Magyar Hírlap, 1970. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1970-02-01 / 32. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA FEBRUÁR 1, VASÁRNAP 3 Kádár János nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról)­­ csak a két német állam teljesen egyen­jogú és nemzetközi érvényű kapcsolatai­nak a kiépítése.­­ A Német Demokratikus Köztársa­ság léte, ereje és fejlődése nagy jelentő­ségű a magyar nép harca, szocialista cél­jai és biztonsága, sőt ezen túlmenően Európa valamennyi népe szempontjából. Most is érvényes és a jövőben még in­kább bizonyossá válik. Európa minden népe számára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulásával létrejött az első né­met munkás-paraszt állam, német földön valósággá válik a szocialista eszme, s bé­keszerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gondolkodó em­ber megérti, belátja, milyen rendkívül nehéz feladatot kellett megoldaniuk a Né­met Demokratikus Köztársaságban dol­gozó kommunistáknak, a szocialista rend­szer híveinek. Nemcsak barátaink isme­rik el, az ellenség is kénytelen megálla­pítani, hogy nagyon nehéz körülmények között, nagy nehézségek leküzdése árán, hatalmas munkával teremtették meg a Német Demokratikus Köztársaságban mindazt, amit létrehoztak. A helyzet azt mutatja, hogy a következő esztendők is az NDK további­­fejlődésének évei lesz­nek — meggyőződésünk szerint Európa népeinek hasznára és javára. Nyilatkozatának befejező részében Ká­dár János arra utalva, hogy a közvéle­mény növekvő érdeklődéssel kíséri a nem­zetközi élet eseményeit, és élénken érdek­lődik a különböző delegációk utazásai iránt, kijelentette: a bővülő nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása immár elen­gedhetetlen része a párt és a kormány munkájának, gazdasági és tömegszerveze­teink tevékenységének. — Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dol­gozó népünket, a magyar kommunistákat nemzetközi síkon. Természetes, hogy ilyen alkalmakkor is ugyanazt képviselem, amit itthon vallok, hiszen álláspontunk — bár­hol vagyunk is — ugyanaz. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Nép­­köztársaság az utóbbi időszakban bizo­nyos szerepet tölt be a nemzetközi kom­munista mozgalomban, a nemzetközi élet­ben. Hogy a jövőben milyen súlyú ténye­zői leszünk a nemzetközi életnek, az to­vábbra is attól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk idehaza és a nemzet­közi politika porondján. Remélem, az idei évben, amely sok szempontból jelentős és kiemelkedő esztendőnek ígérkezik — hi­szen erre az évre esik felszabadulásunk 25. évfordulója, a Lenin-centenárium és más jelentős esemény —, további tettek­kel gyarapítjuk azt az erkölcsi tőkét, ame­lyet az ilyen nemzetközi találkozók jelen­tenek számunkra. — Amit a látogatásból hasznosítani le­het, a gyakorlati munkában fogjuk majd gyümölcsöztetni — fejezte be nyilatkoza­tát Kádár János. Az NDK lapjai a magyar vezetők látogatásáról Valamennyi berlini lap szombaton első oldalán hozza a magyar és NDK-vezetők megbeszéléséről kiadott közleményt, és tudósítást közölnek a magyar vendégek elutazásáról. A Neues Deutschland az elutazásról szóló tudósításban megemlékezik a láto­gatás jelentőségéről, és ezzel összefüggés­ben utal a közleménynek a lefolytatott tapasztalatcsere jelentőségét és a két párt harci szövetségének megszilárdítását hangsúlyozó soraira. A Berliner Zeitung kiemelt, keretes tu­ dósításában a lap vezető munkatársa, Klaus Wilczynski hangsúlyozza, hogy a látogatás három napját kipróbált és szí­vélyes barátság légköre jellemezte. Han­goztatja, hogy a megbeszélések megerősí­tették az egyetértést valamennyi fontos kérdésben, mint ezt a kiadott közlemény is tanúsítja. A búcsúztatás szívélyes, ba­ráti légkörére utalva megjegyzi, hogy ez egyértelműen tükrözi mindkét fél elége­dettségét a baráti látogatás eredményé­vel. Nixon elnök sajtóértekezlete Tovább építik a rakétaelhárító rendszert Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósí­tója jelenti: Nixon elnök magyar idő szerint pén­tek éjjeli sajtókonferenciáján bejelen­tette: az Egyesült Államok, a korábbi ter­vekkel ellentétben az idén megkezdi a Safeguard rakétaelhárító rendszer máso­dik szakaszának kiépítését is. Az elnök Vietnammal kapcsolatban azt mondotta: „ha az ellenség veszélyezteti a kivonás ideje alatt az amerikai csapatokat, nem habozik majd az eddiginél keményebben alkalmazni a rendelkezésre álló eszközö­ket.” Nixon kilátásba helyezte, hogy az USA egy hónapon belül dönt az izraeli kormány fegyverigényéről, és válaszából világosan kitűnt, hogy kész a kérés pozi­tív elbírálására. Az amerikai elnök kilencedik sajtókon­ferenciájában sok kérdést kapott Viet­namról, bár egyik sem vonatkozott a leg­utóbbi incidensre, amelynek során ame­rikai repülőgépek támadást intéztek a VDK területe ellen. Az aktuális helyzet­ről szólva az elnök azt mondotta, hogy „januárban megnövekedett a behatolás”, de az ellenség ereje „még mindig nem olyan nagy, hogy képes legyen nagysza­bású offenzíva indítására és fenntartásá­ra”, s az amerikai erők „készen állnak bármiféle fejleményre”. Nixon megismételte, hogy célja „a viet­nami háború befejezése, ha lehetséges, tárgyalások útján, ha nem, a vietnamizá­­lási program végrehajtásával”. Az ameri­kai csapatok kivonásának üteme a prog­ram teljesítésétől, a hadműveletek szint­jétől, illetve a párizsi tárgyalások alaku­lásától függ — jelentette ki, utalva arra, hogy Párizsban holtpontra jutottak a megbeszélések. Nixon hangsúlyozta, hogy a szárazföldi csapatok kivonása után is jelentős amerikai erőkre van szükség az „utánpótlási feladatok” ellátására, illetve a saigoni rezsim hadseregének légi és ten­geri támogatására. Az elnök közölte, hogy elhatározta: idén megkezdik a Safeguard ellenrakéta rendszer úgynevezett második fázisának kiépítését is. A rendszer első fázisa Nixon szerint az amerikai Minuteman rakéták védelmét szolgálja, a második szakasz „korlátozott területvédelmet” biztosít, „kisebb atomhatalmak, például a kommu­nista Kína” esetleges nukleáris támadá­sának elhárítására. Az elnök szerint első­sorban politikai döntésről van szó, amely majd távlatokban érezteti hatását és „alá­támasztja az Egyesült Államok külpo­litikáját a Csendes-óceán térségében”, mert „nem teszi lehetővé tíz év múlva a nukleáris zsarolást az Egyesült Államok­kal, vagy szövetségeseivel, például a Fü­­löp-szigetekkel szemben”. „Reméljük, hogy ez ideig sikerül némiképpen megja­vítani kapcsolatainkat a kommunista Kí­nával” — mondotta az elnök, de kijelen­tette, hogy a rakétarendszer kiépítését feltétlenül szükségesnek tartja. A közel-keleti helyzetről szólva Nixon azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nem arab-párti vagy Izrael-párti, ha­nem békepárti”, s „a terület népei béké­jének és biztonságának megszilárdítására törekszik”. Azzal kapcsolatban, hogy a Líbiának nyújtott francia repülőgép-szál­lítások után Izrael újabb fegyvereket kö­vetel, Nixon kijelentette: megvizsgálják ezt a kérést, „annak a fenyegetésnek megfelelően, amelyet más országok jelen­tenek Izrael számára”. Utalt arra, hogy a Líbiának nyújtott francia fegyverszállí­tások „gondot okoznak” Washingtonnak, különösen azért, mert ez kihat a francia —amerikai kapcsolatokra. „Egyik legna­gyobb vívmánynak” minősítette a fran­cia—amerikai kapcsolatokban bekövetke­zett javulást, amely főként arra terjed ki, hogy az eltérő álláspontokat — mint ami­lyenek a NATO és a Közel-Kelet kérdé­sében állnak fenn — bővebben megvitat­ják. Nem volt hajlandó azonban meg­mondani, hogy Pompidou elnök februári látogatásán ezek a kérdések hogyan sze­repelnek majd a tárgyalások napirend­jén. A CSKP KB határozata gazdasági kérdésekről (MTI) A párt 1970-re szóló gazdaság­­politikája azt célozza, hogy teljesítsék az évi terv előirányzatait, kidolgozzák az 1971—1975-ös ötéves népgazdasági tervet, felszámolják a gazdaságirányításban a jobboldal bomlasztó tevékenységének kö­vetkezményeit, s előkészítsék az ötéves terv követelményeinek megfelelő haté­kony irányítási rendszert — hangsúlyozza a CSKP KB ülésen elfogadott és szomba­ton nyilvánosságra hozott határozat a párt gazdaságpolitikájának fő kérdéseiről. A határozat tárgyilagosan elemzi a ja­nuár előtti­­ pártvezetésnek a gazdasági élet területén elkövetett súlyos hibáit, s megállapítja, hogy a program és az elmé­leti felkészülés hiánya, valamint a politi­kai következetlenség, tág teret biztosított a jobboldalnak, amely a gazdaság reform­jának végrehajtására irányuló erőfeszíté­seket kihasználta a reform tartalmának szocialistaellenes értelemben történő meg­változtatására. A január utáni pártvezetés nem érvé­nyesítette befolyását a gazdasági életben, ily módon nem teljesítették a CSKP KB gazdasági irányelveit és határozatait. „A revizionista, jobboldali és szocialistaelle­nes erők 1968-ban és 1969 elején súlyo­san megkárosították a csehszlovák nép­gazdaságot, elmélyítették aránytalansá­gait és csökkentették hatékonyságát. Alá­ásták a párt vezető szerepét, a szocialista gazdaságirányítás rendszerét és a terv szerepét. Minden szinten szétzüllesztették a gazdaságirányítási és ellenőrzési rend­szert, meggyengítették az államnak a kül­kereskedelemre gyakorolt hatását, és a szocialista országokkal fenntartott gazda­sági kapcsolatok lazítására törekedtek. Lebecsülték és semmibe vették a szocia­lista közösség országainak a népgazdasági irányítási rendszer tökéletesítésében szer­zett tapasztalatait” — hangsúlyozza a ha­tározat, majd így folytatja: mindezek kö­vetkeztében az 1969 áprilisi plénumon a párt élére került új központi bizottság rendkívül súlyos örökséget vett át A határozat részletesen foglalkozik az 1970-es népgazdasági terv biztosításának tényezőivel. Ezek sorában fontosnak mi­nősíti a villamosenergia- és tüzelőanyag­­ellátás problémáinak megoldását, a vasúti közlekedés fogyatékosságainak felszámo­lását, a belső piac ellátásának javítását a külföldre irányuló áruszállítások teljesí­tését és a mezőgazdasági termelés tetemes növelését Sajtóértekezletek a (CTK) Szombaton a prágai újságíró­klubban a cseh sajtó- és tájékoztatási iroda a külügyminisztériummal karöltve sajtóértekezletet rendezett a Csehszlová­kiában akkreditált nyugati újságírók szá­mára. A sajtóértekezleten Havtin, a művelődésügyi miniszter első helyettese, a CSKP Központi Bizottságának póttagja , ismertette a központi bizottság legutóbbi plénumának eredményeit „Jelenleg elsősorban a gazdasági kér­désekre kell nagy figyelmet fordítani, és meg kell oldani azokat a problémáikat, amelyek mindennél inkább teherként ne­hezednek népünkre” — hangsúlyozta. — A személyi kérdéseket azért vették fel a plénum első napjának napirendjé­re, hogy sem a mi közvéleményünknek, sem a világközvéleménynek ne kelljen három napig találgatnia. Az volt a cél, hogy nyugodtan összpontosíthassuk fi­gyelmünket a fő kérdésekre, a gazdasági problémákra. Ami az államtitkári tiszt­ségeket illeti, a tapasztalat egyértelműen bebizonyította, hogy ezek a tisztségek fe­leslegesek — jelentette ki Haviin. A Reuter hírügy­nökség képviselőjének kérdésére válaszolva — a tudósító többek között a párttagsági könyvek cseréjének módszere iránt érdeklődött . Haviin ki­jelentette, hogy nincs szó semmiféle tisz­togatásról a pártban, a párttagsági köny­vek kicserélését nem a múltból jól is­mert vizsgálatok alapján fogják eszkö­zölni. (TASZSZ) A CSKP KB plénumán esz­közölt személyi változásokat különböző okok motiválták — jelentette ki Auers­perg, a központi bizottság nemzetközi osztályának vezetője a szocialista orszá­gok sajtóját képviselő tudósítók és nyu­gati kommunista lapok tudósítói számá­ra Prágában rendezett sajtóértekezleten. Mint elmondotta, a megyei pártbizott­ságok javaslatára töröltek a központi bi­zottságból egy sor kommunistát, akiket a megyékben jobb 'l-’s opportunista néze­teik miatt bírál emélyt nem jobboldali oppi­zm­us- vatt, hanem tisztán gyakori :ép:‘­­ekből men­tettek fel tiszt­­cik at.­­uersperg ez­zel kapcsolatb­a­n­­, hogy Husák a plénumon­­­lőtt za­­jvában élesen bírálta a cse­hlovai zá­­­ó egyik kom­mentárját, ar­ai minden személyi válto­zást az érint , ném­ely jobboldali op­portunizmus­ával magyarázott. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége nagyra értékelte Pol­ar szerepét abban, hogy az 1968 augusz­tára nyolult helyzet­ben előrrár­artott i­nszolidálódást a biztonsági szerveknél, és úgy jellemezte őt, mint b c­. elvhű funkcionáriust. CSKP plénumáról­­ 4 ^ ^ Belügyminiszteri tisztségéből történt le­váltását pusztán gyakorlati elképzelések diktálták. Husak zárszavában ismét határozottan visszautasította a nyugati sajtó olyan ko­holmányait, hogy „szélsőséges dogmatikus erők” befolyásolták volna a plénum dön­tését. Auersperg kijelentette, hogy a nyu­gati sajtó által a politikai perekről ter­jesztett híresztelések a CSKP politikájá­nak befeketítését célozzák. Auersperg tájékoztatta a jelenlevőket Bilák felszólalásáról, aki a CSKP nem­zetközi politikájáról, a CSKP-nak az SZKP-val és más testvérpártokkal fenn­tartott kapcsolatai fejlesztéséről és meg­szilárdításáról számolt be a plénumon. Bilák a többi között bejelentette, hogy a Francia Kommunista Párt a CSKP ren­delkezésére bocsátotta azt a jegyzőköny­vet, amely Waldeck Rochet és Dubcek 1968 júliusi tárgyalásairól készült, és amelyből kiderült, hogy a CSKP Közpon­ti Bizottságának e­gykori első titkára fe­lelőtlenül és szakszerűtlenül tájékoztatta a francia kommunisták vezetőit a cseh­szlovákiai helyzetről. Dubcek a többi kö­zött olyan értékelést adott a „Kétezer szó”-ról, amely szöges ellentétben volt a CSKP Központi Bizottsága elnökségének értékelésével. Auersperg kijelentette, hogy a CSKP Központi Bizottsága csodálkozva fogadta a csehszlovákiai helyzetről szóló január 23-i Rinascila-cikket, amely tendenció­zusan értékelte a CSKP-ban tapasztalha­tó jelenlegi helyzetet. A cikk a CSKP je­lenlegi vezetőségének rovására írta, hogy nem hajlandó valóra váltani az 1968-as januári pártplénum célkitűzéseit. Auersperg végezetül hangsúlyozta, hogy a CSKP Központi Bizottságának pénte­ken befejeződött plénuma meghatározott egy olyan világos és konkrét platformot, amelynek alapján véghez vihető a mar­xista-leninista jellegű párt újjáépítése, és amely meghatározza a párt és a tár­sadalom konszolidálódásának fő irányát erre az évre. Kijárási tilalom Lesothóban Kormányfői puccs, őrizetbe tartott király (Reuter, AP, TASZSZ) Az 1966-ban Le­sotho néven önállóvá vált dél-afrikai Ba­­suto-földön este hat órától reggel 6 óráig kijárási tilalom van, miután Jonathan miniszterelnök pártjának választási ku­darca után magához ragadta a hatalmat és letartóztatta Moklehl­e ellenzéki veze­tőt. Moklehle azt állította, hogy a január 27-i általános választásokon pártja — az eddig összeszámlált szavazatok alapján is — megszerezte a vitatott 60 parlamenti mandátum többségét, 33 képviselői he­lyet. Jonathan szombati sajtóértekezletén ismerte be az államcsíny tényét, amikor kijelentette: „Magamhoz ragadtam a ha­talmat. Ezt nem szégyellem. Hazám érde­kében cselekedtem, és tudom, hogy az or­szág né­pek tö­nge mögöttem áll.” A miniszt­er v­r­lt II. Moshoeshoe ki­rály „g­y. h­íitilag felmondottnak tekint­hető”. To­ni ko­rábbi ígéretét megszegve beavat­­et­t az ország politikai életébe, amibe kedden egy választási gyűlésen felszólalt és híveit az ellenzék támoga­tásár­ írotta fe­.. A­mire ■.­rolnik kijelentette, hogy kész az ENSZ és az Afrikai Egységszer­­veze­t előtt i. b­izonyítani, hogy a vá­lasz' is­ egy­ik­ szabálytalanság, meg­félemlítés és csalás közepette zajlottak le. „Ez,ért hivatalosan elrendelték a szava­­zat 'ámlálás m­eszüntetését és a válasz­tásokat■ érvénytelennek nyilvánították” — közölte Jonathan. Katonai küldöttségünk elutazott Hanoiból (MTI) Van Tien Dung vezérezredes, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nép­hadseregének vezérkari főnöke búcsúfo­gadást adott a magyar katonai küldöttség tiszteletére, amely Csémi Károly altábor­­nagynak, a honvédelmi miniszter első he­lyettesének vezetésével tett látogatást Ha­noiban. A fogadáson részt vettek a VDK néphadseregének vezető beosztású tábor­nokai és tisztjei, Hoang Van Lai külügy­miniszter-helyettes, Nguyen Van Tien, a dél-vietnami ideglenes forradalmi kor­mány hanoi képviselője, dr. Pehr Imre hanoi magyar nagykövet és a nagykövet­ség tagjai, továbbá a szocialista országok katonai attaséi. Szombaton, látogatásának befejeztével a magyar katonai küldöttség elutazott Hanoiból. Körömi Kairóba érkezett (TASZSZ, Reuter) Katami libanoni mi­niszterelnök szombaton néhány napos lá­togatásra Kairóba érkezett, hogy az EAK vezetőivel megbeszéléseket folytasson az izraeli agressziótól közvetlenül sújtott arab országok helyzetéről és Libanon sze­repéről az Izraellel szembeni frontban. Látogatása összefügg a válságban közvet­lenül érintett arab államfők jövő hét vé­gén esedékes találkozójával.

Next