanács is. Az áttekintés körülbelül hasonló eredménnyel zárult, mint a most hallott XIII. kerületi mérleg: nagyon sok területen igen jelentős a fejlődés a főváros életében, a lakosság munkakörülményeiben, az ellátottságban. Ugyanakkor meg kellett állapítani, hogy vannak területek, ahol további intézkedéseket kell tenni — olyan értelemben is, hogy a fővárosnak mozgósítania kell saját erőit, ki kell használnia lehetőségeit, de ezen túlmenően a központi szerveknek, a kormánynak és más főhatóságoknak is segíteniük kell. — Budapest kerületeiben nagy a fejlődés — állapította meg az MSZMP első titkára. — Lakótelep épült Kelenföldön, most már hozzákezdtek az óbudai negyed építéséhez, de a város más részein is jelentős az előrehaladás. Előreléptünk a közműellátás terén is, jelentősen bővült a vízhálózat, nagyarányú felújítások voltak a csatornahálózatban, fejlődött a távfűtés, új házgyárak épültek. Azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy véleményünk szerint még a közlekedés területén is számottevő fejlődést értünk el az utóbbi esztendőkben. Épül a földalatti, amelynek első fő vonalát a terv szerint a jövő évben üzembe helyezik. Elővették az illetékesek a közlekedés egyéb nagy problémáit is, köztük a Baross tér rendezésének és a Hungária körúti felüljáró építésének ügyét. S hogy nemcsak elővették, bizonyítja, hogy a felüljárót már át is adták a forgalomnak. Ha tehát körültekint az ember a fővárosban, megállapíthatja, hogy óriási a fejlődés. A helyzet mégsem kielégítő. Miért? Azért, mert a főváros lakossága számszerűleg teteme(Folytatása a 2. oldalon) A főváros fejlődése óriási - mégsem kielégítő Csohány Kálmán rajza