Magyar Hírlap, 1970. május (3. évfolyam, 120-150. szám)

1970-05-01 / 120. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - KÜLFÖLD 1970. MÁJUS 1.PÉNTEK 3 Alekszej Koszigin üzenete Wilsonnak (AFP) Mihail Szmirnovszkij londoni szovjet nagykövet csütörtök este átadta Harold Wilson brit miniszterelnöknek Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szóbeli üzenetét Az üzenet tolmácsolá­sára akkor került sor, amikor a minisz­terelnök 10 perces kihallgatáson fogadta a nagykövetet , amint azt csütörtökön illetékes brit körökben közölték. Nyilatkozat a párizsi Vietnam-értekezleten Fegyveres eszkaláció Indokínában Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Semmilyen haladást nem hozott a Vietnammal foglalkozó párizsi négyes ér­tekezlet csütörtökön megtartott 65. teljes ülése. Az ülés elején a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány küldöttsége kü­­lönnyilatkozatában reagált az amerikai hadügyminisztériumnak arra a hivatalos beismerésére, hogy az Egyesült Államok kormánya engedélyezte a saigoni kor­mányzat zsoldoscsapatainak akciók vég­rehajtását Kambodzsa területén „ameri­kai katonai tanácsadók” közreműködésé­vel. Ez — mutat rá a DIFK kormányának küldöttsége — a háborús eszkaláció újabb foka Indokínában, és kihívás a nemzet­közi és az amerikai közvéleménnyel szem­ben. Az úgynevezett amerikai segítség pedig — amely „katonai tanácsadókból”, taktikai légi támogatásból és a hadműve­letek logisztikai támogatásából áll, ügyet­len manőver, amellyel megpróbálják el­leplezni az Egyesült Államok katonai be­avatkozását Kambodzsában. A VDK küldöttségének nevében Ngu­yen Minh Vu szólalt fel. Megállapította, hogy az indokínai népek csúcsértekezle­tén elfogadott nyilatkozat történelmi je­lentőségű okmány, amely új fontos lépés a három indokínai nép hazafias harcá­ban. Anglia elhatárolja magát Nixon Kambodzsa-politikájától (Reuter, AFP) A Fehér Ház szóvivője közölte, hogy Nixon elnök beszédét a kambodzsai helyzetről csütörtökön, helyi idő szerint 21 órakor (magyar idő szerint pénteken hajnali 2 órakor) mondja el. A szóvivő elismerte, hogy amerikai katonák részt vesznek Kambodzsa területén folyó hadműveletekben. Nixon szerda délután újabb megbeszé­lést folytatott a kambodzsai helyzetről fő külpolitikai tanácsadójával, Kissingerrel. (AP) A brit kormány nem adta meg támogatását Nixon elhatározásához, hogy amerikai tanácsadókat és légi segítséget küld Kambodzsába. Az AP ezt a követ­keztetést vonja le abból a nyilatkozatból, amelyet a brit kormány csütörtökön Indo­­kínával kapcsolatban kiadott. A brit kor­mány álláspontja mindig is az volt, hogy az indokínai háború problémáját tárgya­lás útján kell megoldani. Kambodzsa tényleges semlegessége mellett vagyunk — hangsúlyozza a nyilatkozat —, és ezt úgy szeretnénk elősegíteni, hogy törek­szünk a nemzetközi ellenőrző bizottság működésének felelevenítésére. A külügyminisztérium szóvivőjét meg­kérdezték, vajon az Egyesült Államok előre­ tájékoztatta-e Nagy-Britanniát ar­ról, hogy támogatja saigoni csapatok be­hatolását Kambodzsába. A szóvivő a kér­désre nemmel válaszolt. (AP, UPI) Kompong Cham (Lihanouk­­ville) városának egyik vezetője csütörtö­kön megerősítette azokat a híreket, ame­lyek szerint április 28-án reggel három­napos ostrom után a kambodzsai ellenál­lók kezére került Memot városa, s így a hazafias erők számára megnyílt az út a Memottól körülbelül száz kilométer­nyire fekvő Kompong Cham, Kambodzsa második legnagyobb városa felé. A saigoni rezsim egy nagy létszámú csapategysége minden harc nélkül bevo­nult Chipou és Prasaout városba, amelyek a Dél-Vietnam területébe beszögellő kam­bodzsai országrészben fekszenek, és ame­lyeket a hazafias erők április elején száll­tak meg. A katonai műveletben körülbe­lül 40 harckocsi és páncélos jármű vett részt, rajtuk egy zászlóaljnyi kambodzsai származású zsoldos amerikai tisztek veze­tése alatt, továbbá a dél-vietnami gya­logság zászlóaljai is. Norodom Szihanuk az Indokína-találkozóról Baracs Dénes, az MTI tudósítója je­lenti: Szihanuk herceg csütörtökön sajtónyi­latkozatban jelentette ki, hogy az indo­kínai értekezlettel de facto létrejött e né­pek egyesült frontja. A herceg a közös harcról szóló passzusokat idézi a közle­ményből, és hangoztatja, hogy a külön összekötő szerv létrehozását feleslegessé teszi a négy fél vezetőinek és megbízot­­tainak a közös dokumentumban tervbe vett gyakori találkozója. (MTI) Csou En-laj kínai miniszter­­elnök jelen volt az indokínai vezetők ta­nácskozásának színhelyén — tűnik ki ab­ból a táviratból, amelyet Szihanuk her­ceg a kínai kormányfőhöz intézett a kí­nai mesterséges hold felbocsátása alkal­mából. Csou En-laj az értekezlet befe­jezésének napján, április 25-én fogadást adott a résztvevők tiszteletére, majd más­nap ő vett részt az indokínai vezetők ál­tal rendezett fogadáson. A kambodzsai vezető táviratában foglaltak így megerő­sítik, hogy a találkozót kínai területen tartották. Élénk diplomáciai vita folyik az izraeli propagandakampány körül (AFP, AP, UPI) A Tel Aviv-i kor­mánynak az a szemmel látható igyeke­zete, hogy a szerdán megindított propa­gandakampányt új amerikai harci re­pülőgépek beszerzésére használja ki, mozgásba hozta a nemzetközi diplomá­cia gépezetét és világszerte széles vissz­hangot keltett. Az ügyben elsőrendűen érdekelt fél, az Egyesült Arab Köztársa­ság kormányának szóvivője útján szerda este nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat leszögezi, hogy az izraeli kormány közleménye, és az azt kísérő nagyarányú propagandakampány az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjet­unió ellen, olyan látszatot igyekszik kel­teni, mintha Izrael keresné a békét, és éppen ő volna az, akit minden oldalról veszélyek vesznek körül. A szóvivő sza­vaival élve „az izraeli kampány az ag­resszív politika folytatása, és célja továb­bi amerikai támogatás elérése. Ez a tá­mogatás képessé tenné Tel Avivot arra, hogy folytassa agresszióját az arab né­pek ellen, és továbbra is megszállva tart­sa az arab országoktól elrabolt terüle­teket.” (AFP) A brit kormány folytatni fogja erőfeszítéseit a közel-keleti konfliktus békés rendezésének előmozdítására a négy nagyhatalom megbeszéléseinek ke­retében — közölte Michael Stewart an­gol külügyminiszter csütörtökön az alsó­ház ülésén. A külügyminiszter Emmanuel Shinwell munkáspárti képviselő kérdésére vála­szolt, aki azt sürgette, hogy a szerdai iz­raeli kormánynyilatkozat kapcsán a brit kormány „tegyen panaszt a Biztonsági Tanácsnál a Szovjetunió ellen”. A külügyminiszter hangoztatta: kor­mánya nem rendelkezik semmiféle bizo­nyítékkal arra nézve, hogy szovjet piló­ták vennének részt Egyiptom oldalán a közel-keleti hadműveletekben. Képzeletbeli felvonulás A­djatok kulcspozíciót a lakatosoknak — hangzik egy régi szellemes szójáték, a munkáshatalom követelésének egy könnyed megfogalmazása. Jelképesen ér­telmezve a mondás ma is érvényes, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a lakatos néhol már elvégezte a középiskolát, s a mérnök és a könyvelő is azért küzd, amiért a la­katos. Ezzel el is érkeztünk témánkhoz, a nemzetközi munkásmozgalom mai hely­zetének rövid fölméréséhez. Valaki, az egyik utóbbi május elsején ezt mondta: úgy teszünk, mintha a nemzetközi mun­kásmozgalom évi terveket teljesítene egyik május 1-től a másikig. Természete­sen nem ilyen évi tervteljesítésről van szó (egy esztendő lezárása néha még a gazdaságban is mesterkélt), de az ünnep ok és alkalom a széttekintésre. Ha gondolatban egy május elsejei vi­lágfelvonulást képzelünk magunk elé, ak­kor itt láthatjuk a sorban a szocialista or­szágokat, a nyolcvan-egynéhány kommu­nista párt tagjait, négy földrész szervezett és nem szervezett munkásait, a diákokat és mindazokat, akik a kapitalizmus ellen vagy akárcsak egyes kinövéseivel szem­ben tudatosan, nem tudatosan küzdenek; itt vannak a nem kapitalista úton haladó országok, azok az emberek és azok az or­szágok, akik és amelyek fegyverrel száll­nak szembe az imperializmussal. De nem túl széles-e ez a front? Nem keverünk-e össze ilyenformán önkényesen különböző mozgalmakat, irányzatokat, embereket és szándékokat? Minden cso­portnak valóban megvan a maga sajátos­sága. A szocialista országok csapata, ez szűkebb kör, a nem -kapitalista úton ha­ladóké: tágabb. A nemzetközi kommunis­ta mozgalom szűkebb, határozottabban körvonalazott fogalom, mint ez: sztrájko­lok. De akiket felsoroltunk, így vagy úgy, a békéért, az imperializmus ellen küzdők táborához tartoznak. A szocialista orszá­gok és általában a kommunista pártok a marxizmus-leninizmus alapján élnek, dolgoznak, de eszméik és tevékenységük sok ponton találkozik, nagyon fontos kér­désekben azonos mások eszméivel és cél-­­­jaival, s ez ad lehetőséget a széles együtt­működésre ... I­tt vannak tehát a képzeletbeli májusi felvonuláson a szocialista országok. Mi­lyen az egyéves mérlegük? Gazdaságilag tovább erősödtek, magasabb osztályba léptek. Említsük például (szerénytelenül magunkat előrevéve) a magyar gazdaság­­irányítás reformjának eredményeit, vagy az NDK sikereit a tudományos-technoló­giai forradalomban, vagy a KGST tovább­fejlesztésének lépéseit. Ami a politikai fejeményeket illeti, ebben az esztendőben nagy figyelemmel fordultunk Csehszlová­kia felé. Elmondhatjuk, hogy ha az ottani problémák még ma nem megoldottak, a jobboldalt visszaszorították, a konszolidá­lódás jól halad. Ebben a menetben a tizennégy szocia­lista ország nem visz egyforma jelszava­kat, nem elsősorban a nemzeti sajátossá­gok, hanem a viták miatt. De a leglénye­gesebbet illetően megvan a tényleges vagy a potenciális belső egység: közös célunk a szocializmus, és legfontosabb feladatunk a háború elleni harc. De a családon belüli vitákat illetően is beszámolhatunk javu­lásról. A kommunista és munkáspártok múlt évi moszkvai tanácskozása fordula­tot hozott a jobb- és az ultrabaloldali egységbontók elleni harcban, és az impe­rializmus elleni harc kérdésében azonos álláspont köré tömörítette a forradalmi munkásmozgalom csapatainak túlnyomó többségét. Igaz, nem csökkent a vita he­ve például Kínával, de nyilvánvaló lett, hogy Mao Ce-tung irányzata az országot az elszigetelődés felé sodorja. Nem vélet­len, hogy az utóbbi esztendőben Kína igyekezett állami vonalon újra kiépíteni nemzetközi kapcsolatait, bár, tegyük hoz­zá, hogy nem elsősorban a szocialista or­szágok irányában. Néhány esztendeje ismét erősödik az egység akarata a nemzetközi munkásmoz­galomban, ennek a folyamatnak volt ki­emelkedő állomása a moszkvai világkon­ferencia, amelyen 75 párt küldöttei je­lentek meg. Azóta ez a folyamat tovább erősödik. A nézeteltérések, a viták ugyan nem tűntek el, de Moszkva óta világo­sabb, ami összeköt, hangsúlyozottabb, erő­sebb, ami küzdelmeinkben egyesít. K­épzeletbeli májusi felvonulásunkon nemcsak a marxizmus-leninizmus szervezett csapatai jelentek meg, hanem a százmilliós munkás- és paraszttömegek, más dolgozó kisemberek is. Többen vo­nulnak, mint mondjuk néhány esztendő­vel ezelőtt. A hatvanas évek közepe óta ismét föllendültek a sztrájkmozgalmak Nyugat-Európában. Olaszországban pél­dául 1968-ban 68 millió munkaóra esett ki sztrájkok következtében, és 1969-ben egyetlen napon 20 millió munkás és al­kalmazott lépett sztrájkba. Tavaly a Né­met Szövetségi Köztársaságban teljesen spontán sztrájk tört ki, a munkások nemcsak béremelést és hosszabb szabad­ságidőt követeltek, hanem több beleszólá­si jogot is az üzem dolgaiba. Rendkívül érdekes jelzés volt ez. Megmutatta, hogy a munkás (és a nem munkás) tömegek alkalomadtán kitűnő szervezőerőről és taktikai érzékről tesznek tanúbizonysá­got még a szociálisan legkiegyensúlyozot­­tabbnak látszó tőkésországokban is. Amit a polgári propaganda munkás-tőkés együttműködésnek nevez, amögött válto­zatlanok az igazi osztályharcos frontvo­nalak. A „nem- munkásokat” említve, elsősor­ban a diákokra gondolunk. Néhány esz­tendeje, hogy táblákat ragadtak és azóta ki-kivonulnak az utcára, olykor-olykor Don Quijote-i, de mindig őszinte és ke­mény harcra hívják a tőkés társadalmi rendet. Tudjuk, a diákmozgalmak esz­meileg vegyesek, de indítékaikban és cél­jaikban sok a közös a miénkkel. Vonul­nak a képzeletbeli menetben a volt gyar­mati országok, jönnek a latin-amerikaiak, s azok, akik ma is háborúban állnak az ellenséggel. Jönnek a vietnamiak, Indo­kína, ahol kommunisták és vallásos cso­portok, analfabéta parasztok és Párizsban végzett értelmiségiek együtt küzdenek. M­inden kincstári optimizmus nélkül mondhatjuk, hogy ez a felvonulás, lenyűgöző látvány. A hazai május 1-i tu­dósítások gyakran használt, kissé elkop­tatott jelzője ez: sokszínű. A mi képzelet­beli menetünkre még inkább alkalmazha­tó, tényleges és átvitt értelemben. Sokré­tű, bonyolult. Ha ennek a gigászi menetnek egyetlen feliratot adnánk, egyetlen táblát, amely kifejezi közös gondolatukat; ha valami olyat akarnánk megfogalmazni, ami min­den részvevőt összekapcsol, a szocialista ország üzemi igazgatóját, a nyugat-euró­pai munkást, aki talán saját kiskocsiján megy a tüntetésre, az afrikai parasztot, a dél-amerikai kommunistát és a dél-viet­nami partizánt — ez a felirat így hang­zana: Béke, Függetlenség, Haladás. Képzeletben összeállítottunk egy me­­netet. Ez a menet azonban — s ez is a valósághoz tartozik —, ma még így, ilyen egységesen nem áll össze. Kissé tudomá­nyoskodó kifejezéssel élve: ez még csak potenciális menet. Az út hosszú. külön­böző, várható és nem várt fordulatokat tartogat. De bármily sokszínű és ellent­mondásokat is magában rejtő ez a mi képzelt május 1-i felvonulásunk, mégis: nagy bizalmat ad. Az emberiség termé­szetes, haladó erői növekednek, s egyre növekszik a világon a felelősségérzet is az atomháború elkerüléséért, fennmara­dásunkért. Ez a felelősségérzet a másik jelszó, amelyet a menet tábláira írhatunk, amely kiegészíti az előbbit és összeköti a felvonulás sok-sok csapatát. Tatár Imre Van remény nyári megegyezésre Befejeződött a leszerelési konferencia tavaszi ülésszaka (TASZSZ, Reuter) A 26 tagú genfi le­szerelési bizottság csütörtökön befejezte tavaszi ülésszakát. A konferencia június 13-án folytatja munkáját. A záróülésen a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Ang­lia, Csehszlovákia és Svédország delegátu­sai szólaltak fel. A három nagyhatalom képviselőinek záróbeszéde megerősítette, hogy a nyári ülésszakon jók a kilátások a tengerek és az óceánok fenéktérségének atommentesí­tésével kapcsolatos szerződés tető alá ho­zására. James F. Leonard, amerikai kül­dött szerint a szerződéstervezet kidolgo­zását az ENSZ-közgyűlés legközelebbi ülésszakáig „komolyabb nehézségek nél­kül” befejezhetik. Alekszej Roscsin, szov­jet delegátus szerint is lehetőség van ar­ra, hogy az ENSZ-közgyűlés ülésszaka után aláírásra előterjesszék az új, nagy­fontosságú nemzetközi megállapodás szö­vegét. A leszerelési konferencia most véget ért ülésszakának másik fontos napirendi pontja volt a vegyi és a baktériumfegy­verek teljes betiltása. A csütörtöki záró­beszédekből kitűnik, hogy ebben a kér­désben a keleti és a nyugati álláspont kö­zötti alapvető különbséget nem sikerült felszámolni. Gromiko—Jedrychowski találkozó (MTI) Andrej Gromiko szovjet és Ste­fan Jedrychowski lengyel külügyminisz­ter csütörtökön Moszkvában vélemény­­cserét folytatott a szovjet—lengyel kap­csolatokról, az európai biztonság erősí­téséről, valamint néhány más időszerű nemzetközi problémáról. Stefan Jedrychowski és a kíséretében levő személyiségek csütörtökön hazautaz­tak Varsóba. Szerdán folytatják a SALT-tárgyalásokat (UPI, DP­A) Csütörtökön megtartotta ötödik munkaülését a stratégiai fegyver­zet korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. A bécsi konferenciá­hoz közelálló körök szerint a másfél órát tartó munkaülés még mindig az álláspon­tok kölcsönös tisztázását szolgálta. Az ülés után hivatalosan bejelentették, hogy a küldöttségek következő munkaülésüket szerdán az amerikai nagykövetség épüle­tében tartják meg.

Next